Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

1984. március 8. • PETŐFI NÉPE • 5 A szalkszentmártoni száz zongora A szalkszentmártoni művelődési háznak két „albérlője” van.1 Az egyik a könyvtár. Csak néhány hónapja költözött át a szomszédos mú­zeumból. Az olvasást népszerűsítő plakátok és az üvegablakokon át jól látható polcok már messziről ráirányítják az érkező figyelmét. A másik „lakó” egy eldugott folyosóvégi szobácskábán kapott he­lyet — nincs cégtáblája sem. A kiszűrődő zongoraszó azonban jó cégér. A dunapataji Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola ki­helyezett tagozata működik litt. Ha valaki csak egy délutánt is eltölt az ifjú énekesek, zenészek .társaságéiban, meggyőződhet arról, hogy Kodály öröksége — pedagó­giája — nemcsak a városokban, a hangversenytermekben és a kon­zervatóriumokban képes hatni. Termékeny lehet egy falu családias közösségében is. A tagozatvezető tanárral, Vajda Mártával a délutáni foglalkozások befejezése után váltottam szót. • A citerások szeptemberben kaptak szép, új hangszereket. Vígságot kedvelő hagyomány — Tulajdonképpen csak öt éve vagyunk kapcsolatban a jóhírű dunapataji iskolával — kezdte a beszélgetést vendéglátóm. — A járási 'hivatal akkori közművelő­dési felügyelője hívta fel ránk az intézmény vezetőinak figyelmét. Nagyon kellett a szakmai segítség, amely célt, irányt, támogatást adott a sokáig elszigetelten műkö­dő zenei tanfolyamunknak. Egyszer a művelődési ház, másszor a termelőszövetkezet volt a „gaz­dánk”. Én is tsz-tag voltam, mielőtt így rendeződhetett a stá­tuszom. — Mi a véleménye, itt mi ösz­tönzi-leginkább a szülőket, hogy gyermekeiket zeneiskolába íras­sák1 — Nem könnyű erre felelni. Mert — hogy egy kicsit kifor­dítsam a mondást — ahány ház ... annyi indíttatás. Talán egy értékes zenét, vigasságot kedvelő hagyományt említhetek fo motívumként. Itt a nemzeti Ünnepektől a családi eseménye­kig, minden alkalmat megragad­nak az emberek, hogy együtt énekelve szórakozzanak. Van­nak eredeti szalkszentmártoni népdalok, amelyeket szinte min­denki ismer és nem un meg so­ha. A másik említésreméltó ok, hogy az emberek úgy vélik: aki a zenét szereti, műveli, az már valahogyan „finom lelkű”-vé válik, vagyis művelt ember is. Tehát a hangszertudás tekintélyt ad. yannak, akik a gyerekeik megélhetésére gondolnak, mert-v,'muzsikus az mindig köll”. Zeneóvoda — nem kell!? — Délután meggyőződhettem arról, mennyire szeretik, tiszte­lik a tanítványai... — Jobb a helyzetem, mint az általános iskolában dolgozó kol­légáimé. Kevesebben vagyunk, a „tanterem” otthonosabb. De van egyfajta intimitás is a ze­neoktatásban: a tanuló és a tanár együtt válnak alkotóvá a tanult zenemű előadása által. És em­lítek még valamit: nem itt ta­lálkozunk először. Jó ideig mű­ködhetett zene-óvoda is, ezért régebbi az ismeretségünk. Saj­nos, az óvoda mostani vezetői nem látják szükségét az effajta fog­lalkozásoknak. Pedig Kodály Zol­tán a gyermek születése előtt ki­lenc hónapra datálta a gyermek zenei nevelésértek kezdetét.* — Milyen foglalkozásokat szer­vez és vezet ebben a tanévben? — Az elsősöknek és másodi­kosoknak úgynevezett kis elő- képzőt, a fogékonyabbaknak hang­szeres előkészítő foglalkozást indítottunk. A harmadikosoknak kezdődik a tényleges — zeneis­kolai tantervre építkező — hang­szeroktatás. A csoportos munká­ban huszonöt gyermek vesz részt. Á szülők áldozatkészségét mu­tatja, hogy amióta itt dolgozom, minden tanulónak vettek a gya­korlásihoz otthonra is hangszert. Van már biztosan vagy száz zon­gora a faluban ... Az intézményi munka mellett vezetem a Petőfi Termelőszövetkezet harmoniika- és citerazenekarát is. Esős év, vagy aszály — Nem unatkozik tehát. Ér­dekes viszont, hogy egy fiatal szakembertől általában azt várja a közvélemény, még ma is, hogy ne „ragadjon le” falun. Mintha egy vidéki községben nem lehet­ne sikert elérni, netán karriert. Hogyan vélekedik erről? . — Egykori évfolyamtársaim, ismerőseim szánakozó megjegy­zéseiből néha én is kiérzem ezt... „fJgyan mit lehet ott csi­nálni?" — kérdezgetik. De őszin­tén mondom, hogy jól érzem ma­gam az egy „tanerős” intézmény­ben. Évtizedes oktató-nevelő munkámnak egyre több eredmé­nyét látom. Van olyan növendé­kem, aiki zenei szakiskolában ta­nul tovább és jól megállja a he­lyét. Mások a helyi énekkarban, vagy a táncegyüttesben kamatoz­tatják tudásukat. Azt is sikerél­ményként könyvelem el, ha egy- egy lakodalomban látom, hogy a diákjaim összeállnak és viszik a prímet a legszebb népdalokkal. A lakosságtól is megkapok min­den támogatást. Ügy gondolom megszerettek. Ezért is van az, hogy a legtöbb falubelit foglal­koztató közös gazdaság minden segítséget megad a munkámhoz. Citerásaink szeptemberben kap­tak — Budai Sándor sándorfalvi népművész műhelyében készült — szép, új hangszereket. A na­pokban vettünk harmonikákat. Igazi műhely Ügy látom, hogy ebben a falu­ban nemcsak egyes akciók kap­csán kerül előtérbe a közműve­lődés, hanem — legyen esős- év, vagy aszály — mindig valódi rangján kezelik ezt az ügyet; Eredményeket másként nem lehet elérni... A kihelyezett tagozat igazi műhely. Eredményeit nem a koncertjeiről vagy az elszárma­zott diákjainak sikereiről hírt adó írások bizonyítják. Hanem az, hogy a zenével e közösségben kapcsolatba kerülő növedékek a családokban is rangot, megbecsü­lést szereznek a „tiszta forrás­ból” eredő dalnak, művészetnek. És végül ide kívánkozik egy hír: a szalkszentmártoni zene­iskolások és a termelőszövetkezet művészeti csoportjai koncertet rendeztek néhány hete, amelynek teljes bevételét — 3510 forint — átutalták az új Nemzeti Színház építésére. Itt erre is telik ... Farkas P. József HAZAI TÁJAKON A barkós emberek haj­dan a juhászok vol­tak. Vagyis a bir­kanyájaknak azok a pász­torai, akiknek igencsak torzonborz látványt mutatott a frizurájuk De ugyanígy barkós embereknek — ponto­sabban mondva: barkóknak —, neveznek ha­zánkban egy kevésbé ismert népcsoportot is. Noha háröm megyében — Hevesben, Borsod­ban és Nógrádban — számon tartják őket, létezésükről alig-alig tud valamit a közvé­lemény. Legföljebb áz dereng a tájékozottab­bak tudatában, hogy valami palóc ivadékok ezek a barkók. Dehát ez a besorolásuk is csak amolyan szófia beszéd ... Igaz, ami igaz: a barkók származásáról mindmáig igen keveset tudunk. Föltehetőleg — de nem bizonyosan — tényleg a palócok­nak, azaz a poloveceknek mondott kunoknak az utódai, de hogy ez az atyafiság mennyiben és hogyan igaz, az éppen ügy kérdéses, mint­hogy magukról a palócokról is többen vall­ják: ők a kabarok ivadékai. A barkók nagy- és kisközségeik zöme a Pétervására és Özd között elterülő Öbükk — régies nevén: Öbikk —' lankáin sorakozik. Hogy ez a természeti képződmény a Bükkhö? hasonlóan hegynek számít-e, az .megintcsak a hozzáértők igenjeinek és nemjeinek kereszt­tüzében van. Lévén azonban az Óbükköt is magában foglaló Heves—Borsodi-dombság 500 méternél\ is magasabb terület, a barkók föld­jének ékességét, az 525 m-es Vajdav^rat meg a nálánál is föntebb nyúló Szarvaskőt (536 m) bátran titulálhatjuk hegynek. Az Óbükk, illetőleg Óbikk völgyei a tö­résvonalakhoz igazodva sorakoznak. Ezek­ben a mélyedésekben a források egész re­gimentje csábította — és csábítja ma is — letelepedésre az embert. Itt egy magányos tanya, amott egy népesebb majorság tűnik fel a természetjárók előtt, akik j egyúttal azt is tapasztalhatják, hogy földművelésre kevés­A barkók földje bé, állattenyésztési célokra viszont annál jobban hasznosítható ez a terület. A meredek lejtőkön szarvasmarhák csordái meg a majd mindenütt megélő birkafalkák legelésznek. Miféle .látnivalók csábíthatják a barkók vi­dékére a turistákat? Mindenekelőtt egyházi építményekben lehet arrafelé gyönyörködni. Például abban a szent- simoni templomban, amely a XII. században épült, és amelynek freskója 1423-ból — re­mekbe készült famennyezete 1650-ből — va­ló, avagy a kissikát^ori kerektemplomban, amely önmagában véve is egy építészeti re­mek. A gótikus . művészet hívei Zabaron, Szentdomonkoson, Tarnaleleszen és Járdán- házán találnak néznivalót, a barokk stílus jellemjegyei pedig a pétervásári Keglevioh- kastélyban tűnnek elő. (Ennek a kis palotá­nak az ajtaját, meg a korlátjait nem más, mint a vaskovácsművesség híres hazai mű-' velője, Fazola Henrik készítette.) A jellegzetes - — pitarból, konyhából és kamrából álló — barkó lakóházakat a Györffy István néprajztudós által önálló etnikumnak mondott népcsoport egymást váltó nemzedé­kei alakították ki. A barkók saját produktu­ma a lila, zöld és sárga alapszínekre épülő népviselet is. Erre a változatra annál is in­kább érdemes felfigyelni, mert a palócság — tehát az az etnikum, amelytől sokan a bar­kókat eredeteztetik — csak pirosban és kék­ben járt. Végezetül még annyit, hogy akik gyalog­szerrel szeretnék bejárni a barkók földjét, 'azok egyrészt a Kohász-útnak nevezett tu­ristaösvényen vághatnak neki a vicéknek, másrészt pedig a Partizán-útón. Az előbbi Salgótarjánt, Özdot és Diósgyőrt köti össze, 9 A kissikátor! kerektemplom. az utóbbi pedig a Hanganyi-tónál indul és Borsodnádasnál ér véget. S ha jövés-menés közben netán azt hallja a turista, hogy a Martinövics-féle összees­küvést felgöngyölítő tábornok, az osztrák titkosrendőrség egykori parancsnoka, azaz Barca tábornok a keresztapja e tájnak? Ezen se csodálkozzon 1 A talányok rengetegéhez ez a feltételezés ipnár nemigen ad hozzá, de nem is vesz el sokat belőle. A. L. HÉTVENÖT ÉVE SZÜLETETT ^m\ Emlékezés Rajk Lászlóra Rajk László az erdélyi havasok tövében meghúzódó Székelyud­varhelyen 1909. március 8-án szü­letett egy csizmadiamester népes családja legfiatalabb gyermeke­ként. Rajta kívül még 12 testvé­réről kellett a szülőknek gondos­kodniuk. Továbbtanulásában a • fivérek segítettek. így 1924-től Magyarországon, Budapesten és Nyíregyházán folytatta tanulmá­nyait, majd 1927-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegye­tem bölcsészeti karára és Tanár­képző Intézetébe a magyar—fran­cia szakra. Pedagógusnak ké­szült. 1929 márciusa és decembere között sikeresen elvégezte a franciaországi besanconi egye­tem bölcsészkarának külföldiek számára szervezett nyelvtanfolya­mát, majd 1930 januárjától ismét itthon folytatta tanulmányait. A szociális és társadalmi prob­lémák iránt érzékeny Rajk az egyetemen közel került a balol­dali, sőt hamorosan az illegális kommunista mozgalomhoz. Eb­ben döntő szerepet játszott az is, hogy tanulmányozni kezdte a haladó szellemű, s marxista mű­veket. A marxizmus—leninizmus szellemében lett önálló gondol­kodóvá, munkáját kritikusan fe­lülbírálni képes, racionálisan te­vékenykedő kommunistává. Ek­kor került kapcsolatba a gyakor­lati politikával, az illegális kom­munista mozgalommal és érett hivatásos forradalmárrá. Ener­gikus, tevékeny egyénisége so­dorta őt az elmélet síkjáról- a gyakorlati munkához. 1931 elején a RIMSZ, az év végén a Kom­munisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja lett. Személyére hamarosan felfi­gyelt a rendőrség. Először 1932 júniusában majd 1933 februárjá­ban és 1935 februárjában letartóz­tatták, egyszer háromhavi bör­tönbüntetésre ítélték. Közben leg­különbözőbb párt- és KIMSZ- megbízatásokat látott el, egyik fő szervezője volt 1934 nyarán az úgynevezett tandíj reform- mozgalomnak. Ez kísérlet volt a legális és illegális munka' ösz- szekapcsolására. 1.935 közepén pedig — szintén a pártvezetés megbízása alapján — bekapcso­lódott az építőmunkások tömeg­sztrájkjának szervezésébe. A mozgalomban a rendőrség előtt „lefeketedett”, s az egyetemről kitiltott Rajk László 1936 köze­pén, engedéllyel elhagyta az or­szágot, hogy Csehszlovákián, Franciaországon keresztül eljut­hasson spanyol földre, harcolni a köztársaságra támadó fasisz­ták ellen. Ott 1937 októberétől Firtos László néven az egyik ma­gyar önkéntes zászlóalj kötelé­kében több ütközetben vett részt, meg is sebesült, majd 1939 febru­árjában az ország elhagyására kényszerített nemzetközi brigá­dokkal együtt ő is átlépte a spa­nyol—francia határt. Több társával 1941 nyarán ka­landos úton került haza. Itthon rövid illegális élet után október­ben a rendőrség a nyomára buk­kant, s tiltott határátlépés vét­sége miatt a kistarcsai táborba szállították, innen a Margit kör­úti fegyházba vitték. A kommu­nista kollektíva segítségével si­került 1944 szeptemberében kisza­badulnia, s a kommunista párt KB titkáraként bekapcsolódnia az illegális pártmunkába. Részt vett az új pártprogram kidolgo­zásában, az ellenállási mozgalom szervezésében, a két munkáspárt egységmegállapodásának előké­szítésében, majd novemberben a párt nevében tágyalt a Bajcsy- Zsilinszky és Tarcsay Vilmos- féle katonai szervezkedés veze­tőivel is, Kirgiz néven. 1944. de­cember elején ismét letartóztat­ták, Sopronkőhidára, majd Da­chau felé hurcolták, s innen 1945 márciusában eresztették el, a mintegy félszáz fogvatartottal együtt. Életének új szakasza 1945. má­jus 13-án .kezdődött, amikor a fővárosba érkezett és a legkisebb zökkenő nélkül kapcsolódott be a pártmunkába, a közéletbe. A Magyar Kommunista Párt (MKP) májusi konferenciáján —, ahol egyébként fel is szólalt —, be­választották a Központi Vezető­ségbe, majd a Politikai Bizott­ságba, tagja lett az öttagú tit­kárságnak. Hamarosan a buda­pesti területi bizottság titkára lett, s ebben a minőségében so­kat tett azért, hogy a legtekin­télyesebb pártszervezet taglétszá­ma, befolyása növekedjék. 1945 novemberében az MKP KV az egyik főtitkár-helyettessé válasz­totta, majd 1946. március 20-án a 'Belügyminisztérium élére ke­rült. E fontos és az osztályharc szempontjából döntő hatalmi poszton igyekezett a párt poli­tikájának szellemében és érde­kében tevékenykedni. Erős­kezű miniszternek bizonyult, kérlelhetetlennek az ellenséggel szemben, de fellépett 'az ellen, hogy minisztériumát a bosszú eszközeként használják fel. 'Poli­tikusi és miniszteri tevékenysé­ge az MKP kongresszusain elfo­gadott programok, a Politikai Bi­zottság és a Központi Vezetőség ülésein kidolgozott konkrét el­képzelések alapján bontakozott ki. Mégsem volt gépies végrehaj­tója a terveknek, munkáját min-, dig saját belátása szerint, habitu­sának, vezetési elveinek és stílu­sának megfelelően látta el. Mun­kabírása legendássá vált. 1948. augusztus elején átkerült a Külügyminisztérium élére, ami már jelezte a vele szembeni bi­zalmatlanságot is. A Politikai Bi­zottság tagjaként azonban to­vábbra is részt vett azokban a munkákban, amelyekre a prole­tárdiktatúra rendszerének kiépí­tésekor került sor. így például a Nemzeti Függetlenségi Front át­szervezésében, a külpolitika alap­elveinek kidolgozásában, a köz- igazgatás megreformálásában. A bizalmatlanság légköre azonban egyre szembetűnőbbé vált számá­ra is. Ez összefüggött azzal, hogy — amint azt az utóbbi években nyugaton megjelent munkák bi­zonyítják — a CIA titkos csator­nákon, ügynökökön keresztül bi­zalmatlanságot igyekezett kelte­ni, felforgató híreket terjesztett azzal a céllal, hogy a népi de­mokratikus államok, illetve kom­munista pártjaik és vezetőik kö­zött ellentétet szítsanak. Ez él is érte a tervezett célt. Sikerült Rajk körül ellenséges légkört teremte- niök. Az új helyzetbe került pár­tok a hidegháborús légkörben hi­telt adtak ezeknek a híresztelé­seknek — amit saját politikájuk torzulása is elősegített —, s 1949. május 30-án letartóztatták Rajk Lászlót. Angol—amerikai kémnek nyilvánították és halál­ra ítélték, majd október 15-én kivégezték több társával együtt. Az ötvenes évek közepén derült fény ártatlanságára. A történe- < lem utólag igazságot szolgáltatott neki: megtisztította múltját, sze­mélyét a reá szórt rágalmaktól. Embersége, harcos, őszinte, bátor helytállása az osztályharc külön­böző frontján, a marxizmus—le­ninizmus és a munkásosztály ügye iránti elkötelezettsége, a szocializmus iránti hite példa le­het és kell hogy legyen a mai és az elkövetkező nemzedékeknek is. S. E. DULITY TIBOR KIÁLLÍTÁSA „Képei életsorsokat mutatnak be” Sokan látogatják Dulitv Tibor kalocsai kiállítását. A- Művelődési Központ és Ifjúsági Házban rende­zett tárlat e hó végéig, naponta 10 és 12, illetve 14 és 18 óra között te­kinthető meg, hétfő szünnap. Á városi kiállítóteremben bemuta­tott 43 alkotásról a következők olvashatók a meghívóban. „Képei arra nevelnek, hogv le­het a XX. században is az életet a maga természetes indulataiban megírni. Festményei jelzik azokat a törekvéseket, amelyek mellett elkötelezte magát a művész. Ké­pei élményeket, életsorsokat mu­tatnak be a paraszti életforma emléknyomaiból. Az elemző mél­tatást író Csákv Lajos szerint „pa­rasztfejeiben mély tüzű ragyogás, életkedv, életszeretet és emberi felmagasztosul ás tűnik fel”. • Zongoraóra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents