Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-12 / 86. szám

1984. április 12. PETŐFI NÉPE „...HOGY PÉLDÁT ADJUNK, ÉS BARÁTOKAT SZEREZZÜNK” Mit tehet egy gimnázium? Nincsenek', pontos adataim, de biztosra ve­szem, hogy nem sok középiskolai tanár tehe­ti meg azt — ha például a nyelvújítás korá­nak irodalmáról beszél —, hogy a diákok ke­zébe adja az ortológusok hírhedt vitairatát, az 1813-ban megjelent Mondolat-ot. A kun- szentmiklósi Damjanich János Gimnázium­ban ez természetes. Sőt évszázadokkal ko­rábbi, muzeális értékű nyomtatványok is megtalálhatók, tanulmányozhatók az iskóla könyvtárában. Az eddig feltárt, közzétett adatok szerint 1679-től működik itt, a Felső- Kiskunság szívében olyan „scola”, amely a gimnázium elődje lehetett és a könyvgyűjtés sem későbbi keletű. Új profilt, új feladatokat Ha valaki nem ismeri az oktatási intézmény gondjait, úgy hiheti, hogy a háromszázados múlt, a szellemi és anyagi értékek háborítatlan föllhalmo- zása, az éltető és inspiráló hagyományok gapantá'l- ják az alma mater jó hírét. Pedig nem így van. Az iskola — amely oly sOk je lés személyiségnek volt, gazdag szellemi jussal, útbai.ndítója — már óvti- ,zede komoly gondokkal bajlódik. A helység és a környék településeinek a legjobb diákjai nem ide jelentkeznek. Sőt, van olyan általános islkoia is — néhány kilométerre a városi jogú nagyközségtől —, amelynek igazgatója és tanárai lebeszélik a szülő­ket, ha szándékukban áll Kunszentmiklósra irányí­tani középiskolába készülő gyermeküket. És az ilyen szelekció lerontja a gimnázium eredményeit, és ez­zel együtt a megbecsülést. A vezetők és a tanári kar többsége azonban nem nyugszik bele abba, hegy évről évre egyre nehezebbé váljék az induló osztá­lyok feltöltése. Űj protilt, új feladatokat keresnek. És e- szerepváltáshoz kiváló lehetőség — a többi között — a jól fölkészült harminchat fős tantestü­let. valamint a mát említett remek könyvtár ... Vélemények, viták Balogh Mihály könyvtáros-tanárral (a kiváló helytörténész dr. Illyés Bálint — aki negyven évig volt a bibliotéka gondnoka és ez alatt négy na­gyobb terjedelmű tanulmányt publikált — utódjá­val) a patinás olvasóteremben beszélgettünk. — Ügy hallottam gyakran összecsapnak a vélemé­nyek a gimnázium útkeresése kapcsán. On mint magyar-latin szakos tanár és mint közművelődési szakember, miként ítéli meg ezeket a nézetkülönb­ségeket? — Talán az 1970-es átszervezés óta — amikor megszűnt a gimnáziumhoz tartozó szakközépiskola — vannak .egyre, súlyosbodó gondjai az intézmény­nek. Problémát 'Okoz a „tanuló-tányag” minősége, az iskola presztízsének érezhető romlása, és — ezek­kel összefüggésben — a diákutánpótlás hiánya. A változtatás most már létkérdés ... Jelenleg kétféle vélemény osztja meg a testületet. Az egyik csoport úgy látja, hogy kizárólag a belső oktató-nevelő munka színvonalának a javítása lehet a jövőt ígérő megoldás. — Mi a másik vélemény? — A másik csoportnak — ezen belül nekem is — az a javaslata, hegy a minőség javítása mellett a gimnáziumoknak nyitni kell az érintett települések társadalma felé. — Hogyan? — Abból indulunk ki, hogy mi bármit tehetünk, akkor sem leszünk Fazekas Mihály vagy Radnóti Miklós Gimnázium. Vagyis nem akkor töltjük be igazán hivatásunkat, ha a hozzánk 2,2-es átlaggal jelentkező gyerek eredményeit föltornázzuk — a ma lehetséges — 2,9 helyett mondjuk 3.3-as átlag­ig # Óraközi szünet a kunszentmiklósi Damjanich János Gimnáziumban. Veszélyben az utánpótlás ... ra. Véleményem szerint egy kis falusi gimnázium­nak másban is meg kell lelnie küldetését. Termé­szetesen az intézményen belüli színvonalas oktaitó- nevelő munka mellett. Nem zárkózhatnak be — Mit terveznek konkrétan? — Elsősorban arra törekszünk, hogy erőnkhöz mérten, és a mi sajátos eszközeinkkel élénkítsük Kunszentmiklós és a környező községek közműve­lődését. Nem zárkózhatunk be az iskola falai közé. hogy ezzel bizonyítsuk: a mi (tudásunk, műveltsé­günk nem akármilyen. Mert az említett települések társadalma joggal vár tőlünk segítséget. Nemrég megválasztottak a körzeti TIT-szervezet elnökének. Biztosan olyan szándékkal, hogy kollégáimat is ösz­tönözzem az ismeretterjesztő munkában való rész­vételre. — Mik a tapasztalatok e téren? — Van, aki megkeres, hogy hogyan segíthetne, mások csak akkor jönnek, ha nagyon kérem őket. és vannak még olyanok is, akik fölösleges látszat- tevékenységnek minősítik ezt a munkát. Kapcsolatok nélkül lehetetlen — Említsen néhány próbálkozást! Mert úgy ve­szem ki a szavaiból, hogy azért a „nyitás” hívei vannak többen. — A szakterületemmel kezdem, a könyvtárral. Igazi szellemi műhelyt szeretnék létrehozni itt. Ér­deklődő tanulókkal önképzőkört szerveztem, és egy irodalmi színpadot is. amely évfordulók kapcsán a helyi és a környékbeli művelődési házakban is be­mutatja műsorát. Itt kell megemlítenem a jó kap­csolatainkat a közművelődési intézményekkel, me­lyek nélkül elképzelhetetlen lenne bármilyen ered­mény is. Nemrégen például nagy sikere volt a Kós Károly-emlékműsornak, vagy nem sokkal előt­te a Babits-estnek. Most éppen Radnótiról készí­tünk egy összeállítást. Az intézményünkben számos olyan szakkör működik, amelybe a gimnazistákon kívül mások is járnak. Kiemelném a programozó- matematikai szakkört, ahol két komputer áll ren­delkezésre. És említek még valamit: nemcsak a sa­ját rendezvényeinken veszünk részt. Figyeljük a kunszentmiklósi intézmények, valamint a környék falvaiban működő művelődési házak és könyvtárak programját, hogy jelenlétünkkel is példát adjunk és barátokat szerezzünk. Farkas P. József Gádor Emil képi útinaplója* Gádor Emil is festői tarsolyá­ba gyűjtötte a magyar táj min­den szögletét. Művészete vallo­más és krónika. Szenvedélyes utazó, ez vezeti őt felismerései­hez, számára ez a gondolkodás­sal átszőtt helyváltoztatás ered­ményezi a képet, a mindig új. friss festményt. É szenvedély él­teti festészetének a hazái tájhoz ktatődő szerves folyamatát, kifo­gástalan rajzi tudással festett vi- . zuális beszámolóit. 1911-ben született Pécsett. 1936- ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítvá­nyaként. Alapos kitekintésében a grafikai lehetőségeket Varga Nán­dor Lajostól tanulta meg; a fres­kótechnikát Nagy Sándor gödöllői mestertől. Így lett a festészet min­den műfajában „perfekt”, függet­lenül attól, hogy festői gyakorla­ta jórésat táblaképekre szorítko­zik. Kétségtelen, immár öt évtize­des festői gyakorlatában jó a kontaktusa egyre növekvő közön­ségével, mert átérzi nemcsak sa­ját vágyait, hanem a 1 küldetésit, azt, hogy a ma emberének fest élete színesítéséül. Ezért nincs szakadék Gádor képei és a néző között, a kapcsolat kézfogássá ne- » mesül a 'fogalom szelllerrii értel­mében, így művészete hozzájáru­lás a társadalom tudati átalakí­tásához: esztétikai energiákkal. Népszerűségének ez a magyará­zata, hiszen csaknem ötven tár­laton mutatkozott be az ország­* A neves alkotó kiállítását hol­nap este 19 órakor nyitják meg a dunavecsei művelődési ház ki­állítótermében. • Gádor Emil: Utca (olaj). ban és külföldön. Mindenütt si­kerrel. Budapesten^ Pécsett, Ka­posváron, Nyíregyházán, Vdseg- rádon, Győrött, Nagykanizsán, Nagyatádon és számtalan más helyen, így az NSZK-ban és Svájcban is. Ecsetjárása magabiztos és köz­vetlen, fogalmazása világos, min­denki számára érthető, miközben dús árnyalásokat tartalmaz, így ki-ki ■ saját hullámhosszán fog­hatja fel színes üzeneteit. Járt Afrikában, sok európai ország­ban. Mindig képekkel tért vissza. Mégis e hazai, külföldi portyák ellenére két fő festőotthona a Dunakanyar és a Balaton. Táj és emberi környezet, hegyek, fák, arcok a tó és a folyam színes fenségében. Szavakkal is felje­gyezte hivatását: „Természetelv,ű festő vagyok. Szeretem a világot, melyben élék. Szeretem a tájban élő embert. Szeretem és keresem mindenben a szépet.” Keresi ? Meg is találja. Megtalálja és átadja azoknak, akikért teremtődtek, te­remtődnek alkotásai, az emberek­nek, művészete így válik az esz­tétikum és a humánum szilárd ta­lálkozásává. Losonci Miklós TAPS A FILMCSILLAGNAK K aposvárra gondolok, ha azt mondom: korszerű magyar színházművészet. Idestova tíz esztendeje írta Kol- tai Tamás: „Ami Kaposvárott el­kezdődött, az egy új magyar mo­dell lehetőségeivel biztat. Ez a modell még csak mosít alakul... Lehet, hogy kibontakozik, lehet, hogy megreked. Lehet, hogy mi­re kibontakozhatna, meg is re­ked, mert akkorra már máshol dolgoznak majd a mai együttes tagjai. Mint minden új jelenség, a kaposvári is nehézségek árán küzdi ki a miaga érvényességét.” Boldogan tudathatom: indokolt a múlt idő. A dunántúli társulat kiküzdte érvényességét. A belgrádi nemzetközi színhá­zi fesztiválon vörösre tapsolták tenyerüket öreg színházi rókák. A találkozó csúcsteljesítménye volt a Marat halála..., a Csiky Ger­gely Színház előadása. Láthatták az érdeklődő kecskemétiek is. A színház hívta meg néhány éve a Bíborszigetet, mostanában meg az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pont jó érzékű darabválasztásá­nak köszönhetően élvezhettük a Csíkágót. majd a múlt héten a Filmcsillag oct. Ez az előadás győzött meg vég­képp arról, hogy a kaposvári szín­házi kultúra erős gyökérzetű, dús tenyészető, jól alapozott, a tehet­ségek kibontakoztatásának és megtartásának otthona. Meggyő­zött, mert az ügyesen összeszőtt, 1946-ban bemutatott szovjet víg­játék aligha sorolható a műfaj remekei közé, és mégis kitűnően szórakozott 600 ember. Azért csak ennyi, mert ennyien jutottak bér­lethez, illetve jegyhez. Miért volt jókedvű, derűs lu­bickolás a kaposváriak Filmcsil­laga? Mert a társulat egyetlen tagja sem önmagát akarta meg­valósítani — divatos kifejezéssel szólván —: a lehető legtöbbet ki­hozni az adott alapanyagból. Csak annak van ott helye, aki aláveti magát az előadás raindenekfelet- tisége követelményének. Azért különböznek előadásaik, mert so­hase akarnak mást, csak jobbat. Olykor, teljes siker koronázza törekvéseiket, olykor a megvaló­sítás elmarad a szándéktól. Ne­tán haloványabb produkciójukból is kiérződik azonban a darabvá­lasztástól kezdve, a dramaturgiai előkészítésen át, a közönséghatás kiszámításáig, a gondos szerep- osztásig: a műteremtés minden szakaszában tudásuk és tehetsé­gük mozgósításával dolgoznak. A legapróbb jelenetekben is fölcsillant a kaposváriakra oly jellemző szituációteremtés ké­pessége. A jól megcsináltság, a szenvedélyes szakmai igényesség emelte meg Raskin szövegkönyv­író, Miljutyin és Dunajevszkij ze­neszerző munkáját. És micsoda színésznő Básti Juli! A kettős sze­rep (szikár, rideg Fizikusnő és életvidám Operettnaiva) másokat fellazít, túljátszásra csábít, ő ta­nulságosan derűs jellemeket for­mált. Kidolgozott alakítások egész sorát dicsérhetjük. Margittal Ági („Gyezsurnájá”) egy nagy szí­nésznő jutalomjátéka! Spindler Béla (Rendező), Bezerédy Zoltán (Asszisztens) és a többiek is hi­teles, jól egyénített, ugyanakkor vígjátékhoz illően mulatságos fi­gurát formáltak. Kitűnően szóra­koztunk, hála Ács János rendelő­nek és valamennyi színésznek, a zenekarnak. Hálásak lennénk a megyei (mű­velődési központnak, ha többször láthatnánk a kaposváriakat: az említetteken kívül Csákányi Esz­tert; Koltai Róbertét, Lukátü An­dort, Pogány Juditot. Máté Gá­bort és a többieket, még gyakrab­ban betekinthetnénk a kaposvári színházi műhelybe. Heltai Nándor f| Spindler Béla (a rendező) és Básti Juli (ezúttal Nikitina tudós- nő) egy filmgyári jelenetben. FILMJEGYZET Nőrablás A film utóhatásából ha kellemetlen álmokra nem is, de kínos, nehezen el­hessegethető emlékképek- re azért bőségesen futja. Mert hiába kontrollálja hű­vös kívülállással a néző. hogy a vásznon hosszú per­cekig, kínos precizitással előkészített és lebonyolí­tott karóbehúzás dramaturgiailag indokolatlan, érzékeire — ha akarja, ha nem — akkor is hat a látvány. Vatroslav Mimica. a film ren­dezője olyan finom manipuláció­kat folytat (a lefejezés, csonkítás stb. segítségével) ingerküszöbünk „emelésére", amilyeneket általá­ban csak hasonló karakterű japán filmekben találhatunk. Ha sze­rencsénk van, a produkció .máso­dik felére már olyan „kétes" ed­zettséggel bírunk, hogy izgal­maink csak valami semleges fe- szélyezettséggé válnak, a hang­súlyok eltolódnak, a történelem­nek eí a része ilyen módon nem tartozik ránk. Pedig tulajdonkép­pen tartozhatna, hiszen a török hódítás kora számunkra sem ide­gen, s olyan ismerős eseménnyel is találkozhatunk, mint az 1389-es rigómezei csata. Banovic Strahin­ja középkori históriája — a film alajpanyaga — a délszláv költé­szet egyik remekműve, mely köz­lendőjével alaposan elüt a többi históriás szerzeménytől. (Ágh Ist­ván fordította magyarra, s A szerb-horvát irodalom kistükre című könyvében olvasható.) Strahinja bánfi várát csellel veszik be a törökök. Feleségét el­rabolják, alattvalóit az utolsó emberig lemészárolják, míg ő a környéken vadászik. Alija — egy vérengző töröktől meglepő lélek­tani jártassággal — nem kénysze­ríti az asszonyt, egyszerűen csak kivárja, míg egyre reménytele­nebbnek látszó helyzetében ön­kent megadja magat. (Ráadás­ként nászi dalként reggelig hall­gathatja a már említett, frissen karóba húzott ordítását.) Strahinja —; családjával el­lentétben — nem hajlandó bele­nyugodni, hogy elveszítette asz- szonyát. Halandókkal tarkított útjának végén sikerül nyomára bukkannia, s párviadalban le­győzni a törököt. Nemzetsége a nővel szemben- kíméletlen, meg- vakítását követeli. Férje azonban nem hajlandó erre, mindent meg­bocsát. A középkori „romantikus” szerelmi történet modern befeje­zése nem véletlenül késztette cso­dálkozásra az irodalomtörténé­szeket. Valószínűleg a film alko­tói is láthattak benne fantáziát, csakhogy ettől az egyetlen — az eredeti műben eredendő — moz­zanattól a film még nem válik maivá. A téma nagysága, mint annyiszor, most sem teszi köny- nyebbé a rendező dolgát, sőt fel­tűnőbben siklik ki kezéből az anyag. Nem is akárhogyan, hanem a leglátványosabban: a kosztü­mös kalandfi.lm módján. Bár ha- táselémei gazdagok: vadregényes tájak, pompás ruhák, bajvívásek. sziklavárak, szerelem, hűség és házasságtörés — i.tt mégis mind­ez csak a közszükségleti kaland- éhség kielégítésére szolgál. Emlékezetes a főszereplő. Fran­co Nero alakítása, akii úgy lát­szik, szívügyének tartotta szere­pét, hiszen a forgatás alatt ha­zája három producerét is vissza­utasította. Károlyi Júlia DANIEL DECHI'CO VEZÉNYELT Hangver senysi kér Emlékezetes sikerű hangver­senyt adott a Kecskeméti Szim- i-dniRuü Zenekara műit héten, az fi,.r,Öt4záSQg Zeneművészeti Szak­középiskolai gordonkaverseny megnyitásakor, a kecskeméti Ko- <!ály-iskola diszterrnében. A kar­mester ezúttal a franciaországi Daniel Dechico volt. Szólista­ként közreműködött Banda Ede gordonkaművész. A kitűnő vend'égkarnagy Biar- ritzből érkezett a megyeszék­helyre, viszonoz’/ia a kecskemé­ti városi zenekrar vezetője, Ke­mény Endre ez év januári, fran­ciaországi látogatását. Már a hang,verseny első mű­sorszámának, Johann Christian Bach Esz-dúir szimfóniájának friss, lendületes, széles dinami­kai skálájú előadása megnyerte a nagy számú közönség tetszé­sét. Az est szólistája, Banda Ede Kossuth-díja.s, Kiváló művész Johann Chiristian Bach c-moll- és Luigi Bioccherini B-dúr gor­donkaversenyét játszotta mély humánumot sugárzó, szép han­gon. A koncert csúcspontja Schu­bert V. (B-dúr) szimfóniájának tolmácsolása volt. Az együttes és a dirigens pár napos, lelkes együttműködése e darab meg­szólaltatásakor gyümölcsözött a legsokoldalúbban: meggyőzően, jól érvényesült az első tétel moz­galmassága, hajlékonysága: a második tétel színekben-dinami- kában. való gazdagsága, szépsé­ge; a Menüett-tétel fő részének ereje. középrészének könnyed. I ändl.er-jellege;'a zárótétel élénk­sége, szellemessége. Általános vé­lemény szerint a zenekar felsza­badultan, egységes, jó hangzás­sal muzsikált ezen az estén. A hallgatóság hosszas tapsát Dá­niel Dechico, a Schubert-szimfó- nia Menüett-tételének megismét­lésével köszönte meg. —s —f Tf edvenc böngésznivalóim a rövidítések. Mindig tudnak újat adni nekem, ha ez az ú) nem is mindig jó (a jó meg nem új), ahogy a régi anekdota mondja. Régebbről cseng a fülem­be a Barnevál és a Sernevál, e két karneváli hangulatú szó, amely nem mást rövidített, mint a baromfi- és sertésfeldolgozó vállalatok heveit. Még egy elret­tentő példa a múltból, egy csoko-- Iádé, amelyet a budapesti cso­koládéipari vállalat népéről Bú­csúknak neveztek el. (Még jó, hogy nem a mosonmagyaróvári vállalat gyártotta az ominózus édesipari terméket!) Kártyázó nemzet vagyunk, ászokkal. A Dédászt, á Titászt, sőt az Emászt már úgy emleget­jük. mint a tök ászt és a makk ászt. Pedig igen fontos vállaló­RÖVIDÍTÉSEK tok. áramszolgáltatók ezek, ame­lyek első tagjai a tájegységre utalnak. Jelen példánkban a dél­dunántúli, illetve a tiszántúli és az eszak-magyarországi tájegy­ségre. Nagyon érdekesek a vízügyi igazgatóságok nevei is, különösen a tiszántúliaké, a Tivizig. Ami­kor először hallottam a rádió­ban, avazt hivittevem, hovogy ivigy száoámovolnavak tivizivig. De aztán rájöttem, hogy baki volt. egy szótaggal rövidebb a rövidítés. Vannak újabbak is, hogyne lennének. Nem tudom mosolygás nélkül szemlélni a kőbányai porcelángyár rövidítését, a KÖ­PORC-ot. Első hallásra éppen­séggel azt hittem, valami ízületi elfajulásról van szó, amelynek a jellemzője, hogy az ízületi porc — elmeszesedvén, kemény lesz mint a kő, s törékennyé, fájdal­massá válik. Aztán kiderült, mi­ről van szó, s hogy az álláshir­detés — kőporc jeligére nem az ott fellépő fóglalkozási ártalom­mal reklámozza a vállalatot. A Vasvill még majdnem fedi is c. lényeget, hiszen előtagja, a vas fémből készült árukra utal (utótagja villamossági cikkekre), s ha a rövidítés mellé odaképze­lek — s állítom, hogy mindenki odnképzel — egy a betűt, máris értelmes a szó. Nem lehetetlen, hogy éppen ebből az árucikkből is tartanak némi készletet. Gőz József A kaposvári példa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents