Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

2 • PETŐFI NÉPE m 1984. április 4. események sorokban DAKAR ______________________ Egy héttel Ahmed Sekou Touré köztársasági elnök halála után, kedden reggel a hadsereg vette át a hatalmat Guineában — vált is­meretessé a Conakry rádióban reggel beolvasott közleményből. A hadsereg egy nappal a kormányzó Guineái Demokratikus Párt Poli­tikai Bizottságának tervezett ülé­se előttre időzítette a hatalomát­vételt. _____________ H ANNOVER__________________ M arjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese kedd délelőtt a Német Szövetségi Köztársaságba érkezett, ahol részt vett a hanno­veri vásár megnyitóján. A BIZTONSÁGI TANÁCS ÜLÉSÉN Az USA külpolitikáját bírálták NEW YORK Két újabb ülést tartott hétfőn New Yorkban a Biztonsági Ta­nács. Mindkét vitán az Egyesült Államok külpolitikájával kapcso­latos panasz került napirendre. A két panaszos a líbiai, illetve a ni- caraguai kormány. A testület egy héten belül im­már harmadszor tanácskozott ar­ról a líbiai panaszról, amely sze­rint az Egyesült Államok ellensé­ges és provokatív akciókat hajt végre Észak-Afrikában, Líbia és a térség más államai ellen. A tri- poli kormány szerint a szudáni Omdurman elleni titokzatos, pro­vokatív jellegű bombázás ürügyén Washington AWACS-rendszerű felderítő-repülőgépeket küldött a térségbe. A vitában a líbiai küldött mel­lett felszólalt Magyarország, Mon­gólia, Kuba, Afganisztán, Nicara­gua és Csehszlovákia képviselője. Valamennyien élesen bírálták az amerikai kormánynak Afrika _e térségében folytatott politikáját. A vitát hétfő este elnapolták, a következő ülés időpontját magán­jellegű megbeszéléseken jelölik ki. A Biztonsági Tanácsnak a nica- raguai panasszal foglalkozó vitá­jában a felszólalók — Franciaor­szág, Mexikó, Felső-Volta, India, Guyana, Kína, Szíria és Zimbab­we képviselője — elítélték a Ni­caragua elleni amerikai agresz- sziós cselekedeteket. Mexikó és Franciaország ENSZ- képviselője úgy foglalt állást, hogy a nicaraguai kikötők elaknásítása gyakorlatilag a közép-amerikai ország blokád alá helyezését je­lenti. A kikötőket az amerikai ha­tóságok közreműködésével a nica­raguai rendszerellenes erők akná- sították el. A francia" nagykövet megengedhetetlennek minősítette az államközi kapcsolatok normái­nak semmibevevését, és a külső beavatkozás megszüntetését sür­gette Közép-Amerikában. FEDÉLZETEN AZ ELSŐ INDIAI ŰRHAJÓSSAL Elindult Bajkonurból a Szojuz T—11 Marchais a kormány iparpolitikájáról Kedden Bajkonurból, moszkvai idő szerint 17 óra 08 perckor elin­dult a Szojuz—T—11 űrhajó, fe­délzetén Rakes Sarmával, az első indiai űrhajóssal. Az űrhajó háromtagú személy­zetének parancsnoka Jurij Mali- sev ezredes, a fedélzeti mérnök Gennagyij Sztrekalov, a kutatóűr­hajós Rakes Sarma. Rakes Sarma, India első űrha­jósa tapasztalt pilóta, az indiai légierő egyik repülőszázadának őrnagyi rangban lévő parancsno­ka. 1949. január 13-án született Pandzsáb államban, Pátialában. Egyetemi tanulmányait félbe­szakítva 1965-iben jelentkezett a hadseregbe, s a légierő kadétja . lett. 1970 elején kezdte meg ka­tonai szolgálatát. A ranglétrán fokozatosain emelkedve külön­böző egységpairancsnpki beosz­tásokat töltött be. Közben bere­pülőpilótának is kiképezték. A legkülönbözőbb típusú, hazai és külföldi gyártmányú vadászgé­peken eddig több mint 1600 órát repült. Társával, Ravis Malhot- raval 1982 őszén érkezett a Szov­jetunióba, hogy Csillagvárosban megkezdjék felkészülésüket a közös űrrepülésre. Saruiénak egyedül az orosz nyelv okozott ne­hézségeket, de az is csak a kikép­zés kezdeti szakaszában. Paranos- iftoka,! Jurij Malisev kiválóan kép­zett, szakrhailag nagyon megbíz­ható űrhajósnak tartja Rakes Sarmát. Sarma nős. Felesége, Madu belsőépítész, s mielőtt Csil­lagvárosba érkeztek volna Ban- galore-ban dolgozott. Kapil fia 9 éves. • A Szojuz T—11 parancsnoka, Jurij Malisev ezredes a Szovjet-, unió egyik legtapasztaltabb űr­pilótája. 1941-iben született a vol- gogradi terület Nyikoilajevszk vá­rosában. A szovjet légierők piló­tájaként elsőosztályú pilóta és harmadosztályú berepülőpilóta­képesítést szerzett. Az űrhajósok egységének .1967 óta tagja. Kü­lönböző űreszközök kezelésére képezték ki és Vlagyimir Aksz- jonowal együtt ők voltak az e'- sők, akik 1980 júniusában kipró­bálták az új típusú, Szojuz—T szállítóűrhajót. Gennagyij Sztrekalov fedélze­ti mérnök 1940-ben született a Moszkva melletti Mitiscsiben. 1973 óta tagja az űrhajósegység­nek, s most indul harmadszor a világűrbe. Először Leonyid Ki- zimmel és Oleg Makarovval 1980 novemberében startolt a Szojuz T—3 fedélzetén. Az expedíció­nak kiemelkedő jelentősége volt a további űrrepülések szempont­jából. Ez volt ugyanis az első eseti amikor a korszerűsített, há­9 A képen elöl Rakes Sarma indiai űrhajós-kutató, mögötte Jurij Malisev parancsnok és Gennagyij Sztrekalov fedélzeti mérnök. A rom férőhelyes Szojuz—T három emberrel a fedélzetén indult út­nak. Második útját 1983 áprilisá­ban tette a Szojuz T—8 fedélze­tén. Georges Marchais, az FKP fő­titkára hétfőn este a fiianoia te­levízióban nyilatkozva hang­súlyozta, hogy tévesnek tartja a most elhatározott francia ipar- politikát, amely munkahelyek megszüntetéséhez vezet, ez a po­litika nem tartja -tiszteletben laz FKP és a Szocialista Párt között kötött kormányzati szerződést. Marchais arra hívta fel a köz- társasági elnököt, hogy vizsgálja felül a kormánynak a múlt héten hozott döntését. Az FKP főtitkára rámutatott arra, hogy a most elhatározott po­litika súlyos következményekkel járhat, e helyett olyan iparpoli­tikát kellene folytatni, amely a gazdasági növekedésen' alapul és biztosítja a foglalkoztatottságot. Arra a kérdésre, vajon az FKP kilép-e a kormányból, ha a köz- társasági -elnök mégis kitart az eddigi döntés mellett, Marchais azt válaszolta, hogy a kormány­ban való részvételtől 1981-ben hozott döntés változatlanul ér­vényes. A kormányból való távo­zás azt jelentené, hogy a kommu­nisták a könnyebb megoldás út­ját választják, e helyett azt a ne­héz és bonyolult - feladatot kell teljesíteniük, hogy sikerre vigyék a baloldal ügyét. Moszkvából jelentettünk... Ki tudja, hányszor olvashattuk már ezt a mondatot: Moszkvából jelenti... De vajon mi minden rejtőzik mögötte? Mi maradt meg azokban a magyar újságírókban, akik egykor a Szovjetunióból tudósítottak éveken át. E hatalmas baráti országban szerzett élményeik­ből ad ízelítőt az alábbi összeállítás. „Félszavakból is.. Vadonatúj, alig kéthetes tudósító voltam a szovjet fővárosban, amikor 1956 után első ízben járt magyar párt- és kormányküldött­ség a Szovjetunióban, Kádár János vezeté­sével'. Nagy volt az aggodalom, s őszintén megmondhatom, attól tartottam: lesz bizonyos fenntartás, vagy éppenséggel némi bizalmat­lanság is a magyarokkal szemben. Ez az ér­zés azonban csak addig tartott, amíg nem került sor az őszinte beszélgetésekre. Hamar kiderült: aggódnak értünk a szovjet embe­rek, segíteni kívánnak és amikor megismer­kedtek azzal, hogy mit akarnak ebben a ne­héz helyzetben tenni a magyar népi demokrá­cia őszinte hívei, egyértelműen és nyíltan biztosították őket támogatásukról, egyetérté­sükről. Nem egy alkalommal állt ki a nyil­vánosság elé ezen az .úton a különböző nagy­gyűléseken Kádár János és a többi magyar vezető — s a tudósító szinte mérni tudta, ho­gyan alakul az emberek hangulata, magatar­tása. Sohasem lehet elfelejteni a viharos tap­sot ezeken a gyűléseken, amikor arról volt szó, hogy Magyarországon a szocializmus •— minden korábbi hiba, nehézség ellenére — győzni fog. & Kádár János 1957. márciusában baráti ta­lálkozón Leningrádban. Több mint negyedszázaddal később, 1983- . ban ismét alkalmam volt elkísérni a Kádár János vezette párt- és kormányküldöttséget a Szovjetunióba. A Moszkvában töltött tíz év alatt sokszor láttam, éreztem, hogy az 1957 tavaszán tapasztalt barátság hogyan alakul, fejlődik az immár rendszeressé vált, az élet minden területén megnyilvánuló kapcsolatok­ban, miként valósul meg az, ami akkor még talán tervnek is merész volt, s milyen őszin­te tiszteletet keltenek a Szovjetunióban a magyar kommunisták, a magyar dolgozók si­kerei, eredményei. És mégis új élmény volt számomra is, hogy mennyire a közeli bará­tok, közvetlen munkatársak találkozója volt ez az immár sokadik látogatás. „Félszavakból is megértjük egymást” — mondotta erről saj­tókonferenciáján Kádár János, és szovjet kollégáim lelkesen helyeseltek: maguk is így érezték. S az immár kevesebb, számú, de a korábban nem kevésbé lelkes hangulatú gyűlésen úgy tűnt, nemcsak a vezetők talál­kozóinak jellemzője ez a megértés — mindkét országban , a hétköznapok valósága lett már ez mindenki számára. Kis Cfeába Az évszázad találkozása Az űrhajózási szakemberek három éven át készültek rá, a riporterek csak néhány hé­tig, de mi, akik a közös szovjet—amerikai űrrepülésről tudósítottunk, nem kevésbé vár­tuk a Szojúz és az Apolló összekapcsolását. Majd.’ kilenc esztendeje történt immár, s — emlékszem — egy rendkívül érdekes szibé­riai utazást hagytam félbe, hogy időben visz- szatérjek az eseményre. Elérkezett a nagy nap, 1975. július 17-e. A Szojúz—19 és az Apolló már Föld körüli pá­lyán keringett és a kijelölt útvonalon közele­dett egymáshoz. Az űrrandevú kedvező rá­diózási és tévézési időszakra esett, de szá­momra épp ez okozta a problémát. Az évszá­zad találkozásáról ugyanis a rádiót és a tele­víziót egyaránt tudósítanom kellett. A televí­zió maratoni közvetítést szervezett, hazai, szakértőkkel, makettekkel, dokumentumfelvé­telekkel1, s közben nekünk a ,,helyszínen” minden pillanatban számítanunk kellett a kapcsolásra. Szerencsére, a Bródy Sándor ut­cában tisztában voltak azzal, hogy a prog­ram elsősorban a szemnek szól', ezért Moszk­vából tőlem és New Yonk-i emberüktől (aki akkor Vértes Éva volt) csak azt kívánták, hogy az esti hírműsorban a legfontosabb mozzanatokról számoljunk be — persze élő­ben. Ennek ellenére nem maradt más meg­oldás, minthogy pendlizzek: sikerült egymás melletti fiporterállásokat kapnom a sajtó- központban, és amikor Budapesten a szakér­tők vették át a szót (szerencsére elég gyakran), én szabályszerűen átfutottam a rádiós mik­rofonhoz és jelentettem a legfrissebb fejle­ményeket. Bevallom, ma Sem tudom, hogyan sikerült. Otthon csak az vehette észre a szimultánt, aki ugyanígy, egyszerre hallgatott rádiót és nézett televíziót. Szóval ment minden simán, a történelmi • Thomas Stafford (fent) amerikai és Alek- szej Leonov szovjet űrhajós a Szojuzt és az Apollót összekötő zsilipkamrában. pillanatot azonban csaknem elszalasztottuk. A hazai stúdióban a hozzáértők az összekap­csoló berendezés működését magyarázták, mi, tudósítók pedig valamennyi kép- és hangcsa­tornát felhasználva, feszülten figyeltünk, hogy azonnal jelenthessük a dokkolást. Moszkvá­ban ez úgy festett, hogy előttem három kép­ernyőn az amerikai és a szovjet irányítóköz­pont űrképe, és a moszkvai tévé műsora volt látható, a fülemen két pár fejhallgató egy­szerre négy hangot továbbított, amit kapcsol­gatással gyarapítani lehetett. Kapcsolgattam is szaporán, mert a szemünk akkor még nem volt eléggé gyakorlott az elmosódó űrhajók mozgásának követésében. S egyszercsak a houstoni vonalon az amerikai asztronauták egyikét hallom: „Sikerült”. De vajon tényleg ezt hallottam, a recsegő készülékben angol nyelven, vagy csak akartam hallani? Miért nem rhondja más is, hogy megtörtént, hogy összekapcsolódtak? A. szakértők nyugodtan beszélgettek Budapesten. Néhány másodperc és végül a tudósítói ösztön döntött: izgatott és valószínűleg nagyon bizonytalan hangon beleszóltam a mikrofonba, Szerencsére a mű­sorvezető, Ipper Pál elkapta a hangomat és bátorított: Mondjad, mondjad ... S közben New York is helyeselt: az űrrandevú meg­történt. Akkor még nem sejtettem; hogy nem egé- , szén kilenc évvel később az Egyesült Álla­mokban vetem papírra ezt'a történetet, an­nál az asztalnál, ahonnan kolléganőm az ösz- szekapcsólást közvetítette. S arra gondolok: milyen jó lenne,, ha egy újabb űrbéli (és nem csak űrbéli) szovjet—amerikai találkozót még New York-i tudósítói éveim alatt jelenthet­nék ! Csák Elemér Fogadás az Országházban Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa kedden este fogadást adott az Országház­ban. A fogadáson részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Losonczi Pál,, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly, Óvári Mik­lós, Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai. Gye­nes Andrásba Központi Ellenőrző Biíottság elnöke és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára. Meg­jelent a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a Miniszterta­nács számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége., Jelen volt az üzemek, a vállalatok, az intézmények sok kiváló dolgozója. Ott volt a fogadáson a budanesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és, tagja is. A szívélyes, baráti hangulatú fogadáson Losonczi Pál köszöntöt­te a megjelenteket. Üdvözlő táviratok A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió 'Minisztertaná­csa vezetői hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából táv­iratban üdvözölték a magyar vezetőket. Á táviratban többek között hangsúlyozzák: A Szovjetuniót a testvéri Magyarországhoz a marxiz­mus—leninizmuson és'' a szocialista internacionalizmuson, az SZKP és az MSZMP mély kölcsönös bizalmán és nézetazonosságán alapuló barátság hagyományos és szilárd szálai kötik. Meggyőződésünk, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatása so­rán 1983 nyarán kimunkált megállapodásoknak megfelelően kapcso­lataink eredményesen fejlődni fognak népeink javára, a szocialista országok közösségének erősítése és együttműködésük hatékonyságá­nak növelése érdekében, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa keretében.. Nemzeti ünnepükön újabb jelentős sikereket kívánunk Önöknek, a Magyar Népköztársaság minden kommunistájának és dolgozójának a fejlett szocialista társadalom építésében, közös harcunkban a békéért és a szocializmusért. A magyar vezetők választáviratukban kiemelték: Dolgozó népünk nevében szívből köszönjük a hazánk félszabadulásának 39. évfordu­lója alkalmából küldött baráti üdvözletüket és elvtársi jókívánságai­kat. Nemzeti ünnepünkön, április 4-én arra a felejthetetlen napra em­lékezünk, amelyiken a Szovjetunió sok áldozatot követelő, felszaba­dító harcának eredményeként visszanyertük függetlenségünket, és népünk történelmének új szakaszába lépett. Az eltelt csaknem négy' évtized alatt a magyar nép leküzdötte az évszázados társadalmi-gazdasági elmaradottságot és új, szocialista hazát teremtett magának, amelyben a néphatalom szilárd, a szocia­lizmus pozíciói megingathatatlanok, és az élet minden területén ki­bontakozik a dolgozók alkotóereje. Népünk a Magyar, Szocialista Munkásjmft vezetésével nemzeti egységbe tömörülve munkálkodik a fejlett szocialista' társadalom építésén. Ebben bizton számíthatunk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott sokoldalú együttműködésre. Üzenetváltás Bács-Kiskun )í^ íÍ019. Bßbßieri és a testvér megy ék vezetöiközött Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából V. Sz. Makarenko, az SZKP KB tagja, a Krím területi pártbizottság első titkára és J. G. Bahtyin, a Krím területi tanács elnöke táv­iratban köszöntötte Bács-Kis­kun megye párt- és állami tes­tületéit, kommunistáit, dolgo­zóit. Megyénk részéről Romany Pál, az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első titkára és dr. Gajdócsi István, a megyei ta­nács elnöke köszönőlevélben üd­vözölte a Fekete-tenger melletti szovjet testvérmegye dolgozóit, s fejezte ki jókívánságait. Ugyancsak táviratban kö­szöntötték megyénk dolgozóit a romániai Álba megye, a lengyel- országi Tarnowi Vajdaság, a jugo­szláviai Vajdaság és az olaszor­szági Modena megye vezetői. | Megemlékezés Kiskunfélegyházán Nyolc szocialista ország szak­embereinek részvételével kedden az esztergomi Technika Házában , megkezdődött a X. Nemzetközi Történelemtanítási Szimpozion. A Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet névé-1 ben Szabolcsi Miklós akadémikus köszöntötte a Bulgáriából, Cseh­szlovákiából, Kubából, Lengyelor­szágból, az NDK-ból, a Szovjet­unióból és Vietnamból érkezett felsőfokú tanintézeti történelem- tanárokat és metodikusokat. A fél­száz külföldi pedagóguson kívül negyven hazai szakember vesz részt az Ötnapos nemzetközi ta­pasztalatcserén. A szimpozion első napján a tár­sadalmi formák fejlődésének ta­zánk felszabadulásának 39. év­fordulójára Orbán Károly ezre­des, parancsnok emlékezett a katoniagyűlésen. Ezután* kitünte­téseket, elismeréseket és jutal­makat nyújtott át. Az ünnepi megemlékezés befejező aktusa­ként budapesti művészek adtak színvonalas műsort. nítása az általános és a középis­kolákban címmel rendeztek vitát, majd a szakfolyóirat-szerkesztők egyeztették nézeteikét. A felszóla­lók hangsúlyozták, hogy napjaink kiélezett ideológiai harcában kü­lönösen nagy jelentőséget kap a hallgatók marxista világnézetének formálása. A következő napokban három szekcióban 50 előadás hangzik el, egyebek között a Német Demok­ratikus Köztársaság történelemta­nárainak képzéséről, az új típusú bolgár középiskolai tankönyvek­ről, a lengyel iskolatévé szerepé­ről. A tanácskozás résztvevői a fő­városban, Esztergomban és Tatán bemutatóórákát tekintetlek meg. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT w Lázár György fogadta Tanis Bonevet Lázár. György, a Minisztertanács elnöke kedden a Parlamentben fogadta Tanics Bonevét, a Bolgár Népköztársaság Minisztértanácsa elnökhelyettesét. • A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Faldvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. Je­len volt Boncso Mitev, Bulgária’ magyarországi nagykövete. A V Nemzetközi történelemtanítási szimpozion Kedden délután katonai tiszte­letadással fogadták Kiskunfél­egyházán a magasabb egység pa­rancsnokságán Romány Pált, az MSZMP KB tagját, a megyei párt- bizottság első titkárát. A vendé­get őri Lajos álezredes, a maga­sabb egység pártbizottságának titkára köszöntötte, majd megte­kintették a csapatmúzeumot. Ha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents