Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-30 / 125. szám

1984. május 30. • PETŐFI NEPE •

8

ÜNNEPI KÖNYVHÉT ’84

A számok borzasztóan tet- szetősek! 1945-ben 1609-féle, tavaly pedig 26 624-féle kiadvány jelent meg Magyarországon. Egyedül a könyvhéten 130 újdonságot kínálnak. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat — a vidék legnagyobb terjesztője — a legutóbbi tíz évben megtízszerezte forgalmát. Május 25-én, reggel 8-kor kezdték árulni a könyvheti köteteket, délre — a hivatalos megnyitó idejére — már húszra nőtt a hiánycikkek száma, estére meghaladta a harmincat; vasárnap délelőtt a kecskeméti főtéren már csaM elvétve lehetett találni egyáltalán valamit.

Teljesült a hajdani vágy?

Olvasó nemzet lettünk?

Olvasó nemzet vagyunk?

Nagyné Tóth Mária a megye legnagyobb forgalmú — tavaly több mint 15 millió forintos — boltjának a vezetője.

— Merényit ér anyagilag a könyvhét?

— Sokat: fél havi bevételt hoz.

— És egyébként?

— Ünnep az olvasóknak, meg ünnep a szakmának — annak ellenére, hogy a könyvpiacon is egyre nehezebb eladni, tehát legalább a törzsvevőket meg kellene tudni tartani.

— Miért mondja feltételes módban?

— öt éve még legalább három napig kitartottak az újdonságok. Tavaly nyitás után egy óráig. Az idén? Az összvállalati példányszám két millióval kevesebb az igenyeltnél.

— Mit jelent ez itt, a kecskeméti Szabadság téren, a Katona József nevét viselő boltban?

— Most, amikor beszélgetünk, még nem kezdődött meg a könyvhét, de már látható, hogy még törzsvevők is hoppon maradnak. Bárczyból 45 jött, 400-at két óra alatt elvinnének. Moldovából 250, legalább 600 kellene — soroljam tovább? Előre ítélkeznek minden könyv sorsáról, ,amikor eldöntik a példányszámát. Ve, vőink egy igen nagy része csak ilyenkor vásárol, tapasztalataiból az egész könyvkiadást ítéli meg.

— E tapasztalatok zsebbe vágó legfontosabbika: drágul a könyv.

— Drágul bizony. Az alkalmi vevőket ez alaposan el. is ijeszti; a törzsvevők igyékeznek legalább annyit költeni, mint eddig.

— ön is törzsvevő?

— Hát persze, és nem nagyon hiszem, hogy találna könyvesbol- tost, aki nem az.

— Sokat költ könyvre?

— Jaj, nagyon sokat, csak könyvcsekkre havi ötszázat fizetek, otthon nem is férünk már, nemrég apáméknál kaptunk egy kis szobát, ahová elhordhatjuk a könyveket.

A gárda 9 tagú: Marika vezetőtársa Gebeiné Miklós Erzsébet, heten — Baán Sándomé, Vincze Kálmánná, Pólyák Ilona, Wirtné Mészáros Ágnes, Adaroik Györgyi, Székhelyiné Bakos Erika és Héjjasné Alker Katalin — eladók.

1984-ben félmillióval többet kell forgalmazniuk, mint tavaly. „Reméljük”, „éppen hogy” — mondják, amikor szóba kerül a terv.

Igazi könyvkereskedő a címlapról megmondja, kapós lesz-e az újdonság. A befutott szerző maga garancia a sikerre, máskor a téma ígér szenzációt. Az ideális vevő „címet” keres (a szakmában a „cím” jelenti „a” könyvet), de nem tartják szakmabelinek, aki nem örül a rejtvényeknek. „A borítólapján valamilyen madár van”. „István vagy Lajos a szerző keresztneve”. „Három szó a cím” — ezek egyszerű esetek, ennyiből gyerekjáték kitalálni, miről van szó.

Az ideális vevő — a törzsvevő.

Messziről, (Látásból megismerni, abból is, ahogy bemegy a boltba. Tudja, mit, hol keressen, keresztnevén szólítja az eladót, aki — ez a legtermészetesebb! — ismeri ízlését, s kérés nélkül is félrerak az újdonságból.

A törzsvevők, még ha személy szerint gyakran nem is ismerik egymást, külön kasztba tartoznak — és ezen sincs semmi csodálkoznivaló. Amint félszavakból értik egymást rosszul világított autóalkatrész-boltok törzslátogatói, HI-FL-szerelmesek, gyümolcs- riemesítő kertészek, otthoni ezermesterek, hasonlóképpen megvan a külön nyelvük az Olvasóknak is.

Megállni — jó két lépésnyi távolságra, hogy legyen hely a tekintet körbefuttatására — a könyvespolc előtt, felmérni, hogy mije van (s főleg: mije nincs) a másiknak, címeket, szerzőket, részleteket említeni, folytátni, kiegészíteni: nincs ennél jobb szórakozása a könyvbarátnak.

ök nem szerepelnék a statisztikákban.

A statisztikának nincs olyan rubrikája, amelyik elárulná: Bruncsák András osztályvezető kórházi főorvos kora reggel — nyitáskor — végigböngészi a Katona József könyvesbolt polcait, majd átgyalogol a — százötven méterre lévő — Jókai Mór könyvesboltba, s mindkét' üzletbe délután is benéz. (Mindennap. Benne lehet a kartotékokban, hogy Paál Elemér, a B ács-K iskun megyei Rendőr-főkapitányság élet- • védelmi alosztályának vezetője hány emberölés tettesét csípte fülön; hogy az állam és jogtudományok doktora, őrnagy. Van-e lap, amelyre azt jegyezték volna fel: percre pontosan tudja a Bismarck csatahajó elsüllyesztésének idejét? Ezervalahány könyve a tény- és memoárirodalom legjobbjainak gyűjteménye — különös módon (?) a krimit nem szereti ... Milyen felmérésből derülnie az ki, hogy Paskuj Iván fényképésznek KiSkunmajsán a lakásán úgy 8—10 ezer kötetes a könyvtára? Pedig emiatt érthető csak, hogy miért látni ott a Majsától hét határra rendezett irodalmi esten.

— Számomra létkérdés az ol- 'vasás — mondja. Krúdy, Gárdonyi, Thomas Mann, Robert Merle a kedvence, „mellesleg” érdekli a repülés (lásd: külön polcok a szobában), de a legeslegjellemzőbb az, amit az obiigát kérdésre: hány könyvet vinne magával egy lakatlan szigetre — vág rá:

— Hányat lehet vinni? — kérdezi.

Könnyű a dolga, helyzeti előnye van annak, aki olyan helyen él, ahol könyvesbolt működik. Bizományosok próbálják elvinni az újdonságokat oda, ahol üzlet nincs. Golovics Ilona, az Olym- pos Kft üzemgazdásza Nyárlőrin- cea terjesztő, a könyvhét nyitányakor jó munkájáért jutalmat kapott. Tavaly 130 ezer forint áru könyvet és 30 ezer forint értékű lemezt adott el, legtöbbjét kolléganőinek: bérelszámolóknak, adminisztrátoroknak. Fájlalja, hogy ’nem tud ífetőüt szerezni.. hogy nincs elég szakácskönyv, hogy már réges-rég elfogyott Zilahy Halálos tavasza, Két fogolya, Szilvási bármelyik könyve, Nem agitál különösebben senkit sem, mégis, amint megjön a szállítmány, elfogy. Mi sem természetesebb, hogy maga is könyvfaló: ki árusa, „fertőzöttje” is annak ...

A Művelt Nép hét Bács-Kis- kun megyei üzlete — hanglemezek nélkül — 40 millió 135 ezer forintot forgalmazott. A szövetkezeti boltokban 63 millió 521 ezer forint értékű könyvet vásároltak.

Dr. Sántha Józsefné, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága tájékoztatási osztályának vezetője arra a kérdésre próbál meg válaszolni, mihez mérjük ezeket a milliókat.

— 1982-ben három dél-alföldi megyében — Bács-Kiskunban, Csongrádiban és Békésben — reprezentatív megfigyelés keretében mértük fel az egyes háztartások kiadásait. Eszerint 1982- ben könyvre a munkások személyenként 80,45 forintot költöttek (összes bevételűk 40 673 Ft). A szövetkezeti paraszt 52,26 Ft-ot (bevétele 50 588 Ft), a kettős jövedelmű 50,82 Ft-ot (bevétele 48 598 Ft), az értelmiségi 306,51 Ft-ot (bevétele 50 484 Ft), az inaktív — nem kereső — 33,50 Ft- ot ;(évi bevétele 37 494 Ft).

Az országos adatok? Munkás 107 Ft, szövetkezeti paraszt 67 Ft, kettős jövedelmű 45 Ft, szellemi 323 Ft, inaktív 65 Ft. Az országos felmérésből tudjuk: a munkások — például — évenként és fejenként kávéra 705, teára 19, üdítő italra 226, szeszre 1691, dohányra 727 forintot költöttek 1982-ben. (Könyvre, emlékeznek, 107-et.) Az értelmiségiek 1982-ben fejenként 828 forintért kávéztak, 32- ért teáztak, 250-ért vettek üdítő italt, 1500-ért szeszt, 646-ért dohányt. (323-ért könyvet.)

Évi egy könyv.

Ennyit vesznek a még — vagy már — nem keresők.

Két év alatt három könyv.

Ennyit a parasztok, a kettős jövedelműek.

A munkások két könyvet.

Nyolc-kilenc könyv: az értelmiségiek évi fogyasztása sem éri el a tizet.

Listás vevők: kuriózumok. Nem az átlagot jelképezik.

Jó volna, szép volna, ha igaz volna: divat „méterre venni” a könyvet. Nem divat, centire sem. Ballantines-t divat venni, vinni (és inni). A százforintos könyv- utalványt (ajándék!) hatvanért cserélik pénzre.

Igazság: nem föltétlenül az a legértékesebb ember,^.akjnek a legtöbb könyve van. A

Igazság: az értékes embernek mindnek van könyve, sok.

Olvasó nemzet vagyunk?

Hétfő reggeli információ: Bács- Kiskun legnagyobb könyvesboltjában a 130 könyvhétre hirdetett újdonság közül 73 már elfogyott.

Bosszankodjunk vagy örüljünk?

Tény: a teán kívül semmi sincs, amire olyan keveset költenénk, mint a könyv.

Ballai József

TÜRELMET IGÉNYLŐ .SZENVEDÉLY

A hangszerkészítő

Rémre déliben érkezem.

Azt gondolná az ember, ilyenkor otthon tartózkodnak az. emberek. De nem, a földeken szorgoskodnak. Varga Pál is dohányt ültet. Mégis sikerül vele találkozni, amikor csettegőjével hazaijön a palántákért. Szenvedélyéről, a hangszer- készítésről beszél, s megmutatja a prímcitérát, amit most barkácsol a leszázalékolt, nyugdíjas mester.

— A kígyóspusztai fafaragó- táborban találkoztunk először. Meghívott, látogassad el műhelyébe. Hát itt vagyok. Kérem, mondja el, hogyan lehet valakiből hangszerkészítő?

— Tizenegy esztendeje jutott eszembe, hogy citerát csináljak. Fél •nap alatt állítottam össze az első hangszert, de nem szólít úgy, ahogyan kellett volna. Mondogattam: nem igaz, hogy nem tudok különbet faragni. Csomómentes, száraz lucfenyő kell a citera tetejének, a többi részhez pedig cseresznye-, szilva-, diófa. Minél könnyebb a zeneszerszám, annál szebben szól.

— ön hangolja a citerákat?

— Igen. Hangsíppal állapítom meg a hangok helyét, ha a bundolás elkészült. A jelöléseket korábban „gyártott” instrumentumokról lesem el.

— Volt a családjában hasonló érdeklődésű?

— Apám ci tér ázott, de sohasem próbálkozott hagszerkészítéssel. A fiam sem. Kevesen vagyunk Bács-Kiskun megyében, akik ilyesmire fordítjuk az időnket. Balotaszálláson Gyurics Károly kezei közül kerülnek ki szépen faragott hangszerek.

— Mi lehet az oka? Nehéz ez a hobbi?

— Óriási türelmet igényel. Nem lehet elhamarkodni a munkát. Azt hiszem, ezért választjuk kevesen ezt a kedvtelést.

— Mennyi idő alatt készülnek el a citerái?

— Ha naponta tíz órát a műhelyemben tölthatek, akkor egy hét alatt. De erre csak télen van

műhelyében

V „Ki is próbálom a hangszereket”.

lehetőségem. Ki is próbálom a hangszereket. Még zenekar is volt a faluban, de a fiatalok elmentek, az idősek szintén elmaradtak. Tavaly léptünk fel utoljára Szánkon. Most egyedül állok közönség elé, ha hívnak. Legutóbb Sükösdön jártam, népzenei találkozón.

— Milyen díjakat nyert eddig?

— Kétszer kaptam első díjat hangszereimért, megyei kiállításon, s országos tárlaton is bemutatkozhattam. Sok-sok oklevelet gyűjtöttem össze. Minden évben elmegyek a fafaragó táborba. Két—három ciitera lel gazdára évente, persze nem eladásra készítem ezeket, inkább miagamnak. Körülbelül negyven hangszer sorakozik már’a szekrények tetején.

— Milyeri árak vannak?

— Egy jó zeneszerszám háromezer forintot is megér.

Előkerülnek a munkái, a szebbnél szebb hangszerek. A csikó- fejes, a gal'amlbdúcos, a nyújtott és hasas citerák. Egyik sincs túldíszítve,- ízléses darabok.

Vendéglátóm némelyiket megszólaltatja, még nótára is fakad.-; A beszélgetés, i során azt mondta: már akkor • beledalolja a népdalokat a hangszerekbe, amikor ösz- sze állítja azokat. Ezért hangzanak szé- tvöt-» VaTda Pál

• Citerák — glédában.

B. T. 1

A számítógép

A Kérvényfelülvizsgáló Hivatal üzemi fogorvosa állást változtatott.

Elment egy cukorgyárba igazgatónak.

Ha elment, hát elment. Az ő dolga. Nyilván megérte neki, hogy átképezze magát, ha egyszer ott többet kereshet. Ezért az ügy az első pillanatban nem is foglalkoztatta különösebben az embereket, hiszen milyen kárt tudna okozni egy fogorvos egy igazgatói irodában?

Csakhogy így a fogorvosi állás megüresedett a Kérvényfelülvizsgáló Hivatalban, fogorvosra pedig szükség volt. De hiszen ez nem gond! Csak ki kell húzni a fogat, azután bele kell nyúlni a páciens pénztárcájába. Ennél mi sem könnyebb. Már csak a megfelelő embert kell megtalálni.

A vezetőségi ülésen meghatározták az értékelési kritériumokat, és pályázatot hirdettek* a fogorvosi állás betöltésére.

A pályázati feltételeknek a legjobban egy bizonyos Kolapo felelt meg. A következő pontszámokat érte el:

1. Szakképzettségéért (órásmester volt) — 2 pontot;

2. általános műveltségéért — 1,5 pontot;

3. származásáért — 10 pontot;

4. fejlett öntudatáért — 10 pontot;

5. eszmei' elkötelezettségéért — 10 pontot;

6. végül azért, mert a harmadik, a negyedik és az ötödik feltételnél maximális pontszámot ért el, a teljes pontszámot beszorozhatták tízzel.

Az eredményt betáplálták a számítógépbe. A számítógépből 335 pont jött ki, és Kolano elfoglálta az állást.

Sajnos már az első nap kudarcot vallott egy zápfog kihúzásával. Egyórai próbálkozás után a páciens feladta. Nyilván meggondolta magát, és úgy döntött, mégsem húzat fogat.

Nem akarom szaporítani a szót, a dolog lényege az, hogy Kolano nem vált be fogorvosnak.

Hát ez a helyzet a számítógépekkel! Kétségtelen, hogy á számítógép fejlődési jelent, de ezt egyelőbe még nem lehet mindenütt használni.

Bár tulajdonképpen nem is nagyon csodálkozhatunk, hiszen a gazdásági szankciók miatt nem tudunk pótalkatrészeket beszerezni a számítógéphez.

Megan

(Ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia)

úttörő nyelvőrök

A magyar nyelv idei hetének központi témája az ifjúság beszédkultúrája volt. Hogyan is beszélnek a fiatalok? Bizony, sokszor elszomorító „szövegeknek” lehetünk fültanúi: utcán, buszon, mozik előcsarnokában csak kapkodjuk a fejünket a sokatmondó minősítések hallatán. Véletlenül se higgye azt senki, hogy a — amióta iskola van, azóta létező — diáknyelv bántaná a fülünket. Egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy az ifjúsági nyelv eldurvult, közönséges lett, túl van fűszerezve a jassznyelvből átvett gorombaságokkal, trágárságokkal.

Ha arra keresünk választ, kik tudnák a bajokat orvosolni, megint csak a szülői házra és az iskolára kell mutogatnunk. Számtalanszor leírták már, hogy a családok leszoknak az otthoni beszélgetésekről, pedig ha valahol, akkor a családi környezetben ragadna valami a gyerekekre. Még ennél is nagyobb felelősség hárul az iskolára. A tiszta, szép nyelv- használatot legjobban a pedagógusoktól sajátíthatnák el a fiatalok. Ez persze nemcsak a magyar nyelvtanórádra vonatkozik, hanem a földrajzra, biológiára is. Siralmas látvány az, amikor az érettségiző, sőt felvételiző diákok nyögdécselnek, nem azért, mintha nem lennének értelmes gondolataik, hanem azért, mert nem tudják magukat kifejezni, nem tudják összefüggően kifejteni mondandójukat.

Az anyanyelvi nevelés leghaté- konyahb eszköze az, ha a gyerekeket sikerül olvasásra szoktatni. Manapság „divatjamúlt” dologgá vált az iskolákban a memoritertanulás, s ami a kötelező olvasmányokat illeti, a diákok többsége szívesebben választja a kényelmesebb utat: a tévében, moziban megnézi a mű filmadaptációját, vagy fellapozza a 100 híres regényt. A tartalmát így is el tudja mondani — sajnos, az elemzés gyakran ebben ki is merül —, viszont nem fejlődik nyelvismeretük, nyelvérzékük és nem utolsósorban ízlésük.

Az anyanyelvi kultúra ápolását néni lehet elég korán kezdeni. Már hét éve annak, hogy a Szép magyar beszéd versenyét Péchy Blanka művésznő kiterjesztette az általános iskolásokra is. Azóta évente megrendezik Kecskeméten az úttörők Kazinczy-versenyét'. Az idén az ötödik, hatodik osztályosok korcsoportjában harmadik helyezést ért el Krizsán Anikó, a Jókai-iskola, második ’ helyezést Bán Zoltán, a Buday Dezső és első helyezést Veszelszki Ilona, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulója. A hetedik, nyolcadik osztályosok csoportjában harmadik helyen Kovács Ágnes katonatelepi tanuló, a második helyen pedig az évek óta helyezést elérő Gőg Tímea végzett a Zrínyi-iskolából. Az egész mezőnyből kiemelkedett Tóth Éva, a Ko- dály-riskola nyolcadik osztályosa, akit Mezei Éva készített fel a versenyre. A győztest a megérdemelt első helyezés mellett a zsűri a legjobbaknak járó Kazinczy-jel- vényre is felterjesztette.

Reméljük, ők tizenéves korukra sem felejtik el a szép magyar beszédet.

H. K. E.

Kínai útirajzok

A távoli, földrésznyi ország évszázadok óta izgatta az európaiakat, tiltott területeire hosszú idő óta nem tehette be lábát idegen.

Ősi kultúrájáról még mindig keveset tudunk. Az utóbbi évtizedekben is ritkán kaptunk pontos tájékoztatást arról, hogy mi is történt Földünk legnagyobb lélekszámú országában.

A Kínai tájak és emberek ’83 eddig látott adásaiban szerencsére nyoma sincs a rácsodálkozásnak. A Kínai Központi Televízióval közösen készített sorozat magyar stálbja tisztában volt azzal, hogy pontos, távlatos tudósítás a tisztük. Ha érteni akarod a rómaiakat, római módon kell élned, tanácsolta a régi közmondás. Ez a megállapítás méginkább érvényes a Kínáról nyilatkozókra. A kínai vendéglátók éltek az alkalommal, és egyik-másik, számunkra szókatlan ügyiben igen tartalmas választ adták. Noha életpártiak vagyunk, noha hazánkban szívesebben vennénk a nagyabb gyermekáldást, mégis elgondolkodunk a kényszer szülte népességkorlátozó intézkedéseken. A hazánkban vetített dokumentumfilm-sorozat úgy ágyazta a történelembe a mai Kínát, hogy szüntelenül azt éreztük: a szocialista ország holnapja foglalkoztat mindnyájukat. Ráday Mihály operatőr plasztikusan árnyalt képsorai megelevenítik az ott erősen ható hagyományokat, az építészeti emlékeket.

.magas nézettségén”. Minél többen ülnek a képernyő előtt, annál nehezebb a közös nevező megtalálása, annál több érdekes, különleges riport kívánkozik a műsorba. Ezzel magyarázható, hogy nagyon óvatosan kísérleteznek, ritkán vállalkoznak új értékek felfedezésére, a közízlés hitünk szerint szükséges fejlesztésére. A meggyőzés helyett talán a szükségesnél többször hivatkoznak az adott életművön, alkotáson kívüli szempontokra. Néha-néha elkedvet- lenítően ismétlik jól kiépített reklámhálózatok érveit. Főként emiatt kerül ellentétbe az élvezetes magazin a kritikusokkal. Síppal-dobbal reklámoznak, kultúránkban betöltött és kívánatos szerepüknél erőteljesebben ajánlanak jól reklámozott külföldi profikat. Tévedés ne essék: a Stúdió ’84-nek igen is ablakot kell tárnia a világra, de nem egészen mindegy, hogy milyen új „tájakat” fedezhetünk fel a nyitott ablakon.

Szokatlanul élénk visszhang fogadta a Czinkóczi Zsuzsával kapcsolatos tudósításokat. Nemrégiben láthattuk, hogy milyen elhanyagolt környezetben él az a fiatal- asszony, aki Árvácskaként kicsit jelképpé

Gondolkodtam, hogy szót fogadjak-e szombat délután a kedves bemondónőnek. Mivel már órák óta nem hallgattam híreket, kíváncsi voltam a világpolitika és a hazai élet újabb eseményeire. Mégis megmoccant bennem a kisördög, amikor kedvesen, mosolyogva a nézők százezreire parancsolt: „elolvassuk a Képújságot”. Tekinthetem tényközlésnek, felszólításnak. Akaratlanul is korlátozta döntési szabadságunkat. Mégis csak ránk tartozik, hogy mit nézünk meg, mit olvasunk el.

Ritkán mulasztom el a Stúdió ’84-et. Gondolom, a szerkesztők maguk sem tudják, hogy örüljenek vagy bánkódjanak a magazin — csúnya szakkifejezéssel élve —

vált. Az életben is bizonyos értelemben olyan Árvácska maradt, akinek számtalan baja van, pedig senkinek sem ártott, csak éppen emberien szeretne élni. Még népművelők is kifogásolták franciaországi kiküldetését, ahelyett, hogy- örültek volna: egy magyar parasztlány — mint a népmesék hőse — eljut a nagy sztárok közé, sok országban álmáik odhatnak egy falusi kislány tiszta emberségén. Foglalkozhatna egyszer kulturális’hetilapunk azzal, hogy miért nem tudjuk még mindig elviselni azt, akinek egy kicsit jobban sikerül, aki egy kicsit tehetségesebb; ha nem áll mellette pufogó reklám.

Heltai Nándor

T