Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-24 / 120. szám

1984. májas 84. • PETŐ NÉPE m S KIÁLLÍTÁS, tanfolyam, tanácskozás a SZÓRAKATÉNUSZBAN1 Nemezelés régen és ma Egy legenda szerint Noé ta­lálta fel a nemezt, véletlenül. Hogy bárkáját komfortosabbá tegye, állati szőröket > szórt a padlóra, amelyek a nedvességtől és a sok járkálástól nemezzé álltak össze. Ma már nehezen lehetne kinyo­mozni, hogy valóban így esett-e, de az biztos1, hogy a nemez gaz­dag és izgalmas története évez­redekre nyúlik vissza. Ezt a csodálatos anyagot, amely köny- nyű és meleg, strapabíró és majdhogynem vízhatlan, Mongó- , liától a Kárpát-medencéig hasz­nálták a nomád pásztornépek szálláshelyük és öltözékük készí­téséhez. Ismerték a nemezt Észak-Euró- pában, a Földközi-tenger vidé­kén és az amerikai kontinensen is. Szinte tetőtől talpig fel lehet belőle öltözni. Érdekessége, hogy akár csizmát, akár köpönyeget, vagy kalapot lehet belőle csi­nálni anélkül, hogy tűt használ­nánk hozzá. Ázsiában számos vidéken ma még virágzik a ne­mezkészítés ősi hagyománya. Fel­jegyzések tanúskodnak arról, hogy a vándorló magyarok is nemezsátrakban laktak, s az oda nem figyelésnek „köszönhető”, hogy a két-háromszáz évvel ez­előtt még Magyarországon is vi­ruló nemezkészítésnek a tárgyi emlékei jóformán hiányoznak múzeumainkból. ' Annak a kiállításnak az anya­ga, amely most látható a kecske­méti naiv múzeum udvarán — két nemezsátor kivételével — magánkézen van. Igaz, a Szóra- katénusz játékműhelyben ké­szült mai munkákon kívül csu­pán őseink lakhelyének rekonst­ruált váza magyar vonatkozá-, sú. A bemutató ékessége egy dí­szes kazah nemezsátor, színpom­pás szőnyegekkel, szemmelverés elleni bojtokkal, és más tartozé­kokkal felszerelve. Ázsiában ilyet állítanak a menyasszonyoknak. Ilyen úton-módon került a sátor Magyarországra is, egy fiatalasz- szony nászajándékaként. Hogyan készül ? A hetvenes évek Közepétől vi­lágszerte reneszánszát éli a ne­mezelés. Nem kell hozzá más, csak gyapjú, két kéz és renge­teg munka. 1976-ban Svédor­szágban megjelent egy tanító­könyv, amely bemutatja a ha­gyományos svéd nemezkészítés fogásait, s az úttörő munka nyo­mán Eszak-Európában újra fel­fedezték ezt az ősi mesterséget. Onnan vették át a technikát a nyugati országok, s ez a módszer terjedt el nálunk, ha egyáltalán lehet elterjedésről beszélni. Ügy tűnik azonban, hogy ha­marosan lehet, s ez a Szóraksté- nuszban rendezőit egyhetes „el­ső magyar” nemezkészítő tan­folyamnak köszönhető, amire az ország minden tájáról jelent­keztek népművelők, muzeológu­sok és művészek. A kurzust a műhely munkatársai, Vidák Ist­ván és Nagy Mari vezették. A szőr- és gyapjúféleségekkel, a ne- mezelődés elvével, a lúgos svéd módszerrel való ismerkedés után a résztvevők maguk is munká­hoz láttak. Először csak labdát, 9 Nemezsátor a naiv múzeum udvarán. 9 Munkában a tanfolyam résztvevői. bábut, tarsolyt készítettek, majd a bonyolultabb darabok követ­keztek: kalap, tarisznya, köpö­nyeg, cipő és közös munkával egy gyönyörű nemezszőnyeg. Közben jutott idő arra is, hogy előadások és diák segítségével megismerkedjenek a mai európai nemezkészítéssel, a kazah és kir­giz' szürmakokkal, azaz nemez­takarókkal, a hortobágyi nemez­kalappal, és még sorolhatnám. Hogy készült tehát a nemez Kecs­keméten? A kimosott és kártolt gyapjút előbb széthúzogatták, egymásra teregették, majd me­leg szappanos vízzel locsolgat- ták, simítgatták és gyúrogatták. Ettől a gyapjú szálai összetapad­tak és mindenféle kötőanyag nél­kül tömör anyaggá álltak össze. Rendkívül gazdag lehetőségei vannak a díszítésnek is, ilyenkor a gyapjúrétegek egymásra helye­zését a mintánál kell kezdeni. Ósi mesterség művelői A nemezelés népszerűsítését zászlajára tűző rendezvénysoro­zat betetőzése volt az a három­napos.. tudományos ; tanácskozás, amely^^w^fi^WßyQS • J nemez- készítés Eurázsiában címmel hir­dettek meg, ugyancsak a Szó- rakaténuszban. A szimpozion- ra illusztris vendégek — neves néprajzkutatók, történészek, iparművészek érkeztek a Szov­jetunióból, az Egyesült Államok­ból, Angliából, Hollandiából, s természetesen képviseltették ma­gukat a téma hazai szakértői is. Mary Burkett asszony például az angliai Kendal múzeumának igazgatója. Regényes körülmé­nyek között ismerkedett meg több mint húsz évvel ezelőtt a nemezzel egy ázsiai utazása so­rán. Azóta foglalkozik nemez­kutatással, leginkább az érdek­li, hogyan őrzik a mai nemez­készítők az ősi motívumokat, s ezeknek mi a jelentése. A neme­zelés szigetországi újjászületése tulajdonképpen annak a kiállí­tásnak köszönhető, amelyet Bur­kett asszony rendezett, s bejárta az egész országot. A kiállítás ál­tala szerkesztett képes katalógu­sát alapműként tartják számon. Beth Beede asszony az Egye­sült Államokból jött Kecske­métre. Neves iparművész, gyö­nyörű és meghökkentő nemez­munkáinak fotóit már korábban láttam egy amerikai kiadvány­ban. Elmondta, hogy hazájában újabban jó néhány művész fog­lalkozik nemezkészítéssel, mi­vel nincs még egy ilyen anyag, amiből ennyi minden készíthető. Csizmákon, kalapokon, ruhákon, kabátokon, maszkokon kívül csi­nál lakásdíszeket is. Hamarosan Magyarországon is megjelenik az első összefoglaló tanulmánykötet — _ szerkesztői Nagy Mari és Vidák Ist'váá — a kecskeméti jKatona József Mú­zeum gondozásában. A kétszáz oldalas esszégyűjtemény régé­szeti és történeti áttekintést ad, s mintegy 15 ország nemezmű­vészetének átfogó ismertetését tartalmázza. A rendezvényso­rozat és a kiadvány talán előse­gíti azt, hogy ezt a csodálatos ősi mesterséget hazánkban is újra felfedezzék. Kormos Emese I KÖNYVESPOLC Nagy László: A rossz hírű Báthoryak „Gyakran hallom művészektől, hogy nem ajánlatos olyan tárgyba fogni, amelyre nézve az emberek már pár­tokra szakadtak, mert vagy az egyik, vagy a másik bizonyára megsértődik: a történész azonban nem zárkózhat el ez elől, hiszen ez az ő legigazibb fel­adata” — írja Ranke, a nagy német történész. Az idézet akár mottója is lehetne Nagy Lászlónak . a Báthoryak­ról írott tanulmánya elé, hiszen olyan témába vágott, amely az elmúlt szá­zadok során valóban „pártokra” osz­totta a közfigyelmet. Azonnal be kell vallanunk, hogy bizony sokkal kisebb azoknak a száma, akik a reális tények ismeretében valóságos képet alkotnak maguknak a Báthoryakról. Nagy Lász­ló könyve abban segít, hogy növeked­jék ezeknek az embereknek a száma. A többség azonban elfogadja, pontosabban tudomásul veszi, hogy a Báthoryak — Erzsé­bet Zsigmond Gábor és Anna — fejedelmi zsarnokok, s aberrált személyiségek volták. Persze kényelmesebb hinni a borzongató le­gendáknak, mintsem alapos stúdiumokban meggyőződni az igazságról. Az is tény, hogy ezekről a legendákról több könyv született, mint amennyi a dokumentumokkal, jegyző- könyvi kivonatokkal, vallomásokkal alátá­masztott hiteles kiadvány. A példányszámok­ról már nem is beszélve. Könnyebb hinni, hogy Báthory Erzsébet, Nádasdy Ferenc öz­vegye, a csejtei vgr úrnője — akit Bethlen Gábor nádora elevenen befalaztatott — ár­tatlan lányok vérében fürdött, hogy megőriz­ze fiatalságát; könnyebb hinni, hogy Báthory Zsigmond őrjöngő zsarnok volt, hogy Báthory Gábor és Báthory Anna vérfertőző kapcso­latban voltak a testvérszereliemben. Különö­sen akkor, ha Makkai Sándor „történelmi re­gényében”, az Ördögszekérben ezt a kapcsola­tot páratlan fantáziával, de tényék és meg­alapozottság nélkül kiszínezi. Sajnos, még a nagy realista, Móricz Zsigmond is beleesett ebbe a hibába az Erdély-trilógiában, amely­ben elhiszi, hogy Anna az ecsedi boszorkány megbűvöli a férfiakat, közöttük Bethlen Gá­bort, a nagy fejedelmet is. Nagy {László könyve tehát vitairat. Olyan tanulmány, amelyben .több száz év távlatából igiazságot akar szolgáltam a „rossz hírű Bá- . thoryaknak”, korabeli okmányokban keresve a választ, ugyanakkor megrajzolva az akko­ri Erdély és Magyarország erfkölcstörténetét is. Tárgyával szemben kétségtelenül elfogult, de szubjektivitásának soha nem enged sza­bad teret, csak akkor, ha állításait doku­mentálni is tudja. Óriási munka áll a könyv mögött, s számtalan újdonsággal szolgál a szerző a Báthoryakról, de a kor más neves személyiségeiről is. Ahol hézagokat talált, nyíltan bevallja, hogy ezt és ezt még csak a további kutatások, a mélyebb, összefüggések feltárásával tehet tisztázni. Ismerete s annak a karfolyamatba való beágyazása, a történe­lem logikájának fölényes birtoklása meggyő­zővé teszi tanulmányát. Rendkívül tanulságos például Bethlen Gá­bor törekvéseinek", a hatalomért folyó harc során használt eszközeinek, módszereinek — tehát magának az embernek — bemutatása. Nincs ugyan közvetlen adat arra, hogy Beth­len kívánságára, netán utasítására ölték vol­na meg Báthory Gábort, Erdély huszonhét éves fejedelmét, a fél kézzel patkót hajlító daliát, a fölényesen fényes értelmű férfit, de a gyanút máig nem tudta lemosni senki a nagy fejedelemről — ahogyan Móricz nevezi Bethlent. Azt viszont kétségtelenül bebizonyí­totta Nagy László, hogy örökösen a török felé bólintó Bethlen nem kis vagyont szerzett az­által, hogy rossz hírét, boszorkányságát, vér- beni fertőzöttségét keltette és „bizonyította” a Báfchoryaknak. Közel egy időben jelent meg a boltokban Szekfű Gyula történelmi -tanulmánya Beth­len Gáborról. Ezt is elolvasva oszthatjuk Mó­ricz véleményét, aki azt mondta: „Komoly, be­csületes, élvezetes tanulmány. Méltó a nagy fejedelemhez \..” S ha korábban Nagy László­nak választott témája iránti elfogultságát erényként említettük, ezt nem tagadhatjuk meg Szekfű Gyulától sem, akinek Bethlen iránti elfogultsága szintén nyilvánvaló. De az utóbbi történésznél ez a szubjektivitás abban nyilvánul meg, hogy diplomatikusan nem tér ki Bethlen és a Báthoryak — különösen Gá­bor és Anna — kapcsolatára, nem mutatja meg a nagy fejedelemhez nem méltó kisded „praktikákat”. Mindez természetesen semmit nem von le tanulmánya értékéből, de amely így mégsem ad teljes és átfogó rajzolatot Báthory Gáborról. S ha az ember mindket­tőt olvassa, töprenghet, vajon melyik az „ob­jektív”? Amit még mindenképpen meg kell említe­ni — éppen Nagy László könyvével összefüg­gésben, az riem más, mint a könyvkiadás két érdekeltségi szférájának ütközése. Az egyik, hogy tudományosan megalapozott, hiteles ké­pet kapjon az olvasó, a másik pedig az izgal­mas, olvasmányos, jól. eladható könyvek ki­bocsátása. így kerülhetett a boltokba — majdhogynem egyidőben — Nagy László és Szekfű Gyula munkája mellett Makikai Sán­dor Ördögszekér című, .úgymond történeten regénye, amely éppen azt a legendát táplál­ja, amely ellen Nagy László vitairatot ír. Az Ördögszekér-ről régen tudjuk, hogy koránt- j sem „történelmi”, hacsak nem abban, hogy két főszereplője Báthory Gábor és Báthory Anna valóságos személyek, s valóban testvé­rek voltak. Sajnos, Makkai készpénznek ve­szi, s túlfűtött erotikával, dús fantáziával, gaz­dag és sodró erejű stílussal hitelesnek állít­ja be mindazokat a pletykákat és rágalma­kat, amelyekkel korukban elhalmozták ezt a két, jobb sorsra érdemes embert. A veszély az, hogy Makkai könyvét többen elolvassák, s így többen elhiszik, mint a szó­ban forgó másik kettőt. Ügy érezzük, a 'könyv­kiadásban nincs eléggé átgondolva minden, különben ilyesmi nem fordulhatna elő. Vala­hol egyeztetni szükséges a kiadói terveket, méghozzá úgy, hogy a két szempont — a ke­reskedelmi és a tudományos igény — talál­kozzon. Végezetül nem hallgathatjuk el azt a véle- nyünket, amely szerint a Kossuth Könyvki­adó Szivárvány-könyvek sorozata minden di­cséretet megérdemel. Elsősorban azért, mert a tudományosan megalapozott, hiteles írások egyben izgalmasak, lebilincselően fordulato­sak, mint maga a történelem. Elegendő, ha csupán a Napoleon harmadik fia, a Cárok és kalandorok című kötetekre utalunk Nagy László • Báthoryakról szóló tanulmánya mel­lett. Gál Sándor BÁNYAIS SIKEREK Küzdelem és öröm Az utóbbi időben egyre-másra számoltunk be lapunkban a gim­nazisták tanulmányi sikereiről. A legkülönfélébb erőpróbákon sze-‘ repednek eredményesen a diákok, legyen az a szép magyar beszéd, vagy az országos középiskolai ta­nulmányi verseny döntője. A kecskeméti Bányai Júlia Gimná­ziumban jó évet zárhatnak. A mérleg a következő: két tanuló Kazinczy-énmet kapott, az OKTV második fordulójába harmincket­tőn jutottak be, a döntőn pedig többen taroltak, sőt ketten még a XVI. Nemzetközi Kémiai Diák­olimpia széles tanfolyami kereté­be is bekerültek. Az Irinyi-ver- sanyen másodikak, illetve kilen­cedikek lettek a növendékek. Az intézmény énekkara elnyerte az Év kórusa megtisztelő címet, az iskola KISZ-bizottsága pedig a KISZ KB dicsérő oklevelét. A kosaras gyerekek már az orszá­gos döntőben vannak. Mi a siker titka? Brenyó Mihály igazgató: — A szívós, kitartó munka. Fontosnak tartjuk a tehetségápo­lást, ennek érdekében sokat tesz­nek tanáraink. Nemcsak az órá­kon, hanem még délután is fog­lalkoznak a gyerekekkel. A diá­kok életpályáját is építgetik egyúttal. A tanár és tanítványa célja, érdeke egybeesik. Ha a szaktárgyi versenyekre készül­nek, az a pedagógusnak intenzív „szakmai továbbképzést” jelent, a diákoknak pedig a felvételire való felkészülést is. Az eredmé­nyeknek mindenki egyformán örül. Az OKTV-n Nagy Péter végzős gimnazista kémiából került az élre. Örömében dr. Varga Sán- dorné is osztozhat. A tanárnő — és kollégája, Tiszavölgyi Kinga — készítette fel Szabó Erikát is a biológia versenyre. Nagy Péter: — Nem volt szerencsém az elő­ző esztendőkben. A mostani ered­mény még több tanulásra ösz­tönöz. Igaz, kémiából nem kell felvételiznem, de rájöttem: sok mindent nemi tudok még. Az ed­digi tudásomra alapozhatok, nem érdemes abbahagyni e szakterü­let megismerését. Az állatorvosi egyetemre jelentkeztem. Matema­tikával csak hobbiból foglalko­zom, csodálkoztam is, hogy kilen­cedik lettem. Késmárki Andrásné matemati­ka tanár: — Péter a megyei versenyen második helyre került. Tudom, hogy csak kikapcsolódásképpen old meg matematika példákat. Kevesebb munkánkat tükrözi ez a díjazás, mint a kémiás helye­zést. Dr. Fodor Istvánná Mészáros Róbertnak szurkolhatott, kémiából ötödik lett. — Robi kitartó, szorgalmas, s jó versenyző. Tudja a formáját hozni, nem izgulós. A jövő év számára nyaralás lesz. Persze, a tanulást nem lehet abbahagyni, szüneteltetni, most Péterrel együtt a nemzetközi kémiai diákolim­piára készülnek. Mészáros Róbert: — Sok időt együtt töltünk a kémialaborban társaimmal és ta­náraimmal. Vidám hangulatban telnek az óráik, nem tanulunk ál­landóan. Ez a légkör kiválóan huzdít bennünket a még jobb eredmények elérésére is, s talán ezért nem vagyunk idegesek a versenyeken sem. Bán Sándor elsős diák az Iri­nyi János országos kémiai verse­nyen kilencedik, Besztercei Gyula másodikos pedig a második he­lyen végzett. Dr. Varga Sándorné tanárnő sokat vár tőlük, reméli, hogy jövőre az élre törnek nö­vendékei. Szabó Erikát is taní­totta, akinek szinte minden éviben más biológia oktatója volt. Szabó Erika negyedikes: — Nem is annyira csak a tár­gyi tudás számít a versenyen. In­kább a nézőpont, a probléma meglátása, ami persze nem biz­tos, hogy pótolja az ismereteket. Nekem a gyakorlati feladatok jobban mentek. Negyedik lettem az .OKTV-n. Orvosnak készülök. Bori Rita is most végez az egészségügyi szakközépiskolában.' Szakmai versenyen nyolcadik lett. Dr. Gréczy Imréné: — Négy évig tanítottam Ritát. Közös eredményeink egyike, hogy az országos elsősegélynyújtó ver­senyen már sikerrel szerepelt. A szakkörben főképp az anatómiá­val foglalkoztunk. Mészáros Lászlóné tanárnő: — 1972 óta rendszeresen ott­vannak a tanulók a szakmai erő­próbákon, de eddig helyezést nem értek el. Most ez is sikerült. Borzák Tibor A nyertes gimnazisták — tanáraikkal. MEGSZÉPÜLT MŰEMLÉK * A közelmúltban fejeződött be a soproni Szent Mihály templom tor­nyának és oromfalának műemléki helyreállítása. A külső munkálatok után 1985-ben megújul a templom hajója és a szentélye is. 1 /

Next

/
Thumbnails
Contents