Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
8 • PETŐFI NÉPE • 1984. április 4. Képviselő - munka közben Tóth Ferencné a Kalocsai Sütőipari Vállalatnál dolgozott 27 évig. Jól érezte ott magát Fizikai munkásként kezdte, két, majd három műszakban teljesített szolgálatot, aztán gyártásközi ellenőr, később üzemvezető lett. Ez év januárjában ment nyugdíjba. Több más funkcióját azonban továbbra is megtartotta. Egyebek között országgyűlési képviselő. Választókörzetéhez tartozik Kalocsa, Bátya, Foktő, Úszód és Dunaszentbenedek. E településeket már a második ciklusban képviseli a parlamentben. Kalocsai lakásán beszélgettünk életéről, képviselői munkájáról. — Milyen a kapcsolata választókerületével? — Nagyon jó. Egyre jobban érzem, hogy bíznak bennem az emberek. Ha például valamilyen rendezvényre meghívnak és ném tudok elmenni, napok múlva megállítanak az utcán és megkérdezik; miért nem voltam ott, nagyon vártak! A bizalom jele az a több száz levél is, amit eddig kaptam választóimtól. Sokan a lakásomon keresnek fel. — Minden levélre válaszol? — Természetesen. — Mihez kérték a segítséget? — Legtöbbször utak, járdák építésének, a villanyhálózat bővítésének előmozdításához. Régebben lakásügyekben is sokan felkerestek, de ez ma már nem jellemző. — A közügyek közül sikerült elintéznie, amire különösen jó érzéssel gondol vissza? — Nagyon örülök annak, hogy a bátyai művelődési ház rekonstrukciójához közbenjárásomra anyagi segítséget nyújt a megyei tanács. Sokat jelent ez a bátyaiaknak. De erről már a Petőfi Népe részletesen tájékoztatta az olvasókat. — Fogadóórákat tart? — Igen, de ezekre általában kevesen jönnek el. Az emberek mindig akkor keresnek meg levélben vagy személyesen, amikor éppen problémájuk van. — Sok meghívót kap? — Rengeteget. Tanácsülésekre, népfrontrendezvényekre, falugyűlésekre, vállalati eseményekre. S ha egy mód van rá, elmegyek mindenhová. — E héten például mi dolga van? — Nézze meg a naptári bejegyzéseimet: 26- án a sütőipari vállalat pártvezetőségi tagjaként vezetői megbeszélésen vettem részt. 27-én tanácsülésen voltam Úszódon, ma, 28-án a kalocsai városi pártbizottság pártépítő munkabizottságának ülésére kell mennem, holnap, 29-én délelőtt Kecskeméten, a megyei tanács ülésén, délután pedig a megyei képviselőcsoport megbeszélésén veszek részti — Mondjon valamit parlamenti tevékenységéről. — Tagja vagyok az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának, amely havonta tartja üléseit. Ezeken rendszeresen részt veszek. A parlamentben kétszer szólaltam fel: először a költségvetési törvény- tervezetről, a második alkalommal pedig a kereskedelemmel és idegen- forgalommal kapcsolatos napirendi témáról mondtam véleményt. — Sokféle sajtóterméket látok a szobában. Mit olvas a képviselő? — Petőfi Népét, Nép- szabadságot, Ország-Világot, Képes Újságot, Nők Lapját, Figyelőt, Szövetkezeti Életet. Al-’ kalmanként más újságokat is megveszek. — Hogy érzi magát nyugdíjasként? _ Nagyon kellemesen. R eggelenként sokáig alszom, többet foglalkozok kisunokámmal, aki őszszel megy ‘ első osztályba. Sokat olvasok, és természetesen több időt szentelek a képviselői munkámnak. Rapi Miklós ORSZÁGOS V Í.SENY ELŐTT „Ha nem győzök, akkor sem leszek vesztes” HH3.ZO Y __________________________________________________________________________ a Huszka Vince szakoktató irányításával Pozsár János egy speciális hegesztési varratot készít. , A sokéves hagyományoknak megfelelően tavaly őszszel is országszerte megkezdődött a harmadéves ipari tanulók felkészülése a Szakma Kiváló Tanulója verseny- sorozatra. Decemberben tartották az intézeti selejtezőket, s ezt követően március elején megyei döntőkön „derült ki”, hogy ki vehet részt az országos versenyeken. Az idén megyénket huszonhat szakmában harmincnyolc fiatal képviseli, közöttük van Pozsár János, a 608-as számú kiskunfélegyházi iparitanu- ló-intézet harmadéves hegesztő tanulója. Huszka Vince szakoktató bizakodik: — Pozsár Jancsit 'két évig oktattam a szakma fogásaira, s bízom a sikerében. Az igaz, — tette hozzá —, hogy az elméleti kérdésekben van még • pótolni valója... A megyei döntő első napján csak a második helyet tudta megszerezni. A gyakorlati versenyen viszont fényes győzelmet aratott és vetélytársa, az előző napi első Varga Árpád ezért a második lehetett az eredményhirdetéskor. Elmondta Huszka Vince azt is, hogy Pozsár János a gyakorlati ismereteit már az Április 4. Gépipari Művek hely- j beli közponjti gyárában gyarapítja. A kapcsolat vele és á többi szakmunkástanulóval nem szakadt meg, to vább- rá is figyelemmel kíséri a harmadévesek szereplését, és örül, hogy mostani oktatójuktól— Marsdorf Ferencitől — sok jót hall róluk. Miközben beszélgetünk, megérkezik a versenyre ké- ; szülodő fiatalember is. Láthatóan zavarban van, nem szokott hozzá, hogy újságíró | kérdéseire válaszoljon. — Gátéri vagyok — mondja szerényen. — Annak idején a tsz-ben láttam, hogyan dolgoznak a hegesztők és kedvet kaptam hozzá. Amikor elvégeztem az általánost, jelentkeztem. Felvettek. Itt lakom a kollégiumban, s egy éve már a húgom is innen jár a suliba, cipőfelsőrész-készítést tanul. Nem voltam valami vidám, amikor a megyei verseny elméleti döntőjén csak a második lettem. A gyakorlati 1 feladatok viszont jól sikerültek, s örülök, hogy én képviselhetem intézetünket, illetve gyárunkat is az országos döntőn. Szakoktatóimtól és Reicher Józsefné műszaki tanáromtól sok segítséget kapok, remélem meglesz az eredménye. Nem vagyok különöseb-. ben izgatott, csak azt fogom tenni a versenyen, amire képes vagyok. Ha nem győzök, akkor sem leszek vesztes. Abban azért bízok, hogy szerzek valamilyen helyezést.., Ami a jövőt illeti, akár szakmunkás-ibizonyítvány- nyal térek haza, akár csak a tanév végén szerzem meg, mindenképpen az Április 4. Gépipari Műveknél maradok. Itt jól érzem magam, és munkáimmal nem szeretnék csalódást okozni leendő vállalatomnak , és dolgozótársaimnak sem. Opauszky László Marikát karonfogják az emberek 1967-től 68-ig gyümölcsválogató és -csomagoló a Mezőtermék Vállalatnál. Később, 12 évig, a BRG kecskeméti gyárában munkás. A sztereofejgyártó műhelyben az egyik jó forrasztó. A szeme, élete. A parányi alkatrészek közt ügyes kézzel, biztosan eligazodik. Ahol pedig az emberi látás már véges, a sztereofej legapróbb zugait mikroszkóppal pásztázza végig Balogh Mihályné, hogy gyártás közben észrevegye a legkisebb hibát is. Jól keres. Túlórával, havonta kézhez kap 4500—5000 forintot. Szeretném azzal folytatni a bevezetőmet, hogy Baloghné a műhelyben ma is ismerős arcokat lát maga körül, de nem tehetem. Az újságírót köti a tényszerűség. Így nem hallgathatja el, hogy riportalanya életében 1978-tól elkeserítő dolgok történnek, Romlani kezd a látása. Egy betegség szö- vődményeként 1981-hep, .előbb elveszti áz egyik, mája kei évre rá a másik szeme világát. Az orvosok mindent megpróbálnak, Hogy a fiatalasszony állapotán valamelyest javítsanak. Tavaly Berlinben a bal szemén üvegtestcse- re-műtétet végeztek, kevés eredménnyel. Két hétig látja a kezét — aztán végképp senkit és semmit. Nincs segítség! Azt értem ez alatt, hogy sze- mészetileg zárult le végleg egy kóresemény Balogh Mihályné életében. Viszont megkezdődött egy másik folyamat, amely napjainkban is tart, és amelyre ez illik leginkább: gyógyít a társadalom, gyógyít a környezet a maga erejével. A bajba jutottak megsegítésének medicinája nálunk igencsak közismert. Kétezer-nyolcszáz forint nyugdíjból és 940 forint segélyből fe• Napközben Marika gépírni tanul. dezi havonta megélhetési költségét a BRG volt dolgozója. Ez a legszükségesebb és a legközvetlenebb támogatás az államtól. A másik, hogy a látásképtelen asz- szonynak egyéb módon is segít megőrizni a létbiztonságát. A múlt év őszén, a sikertelen berlini operáció után, Budapesten a Vakok Intézete közreműködésével a VII. és a XIV. kerületben közlekedni tanították. Az idén januártól telefonkezelői tanfolyamra jár, kísérettel, a Fővárosi Hanglemezgyártó Vállalathoz. Ezt elvégezve, Kecskeméten négyórás elfoglaltsággal szeretne állást vállalni. A munka most sem szokatlan a számára. A Hoffr mann János utca 4. szám alatt, ágyban fekvő, ízületi beteg, édesanyját maga látja el, míg húga dolgozik. Emellett porszívózik, le- törölgeti a szekrényeket, mosogat, és az ebédet is feltálalja. — ilyenek magához a házbeliek és áz emberek az utcán? — kérdezem Marikától otthonában, jól tudva, hogy egy ember csak a nyugdíjából nehezen él meg. Mások figyelme, törődése és sze- retete legalább ennyire fontos. — Az udvarbeliek barátságosak és szolgálatkészek — feleli. — Németh Miska bácsi például fát vág nekünk és megtisztítja a kályhacsövet. Mindenféle házi szereléshez ért. A többiek, az utcán? ... Nem tudom, ki mit szól hozzá, hogy velem ez történt. Egyedül, messzebbre még nem merek elmenni a fehér botommal, legfeljebb ' csak a Szilády Károly utcába, vagy az Alföld Áruházig. Attól félek, hogy ebben a százezres városban nem figyelnek ' annyira a vakokra, mint a kétmilliós Budapesten. Ott mindjárt karonfogják az embert... ,,Itt is!” — győződtem meg Marika esetében, amikor később, • A sztereofejgyártók kezdeményezésére szervezték meg a kommunista szombatot. (Straszer András felvételei) egykori dolgozótársait meglátogatva, a munkaszolidaritás szép példájáról szereztem tanúbizonyságot. ! A sztereofejgyártók kezdeményezésére a Pl. számú szerelőműhely egyik szombati műszakja bevételének egy ■ részét1 Balogh Mihályné javára ajánlotta fel. A pénzből vakoknak készült írógépet és egy magnetofont vettek, és telt belőle ezer forint segélyre. Az ajándékozáson túl szeretetet és másfajta figyelmességet is kap a fiatalon nyugdíjassá lett munkásnő. Kis Károlyné a gyártól gyakran felkeresi, és egy-egy szombat délelőtt meghívja őt beszélgetésre Mátra utcai otthonába. Tancsa Jánosné szb-titkár pedig, mint a kecskeméti Városi Tanács társadalmi lakásbizottságának tagja, szorgalmazza, hogy Marika, két hozzátartozójával együtt a mostaninál .jobb, egészségesebb lakásba költözhessen. — Amiben lehet, mi segítünk. ■Tancsáné és S Kisné kiállását Baloghnéért alapos okkal nevezhetem az egész gyári kollektíva kiállásának. összefogás, igazi szolidaritás ez a javából. Kohl Antal Társadalmi megbízatása: népi ellenőr Kovács Gyuláné harmincnyolc esztendős. Feleség, két gyermek édesanyja. Kiskunhalason él, a városi tanács kereskedelmi főelőadója. Legfőbb társadalmi megbízatása a népi ellenőrzési munka szervezettebbé tétele, s a szak- szervezeti tevékenység gazdagítása. Lelkiismeretes munkájáért megkapta a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetést. A szerénysége példamutató. Amikor elfoglaltságairól szól, soha nem egyes számban beszél. Természetesen hangzik szájából a „mi”, az „együtt”, a „közösen” szó. Dunavecsén született 1946-ban A leánykori neve Csonka Mária. Az általános iskola sikeres elvégzése után Kecskeméten tanult tovább, a Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolában. (Ez a mai neve az intézménynek, akkor még technikum volt.) - Miután társadalmi ösztöndíjasként elvégezte a fővárosban a vendéglátóipari főiskolát, a vecsei áfész- hez ment vissza dolgozni. A következő állomás Kalocsa volt. A tanácsnál fiatalon a bolthálózat irányítását, felügyeletét bízták rá. Közben egyik kiváló aktívája lett a néf>i ellenőrzési bizottságnak. Miután férjhez ment Kiskunhalasra, hivatása mellett a társadalmi munkát is választott új városában, folytatta. Közben a tanulást, az önművelést sem hagyta abba: férjével együtt elvégezte az esti egyetemet. Szó, szerint feljegyeztem néhány mondatát, a kicsit hivatásának is érzett népi ellenőri munkájáról. „Ez Kalocsán kezdődött. Jó érzés volt, hogy egészen fiatalon jó ügyet szolgálhattam. Az egyes témavizsgálatok — amelyekben részt vettem — szorosan kapcso- , lódta-k hivatali munkaterületemhez is. Megnéztük például a város kenyérellátását, a vendéglátóipari egységek kulturáltságát, az ötnapos munkahétre való áttérés körülményeit stb. Szívesen, sőt kimondottan örömmel végzem a társadalmi munkát. Jó tudni, hogy használhat az ember. Előfordul persze, hogy munkaidő után iS dolgozni kell, de ez nem okoz gondot. Amit szeretünk csinálni, arra sohasem drága az idő. Nem győzöm mondani, hogy ez közös munka. S jó, hogy a népi ellenőrt általában nem mumusnak vélik. Inkább segítőnek tartanak. Azok is vagyunk. Ahol minden rendben megy, ott érzik, hogy a megelőzés, a jobbítás igénye, szándéka vezet bennünket. Ne higgye senki, hogy mi csak a hibát keressük, mert egyáltalán nem öröm hibát találni. Inkább annak útját-módját kutatjuk, hogyan lehet megelőzni azokat.. Persze, a szabálysértők vétségei előtt semmilyen jószándék nem csukatja be a szemünket. Csaknem kétszáz kereskedelmi és harmincöt vendéglátóipari egység van a területen. Ha azt akarjuk, hogy minden rendben menjen, sokfelé kell figyelni! Sikerélmény? Volt, nem is egyszer. Például, amikor itt Halason égy alapos, sokoldalú felmérés és ellenőrzés hatására javult a kenyérellátás. Jobb lett a minőség, a tanyai lakosság ellátása, bővült az esti vásárlási lehetőség t.s gyakoribbá vált az áruszállítás is. Kudarc? Ilyenre nem em- , lékszem.” Varga Mihály
