Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-08 / 106. szám

V

1984. május 8. 9 PETŐFI NÉPE * 5

.. v • JJöSg »

Móra Ferenc torokszorítóan szép Szeptemberi emlék című elbeszélésének gyermekhőse —• maga az író — másodikos gimnazistaként bizonyítványosztáskor az iskolában a legnagyobb, húszpengős stipendiumot kapta. A családra azonban váratlan, még a korábbinál is nyomasztóbb szegénység szakadt, így a tudásra szomjazó kisfiú a következő ősztől csak lopva mehetett az iskola ajtajáig, hogy titokban „ihasson a tudomány kútjából”. Hogy a dolgok végül jóra fordultak, az ifjú Mórából akaratlanul kitörő tudásnak és a latintanár jóságának köszönhető. A helyes választ bekiabáló fiút Eyszrioh György tanár úr az ölében vitte be az iskolába, s attól kezdve többé nem kértek tőle tandíjat. Ennyi a történet, a többit Móra Ferenc életrajzából ismerjük.

Azért kezdtem az írást ezzel az elbeszéléssel, mert mindez abban a kiskunfélegyházi gimnáziumban játszódott, amely most ünnepli fennállásának 175. évfordulóját. Lapozzunk bele az emlékkönyvbe, amelyet a másfélszázados jubileumra állítottak ösz- sze az intézmény történelems/akos tanárai.

175 éves a félegyházi gimnázium

A Kissebb Gymnasium

Amikor a magasabb szintű iskola megszervezésének tervével foglalkozni kezdtek, Kiskunfélegyházán már 12 ezren laktak.

A fejlesztésnek több oka is volt: a város tanácsa ki akarta lendíteni az iskiolaügyet elmaradott állapotából. Erre már csak azért is szükség volt, mert a szülőknek nagy anyagi áldozatot jelentett gyermekeik más városban való taníttatása. 1808-ban az Ötemplom mellett felépült az új iskolaépület is, így az elhelyezés sem okozott volna gondot. A városatyákat persze magasabb célok is ösztönözték: az új iskola „nem tsa'k a’ Helybeli Neven- dégségnek, s’ következendően a’ Köz Jónak, hanem a’ Környékben valóknak is hasznára, és előmenetelére, a’ Nemes Kis Kun Megyének pedig nevezetes díszére fog szolgálni”, — indokolták az iskola létesítése ügyében írt kérelmükben.

Hosszas huzavona után 1810- ben József nádor pecsétet nyomott az engedélyre, de a tanítás már az előző év novemberében megkezdődött. Az alapítás esztendejében 56 diákja volt az intézetnek. Nemcsak helybeliek látogatták, a vidékiek közül különösen sokan jöttek az Árva megyei lengyel falvakból, A Lajstrom, azaz a tanulónévsor Atttyjának Neve és Charakterja rovatából kiderül, hogy a tanulók nem elsősorban a kiváltságosok, hanem inkább a városi plebáu&ibk gyermekei közül ke- rültalMki.'

A gimnázium 1825-ig — a gazdasági nehézségek miatt — két tanárral és összevont osztáIvókkal működött. Az alapítást követően hat évnek kelllett eltelnie, míg az iskola független lett a kecskeméti piarista gimnáziumtól: külön pecsétet készíthettek, s ezentúl a saját tanáraikból álló vizsgabizottság elé állhatták a nebulók. Mivel abban az időben nem volt szervezett tanárképzés, általában jogvégzett férfiakat választottak a város vezetői a tanári karba. Az első igazgató, Mii'háiovits Gábor is ügyvédként került a „Professor! Hivatalba”. Nekik azonban először alkalmassági, vizsgán — akkoriban „csődületi próbatétel” - nek vagy „öszve jövetellí vizsgálatinak hívták — kellett bizonyságot adni képességeikről. Az 1920-as évektől kezdve a tanári . utánipótlás egy része mindig a kisgimnáziumban végzettek közül került ki.

Ünnepnapokon — tanítás

Iskolatörténeti szempontból is érdekesek az intézmény belső életét feltáró dokumentumok. Ezekből kiderül, hogy a tanév akkoriban november elején kezdődött, és szeptember közepéig tartott. A pihenőnapok csütörtökre és kedd délutánra estek, ha ezeken a napokon ünnep volt, akkor nem szakították meg á tanítást. A diákok túlterheléséről ekkor még szó sem volt, mivel mindössze napi négy órát ültek a padban. Az iskolai törvényeket havonta fel kellett olvasniuk, hogy véletlenül se feledkezzenek mej&rólük;. a’ büntetések között pedig előkelő helyet rípgfelt el a testi fenyítés.

Az emlékkönyvben még hosz- szasan lehetne csemegézni, de-!><•!/-Äyj-íúí.'

. K f. f£‘

{//,. /■<%, .✓ .ix 1"*1* ff. Aá&S. a

itr :£ ■£*- iá**/***;;

I /■

[M

+g,;//ypyií,*. u+,* fái

ff KF /i%f -ff.

• Móra Ferenc rubrikája az Érettségi kimutatásban. (Méhesi Éva felvétele)

haladjunk nagyobb léptekkel. 1848-ban a gimnázium két akkori tanára, Fazekas Pál és Seres László vette kézbe a városban a politikai ügyeket, a negyedikesek közül pedig ketten „mozgó nemzetőrnek álltak’’. A Bach- korszakban hét évre bezárták a gimnázium kapuit. 1891-ben — a polgárosodás és a népesség növekedése következményeként — a városi közgyűlés úgy döntött, hogy a tóisgimnáziumot nyolcosztályossá fejlesztik: az engedély meg is érkezett, s ezzel az algimnáziumból főgimnázium lett. A 900-as évek végére a tanulólétszám már meghaladta a háromszáz főt.

1896 novemberében költöztek az iskolának ma is otthont adó új* épületbe. „A jövő nemzedék hazafias, tudományos és erkölcsös nevelésének biztosítására emelte... Kiskunfélegyháza közönsége” — írta egyebek között az alapkőbe elhelyezett okmány. A Tanácsköztársaság idejéből származó iratok említik Fodor József gimnáziumi tanár nevét, aki megalakította Félegyházán a Szellemi Munkások Szabad Szakszervezetét. A forradalom szele megérintette a diákságot is: 1919 elején Oj Diák címmel alapítottak ifjúsági lapot a hetedikesek.

Méltón a hírnévhez

A felszabadulást követően már 1944 őszén megnyílt az iskola a

tanítóképző épületében, mivel a háborúban súlyos károk érték a gimnáziumot. A tanítás a harmadik és a negyedik osztályokban kezdődött meg, ekkor az első kettő már az általános iskolához tartozott. 1948-ig az iskola neve Szent László gimnázium volt, majd az államosítás után

I. Lászlónak nevezték. 1956. január elsején vette fel az intézmény egykori nagy diákjának, Móra Ferencnek a nevét. Rajta kívül még jónéhány olyan diák érettségizett a falak között, akikre méltán lehetnek büszkék az iskola mai tanárai és diákjai, gondoljunk csak Holló László festőművészre, Szalai Gyula múzeumalapítóra, Zaránd László olimpikonra, vagy Julesz Miklós professzorra.

A félegyházi gimnáziumban eddig mintegy tizenegy, ezren érettségiztek. S hogy az iskola ma is méltó jó híréhez, azt az elmúlt évek eredményei bizonyítják a legjobban. A gimnázium tanulmányi átlaga egy évtizede négy egész körül van, az érettségi átlagok pedig e fölött. A továbbtanulni szándékozók 60—80 százzaléka pályázik sikerrel. A régi diákokat pedig nemcsak jó száz évvel ezelőtt húzta vissza szívük az alma materhez, a mostani tanárok közül is többen itt, az öreg falak között maturáltak annak idején.

Kormos Emese

FILM JEGYZET

Napló gyermekeimnek

Az idei játékfilmszemlén a legjelentősebb ' díjakat* Mészáros Márta vehette át. A Napló gyermekeimnek elnyerte a fődíjat, és a szakmai zsűri rendezésért járó díját is. A szemle talán kevésbé látványos, de annál „fegyelmezettebb” filmje önéletrajzi motívumokból felépített mű.

A rendező emigrációban élő ap* ját — aki szobrászművész — 1947-ben a Szovjetunióban, a háború után újjáéledő törvénysértések idején elhurcolják s megölik; felesége is meghal. Árván maradt gyermeküket (Julit) egy emigráns házaspár veszi magához. Velük indul vissza — itt kezdődik a film cselekménye — Magyarországra. Szép lakással, rendkívüli ellátással várja őket Budapesten Magda', a férfi nőtestvére, aki egy politikai újság szerkesztője. Az egyedül élő, kommunista eszméiért már eleget szenvedett nő, Juli örökbefogadását tervezi, ám a kislány túlságosan is ragaszkodik szülei emlékéhez.

Hamarosan megismerkedik Jánossal, egy nagyüzem főmérnökével, aki nyugodt, megfontolt lényével Julit édesapjára emlékezteti. Nem érzi jól magát a „káder-gyerekek” iskolájában, nem tanul rendesen. Sokkal vonzóbbak számára az illegálisan végignézett* filmek, melyeknek hőseivel keresi a választ saját problémáira. Jánoshoz bizalom és szeretet fűzi, tőle kér segítséget, hogy elkerülhessen Magda közeléből. Juli Jánoshoz költözik. Magyarországon is egyre erősebbé válik a bizalmatlanság légköre, megkezdődnek a Rajk-per kapcsán a letartóztatások, János is börtönbe kerül.,.

A film két főszereplője, Juli, s az őt örökbe fogadni akaró Magda nemcsak mint két, szokatlan árnyalással hitelesített női hős illeszkedik Mészáros Márta korábbi filmjeinek — Eltávozott nap, Örökbefogadás, Kilenc hónap, Örökség, Anna — sorába. (A rendező eddigi alkotásainak fő témája a nők világának ábrázolása.) A Napló korántsem ösz- szegzés — bár felvonultatja Mészáros Márta rendezői tapasztalatainak legjavát —, sokkal inkább „értelmező szótár” gyanánt használható a rendező életművéhez. Cselekményvezetés, dramaturgiai és hangulati motívumok lennének ismerősek, de legalábbis kiszámíthatóak, ha valaki — fordított időrendben — a Naplótól visszafelé kezdené meg az ismerkedést filmjeivel.

A 20—25 év, mely — a filmművészet ötvenes évekkel foglalkozó „legújabb hulláma” szerint — úgy tűnik, elengedhetetlen a lényeglátáshoz, ez alkalommal ideális rálátást biztosít egy életútra is. önéletrajz s történelem

ágyazódik kölcsönösen egymásba, nem kell „távolságot lopni” a rendezőnek önmaga s élményei közé, mert azt a téma önmagában hordozza. Az idei játékfilmszemle egyik érdekességét jelentette, hogy rendezői (Bacsó Péter: Te, rongyos élet... s Mészáros Márta filmje) párhuzamosan, nagyjából ugyanarról a korszakról ennyire szélsőségesen eltérő műfajokban mondták el véleményüket.

Károlyi Júlia

Értekezlet. A vezető volt az előadó.

— A dolgok kezdenek javulni, még ha nem is változik semmi — mondta a vezető.

— így igaz! — mondtuk egyetértőén.

— Ügy megy minden, ahogy ment — jegyezte meg Zeniá asszony.

— Jobban megy — állította a vezető.

— Igaz, igaz, bocsánat! — helyesbített Zenia asszony.

A vezető egy kézmozdulattal csendre intett bennünket.

— Nálunk az embereknek különböző véleményük van — mondta a vezető. — Vállalatunknál nemcsak azoknak van helyük, afyik velem egyetértenek, hanem, azoknak is, akiknek más az álláspontjuk.

Most valaki megint teljesen feleslegesen szólalt meg. Egy bizonyos Podgromek.

— Én ezt nem így látom — mondta.

Ez meglepte a vezetőt.

Konszolidálódás

— Mit nem lát így? — kérdezte.

Podgromek zavaros fejtegetésekbe bocsátkozott. Valahogy nem volt érthető, amit mondott, és így a kérdés tisztázatlan maradt.

Másnap Podgromeket azonnali hatállyal elbocsátották.

Ezzel nem értettünk egyet, és bementünk a vezetőhöz, hogy megmondjuk a véleményünket.

— Főnök, ez a dolog Podgromekkel valahogy rosszul veszi ki magát — mondta Solowieczyk asszony.

— Ugyan miért? — csodálkozott a vezető.

— Ügy néz ki — folytatta Solowieczyk asszony —, mintha valami összefüggés

lenne a tegnapiak és Podgromek elbocsátása között.

— Már értem — szakította őt félbe a vezető. — Szóval az emberek azt hihetik, Podgromeket azért bocsátottuk el, mert nem értett egyet velem?

Solowieczyk asszony igenlően bólintott.

— De hiszen nem erről van ,szó! — mondta a vezető. — Továbbra is fenntartom, hogy itt mindenkinek van hely: annak is, aki engem támogat, és annak is, akinek más a véleménye. Csak olyan idiótáknak nincs helyük itt, akik mindent szó szerint értenek!

Meggyőzött bennünket. Ezzel az emberrel érdemes beszélgetni, mindig lehet tanulni tőle valamit. Most is okosabban jöttünk ki az irodájából, mint ahogy bementünk.

(A Szpilkiből ford.:

Lipcseyné Bánfalvi Júlia)

Falusi műsorfüzetek

Évtizedekkel ezelőtt, ha egy könyvtár vagy egy művelődési ház kicsit is adott magára, rendezvényeire mártott papírra nyomott meghívóval invitálta az ezt feltétlenül igénylő, de a megjelenést feltételekhez kötő T. közönséget. Háttérbe szorult, a tájékoztatás hagyományos — de nem haszontalan — arzenálja, a 'hangosbemondóval és a kisbíróval együtt... A költségemelkedést a látogatottság növekedése nem mindig igazolta ...

Aztán más idők jöttek... Nem jutott pénz a drága, famentes papírra, á hívó mondatokat stencilgéppel sokszorosították.

Divatba jött azonban egy sokkal hasznosabb megjelenési formája is a kulturális propagandának: a műsorfüzet. A városok után — ahol hagyományai voltak ennek a formának — a községek is megjelentettek ilyen füzetecskét. Ez már nemcsak a „ki-vagyok-én” — komplexus nyomdafestékkel cirkalmazott megjelenése.

E kiadványok sokféle előnyét hosszú lenne felsorolni. Tükrözték egy-egy település kulturális karakterét, vagy ha ez hiányzott, ösztönözték a profilformálásra. Az olvasók érzéke! i tudják a különböző folyamatokat. A közművelődési rjzme legnemesebb, legfontosabb sajátosságai szerint, végre egyszerre je* lentkezik az adott település intézményeinek, rendezőszerveinek kínálata. Jó, dokumentum a szervező- intézmények munkájáról, fejlődéséről, vagy éppen a megszokott színvonaltól való elmaradásáról, — hogy csak néhány példát említsek.

Ma már csak egy-két község engedheti meg magának a műsorfüzet kiadását — mert ez nem kevés pénzkiadással is jár.

Remek szerkesztésben, szép kivitelben jelenik meg például a Kiskunmajsai Műsor, bár a terjedelmébe ’ még sok közérdekű információ beleférne. Hasonlót mondhatunk el a szabadszállási helyőrségi művelődési ház füzetecskéjéről is. Néhol időnként nekibuzdulnak a közművelődési munkatársak és egy-két hóna- pig megjelentetik a tájékoztatót — például Dunapatajor — de aztán elfogy a pénz vagy a program, esetleg a türelem és hosszú időre megszakad a folyamat.

Érdekes vállalkozás a Dunamenti és Kiskunsági Művelődési Házak kiadásában megjelenő — tehát több község kulturális

kínálatát is magában foglaló----Dunamenti Hívogató. Sajnos

a

zonban a több község sem képes annyi pénzt összeadni, hogy az információval telezsúfolt, noteszjellegű kiadvány tartalmához méltó nyomtatásban jelenhessen meg.

Szeretnénk, ha a 'kevés anyagiakkal úgy sáfárkodnának a községek, hogy ezt a különböző engedélyeztetési eljárás nélkül- is sokszorosítható periodikát minden településen a közművelődés szolgálatába állíthassák. Erre, a községek önállóságának, az irányítás demokratizmusának dinamikus fejlődése idején feltétlenül szükség lesz... F. P. J.

KÖNYVESPOLC

Hatvani Dániel: Homokfolyam

Három verseskötet, s egy szociográfia könyv után jelentkezett elbeszélésekkel Hatvani Dániel, a kecskeméti Forrás főszerkesztője. Több noveüilafajtával kísérletezik. Az egyszerű életképektől, pillanatfelvételek tői a sok jelenetű helyzetrajzokon, s a drámai jelenetsorokon át egészen a kisregény-vázlatig próbálja ki erejét a műfaj minél teljesebb meghódítására.

Mindegyik pórzatípusában vannak ígéretes, beváltott elképzelései. Írásainak előnye a tapasztalatokból táplálkozó hitelesség igénye. Az önmagának állított követélmény megmenti attól, hogy szépelgő, vértelen vagy spekulatív műveket hozzon élénkbe. Olyanokat, amilyenek még az ő érett korosztályában is előkerülnek a líráról viszonylag későn prózába átváltó írástudók házatájáról.

Vannak a gyűjteményben jól és rosszabbul megírt, végiggon- doltabb és kidolgozatlanabb, illetve nagyhatású és kevésbé emlékezetes alkotások. Értékingadozásukból azonban nemigen lehet arra következtetni, hogy ezt vagy amazt egy „fiatalabb *, gyakorlatlanabb, vagy művészileg kiteljesültebb prózaíró vetette-e papírra.

Marad a megítélés rendes, szokásos módja. Önmagukban keli szemügyre venni az egyes műveket, s a kritikus-olvasó felelős tetszése szerint kell róluk véleményt mondani, tárgyilagosan, a nagyközönségnek ajánlva.

Érre a közönségre gondolok akkor, amikor tisztázom: kikről, kiknek szól a Hatvani-novella? Válaszom egyértelmű: jórészt a negyven és ötven közötti nemzedék dilemmáiról beszél akkor is, ha fiatalabbakröl vagy idősebbekről’ ír. így azokat ragadhatja meg elsősorban, alkik nemrégiben még hasonló cipőben jártak. Szó sincs persze itt önéletrajzi természetű írásokról. Sőt, pontosan a két első személyű elbeszélés látszik — szaknyelven szólva — a leginkább „objektivált- nak”. Magyarán: ezekkel kerül a szerző a legtávolabb attól a gyanútól, hogy magáról tesz egy az egyben vallomást.

Az- Egy hangyaboly végzete című, határozottan angolos irányzatú esszé-noyella különben kiválik a többi közül; elütő azoké- tól a hangja. Története annyi, hogy az elbeszélő kiirt egy bolyt Chemotox-permettel. Közben mély tisztelettel adózik a hangyáknak, majd — módszeres pusztításuk alatt — higgadtan átgondolja, miféle szerepet tölthet be ő, mint elemi csapás a rokonszenves állattársadalom életében-halálában. Hatvani ezzel a kisprózájával érintkezik számos kortársa ironikus és groteszk hangvételével, sikeresen kacérkodik apró dolgokból általánosító, belegondoló« elbeszélő modorukkal. A stílus-egység mellett jó az ötlete, következetes a kivitelezése.

Szemlélete külön bekezdést érdemel. Itt érzem ugyanis erőteljesen érvényesülni azt a csöndesen ingerkedő odafigyelést, amely egyébként sók \ ersét'szintén megkülönbözteti a tárgyias költők rutinos átlagától.

Meglehetősen gunyoros és csf- pős a kisregény-tervnek nevezhető Találkozás a sorssal. Az író rokonszenv-mérlegének billege- tése azonban végül nem áll be egy 'határozott társadalmi állásfoglalásra, ami karakteresebbé, élesebbé tenné a szatírát. Az egyetemet végzett,* vidékre visz- szakerült főhős jellegzetes kispolgár. Hagyja magát sodortatni a körülményektől. Apróbb döc- cenőkkel szépen beérkezik a neki megfelelő élet kerékvágásába. Sorskérdést emlegetni révbeju- tásakor alighanem szerzői ráfe- jelés. Ez a figura nem lehet képes elhelyezni önmagát s karrie- recskéjét a sorsszerűség nagyobb szabású távlataiba.

Az elbeszélés alaphibája mégsem ez, hanem hogy túl nagy hangsúlyt kap novellájában az anyós, akinek a jelleme nincs eléggé kidolgozva. A szatirikus közegbe úgy keveredik bele, mint egy máshonnan szalajtott humoreszk-figura.

Sokkal keményebb a Büdös hús című „hagyományos”, kis- realista novella Mamija! Anyó- sabb ő az anyósoknál. Takarékos természetével súlyosan ránehezedik saját gyerekére. A lány ugyanazzal a — nyilván tőle örökölt — makacssággal úgy harcol ellene, hogy mindennek ellenkezőjét cselekszi, amit az anyja szeretne. Ravasz csavarja az írónak, hogy belekeveri a cigányokkal szemben táplált előítéleteket is az elbeszélésbe. Így mérhet aztán kettős vereséget az engesztelhetetlen asszonyszemélyekre, gúnyolhatja ki sajnálkozás nélkül csakazértis-dacoskodó javíthatatlan magatartásukat, hajlíthatatlan butaságukat.

Általában erőssége Hatvani Dánielnek az asszonyábrázolás. Erotikus részletekben bővelkedő nagynovelláját (Helikopter két rotorral) az menti meg a túlírtságtól, hogy hiteles női galériát sorakoztat fel benne. Viselkedésük sokkal érdekesebb, mint az üzekedésre készen dürrögő reklámgrafikus férfikínlódásainak rajza. Az életélvező nőszemélyek közül az egyik legjobban elkapott jellemrajz a feltörekvő Judité az Egy hét múlvd-ban. Nyugis, tohonya férje hallgatólagos beleegyezését kihasználva ő a bájaival fizet szakipari szolgálatokért, ha úgy szottyan a kedve, s ha megköveteli' az érdeke.

Akad a Homokfolyam című kötetben pár halovány, sikerületlen kispróza. Érdemes lett volna ezeket 'kihagyni. Némelyikről azt se tudni, mi lenne velük az író célja. (Palacsinta a kerítésen, Kirándv ;k). Rájuk lehet ugyan fogni hogy ironikus karcolatok. Ehhez azonban nem elég könnyed az alapstiiusuk.

Továbblépését bizonyosan a nagyobb lélegzetű művekben érdemes keresnie. Vigyázatra lenne szüksége a feldolgozásra érdemes . életanyag kiválasztásában. A megvalósításhoz pedig még keményebb céltudatosságra, írói csalafintaságra, vagy drámaiság- ra. (Szépirodalmi)

szlai Zolién