Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-20 / 93. szám

1984. április 20. • PETŐFI NÉPE • £ A FÉLEGYHÁZI TANYAI DIÁKOTTHONBAN ' Ti „Megváltozott az életem...” ■ A diákotthon folyosóján beszélgető partnereink. (Straszer András felvétele) Az állami oktatásról szóló 1972-es párthatározat szerint a megoldásra váró feladatok egyik legfontosabbika a művelődési egyenlőtlenségek felszámolása. Azóta több mint egy évtized el­telt, s noha még messze vagyunk attól, hogy a kérdést levegyük a napirendről, az egyenlőtlenségek — amelyeknek többsége a tele­pülési adottságoknak „köszönhe­tően” az iskolák közötti színvo­nalkülönbségben gyökerezik — tovább csökkentek. Ez a pozitív változás Bács-Kiskun megyére is jellemző. Az elmúlt 1 tíz évben mintegy 25 ezren köl­töztek be a városba (hogy ezt miként értékeljük, az más kérdés), de a külterületeken élő népesség aránya még így is itt a legnagyobb az országban. 1980-ra befejeződött a felső tago­zatok körzetesítése, s ennek foly­tatása a tanyai kollégiumi akció. Néhány adat: a kollégisták 95 százaléka el is végzi az általános iskolát, míg ez a külterületeken csupán. 54 százalékuknak sike­rült. Közülük 90 százalék tovább­tanul, szemben a korábbi 8 szá­zalékkal. Egyszempontúsággal vádolhat­nának, ha a körzetesítési akció­nak csak az előnyös oldalával foglalkoznék. Nem titok, hogy a tanyai kisiskolák felszámolása annak idején, de még most is gyakran kerül viták kereszttüzé­be. A körzetesítés csökkenti ugyan a művelődési egyenlőtlen­séget, s növeli a továbbtanulás esélyeit, de a megszűnt tanyai iskolák környéke elnéptelenedik, úgymond leomlanak a tanyai mű­velődés utolsó bástyái. Ma már belátjuk, hogy a körzetesítés egyes esetekben elhamarkodott volt, mivel időközben olyan új peda­gógiai módszereket fejlesztettek ki, amelyek segítségével a kisis­kolák méltó versenytársaivá vál­hatnak községi.' városi társaik­nak. Az igazgatónő kolléginmpárti 1973-ban 13 külterületi felső ta­gozat szűnt meg Kiskunfélegyhá­za környékén. A városi tanács pénztárcájából új tanyai diákott­honra nem telt, így egy ötven évig toliüzemnek használt épüle­tet, alakítottak át — két 'és fél hónap ’árát't‘ — kollágiúfrthák. amelynek élén azóta is Laczkóné dr. Szabó Klára áll. — Az Izsáki úti tanyai iskolá­ban kezdtem tanítani, később ott lettem igazgató, tehát van némi tapasztalatom. Amíg ott tanultak, egyértelműen hátrányos- helyzet­ben \^>lták, főként a szakos ellá­tottság hiánya miatt. Annak ide­jén 145 felső tagozatos gyerekkel kezdtünk, most 120-an vannak, mindannyian a szomszédos Baj- csy-Zsilinszky Általános Iskolá­ban tanulnak. Az osztályfőnökök és a kollégium csoportvezetői kö­zött kialakult jó kapcsolat rend­kívül jelentős. Az osztályok ugyanis tanulócsoportot alkotnak a diákotthonban, így a két peda­gógus közösen őrködik személyi­ségük fejlődésén, együttműködik a felkészítés, az ellenőrzés so­rán. A mindenképpen lépéshát­ránnyal induló diákotthonosok külön osztályba kerülnek az is­kolában. A' gyerekek és a peda­gógusok szempontjából is célsze­rűtlen lenne a különböző ala­pokról induló tanulók „össze- eresztése". Azt gondolná az em­ber. hogy így viszonylag homogén csoporttal találkoznak a tanárok ötödikben, pedig .nem így van. Számtalanszor előfordul, hogy a hozott osztályzat és a mögötte álló tudás nem fedi egymást. Ez persze nem jelenti azt, hogy a külterületről bekerült kitűnőik vagy jórendűek egy része nem állná meg a helyét ugyanúgy a városi iskolában, de többségük­nél mégis óriási hiányosságok ta­pasztalhatók. — Vannak olyan tanulóink, akiknél az alapkészségekben, ol­vasásban, matematikában olyan elégtelenségek vannak, amelye­ket csak nyolcadikban tudunk megszüntetni — magyarázza Ra­dies Sandorné, a hatodikosok osztályfőnöke. — Egységesebb a tudásuk azoknak a gyerekeknek, akik „magnós” iskolából jöttek, nekik sokkal jobb az önálló fel­adatmegoldó készségük, viszont nehezebben tudják kifejezni ma­gukat szóban. Nagyon sok plusz munkát és türelmet követel az ötödik—hatodikosok felzárkóz­tatása, de ez a befektetés hete­dik—nyolcadikban már kamato­zik, elérik a városi osztályok szín­vonalát. Az utolsó két évben pedig a kollégisták sokkal na­gyobb érdeklődést tanúsítanak az egyes tantárgyak iránt, ami a diákotthon önképzőkör jellegű, egyéni kutatásra serkentő szak­köreinek köszönhető. A család azért hiányzik A szülők — némelyikük még ha kezdetben bizalmatlanságot táplált is a diákotthon iránt —, végül nyugodt szívvel bízzák a kollégiumra gyermeküket. Köz­ponti 'fűtés, barátságos hálók, ro­pogós fehér ágynemű, napi öt­szöri étkezés, s ami akkor még nem „látszik”: a várhatóan ja­vuló tanulmányi eredmény. Egy­szóval jó helyre kerül a gyerek, de ki hinné el azt, hogy a szü­lőknek nem fáj az elválás, ha megpróbálják leplezni is. És mit jelent egy 11—14 éves gyereknek a család! Jóllehet hétközben ott az osztályfőnök, a nevelőtanár, vagy akár a takarító néni, aki­hez bizalommal fordulhatnak, az otthon melegét mégsem pótolhat­ja semmi. Ez derült ki abból a néhány szóból is, amit diákott­honos gyerekekkel váltottam az egyik óraközi szünetben. Hiá­nyoznak a szülők, a kisebb test­vérek, ezzel kezdik mondókáju- kat. Nosztalgiával gondolnak ré­gi iskolájukra, de azután rögtön a kollégium előnyeit veszik számba. — Az a jó, hogy itt mindig van valaki, aki segít a tanulásban — kezdi a hetedikes Virág Sándor. — Otthon a tanyán, ha nem ér­tettem valamit, nem lehetett csak úgy, átszaladni a szomszédba. Itt rá vagyunk kényszerítve a tanu­lásra, más dolgunk nincs. Nehéz volt megszokni, hogy a szüléink­kel csak hét végén találkozunk, de most már önállóbbak lettünk. Endre Mária már nyolcadikos, négyen vannak testvérek, közü­lük hetedikes húga és hatodikos öccse is a diákotthon lakója. 0 nyolcadik után is kollégista lesz, mert a félegyházi közgazdasági szakközépiskolába jelentkezett. A szíve azért visszahúzza a tanyá­ra, ha végez, a téeszbe megy könyvelőnek. A kultúra csábító Az iskolai könyvtár leglelke­sebb tagjai a kollégisták. Egy felmérésből kiderült, hogy né­hány családban van húsz—har­minc könyv, de a legtöbbnél egy sincs. Olyan tanyákról is kerül­tek be gyerekek, ahová még nem vezették be a villanyt, nincs tévé, sőt rádió sem, újságot nem olvasnak. — Nekem is nagyon megválto­zott az életem — mondja az ötö­dikes Seres Ernő. Járhatta volna a felső tagozatot is Petőfiszállá- son, de ő (vagy inkább a szü­lei!) a diákotthont választotta. Magabiztos, frappánsan fogalmaz: — Itt sokkal s több a ,művelődési lehetőség. Petőfiszálláson nem volt se mozi, se művelődési ház. bár most már van. A mi isko­lánkban nem voltak ilyen „is­mertetőszerek” sem. Járunk szín­házba, moziba, utoljára a Nyitott ablakot láttuk Szegeden. Igaz, itt nincs olyan, hogy megfürdetik az embert, meg felöltöztetik, de így, hogy csak hét végén járunk haza, kevesebbet porolnék ve­lünk. A kollégiumban nyolc nevelő­tanár és egy gyermekfelügyelő foglalkozik a gyerekekkel. Hor­váth József főhivatású nevelő, az intézmény avatása óta itt dolgo­zik. — Déltől lefekvésig együtt va­gyunk a gyerekekkel, minden problémájukkal hozzánk fordul­nak. Sokuk itt tanulja meg, hogy kell a vízcsapot, a W. C.-t hasz­nálni, hogy kell nyilvános helyen viselkedni. Őszintébbek, nyíltab­bak és fogékonyabbak, mint vá­rosi társaik, s mi mindent megte­szünk, hogy jól érezzék magu­kat. Ez, igaz, hogy diákotthon, de nem jobb, mint az igazi ott­hon. Mi a szülőt pótolni nem tud­juk, legfeljebb csak helyettesí­teni ... Kormos Emese FILMJEGYZET Gyertek el a névnapomra Elkészült a legújabb magyaros (és túlfűszerezett) krimi. Szabály- sértő film a szabálysértők ellen. S mintha végig versenyben állná­nak, maga a film vagy főszerep­lői. képesek több szabálytalansá­got elkövetni. Csak következtet­hetni lehet, hogy ez a versengés — a. film részéről — a nézőkért (mármint a nézőszám növeléséért) folyik, az azonban megbocsátha­tatlan. hogy az ő rovására. Amit látunk, egyértelműen szabálysér­tés a kripni felszíni, s a társadar lomkritika „mélyrétege” ellen. Bár az alapmű: Karinthy Ferenc: Házszentelő című kisregénye a hetvenes évek közepén jelent meg, felvetett kérdései mit sem veszí­tettek aktualitásukból. A Fábri Zoltán készítette forgatókönyv elejétől végéig gondosan ápolja a ..regényességet”. A (fiktív) ténye­ken is — a történet végén — e szellemben változtat. Főhőse, Bí­ró László az eredeti változatban csgk feladja magát, míg a film­ben ítélkezik is: a halálba mene­kül. Hogy a film — annvi társá­hoz hasonlóan — erősen irodalmi fogantatású, abban még senki ném találhat kivetnivalót. De ab­ban annál inkább, hogy a neve­zetes (Fábri .nevével fémjelzett) produkció, nemcsak egyszerűen megfilmesített, hanem kommer- szesítve megfilmesített irodalom. Házszentelővei egybekötött nő­napját ünnepli a hegyen Haudek László, .vezérigazgató. Barátai a kisváros vezető emberei, akik az emelkedő hangulatban — nosz­talgia és irónia határán — próbál­ják igazolni magukat, hiszen va­lamennyiért tettek már le valamit az asztalra. Bíró László (egy nagyüzem vezérigazgatója) az egyetlen, aki nem iszik velük. Szigorú megjegyzéseivel kirí a társaságból. Igen hatásosra sike­redett a kerti (saját) pecsenyesü- tögető „szeánsz”, ahol erősen ita­los érzelgősséggel, nosztalgiától fátyolos hangon sikerül előadniuk a Bunkócskát. A férfimulatság stílusosan egy borospincében ér véget. Bíró nem vesz részt sem­miben., Izgatott a lánya miatt, aki hamarosan meg is jelenik a prés­házban egy apjának ellenszenves fiatalemberrel, szerelmével. Szó­váltásuk végén a vezérigazgató' rálő lánya barátjára. Gyorsan ki­józanodó társasága mindent meg­tesz az ügy eltussolására, és a há­zigazda mindent magára vállal. Ám ekkor megjelenik az igazság mostanában divatos női lovagja (lásd Kína-szindróma. Szerelem nélkül) Piros Ildikó képében, aki hajmosás közben törölközővel a fején — gátlástalanabb lengyelés amerikai újságíró kolléganőihez hasonlóan szívesen és ügyesen bo­gozza ki | gubancokat. Termé­szetesen csak addig, ameddig — a filmben igen határozatlanul körvonalazott — kisvárosi „maf­fia” engedi. Végül a lírai happy and: a jók elnyerik jutalmukat, sőt a rosszak is (Bíró halálával tulajdonképpen csak felmagaszto­sul). Búcsúzóul leomlanak a mű­faj (történetesen itt a krimi) kor­látái (az a kevés is, ami maradt egyáltalán belőle), eltűnnek a bű­nösök, mindenki megértő és sze- retetre méltó lesz, gyökeres el­lentétbén a film első felében su­galmazott '/ lehetőségekkel. Fábri Zoltán valódi leleplezés helyett valami langyos közérzet-vizsgálat­ra hívja meg a nézőt. A magya­rázó (és magyarázkodó) háttér előtt végül is nem történt semmi rendkívüli. Károlyi Júlia GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET Kilenc szaktábort szerveznek Nagyszerű lehetőséget kínál a kecskeméti és a Kecskemét könnyékén élő kisdobosok, úttörők ré­szére a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon a nyári szünidőre: szaktáborokat! Ezekben a táborok­ban a gyerekek érdeklődési körüknek megfelelően tölthetnek el tíz napot, kiváló szaktanárok irányí­tásával. Az angol nyelvi szaktáborba harmadikos és ne­gyedikes kisdobosokat, a német nyelvi szaktábor­ba ötödikes és hatodikos úttörőket várnak. Mind­két szaktábor alapfokú nyélvi képzést kínál, v.ers- és mesetanulást, dramatikus játékokat, amelynek segítségével az angol, illetve a német nyelv alap­jaival ismerkedhetnek meg a résztvevők. A tábor keretében ellátogatnak a Pannónia Filmstúdióba, Bugacra, strandolnak, lovagolnak. A színjátszók táborába negyedikes, ötödikes, ha­todikos gyerekekeit várnak, hogy együtt ismerked­jenek színháztörténettel, fejlesszék mozgáskultú­rájukat, beszédkészségüket, részt vegyenek drama­tikus játékokban. Ez a tábor is tíznapos lesz, és a szakmai részen kívül számos értékes szabadidő­programot kínál. A képzőművészeti tábor tagjai a tervek szerint különböző kézműves területek — bőrözés, textil- munkák, tűzzománc és kerámia — alapfogalmaival, megmunkálásával, készítésével foglalkoznak. A tá­bor idején a Kerámia Stúdióha tesznek látogatásit, illetve találkoznak 'képzőművészekkel. A BASIC-programozás alapjaival, számítógépes és videojátékokkal ismerkedhetnek azok a hatodi­kos, hetedikes és nyolcadikos úttörők, akik a szá­mítástechnikai táborba jelentkeznek. Ez is, akár a többi, tíznapos lesz, és az úttörő- és ifjúsági otthon ad neki helyet. Az asztalitenisz-táborba 8—11 éves gyerekeket, a sportgimnasztika-itáborba 10—12 éves lányokat vár­nak. Mindkettőnek a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon, illetve az Óvónőképző Intézel ad otthonit. A szakmai jellegű tevékenységet a két tá­borban is különféle vetélkedők, társasjátékok egé­szítik ki. Á leendő krónikásokat, mókamestereket, kultúr- felelősöket, nótafákat, játék- és faliújság-felelősöket várják a tisztségviselők tanfolyamára, amelyet au­gusztus közepén tartanak. A kilencedik szaktábor a hetedikesek és nyolca­dikosok számára kínál lehetőséget a nyári munka- vállalásra, júliusban. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben felnőtt kísérővel gyümölcsöt szedhetnek a jelentkezők, s részesei lehetnek annak az örömnek, hogy amit keresetükből vásárolnak, az munkájuk kézzel fogható eredménye. Kilenc szaktábort kínál a tanév befejezésétől az új tanév kezdetéig a kecskeméti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon. A tíznapos táborok ide­jén a hasznos program mellett az étkezésről is gon­doskodnak a szervezők. Az érdeklődőknek további tájékoztatást az ott­hon dolgozói adnak. Kisdobosok a megyei tanács elnökénél ® »A kecskeméti Petőfi iskola 3,b osztályos kisdobosa vagyok, a nevem Andrássy Izabella. Egy nagyon érdekes élményről szeretnék beszámolni: fogadott bennünket dr. Gajdócsi István, a megyei ta­nács elnöke. Nagyon kedves volt, és beszélt nekünk a munkájáról. Jól éreztük magunkat, — és mi is elmondtuk azt, ami az iskolában és az úttörőcsapatnál történt az elmúlt időben.” (Tóth Sándor felv.) Tudósítóink jelentik Első alkalommal jelentkezett a kecskeméti Buday Dezső Álta­lános Iskola kisdobos-krónikása, Kocsi Tímea, örömmel köszönt­jük őt a tudósítók között! Sorai­ból öröm és büszkeség csendül ki: „Iskolánk ötödik alkalommal ka­pott arany minősítést az Éneklő Ifjúság ünnepén! Ilyenformán mehetünk a megyei döntőre is! Másik örömünk az, hogy csapat- vezetőnk, Szűcs Béláné Kiváló Űttörővezető-kitüntetést kapott! Az iskola minden kisdobosa, út­törője szívből örült ennek!” * Különlegesen jól szerepeltek a Tudományos-Technikai Úttörő- szemlén a halasi Szüts József Ál­talános Iskola tanulói: kisdobo­saik első helyezést értek el, az úttörők két második, egy harma­dik, három negyedik és egy ha­todik helyezést „vittek haza". Két úttörő egyéni technikai pályáza­tával bejutott az országos dön­tőbe, * Járási-városi tornaversenyről küldött tudósítást Lantos Péter, Bajáról, a gyakorló általános is­kolából. A fiúk a harmadik, a lányok az ötödik helyet szerez­ték meg! A Bokányi Dezső út­törőház ősszel meghirdetett foci­versenyén az iskola kisdobosai és úttörői eddig minden meccset megnyertek! Májusban dől el, hogy közülük kerül-e ki a SZU- PERFOCICSAPAT. ♦ A kecskeméti II. Rákóczi Fe­renc úttörőcsapattól El-Salem Leilla küldött tudósítást a nagy­szerűen sikerült 19-65-84-es ria­dóról. A tízórás eseménysoroza­tot részletesen és pontosan leír­ta, mi a beszámoló utolsó bekez­dését közöljük. „Este 6 órakor meggyújtottuk az emlékezés tüzét. A rajok eléne­kelték a raj indulókat, elmond­ták a csatakiáltásl. Az első út­törők indulóját már együtt éne­kelte az egész csapat! Sokan gon­doltunk arra, hogy a dicsőséges 133 nap is olyan volt, mint a tá­bortűz: meggyulladt, fénye mesz- szire világított, de egy idő múl­va a parázs már Csak a hamu alatt izzott. Mint a Tanácsköz­társaság eszméje, — egészen a felszabadulás napjáig.” ♦ Tázlárról Égető Zsuzsanna kül­dött érdekes beszámolót. Az tör­tént ugyanis, hogy felvették a kapcsolatot a nagykarácsonyi Pe­tőfi Sándor úttörőcsapat tagjai­val, és meglátogatták őket. „Márciusban úgy döntöttünk, hogy felkeressük nagykarácsonyi (Fejér megye) testvércsapatunkat. A helyi szakszövetkezet autóbu­szával utaztunk, és vendéglátóink nagy szeretettel vártak bennün­ket. Természetesen úttörőköszön­tésben volt részünk, és felköthet­tük zászlójukra emlékszalagun­kat is. Jutott idő játékra, csapat­bemutatóra, - uzsonnára, közös éneklésre. Délután indultunk ha­za, miután Farkas Ignác, csapat- vezetőnk rrieghívta a nágykará- csonyi csapat tagjait egy viszont- látogatásra." * A Jánoshalmi Általános Isko­la úttörő énekkarát szeretném bemutatni — írja Petrovics Szil­via, a riporter őrs tagja — hi­szen annyi szép sikert értek el. Nagyközségünk kulturális életé­ben. szemléken, versenyeken, a Magyar Rádióban három alká- lommal mutathatták be Gerhát László és Karsai Péter tanárok vezényletével a müveket. A leg­utóbbi kecskeméti bemutatón Arany Oklevéllel jutalmazták tu­dásukat! Rejt vény fejtök nek Az elmúlt héten közölt fejtörő helyes válaszát az itt látható áb­rán közöljük. Sokan küldtétek be rajzban a helyes választ. A sorsoláson könyvjutalmat nyert: Ficsur Renáta, Kunfehértó; Tóth István, Nyárlőrinc; Lógó Andrea. Kisszállás; Csirke Mónika, Hó- duna; Hordós Márta, Csengőd; Balázs-Piri Rita, Bátmonostor; Hugyi Edit, Kecel; Cseri Judit. Kiskunfélegyháza; A. Molnár Hajnalka, Kiskunhalas; Végh Il­dikó, Jánoshalma. Ezen a héten három kérdésre keressük a választ: 1. A II. világháború kezdete? (Év, hónap, nap.) 2. Hazánk németek általi meg­szállása? (Év, hónap, nap.) 3. Kpzjéged városod felszaba­dulása? (Év, hónap, nap.) bfi első két kérdésre — 'érte­lemszerűen — azonos válaszokat várunk, a harmadikra nem. . A válaszokat most is levelezőlapon kérjük beküldeni szerkesztősé­günk címére Petőfi Népe Szer­kesztősége, 6001 Kecskemét, Pl. 76 — április 30-ig. A helyes vá­laszokat beküldők között tíz da­rab könyvet sorsolunk ki. Locsolkodás — tanulsággal Közeledik Húsvét hétfő Nevezetes napja Készülődik nyuszicsalád Apraja és nagyja Mostanában nem törődtek Soha semmi mással Hímes tojást készítettek Egy jó nagy kosárral Húsvét hétfőn a két fiú Már jő korán reggel Elindultak locsol-kodni Két jó nagy üveggel Anyukájuk utánuk szólt: Akármerre jártok. Ne ágyatok szeszes italt. El ne fogadjátok Hiába volt. az intelem Mert a két ebadta A felkínált édes likőrt Mindig elfogadta. Déltájban már jókedve volt A két kis betyárnak Énekeltek, tántorogtak. De hazataláltak *# Anyukájuk szörnyülködött. Okét nem így várta. Kértelek, hogy ne igyatok. Gyorsan mars az ágyba Néhány napig őrizgettek Ok a betegágyat Az esetük tanulságul Felnőttnek szolgálhat?! Opauszky László Összeállította: Selmeri Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents