Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

1984. május 12. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 Bűnözés és bűnmegelőzés Bács-Kiskunban Beszélgetés dr. Fehér Géza rendőr vezérőrnaggyal A szocialista társadalom egyik igen fontos érdeke a bű­nözés elleni küzdelem, a bűnözés visszaszorítása, csökken­tése, megelőzése. Nem véletlenül hangsúlyoztuk, hogy ez az egész társadalom érdeke, s nem kizárólag az erre létrehozott és hivatott szerveké, tehát nem csupán a rendőrségé, ügyész­ségé és bíróságoké. A társadalom józan és becsületes, túlnyo­mó többségének cselekvő támogatása nélkül ugyanis önma­gukban alig érhetnének el számottevő eredményt. A bűnül­döző és bűnmegelőző munka egyrészét a rendőrség végzi, és fogja össze. Ezért kerestük fel dr. Fehér Géza rendőr vezér­őrnagyot, a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjét, akit ar­ra kértünk, beszéljen e munka 1983. évi tapasztalatairól: az eredményekről és a gondokról is. — Bács-Kiskun megye hosszú évtizedek óta az elsők között van . a tízezer lakosra jutó bűncselek­ményeket illetően, más szóval itt | az országos átlaghál nagyobb a I bűnözési intenzitás. Tartottuk-e helyünket 1983-ban1 is? — 1983-ban a megye bűnügyi ' helyzete lényegében nem válto- . zott. Némileg nőtt ugyan az is- '■ mértté vált deliktumok száma, a I növekedés mértéke azonban az j országos átlag alatt maradt. Így sok év után Bács-Kiskun megye ’a 10 ezer vétóképes lakosra ju- é tó közvadas bűncselekmények . számát illetően az elsőről a ne- ‘ gyedik helyre került. Konkré- , tan fogalmazva ez azt jelen­ti, hogy első helyen van Buda-, pest, utána Komárom, majd Fe­jér megye következik. Mint»em- ' lítettem Bács-Kiskun a negyedik, á további három helyen pedig ' Somogy, Borsod és Hajdú-Bihar '' áll a statisztikában. A helyze­tünk ilyen alakulása megfelel célkitűzéseinknek, amely egyik legfontosabb feladatunknak a bűncselekmények növekedési üte­mének fékezését jelölte meg. — Említette, hogy némileg nőtt az ismertté vált bűncselekmé­nyek száma. Mivel. magyarázha­tó, hogy ennek ellenére _a megye ’* az 1982. évinél kedvezőbb hely- . re került? — A kérdés valóban indokolt, ‘ de hadd ismételjem: a, növeke- 'rdfe”áíz ot*SkaEgóyriátlag alatt ma- ■aradt,'.Vügy&häkJ?or tÖb"b; káte^ó- ' fiában figyéíémré méltó növeke­dés tapasztalható. Évek óta elő­ször emelkedett például az erő­^ szakos és garázda jellegű bűn- ' cselekmények száma, különösen fj az utóbbiak emelkedése volt je­lentős. Mérsékelten nőtt az em- *' berölések száma, viszont csök­kent e bűncselekmény kísérle­te. A vagyon elleni deliktumok ‘ szintén emelkedtek. Például a sze­mélyi tulajdon sérelmére 1983- rl ban 3513 bűncselekményt kö­vettek el, az 1982-es 3305-höz képest. Ez 6,3 százalékos növe­kedés. De kevesebb volt a tár­sadalmi tulajdont károsító bűn­cselekmény, ahol, 5,5 százalékos ■ csökkenést tapasztaltunk! Tavaly 1452 ilyen esetet követtek el az egy évvel korábbi 1537-tel szem­ben. — Álljunk meg egy pillanatra a vagyon elleni bűncselekmé­nyeknél. Örvendetes, hogy bár minimálisan, de csökkent a tár­sadalmi tulajdon sérelmére, vi­szont sajnos emelkedett a sze­mélyi tulajdon ellen elkövetett bűntettek száma. Véleménye sze­rint ez mivel magyarázható? — A helyzet ilyen alakulása . azzal magyarázható, hpgy a rend- . őrség és a gazdasági, állami szer­vek intézkedéseinek hatására . javult a társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgyak őrzése vé- . delme, a pénzügyi fegyelem, a raktározás stb. Ugyanakkor a személyi tulajdonban, ahal egyre nagyobb értékek halmozódnak fej, azok védettsége, őrzésének biztonsága lényegesen alatta ma­rad az előzőnek. Ezzel tisztában van a bűnözésre hajlamos és kész emberek azon rétege, amely nem dolgozik, úgymond alkalmi munkás, jogilag tehát nem, vagy alig „íogható meg”. Hozzá te­szem, hogy ez a réteg nagyon jól él, megkeresi, az alkalmat, és kihasználja azt a személyi tulaj­donban lévő értékek megszerzé- , sére. Sajnos, ilyen alkalom igen sok van. Megdöbbentő mennyi­re hanyagul kezelik egyesek a pénzt. Tízezreket hordanak a zsebükben, százezreket tartanak: a lakásukon a szalmazsákban, vagy a szekrényben, a polcon. — Tegyük hozzá, hogy ezért a pénzért alaposan megdolgoz­nak: sertéseket, marhákat hizlal­nak, zöldséget, gyümölcsöt, húst adnak át a felvásárló szerveknek, s komoly summát vesznek fel.* ön szerint nem így van? i — Pontosan így van. De ép­pen ezeket az alkalmakat figye- ' , ük meg és használják ki a már említett réteghez tartozó delik­vensek. A megoldás véleményem szerint az lehetne, hogy úgyne­vezett pénzkímélő fizetési mód­szereket kellené alkalmazni. Vagyis például ne kapjon kéz­hez a hízott bikákat leadó gaz­da mondjuk kétszázezer forintot, inkább a már sok helyen hasz­nált csekkrendszert kellene ná­lunk is bevezetni: Ha ezt sikerül­ne elterjeszteni és általánossá tenni, véleményem szerint ala­posan leszűkülnének a bűnözők lehetőségei. Ez azonban minden ilyen gondot természetesen nem oldana meg. Az állampolgárok tulajdonában ugyanis a pénzen kívül jelentős értéktárgyak is vannak.1 Gondolok itt ékszerekre,. bundákra, autókra, nagy értékű rádió-magnókra stb. A tapaszta­lat azt mutatja, hogy ezekre sem ügyelnek kellő gondossággal. — Említette az autót. Innen már egyenesen vezet a gondolat ahhoz, hogy a közlekedési bűn- cselekményekről beszéljünk. Emelkedett vagy csökkenést mu­tat ezeknek a száma, s általában mi a rendőrség tapasztalata arról, amit a . közlekedési morálként szoktunk emlegetni? — Az adatok — sajnos — nem jót mutatnak. A közlekedési bűn- cselekmények ugyanis tovább nö­vekedtek, szinte kizárólag az it­tas vezetések számának emelke­dése miatt. Ez egy év alatt 1020- ' ról 1120-ra, vagyis 9,8 százalék­kal nőtt. Körülbelül ennyi volt a szabálysértések száma is. Köz­lekedést rendőreink 1983-ban 17 -efcer. embert ■■ .'szondáztak, -ebből í több; mint • 3 ezernél - elszínező- dött á‘ szonda. A közlekedési bal­esetek nem emelkedtek lényege­sen, hiszen 1982-ben 1214, tavaly pedig 1224 közlekedési baleset történt, tehát csupán 14-gyel több, mint az előző évben. De a szám így is nagyon magas. Amint említettem, különösen az ittas vezetés aggasztó: minden har­madik közúti balesetnél az it­tasság volt a fő ok. Azt is el kell mondanom, hogy 1982-ben 129 ember halt meg közlekedési baleset miatt, az elmúlt évben pedig 116. Igaz, itt tíz százalékos csökkenésről beszélhetünk, de azt hiszem, nem szabad csak a sta­tisztikát nézni. Szintén sok a cserbenhagyásos baleset. Mind­ezeket együtt átgondolva, már következtetni lehet a közlekedési morál színvonalára. — Kizárólag emberi tényezők okozzák a közlekedési balese­teket, tehát csak az ittasság, fi­gyelmetlenség, gyorshajtás ját­szik közre vagy említhetünk más körülményeket is? — Az úgynevezett emberi té­nyezőle, vagyis maga az ember minden esetben meghatározó. Tehát, ha a megelőzés javításá­ról, hatékonyságáról beszélünk, elsősorban a tudati változást kell sürgetnünk. A közlekedésnél ma­radva el kell érnünk, hogy min­denki belássa: a szabályok az ő életét, testi épségét, egészségét is védik. Ügy látszik azonban, hogy ez a tudati változás néhe- zerj megy, a számtalan felvilágo­sító előadás, rádió-, televíziómű­sor, naponta megjelenő újság­cikkek ellenére. Természetesen a büntetésnek is van nevelő, visz- szatartó hatása. Véleményem sze­rint azonban az emberi ténye­zőkön kívül az utak állapota, a közlekedés nem mindig megfelelő szervezettsége is okoz balesete­ket. De újra hangsúlyozom: leg­főbb ok 'magában a közlekedő emberben van. Minden kilomé­terkőhöz nem állíthatunk rend­őrt. — Gyakorta esik szó a fiatal-' korúnkról, mint akik közül egy­re többen kerülnek összeütközés­be a törvényekkel, bűncselekmé­nyeket követnek el. Bács-Kiskun megyében mi a rendőrség ta­pasztalata? — A fiatalkorú, vagyis 18 év alatti bűnelkövetők száma, és' az összes elkövetőkhöz viszonyí­tott aránya í sajnos az utóbbi években nem nagy mértékben, de kitartóan emelkedik. Hadd mondjak néhány adatot: 1980- ban 457, a következő évben 493, 1982-ben 500, tavaly pedig 563 fiatalkorú követett el bűncselek­ményt. Az összes elkövetőkön be­j lül az i arány 1980-ban 10.4. a^ elmúlt évben pedig már 11,8 szá­zalék volt. Három év alatt te­hát majdnem másfél százalék a növekedés. A jelenség aggasztó, de csupán aggódni kevés. Külö­nösen akkor, ha tudjuk, hogy a gyermekkorú, jogilag felelős­ségre nem vonható elkövetők szá­ma is emelkedik, s ez mintegy utánpótlást jelenthet a bűnözés­ben. — Véleménye szerint mit lehet, és mit kell tenni a megelőzés ér­dekében? Mert, ha valahol fon­tos, itt a gyermek- és fiatalko­rúak körében nagyon szükséges, és mindenképpen hatékony le­het a megelőző munka. — Az MSZMP megyei végre­hajtó bizottsága a múlt év má­jus 10-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a bűnmegelőzési mun­ka hatékonyságának növelésé­re, a közrend és a közbiztonság fejlesztésének koncepciójára vo­natkozó határozatot. Ebben konk­rétan megjelöli azokat a tenni­valókat, amelyeket a gyermek- és fiatalkorú bűnözés megelőzé­sének legfontosabb feladatait tartalmazzák, ' úgyszólván min­den olyan szervre, intézményre, amely a fiatalokkal kapcsolatban van, vagy kapcsolatban lehet. Természetesen itt nincs mód va­lamennyinek a felsorolására, csu­pán utalásként említem a veszé­lyeztetettek körének alaposabb felderítését, az ok széles körű feltárását,, awétkasen'r-mulasztó szülők? ’fieiélősáégr-e1“' «vonását,- a fiatalok'1 ’ igényéinek" mégfelelő klubélet kialakítását stb. Mind­ezt nem azért mondom, mintha a rendőrség másokra szeretné áthárítani feladatait. De érzékel­tetni akarom,(hogy a megye po­litikai vezetése tisztában- van a helyzettel, s tudja: a nevelés nem elsősorban rendőri köteles­ség. Ha ugyanis a fiatalkorú a' rendőrségre kerül, az már végső megoldásnak számíthat. Meg kell előzni, hogy tizenéves gyerekek­kel nekünk kelljen foglalkoz­nunk. — Az általános megelőzésben tudomásom szerint a rendőrség­nek is vannak feladatai. Hogyan tesznek eleget ennek, s vélemé­nye szerint milyen irányban kell fejlődnie a rendőri munkának? — Az említett határozat meg­jelölte a rendőrség feladatait is a bűnmegelőzésben, nem azért mintha eddig nem lett volna ilyen kötelezettségünk. Egyér­telműen állíthatom, hogy a jö­vőben az eddigieknél követke­zetesebben hajtják végre a gaz­dálkodó, termelő és kereskedel­mi szervek, vállalatok, intézmé­nyek, hatóságok, társadalmi és tömegszérvezetek az említett határozatból eredő feladataikat, akkor a bűnmegelőzési munka eredményei nem maradnák el. A rendőrség személyi állománya kellően felkészül — politikailag és szakmailag egyaránt — a fel­adatok végrehajtására. Fontos­nak érezzük a körzeti megbízotti szolgálat további fejlesztését. Cé­lunk, hogy úgymond közelebb vigyük a rendőrt ahhoz a terü­lethez, azokhoz az emberekhez, amelynek, illetve akiknek köz­rendjéért, biztonságáért fele-" lős. Kecskeméten jelenleg 4 ilyen kmb. működik, Kiskunhalason és Baján most alakítunk ki ha­sonlókat. Ezekre a helyekre csak­is hosszabb szolgálati időt eltöl­tött, szakmailag sokoldalúan képzett, jó emberismerettel bíró' rendőröket állítunk. A kapcso­lat a lakosság és a körzeti meg­bízott között olyan, amilyen ma­ga a rendőr. A közbiztonság pe­dig az-egé„" megyében olyan, amilyen az gyei körzetekben. A körzeti meg. ízötthoz a. legkü­lönbözőbb ügyekkel kopogtat­nak, be és senkinek nem mond­hatja, hogy nem rá tartozik ‘ az ügy. Egy idő után tehát minden lényegeset tud, és ismer a kör­zetben. Ügy érezzük tehát, hogy az ilyen közvetlen és mindennar pi kapcsolat jól szolgálja a bűn- megelőzést is. Ehhez kérjük a megye közvéleményének támo­gatását, és cselekvő részvételét ■— fejezte be a megyei rendőr­főkapitányság vezetője. Gál Sándor BEFEÍEZŐDÖ1t|^ országos tanácskozás Korszerűbb személyszállítás kétezerig Pénteken délelőtt a Tudomány és Technika Há­zában szekcióülésekkel folytatódott a Személyszál­lítás ’84. országos tanácskozás. A három munkacso­portban a közlekedés minőségi tényezőit, a munka, megosztást, valamint a tarifa- és érdekeltségi rend­szert .vitatták meg. Az országos tanácskozás befeje­zését megelőzően arra kértük dr. Ivány Árpádot, a Közlekedési Minisztérium közlekedési főosztályá­nak vezetőjét, foglalja össze a háromnapos ülésszak munkáját olvasóink számára. — Elsőként szeretnék köszönetét mondani Kecs­kemét város párt- és állami vezetőinek azért, hogy lehetővé tették számunkra e tanácskozás megren­dezését. Ez az első alkalom, hogy az ország szak­ember-gárdája előtt értékelhettük, összegezhettük a felszabadulás óta elért eredményeinket és meglevő gondjainkat, s előre tekinthettünk az ezredfordulóig. A tanácskozás eredményes volt, hiszen a különbö­ző nagyvállalatok — a MÁV, a Volán, a MALÉV, a MAHART — vezetői elmondták, hogyan képzelik el a jövőt. A tanácskozáson megállapítottuk, hogy a személyszállítás teljesítményei a helyi és távolsági viszonylatokban megfelelően fejlődtek, alkalmaz­kodtak az igényekhez. Mennyiségileg 1982—83-,ban a tarifaemelés következtében csökkent az utaslét­szám, s megítélésünk szerint az ezredfordulóig csu­pán egy-két százalékkal emelkedik. Ebben az is közrejátszik, hogy a személygépkocsi- és motorke­rékpár-állomány, a motorizáció tovább fejlődik. — Feladatunk a személyszállításban a minőség javítása, amelyhez jelentős anyagi források kellené­nek. Figyelembe véve a népgazdaság jelenlegi hely­zetét, erre niem számíthatunk. Mit lehet tenni? A szekcióüléseken a vállalatok vezetői hangsúlyozták: mindent megtesznek azért, hogy jobban kihasznál­ják az anyagi lehetőségeket, s korszerűbb szerve­zési intézkedéseket vezetnek be. Javítani kell és le­het az emberi tényezőkön is, hiszen az udvariasság, a tisztaság, az utastájékoztatás, informálás nem ke-* nül pénzbe. Befejezésül dr. Ivány Árpád összefoglalta azokat a fejlesztési célokat és irányokat, amelyek megvaló­sítása a közlekedés, ezen belül a tömegközlekedés mennyiségi és minőségi fejlesztését szolgálja két­ezerig. • — Biztosítani kell az összhangot a közlekedésfej­lesztési és településfejlesztési politika között," fel kell számolnunk a tehergépjárművekkel végzett munkásszállítást. Az elővárosi és távolsági forga­lom szétválasztásával lehetővé tesszük az összehan­golt fejlesztést. A vasúti és közúti közlekedés kö­zötti munkamegosztás hatékonyságának javításá­val igyekszünk kiegyenlíteni a területi ellátottság- beli különbségeket. Általános, és minden közlekedé­si ágazatra kiterjedő követelmény a térben és idő­ben jelentkező utazási igényekhez való alkalmaz­kodás, a tömegközlekedés pontosságának, gyakori­ságának, kulturáltságának növelése és az utazási sebesség fokozása. Javítanunk kell a járművek mű­szaki színvonalát, növelni élettartamát, csökkenteni az energiafogyasztást. Kiemelt feladatunknak tart­juk — mondta befejezésül — a közlekedés infra­struktúrájának fejlesztését és korszerűsítését. A Személyszállítás ’84. országos -tanácskozás dr. Ivány Árpádnak, az ülésszak vezetőjének zárszavá­val ért véget. G. G. Víz a homokban A jakabszállási 200 köbméteres víztorony min­den bizonnyal megkezdi a vízszolgáltatást jú­nius 30-án. Szerda délután népes közönség „se­gítségével” a lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat és az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű dolgo­zói felállították a 24 méter magas szerkezetet. A fontos és érdekes 'látványosságról közlünk né­hány képei, Síraszer András felvételeit. RÁDIÓJEGYZET Illemhely-zet — Vidéki iparvárosunkban be­mentem a másodosztályú étterem mosdójába. A frissen vasalt, hó­fehér törölköző láttán elragad­tatással kerestem , meg az üzlet­vezetőt, s mondtam neki, hogy uram, én ilyen szép rendet, ilyen tiszta mosdót már régen nem láttam. Maguk óránként cseré­lik a törölközőt? Mire ő: Nem, havonként, mert a mi közönsé­günk nem használja... — me­sélte Fehér Klára írónő csütör­tökön, a Petőfi-adó Neked sem mindegy! című műsorában. S hogy ez mennyire nem egyedi jelenség, arról dr. Énekes Bélá- nénak, a fővárosi KÖJÁL osz­tályvezetőjének szavai nyomban meggyőzték a rádióhallgatót. El­mondta ugyanis, hogy készült egy felmérés (bizonyára titokban) az egyik nyilvános illemhelyen, s kiderült, hogy száz ember kö­zül mindössze 17 mos kezet dolga végeztével... Vagyis a la­kosság többsége a legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem tartja be. Ugyanerre utaltak a nyilvá­nos vécék megdöbbentő állapotát taglaló riportok, g Pironghatunk, magyarok! Nem emlékszem rá, mikor ol­vastam, mikor hallottam nyilvá­nos fórumon utoljára ezekről a kérdésekről. Egyszerűen nem szo­kás, nem illik az illemhelyekről beszélni, pedig bizonyára kevés olyan ember van, aki nem for­dult még ki soha undorodva va­lamelyik vendéglátóegység vagy uram bocsá’; közművelődési in­tézmény mellékhelyiségéből. Szi­szegünk néhány szitkot és szót­lanul továbbállunk. Pedig a sze­mérmetlenség, az ocsmány, em­berhez méltatlan magatartás az­zal nem szüntethető meg, ha sze­mérmesen hallgatunk róla. Pon­tosabban: álszemérmesen, hiszen közügyről, régóta megoldást sür­gető gondról van szó. Bizonyára ez a meggyőződés sarkallta Tar- nay Mártát, a csütörtöki riport­műsor szerkesztőjét is. Üzletve­zetők és vendégek, diákok és kö- jálosok... — Sokan elmondták tapasztalataikat, véleményüket a vécék ocsmány állapotáról, a kagylótördelő vagányokról, a törölközőt, csapokat tolvajlókról, s azokról, akik egyszerűen nana úgy, vagy nem arra használják az illemhelyeket, ahogy vagy, amire a huszadik század civilizált em­berének illenék. Engedtessék meg, hogy elmond­jak egy néhány éve történt ese­tet, bár ma is pirongok, ha eszembe jut: külföldi barátommal betértünk ebédelni a főváros egyik jónevű éttermébe. A bará­tom kiment a mellékhelyiségbe, s amikor visszatért, furcsa áb- rázattál, fuldokló hangon .kijelen­tette, hogy már nem akar ebé­delni, nem éhes. Gyanút fogtam, s magam is felkerestem a férfi mosdót. Már akkor megcsapott az orrfacsaró bűz, amikor a vé- césnéni a kétforintot követelte a bejáratnál. Nem részletezem, milyen állapotok fogadtak a bel­ső helyiségben. Talán elég, ha annyit mondok, hogy a szellőző­ablak csukva volt (kint 30 fokos hőség), és szemmel látható bizo­nyítékok jelezték, hogy néhányan nem tudják, miért vannak egy illemhelyen álló és ülő helyek ... Azonnal panaszt tettem a vécés- nénihél, aki kijelentette, hogy nem tehet semmit, ez férfi sza­kasz, oda ő nem mehet be, csak üzletzárás után. A szellőzőablak pedig még a télen megveteme­dett, egyszerűen nem lehet ki­nyitni. — Akkor miért tetszik itt ül­ni? — Mert ha nem ülnék itt, sok mocskos dolog történne a vécé­ben — felelte a nénike. Nem vi­tatkoztam. Elég volt legyőzni a hányingeremet. A csütörtöki műsorban meg­szólaló egyik üzletvezető így nyi­latkozott: — Már megbocsásson, de az emberek egynémelyike disznó! Nem hiszem, hogy otthon, a saját vécéjét így összerondít­ja... Tényleg, mit tehetünk, hogy a vendéglátói üzletek, állomások, vonatok stb. mellékhelyiségei em­berhez méltóak legyenek? Fehér Klára szerint, kíméletlenül meg kellene büntetni — J elrettentő mértékű pénzbírsággal sújtani. — aki barbár módon rongál, il­letve vét a higiéniai előírások­kal (avagy íratlan szabályokkal) szemben. Ahogyan a villamos­bérleteket, buszjegyeket ellen­őrzik, a mellékhelyiségek hasz­nálatát is ellenőrizni kellene. ,vHogy ne mondhassa például a bécsi üzletember ismerősöm: on­nan tudom, átléptük-e a magyar határt, hogy koszosak-e az illem­helyek vagy sem ..." Solon E2ek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents