Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-18 / 66. szám
PN MAGAZIN Ügyesség, erő, bátorság Erős, mozgékony, bátor és ügyes emberekre a régmúlt időkből.sok példát tudnánk felhozni. Az egykori mesehősök és furfangosok, s a nagyerejű, ám mégis melegszívű Toldi Miklós történetei megmozgatják sokunk képzeletét. Csodált képességeikben szeretnénk velük azonosulni. /•; Hasonlóképpen rokonszenvesek azok a valóságos, ma élő emberek is, akik a sport különböző területén, a sziklafalon és a pincei edzőhelyiségben, vagy munkájukban és hivatásukban valami különlegeset, de legalábbis az átlagostól eltérő teljesítményt nyújtanak. Őket mutatjuk be olvasóinknak — de figyelmükbe ajánljuk a képességfejlesztéshez jó ötleteket adó, a „Játékról komolyan” című könyvből való válogatást is. Porondon a harmadik nemzedék • Ehhez is bátorság kell! (Archív felvételek) „ Porondon a harmadik nemzedék” címmel a cirkusz világából jóil ismert dinasztiák adnak egymásnak randevút március 12-én és 19-én a Fővárosi Nagycirkusz gálaestjén. A manézstól már régen elköszönt nagyszülők, azok leszármazottai: a jelenleg is aktív artisták és cirkuszművé- szek, valamint gyermekeik, az utánpótlás képviselői adnak közös műsort. A. címből arra 'következtethetünk, hogy ma is szép Számmal akadnak vállalkozó kedvű fiatalok, akik hajlandók átvenni a stafétabotot a oirkuszművészet leköszönő korosztályától. Többek közt a neves Jászai-díjas Váradi ugrócsoport utánpótláscsapata: Diana, Debra és Gyuri, s az Eötvös család Ötéves Krisztije ezen a gálaesten mutatkozik be először a közönségnek. A mindössze két alkalomra tervezett műsor bevételét a hazai cirkuszművészet nyugdíjasainak ajánlják fel. 9 Egy keréken. Edzőterem a pincében — Erő, izom! — hallottam már többször ilyesfajta üdvözlésit, csak azt nem tuditam pontosan, mire föl és hogyan kell érteni. Bertus István kunszállási kőfaragónál azonban egyszeriben megvilágosodik előttem ennek a köszöntésnek az eredete'. A jókötésű, szolgáltató szakembert, aki egyébként hétköznapjai javarészében nehéz kövekkel bánik, ezúttal kedvenc súlyzói „társaságában” találom, lakásának pincéjében. Hanyatt- fekve,, éppen ferdepadon erősíti a hasizmát. Miután végzett, beszélgetünk. — Nem elég a nehéz munka odafent, a kövekkel? — Az egészen más irányban edzi az embert. A láb és a derék, meg a kar ennél többet kíván ... — Többet? — Talán nem is annyira többet, mint inkább mást. A barátaim segítségével rendeztem be ezt a — ha szabad így nevezni — pinceklubot. Van itt sok minden. Szobaevező és -kerékpár, bordásfal, súlyzókészlet, húzódzkodó és tolódzkodp-állvány, gumikötél, s két pár bokszkesztyű is. Ezekkel változatos fejlődést, jó erőgyarapodást lehet elérni. — A falubeliek mit szólnak a pincéjéhez? — Ök is el-eljiyinek. Csőke doktor úr, a népfrontbizottság elnöke egyszer itt járt. A katonasorban levő Kertész Vince, a 14 éves Pintér Sándor és Punyi Jenő, s a 13 éves Farkas Jóska már gyakrabban lelátogat ide. A feleségem és Hatvani Béláné is használja a szerek egyikét-másikát. A többi, fogyni kívánó asszony egyelőre érdeklődik: „Mit lehet itt csinálni?” Ők még nem döntötték el, hogy aerobikra járjanak-e, vagy hozzánk. Mi mindenkit szívesen fogadunk. Cserében a mintaszerűen berendezett helyiség használatáért, Bertus István mindössze annyit kér, hogy barátaik, ismerőseik tegyenek rendet maguk után. Nem nagy kívánság. A múlt vasárnap tíz, környékbeli fiatal pingpongozott Bertuséknál. Jól érezték magukat. Valószínűleg jobban, mint a kocsmában, ahol egészen másfajta szerektől (!) válik „erőssé” az ember. Biciklis nemzet A világ egyetlen országában sem kerékpároznak annyian, mint Kínában. Bár a nemzetközi kerékpársportban a kínaiakat nemigen jegyzik, az egyszerű kínai állampolgár számára a bicikli jó- iormán nélkülözhetetlen. Kerékpározik öreg és fiatal, felnőtt és gyerek. Csupán Pekingben megközelíti számuk a 2 milliót, s a gyárak nem győzik kielégíteni a növekvő igényeket. Míg másutt az autót, Kínában a kerékpárt kell előj egyeztetni, azonban a várakozási idő jóval rövidebb. Tájfutók, lövészek Fülöpjakabon megalakították az általános iskolások tájfutó-szakosztályát. Gyakorlóterepük olyan kedvező fekvésű’, hogy a szomszédos Csongrád megyei szakosztály ugyanazt választotta versenyeinek színhelyéül. Egy másik sportágban, a lövészetben ez év augusztusában megrendezik. Fülöpjakabon az első Alkotmánykupa versenyt, az MHSZ-lő- téren. A sziklamászók a század akrobatái Az elmúlt években .lőtt a klasszikus hegymászáshoz közelálló, de attól egvre jobban elkülönülő sport**, vagy sziklamászás népszerűsége. Hívei között valóságos Versengés alakult ki a félelmetes magasságok meghódításáért. Az első kiemelkedő .sziklamászást 1926-ban jegyezték fel. Ekkor jutott el Emil Sol- leder és Franz Kummer a svájci Sass hegylánc 1000 roé- ,ter magas keleti sziklafalára. Gino Solda és Umberto Conforto, 1936-ban mászták meg a Marmolata déli dolomitszikláját, Nagy teljesítmény volt Hermann Buhl és Wast.l Weiss 1943-as sziklamászása, amelynek során a ti rali sportolók elérték a Mauk nyugati sziklafalát, A Rätikon hegységben a St. An tani er- völgy menti 360 méteres sziklafalat sokáig eredménytelenül próbálták meghódítani a bátor vállalkozók. mígnem 1958-ban Max Niedermann és Péter Dieter -svájci sportmászóknak ez is sikerült. Három nap alatt jutottak fel az addig elérhetetlennek tűnő svájci mészkőmered ékre. A rendszeres edzés és felkészülés ebben a • sportban döntő szerepet játszik. Aki magas szintet akar elérni, nn- . nak intenzív, tudományosan meghatározott edzésekét kell végeznie. A mászásra használt fcipő talpának milliméterre pontos ráhelyezése a sziklára, a precíz légzötechníka, a speciálisan kiképzett ujjizmok elengedhetetlenek csupán néhány méteres haladáshoz is. A hagyományos hegymászás és a sportmászás külön válása napjainkban folytatódik, hiszen a sziklamászó ma már valóságos akrobata lett. Apró alkatrészek az asztalon — Mi az ott1? Nekem, az avatatlan szemlélőnek úgy tűnik, mintha valami kis piszok feketéllne Nyúl Lászlóné órajaivító asztalán a budapesti Órások Szövetkezete Batthyány utcai műhelyében, de aztán rájövök: nem piszok az... — Nézze meg nagyítóval! — ad át egy fekete keretes lencsét; Nyúlná. Ötszörös nagyításban látom, hogy az apró, sötét pontocska nem más, mint egy pici csavar. Rajta menetek, s a tetején egy hajszálnyi vágat egy speciális csavarhúzó. számára. A csavar egy Lucs 1800-as szovjet karórából való. Mérete csupán tized- milliméterekben fejezhető ki. Milyen kézügyesség, finom és pontos érzékelés kell ahhoz, hogy ez a pici csavar a javító csipeszéből ki ne pattanjon! Az órások munkáját a műhelyben egyébként különleges technikai eszközök könnyítik. Kezdve a 250 forintos svájci csipesztől, a drágább csavarhúzókig és a sietéstJkésést mérő műszerig, sok minden van itt. Órásóknak készített mosógép a sarokban, amelyben vegyszérekkel, folt- és seb- benzinnel tisztítják, s végül centrifugálják az alkatrészeket. Anélkül, hogy azokat emberi kéz közvetlenül egyszer is érintené! A türelem és a biztos kéz a legfontosabb a havonta száz órát javító Nyúl Lászlómé, s a többiek: Kökény Lajosné, Pancza Im- ré né, Mészáros István és Bende István szakmájában, ötvenéves antik óra, csen- gős vekker és „úsztatott”, vízbe ejtett karórák — sokfajtát hoznak ide javíttatni, hogy újra ketyegve, tulajdonosaiknak mutassák az időt. Az egyetlen, ami átmenetileg megbosszulja ma* gát ebben a mesterségben: az évi szabadság. Az a pár nap a legnehezebb, amikor kétheti nyaralás után visz- szatémek dolgozni. Ilyenkor a finom mozdulatoktól elszokott kezek még eleg ügyetlenül bánnak a lized- mílldméteres csavarokkal. Sokat kell keresgélniük, mire a csipeszek közül er- re-arra elpattant kis alkatrészeket megtalálják. De aztán megy minden tovább, pontosan, mint az óramutató. K—I Hivatásuk: segíteni a bajbajutottakon A rendkívüli helyzetekben helytálló, emberéletet és nagy értékű anyagi javakat megmentő személyeket kitüntetik. Az eseményről beszámolnak a lapok, a tévé és a rádió is. Nem, vagy csak ritkán látnak viszont napvilágot azok a hétköznapi tettek, amelyek a foglalkozásból, vagy a hivatásból eredően amúgy is kötelezőek az élet és a vagyon védelmében. Titánból gyógyítóeszközök 9 Az ügyes lakatos orvosi fel- használásra segédeszközöket készít. — Egyszer a tv mutatta, hogy valaki a kalapáccsal hányszor mellétalált, mire egy csövet szöglyukasztóval keresztyl- ütött. Más meg utána milyen könnyen és gyorsan meg tudta ezt csinálni! így vagyunk az ügyességgel. Embere válogatja, ki a jobban rátermett valamilyen dologra. Én például Budapesten tanultam tangóharmöníkázni.-, Zenész szerettem volna lenni. De aztán úgy alakult a sorom, hogy lakatos lettem, s most itt dolgozom a VEGYÉPSZER ti- szakécskei gyárának kísérleti műhélyében. i * Az a feladatom, hogy orvosi segédeszközöket, szövetbarát fémből, titánból bokacsontrög- zítőket és combnyaktáji törések gyógyításához Ender- szeget készítsek a megyei kórház részére. Présgéppel méretre vágom a tíz centiméter széles i titánlemezt.. Fűrészelem, reszelem, hajlítom, fúrorri és csiszolom — így formálom már a több ezredik szöget fs rögzítőt. Bár az üzemnek ninés haszna ezeknek az eszközöknek a gyártásából, jő érzéssel tölt eb mindannyiunkat, hogy munkánkkal beteg embereken segíthetünk. Megtörténik, hogy — sürgős esetben —, a mentős ide áll a műhelyajtő elé, ás addig nem mozdul, amíg a segédeszközöket át nem adom neki. Aki gyártja és átadja: Vörös Mihály lakatos Az őrnagy harminc éve — és egy szerencsés találkozás 9 A készenlét, gyorsaság és az erő elengedhetetlen a tűzoltó munkájában. — Kötelességünk menni és menteni, amikor szolgálat közben, az őrhelyen megszólal a riasztócsengő.' Ilyenkor csak egy percig maradhatunk bent az épületben. Készenlét, gyorsaság és a kollektívában rejlő erő — ezeket tartom én igen fontosnak minden kivonulásnál. 1952-től, két évig üzemi tűzoltóként dolgoztam. 1954-től vagyok az állami tűzoltóság tagja. Harminc év nem kevés idő. Meg sem tudnám számlálni, hány nagyobb és hány kisebb tűz oltásában vettem részt ez alatt az idő alatt! Ba- lotaszállási kazalégés. Algyői, zsanai és füzesgyarmati gázkitörés. Erdőtüzek. Oltottam társaimmal a kecskeméti Klapka utcai irqdahá^tüzet. Másutt gázpalackok robbanását kellett megakadályozni. Szinte csak címszavakban, röviden harmincévi szolgálatom néhány emlékezetes eseményéről. Nem számoltam azt sem, hogy miközben tüzet oltottunk, vagy más mentést végeztünk, tulajdonképpen hány embert segítettünk hozzá az életben maradáshoz. Egy esetet azonban hiába is próbálnák feledni, nem megy... A Körhán-közj vasúti szerencsétlenségnél történt. Mentés közben'arra lettem figyeli1! mes, hogy a roncsok alatt még fekszik egy nő. „Hátha nem késő!” Ezt gondoltam, ás odakúsztam érte. Kiszabadítottam. , Kórházba vitték, meggyőr gyűlt, Él és egészséges. Olyannyira, hogy a minap gyermekestül.'találkoztam vele az utcán. Ritkán van az embernek ilyen szerencsés találkozása! , Elmondta: Balla József őrnagy, a kecskeméti tűzoltóparancsnokság párttitkára (kétszeres kormánykitüntetett) Gyí te, lovacska! Hogyan lehet vidáman, jó hangulatban befejezni egy testnevelési órát?* Valahogy így: játékosan, sok mozgással, mint Székely Zoltán tanár' óráján látjuk Tiszakécskén. Elöl „húznak a. lovacskák”, mögöttük a „kocsisok” sem maradhatnak le. Ha hozzávesszük, hogy ezek a harmadikosok ma már kötelet másztak, tornaszekrényeken szökdelltek, bordásfalon függeszkedtek, tömött labdákat dobáltak egymásnak, és talicskáztak, nincs, miért csodál• Jó hangulatban. kozni Székely. Zoltán kijelentésén : — Ezek a gyerekek erősek, egészségesek, nem fáradnak el olyan hamar az órákon, mint a kevésbé edzett hasonló korúak. Farkas Gabriellából jó tornász válhat, de Turúcz Zsolt, Rózsa Boglárka és Szikár Mihály is igen ügyes és szorgalmas. öskveáHífo.ttaíi Kohl Antal
