Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-12 / 36. szám
Akiben a magyar nép lett tudóssá... Györffy Istvárí születésének 100. évfordulójára „Zömlök vállon nyugvó kerek fejével, s .mindent felimerő, szúrós szemével, szélcsíp,te, napégette arcával itt viigyáz. őrzi a magyar múlt Ikincseiít, nyelvben, formáiban. Köréje egyre többen jönnek, fiatal tanítványok serege figyel a kun pásztor-professzor szavára. Ez az ő nyá' ja ...” — Inja róla a hálás tanítványok egyike A szitád pásztorok 1939-ben, nem sokkal Györffy István halála előtt közreadott szeme Ívé nyes kiadás^ előszavában. A „kun pásztor-professzor”, a karcagi múzeum és az első népi kollégium alapítója, az Alföld etnográfusa, a magyar néprajztudomány klasszikusa 100 évvel ezelőtti 1884. február 11-én szüntetett a Nagykunság szívében, Karcagon. A szűrszabó ősök -tanulni vágyó fia az ecsezugi öregek meséit hallgatva ismerte, szerette és értette meg — bár eredetileg biológusnak készült — a különböző települések, népcsoportok, társadalmak szokásainak, hagyományainak tö n vén ysze rűség e i t„; Élete szinte kezdettől fogva szakadatlan vándorút. Tájról tájra, házról házra járva mindent megfigyelt és feljegyzett, amit hasznosnak és fontosnak vélt választott tudománya és élethivatása, a néprajz számára. Művei — a Nagykunsági Krónika,, A szilaj pásztorok, Az alföldi kertes városok, A cifraszűr. A magyarság néprajza két- kötetének fejezetei, A magyar tanya, Takarás és nyomtatás az Alföldlön, A néphagyomány és a nemzeti -művelődés stb. — a helyszíni tapasztalat és a tudés vizsgálódás magas fokú szintézisét jelentik. Arany János írás-művészetére emlékeztető magyarsággal dolgozta könyvekbe népe életét. Tette ezt oly hitelesen és érzékletesen, hogv Móricz Zsi-gmond — hálából A szilaj pásztorok felhasznált fejezeteiért — így dedikálta A nagy fejedelem című regényét: „Györffy Pistának a legszebb jelenetért: Móricz Zs.”. Egyetemi előadásai a húsaas évek végétől a harmincas évek végéig híresek és közkedveltek voltak eredetiségükről, közvetlen. beszélgetős légkörükről. Óráit látogatta a fiatal Illyés Gyula is. aki szerint ..a nép -múltjánál egyre többet foglalkoztatta elméjét és szívét a nép jövője”. Talán ezért d* szervezte meg 1938 őszén a Táj- és Népkubató Központot, a Budapesten -tanuló paraszt származású egyetemistáik baloldali indíttatású közösségét, a későbbi Bó- , ly-ai, majd halála után a róla elnevezett Györffy-kollégium magját, hogy a nép érdekein nyugvó politika számára is neveljen küzdőtársakat. Györffy István életműve mérföldkő a -magyar néprajzi kutatások történetében, müvei nemzeti önismeretünk történeti megalapozásában döntő fontosságúak, ha némely megállapítását túl is haladta az idő, s vele a tudomány. A magyar nép tudósa előtti tisztelgésként kulturális kormányzatiunk születésének centenáriumi évét Györffy-évvé nyilvánította. A szülővárosban. Karcagon nyitják majd meg az idei múzeumi hónapot. Reméljük addigra méltó helyen áll majd a „Hatkunság” (a hat kun város) népének gzeretetét és megbecsülését kifejező szobor -is. éppen- a névrokon. a fiatal karcagi szobrász, Győhfi Sándor tehetsége jóvoltából. Űj kiadásban ismét megjelenik a Nagykunsági Krónika, a Györffy-alapította Nagykun- múzeum jelenlegi igazgatója, Bél- Ion- Tibor tanulmányértékű utószavával. A Corvina a cifraszűr-fől írott remek monográfia kiadására készül. Mindazoknak pedig, akik az évfordu- . lón újra kézhez veszik műveit, szellemi iránytűnek ajánlom Illyés Gyula klasszikus tömörségű sorait arról az (emberről, akit nemcsak a néprajzosok, hanem az írók is mesterüknek tekintettek, s velük minden jé magyar: ,;A imagyar nép tudósa volt. Szeretném így ,is mondani: a magyar nép tett tudássá benne”. Pálréti Ágoston TÁRNÁI LÁSZLÓ: célba éne a fagy marása elöl békésen úsznak útjukon a vadlibák s a napégette szigetre érve megvadulva tépik véresre marják egymást G. SZABÓ LASZLOi Dühödő Csodák nyáját terelni az értelem-akolba, míg szusszá jut szemernyi, költőnek ez a dolga. És eltörpül a baj, mit keserű sorsa rámért, ha aggódón lehajlik egy eldobott virágért. De ha szavába vágnak, éneke lesz az ökle — elkelne a világnak, hogy a ringből kilökje! ISMERETLEN LEVÉL A HALASI POLGÁRMESTERHEZ .Minden megmentésre érdemes néprajzi dolgot Györffy Istvánt elsősorban tanyás mezővárosok település- formái érdekelték. Megyénkben kutatása nemcsak a kiskunfél-| egyházi cifra szűrre, hs-nem a-z alábbi levél szerint Kiskunhalas város lakosságának étet- és munkakörülményeire is kiterjedt. 193S. szeptember 5—8-ig Kiskunhalason, mező- gazdasági, ipari, kulturális és kereskedelmi kiállításra készültek. A tervek kimunkálását már márciusban megkezdték. Ebben az időszakban születtek meg a központi elképzelések is. amiről az alábbi tevétekfanúskodnak. Brr Györffy István egyetemi finánniak, a Magyar Néprajzi TársaSá'g áielnöké'- nek levele Kiskunhalas város polgármesteréhez. (1938. március 31.1: / .4 Darányi Ignác Agrártudományon Társaság engem, Gesztelyi Nagy Lászlót és Magyar Kázmért megbízott, hogy a magyar gazdaságtörténet néprajzi emlékeinek összegyűjtésére tegyünk javaslatot, s a munkát indítsuk meg. Több célravezető terv ;merült fel. Ezek egyike az, hogy a vidéken gazdaságtörténeti kiállításokat kellene rendezni, s -az így összegyűlt anyagot valamely múzeumban kellene elhelyezni, ' Meg hánytuk-vetettük a dolgot, s úgy gondoltuk, hogy vagy Halason vagy Körösön volna célravezető egy ilyen kiállítást rendezni. Mindkét város mulasztást pótol, ha az utolsó órában múzeumot létesít. De úgy tudom, hogy a hajlandóság nem hiányzik egyik helyen sem. Egy ilyen kiállítás jól megrendezve az idegenforgalmat is emelné. Első helyen mégis azt javasoltam, hogy Halast kérdezzük meg, nem találná-e helyesnek és időszerűnek elgondolásunk kivitelét? Előre bocsátom, hogy anyagiakkal nem támogathatjuk a kiállítást, csak erkölcsi támogatást adhatunk1. A népélet érdekesebb jelenségeit, emlékeit azonban tanítványaim az Egyetemi Néprajzi Intézet költségén fotografálnák. Az ia véleményem, hogy nem is .kerülne sok pénzbe a kiállítás. Úgy gondolom ugyanis, hogy magam lemennék néhány napra s néhány ügyes tanítványomat is levinném vagy leküldeném. (Ezek/mellé a város egy-egy agilis és népszerű polgárt adna, s a város járművein bejárnák a tanyákat s a várost is, lefotografálnának minden megmentésre érdemes néprajzi dolgot, és összeszednének egyelőre kiállítás oéljából minden tárgyat, ami gazdaságtörténeti jelentőségű, esetleg más néprajzi tárgyat is. Ebből az anyagból a város kiállítást rendezne, s ennek bezáródása után a kiállított tárgyakat elkérnér vagy .megvenné a tulajdonostól a múzeum számára. Tekintettel arra, hogy divatból és használatból kiment tárgyakról (faeke. sárló, nyomtató szerszámok, pásztorholmik, háztartási eszközök stb.) van szó. azt hiszem mindenki szívesen odaadja ingyen is, ha kéri -a város. Jf Magyar Néprajzi Társaság •— ha a város meghívja — a kiállítás megnyitására lemenne, s ott tartaná. évi vándorgyűlését, amikor is "szakemberek előadásokat tartanának s a Társaság folyóiratát halasi tárgyú néprajzi közleménynek szentelné. , Esetleg a Bokréta szövetséggel is lehetne erre az alkalomra Gyöngyös bokréta ünnepséget rendezni, hogy az idegen forgalom nagyobb legyen. Mi gyűjtők a szálláson és élelmezésen kívül egyebet nem igényelnénk munkánkért a várostól. Ezt is úgy szeretném, ha tanítványaim egyszerű gazda családoknál lennének elhelyezve, hogy a halasi népéletet annál jobban megismerhessék. Időpont a tapasz vagy a nyár vége, esetleg, ha a város más problémák rriegoldásával van elfoglal- j va, a jövő esztendő. Ez utóbbi esetben az idén más vidéki városba tennők át működésünk színterét. Mielőbbi szíves válaszodat kérem a fentiekre kiváló tisztelettel: Budapest. 193,6. njárc. 31. cU. /Vty.-fr il-A4ldsf’j „Nagy örömmel vettem a városunkat, ért kitüntető bizalmat, mellyel bennünket a Magyar Néprajzi Társaság megtisztelt. Nálunk véletlenül ugyanez az eszme felmerült akkor, amikor a folyó év szeptember hó 5., 6., 7., 8-án rendezendő mezőgazda- sági, kulturális, ipari és kereskedelmi kiállítás rendező bizottsága e tárgyban összeüli. Amint tehát kitűnik, hozzánk éz H terv jobbTcbr nem érkezhetett volna. Igaz, sajnos, anyagiakkal mi sem nagyon rendelkezünk, a múzeum létesítése egyelőre a már említett anyagi hiányok miatt igen nagy nehézségekbe ütközik. de az anyag összegyűjtésére most, a kiállítással kapcsolatban, a legjobb alkalom kínálkozik. Ügy Méltóságodat, mint néhány tanítványát igen szívesem, látjuk városunkban s szives készséggel fogunk gondoskodni megfelelő ellátásukról, és segédkezni az anyag összegyűjtésénél. A magunk részéről május közepén végzünk egy tanyabejárást, mely alkalommal megindítjuk a nyomozást ily tárgyak után úgy, hogy a kiküldöttek már némi adatok alapján indulhassanak felderítő útjukra”. Kiváló tisztelettel: polgármester. A helyi sajtó a touiatás.-ered-ményeiről beszámolót nem közolt. Nagy Czlrók László életrajzából értesülünk, hogy .,1933—1939-ig ma-jd csaknem évenként látogatott el Halasra dr. Győnffy István és dr. Gönyei Sándor -néprajztudós. Ilyenkor további munkára serkentettek, tanítottak — írja Nagy Czi-rok László. Vonák József még azt is tudatja velünk, hogy „erőt, elszántságot olykor-olykor a városba látogató néprajzosok, Györffy István, Tálasi István őszinte baráti, jótan'ácsai adhattak csak -neki. Ok látták -meg Nagy Czirok Lászlóban először az igazi értéket. Fekete Dezső GYÖRFFY ISTVÁN A magyar tanya Tanya, vagy régebbi nevén szállás alatt a magyar Alföld szétszórt, magányos telepeit értjük, melyek ma a mezőgazdasági munkák, s általában a gazdálkodás középpontjai, régebben pedig a lábas jószág teleltető helyei voltak. A tanya azonban nem önálló településforma, hanem a hozzátartozó földbirtokkal együtt valamely város vagy nagyközség függvénye, önál-ló tanyaközségek — melyek tehát nem tartoznak valamely város, vagy faluszerű zárt településhez —, csak az utóbbi évtizedekben létesültek. Más szóval a magyar földművesnek az Alföldön két telepe van, egyik a városi, vagy falusi lakóháza. másik a határban levő nvári, vagy téli szállásul szolgáló tanyája. A tanyavilág a magyar Alföld közepét foglalja el. Nyugatról keletre haladva magában foglalja a Duna—Tisza folyók közét. ' átterjed a Tiszántúlra, egészen Bihar megyéig. Északkeletre felnyúlik Debrecen—Nyíregyháza vonaláig. Határa délen a Maros vonala s a Duna—Tisza közén lemegy szinte a Ferenc-csatornáig. Nyugat felé itt-ott átlépi ä Duna vonalát, s a Duna jobb oldali síkján is terjedőben van. Északi irányban majdnem Budapestig felhúzódik, s magában foglalja az egész Jászságot: 'Heves. Borsod megyék síkságain azonban még nem terjed. Az itt vázolt elterjedési körén kívül, sőt azon belül is vannak nagyobb határbeli tanyaszerű telepek, az uradalmi tanyák vagy majorok, ezek azonban nem azonosak az alföldi paraszti tanyákkal, mert nem parasztgazdák saját erővel művelt telepei, hanem al- lodiális eredetű urasági birtokok, amelyeken a földet művelő cselédség él a gazdálkodást vezető gazdatisztek alatt. A major sohasem tartozik valamely zárt telepen — mondjuk városban — levő lakóházhoz. Bár a tanyák úgy tűnnek fel, mintha a múlt évszázadban megindult belterjes művelés szólította volna őket életre, mégis alaposabb vizsgálat után kiderül, hogy már évszázadok előtt is megvoltak, és mindig kapcsolatban állottak az alföldi magyarság életmódjával. A magyarság pedig úgy a honfoglalást követő időkben, minit a tatárjárás, majd a török pusztítás utáni századokban főleg állattenyésztéssel élte az Alföld tágas síkságát. Erre a földrajzi viszonyok is rákényszerí tették a népet, mert nagy területek vqltak kitéve az áradásoknak. A vizek ugyanis szabályozatlanok voltak. Másrészt az Alföld gabonatermelésre alkalmatlan homokjain, szikjein nem volt érdemes termelni. Gabonát a jól termelő területeken is csak saját szükségletére vetett a nép. Gabonakivitelről a járhatatlan utak miatt szó sem lehetett. A török világ 'előtt még sűrű, apró falvakban lakó népnek nem sok szántóföld kellett. Annál fontosabb kiviteli cikk volt a lábas jószág, azt saját lábán elhajthatták a távoli külföld piacára is. A tanya vagy szállás tehát mint az állattartás, főleg pedig az állatteleltetés központ* ja, ősi hagyományaként megvolt már nemcsak a török — vagy távolabb a mongol pusztítás —, hanem még a honfoglalás előtt is, miint nomád téli szállás. A napjainkban meglevő mezőgazdasági tanyát tehát ősi életformánkból mentettük át mai életformánkba, s úgy tekinthetünk reá, mint keletről hozott gazdálkodásunk rendszerének emlékére, s a nomád életformák legmagasabb fokú kifejlődésére. Ma már ugyan csak részben áll* az állattartás szolgálatában, a nomádokat jellemző költözködő életmód azonban bizonyos tekintetben még ma te velejáró ja, mert a ház és tanya között az alföldi magvar időszakonként ma is költözködik. A tanya tehát ősi soron ma is. időszaki szállás, és az egész családnak nem állandó laká- • sa. Ha újabban már sok gazda ott éli is le az életét, öreg korára, ha nyugalomba megy. visszatér a városba. A tanya tehát főleg abban különbözik minden más európai magányos településtől, hogy nem önálló telep, hanem függeléke egy népes, csoportos földmívestelepnek, a parasztvárosnak. (1937.) MÁTÓL LÁTHATÓ: Bodor Miklós kiállítása „Ott tenyészik a bús árvalányhaj S kék virága a szamárkenyémek” (Petőfi Sándor: Az Alföld) A bugaci puszta szélén „tanya-műtermében” élő és alkotó Bodor Miklós a Kiskunság szinte minden dűlőútját, szélmalmát, út- keresztjét, valamennyi népi műemlékét ismeri, sőt éveken át száz meg száz rajzban meg is örökítette azokat. Vállalkozása a fényképezés korszakában is hordoz pótolhatatlan értéket, főként a lényeges dolgok kiemelt hangsúlyozásával. S hogy milyen jelentőséggel bír napjainkban is a mikrovilág rajzi feldolgozása, azt éppen a Kecskeméti Galériában mától látható Kék szamárkenyér örömei és keservei című legújabb rajzsorozata igazolja. Bodor Miklós nemcsak messze tájról gyűjti össze a megőrzésre érdemes motívumokat, hanem egy-egy részletnél elidőzik, kutató alkatra! valló elemzésbe, mélyrétegű feltárásba kezd. E mostani sorozata első hallásra témaszegénynek tűnhet, a kész rajz azonban már eloszlatja az aggályokat, az alázatos témaválasztás csupán kiindulópontja a strukturális feldolgozásnak, ő a tájra igazán jeljellemző motívumot dolgozza fel, szemben azzal az idegenforgalmi szemlélettel, amely a puszta látványosságait helyezi előtérbe. Rajzainak készítéséhez éveken át tanulmányozta a szamárkenyér csillagszerkezetét, csővirágainak az elhelyezkedését. Amit Petőfi Sándor a szavak segítségével fejezett ki, Bodornál a vizualitás nyelvén fogalmazódik, meg. A rajz sajátos eszközeivel, a „szegény” szamárkenyér szerkezeti értelmezésével mutatja meg a növény valódi gazdag- , ságát, azt, hogy elegendő szellem van benne ahhoz, hogy észrevegyük eredeti szépségét. A fő motívum kitüntetett és felnagyított helyzetében szürrealisztikusan lebeg a kompozíció tetején, mint a szél által felkapott pitypang, hátára véve a pusztára jellemző egy-egy attributomot, például bikát, kutyát, embert. Alatta a mély horizontú tájban a bugaci Pásztor Múzeum és további háromnégy épület csoportja állandó jelzőjévé válik a képnek. Bodor Miklósnak van türelme az élethez. Megáll a „kis dolgok” mellett is. Észreveszi és másokkal is láttatja a látszólag nem fontos jelenségeket, melyek mellett gyakran figyelmetlenül haladunk el. ö azon kevesek közé tartozik, akik tavasszal hallgatják a fű növését, észreveszik a rügyek kipattanását, érzékenyek embertársaik örömeire és pa- /■ naszaira. 1 Bodor Miklós rajz-sorozata a természetből a természetbe vezet el bennünket, hozzátéve újabb fontos karakter-jegyeket a kiskunsági táj teljesebb megrajzolásához. (Kecskeméti Galéria, 1984. február 9.— 1984. március 9.) SüH Bánszky Pál
