Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-15 / 38. szám

1984. február 15. • PETŐFI N£PE • 5 LENGYEL gyula karikatüräi ' HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Politikus arcélek — humorban oldottan Lengyel Gyula karikatúráinak kiállítását nyitja meg csütörtökön 16 órakor Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztály­vezetője Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. A tárlat március 12-ig tekinthető meg, napi 10—13, illetve 14—19 óra között. A nagy hagyományokra visz- szatekintő magyar ikiariikátúra- művészet sajátos új termése kap helyet a kiálLÍ'tótereim falaim A Bács-Kiskun megyében, most be­mutatkozó. az országos lapokból már jól ismert művész. Lengyel Gyula nem egyszerűen nevettet­ni, megmosolyogtatni akar. Az első pillanatok önfeledt dérűje után nyomban elgondolkodtat, töprengésre késztet. Ha jól meg­fontoljuk. van is min. Hiszen minden egyes kis alkotása, min­den egyes szarkasztikus portréja tulajdoniképpen glossza értékű. Mond. közöl valami fontosat — s többnyire nem is csupán egy emberről, egy személyiségről, ha­nem mindig valami többről. Ha tetszik egy életvitelről, politikai magatartásról, vagy akár még ennél is szélesebb kitekintésben egy-egy politikai atmoszféráról. Jó szemű, éles látású publicis­ta Lengyel G/ula, noha nem sza­vakkal. vagy írótollal fejezi Iki mondanivalóját, hanem jellegze­tes vonásaival, melyekből a leg­kisebbet sem húzza tustollávai indokolatlanul vagy céltalanul a rajzpapírra. Nála mindennek, a legkisebb pontnak és a legcseké­lyebb vonalnak is jelentősége van, vagy legalábbis jelentőséget nyer abban az összképben, amely kari'kírozó fantáziája és meste­rien szerkesztő keze nyomán ki­alakul. Talán leghelyesebb, ha nem is egyszerűen karikatúrákról beszé­lünk, legalábbis nem a megszo­kott értelemben, amikor ez egyenlő valamiféle görbe tükör­rel. Nem egyszerűen a külső je­gyek eltorzításáról van ugyanis szó. Alanyainak a jellemét, egyé­niségük kivetíthető, karikírozha. tó jegyeit ragadja meg. Persze kiét-kiét másként Ellenfeleink­ről, a tőkés, világ politikusairól maró szatírával, hazai közéleti személyiségeinkről gyengédebb csipkelődéssel, de mindig találó jellemzéssel. Így is, úgy is: min­dig igazul. Azzai a hevülettel, amely elkötelezettségéből, marxista szemléletimódiából. kor­szerű látásából — világlátásából — ered. Pályatársai többségétől nagy műgondja és hazánkban egyedül­álló — de egész Európában, is rit­kaságszámba menő — technikája, kivitelezésimódja is megkülönböz­teti. Rendkívüli, szinte hihetetlen aprólékossággal dolgozik. Rajzait úgynevezett poemtillista techni­kával, vagyis apró söfcétebb-vilá- gosabb pontok, vonaikák sokasá­gából építi föl, ggészen különle. ges árnyalást alkalmazva. A tus és a -toll mellett újabban a szí­nes' ceruza vált eszközévé. Az első pillantásra többnyire úgy látszik, mintha nem is kéz­zel készültek volna ezek a külön­leges finomságú kidolgozások. Így nyerik el igazi karakterüket a rajzok, amelyeknél mindig a fej kap — művészileg eltorzított arányú — hangsúlyt! — Ezáltal is egy-egy részletnek, a .szemnek, a szájnak, vagy akár egy szemölcsnek, ráncnak, szemöldök­nek a hangsúlyozásával jellemez, találóan ragadja meg a lényeges összhangot. Egyéni formaképzé­si metódusa önmagában is egye­dülálló helyre állítja hazánkban Lengyel Gyulát. Az alkotó fő hivatását tekint­ve a Népszabadság művészeti szerkesztője, a lap tervező ti­pográfusa. Emellett szinte hihe­tetlen munkabírással születnek pompás karikatúrái, amelyeket nemcsak a Népszabadságban, ha­nem más újságokban, — köztük a Petőfi Népében is — örömmel láthattunk, s reméljük, látunk újabb és újabb helyeken. gjakát. jai jóformán az egész világot be­járják — különleges szerepet be­töltve és mozgósítva a háború ellen, a békéért és a demokrá­ciáért. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megbízásából 1977 óta készít politikai plakátokat, kiadványokat. Jórészük Dél- Ameriikától az USA-n, Nyuga-t- Európán és a Szovjetunión át a? egész földkerekségen több mil­liós példányszámban látott nap­világot. Elnyerte a Nemzetközi Újságíró Szervezet diplomáját is vietnami háborúellenes plakát­jaiért. Több mint tíz éve rend­szeres résztvevője a montreáli nemzetközi karikatúra világkiál­lításnak. Számos külföldi fölké­résnek. meghívásnak tesz eleget. Itthon pedig az újságokon, fo­lyóiratokon kívül a Műcsarnok­ban, a Szépművészeti Múzeum­ban. vagy a Magyar Sajtó Házá­ban és a Népszabadság klubjá­ban rendezett tárlatain épp úgy derűi_fakasztotitaik és elgondol­kodtattak kis remekművei, mint a megyei bemutatkozásokon. Leg­utóbbi Szegeden zárult kiállítása, amelynek bővített anyagát Kecs­kemét és Bács-Kiskun érdeklő­dőinek lesz módjuk megtekinteni. Eseménye a megyének ez a kiál­lítás. amely — tüzetesen szem­lélve — méltán fölér a maga de­rűs modorában bármely élveze­tes kül- és belpolitikai helyzet­magyarázattal. Lőkös Zoltán KÉPERNYŐ Színházi közvetítések Mintha több lenne főidőben a színházi közvetítés, mint régeb­ben. Dicséretes törekvés. Adjon jót a tévé a krími butító rém­uralmának visszaszorítására! Tet­szett másfél hete A chioggiai cse­tepaté. Goldonj remekműve ma is elevenen hat. hús-vér alakok mozognak színpadán. A minden­napok apróságaiból, csacska sze­szélyekből, egy kis halászfalu la­kóinak néhány napjából maga az élet jelenik meg az olasz író művészete és a tolmácsolok te­hetsége által. A miskolci színház nézőterén ülve még lelkesebben tapsoltam volna a kitűnő produkciónak, no. ha ez a színházi közvetítés jobb volt a megszokottnál. A rendező többször elkapott fontos, az egész megértését, megérzését könnyítő, dúsító gesztust, pillantást, szem­rebbenést, vagyis olyan részle­tet, amely talán kissé elsikkad az egész játékteret látva. Mértékkel bánt a közvetítés irányítója — a filmes szakkifejezéseket használ­va — a közeli és félközeli ké­pekkel. Nem vált mozaikszerűvé az összkép, kellő áttekintést kap. tünk az együttes színen levő tag­jairól. Ez azért is hangsúlyozan­dó, mert Major Tamás kitűnő rendezésének éppen a „csapat­munka” volt legjellemzőbb voná­sa. Ha a hangmérnök (vagy a közvetítő kocsiban ülő rendező) gondolt volna arra, hogy más az otthonok akusztikája, mint a színiházé, akkor bizonyára mér­sékelte volna a hangeffektúspkat. Nem mindenki szereti — a szín­házainkban sajnos, gyakran ön­célú — harsányságot, odahaza pedig kimondottan bosszantó a hangerő időnkénti felfokozása. Szinte megriadtam magam is a jóvérű, életvidám ifjú hölgyek si­kító hujjogatásaitól. A tévéjátékoknál, például a múlt csütörtökön sugárzott Györ­gyike. drága gyermek című drá­mánál, tenmészetszerűen jobban figyelembe veszik a nézők körül­ményeit. yiirtt a más közegben készült színházi produkciónál. A mai technika és- némi figyelem által halványíthatok a színházi közvetítéseik effajta hátrányai! Húszéves az Ískolatelevizió Húsz éve. 1964 február­jában kezdte meg az első tantárgyi sorozatok sugár­zását az ískolatelevizió. A jubileumi évben, 1984-ben az Ískolatelevizió számos műsorcsemegét kí­nál nézőinek. Készül az új, énekes, rajzos, játékos orosz nyelvleckesorozat a 4. osztályos kisdiákoknak, akik először tanulják a nyelvet az iskolában. He­tente jelentkezik a-Ki mi­ben tudós? — történelem­ből és matematikából. A felvételeknél tart — Rubik Ernő vezetésével — a Ho­gyan működik című. tizen­éves diákoknak szóló tech­nika-műsor. Még ebben a tanévben bemutatják a Be­szédművelés sorozatot, diá­koknak, szülőknek, taná­roknak ajánlva. Hozzá­kezdtek a Pannónia Film­stúdióban az I. osztályos matematikasolrozat és a fel­sősöknek szóló magyar népmondákat feldolgozó rajzfilmek forgatásához. A csólyospálosi tanár példája Fodor Ferenc huszonhét esztendős. Szegeden tanít — törtér, ;m— orosz szakos —, de változatlanul szeretett falujában, Csólyospáloson él feleségével, gyermekével és szüleivel. A tanításon kívül néprajz­gyűjtéssel és helytörténeti kutatással foglalkozik, valamint részt vesz a helyi citerazenekar munkájában. „A majsai tanyavilágban nőt­tem fel, ez meghatározó lett egész életemre. Mégis élmény volt szá­momra, amikor bekerültem a fa­luba, iskolába. Legalább három kilométerre laktunk onnan, ha rossz idő volt, apám befogta ked­vemért a lovat. A gimnáziumot Kiskunmajsán végeztem, de oda már busszal járhattam. Igaz, korán,kellett kel­nem, öt-hat óra között, de nem bántam, megérte. Nyáron persze jó volt a kerékpár is. Érdekelt sok minden. de aránylag én kér sőbb lettem igazi olvasó, talán harmadikban. Kezdettől a történelem érde­kelt legjobban, azon belül a sza­badságharc. És minden más olyasmi, ami régen történt, de összefüggésbe hozható a 'mi mos­tani életünkkel. Mire ileérettsé­giztem., legalább kétszáz köny­vem volt. A főiskolát Szegeden végeztem, történelem—orosz sza­kon. Ott tudatosodott bennem igazán, hogy •engem tulajdonkép­pen a néprajz, a ríépi élet érde­kel. Főleg, amikor rájöttem, hogy a nagy történelem nemcsak a ki­rályok, hadvezérek, háborúk és törvényhozások története. A tör­ténelem a dolgozó emberek vi­lágában, a dűlőutakan, a mező­kön és az erdők mélyén is ala­kul. Nagy hatással volt rám Bá­lint Sándor professzor, akit sze­rencsémre személyesen is meg­ismerhettem közelebbről. Addig is gyűjtöttem a népi eszközöket, de ezentúl méginkább. Az egyetem után tanítottam, de egyre csak töprengtem itthon. Csólyoson: mit lehetne tenni, hogy ez a kicsinyke település is hallasson magáról? Erre ösztön­zött az is, hogy láttam, nincs gaz­dája igazából a kulturális élet­nek. Pedig mint másutt, itt is akadnak olyanok, akik ia munká­juk mellett valami mást is sze­retnének. Először falutörténet írásához kezdtem, majd Kiss Zoltán ta­nácselnök segítségével létrejöhe­tett á citerazenekarunk, melynek a szakmai vezetése rám hárul. Most például kömpöci, forráskú- ti és szegedi szereplésre készü­lünk. A néprajzi érdeklődésem válto­zatlan maradt. Csorba Tibor mér­nök barátommal közösen írtunk egy tanulmányt az olajsutulás népi módszereiről. Kettős lett az örömünk ezzel. Megyei pályáza­ton díjat nyertünk, s ami talán még kellemesebb volt, hogy lek­torunk, a levéltár igazgatója sze­rint a munkánk úgymond profi néprajzos szinten készült, s pub­likálásra érdemes. Szeretem a falumat, de ez nem jelenti azt. hogy más tájak ne ér­dekelnének. Bejártam fél Euró­pát, $ ami ezzel összefügg, fon­tos számomra az állandó tájéko­zódás az olvasás által is. Jár ne­kem a Forrás, az Űj írás. a His­tória, a Honismeret című folyó­irat. és néhány napilap. Termé­szetesen a Petőfi Népe is. Örü­lök. hogy ez az újság a helytör­ténettel. honismereti mozgalom­mal és a népművészettel sokat foglalkozik. A terveim? Sok van. Folyta­tom a falumonográfiáj, különös tekintettel a néprajzi témákra, mivel ami eddig elkészült, ebben hiányos. Szeretnék jobban be­kapcsolódni az itteni kulturális munkába, részben azért, hogy a fiataloknak nagyobb kedvük le­gyen az ittmaradásra. Mert saj­nos. fogy a lakosság száma. Re­mélem, lesz ez még máskép­pen is . . .” Lejegyezte: Varga Mihály KÖZMŰVELŐDÉSI TANÁR AZ ISKOLÁBAN Nem fényűzés: szükséglet Amikor az édesanyáik is munkába álltak — he­lyesebben,: változatlanul megmaradt „háztartásbe­li” foglalkozásuk mellett állást vállaltak —, ugrás­szerűen, megnőtt az iskolai napközi otthonok iram. ti igény.' Legalább is mennyiségi vonatkozásban Mára elértük azt, hogy az alsó tagozatos jelentke­zőknek csak egészen kis hányadát kell elutasítani helyhiány .miatt. De szociális rendeltetésén túl fon­tos szerepet tölt be a napközi vagy iskolaotthon az új típusú nevelő- vagy „nyitott” iskola modelljének megvalósításában is. Amelynek lényege: kiterjesz­teni a nevelést a gyermek egész tevékenységére, be­leértve az iskolán belül és kívül töltött szabad időt is. Kinyitná előtte a világot, s megtanítani, meged- zend annak befogadására és önmaga befogadtatá- sára. Ezt szolgálja — a szintén nevelésközpontúvá vált — tanítás, a különböző szakkörök, sportkörök, rendszeres és alkalmankénti kulturális programok, szabad szombati elfoglaltságok, kirándulások, az úttörő-mozfealam — de a pedagógusok biztosan to­vább tudnák sorolni, még mi minden. Csak egy a bökkenő. A pedagógusnak az új — és újabb — tantervek kereszttüzében vajmi kevés ideje és energiája marad arra. hogy mindezeket a szabadidős programokat úgy szervezze meg. hogy azok valóban a gyermek személyiségének fejlődését szolgálják. Mi marad hát? Teljesíteni a legfontosabbat, a tananyag megtanítását, a napköziben pedig fárasz­tó — mert érdektelen — álfeiadatokkai, napról nap­ra visszaköszönő játékokkal kitölteni a gyermekek idejét. Csoda-e, ha a „hálátlan” kölykök nem sze­retik „második otthonukat”, amely inkább nevezhető elsőnek, hiszen jóval több időt töltenek benne, mint családjuk körében — az éjszakai alvást nem szá­mítva persze —, de többet annál is. mint ameny- myiit szüleik töltenek munkahelyükön. A rengeteg adminisztrációival, megszaporodott munkafüzet-ja­vítással is túlterhelt pedagógusoktól véleményem szerint nem lehet többet elvárni a gyerekek isko­lai „második műszakjának" megszervezése terén, mint amit pillanatnyilag megtesznek. Még azt se mondom: ennyiért nem lehet elvárni többet, hiszen ez elsősorban nem anyagi, hanem időkérdés. Megvalósíthatatlan hát a — modellnek kitűnő — új iskolatípus? Nem. De mint napjainkban, sok min­denhez, ehhez js némi vállalkozókedv és — egyelőre sajnos — szerencse is szükséges. A mimdsztórium — látva az áldatlan helyzetet — az iskolák közművelődési céljainak megvalósítá­sához elvileg lehetőséget adott közmüvelódéstanár ..jalk^lptazásáca. JgéPz^aaanban erre a jelenlegi, hely. ^eetbertn,nines. ?,AzpiHeáékesek róppen ezért item' is nagyon propagálják még ezt az elvi lehetőséget sem, hiszen minek, ha a gyakorlatban nem tudják támogatni. Közművelődéstanár mégis van. Legtöbb Budapes­ten. Ott ebben az évben is hirdették meg ilyen ál­lást Bács-Kiskun megyében jelenleg másfél .sza­badidő-tanár” dolgozik: egy Kecskeméten, egy pe­dig Baján, fél státuszban. Netán eszébe jut valaki­nek: hogyan lehet az egyik iskolában és a másik­ban nem? A kecskeméti példából 'tudom: a státuszt és fizetést úgy „gazdálkodta ki” az igazgató. Per­sze ismétlem: hogy ezt meg tudja tenni, ahhoz jó adag szerencse is kellett. A .szervező tanárok" munkája mindenütt fé­nyesen bizonyítja: szükség van rájuk. Tevékeny, ségük révén fellendült iskolájuk szellemi élete. a kulturális és egyéb rendezvények nem unalomba ■fulladó, papíron „kipipálható" teljesítmények töb­bé, hanem élvezetes, szórakoztatva nevelő rendsze­res események. A tehermentesítés következtében ja­vult a pedagógusok, az érdeklődésüknek megfelelő programok révén pedig a diákok közérzete. A gye- „ rekek estefelé nem holtfáradtan indulnak haza a négy fal 'közül a másik négy fal közé. hanem él­ményekkel telve, testileg-szellemileg felfrissültén. Mert van egy ember az iskolában, aki minden tu­dását, képességét, erejét latba vetve egyedül azon fáradozik — fáradozhat! —. hogy ne satnya, fásult gyerekek kerüljenek ki a padokból, hanem derűs, kiegyensúlyozott fiatalok, akik hosszú évek múl. ■tán is szeretettel emlékeznek* vissza iskolájukra. Jó példa, beválj kísérlet tehát már van. A jövő azonban — remélem — mégsem a „vállalkozó” is­koláké, hiszen nagyon kevés igazgató tud „kigaz­dálkodni” egy státuszt. Mert egyelőre csak erre van lehetőség. Alaposan körül kellene nézni, hátha mégis össze lehet szedegetni annyi pénzt, hogy leg. alább a nagyobb létszámú iskolák alkalmazni tud­janak egy-egy ilyen pedagógust. Bár kevés dolog ' van. amiből az oktatáson belül el lehet csípni egy­két fillért, ha valamiről bebizonyosodik, hogy nem fényűzés, hanem igenis szükséglet, általánossá vá. lásához előbb-utöbb kiharcolja a nélkülözhetetlen anyagiakat is. Szabó Klára Ki miben tudós? Fájó szívvel és csodálattal fi­gyelem a Ki miben tudós? ma­tematika vetélkedőjét. Miért nem tanultam meg annak idején job­ban ezt a csodálatos tudományt? A gondolkodásnak ezt a pótoliha. tatlan iskoláját rpiért hagytam abba időnap előtt? Elképesztő gyorsan oldanák meg olyan kér­déseket. amelyekről még így utólag .sincs halvány fogalmam. Az a magabiztosság tetszik, ami­vel 150 másodperc alatt rájönnek a feladat nyitjára, a többnyire egyedül üdvözítő megoldásra. A Ki miben tudós? eddig lá­tott fordulói mégsem voltak jó műsorok. A rendező elfeledte, hogy csak akkor kedvel meg a néző egy-egy műsortípust, ha ér. zi: készítői meg akarják győzni az általuk bemutatott tudomány, művészet.! ismeret értékeiről, szépségeiről. Emlékezzünk csak öveges professzor varázslatos ce­remóniáira, vagy Vass Lajos szen­vedélyes népdal-népszerűsítésé-" re. Sajnos .q mostani zsűri meg­elégszik — mint a rossz tanár — az eredmények regisztrálásával. Néhány szemléletes példával iga­zán beavathatnák a nézőket a megoldási feladatokba. Lelkesed­hetnének és lelkesíthetnének, ki. használhatnák a ritka alkalmat szakmájuk, tudományuk népsze­rűsítésére. A műsorvezétés egye­nesen bosszant. Idegesít, amikor Újra és újra felszólít „a aXüri ér­tékelésére” (??). Raccsoló szí­nész? Elképzelhetetlen. Selypítő bemondó? Hasonlóképpen. A mű­sorvezetők kiválasztásánál úgy látszik nincsenek ilyen szigorú követelmények. Itt nem szempont az. hogy „ki miben tudós”. Heltai Nándor Tettének oka: Hétfőn reggel hat óra előtt néhány perccel a Csavarcsavaró Gyárban sen­kii nem sejtette« hogy ez a nap Pántli­kás Gáspár esztergályos jóvoltából különleges világnapként vonul be a gyár történetébe. Na« de ne vágjunk az események elé! Munkakezdés előtt« szokásához hí­ven« Pántlikás Gáspár előkészítette a munkadarabokat« pontosan hat órakor beindította az esztergát« és dolgozni kezdett. Igen, kérem, dolgozni kez­dett. Lehet, hogy ez így, első hallásra hihetetlen, de tessék elhinni, így tör­tént. Nem vett részt a vasárnapi sport- eseményei; megvitatásában, nem érde­kelte, hogy Nyilasi Ausztriában már egy tucat gólt lőtt, arra sem reagált, hogy miért mondott le Novák Dezső, a Fradi edzője. Nem. ö egyszerűen dolgozott. Nem érdekelte, hogy a mű­hely közepén a beírom» már egy ne­gyedórája a szombat esti tévéműsor hajmeresztő jeleneteit meséli az anyag­mozgatóknak. Pánt likas Gáspár csak ismeretlen a munkadarabra koncentrált, a gép munkáját figyelte. £s ez volt a baj. Hat óra negyven perckor már az egész műhely felfigyelt a szokatlan jelenségre. Azonnal jelentették a mű­vezetőnek, aki éppen az üzemi büfé­ben reggelizett. Amikor értesült Pánt­likás Gáspár viselt dolgairól, ijedté­ben bekapott <még két túróstáskát, és visszasietett a műhelybe. Az események ezután már drámai gyorsasággal következtek. 7 óra 10 perc: Negyedórás tanako­dás után a művezető és a csoportve­zetők úgy döntöttek, hogy erről a hi­hetetlennek tűnő eseményről tapinta­tosan értesíteni kell a főművezetőt, az üzemi orvost, mert ők már nem felel­hetnek Pántlikás Gáspár elmeállapo­táért. 7 óra 40 perc: Az üzemorvos tízmé­teres távolságból titokban sokáig fi­gyelte Pántlikást, majd összegezve a látottakat, konzílium összehívását ren­deli el. Javaslata szerint a konzíliu­mon . a következő elvtársak vesznek majd részt: a vállalat igazgatója, az szb-titkár, két SZTK-idegorvos és egy rendőrségi szakértő. Ugyanakkor uta­sítást ad a művezetőnek, hogy Pánt­likás munkahelyét biztonsági okokból erős vasráccsal vegyék körül. j 8 óra 15 perc: A konzíliumot nem nidják megtartani, mert a titkárnő közli, az igazgató külföldi ügyfelekkel gyógyfürdőbe ment, s egyúttal tyúk­szemet is vágat. Az egyik ideggyó­gyász szabadságon van, a másik pedig egyedül nem hajlandó szakvéleményt mondani. 9 óra 20 perc: Pántlikás Gáspár to­vábbra is kitartóan, megállás nélkül dolgozik, az esztergagép és a fedélze­ti műszerek kifogástalanul üzemel­nek. 10 óra 10 perc: A vállalat szakszer­vezeti bizottsága a nagy érdeklődés­re való tekintettel sajtófogadást ad, ahol a meghívott újságírók elfogyasz­tanak 235 szendvicset, 42 üveg sört és üdítőt, egy kondér feketét. Pánt­likás zsíros kenyere továbbra is érin­tetlen az esztergapad tetején. 11 óra 35 perc: Megérkezik az igaz­gató. Egészséges, a tyúkszemnnitét si­került, vérkeringési /avarok nincse­nek. pulzus normális, a hőmérséklet, 0 fok körül, alig változik. A totón nincs 13 + 1-es találat, a tízesekre is 238 forintot fizetnek. 12 óra 35 perc: A rádióban táncze­nei koktél, az üzemben közlekedési rendőrök irányítják a megnövekedett forgalmat. Mindenki az immár 6 óra 35 perces megállás nélkül dolgozó munkást akarja látni. Az üzem dol­gozói, a testvér üzemek és a felügye­leti szervek küldöttei kettős sorok­ban vonulnak el Pántlikás Gáspár vasráccsal körülvett munkahelye mel­lett és némán tisztelegnek a munka hőse előtt. Pántlikás elfoglaltságára való tekintettel az autogramokat az igazgató titkárnője osztogatja. A ké- sőnjövöktöl előjegyzést is elfogadnak. 14 ó 01 perc: Lejárt a munkaidő. Pántlikás Gáspár megtöri! izzadt homlokát, majd a közös vízcsapnál megmosakszik, felöltözik, és mint aki jól végezte dolgát, hazamegy. A fenti események kivizsgálásával megbízott testület jegyzőkönyvben rög­zíti a vizsgálat eredményeit, és meg­állapítja: Pántlikás Gáspár nyolcórás munka végeztével egészségesen távo­zott. -Teliének oka egvelöre ismeret­len. A vi/sgatam) fölvtalják. # Jass/er Arafat. • Bruno Kreisky.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents