Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-04 / 103. szám

1984. május 4. • PETŐFI NÉPE • 5 son megbeszélt időpontban, szívesen várnak min­den érdeklődőt! Képünk az egyik foglalkozáson készült. GYERMEKÉVEK Kisdobosokat is várnak! ‘Naponta csaknem száz úttörő keresi fel Kecskeméten a Szalvay Mihály Üttörő- és 'Ifjúsági Ott­honban levő logiklubot. Az első teremben levő videojátékok azon­nal felkeltik a gyerekek figyel­mét; a másikban személyi szá­mítógépes játék folyik. Mivel kö­zülük sokan itt ismerkednek meg a számítógépekkel, pontosabban itt pillanthatnak he ennek a nagy­szerű találmánynak a lehetősé­geibe, többen vállalkoznak önálló programalkotásra is! A foglalkozásokat eddig KISZ- fiataloknak, úttörőknek tartották, most kisdobosokat is várnak, 8—10 éveseket! Menjetek minél többen, 'bővítsétek ismereteite­ket, éljetek a lehetőséggel! A logiklubban, előzete­Képzőművészeti kisműhelyek Állandó születésnek, kulturális megújulásnak va­gyunk szemtanúi. Új szerepvállalással alakult meg a Hatvani Galéria, a Gödöllői Galéria, a Pest me­gyei Nagy István Csoport. Más-más feladatot vál­lalnak a képzőművészeti élet fellendítésében, a mű­vek realista megújulásában, a közönség szolgála­tában, nevelésében. Mindez állandó folyamat. A pél­da terjed, új központok alakulnak, vidéki kisműhe­lyek szerte az országban. A Tolna megyei Kölesden húsz kiállítást szerveztek az elmúlt esztendőkben, 60 műgyűjtő-műbarát által támogatva. A művelő­dési ház 100 művet számláló képzőművészeti gyűj­teménye Sohéner Mihály, Bencze László, Patay László, Hock Ferenc, Vecsési Sándor, Bazsonyi Arany, Ujváry Lajos és mások alkotásaiból alakult. Bonyhád és Nagydorog vizuális kultúrája is élénkült, Bonyhádon mutatkozott be a Breznay család, Nagy- dorogon állították ki Kurucz D. István Kiváló Mű­vész alkotásait, Dunavecsén a Vikár Béla Művészeti Szabadegyetem rendezésében Gádor Emil képkiál­lítása nyílt meg. Mindszentre nemrég Fontos Sán­dor festményeit hívták vendégségbe, ezúttal Takács Zoltán alkotásait az ország tájairól. Ha az idei nyári programban tallózunk, örömmel fedezzük fel, hogy Pomázon megnyílik Dancsó Ilona kiállítása, Kapicz Margit festményei Szobon várják augusztusban közönségüket, s idén újra megrende­zik a hagyományos nagymarosi tárlatot. Még akkor is, azután is, hogy megszűnt a nagy múltú nagyma­rosi művésztelep. A kultúra egyenletes országos elosztása fokozó­dik, s ami nem lebecsülendő, nem mérsékeltebb al­kotásokkal, hanem - kifogástalan művekkel. Ennek jegyében rendezik meg Kiskunmajsán a nemzetiségi népművészeti kiállítást, továbbá Jancsek - Antal, Jancsek Adrienne, Domonkos Béla és Bánsági And­rás tárlatát. Nemcsak a fővárosban, nemcsak a nagy megyeszékhelyeken, hanem a kisebb városokban, községekben is képzőművészetünk megbecsült és megbecsülendő új vidéki központjai alakulnak ki. Losonci Miklós KÉPERNYŐ A dolgozó nép okos gyülekezetében-GYERMEKÉLET Néhány kérdezőnek és Mik­lós Imre államtitkárnak köszön­hetően tanulságosan izgal­massá sikeredett a Hatvanhat legutóbbi adása. Elgondol­koztató műsor volt az ilyenkor * elkerülhetetlen tiszteletkörök, együgyűségek ellenére. Viszony­lag híven tükrözte a lakosság nézeteit, a hivatalos álláspontot, a közgondolkodás színvonalát. I Biztosra vehető: másként vé- lekédnek az egyház és az állam kapcsolatát érintő kérdések­ről százezrek. Ügyesen érvelt néhány hivő és ateista, de leg­inkább az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Azt hiszem, hogy a legvallásosabbak is iga­zat adtak — például — a rend­szeres miseközvetítést ellenző ok- V fejtésének. A közmegegyezést szolgálja, az e műsorral jótékonyan befo- ■ lyásolt közvéleménnyel szövet­kezik az Unokáink sem fogják . látni. Űjra és újra mozgósít a nemtörődöm kivagyiság, a ké­nyelmes hányavetiség, a pazar­lás ellen. Visszaadja' a környe­ff.1S>k,iöügftj®Z#^ I megjijpfe^ggét már-már . elképzelhetetlen­nek érzők reményét. Felelőssé­gük tudatára ébreszti az ille­tékeseket és bebizonyítja: or­szágunkban mindenki illeté­kessé teheti magát. Minden ér- I ték a nemzeti vagyon része, en­gem is károsít minden fölösle­gesen kivágott fa, minden el­csúfított utca, múltunk meg- szeplőzése. Időnként a televízió fórumát is fölhasználják gusztustalan merényletekre felelőtlen (cini­kus) egyének. Legutóbb a jobb sorsra érdemes, többre hivatott Péntek esti randevú közben szorult ökölbe a kezem. E sorok írója, ha tehette hadakozott az álszenték ellen, az emberi meg­értést hirdette. 'Nemzeti tragé­diáinkkal azonban ne viccelőd­jünk. Ha Nagy Bandó András nem fogta föl; Világos nem ka^ barétréfa, akkor ezt a szerkesz­tőnek kellett volna megértetni vele. Az ideológiai vitán is el- hangzatt: a fiataloknak szánt műsorok, sajtóorgánumok, mint­ha a szórakozást tekintenék az emberi lét értelmének. Ennek következtében egy tizedrendű pop-énekes nagyobb teret kapott némely kiadványokban, összeál­lításokban, mint történelmünk. A magyar Ifjúság a legutóbbi hónapokban kedvezően válto­zott, a példa követésre vár. Az „ámbár”, „de”, „mégis”, stílustól annyira óvakodom, mint a lekváros JialtóL^ tehát nem valamil&Tejfegyenjfcly'f» libd- véért dicsérem a szegeäi^tudio- nak a Számítógépek forradalma című műsorában látott, hallott fiatalokat. Nyíltak, kedvesek, céltudatosak voltak. A Pavliko- vits Miklós szerkesztő-műsorve­zető által készített dokumen­tumfilmet is megilleti az elis­merés. Jóízű,. tartalmas, közért­hető (!) tájékoztatást kaptunk a számítástechnikáról. Az Itt van május elseje! or­szágos körműsor kevésbé tet­szett, mint az április 4-i, noha mindenképpen látványosabb, há- lásabb műsortéma a nagy sereg­lés, a tavaszi Magyarország be­mutatása. Nagyon szép, gondos riportokat láthattunk, hallhat­tunk Kazihbarcikáról, Nagy­kanizsáról, Békésből, Gyuláról és a fővárosból. Pompás opera­tőri . bravúrokat élvezhettünk. A dunántúli városban működő riporter-páros helyenként ki­mondottan szellemes volt. Ki­rály Zoltán rokonszenves nyu­galma, közvetlensége nem le­becsülendő érték ebben a szak­mában. Wiesinger István le­nyűgöző műveltségét is volt al­kalmunk méltatni. Mi hiány­zott az élményhez? Az az ügy­buzgalom, az a kockázatot válla­ló valamit akarás, aminek a fel- szabadulás ünnepén hangosan tapsolhattunk. Túl sokat bí­zott a rutinra egyik-másik ripor­ter, túl sok volt a hivataloskodás. A kisebb melléfogások, a folya­matosság zavarai hozzátartoznak a műsorhoz, mint fához az ár­nyék. Az azonban mégis csak ért­hetetlen, hogy miért beszédhibás emberrel mondatták el a régi má­jus el^éjé(c,történetét, f(Mint a sé­rült c hanglemezen:)' (az ember már nem a melódiára, a mondan­dóra ügyel, szinte öntudatlanul azt várja, hogy mikor kattan újra a lemez, mikor pattogtatja ismét a szóvégi mássalhangzót az elő­adó.) Ráadásul, a főként fiatalabb riporterek körülményesen, hiva­talosul beszélnek. Heltai Nándor RejtvényfejtŐknek 8 9 LEMEZ FIGYELŐ Kétségtelen, hogy az utóbbi idő egyik legna­gyobb színházi si­kere a fővárosban bemutatott Macskák című pro­dukció. Jegyet még protekcióval sem tud szerezni az egyszerű színházbajáró, legfeljebb akkor jut él­ményekhez, ha valutában fizet. Mi az a megfizet­hetetlen, ami ennyire vonzó? „Csak” egy musical — aminek nincs története, legfeljebb annyi, hogy macskákat ismerhetünk meg, s jellemvonásaik az emberekre is érthetőek. A „macskajáték” most le­mezen is megjelent, a bemutató után egy évvel. A világhírű költő, a Nobel-díjas Thomas Stearnp Eliot halála után 17 év telt el, míg az öreg Possum könyve ügyes macskákról című verseskötetére és Andrew Lloyd Webber zenéjére megszületett a Macskák. London és New York után hozzánk is eljutott a musical, a Really Useful Company Li­mited-del kötött megállapodásnak köszönhetően. A Madách Színháztól szokatlan volt a vállalkozás, hogy a prózai darabokra szerződött színészeivel el­játszatja a látványos produkciót, amiben meg sem szólalnak a művészek, csak énekelnek, s táncolnak. Népes szereplőgárda névsora olvasható a fekete lemezborítón, nem is lenne itt hely félsórolni őket. Igaz, sokan nem jutnak szólóhoz, duetthez, de a kórusban is fontos szerep jut nekik. (A baj csak az, hogy nem mindig érthető, mit énekelnek.) Pedig Romhányi József versfordításai igen ügyes rímek­ből, humoros sorokból állnak. Van néhány jól ki­választott, szép hangú színész, például Almási Éva, Kishonti Ildikó és Hűvösvölgyi Ildikó, akiknek többször kellene énekes szerepekben lehetőséget ad­ni. Mások is igyekeznek hangjukkal izgalmassá ten­ni figurájukat, de ez nem sikerül mindenkinek. Pe­dig a Macskák lényege az, ahogyan — s nem ami­ről — szól. Tizenhárom kompozíció került fel a lemezre, a két részes musical e néhány zenés részlete ad íze­lítőt a macskabálra összegyűlt hősök életéből. A Harminca dal ütemes, ritmusos, rögtön az elején megismerkedhetünk néhány macskatípussal: a böl­cselővel, az ábrándossal, a haladóval, a tagadóval. Paudits Béla és iKiss Mari énekel a Gimb-Gömb .macskában, a vén cselédről, a selymes cirmosról. A hosszabb zenei betét irigységet kelt bennem, hogy nem láthatom a táncosokat, a pontosan megtervé- zett koreográfiái:. (Ez az érzés többször előjöhet ab­ban, aki a lemezt hallgatja.) Feszesebb, vissza-visz- szatérő taktusokból áll a Micsel Rumli makacs macska című szerzemény, Szerednyei Béla szólójá­val. Almási Éva már a Popfesztiválban is kiváló énekesnek bizonyult, ez a Macskákban is így van. Páka Évával és Bencze Ilonával Jtözösen adja elő a Grizabellát, azaz saját macskaéletét, a bűbáj cica sorsát, akire „ázott holdszem" figyel. (Ó, a roman- ' ' ' ■' : • ....M. . a I I CAT-* tika!) Almási viszi sikerre a B-oldalról — és a rá­dió kívánságműsorábpl — ismert Éjfél című melo­dikus számot. (Ugyancsak romantika: „A holdfény derűs emléket ébreszt.”) Ben Mickering és Mind- levery — szellemes beszélő nevek! —, Hűvösvölgyi Ildikó és Gyabronka József borzasztóan egyszerű ívű, s unalmassá váló dalban mutatja be önmagát, a „két kócos bohócot”. Mister Old Csendbelenn szerényebb cicát Paudits Béla és Páka Balázs hang­ja révén kedveljük meg. Póka mély baritonja ä iB- oldal legutolsó dalában, a Csendbelenn szólójában csodálni való. Ha a táncra serkentő Harminca bál után fordí­tunk a lemezen, a Színházi macska, a hajdani bál­vány monológja következik — Haumann Péter tolmácsolásában. 'Pergő ütem jellemző az Elvisz Trénre, a gyorsvonat macskájáról szóló történetre, a részleteket felsorakoztató album legkellemesebb, legjobb dalára. Sam Mitsegélről, a rőt színű, tar, fondorlatos, lopakodó négylábúról, kifejező zenével Kishonti Ildikó és Bencze Ilona énekel, míg a nagy mágusról, a Mister Mefiszíulészról Balogh Ferenc. A lemez felvételeiben közreműködött a Magyar1 Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, a Stúdió 11, a Harmonia vokál, A zenei rendező Körmendi Vilmos volt. A most felsorolt muzsikusok játszot­tak a hajdani táncdalfesztiválokon, talán ezért em­lékeztet a hangszerelés néha-néha az ezeken a se­regszemléken elhangzó nótákra. Mert az biztos, hogy Webber akkor még nem járt Magyarországon. (Fa­vorit, 19S4.) B. T. 10 u m........................—* Ezen a héten a kisdobosok számára közlünk rejtvényt. A gyufanégyzetből melyik két szál gyufát kell kiemel­ni, hogy a megmaradók két négyzetet alkossanak? Erre a kérdésre várjuk a vá­laszt május 14-ig, címünkre, (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001 Pf. 76.) a szo­kott módon, levelezőlapon. A jó megfejtést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki. Az elmúlt héten három kérdés­ből készítettünk fejtörőt. 1. A II. világháború kezdésének időpontja (1939. szeptember 1.). 2. Hazánk németek általi meg­szállásának időpontja (1944. III. 19.). 3. Községed (városod) felszaba­dulásának dátuma. Az utóbbi természetesen minden beküldőnél más időpont volt. Sajnos, ezen a héten nem kel­lett sorsolni, mert a megadott ha­táridőig összesen nyolcán küldték el — jó! — válaszaikat. A köny­veket a következő gyerekeknek postáztuk: Szabó Ferenc, Rém; Bolyki Zoltán, Ágasegyháza; Papp Géza, Kecskemét; Tóth Judit, Bu­dapestet) ; Kovács László, Nemes­nádudvar; Kovács Piroska, Ne­mesnádudvar; Séra Julianna, Csá­szártöltés; Égi Brigitta, Rém. (Kicsit szomorúan írtuk le, hogy; csak nyolcán küldtetek megfej­tést. Ez a három kérdés ugyanis az április 4-i lapszámunkban köz­zétett felhíváshoz kapcsolódott. Azt viszont örömmel nyugtázzuk, hogy több csapattól, úttörő-tudó­sítótól1 kaptunk visszajelzést: Örülnek a lehetőségnek, a félsza­badulás. negyvenedik évfordulója tiszteletére tartandó szellemi és ügyességi versenynek.) TUDÓSÍTÓINK JELENTIK A Rémről küldött levelet ket­ten írták alá: Bognár P,éter tu­dósító és Wimmer Éva rajtitkár. A bárom tavasz ünnepét — írják — nagyon emlékezetesen, riadólánccal indítottuk, és tábor­tűz mellett fejeztük be. Most lá­zasan készülünk a kulturális se­regszemlére, gárdistáink verseny­re. a többiek majálisra. Gondolunk a nyári táborozásra is; Sikondára látogatunk az idén. A tiszaalpáni Bartus Tímea középiskolásnak ás dicsőségére váló hosszú levelet küldött a községében lezajlott 1919-es és 1944-es eseményekről. írásának második részéből idézünk. ,il944. október 9-én Buligin parancsnoksága 1057. szovjet' ezred elérte közsé­günket. Sígeorzán hadnagy lépett elsőként Alpár földjére. A sere­get a német túlerő másnap visz- szavonulásra kényszeríti. Ekkor a 31. lövészhadtest kap paran­csot a támadás felújítására, s nagy áldozatok ' árán október 23- án reggel 9 órakor felragyog a szabadság első napja.” Tímea nagyon sok adatot rög­zítő beszámolóját azért jutal­mazzuk könyvvel, mert olvasta április 4-i lapszámunkban az út­törőknek szóló felhívást, és mint- egy „előtanulmányként’! írta meg tudósítását. '■ Megjelent a HUH A kiskunhalasi Jurinovits Miklós úttörőház népszerű, gyerekek ál­tal írt és szerkesztett újság, a HUH májusi számát juttatták el hoz­zánk. Köszöntőjükkel ebben a hónapban az anyák napjára emlékeznek, Janikovszky Éva segítségével. Programajánlatuk igazán bőséges és jó, van benne lehetőség társasjátékokra, daltanulásra, rejtvényfejtők ta­lálkozójára, van túraajánlat, irodalmi rejtvényműsor, a kicsinyeknek például egész délutáni gyurmázás, illetve papírjáték-készítés. Jól sike­rült riportjaikat, megemlékezésüket névadóikra, rejtvénysarkukat bi­zonyosan sokan szívesen olvassák. FUCSKÓ MIKLÓS: Szomorkodó „Egy kis leány gyöngyöt fűz Ég a szeme mint a tűz Ha az enyém úgy égne Száz forintot megérne." Egy kis csikó nyíhaház Zeng tőle a csigaház Ha a hangom úgy zengne Minden kislány szeretne. * (Ádándi gyermekjátékra) Egy kis béka berékedt Bánatosan brekegett Ha én is úgy brekegnék ^aj, de magamba lennék. Elutaznék más országba De a jegynek sok az ára Ha a kezem szárnnyá válna Ingyén mennék Afrikába. TAKÁCS IMRE: Torzsa Juli és Csont Ferkó Torzsa Juli nagyon szeret­te Csont Fér kőt. Csont Ferkó úgyazonmód nagyon 1 szerette Torzsa Julit. Néha meg is si­mogatták egymást, ha játszot­tak. Mind a ketten játékok voltak. Egymáshoz közel lak­tak a falu két szelídlelkű gaz­dájánál. Torzsa Juli Nagy Jó­zsi bácsi Katica nevű kislá­nyának a babája volt, Csont Ferkó pedig Kiss Benedek bá­csi Gergő nevű kisfiának volt a legénykéje. Torzsa Juli, mikor elvágyott hazulról, annyit mondott csak: Megyek Ferkóékhoz. Csont Ferkó pedig, ha utána kiál­tott Bözsi néni, Gergő édes­anyja, így kiáltott vissza a ka­puból: Megyek Júliákhoz. A világot ők magukhoz igazí­tották így eképpen. Mivel sze­rették egymást. Érdemesek is voltak egymás szeretetére mind a ketten. Torzsa Juli persze torzsából volt, szépen felöltöztetve ugyan minden ünnepi alka­lomra, Csont Ferkó pedig csontból volt, és maga csak réfestve önmagára, hogy le­gyen keze, lába. Elmondom néhány kaland­jukat, mivel láttam őket. Én., sokszor láttam őket, amint Juli játéklibáit őrizte, Fer­kó pedig játékménesét terel­gette. Mindig a szabadban él­tek, sokszor még esőben, hó­ban is kint, bár szerettek bent is melegedni télen a tűzhely alatt, a vaskályha mellett, vagy a kemence közelében a macska fészkén. ,■ Ha távoli játékfigurák jöt­tek a faluba, ők fogadták ven­dégül őket minden kövecsesi embernek a megbízásából, így ismerkedtek meg a Pap­rika Jancsival, a Bóbitával, aztán a külföldiek közül Hü­velyk Matyival, Babszem Jan­kóval, Pinokkióval és Mici Mac­kóval is. Möndhatnánk, hogy művel­tek. voltak, iumértek sok or­szágot. Az én' mesémnek akkor ‘ lesz vége, anjúkor elindulnak ők mind a ketten r, gnézni az óperénciás tengeri :et. Talán ha visszatérnek — ép testben ép lélekkel —. folyta­tom az új történeteket róluk, mert akkor megérdemlik. Ovszenllítoüa: Sclnvcci Macskák mJNAVECSÉN, KISKUNMAJSÁN IS

Next

/
Thumbnails
Contents