Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-29 / 101. szám

1984. április 30. * PETŐFI NÉPE • 5 KIVÁLÓ BRIGÁDOK KISKUNHALASON Az út két oldalán A Papíripari Vállalat egyik kiváló címet elnyert kollektívája a kiskunhalasi gyár Apolló szocialis­ta brigádja. Az Épületasztalos- és Faipari Vállalatnál a vá­lasztás idén újból a kiskunhalasi gyár Pattantyús brigádjára esett. Itt csupa férfi, ott csupa nő. Az egyik kis brigád mindössze kilenc taggal, a másikba most éppen hu­szonegyen tartoznak. Kiemelkedő munkájukért kapják (kapták) meg a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Róluk és velük beszélve kerestük a választ: mitől lesz ma kiváló egy szocialista brigád kisebb- nagyobb közössége? gt A Pattantyús brigád ritkán adja alább az aranykoszorúnál. H I A Papíripari Vállalat szervező­je, Pálmai Lászióné, kérésemre előkeresi azt a levelet, amelyben a kiváló brigád megválasztására tettek javaslatot. Az Apolló bri­gádról a következő derült ki: he­ten törzsgárdatagok, hatan kaptak már dicséretet, emlékplakettet, kiváló dolgozói címet; a kiskun- halasi gyár VöröskeresZt-szerve- zetének elnöke és titkára közü­lük kerül ki; szakszervezeti bi­zalmi és munkavédelmi őr há­rom brigádtag. Sok társadalmi munkát végeznek. — Tudni kell róluk azt is — mondja —. hogy nincs állandó gépük, mindig ott dolgoznak, ahol szükség van rájuk. Bármelyik gépét tudják kezelni a spirálte­kercselők közül. A hengerüzem zúgásában egy­más szavát is alig érteni. Forgó tengelyekről keskeny papírcsíkok tekerednek le, irányváltókon ke­resztül kanyarognak, majd friss ragasztórétegtől csillogva hosszú papírhengerré formálódnak. Át­mérőjük minden gépen más; a vékonyra mondjuk háztartási alufóliát, a vastagra csillogó se­lyembársony kelmét képzelhe­tünk. A délelőttös műszakban dolgozik a brigád két „kismamá­ja”, Veres Lajosné és Illés Ist­vánná. Kedvezmény számukra az egy műszak. Cserkó Etelka a harmadik a gép mellett, ő még akár éjszakai műszakot is szíve­sen vállal. — Nem egy műszakban dol­goznak. Hogyan alakulhatott ki mégis ez a csoport? — Eleinte együtt dolgoztunk, aztán majdnem mindannyian férjhez mentünk, gyerekeink szü­lettek. A családi élet ritmusa sze­rint kerültünk más-más műszak­ba. Azért gyakran találkozunk. — Hallottam, hogy a brigád kezdeményezése volt a munka- védelmi őrszolgálat felújítása, és azóta is részt vállalnak ebben a munkában. — Váltjuk egymást, most pél­dául Cserkó Etelka az egyik őr. — Megértik munkatársaink a figyelmeztetést — mondja Etelka —, és nem is haragszik senki, ha szólunk, hogy a munkahelyen ne hordjon gyűrűt, vagy nyakláncot. Figyeljük a gépeket, és mindazt, ami a műhelyben balesetet okoz­hat. Ha nem kérdezek rá, maguktól talán fel sem sorolnák, milyen sok mindenben értek el kimagas­ló eredményeket. Tavaly a máso­dik félévben üzemátszervezés volt, nevüket ezzel kapcsolatban is emlegetik. — Az átszervezés, az új gép­rend kezdeti szokatlansága na­gyobb figyelmet követelt — mondja Illés Istvánná. — Ha jól számolom, ez volt a harmadik ilyen akció a műhelyben, és ha­marosan újabbat várhatunk. Most nagyobb az igény a henge­rekre, ezért a kétszárnyas gépet úgy kell felállítani, hogy teljes kapacitással dolgozhasson. A kezdeti kisebb igény miatt tavaly az év végén gyűlt össze a munka. Hosszú- műszakot vállaltunk, s volt három műszak is. A brigádnapló tanúsága sze­rint mindenki 16 társadalmi munkaórát teljesített tavaly. Ez a szám takarja többek között azt a munkát is, amelyet a váro­si Vöröskereszt kérésére végeztek. Hatvan idős embert" látogattak meg, felmérték életkörülmé­nyeiket, kérdőíveket töltöttek ki, illetve ha gyors segítség kellett, jelezték a városi tanács illetéke­seinek. Az út jobb oldalán tehát így él, dolgozik egy kiváló brigád. Átvágva az utcán, a „szembe- szomszéd”-nál más jellegű mun­ka folyik. Ajtótokok, ablakok ké­szülnek a műhelyekben, a gépe­ket peÖFíg lá^-títik'i PSttäfity ús bri­gádja 't!á^á,4i'árbán, A brigádnaplót felütve találtam rá a következő bejegyzésre: „hu­manizmusból jelesre vizsgáztak”. Házat építettek árván maradt gyerekeknek, leégett födémet pó­toltak, másutt egyetlen hétvégén, megjavított óvodai játékok, újra működő iskolai kisgépek viselik kezük nyomát. — A sok embert talán nehezebb megmozgatni — meséli Deák Sándor, aki az alapító tagok kö­zül még a brigádban van —, de mivel jó néhány szakma képvi­selője tartozik hozzánk, minden­féle dologban tudunk segíteni. Az igaz, hogy elsősorban ott lehet ránk számítani, ahol dolgozni kell, nem a kultúrműsoroknál. Sokáig mondták is, hogy mi csak a munkára figyelünk! Az utóbbi időben, mióta a gazdasági ered­ményesség előtérbe került, köny- nyebb a helyzetünk. Bár koráb­ban sem nagyon adtuk alább az aranykoszorúnál! — A nagykarbantartás általá­ban munkaszüneti napokon zaj­lik. Itt is így szokás? — Mostanában már nem. Talán szervezettebb a munkánk, mert menet közben is boldogulunk. Csak váratlan hibáknál marad­hat hét végén is dolgunk. Az biz­tos, hogy javításban a faipari gé­pek specialistájává válik itt az ember. A szakmai jártasság nem csak azon mérhető le, hogy a gépek keveset állnak hiba miatt. A tmk- brigád az újításban is kiváló — állítja Németh János, a mun­kavédelem és a munkaverseny felelőse. Tizenhat újítást adtak be tavaly, ebből 11 már megvaló­sult. Volt például olyan, amely 120 ezer forintos megtakarítást jelentett. Célgépek, munkavédel­mi újítások egyaránt születtek, ezen kívül a brigád segített a másoktól érkező ötletek megvaló­sításában is. A „Pattantyúsok” nemrégiben összeszámolták, hány kiváló dol­gozó jelvényük van. A megala­kulástól számított tíz évben ti­zenkettő, a következő öt évben — a mai napig — ugyancsak ennyi volt a végeredmény. Né- gyeni,.szerezték meg ezalatt a téchmkusi oklevelet, ’csaknem véíUilp.érkiyien í - szakmunkások, többén két szakmában is járta­sak. Ügy mondják, kinevelik sa­ját vezetőiket. Bérelt helye sen­kinek nincs; befogadják, ha bizo­nyít, de el is mehet, ha nem vál­lalja az emberi, munkatársi nor­mák betartását. Tizenegyen voltak ottjártunk- kor délelőttös műszakban. Ennyi embert munkapad mellett meg­örökíteni nehéz.. Hol készüljön hát róluk a fénykép? Az új szá­rító előtt — döntötték el. Ezt tavaly építették; a térvilágítás, a betonjárda, a csillék, a szárító- berendezés minden darabjában benne van a Pattantyús brigád kiváló szakembereinek munkája. Fejszés Edit 3* A/ Apolló brigád tagjai a hengerüzem univerzális gépkezelői. ARCOK A MEZŐGAZDASÁGBÓL A szerelők csoportvezetője — Már gyermekkoromban na­gyon érdekeltek a gépek, s ami­kor végre 1951-ben a kiskunfél­egyházi gépállomáson a sikeres tanfolyam után rámbíztak egy Hoff er-traktort, nagyon boldog voltam. Még kilenc évig szántot­tam, vetettem abban a kollektí­vában. Nem volt könnyű. A mai fiatal traktorosokakik gumike­rekű, fülkés gépekkel dolgoznak, talán el sem tudják képzelni, hogy mennyire igénybe vette az embert akkoriban a traktorozás. Kora hajnaltól késő estig, az időjárás viszontagságainak kité­ve, zötyögtünk a vaskerekű ma­sinával. Később, amikor megér­keztek csehszlovák gumikerekű Zetorok és RS 09-es traktorok, imlamivel könnyebbé vált a munka. Nekem még nehéz volt a helyzetem, mert naponta több mint harminc kilométert kellett megtennem a! petőfiszállási la­kásom és a munkahelyem között. Amikor a Lenin Tsz gépeket vásárolt a szövetkezetnek, én se­gítettem, s Ágó Józsi bácsi, az akkori elnök megkérdezte: nem jönnék-e hozzájuk dolgozni, ad­nak lakást is. Nem sokat gon­dolkodtam, s azóta — 1960-at ir­tunk akkor — ebben a aazdasáéj­ben dolgozom. ElÖször~itt is trak­torral ' jártam | határt, később, miután kedveltem és egyre job­ban értettem a javítást, szerelő leltem. Több tanfolyamot végez­tem el, de szorgalmasan forgat­tam a szakkönyveket is. Ebben a szakmában sem lehet megáll­ni, hiszen évről évre új gépek érkeznek. Amikor a termelőszövetkeze­tünk belépett az Iparszerű Kuko­ricatermesztési Rendszerbe. és korszerű új gépeket kaptunk, bi­zony ^csodálkoztunk. Szerelésü­ket, javításukat az NSZK-ban sajátítottam el, azután társaimat én tanítottam. Az új gépek „ki­szolgálására” tizennégy tagú cso­port alakult, s én lettem a ve­zetője. Azóta is együtt vagyunk, de a létszámunk hattal növeke­dett. Jól megértjük egymást és úgy gondolom: a közös gazdaság vezetősége is elégedett a mun­kánkkal. Mint a Petőfi nevét vi­selő szocialista brigád, már há­romszor szereztük meg a Terme­lőszövetkezet kiváló brigádja cí­met. Szakmai munkánkon túl — amelyhez a tanulás szorosan hoz­zátartozik — óvodákat, iskolákat patronálunk. Szükség esetén még a gyümölcsszedésben is részt ve­szünk. Többször . voltunk már együtt kirándulni is. A .magánéletem? , Természete­sen jól érzem magam a csalá­dom körében. Sajnos, részükre nem sok idő jut. Lányom a bá­bolnai kombinát keltetőjében dolgozik, a vejem pedig a tsz la­katos üzemében. Annak különö­sen örülök, hogy fiam az én pél­dámat követte, és szerelölcént itt dolgozik velem. Elegédett vagyok. Anyagilag, erkölcsileg megbecsülnek. Két­szer voltam a tsz kiváló dolgozó­ja, kaptam már TOT-dijat. és most, április 4-én a Munka Ér­demrend. bronz fokozatát vehet­tem át. Elmondta; Tóth István, a kis­kunfélegyházi Lenin Tsz szerelő- csoportvezetője. Lejegyezte: Opauszky László A KUNSZENTMIKLÓSI TANYAVILÁGBAN Kutakról ^ és szomjazó földekről A megye egyik legészakibb csücskében, Kunszentmiklóson, ahol a Kiskunság és a Duma meniti vidék határos tullajidon- képpein mindkét terület jeüemzői ^érvényesülnek. Vagyis a száraz­ság és az áldott — csatornákban vezetett — víz jelenléte. A vízről a patinás tanácsházán Ajpli László, a végrehajtó bi­zottság titkára kategorikusain fo­galmaz: — Hozzánk a víz, az ivóvíz hiánya miatt még panasszal nem fordultak. A KÖJÁL szakvéle­ményére hivatkozva állíthatom, a környék összes kútja jó. A csa­padék hiánya már más kérdés. A szövetkezetben, ahol tudnak, ön­töznek. A kisebb gazdaságokban pedig mély csőkutalkat fúrtak. Sok kisiparos űzi a környéken ezt á mesterséget... A 13 700 hektáros helybeli Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke, egyben a körzet ország- gyűlési képviselője. Selyem Zsigmond ízes szavai mögött sok éves- „küzdélem” nyomait fedezem fel. — A paraszti gondok orvoslásáért, így az öntözésért sokszor kiáll­tam — jegyzi meg. — Az országgyűlésen, a Falurádióban és máshol is már többször szóltam arról, amit egyébként mindenki tud: víz .nélkül nem megy a termelés. A közelmúltban az illetékesek cseleked­tek, olcsóbbá vájt a víz. Mi, ahol csak tudunk, négyezer hektáron öntözünk, így például a búza hektáronként egy tonnával töbhet hoz ... Igazát még a hitetlen is láthatja. A mesterséges csapadékhoz jutott őszi búza 20—22 centiméter magas, haragoszölden hullámzik. Míg odébb, a száraz talajon, negyed év alatt alig 12 centimétert nőtt. — A szervezésen sok múlik — folytatja érthető aggodalommal. — A legtöbb csatorna száraz. Tavasszal, amikor van víz a folyóban, fel' kellene tölteni. Amikor pedig csökken a vízszint, zárni kell a zsili­peket. A csatornákból 100 méterre is elszivárog a nedvesség, emellett növeli a talajvíz szintjét. Míg a tsz-elnök a hiányzó vizeit milliméterekben méri, addig a .ta­nyasi ember kútgyűrűkben számol. A közeli kunbábonyi postaládáknál a böjti szelek elől védett hely­re húzódva beszélget Novák János és Geiger Antal. Várják a nyűg­éi Selyem Zsigmond. V Novák János. • Geiger Antal. díjukat. Amikor a természet idei ébredéséről faggatom őket, Novák János panaszolja: — Valahogy nem akar a szőlő mozogni. Csak az enyhelőn pat­tognak a rügyek. 1952-ben volt a tavalyihoz hasonló szárazság. Me­leg, napsütés az van, csak víz nincs. A tanya közeléből, amed­dig a fúr.t kúttól dlérem, öntözök. De a távolabbi szőlő, krumpli, csak az esőt várhatja. Persze drá­ga a benzin is“", de mást nem tu­dok csinálni, ha nem akarom pusztulásra ítélni a kis gazdasá­got. Geiger Antal, aki 8 holddal ala­pító tsz-tag volt, 75 éve született Bábanyban. Magányos ember. Csak a tanyája körül bíbelődik a kertben. Gyümölcsfái és szőlője van. — Fúrattam ón is kutat, mint János, motorral locsolok. Nem értek ugyan hozzá — mondja, miközben összevfitatkoztak a szi­vattyú vízhozamáról —I fiam bütyköli, ha elromlik. Drága mu­latság, de csinálni kell, mert én a gyümölccsel bejárok a szent- miklósi piacra. Bösztörben, Kunszentmikflós másik határrészén Farkas Jenő éppen piros Ladáját törölgeti. — Most biztos Lesz eső. Így volt ez április első hetében is: lemos­tam a kocsit és néhány nap múl­va zuhogott az égi áldás — élce- lődik. — Ha ezen' múlna, nem sajnálnám a fáradságot, lemosnám minden nap is. Bösztörről megtudom, hogy 1946-ban negyvenöt házhelyet je­löltek ki. Ma már csak 8 család ól itt. A többiek vagy feladták a küzdelmet, vagy beköltöztek a ké­nyelmesebb életet nyújtó Kun- szentmiklósra. Házigazdámék 1949 óta élnek irtt. Amikor az előbb halloitt 1952-es szárazságról kér­dezem, elmondja, hogy akkor 25 holdas gazdaként a csapadékhiány miatt kénytelen volt a megélhe­tését Dunaújvárosban ipari mun­kásként megtalálni. Később a szö­vetkezetben traktoros lett. Ma, három évvel a nyugdíjazása előtt, brigádvezető. A kis kertben példás rend, szé­pen sorolnak a palánták, a sertés- ólban, ahol évente már 80 disznó is meghízott, 9, néhány hetes ma­lac lapul egymáshoz az infralám- pa melegében. — A csökútból öntözni tudjuk a krumplit, meg a zöldségesker­tet. Szerencsére van vizünk elég, meg itt a villany is. így olcsóbb, mint benzinmotorral. Az ásott- kút, az sajnos, száraz — számol­juk a gyűrűket. — Tavaly ilyen­kor négy-öt gyűrű víz volt, az idén csak három. A városi ember pa­naszkodik: drágább a krumpli, hát ez is az oka ... Rövidke kunszentmiklósi ba­rangolásunk tapasztalatait össze­gezhetjük. Az öntözési dijak ren­dezésével1, a mesterséges csapadék felhasználására felkészült gazda­ságok fellélegezhettek. Ahogy mondani szokás, levegőhöz — a mi esetünkben vízhez — jutottak. A száraz háztáji földeken gaz­dálkodók pedig öntözhetnek több­letköltséggel, vagy bízhatnak, amiben a kocsiját mosó Farkas Jenő. Czauner Péter W A csőkul Farkas Jenő portáján már sokat dolgozott. Tavaly a földben lévő 16 méter hosszú csövet ki kellett cserélni, mert lyukas­ra „kopott”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents