Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-29 / 101. szám

8 • PETŐFI NÉPE m 1984. április 30.

„Együtt,

mindnyájunkért”

Csikériai-beszélgetések

Kelebia, Tompa, Csikéria, Kunbaja, Madaras, Katymár, Gara, Hercegszántó: a Bács- Kiskun déli határán elevenen élő régi települések. Sok vihart, szenvedést, csalódást és mindenféle keserűséget átélt népeik élete- sorsa színes, változatosan érdekes. Ebben a sorban váltakoznak — a tőlük északabbra fekvő falvakkal együtt — a színmagyar és nemzetiségi vegyeslakosságú helységek. Ezúttal Csikériával ismerkedünk.

Közelítések

Á kocsiban eltöprengek utam céljáról, a várható 'élményekről. Mennyi náció, hányféle eredet az itt élő népeket tekintve, az elmúlt idők alatt. Akikor is, ha „csupán” a legutóbbi két és fél évszázad történetét nézzük. A nagy „nép- vándorlás” idején, a török utáni évtizedekben érkeztek ide magányosan vagy csoportosan bajorországi, pfalzi', elzászi németek, felvidéki tótok, dálmáciai és boszniai bunyevácok ... Micsoda kohó! íme néhány múlt századi vélemény erről: ez a vidék „valóságos kaleidoszkóp”, a „század Amerikája” és „tarka változatosság”.

A huszadik század elején ezen a területen — akkor még Bács- Bodrogban — száznál több lakott helység volt. S egyenlő arányban éltek itt magyarok, németek és délszlávok. Ám oroszok, szlovákok es románok is színesítették, még az „etnikai palettát”. Cstké- rián — ahová igyekszünk — mg magyar, szerb-horvát (bunyevác) és német anyanyelvűek élnek együtt.

Találkozások

Elég gyakori az ilyen település- forma. Többnyire egyetlen, hosz- szú utcából áll. A fejlődést jelzi viszont, hogy immár jétezlilk egy „kisbolygója" is a te'épülésnek: a Száchenyi-telep, ez ágy kicsi utcás, sok büsz tsi'gcé — örömre okot adó új része Csiké- riának De más is: az, hogy épülnek, szépülnék, csinosadnak a házaKV'S egyre tetszetősebbek az udvarok, a keitek. A gondos kéz nyomai mindenütt.: í

A község vezetői .segítenek abban, hogy egymásbaihajlő beszélgetések során megismerhessük a falut. Sűrítve a jellemzés:

Ezerháromszáz' lakos. Kétszáz ember külterületen. Az arány nem rossz, hangzik a vélemény többször is. Az egyetlen tsz az alapja a gazdasági életnek, a többség ■megélhetésének, biztonságának. A

növénytermesztésben a búza, ku- kor.ica, napraforgó, kisebb mértékben a szőLő, az állattenyésztésben a sertéstenyésztés és -'hizlal ás a meghatározó. A háztáji számottevő, s ezen a területen elterjedt jócskán a kertészkedés is. A gyümölcsösökben sóik a meggy, a cseresznye, és az őszibarack. A szövetkezet melléküzemágában bérmunkában .szorgoskodnak a forgácsoló szakmunkások. Az ingázók száma mintegy százra .tehető. Sok ez, kevés? Nézőpont kérdése. Mindenesetre .nem okoz gondot a vezetésnek. A vízellátás, az úthálózat jónak mondható.

Hugyi József tanácselnök: „örvendetes, hogy a nagy átalakulás, a fejlődés folyamán a nemzetiségi határok egyre inkább elmosódnak. Az emberek«, ma már szerencsére nqm a származásuk alapján bírálják és dicsérik egymást — mint régebben —r, hanem aszerint, olyan .megfontolásból, hogy .ki-ki milyen eredménnyel vesz részt a termelő- munkában. Legutóbbi falugyűlésükön sokoldalúan .vetődött fel a társadalmi munka és a környezetvédelem. Noha nem akarjuk eltúlozni ennek jelentőségét, mégis megemlítem: a lakosság többsége fontosnak és jelképesnek érzi, hogy megyénkben Csikéria szabadult fel elsőnek. Mindenesetre ez is kötelez bennünket a jobb munkára.”

Freidinger János tsz-elnök: „Csaknem egy évtizede már, hogy ebben a faluban éltette. Az apám is itt volt elnök előttem, három ciklusban. Én német származású vagyok, a feleségem csíké- riaii délszláv..- -A' nagyobbik- lányunk kicsi kofa’óta „ellesi”, tanulja édesanyja a.nyanyelvót, i az a tervünk, hogy ugyanezt tegye a kisebb is majd, kiegészítve a némettel. — Hogy milyen a falu népe? Aki szeret dolgozni — nézzen körül — az .ragyogóan megélhet, boldogulhat. Aki ma nem találja meg a számítását anyagilag, az önmagában keresse a hibát ...”

Változások

— Értem amit elmondtak. Mégis megkérdezem: konkrétabban miiben nyilvánul meg az életala- kulás pozitív változása? Erre Kucsora József, a tanács v!b-titkár a ezt morvflja:

„Elég végigsétálni a falun, és a vak "is .láthatja a változást... Am van más örvendetes jelenség is. Az, hogy a fiatalok közül egyre többen itt maradnak. Ez .nagyon jó jel, mutatja a település megtartó erejét. Erről mostanában sók szó esik, jogosan. Más kérdés, hogy tőlünk az utóbbi három esztendőben csupán egyetlen fiatal jutott be az egyetemre.”

Eszembe jut, bogy a nemzetiségek számának megállapítására jelenleg még bem rendelkezünk kellő módszerekkel. Ezért félig tréfásan arra kérem a falu vezetőit, hogy úgymond „saccolják” meg, milyen arányban vannak jelen Csikérián a nem magyar anyanyelvűek? Nos, a végeredmény érdekes és elgondolkoztató. Hiszen a község vezetőd — mintha összebeszélitek volna — csaknem ugyanazt állították, külön- küiön. Szerintük napjainkban Csikérián a lakosságnak mintegy fele bunyevác (délszláv) származású, s a faluban nagyjából minden huszadik személy német anyanyelvű.

(De az ötvenen aluliak közül ma már kevesen értik, beszélik apáik-nagy apáik nyelvét. Legfeljebb a törekvés van meg .bennük, hogy örökölt képességük; lápy&nt' ny.Wftúdásgnaik íajfesswr sével járuljanak, hozzá--.azok' él®“- tének gazdagításához.)

Vannak az életmód-változásnak egyéb bizonyítékai .is. Néhány példa: az utóbbi öt éviben megduplázódott a faluban a takarékbetétek összege. Ez a szám ma meghaladja a huszonhárom- miilldót! S az újságok, az olvasnivaló? Jár a faluba. hatvanegy Népszabadság, százharmincnyolc

Petőfi Népe, százhetvenöt Szabad Föld stb.

IMa már — jó jel — nem fogynak az iskoláskorú .gyerekek. A pedagógus szakos ellátottság hetven százalékos. Az új napközi is az ebédlővel és a. kiszolgálőré- szek'kel együtt a zavartalan családi életet és a nevelést egyaránt szolgálja. Hadd jegyezzük meg itt: jó elképzelés, hogy a művelődési ház .nagyterméből tornatermet csináljanak. S ma már nem gond az óvodai ellátás sem.

— Délszláv származásúak élnek .itt — mondom. — Az intézményes nyelvtanulásra gondot fordítanak?

Kiss László iskolaigazgató bizakodó :

— Van egy szerb-horvát—magyar szakos .kollégánk, aki tanítja a nyelvet, Jő dátníi, hogy minden második tanuló részt vesz ebben a munkában a szülök ösztönzésére. Ide tartozik, hogy van nálunk délszláv *sza!k!kör is. A tagok lelkesen működnek .közre a különféle alkalmi műsorokban.

Vallomások

Végezetül ezt a kérdést teszem fel beszélgető .társaimnak: — Mit jelent az önök számára Csikéria?

Az iskolaigazgató:

„Az a tény, hogy -ismét erősödik. az iskolánk, örömmel tölt el. Hogy az itt élő felnőttek nyugodtak lehetnék csemetéik sorsával kapcsolatban...”

|A tsz-elnök:

___________

„

.Miit mondjak? Nem bántam meg, hogy Kecskemét és Kunbaja után ittragadtam. Erősít ez a légkör, s a tudat, hogy együtt, mindnyájunkért dolgozhatunk ...”

A tanácselnök:

„.Nem alkarunk kérkedni, de úgy érezzük, hogy nálunk is megnyugtató miódon alakul az élet.”

Varga Mihály

NEGYVENSZER A FÖLD KÖRÜL

Érdemrenddel a volán mögött

Az autóbusz érkezése és indulása között mindössze félórát tudtam beszélgetni Nagy Lajossal, a VOLÁN 9-es számú Vállalat távolsági autóbusz-vezetőjével, akit nemrégiben tüntettek ki a Munka Érdemrend bronz fokozatával. Az 57 éves férfi, aki az eddig bejárt kilométerek alapján éppen negyvenszer kerülhette volna körül a Földet, rendkívül szűkszavú, szerény, rokonszenves.

— Harminchat éve vagyok gépkocsivezető, s ebből 31 évet töltöttem a Volán 9-es számú Vállalat távolsági , járatain. Ez idő alatt — éppen a napokban számoltam —, 1,6 millió kilométert tettem meg baleset nélkül ... Szocialista brigádvezető vagyok 1978 óta. Tíztagú kollektívánk éppen háromszor szerezte meg az aramykoszorús jelvényt. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy megalakulásunktól nem volt balesetünk, fegyelmi vétség, ittas vezetés. Rajtam kívül két milliomos, három 750 ezres, két 500 ezres, s két egészen fiatal gépkocsivezető dolgozik a brigádban.

Nagy Lajos mindig távolsági járaton teljesített szolgálatot, s számára nemcsak a megye, az ország városai, útvonalai ismer-' tek, de különjáratú autóbuszokkal bejárta egész Európát, Prágától Manseillesig, Rómától Isztambulig. Általában fél négykor kel és este nyolc órára érkezik haza. Legtöbbször éppen a vállalat érdekében túlórázik, besegít a helyi vagy a helyközi járatoknak.

A több mint .három évtized nem kevés idő, főleg egy vállalatnál, s mindig az autóbusz volánja mellett. Mi az, ami vonzza, ami itt tartja?

Az biztos, nagyon szeretem ezt a munkát.. JóT'tudoré; ..s ez társaimra is érvényes: nagy a felelősségünk, mert nekünk biztosan, menetrendszerűen kell eljuttatni hvindenkit úticéljához... — egy pillanatra elgondolkodott —, de sok balesetet védtem ki egy-egy fékezéssel, lehúzódással. Őszintén: én nagyon féltem az utasokat, de a többi közlekedőt is.

Beszélgetünk, de Nagy Lajos „elfelejti” említeni,/ amit róla másoktól hallottam: tudását mindig szívesen adja át a fiataloknak. Váltótársa 26 éves, de éppen olyan nagy tapasztalattal rendelkezik, akárcsak tanítója. Kommunista, a brigádban rajta kívül hárman tagjai a pártnak, s legnagyobb gondjuk, hogy nem tudták megszerezni a vállalat kiváló brigádja címet.

— Az üzemanyag-fogyasztással, illetve -megtakarítással előztek meg bennünket, de megfogadtuk, és fel is ajánlottuk-; a múlt évihez képest jobban taka) rékoskodunk. Kimondtuk: a fél liter gázolaj is megtakarítás, híj- szén sok kicsi, sokra megy.

Kinyújtotta bal kezét, az órái iára pillantott, de nem bántóan., nem figyelmeztetően. Értettem belőle, rövidesen indulnia kell). Az autóbuszig kísértem.

— Ezzel a géppel — mutatót); az autóbuszra — már 210 ezer kilométert mentem, az előzővel 420 ezret. Ismerem a vállalat, gondjait. bajait, nehezen tudunk

új autóbuszokat vásárolni. A brigáddal azt a . célt tűztük magunk elé; .hogy félmillió kilométer után is ezekkel az autóbuszokkal dolgozunk] Igaz, erre ösztönöz bennünket az is, hogy utál na 30 fillért kapunk kilométerenként.

Az autóbuszból még barátságosan integet} hosszú út vár rá, Kalo-J csára indul, de ezzel á fordának nincs vége, onnan az utasokat^Kecs-j

nia. Keveset van otthon, a május elsejei ünnepeket is az autóbusz volánja mellett tölti, helyi- járatban dolgozik. Miért vállalta? Nem mondta ki, de bizonyára így van: szereti munkáját. ezt diktálja a munkás becsület.

Gémes Gábor

Mónika él, a gyerekek szépek

1.

— Hogyan élnek, Zs. Kovácsné?

— Ahogy egy ekkora családdal lehet — válaszolja a 43 éves asz- szony. — A Vasút utca 4-ben lakom,, egy kecskeméti bérlakásban, tíz gyermekem közül kilenccel. Férj nélkül, magam gondpskodom róluk, így az öröm, meg az aggódás is az enyém. Alig megem elmondani, milyen baj érte nemrég a legkisebbet, Mónikát. Egyik pillanatról a másikra elszédült a konyhában. Felsegítettem. Az arcából mintha kiszökött volna az utolsó csepp vér is. „Orvost! Mentőt!” Szaladtam rögtön telefqnál- ni. Bevitték a kórházba. De már útközben alig bírt levegőt szedni, szegényke. Azt az egy órát, amíg meg nem mondták, hogy biztosan megmarad-e a gyerekem, szörnyen nehéznek éreztem. Ma is beleremegek, ha eszembe jut. Hogyan történt, hogy altató került Mónika keze ügyében?! Nem tudort. Nagyon megij esetett akkor ez a baleset.

Mónikát megmentették.

A mentős és az orvosnő, és- a többiek a kórházban olyan kedvesen, olyan rendesen viselkedtek velem! Végig ot( voltak mellettem. Nyugtattak, bátorítottak. Pénzzel nem tudnám kifejezni, amit ők megtettek értünk. De hát honnét is volna nekem annyi pénzem, amennyivel illően meghálálhatnám, hogy a kis,; 7 éves lányom itt van közöttünk?

2.

Árrá számítottam, hogy^-az or- v’ösbk jól összeszidnak: „Miért nem vigyázott jobban a gyerekére?!” Egy'rossz szóval sem bántottak. Az aggódásomból talán megérezhették, hogy Mónikát mennyire szerétéin, ö is, és a

többiek is, mind: Laci, Tünde, Csaba, Attila, Zoltán. Gábor, a katona fiam, Sándor és akik már kenyérkeresők — az én gyerekeim. Erzsiké, az asszony lányom is nálunk lakik három gyerekével: Tímeával, Krisztinával és Bettinával. Gyesen van. Kevés a pénzünk. Az ember lánya mit tud csinálni? Úgy fogja meg a Dénzt, ahogy bírja.

Bírom-e?

Muszáj. Háromezer forint családi' pótlékot kapok havonta, és 5500 forintot azért, mert egyedül nevelem a gyerekeimet. Ez nyolcezer-ötszáz. Valaki azt mondta egyszer, hogy nekünk havonta bejön 20 ezer. No, akkor én nyugodtan aludnék! De ettől messze állunk. Reggel fél 4-kor felkelek. Négyre járok az MHSZ központjába takarítani, ötödik éve végzem ezt a négyórás munkát. EzerA megmentett kislány, Mónika.

9 Mialatt az édesanya az udvaron ruhákat tereget...

8 ... a kisebbek kocsikáznak. (Méhesi Éva felvételei)

nyolcszázat kapnék érte havonta, csak kár, hogy a felét az ingatlankezelő és távfűtő vállalat, 16 ezer forint lakbértartozásunkért letiltatja, Azért, hogy a megmaradt 900 forinthoz másik kilenc- százat keressek, az MHSZ-nél segítek. Adtak esti takarítást is. Aztán meg, - ha nagyobb munka adódik, ablakot kell tisztítani, azt is én kapom meg Ország Pálné gondnoktól. Elégedettek a takarításommal. Azt mondják, jó munkaerő vagyok.

(A gondnok: — Zs. Kovácsné nekem a jobb kezem. Egyszer, emlékszem, bejött dolgozni három nappal azután, hogy kificamodott a bokája. Ilyen asszony ö!) •

3.

S még milyen? ■

Anya, a szó legigazibb és leghagyományosabb értelmében. Ha

szűkében is van a pénznek, az ennivalóval sosem spórol. Nyáron öt gyerekének vesz majd télikabátot. Téli tüzelőért: szénért és fáért öt-hatezer forint lesz a kiadása. Cipőj a kisebbeknek? Kétszáz—kétszázötven forint. Mutatja: hogyan járt Mónika a télen a kiscsizmájával. Kétszer felhúzta a cipzárat, harmadszorra kezdtek leválni a szemek.

■ 4.

Egy jobb ebéd Zs. Kovács Lász- lónééknál 500 forint. Az ünnep náluk is ünnep. A húsvétot együtt töltötte a család. S hogy nem múlt el örömtelenül ez a tavaszköszön1 tő sem, látjuk az ablakban. Odatelepedett egy csokoládé nyuszicsalád, vagy fél tucat' színes -tol* jással.

— Nálunk nincsen díszszoba, ahová, csak zokniban, cipőben szabad belépniük a gyerekeknek. Hagyom őket, hadd mozogjanak, hadd játsszanak, semmint a szór ba valamelyik sarkába kuporodjanak. Délutánonként mekkora hancúrt csapnak ezek! Ha meg lemennek az udvarra úgy jönnek föl, mint a fekete ördögök. Van olyan nap, hogy kétszer is mosok rájuk. Kétnaponta kell egy kiló Ultra és egy üveg Hypó. A fürdőszobába szereltettem egy kis vízmelegítőt, hogy a kicsik, játszás után, meleg vízben mosakodhassanak — mondja az édesanyjuk.

5.

Élettel teli ház a Vasút utca négy, bár lakói szerényebben töltik hétköznapjaikat a nagyobb jövedelmű családokhoz képest. A gyermekeiért dolgozó 43 éves anya beosztóan, mondhatni szigorú gazdálkodással vezeti háztartását. Amit lehet, maga elvégez. Hatezer forinttal csökkentette a kiadását azzal, hogy bérleményüket két hét alatt, egyedül kifestette és mintázta. „Istenem, már összerogyok! Nem tudok semmit se csinálni!” — így küszködte végig Zs. Kovácsné a magas lakás festését, amely férfiembernek is elég lett volna.

A nagyszobában, egy vázában piros tulipánok és fehér nárciszok. A tavasz virágai. Az asztalon virágmintás terítő. A reggeli és az esti takarításon, s az itthoni háztartáson felül, ez is Zs. Kovácsné keze munkája. Akkor var- rogat, amikor úgy érzi, hogy fájós lábát pihentetnie kell egy keveset, míg a családért vállalt munka körforgásába megint visz- sza nem lép. \ I,

Mitől újul meg erőben ez az asszony anyasági szolgálatában?

Attó', hogy Mónika jól van. ÉL egészséges. Együtt a család. És az ismerősök szerint is szépek a gyerekei.

Zs. Kovács Lászlóné erre a legbüszkébb.

Kohl Antal