Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-18 / 91. szám

1984. április 18. • PETŐFI NÉPE • 5 A nemzetközi műemlékvédelmi szerve­zet, az ICOMOS legutóbbi közgyűlésén javasolta, hogy április 18-át világszerte nyilvánítsák nemzetközi műemléki nap­nak. Az UNESCO pártfogolta az ajánlást, ennek köszönhetően, ettől az évtől kezdve mindenütt megemlékeznek a környezet- védelem, az embervédelem e fontos terüle­téről. A Magyar Nemzeti Galériában tu­dományos ülésszakot rendez az Országos Műemléki Felügyelőség és az ICOMOS ma­gyar tagozata. Az értékeink megóvásában az utóbbi években példásan buzgólkodó Bács-Kiskunban biztató eredményeket ősz* szegezhetnek e számadásra késztető na­pon. A műemlékvédelmet szocialista épí­tőmunkánk lényeges mozzanatának tekin­tő lapunk e kis összeállítással főként a további tennivalókra hívja fel a figyelmet. Ügyeljünk a részletekre A leggondosabb, a legszigorúbb, a legkövetkeze­tesebb törvények, rendeletek sem védhetnek meg tartósan •városképi értékeket, műemlékeket, ha a megőrzők szándéka nem harmonizál a viselkedési, cselekvési normákat meghatározó "közvéleménnyel. Az egyéni érdek, a kényelem mindig találhat ürü­gyet a közjó kijátszására. Csak a közösségi felelős­ségtudat, és a részletekben is érvényesülő közízlés teremthet igazán szép látványt. Minél szebb — pél­dául — egy helyreállított épület, annál bántóbb az összhangot zavaró szeplő. Gyönyörűen rendbehozták az egyik kecskeméti középiskolát. Ügyes mesteremberek kijavították a megtöredezett díszeket, az eredeti tervek szeript festették ki a tanintézetet. Szemet gyönyörködtető látvány lenne, ha a tarka, ahány tanterem, annyifé­le függönyök nem zavarnák a harmóniát. Káprázatosán szép várostáj a Kecskeméti Kép­tár és az Újkollégium a Szabadság téri parkkal. Júniusban itt avatják föl Amerigo Tot Bartók-ém- lékmuvét. Mi tolakszik á Tanácsháza felől közeledő turisták szemébe? Egy rikító hirdetőoszlop! A Rá­kóczi útról messziről bosszantja az embert az opti­4 A Luther-udvar műemléki érvényesítése a kecs­keméti várostervezők egyik szép feladata. sj) A bajai Kölcsey utca 18-as számú XIX. századi népi • lakóház kapuja is műemléki védettségű. kai középpontban szerencsétlenikedő kapcsolószek­rény. (Nincs még egy nagyváros, ahol a közlekedési táblák, különféle szerelvények elhelyezésénél any- nyira figyelmen kívül hagynék a városszépészeti szempontokat.) Vajh, ki és miért engedte meg a Mends Valér-féle volt evangélikus bérház tetőzetét és az egész teret csúfító padlástér-beépítést, a Csemege-bolt portáljá­nak a környezetből kirívó „modernizálását"? Sok­ba kerülne az eredeti állapot visszaállítása, de a közeli felújított épület zöld kovácsolt vas kapuján illetlenkedő kék postaláda átfestése, kicserélése könnyen megoldható (lenne). Jól emlékszem, hogy a bajai városi tanácson a műemlékvédelemért felelős, hozzáértő és munka­körét teljes szívvel ellátó mérnök milyen keserves küzdelmet vívott a tanácsházzal szomszédos katoli­kus templom előírásszerű helyreállításáért. A kivi­telezők különféle okokra hivatkozva valamelyest eltértek a jóváhagyott tervtől. Igaza volt a műem­léki érdekeket képviselő — azóta másutt dolgozó — szakembernek: apró engedmények is csökkentik az épület értékét. Anyagbeszerzési nehézségek, gya­korlatias könnyebbségek nem indokolhatják a stí­luskeverést. A megyeszékhely hangulatos homokdómbi utcái­ban, a Czollner tér, az Óvóhőképző környékén több házon cserélték ki az ajtókat, ablakokat, noha egyi- ket-másikat műemlékileg védettnek nyilvánították. Sok országban a stílusos, régi épület jóval többet ér a toldozott-foldozottnál. Ilyenbe költözik, aki .te­heti. Apránként rakja fészkét a madár, mondják a franciák, gondosan kivitelezett részletekből alakul ki a szép környezet. Michelangelo szerint „a ki­csinységek teszik a tökéletest, a tökéletes nem ki­csinység". A nemzedékeket szolgáló épületek becsét az idő is növeli, a részletek a tökéletességre ösztö­nöznek. A népi ipari műemlékek védelme A gyors ipa­ri fejlődés szá­zadunkban szinte .fölszip­pantotta a né­pi ipari mű­emlékeket. A megyeszékhe­lyen tucatnyi szélmalom la­pátjait forgat­ták a rónák szelei a múlt század köze­pén. Hírmon­dó sem maradt ezekből. Az utolsó száraz­malmot az első világháború előtt bontot­ták le. A XIX. század elején berendezett Batthyány ut­cai kovácsműhelyt néhány esz­tendeje verték szét á bontócsá­kányok. Későn, bizonytalankodva esz­méltünk. Igaz, már l/949-ben törvény- erejű rendelet mondta ki a népi ipari ■ emlékek megóvását, öt év múlva újabb rendelkezés erősí­tette meg védelmüket. Az első gyakorlati intézkedésekre 1960- ig kellett várni. Két évtized múl­tán is,.mintegy 70 létesítmény szerepelt csupán a védettségi jegyzéken, noha a még fö,llelhe­tő kovácsműhelyek, malmok, nyomtató csűrök, .fazekasházak, kékfestőműhelyek, bőrszárítók, darálók, borpincék számát több százra becsülik. 1 Elsőként éppen a kiskunfélegy­házi szélmalmiot vásárolták meg közpénzből, még 1939-ben. Ma is látható új helyén, a múzeum ud­varán. Működtethetnék az 1892- ben épített, 19ß6-ban helyreállí­tott vályogfalú, téglaköpenyes, des2;kázott. vásznazott vitorlás kiskunhalasi szélmalmot,' olyan jó állapotban van. Remélhető, hogy gondos gazdára talál az első homoki borospince, Csókás József művelt parasztgazda korában megcsodált alkotása. A hajósi pincefalu érdemes jövője jó ke­zekben van. A Bács-Kiskun megyei Terve­zőiroda fiatal szakemberei szív­melengető buzgalommal kutat­ják a népi építészet vendégfor­galmi, gyakorlati hasznosításá­nak lehetőségeit, leltározzák fa­lusi házakban, gazdasági épüle­tekben megtestesülő értékeinket. Munkálkodásukról tudósító újabb kiadványukban -r- például — a zöldségeskerti öntözőkutakról ol­vasható nagyszerű dolgozat. Mennyi leleményről, milyen arányérzékről tanúskodnak e víz­kiemelő, esetenként tároló és to­vábbító szerkezetek! Sisa Bélával, a muzeülógia eme ágának'tekintélyes képviselőjével tartok: „Nehézségek, kényszer- megoldások, reménytelennek tűnő mentési akciók fáradtságával kell megküzdeni, de ha rohanó vilá­gunkat ezek az emlékek szebbé, színesebbé teszik, akkor mun­kánk nem szélmalomhárc.” Épületek, portálok Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség vezető szakemberei bajai látogatásuk után levél­ben fejezték ki elismerésüket. „Örömmel tapasztaltuk a bel­város felújítási munkáit meg­tekintve. hogy jelentős lépése­ket tettek a műemlékek meg­védéséért. A Tóth Kálmán te­ret a Béke térrel összekötő ut­ca, a sortatarozások, a zsina­góga rekonstrukciós munkái mind azt mutatják, hogy .gon­dos kezek foglalkoznak a bel­város építészeti és esztétikai problémáival. Sajnálattal ta­pasztaljuk azonban, hogy egy- egy igényes homlokzat-felújí­tást nem követ az épületekben levő üzletek, portálok, reklá­mok hasonló jellegű kialakítá­sa. I Nagyon jó lenne, ha a fenn­tartókat hathatós intézkedé­sekkel köteleznék az épületek nívójához igazodó kialakítás­hoz”. Nemcsak azért közöltük a Mendele Ferenc igazgató alá­írásával elküldött elismerést, hogy nyilvánosan is méltassuk a bajai illetékesek kiváló mun­káját. Az üzletekre vonatkozó megjegyzések általánosítható érvénye miatt is idéztük a le­velet. A fővárosban, Győrben, Sopronban, Egerben és még jó néhány városban eltüntetik a tolakodó, az épülettel feleselő portálokat. A műemléki fel­ügyelőség figyelmeztetése nél­kül is érdemes .volna minde­nütt érvényesíteni a városesz­tétikai szempontokat. összeállította: Heltai Nándor VENDÉGÜNK VOLT Sánta Ferenc Sánta Ferenc írót aligha kell bárkinek is bemutatni: a mai magyar irodalom egyik kima­gasló alakja, iskolai „tananyag”. A Húsz óra című regény szerzője néhány nappal ezelőtt Baján járt, ahol író—olvasó-találkozón beszélgetett a tanítóképző főisko­la diákjaival és a Nagy István Társaság tagjaival... — Sokak véleménye, hogy író— olvasó-találkozó ilyen eseményt már régen nem jelentett ebben a városban: ha össze is jött fél­ezernyi ember, nem forrósodott föl ennyire a levegő ... — Ha így van, örülök neki> Persze, az igazi, a mélyebb öröm az volna számomra, ha az ilyen szót értő találkozások minden­naposak volnának az írók és az olvasók között. Egyáltalán: az emberek között. Mert úgy tűnik, hogy a beszélgetés kihaló műfaj. — Ha így lenne, mit veszte­nénk? — Mindent. Az emberségün­ket. Meggyőződésem például, hogy engem a beszélgetések tet­tek íróvá. Ilyen szempontból is szerencsém volt a szüleimmel. Különösen az édesapámmal, aki gyakran vitt magával a vásárba, ide-oda. Emlékszem, meg-meg- állt, nézett valamit vagy valakit, aztán mondott valamit. Ilyesmit: látod, milyen rend van ennek a háznak az udvarán?! Biztos, hogy rendes emberek lakják! Sokat mesélt az ő nagyapjáról is, aki Bem katonája volt. Emlékszem, megállt egyszer a hídon, oda ál­lított engemet az egyik karfa mellé: látod, innen ugrott déd­apád a folyóba, amikor észrevet­te, hogy egész csapatra való orosz pikás nyargal a nyomában. Más­kor felvitt egy dombra, s oda állított egy fa alá: látod, innen nézte végig dédapád, hogyan gyújtja fel az ellenség a védtele­nül maradt falut. Lévén egyszerű székely paraszt, így vont be en­gem a felnőtt világ eseményeibe, így lettem részese valami folya­matnak, aminek a neve lehet a nép, a nemzet, a történelem, — Sokak véleménye szerint döntő szempont egy irodalmi al­kotás esetében, hogy milyen mér­tékben mélyíti, árnyalja a ma­gyarság önismeretét, öntudatát. Az utóbbi esztendőkben azonban egyre nagyobb teret nyernek az önmegvalósítás gondjaival bíbe­lődő, formai kísérletezgetésekben tobzódó írásművek. Vajon mi le­het az oka ennek? — Rengeteg oka van, mégha a . kóklerkedés különféle változatait ezúttal figyelmen kívül hagyjuk is. A magánszféra térnyerését te­kinthetjük például azon idők következményének, amikor elég­gé erőszakosan ajánlották témá­nak a közösségi, a társadalmi szférát. Ami a formai kísérlete­zést illeti: ez sosem volt idegen a magyar irodalomban. De ami a leglényegesebb talán: megvál­tozott a kor," érthetően változik az irodalmi művek szerkezete, jellege is. Valaki statisztikailag kimutatta például, hogy a hazá­ról írott versek száma évtizedről évtizedre csökkent a reformkor óta. Számszerűleg igaza is van talán, lényegileg mégis tévedés­nek érzem ezt az észrevételt. Nem vette ugyanis figyelembe a mo­dern versek komplex jellegét. Azt, hogy a mai versek témája már nemcsak a haza, a termé­szet vagy a szerelem, hanem mindez együttof-j~ az egész világ. Ami viszont a prózát illeti, két­ségtelen: a mai életet összefüg­géseiben megragadó, általános ér­vényű mű elvétve születik, bele­értve ebbe a magam munkássá­gát is. Ami engem illet, a készü­lődésnél tartok. — Ez a mostani találkozó szol­gált valamilyen — iróilag is hasznosítható — tapasztalattal? — Öröm volt látni, hogy milyen erősen él a főiskolás fiúkban és lányokban az őszinteség igénye és a becsületesség tisztelete. Re­mélem, ezt sokáig megőrzik ma­gukban, mert hitem szerint min­den ezen áll vagy bukik: a jel­lem erején, a lélek tisztaságán. Káposztás János MOZGALMAS ÉV UTÁN,S ELŐTT A bajai Duna Fotóklub Tavaly ünnepelte megalakulá­sának 25. évfordulóját a bajái Duna Fotóklub. Munkájukat — a többi elismerés mellett — a Ki­váló Együttes címmel, a Szocia­lista Kultúráért jelvénnyel a vá­rosnak tett szolgálataikat pedig Bajáért díjjal honorálták. A ta­valyi — jubileumi — esztendő bő­velkedett az emlékezetes, emlí­tést érdemlő eseményekben. A számok nyelvén beszél ezekről az, hogy 14 hazai kiállításon 54 szer­ző 241 fotóját mutatták be, s 5 díjat nyertek; hogy négy nemzet­közi tárlaton 13 klubtagjuk 43 képe volt látható; hogy 5 szerző 12 felvételét vetítették hazai, il­letve hét fotós húsz képét külföl­di színesdia-bemutatón. Kovács Béla, Bérei László, Ko­vács László, Makkos László, Rom­aics László, Novák József, Görbe 58 Kovács László: Ikrek. Novák József: Az én városom. Ferenc, Gyulavári József, Pálma István, Tamás József egyéni ki­állításon mutatkozott be — nem­csak a székhelyen. Fotóikat a fő­várostól Kaposvárig, Kiskőrös­től Kecskemétig ezrek láthatták. A KISZ Központi Bizottsága dí­ját vette át a Gyulavári József, Alföldi János, dr. Pazár János és Tamás József összetételű al­kotócsoport; Bérei László már- már legendás Népi írók című ki­állításáért a Hazafias Népfront kitüntetését kapta. Vallják a régi mondást: ,a jó pap is holtig tanul, s ennek je­gyében részint a szolnoki felső­fokú fotótanfolyamon, részint a nagybaracskai szociofotós alko­tótelep munkájában vettek részt. Folytatták fotótörténeti gyűj­teményük gyarapítását, s a 25 éves jubileumra emlékező tárla­tuk anyagát Bajának ajánlották lel, a leendő városi kollekció alapjául. A Duna Fotóklub belépett az újonnan alakult Magyar Amatőr Fotóklubok és Fotószakkörök Szö­vetségébe; s —r folytatva a ha­gyományokat — testvérváro­sunkban, Zomborban is sikere­sen szerepeltek. — Idei terveinkről annyit — tájékoztatott Görbe Ferenc a klub vezetője —, hogy a Dunamemti Folklörfesztivál idején rendezen­dő Néphagyományok című orszá­gos kiállítás rendezésében köz­reműködünk. A fiatalok alkotó- csoportja három község életének feldolgozására vállalkozott. Az országos és nemzetközi pályáza­tokon. kiállításokon, alkotótele­peken továbbra is részt veszünk. B- J­Kétmillió forint ifjúságpolitikai célokra A Bács-Kiskun megyei Tanács is hozzájárul anyagiakkal a fia­talok ötletes kezdeményezései­hez. Az elmúlt esztendőben mint­egy kétmillió forintból gazdálkod­tak Jelentős összeget adtak az if- pSbgk,... diákcentrumok létréhoááfeahoz, az úttörő- és vál­tótáborok feltételeinek javításá­hoz, a fizikai dolgozók gyerekei­nek továbbtanulását ösztönző középiskolai felvételi előkészítő táborok" szervezéséhez. A legna­gyobb támogatást a testvérme­gyei úttörő-, a nemzetközi ifjú­sági csereüdültetésekhez, a szakmunkástanulók vándortú-, ráihoz nyújtották. Ezeken kívül az ifjúságpolitikai, kulturális és. tömegsport-rendezvények, akciók, vetélkedők lebonyolítására is ju­tott pénz. A Harta környéki Báuer-kas- tély felújítását is szorgalmazzák, ahol majd az állami gondozott kisgyerekek pihenhetnek a nyá.ri . vakációban. A KlSZ-korosztá.lv turisztikai gondjain szeretnének enyhíteni a kulcsosház-rends?:er megteremtésével. A városok, községek részt 've­hetnek azon az országos — ! a szabad idő minél tartalmasabb el­töltését szorgalmazó — pályíiza- ton, amit minden évben kiír az Állami Ifjúsági Bizottság. Ta> valy huszonhárom pályamű é rke . zeit a megyéből, ebből kettő't ju ­talmaztak 100—100 ezer forinttá.1. Úgy tervezik a megyei tanáus i I- letékesei, hogy az orszáf»os:an nem díjazott' újszerű kezdemé­nyezéseket a megyei ifjúsági al ap- ból honorálják. A jövőben ;a me­gyei tanács ifjúságpolitikai alap­jából ugyancsak pályázat utján részesedhetnek a kollektív: ált. B. T. Ösztöndíj­pályázat Kecskemét Város Tanát csa két ösz- töndíjpályázatot hirdet m eg. Az egyik irodalmi és képzőművész .éti célokat szolgál, havi háromezer f orint összeg­gel, a másik — havi ké< tezer forint, — a fiatal művészek all totásainak el­készültét segíti. Kecskemét irodalmi és i képzőművé­szeti ösztöndíjat azok a művészek kaphatják meg, akik m< »gyei vagy or­szágos sikert értek el érs olyan konk­rét feladattervvel, elké pzeléssel ren­delkeznek, amelynek mi egvalósítása a város kulturális életér tek fejlődését szolgálja, fölényben rés izesülnek a kecskeméti művészek fás azok, akik Kecskemét felszabadul] ásának 40. év­fordulójával kapcsolaté »s alkotást ké­szítenek. 1984-ben két pályázatot fo­gad el a végrehajtó bizottság, az ösztöndíjat július else ■ jétől december 31-ig folyósítják. Neve »zni május 5-ig lehet a művelődési o sztályhoz be­nyújtott pályázaton. A Muraközy János képzőművészeti ösztöndíjat — fiatal művészeknek — hasonló feltételekkel írják ki. 1884- ben egy alkotó pálysizatát fogadja el a végrehajtó bizott ság, s részesíti július 1-től decembe r 31-ig havi két­ezer forintos «támogaitásban. Az ösztöndíjasok s i városi tanács művelődési osztályával kötnek szer­ződést. 9 Kiskunhalasi szélmalom.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents