Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-09 / 33. szám

1984. február 9. 9 PETŐFI NÉPE ARCOK ÉS VALLOMÁSOK Dr. Filius István, a mezőgazdasági tudományok doktora Budapesten született 1931-ben. A gimnázium után az Agrártudo­mányi Egyetem — akkor még az volt a neve — kertészeti karán szerzett diplomát. Volt állami gaz­daságban üfemvezető, egyetemen tanított, azután Kecskemétre jött, a kertészet—szőlészet—gyümöl- csészet fellegvárába. Először a fel­sőfokú mezőgazdasági technikum vezetője volt, majd létrejötte.óta a Kertészeti Egyetem kecskeméti Kertészeti Főiskolai Karának igazgatója. — ön rangos intézményt irá-t nyit. Hatvannál több oktató és csaknem háromszor annyi egyéb beosztású dolgozó tartozik a „had­seregéhez". Évente a továbbkép­zéssel együtt ezernél több kész, félkész vagy leendő szakember tanul irányítása alatt. Nem fá­rasztó ez? És nem túlságosan nagy a felelősség? — Fárasztó, olykor a felelősség érzése sem távoli tőlem, de egy­általán nem terhes. Vagyis néni panaszkodom miatta. — Tudomásom szerint az intéz­mény irányítása mellett egyéb feladata is van. — Nincs hiány ilyesmiben. Leg­többször az egyik beosztás, meg­bízatás hozza magával a másikat, a többit. Az ember adott helyzet­ben belekerül egy számára érde­kes, sok szellemi élménnyel ke­csegtető áramkörbe. Itt aztán megtalálja magát, a hasznos cse­lekvési lehetőséget. És mit csinál ilyenkor? Vállalja az újabb és újabb feladatúkat, az érdekes el­foglaltságokat. — önnek konkrétan milyen megbízatásai vannak jelenleg? — Ugye, .nem kell mindet fel­sorolni? Tagja vagyok a megyei párt-végrehajtóbizottságnak. el­nöke a MTESZ megyei szerveze­tének ... S van felelős megbíza­tásom még a Magyar Tudományos Akadémia bizottságaiban és a Magyar Agrártudományi Egye­sületben. — Többször megkapta a Me­zőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést, majd a Munka Ér­demrend ezüst és arany fokoza­tát. Sőt a megtisztelő Akadémiai Díjban is részesült. Ez azt bizo­nyítja — összefüggésben az em­lített funkcióival —, hogy meg­becsülik, elismerik; vagyis: le­het próféta az ember a saját ha­zájában is. — Mit mondhatnék erre töb­bet. igazabbat, mint azt. hogy ma már — mert nem így volt mindig — igenis lehet. Van olyan — nem is egy — feltalálónk, ál­lami gazdasági igazgatónk, tudo­mányos kutatónk stb.. aki szerin­tem sehol a világon nem tudta volna jobban kibontakoztatni a tehetségét, mint éppen idehaza. — S mit szóljunk azokról, akik olykor sok éven keresztül nem képesek elfogadtatni tudományos kísérleteik igazát? — Ez más kérdés. Belejátszik sokszor a szubjektum, a szőkébb környezet légköre is. Én ilyen szempontból szerencsésnek mond­hatom magam. — ön először (egyetemi) kis­doktor, majd kandidátus lett. Legutóbb — a múlt év végén — az Akadémián védte meg sike­resen disszertációját, s megkap­ta a tudományok doktora címet. Ezzel belépett a tudósok sorába. Miről Szól a disszertációja? — A címe: A hő- és fényener­gia hatékonysága a zöldségter­mesztésben, Nem hiszem, hogy ez így önmagában sokat mondana az olvasóknak. — De azért gondolom nem hi­szi azt, hogy a nagyközönség kö­rében érdektelen a munkája? — Nem. dehogy. De úgy áll a dolog, hogy az ilyesfajta tanul­mányok. feldolgozások, szintézi­sek a szakmának szólnak. Más téma. fiogy ezeket a hétköznapok „aprópénzeire” lehet és kell vál­tani. a mindennapi gyakorlat szolgálatába állítani. — ön tesz is ennek érdekében — túl a munkaköri feladatain? — Azért írok könyveket, ta­nulmányokat, hogy a tudományos eredmények megvalósuljanak a termelés gyakorlatában. — Nemrégiben Mexikóban járt egy szakmai világkonferencián. Talán éppen ilyen megfontolásból volt ott, és tartott előadást? — Ezúttal többről volt szó. Például az derült ki — ismét —, hogy hazai mezőgazdasági, azon belül szőlészeti—gyümölcsészeti— kertészeti kutatásaink eredmé­nyei egyre inkább közkinccsé válnak szerte a világban. — Ügy tudom, hogy Mexikó­ban egy önök által kikísérlete­zett és azóta országszerte elter­jesztett módszert is alkalma volt bemutatni... — Munkatársaimmal sikeres kísérleteket hajtottunk végre, Ember a bölcsőben Előhang — Hát megszületett. — Meg. — Pedig nem akartátok. ­— A harmadikat tizenhárom évi bölcsőnyugvás után, az ember nem úgy várja, mint a messiást. — És akkor.,.? — Egyedül ő akarta. Az éle­tet választotta. — Áldásunk rá. — Most mi is azt mondjuk: ha nem volna, ki kéne ta­lálni. Tűnődés Ember a bölcsőben, mond­juk megszokásból. De hol van már a bölcső, a fából ácsolt? Megőriztük nevében, eldobtuk testi mivoltában. Csak a ne­vét kuporgatjuk kezünkben- szívünkben, mert érezzük: va­lami ősit, valami örök emberit jelez. A születést, a teremtést, a fölcseperedést. Tudom, ezek szavak. Mond­hatni, nagy szavak, semmi több. De mihelyt kézbe ve­szed a törékeny emberkét, el­tűnnek a szavak, a lélek be­fogadja, életté, érzelemmé me­legíti. Kinek kisgyereke van, tudja: van ilyen csodatétel. Reggelente a bölcsőben vala­mi ragyogás kél, akár a Föld horizontján napf eljöttékor. Ezt az édesanya érzékeli igazán, aki az új élethez a lélekmele- get is sugározza. Mit jelent egy kisgyermek érkezése a családba? És mit a világba? Válaszunk fontolga­tandó. Nekünk, embereknek két énünk van: az egyik azzal érvel, hogy a gyermek lemon­dással, küszködéssel jár, jobb, ha nincs — a másik meg az­zal csábít: csak Vele együtt teljes az életed. Velük, a kis­gyerekekkel együtt kerek a Föld. Es a világ? Egyik kezével áldást oszt. másikkal halált. Egyfelől a gyermeki aján­dékokkal bíbelődik, másfelől a rakéták játszótereit egyengeti az emberiség számára, meg­váltásul. Ki-ki természete sze­rint. Beszélünk a békéről, til­takozunk, aláírunk. Mindany- nyian átérezzük-e? Ha egy kisgyereket aludni láttál, el­nézted vibráló arcát, csukott szemét, nyugodt lélegzését, tö­rékeny kiszolgáltatottságát — elmondhatod: láttad a békét. Hétköznapok Munkából hazatérsz, fáradt vagy, jó lenne fél órát pihen­ni. Es mi vár otthon? A napi bevásárlás, boltban a sorál­lás, fürdőszobában a pelenka­mosás. Zsörtölödöl, kulizás az élet. Már sértegetnéd párodat, ki szintén munkából jött, fá­radtan, lakásán rázúdul a csa­ládi „műszak", főzni, rendet tenni, kisgyermeket megsze- retgetni. A háromból egy elég volna. Mondom, már morgo­lódnál, amikor szembe jön ve­led botladozó léptekkel, kérő kezekkel, sugárzó szemekkel az egyéves kisgyerek. És megáll benned a haragos szusz. A ke­ménység, a kérgesség, ami év­tizedek hajszájában az ideg­zetedre, a telkedre rárakódott, lassan fölenged. Valami me­legséget érzel. Ember lettél, érző ember. A kisgyerek terhe valami ősi együvétartozássá válik. Életed jobbik része. Néha eszedbe jut, hogy an­nak idején asszonyoddal el­mentél az SZTK-ba, várni kel­lett, már érezted, terhes. Az­tán megütötte szemedet a fel­irat: terhesgondozás. Kinek terhes? Hiszen ez a „teher” az élet legszentebb dolga: az em­ber örökös újjászületése. Mennyivel jobban érezték pa­rasztasszonyaink a nyelv édes izét, meg a szülés létfontossá­gát, midőn a gömbölyödő asz- szonykára azt mondták: áldott állapotban van ... Kenyérkereső vagy, reggel sietnél munkába, de hallod az anyai hangot: „Nem marad­hatnál kicsit a gyerekkel? Míg jön a Mami ..Nyelsz egyet. Meglehet, az édesanyának fon­tos dolga van munkahelyén. Dehát lehet-e fontosabb, na- ’ gyobb dolog, mint egy ember­ke testét, lelkét, jellemét na­ponta „termelni", nevelni, for­málni. Egésszé tenni. Eszedbe jut, hogy a méhek társadal­mában az anyaméh királynői státuszban van. De hát ők oktondi állatok. Gólyahír Mondják, vannak újszülöt­tek, kiket a gólya hozott. A mi emberkéik is észrevétlenül jött. Az anya ugyan megsej­tett valamit, az orvosi vizsgá­lat nyugtatta meg: semmi vész. Mire bizonysággá lett a gólya jötte, már úgy meg­. fészkelt, nem lehetett elhes­senteni. Mulatságos, hogy éppen az orvostudomány ... Csak annyi történt: a békareakciónál biz­tosabb vizsgálatot alkalmaz­tak, és az újfajta, tévedhetet­len műszer melléfogott. Igaz lenne, hogy a béka megbízha­tóbb a tudományos műszerek­nél? Meglehet. Az minden­esetre mellette szól, hogy a békának létkérdés pontosan je­lezni a gólya érkezését, mert ahol föltűnik a gólya, onnan a békának nyomban el kell tűnnie. Lám, olykor egy kis tévedés kell ahhoz, hogy egy ember­ke napvilágot lásson. Persze, sokat lehetne beszélni arról, miként állja körül a bölcsőt a társadalom a maga sokféle gondoskodásával, segítségével. Hogy az újszülöttnek egészsé­ge, növekedése, jövője legyen. De hát ezt mindenki ismeri, minek mondanám. Talpraállás Ha kisgyermeked van, tanú­ja lehetsz saját felcseperedé­sednek. Látod, így lettél em­ber. Rájössz, milyen nagy dol­gok a kicsi dolgok. Az. hogy az újszülöttnek meglegyen a két füle, a két szeme, a két lába, és hogy ezekkel halljon, lásson, majd talpra álljon, út­nak induljon a világba. A gyerek felcseperedésében végigkísérted az ember kiala­kulásának több évmilliós út­ját, amit gyereked másfél-két év alatt megtesz. Hiába, ő már gyorsuló időben született. Nagy pillanata a kisgyer­meknek (akárcsak az ősem­bernek) az első talpraállás. Amikor bizonytalan léptekkel elindul a lakást földeríteni. Számára itt, a házban kezdő­dik a haza. Később bejárja la­kóhelyét. a közeli dombokat, távolabbi tájakat. És számá­ra ott a haza, ahol gondosko­dás és szeretet várja. Emlék­szem: nagyobbik lányom két- három éves korában, amikor a messzi borsodi tájra utaz­tunk, úgy érezte, más országo­kon megyünk át, csak a nagy­szülők városára ráismerve csil­lant töl szeme és szava: Ugye. ez már Maayarország? A bölcsőből kilépő tau int haza. A háztól a haráia. Am", go bölcsőjétől a nemzet böl­csőjéig. Balogh Ödön aminek a vége egy azóta szaba­dalmaztatott találmány lett. En­nek lényege az úgynevezett váz­nélküli fóliaágy használata a zöldségtermesztésben. Örülök az érdeklődésnek, a sikernek. — Engedjen meg egy másfajta kérdést. Itt a tér is, a kollégium is Erdei Ferenc nevét viseli. Van emléke a nagy tudósról, aki any- nyira szerette az Alföldet, s azcm. belül különös vonzódással Kecs­kemétet? — Büszke vagyok rá, hogy dolgozhattam is mellette. Cso­dáltam haladó szemléletét, rend­kívüli sokoldalúságát és kemény, következetes aktivitását. Többek között azt tanultam tőle, hogy a döntések meghozatala előtt sok­oldalú és nagyon alapos megkö­zelítés szükséges. De talán a leg­jobban mindig gondolatainak merészsége tetszett. — Szigorú vezetőnek tartja ön­magát? — Inkább következetes sze­retnék lenni. Ha ez szigorúság, akkor a válaszom igen. — Sokat dolgozik? — Ki dönti el, hogy a magam­fajta embernél hol kezdődik és mikor ér véget a munka? Ha mondjuk szombat éjjel nem tu­dok aludni, és azon töprengek, hogy mit és hogyan kellene csi­nálni. akkor talán nem dolgo­zom. Hozzáteszem ehhez, hogy akinek hivatása van, annak nem órával mérhető a munkaideje. — Kérem, mondjon a család­ról valamit... — A feleségem kertészmérnök. A nagyobb fiam ugyanezen a pá­lyán van már. aki kertész üzem­mérnök. Hogy a kisebbik, a Peti? Lehet, hogy vele tovább erősödik majd a „szakmai ártalom”. De ő még — van ideje — nem dön­tött. — Ha újra kezdhetné az éle­tét, mit csinálna másképpen? — Semmit. Azonos körülmé­nyek közt ugyanezt tenném min­denben, ha alkalmam lenne rá. Varga Mihály SZOVJET KÖLTÖ RÓMAI DÍJA Raszul Gamzatov szovjet költő nyerte el a XX. század költészete n emzetközi1 verseny első díját Ró­mában. A versenyre 313 költő küldte el munkáit. A verseny ismert olasz kritikusokból, költőkből és újság­írókból álló zsűrije megjegyezte, hogy Gamzatov verseiben általá­nos emberi témákat dolgoz fel, egyebek között az emberek béke­vágyát. A hatvan esztendős Lenin-díjas költő a Dagesztáni Autonóm Köz­társaság szülötte, a Kaukázus he­gyei közül érkezett. A Szovjet­unióban és világszerte több tucat nyelven jelentek meg versei. FILMJEGYZET Dühöngő bika Jake La Motta, a negyvenes évek amerikai középsúlyú világ­bajnoka elevenedik meg — ön­életrajzi írása nyomán — Martin Scorsese új amerikai filmjében. Az egykori boxoló 1964-ben, New York-i otthonában idézi fel a múltat. A visszaemlékezés kere­tébe fogott fikcióként is a doku­mentum erejével bíró itörténet színtere Bronx. Joke La Motta érvényesülésének lehetséges útja — szegény olasz bevándorlók gyermekeként — erősen korláto­zott. Óriási lendülettel Indul meg ökölvívói pályafutásán bátyja: Joey irányításával. Hihetetlen testi erejét, állóképességét csu­pán indulatossága múlja felül. Mégis hiába elszántság, önsanyar­gató edzés, sőt a kiütéses győ­zelmek sora, az annyira áhított bajnoki cím nem jön közelebb. A szárítót fis) Szorosan körbe­záró üzletemberek megakadályoz­zák a tiszta sportszerűség érvé­nyesülését. „Nyílt” ajánlataik azonban hosszú évekig elutasí­tásra találnak, a kemény küzdel­mekkel teli évek úgyis csak elégedetlenséget, feszültséget hoz­nak. Eljön utolsó lehetősége, hogy megegyezzék néhány hivatásos „sztárcsinálóval”. így lehet csak 1949-ben középsúlyú bajnok. Öröme nem marad tartós, egyre inkább magára marad, bajnok­ságát is elhódítja tőle , Sugar” Ray Robinson. Még öt évig har­col, azután föladja. Visszavonul, és Miamiban nyit éjszakai lokált. Jake La Motta a Dühöngő Bika című filmben, végigjárja a ma­gányosság minden lehetséges fo­kozatát. Scorse«e a filmte elején készített kéoekben felmutatja nem „hősének”, inkább c«ak em­berének levezetendő kéoletéL üres nézőtér előtt egyedül a Hitelrontók — Az ember kiteszi a lelkét, míg sikerül felhajtani egy köz­kedvelt rockbandát. Azután legutóbb is mi volt? Elkelt az összes jegy, mert még a szóm-, széd községekben is kiplakátol- tuk a koncertet, s csak előtte levő este telefonált az együt­tes, hogy megfájdult a torka nz énekesüknek, nem tudnak jönni — panaszolta az egyik kultúrház igazgatója. — Mit lehet ilyenkor tenni? Idecső- dült sok száz fiatal, elégedet­lenkedtek, és jogosan, mert nem ez volt az első eset. hogy így jártunk. Az ilyesmi évente négyszer-ötször is megesik, s persze a művelődési házat, azaz minket szidnak, nem a kedvenceiket... Igen, ez ront­ja. a hitelünket, a lakosság sze­mében, Ha túl sok az elmaradt koncert, előadás, utána hóna­pokig vesződhetünk, míg sike­rül visszaédesgetni a közönsé­get ... Pedig a bevételt valójá­ban a szórakoztató jellegű mű­soros estek jelentik a művelő­dési intézményeknek, mert igaz, hogy jókora gázsit kérnek mostanában a művészek, de a rendezvények többsége (teltház esetén) még így is rentábilis. A népművelő tervez, szer­vez, rendez. Mondhatni: ez a dolga. Az adott település lakói­nak igényei —, ’s a művelődési ház anyagi lehetőségei — sze­rint válogat a szórakoztató, tá­jékoztató vagy művészeti jelle­gű műsorok, előadások közül. Együtteseket hív, neves színé­szeket, énekeseket, politikuso­kat ... Azután megköttetik a szerző­dés; rögzítik a tervezett pro­dukció pontos idejét, tartalmát és terjedelmét, a gázsi nagysá­gát ... Ezután már „csak” a propaganda, a közönségszerve­zés van hátra. Ha a népműve­lő valóban a lakosság igényei szerint választott a kínálkozó programok és időpontok közül, akkor a jegyek hamar gazdára találnak. Azazhogy még vala­mi kell a sikerhez: kedvező ta­pasztalatok a közönség részéről a művelődési ház műsorait il­letően. Tehát lényeges az intéz­mény „hitele”, ami ugyebár a népszerűségének feltétele is egyben. Elég sok elmaradt ;— bár' nagy kondításokkal belíaran'-1' gozott — műsorról, előadásról hallani évről évre, megyeszer- te. Legutóbb például Egri Já­nost vártuk hiába az Erdei Fe­renc Művelődési Központban, ahol a program szerint Elme­bajnokság című könyvét dedi­kálta volna a tévé közismert játékmestere, s a plakát sze­rint közös játékot ígért az ér­deklődőknek. Azután egv órá­val a meghirdetett időpont előtt, tévéfelvételre hivatkozva Ij lemondta a vendégszereplést, jjj Az odasereglett játszani vá- 11 gyóknál, talán csak a művelő- jjj dési központban levő könyv- jjj áruda eladója volt csalódot- íÉ tabb, hiszen háromszáz kötetet jjj rendelt ez alkalomra a best- jjj sellernek legkevésbé nevezhető« Elmebajnokságból... Az Erdei Ferenc Művelődési |[ Központban egyébként, évente átlag tíz-tizenöt ilyen eset tör-® ténik. Nemrégiben például két a népszerű humoristát (Kern jjj Andrást és Verebes Istvánt) jjj várták Kecskemétre, előadói H estre. Azután az Esti Hírlapot jjj lapozgatva megdöbbenéssel ol-jl vashatták a népművelők. hogyjÉj ugyanazon az estén egy fővá-jj| rosi klubban lép fel a két köz-jjj kedvelt színész. Végül kiderült:« a művészek menedzsere „el-111 szervezte” a dolgot... Felelősségrevonás — jutjl eszébe a csalódott embernek,jjj ha ilyen esetekről hall. Elmé-H letileg lehetséges is ez, de csak» elméletileg! A szerződéseknek gj ugyanis van egy kitételük: rá-pl dió-, televízió- és filmfelvétel.Hj illetve betegség esetén kárté-H rítésre nem kötelezhetők a mű-jjj vészek, előadók. Ha betegek.« orvosi igazolást kell küldeniük.« Olyasmiről még soha nem hal-fii lottam, hogy egy-egy nagynevű* művészünk ne tudott volna be-lg szerezni ilyet... Félreértés nefH essék: még csak feltételezni® sem merem, hogy telefon on jgf rendelik meg ezeket az igazo-H lásokat orvosaiktól! Csak ép-lg penséggel nem nehéz elképzel-aj ni, hány ezer igazolásra okot® adó, de valójában ellenőrizhe- gj tetlen panasz létezik, létezhet, jjj Például ilyenek: hangszálfáj-ji dalmak, depresszió, gyomor- lg rontás, nyakizomrándulás, azl idegbántalmak különfélébb |j| esetei... Tehát gyakorlatilag fa szinte lehetetlen kártérítésre Ifi kötelezni, felelősségrevonni ’~~b bárkit is, függetlenül, hogy va- Jjj lójában mi miatt mondja le az® utolsó pillanatban —, ha egy-fi általán lemondja! — valaki azm előadását, műsorát. Igen, mondjuk ki: a művelő- m dési házak, a népművelők ilyen m tekintetben kiszolgáltatottak. S - - pg£$ze; a. köZióhség is az,: Mit;jgl * iehet'tenm?1 -«»s Nem hiázemiS lnfiSgy IkerínSz'lüjságírónórt?,kel-S lene meditálnia. Egy viszont m kétségtelen, s remélhetőleg a m nagyközönség (a széles publi- jl kum) is jobbára így vélekedik: m Nemcsak a művelődési házak 9 hitelét rontják az elmaradozott fi műsorok, előadások, hanem a Jj távolmaradó, utolsó pillanatban || visszakozó művészek,, előadók §1 népszerűségét is. ■ ■ Koloh Elek ringben, leopárdmintás kapuc­nis köpenyébe burkolod zva forog körbe, fáradhatatlanul öklözve a levegőt... A két emberre redukált, meg­világított, végsőkig lecsupaszított küzdőtér színpad benyomását kelti. Ezen a parányi szorító- színpadom a kamera egy még ki­sebb színteret követ; az emberi arcot. A felvételek meghökkent tőek: csontok roppannak, szökő- kútként lövell, fröccsen á Vér, nem a száj szól hanem pontosan követhető brutális átalakulásával az egész arc beszél. Külső és belső harcok egyaránt rajta hagy­ják maradandó nyomukat. Ez a „színház” nemcsak olyan, „mint­ha élne” (egyes korszakok jelleg­zetes óhajaként), hanem a leg­valóságosabban él. A téma dokumentumának fel­tüntetett) elemekkel történő fel­dolgozása a stilizálás különleges módját hozza létre. Jake La Motta féktelen erők megszállottjaként áll elénk. Bizonytalanság és szenvedé­lyesség, bűntudat és féltékenység vezérli összeütközései során — végül is önmaga ellen. Kompro­misszumra és megértésre képte­lenül támad családjára — azon kevesekre, akikhez valamilyen viszony fűzi — testvérére, aki me­nedzsere, védelmezője, „lelkiis- merete”, és feleségére, akinek életét önző imádatával fokozato­san teszi tönkre. Az életre-halál- ra szóló mérkőzések mindenható­ságába vetett hit végül átadja helyét a fájdalmas felismerésnek: az erőszak végül is hatástalan. Az utolsó képek a kövér, alko­holtól felpuffadt éjjeli mulató­tulajdonost ábrázolják, aki ha nem is találta, meg a belső nyu­galmat, de ésszerűen próbálja meg a „túlélést”. A kort, emberi tragédiát, s a bőven ömlő izzadságot és vért feketén-fehéren is árnyaltan, va­lódi atmoszférát teremtve idézi meg a film. Jake La Motta testi-lelki tor­zulásának hosszú és (rendhagyó befejezéséig) visszafordíthatatlan folyamatát Robert de Niro rit­kán látható intenzitással jeleníti meg. Károlyi Júlia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents