Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-30 / 76. szám
I 1984. március 30. ® PETŐFI NÉPE ® 5 Politika és tudomány MSZMP Tudománypolitikai Bizottságának titkára, egy szemináriumi előadáson. A társadalomkutatásoknál már kicsit más a helyzet. Előfordulhat ugyanis, j hogy a kutatási eredmények nem megfelelően tükrözik a valóságot, esetleg nem egyeztethetők a marxista nézetekkel sem. fiatalokról - fiataloknak Fakultáció után — döntés előtt Megválaszolni a tudomány belső lényegéből fakadó kérdésekét ég a dinamikus gazdasági, társadalmi fejlődést elősegítő kutatómunkával kielégíteni korunk igényeit: ezt a kettős célt hangsúlyozzák a párt tudománypolitikai irányelvei, immár másfél évtizede; amióta megfogalmazódtak. A hetvenes évektől a tudomány pozíciója jelentősen megváltozott; jelenléte mind jobban tetten érhető a fontosabb gazdasági, társadalmi kérdésekben, reformfolyamatokban. A politikai, állami vezetés folyamatosan kéri a tudományok segítségét az új vagy módosuló jelenségek elemzéséhez, kutatásához. Ilyen volt egyebek mellett a szocialista demokrácia, a munkásosztály, az értelmiség, az ifjúság helyzetének tudományos vizsgálata. De megyei vonatkozású példa is szép számmal található. Figyelmet érdemel a többi között az a tanulmány, amit nemrég készített a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi . Kutatóintézetének településkutató csoportja a községek népességmegtartó képességéről, a Bács-Kiskun megyei Tanács megrendelésére. A településhálózat sajátosságait, a legfontosabb demográfiai tényezőket és azok változását, a községi népesség foglalkozási szerkezetét, a falvak közlekedési helyzetét, alapellátottsági színvonalát és egyebeket vizsgáltak a kutatók. Apropó kutatók: 35 ezret számolunk országunkban jelenleg; közülük kétszáz akadé- mikusi, ezer nagydoktori és hatezer kandidátusi minősítésű. Évente átlag húszezer tudományos utat számolva, körülbelül 12 ezer magyar kutató jut el külföldre. Ez érzékletesen jelzi azt a törekvést, hogy ne szűküljenek be ezen a téren se nemzetközi kapcsolataink. A természettudományok esetében egyértelmű, hogy mi az, ami tudományos eredménynek mondható — mutatott rá a közelmúltban Rakusz Lajos, az A Központi Bizottság irányelvei azt célozzák, hogy1 a tudomány mind optimálisabban igazodhasson a társadalmi, gazdasági igényekhez. A már említett, a megye községeinek népességmegtartó képességét vizsgáló tanulmány is e törekvés sikereinek egy példája. A tények azt mutatják, hogy a politikai, állami vezetés és a tudomány együttműködésének állandó javítása tudatosan követett tendencia, ami köztudottan kitűnő alapot ad a fejlődéshez; megannyi új lehetőséget kínálva a társadalmi és gazdasági élet gyors előrelépéséhez. K. E. Olyan végzősöket kerestem a kecskeméti Katona József Gimnáziumban, akik tanácstalanok abban a kérdésben, hogy milyen pályát válasszanak. Nem sok sikerrel jártam. Az iskola pálya- választási felelőse, Kiinger Ádám- né szerint a fakultáció következtében tulajdonképpen két évvel kitolódott a végső döntés határideje. Elsőben és másodikban a diákok próbára tehetik képességeiket, s e szerint változtathatnak korábbi elképzeléseiken. A pedagógusoknak is jut idejük arra, hogy tanítványaikat alaposan megismerjék, puhatolózzanak szándékaik felől, s végül a sorsdöntő percben — mindenféle kényszer nélkül — a szerintük is legmegfelelőbb pályára irányítsák őket. A legtöbb tanuló ekkor már határozott választ tud adni arra az oly sokszor feltett kérdésre: mi leszel, ha nagy leszel? Zökkenőik ózonban még ezután is lehetnek, amint ez a megszólaló negyedikesek szavaiból kiderül: Cserni Gábor: — A pályaválasztással soíha nem volt gondon, mivel már régen elhatároztam, hogy orvos leszek. Nyelvi tagozatra jelentkeztem, hiszen az idegen nyelvtudás mindig hasznos dolog, bármi legyen is az emberből. A nyelvi osztályok inkább humán jellegűek, de ennek az első két évben nem volt jelentősége: biológiát még nem tanultunk, fizikát pedig a többiekkel azonos óraszámban. A problémák tulajdonképpen harmadikban kezdődtek, azóta hátrányban érzem magam azokkal szemben, akik a számukra megfelelő fakultációs osztályokba járnak. Most már tudom, hogy rosszul választottam. A nyelvből nyúzzák az embert, nekem pedig az erre fordított időben inkább a felvételi tárgyakkal kellene foglalkozni. Sajnos, úgy néz ki, hogy oroszból és magyarból rontani fogoly, mert most minden energiámat a felvételi tárgyakba fektetem. Ha nem vesznek föd, jövőre újra megpróbálom. Idzig Andrea: — Velem is a gimnáziumban kezdőditek a pályaválasztásom körüli bonyodalmak, bár csak felerészben. Azt- már az általános iskolában tudtam, hogy engem leginkább a földrajz érdekel, tanár akarok lenni. Másodikban merült föl az a kérdés, hogy a földrajz mellett majd milyen szakra menjek. Végül a magyar—történelem fakulr tációt választottam, gondolván, az utóbbi megfelelő párosítás lesz kedvenc tantárgyamhoz. A földrajzot egyébként csak a heti kétórás szabad sávban tanultam, mert ilyen fakultáció nincs. A történelem érdekelt is, meg érettségi tantárgy is, de negyedikben rájöttem, nem tudok belőle megfelelően fölkészülni a felvételire. Jobb lenne helyette matematikát választani — időközben 'indította az egyetem a földrajz mellett —, mert erre a szakpárosításra nincs akkora túljelentkezés. Aztán ha végzek, talán köny- nyebb is lesz tanítani, mint a történelmet. Nem titkolom, nagy gondban voltam, az osztályfőnököm viszont sokat segített abban, hogy végül rátaláltam a matematikára. Most itt állok, a magyar- történelem, fakultációval, ami rengeteg időt követel, s közben készülök a földrajz—matematika egyetemi felvételire. H. K. E. ZENÉLŐ ÓRÁK KALOCSÁN — UTAZIK A KÖZÖNSÉG Hangversenyek iskolásoknak Az elmúlt tanévben hangszerbemutatóval, majd az úttörő fúvószenekar programjával, a klasszikus tánczenével, a népzenével és a dzsesszel való ismerkedéssel kezdődött, az idén zenetörténeti barangolásokkal folytatódott a sorozat. Tavaly Fuchs Ferenc, a kalocsai Állami Zeneiskola igazgatója és Tamás László, a művelődési központ munkatársa rriég szívesebben nevezte próbálkozásnak, kísérletnek a két intézmény együttműködését. A mostani tájnévben az általános iskolai ének-zenetanárok már számítottak rá, beépítették a tanmenetbe. Ha szó esik róla, Kalocsán és a környékbeli kistelepüléseken nem kevesebb, mint 450 felső tagozatosnak csjJtap fel a szeme. L&m titokzatoskodom tovább: a zenélő órákról,, af EUnarmónia koncertet pótló előadássorozatáról* beszélek. Haszonélvezői a foktői, bátyai, öregcsertői, homokmégyi, miskei, drágszéli, szakmán, kalocsai, uszódi és dunaszentbenedeki iskolások. Az utóbbi két község pedagógusai egy továbbképzésen hallottak a dologról, októbertől már az ő tanítványaik sem hiányoznak a hangversenyekről. Hol hallgathattak eddig a falusi gyerekek élő zenét? Jóformán seholj ha csak nem számítjuk ide a lakodalmakat, vagy azokat a kivételes alkalmakat, amikor közülük egynéhány eljutott Kalocsára, Filharmónia-estre. Pedig Kodály országa vagyunk! De túl ezen a már-már közhelygyanús megállapításon, senkinek sem kell különösebben indokolni, hogy gyermekkorban a legfogékonyabb az ember a zenére, ezért érdemes minél korábban meghitt viszonyba kerülni a muzsikával. Tudják ezt a legeldugottabb faluban is, de mit tehetnek, ha a várostól való távolság, az eszközök hiánya leküzdhetetlen akadályokat gördít a pedagógusok és a szülők elé. Hogy mégis van megoldás, erre Szép példa Kalocsán a művelődési ház és a zeneiskola összefogása. Az előbbi szervez, az utóbbi pedig a színvonalas műsort adja. Tanévenként kétszer négy koncertet tartanak, a kalocsai programot rá egy napra megismétlik Homokmégyen. Az ifjú közönséget a művelődési ház autóbusza szállítja a helyszínre. Év elején tudomást szereznek az énektanárok a zenélő órák tematikájról, ezért a hangversenyek tulajdonképpen már előre bekerülnek az órarendbe. A műsor ismeretében a pedagógusok fel tudják készíteni diákjaikat, így megkönnyítik számukra a zenei, élmény befogadását. Az előadásokat a zeneiskola tanárai állítják ösz- sze, a koncert közreműködői a növendékek, s a városban élő Penészek színe-java. A műsorhoz kapcsolódó bevezető és összekötő szöveg kiegészíti az iskolai tananyagot. Olyan területekre kalandoznak, amelyekről jó esetben is csak a tankönyv lábjegyzetében olvashatnak a gyerekek, ha veszik a fáradtságot. A magyarázatokat, ha a téma megköveteli, diavetítéssel színesítik, mint például a régi korok tánczenéjét bemutató előadáson. Gondolom, bi• A pódiumon ifjú muzsikusok. zonygatni sem kell, mennyivel bensőségesebb kapcsolatba kerülnek azok a gyerekek a zenével, akik a felvonuló hangszereket maguk is megtapogathatják, sőt hangokat csalhatnak ki belőlük. A zenélő óráknak egyébként az eddig elmondottakon kívül más hasznuk is vian. Nem igazi zenész az, aki csak magának muzsikál. A zeneiskolások — a szívós munkát igénylő felkészülés ellenére — szívesen vállalják a szereplést, hiszen a növendék- hangversenyek remek alkalmat teremtenek arra, hogy az ifjú muzsikusok szokják a színpadot. És még valami: tudatában vannak annak is, hogy egyfajta kultúrmissziót vállalnak. A zeneiskola pedagógusai- nak nem titkolt célja az, hogy a hallgatóságban kíváncsiságot, kedvet ébresszenek a zenetanulás iránt. Hogy lehet ezt a legbiztosabban elérni? Ügy, ha a miskei gyerekek előtt falubeli pajtások kezében kel életre a hangszer, talán éppen azéban, akikkel a koncert után majd együtt rúgják a labdát. Ilyen alkalmakkor a muzsikus’ izgalma szemmel láthatóan átragad a közönségre, átforrósítva a hangversenyek hangulatát. A zenélő órák szellemi atyjai senkivel sem akarják elhitetni, hogy az ötlet teljesen eredeti. Nem titkolják: „lopott” koncepcióval dolgoznak, de azt a helyi igényeknek megfelelően alakították. Ügy tervezik, hamarosan bevonják az alsó tagozatosokat is. Életkoruknak megfelelő — bábozással, játékkal oldott — zenedélutánokra gondolnak. Azt mondják, az előadássorozat fillérekbe kerül. Zenei nevelő hatását viszont forintokban sem lehetne kifejezni. Kormos Emese HEGESZTŐ LESZ Mi a legnépszerűbb szakma a kecskeméti 627. számú Vágó Béla Ipari Szakmunkás- képző Intézet és Szakközépiskolában? A legtöbben autószerelőnek, elektro- és mechanikai műszerésznek jelentkeznek. Kevésbé vonzó az öntő, a gépi forgácsoló, a szerszámkészítő és a hegesztő mesterség. MOLNÁR ATTILA Városföldön lakik, onnan jár be minden nap a szakmunkásképzőbe. Első éves hegesztő tanuló. Falujában látta, először a hegesztők munkáját, s úgy gondolta, ő is ezt szeretné1 csinálni Mi ennek a szakmának a szépsége? Ezt nemigen tudja meg megmagyarázni Attila, de a többi között a jó kereseti lehetőséget is■.említi. Jelenleg a Fémmunkás Vállalat ösztöndíjasaként havonta 500 forintot, s az iskolától pedig 440 forintot kap. Már szerződése van a Fémmunkással, ott| fog dolgozni jaz iskola elvégzése után. A társadalmi ösztöndíj értelmében három évig kötelező a vállalatnál maradni, de ha megszereti majd első munkahelyet, ott keresi a kenyérrevalót. Igen vonzó feladatok adódnak a Fémmunkásnál: például afrikai országokba is szállítanak berendezéseket. Meg arról is álmodhat a fiatalember, hogy egyszer a távoli földrészén is kezébe veheti a hegesztőpisztolyt. JÁTÉK — NYEREMÉNYEKKEL Pop-portrék A március 16-i számunkban megjelent Fiatalokról-Fiatalolmak (rovatunkban ismertettük a „játékszabályokat**. Azok kedvéért, akik nem olvasták, ismét összefoglaljuk a lényeget: minden fordulóban megjelenik e|y portré ismert magyar popénekesről. Akik csak egy-egy alkalommal küldik be megfejtéseiket, azoknak a pótkérdésekre kell helyesen válaszolniuk, s közöttük egy dedikált nagylemezt sorsolunk ki. A kép mellett dióhéjban egy-egy énekes pályáját vázoljuk fel, de természetesen nem a szóban forgó személyt ábrázolja a fotó. Akik összegyűjtik a hét fordulót, s helyesen párosítják a képeket a szöveggel, közöttük a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat nagylemezcsomagjait sorsóljuk ki. Első díj: öt, a második díj három, a harmadik díj két dedikált sikerlemez! Címünk a következő: Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, Szabadság tér 1/a. 6001. A levelezőlapra, borítókra írjátok rá: Pop-portrék. 1. FORDULÓ A hatvanas években kezdte a pályát egy ma is népszerű zenekarban. Számtalan slágert komponistája, fővárosi színházban bemutatót musicalek zeneszerzője. A magyar popzenészeknek járó legmagasabb kitüntetés birtokosa. Jelenlegi együttesével egy londoni lemezcég is szerződést kötött. 1983-ban ismét az'év legjobb billentyűsének választotta a közönség, és a szakmai * • • Pótkérdés: — Melyik magyar színésznőnek ír dalokat a képen látható művész? Beküldési határidő: egy hét. TÁRLATNAPLÓ Balanyi-grafikák Pesten Aki. március "15-én este ellátogatott — vagy csak betévedt — Budapesten a IX. kerületi Ferencvárosi Pincegalériába, nem sejthette, milyen kellemes meglepetés várta. Szokatlan, ünnepi gesztussal nyitotta meg kiállítását Balanyi Károly kecskeméti grafikus, az est házigazdája. Petőfi Sándor arcmásának helyszínen lehúzott, nemzetiszínű szitanyomatával ajándékozott meg minden érdeklődőt. Balanyi Károly 1946-ban született, első élményei a Kecskemét környéki tanyavilághoz kötik. Képzőművészeti tudását 1965-től kezdődően különböző szakkörökben, önképzés útján szerezte. Elméleti s technikai felkészültségét szabadiskolákban gyarapította. Alkotótáborok, alkotóközösségek — a zebe- gényi iskola, a Pécsi Vizuális Műhely — munkájában vesz részt már hosszú évek óta. 1975 óta minden évbén szerepel alkotásaival a Megyei Téli Tárlatokon, s & grafikai kiállításokon is. Főállásban az Erdei Ferenc Művelődési Központ munkatársa. 1981 óta tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. Műhelyében az utóbbi években háttérbe szorult az olajfestés, s a legváltozatosabb technikával létrehozott tus, diófapác, egyedi grafika. Helyükre szinte kizárólagosan lépett a sokszorosító grafika.. Két rajz kivételével a jelenlegi tárlat anyaga is ezzel az eljárással készült. A szitanyomás technikája lehetővé teszi, hogy akár festői problémákat is felvethessen különleges térhatású képein. „Gondolatok a betakarításról” című, hosszabb, s tervei szerint még folytatandó sorozatán látszólag hűvös, személytelen világ tárul fel, amelyben meghatározó a tárgy és tárgyelem alkotásának módja: az emberi szem szubjektivizmusát végképp megszűnteti a kamera lencséjének objektivitása. A tárgyak fotói erőszakosabban vannak jelen, mint maguk a tárgyak: A fényképezőgép lencséje ez alkalommal nem elsősorban az emberi munka eredmény ét: a termést láttatja, hanem az eredeti fotók elforgatásával létrehozott halmazokat, faktúrákat. Homogén rendszert hoz létre a csöves, morzsolt kukoricából képzett felületekkel. Képeinek különleges jellemzője ez apró részletek kialakításában is szerepet játszó anyagérzékenység, gazdag felületképzés, az egyes anyagok adottságainak és hatásának figyelembevétele. Balanyi Károly szitanyomatai jelenleg Kecskeméten, a IX. Bács-Kiskun megyei Grafikai Tárlaton is megtekinthetők. Károlyi Júlia ® Gondolatok a betakarításról. Bajai pályaválasztók A találkozás első perceit kétségtelenül a zavartság, vagy legalábbis bizonyos fokú tanácstalanság jellemezte, ami végül is érthető. Lévén éppen filozófiaóra, a bajai III. Béla Gimnázium 4. c osztályában, nem lehetett könnyű feladat a magasröptű eszmék szféráiból pillanatok alatt visszazökkenni a pályaválasztás rögös terepeire. Az érettségi előtt álló fiúk és lányok becsületére legyen mondva: sikerült. Ékesen bizonyítják ezt az alábbi válaszok, amelyek egyetlen kérdésre felelnek: milyen megfontolások alapján (nem) jelentkeztek főiskolára, egyetemre? t Nagy Erzsébet: I — Már általános iskolás koromtól érdekelnek az idegen nyelvek, most is az átlagosnál nagyobb óraszámban tanulom a németet. így vagyok az orosszal is: évek óta szakkörben gyakorlom. Ezek után nyilvánvaló, hogy szüléimét, —édesapám gépkocsivezető, édesanyám pedig eladó — nem érte váratlanul a döntés: orosz—német szakra jelentkezem, hogy aztán később idegen nyelvi levelezőként dolgozhassak. Igaz, hogy ebben a munkakörben nem elég a beszéd: gépelnünk is tudni kell az adott nyelven. Előnye viszont, hogy nem kell örökké utazni, ami nagyon fontos szempont számomra, aki legalább két gyereket, és harmonikus családi életet álmodok magamnak. Gálái András: — Nem hagyományt folytatok, hanem valami újat kezdek a családban. Amennyiben sikerül valóra váltani a tervemet és csakugyan villamosmérnök 'leszek. Az apám ugyanis kőműves, az elektrotechnikai 1 érdeklődésemmel eléggé egyedül állok a családban. Mégis bízom a sikerben, mert matematikából és fizikából mindig erős voltam, s általában a különféle gépi szerkezetekhez is vonzódom. Babanyecz Dóra: — Édesanyám varrónő, én pedig kozmetikus szeretnék lenni. Amikor ezt megemlítem, mindenkinek az az első kérdése: és maszek legalább? Azt hiszik, hogy a sok pénz miatt döntöttem így. El sem tudják képzelni, milyen öröm lehet széppé tenni valakit, vagy legalábbis visszaadni az önbizalmát. Ráadásul nem tudják, amit én már igen: hogy kozmetikusnak lenni ma már nem is olyan nagy üzlet. Ennek ellenére természetesen kitartok az elhatározásom mellett, és ha nem is jelentkeztem főiskolára, nagyon elmélyül- ten szeretném tanulmányozni az emberi, bőrt, valamint a népi gyógymódokat. Farkas Zoltán: — Először filozófia—történelem szakra szerettem volna jelentkezni, de a tanáraim, a szüleim lebeszéltek erről, és igazuk volt. Több száz jelentkező vár öt-hat helyre — nem valami nagy az esély. Ha viszont valamilyen nyelvet választok a történelem mellett, mindjárt könnyebb a dolgom, és a lényeg ugyanaz: taníthatok. Szerintem nagyszerű dolog, ha az ember segíthet eligazítani másokat a világban. K. J. összeállította: Borzák Tibor
