Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

1984. március 1. • PETŐFI NÉPE • 5

Milyenek a gyakorlati képzés feltételei?

Valamennyi iskolatípus egyik legfontosabb feladata, hogy jól megalapozott tudást adjon a fiataloknak. Olyan felkészültséget, amely lehetővé teszi, hogy a későbbiekben köny- nyebbén alkalmazkodhassanak a társadalmi, gazdasági, technikai fejlődés által támasztott új követelményekhez, s amely redszeres művelődésre, önképzésre sarkall — mutat rá az MSZMP Központi Bizottságának 1982-es állásfoglalása. Az elméleti ismeretek elsajátítása mellett a szakmunkás- képző intézetekben, illetve a szakközépiskolákban különösen nagy jelentősége van a gyakorlati képzésnek.

Milyenek napjainkban a tanműhelyi oktatás feltételei? — Ez iránt érdeklődve kerestük fel Kiinger Ádámot, a' Bács- Kiskun megyei Tanács művelődési osztályának csoportvezetőjét.

— A megye szakmunkástanulóinak 67 százaléka részesül csoportos jellegű szakmai, gyakorlati képzésben, az iskolák és a vállalatok tanműhelyeiben,^illetve a különböző munkahelyeken. A többi úgynevezett szórványkáp- zés formájában — egyedül, esetleg másod- vagy harmadmagával, kisiparos mellett vagy sző-; vetkezetben — tanulja szakmájának gyakorlati részéit. Ha azt nézzük, hogy öt esztendővel ezelőtt 12 százalékkal rosszabb volt ez az arány, szembetűnő a fejlődés, bár még ma is élmaradunk az országos átlagtól, ami a csoportos képzést illeti.

— Hol a legjobbak, legkorszerűbbek a tanműhelyi oktatás feltételei, s hol mutatkoznak leginkább hiányosságok?

— Nem egyidőben vezették be mindenhol a szakmunkásképzést, így ahol később épültek a tanműhelyek, ott a gépek, az eszközök is általában korszerűbbek. Legjobb feltételekkel talán a kecskeméti 607-es, a bajai 609-es és a kiskunfélegyházi 608-a's intézet dicsekedhet. Kiskunhalason nemrég új szakmunkásképző épült, új kollégiummal, de sajnos tanműhelyépítésre már nem maradt pénz: az várhatóan a VII. ötéves terv időszakában készül csak el, amikorra a demográfiai hullám a középfokú tanintézeteket is eléri. Hasonló a helyzet a kunszentmiklósi szakmunkás- képzőben; ők sem rendelkeznek izolál “tanműhellyel. '

— Régi dilemma: szükség van-e tanműhelyekre, vagy sem? A pedagógusok mellette kardoskodnak, mondván, hogy az üzemekben csak tengnek-lengnek, esetleg csak segédmunkát végezhetnek a tanulók, mert a korszerű, milliókat érő gépekhez, berendezésekhez közel sem engedik őket. A vállalatok vezetőinek egy része viszont megkérdőjelezi az iskolai tanműhely fontosságát, arra hivatkozva, hogy felesleges megtanítani a fiatalokkal egy- egy szakma régi fogásait, a korszerű technológiákat, eszközöket pedig csak az üzemekben ismerhetik meg. önnek mi erről o véleménye?

— Szerintem nagyon fontos szerepük van a gyakorlati képzésben az iskolai tanműhelyeknek. Minimum egy esztendőt — különösen a fémipari szakmákban — célszerű, ha az intézetek tanműhelyében töltenek a diákok, elsajátítva az adott mesterség alapfogásait, s csalk ezután mennek a különböző üzemekbe, ahol már egy másfajta, a mindennapi

termelőmunkához, korunk technikai szintjéhez igazodó, s az említett alapismeretekre építkező képzésben részesülhetnek. Egyébként a szakmunkásképzők tantervi követelményei olyannyira komplexek, hogy más módon eleget sem lehet tenni nekik. A legmodernebb technikai ismerétek is módosulnak, s elavulnak egyszer. Tehát az iskolai tanműhelyek alapképzését mellőzve, csupán a napjainkban korszerűnek számító ismereteket tanítani perspektíva nélküli megoldás lenne. Arról már nem is beszélve, hogy a szakmunkásképzők tanműhelyeiben azért szép számmal dolgoznak pedagógus képzettségű szakoktatók, akik nagy szerepet játszanak abban, hogy az első évesek már a kezdet kezdetén megszeressék az adott szakmát. Míg az üzemeknél régi — sok esetben nem túl „türelmes” — szakemberekre bízzák a tanulók gyakorlati Oktatását.

— Amit elmondott, az elsősorban a fémipai szakmákra vonatkozik?

— Többnyire. Ugyanis vannak olyan mesterségek — fodrász, cukrász' Stb. — amelyek jól elsajátíthatók iskolai tanműhely nélkül, szórványképzés formájában is, mondjuk egy szövetkezeti ivagy kisipari műhelyben. Visszakanyarodva előbbi kérdéséhez, azt hiszem Bács-Kiskun megyét tekintve elmondható, hogy az iskolák 'és ía 'vállalótok közötti kapcsolat jó, mind az Ipari, mind a mezőgazdasági vagy kereskedelmi szakmunkásképzésben.

Több mint 120 vállalat vesz részt a diákok gyakorlati képzésében, bár közülük mindössze 47 rendelkezik olyan 'tanműhellyel, amely a követelményeknek megfelel. így sajnos nemcsak az iskolai, hanem a vállalati tanmű- he'yi képzésben részesülő fiatalok aránya is alacsonyabb Bács-Kis- kunbán az országos átlagnál.

— Említette a szakoktatókat, hogy milyen a szakmunkástanulók gyakorlati képzésének színvonala, eredményessége, az — a tárgyi feltételek mellett — elsősorban az ő felkészültségükön, rátermettségükön múlik.

— Valóban. Az erre vonatkozó adatok azonban szintén nemszív- derítőek. A pedagógiai végzettséggel rendelkezők aránya nem haladja meg a 40 százalékot... Ha csak az iskolai tanműhelyekben dolgozó szakoktatókat nézzük, akkor ez az arány jobb, s ami lényeges: itt valamennyien tanmenet, munkaterv, • foglalkozási vázlat szerint oktatnak. Az az

igazság, hogy nehéz őket továbbtanulásra, a pedagógiai végzettség megszerzésére inspirálni, hiszen lényegesen kevesebb fizetésért dolgoznak a tanműhelyekben így is, mint amennyit a termelésben kereshetnének. .

— Az említetteken kívül mi okoz legtöbb gondot napjainkban a tanműhelyi oktatásban?

— A gépfelújítás és az anyaghiány. A szakmunkásképző intézetek gépparkjának felújítása korábban központi szervezéssel történt. Ma már ez a feladat a fenntartó tanácsokra és az adott iskolákra hárul. Általában a szakmunkásképzők a saját műhelyükben próbálják elvégezni a nagyjavításokat, de sok segítséget nyújtanak ebben az intézetekkel kapcsolatban álló vállalatok is. Gyakori azonban az alkatrész- hiány, s a javítások legtöbbször nem fejeződnek be időben. Kiskunfélegyházán, a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolában létrehoztak egy javítóbázist erre a célra, jól felkészült szakemberekkel. Ha van szabad kapacitásuk, nemcsak a szakközépiskolák, hanem a szakmunkásképző tanműhelyeinek gépeit berendezéseit is megjavítják, felújítják. Célszerű lenne szerintem egy ilyen bázist létrehozni a megye szakmunkásképző intézetei számára is. Rengeteg gondot megoldana . i.

— Vagyis nem kevés a tennivaló a gyakorlati képzés feltételeinek további javításában.

— így igaz. Tegyük azonban hozzá — mert ez is az igazsághoz tartozik —, hogy nemcsak hiányosságok, szép eredmények is vannak ezen a téren. Sok vállalat, gazdaság nagyon tudatosan és intenzíven munkálkodik azon, hogy mennél jobb feltételek mellett történjen szakmunkástanulóinak gyakorlati képzése. Jól felszerelt tanműhelyt működtet például a kecskeméti SZIM, a BRG és a Fémmunkásgyár, a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek, a halasi Ganz, a bajai Kismotor- és Gépgyár, a hosszúhegyi, a kalocsai, és a Kiskőrösi Állami Gazdaság, s még lehetne sordini őket. Továbbá ne feledjük, bogy A szakma kiváló tanulója versenyek országos döntőiben évről évre több Bács-Kiskun megyei diák szerepel a legjobbak között. Vagyis azokból az intézetekből, ahol jók a képzés feltételei, jól felkészült fiatal szakmunkások kerülnek ki. Reméljük, a jövőben egyre nagyobb lesz a számuk.

Koloh Elek

t

ÉRDEMES

MEGNÉZNI

Görög

népművészet

A görög népművészet gazdag és sokoldalú, ősi kiapadhatatlan motívumkincsből táplálkozó, egyedi mesterműveket létrehozó, folytonosan megújuló művészet. A HOMMEH, vagyis /Görögország kis- és kézműipari üzemeinek szervezete támogatja az iparművészeket, és segíti a népművészet továbbfejlődését.

A görög iparművészek szemet gyönyörködtető alkotásait az érdeklődők a budapesti Vigadó kiállító- termében tekinthetik meg. A színes üvegmunkák, az athéni és attikai kerámiák, a krétai mintás szőnyegek, a macedón szőttesek és takarók a népi hagyományok ápolásáról tanúskodnak. Az egzotikus mintázatú korin- toszi hímzett térítők mellett a hagyományos hímzés is helyet kapott. A freskótechnikával készült képeken jellegzetes fehérfalú, boltíves házak hitelesen varázsolják elénk a páratlan kultúrájú, napfényes Görögországot.

<9 Görög népviselet.

bäLi iaäMI

9 Krétai háziszőttes.

KÖNYVESPOLC

Huszár Tibor: Beszélgetések

Huszár Tibor közismert ember. Szívesen vállal közszereplést. Látjuk a televízióban, hallhatjuk vitatkozni a rádióban, kedves vendég a politikai könyvnapokon, megfordul a fiatalok között, hajlandó szópárbajra a különböző tanácskozásokon is. Közember, a szó legszorosabb értelmében értelmiségi.

Marxista tudós, a szociológia professzora. Annak a tudománynak a művelője, amely mindig kapcsolódott a társadalmi problémákhoz és még az úgynevezett nagy elméletek kialakulásában is felismerhetők azok a társadalmi tényezők, amelyek egyaránt igényelték a gyakorlati és elméleti megoldást. Huszár Tibor is többször hangsúlyozta, hogy a nemze-. ti öntudatot, a szocialista nemzettudatot csak a nemzeti önismeret talaján, a kritikai önvizsgálat eszközével, s eredményeképpen formálhatjuk és fejleszthetjük. Éppen ezért természetes, ha a szociológus a múltat is kutatja.

Most megjelent kötetének címe: Beszélgetések. Pontos a cím, mert Huszár Tibor nemcsak rövid kérdéseket fogalmaz és nemcsak azokra vár választ, hanem —. ha szükség van rá — kifejti saját véleményét is. Hét beszélgetést tartalmaz a Magvető Könyvkiadónál megjelent könyv. A szerző partnerei: Cs. Szabó László, Fejtő Ferenc, Kovács Imre, Gombos Gyula, Nagy Ferenc, Kiss Sándor és Püski Sándor. A fiatalabb nemzedéknek nem sokat mondanak ezek a nevek. Annak ellenére, hogy Cs. Szabónak, Gombos Gyulának az elmúlt években itthon is jelent meg könyve, Fejtő Ferencről Agárdi Péter írt értő tanulmányt, Nagy Ferencről pedig tanultuk, hogy a felszabadulás után rövid ideig az ország miniszterelnöke volt, és 1947-ben Svájcban írta meg lemondó levelét.

Mi a közös a hét emberben? A kötet egyebek közt bizonyítja, hogy a harmincas-negyvenes években valamennyien fontos szerepet játszottak a hazai értelmiségi mozgalmakban. Azokban, amelyek az egyre jobbfelé tolódó ellenforradalmi rendszer körülményei között jöttek létre, gyökereik részben e talajba nyúltak, de onnan kiváltak _és -elkülönülték?

Volt olyan a szerző beszélgető- társai közül, akit ifjúkorában mint az illegális kommunista párt aktivistáját letartóztattak, de később eltávolodott a mozgalomtól (Fejtő Ferenc). Cs. Szabó László saját munkásságában az etikus felelősségtudatat tartotta fontosnak és — mint Huszár Tibor írja — hídépítő szerepet vállalt a harmincas évek magyar progresszióját megosztó „népi” és „urbánus” csoportosulások között. Kovács Imre szociográfiája, a Néma forradalom hatásosan járult hozzá a szegényparasztság életviszonyainak megismeréséhez és az addig közömbös értelmiségi körök szociális érdeklődésének, felelősség- tudatának ébresztéséhez. Gombos Gyula, a népi írók jobbszámyá- hoz tartozott. Püski Sándor a népi írók műveit adta ki, és központi szerepet vállalt az 1943-as balatonszárszói konferencia szervezésében is. Nagy Ferenc kisgazdapárti politikus volt. Kiss Sándor pedig részt vett a diákellenállás szervezésében. Mind a heten érdekes pályát befutó egyéniségek, hiszen az ötvenes években — Püski kivételével — a nyugati emigráció jellegzetes képviselői voltak, de közülük azóta többen hazalátogattak vagy haza akartak látogatni.

Huszár Tibor 1977-ben beszélgetett velük, folytatta eddigi értelmiségi kutatásait. Történeti munkának is tekinthetjük a Beszélgetéseket. Szubjektívvé teszi a könyvet a megkérdezettek emlékező visszatekintése, azonban Huszár Tibor kötetet záró tanulmánya hozzásegíti az olvasót, ho<?y még reálisabban lássa a harmincas-negyvenes évek hazai viszonyait. Szükség van erre, amikor viták lángolnak fel a korszakról és még mindig félreértések rontják szellemi közérzetünket.

Lehet, hogy legenda, de Huszár is mondhatta, hogy a mai társadalomtudósnak nem olyan kapufélfának kell lennie, amely között ki- és bejárnak az érdeklődők, vagy az arra vetődök, hanem olyannak, amelynek nekivethetjük hátunkat —, ha éppen szükséges. A pontos és elfogulatlan utószó és szerzője ilyen.

' Komáromi Attila

VIDÁM SZOBROCSKÁK

Igazi őstehetség Nyiko- laj Puskarj, a belorussziai kisváros, Mo- zirj lakója. A mester agyaggal dolgozik, amelyből jellegzetes népi figurákat ábrázoló szobrocskákat mintáz.

Témája a be- SJorusz nép mindennapi élete, történelme, népművészete — mind- Íí ez egyéni, szinte utánozhatatlan groteszk-vidám stílusban. Az élettelen anyag a mester kezében életre kel. Humorosan megmintázott figurái különböző jellemű falusi embereket ábrázolnak, vagy a népmesék, népdalok, legendák, hősköltemények alakjait elevenítik meg. Az agyag- szobrocskák rendszeresen bemutatkoznak a hazai és külföldi kiállításokon.

Próbajáték

— Egészen meghibbantál! — rivall- tam rá a fiamra. Alig tudtam türtőztetni a haragomat.

A kedves fiam, az én vérem — képzeljétek — a fejébe vette, hogy színművész lesz. Az osztály legjobb tanulója létére se szó, se beszéd, a színművészeti főiskolára kérte a felvételét. Csak akkor esett meg rajta a szívem, amikor a feleségem könyörgő pillantást vetett rám.

— Rendben van, hívjuk meg Olda bácsit!

Olda, a feleségem fivére volt az egyet-, len ember a családunkban, akinek valami fogalma volt a művészetről — ugyanis villanyszerelő volt az egyik színházban. Amikor megmagyaráztuk, miről van szó, így oktatta Tomasunkat:

— Készülj fel a próbajátékra, kölyök! A gyakorlat a legfontosabb a vizsgán. Remélem, van némi fantáziád, öcsém?

Tomas helyeslőén bólintott o bozontos fejével — haja olyan volt, akár a szénaboglya —, és a nagybácsi folytatta intelmeit:

'-yf Akkor most képzeld el, hogy tévétudósító vagy, a nagymama pedig megnyerte a Decini Horgony énekfesztivált, és neked interjút kell készítened vele.

Tomas kiment a szobából,, és öt perc múlva egy merőkanállal tért vissza.

amely alatt egy darab spárga figyegett. Ezzel a rögtönzött mikrofonnal rendkívül élethűen alakította a tévériportert. De a nagymama is elismerést érdemel: kitűnően megbirkózott a szerepével, remekül játszotta a rockegyüttes kacér csillagát. Valamennyien — Olda bácsival együtt — szinte dőltünk a nevetéstől.

— Remek volt, fiú! Ügy látszik, van tehetséged, egészen a bácsidra ütsz. De mi volna, ha most pantomimeszközökkel ábrázolnál egy ... nos, mondjuk ... bankrablót?

Amikor• Tomas ezzel a feladattal is megbirkózott, családunk általános megelégedésére én is beadtam a derekamat, és kijelentettem:

— Ám legyen, kedves fiam. Nem állok a szerencséd útjába, ha valóban művészi tehetséged van ...

Egy .hónap múlva Tomas elment az első felvételi vizsgára. Mi pedig egész nap szinte tűkön ültünk.

— Nos, mi újság? — kérdeztem türelmetlenül, amikor fiam este beállított.

— Semmi jó — felelte az, alig hallhatóan.

Egy percre nyomasztó csend támadt.

— De hát min hasaltál el? — tudakoltam.

— A próbajátékon. Borbélyt kellett játszanom munka közben — én pedig már el is felejtettem, hogy néz ki, és tulajdonképpen mit csinál!',..

Vladimir Kubelka (Fordította: Gellért György)

FILMJEGYZET

Amit tudni akarsz a szexről

Államokban honos tévésorozatoknak, szépirodalmi műveknek ismerete is, amelyeket a rendező poénjai tárgyaként terítékre vesz.

Nagyot téved, aki a hét epizódból álló, rendhagyó film fejezetcímeinek olvastán — például: „Használnak-e a szexuális serkentőszerek?” — holmi csiklandozó képi ingerekre számít. Ugyanis az, amit látunk, paródia.

„Mindig megpróbálom feltételezni, hogy a közönség ugyanolyan okos és művelt mint én” — jelentette ki egy nyilatkozatában Woody Allen. Ha jóindulatú s talán humortól sem mentes feltételezése igaz lenne, az azt jelentené, hogy a nézőtéren ülők jelen-, tős részének ismernie kellene a neves amerikai szexológus, Richard Reuben könyvét, amely azonban, ha hihetünk W. Allen- nek, használhatatlan. Sőt, szükséges lenne azoknak az Egyesült

A film eredeti címe — Amit tudni akarsz a szexről, de sosem merted megkérdezni ... — sem visz a megfejtéshez sokkal közelebb, de valamivel mégis többet enged sejtetni abból a félelemmel és szorongással telt világból, amelyet W. Allen filmjei többnyire egy értelmiségi figuráján át, fanyar humorral térképeznek föl.

Az 1973-ban, a szexuális bestsellerek elszaporodása idején készült alkotás hazájában ez az áltudományos elméletek mögé bújó kéjes és buja kíván- •csiságra épített film talán még újszerű is volt, de ma már (12 évvel később) a „szexuális forradalom” és a feminista mozgalmak árapálya után ezeknek a kérdéseknek, problémáknak a felvetése nálunk sem igazán újdonság.

Egy ilyen korú film tulajdonképpen filmtörténeti régiség is lehetne. De mégsem az a legnagyobb hibája, hogy veszített aktualitásából. A (korabeli) kritika azért utasította el, mert szerinte az egyes fejezetek egyenetlenül voltak kidolgozva. Az csakugyan tény, hogy a mulatságos tetőpontok között meglehetősen hosszú szünetek vannak. S hogy ezek sem hatnak egyformán fergetegesnek, annak sem csupán a néző tudatlansága az oka. Az alkotás W. Allen — az „Annié Holl” (1976) és a „Manhattan” (1978) többszörös Oscar-díjas rendezője — egyszemélyes előadói stílusának, utánozhatatlan színészi személyiségének köszönhetően mégis figyelemreméltó. Kitartó munkával — 1961-ben adta elő első ízben saját gegjeit — lett a mai amerikai film kevés eredeti komikusainak egyik legjobbja. Az „Amit tudni akarsz a szexről” négy epizódjában saját arcának álarca mögé rejtőzik a zseniális mulattató. ,

Abszurd, szellemesen obszcén „idézetei” közül talán az utolsó W. Allen filozofikus alakítása — fehér kezeslábasban, jellegzetes szemüvegben. Azonban átmeneti szabotálását, értelmiségi töprengését tevékenysége esetleges értelmetlenségével kapcsolatban a többiek lehurrogják, így nem tehet mást, mint amit a természet rendje diktál: távozik. Hogy poénjai ez egyszer pontosan a kellő helyre hatolnak, az részben a magyar televíziónak köszönhető, amely a parodizált sci-fit, a Fantasztikus utazás című űrtörténetet már közvetítette.

Károlyi Júlia

TANMŰHELYEK, GÉPÉK, SZAKOKTATÓK