Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-08 / 32. szám
I 1984. február 8. • PETŐFI NÉPE • 5 PÉNZZEL ÉS PÉNZ NÉLKÜL — ÉSSZEL A közművelődés fillérjei Kiskoroson Január elseje óta — legalábbis elméletben — a gazdálkodási önállóság és a közvetlen anyagi érdekeltség egészséges szellői fújnak a közművelődésben. A kultúr- házak igazgatói lázasan számolgatnak, bevételt' és kiadást vetnek össze, különleges és még különlegesebb lehetőségeket fontolgatnak, merthogy ezentúl: zsebre megy! Kár volna persze csupán ezt látni az új gazdálkodási módot elrendelő határozatban; ez ugyanis az esetleges pozitív ' következmény. A kiindulási pont prózaián egyszerű: a mai — §okszor. s mindannyiszor inkább sötét, mint világos tónusú színekkel ecsetelt — gazdasági helyzetünkben az alapellátásra juthat csak elegendő pénz. Minden mással takarékoskodni kell: így és ezért csökken a közművelődés állami támogatása. így és ezért született meg az érdekeltség elvén nyugvó rendelkezés. Mielőtt azonban lemondó legyintésre vetemednénk, nézzünk körül: vajon az új helyzet tényleg a tartalmi színvonalat rontja-e? Kiskőrösön azt ta- pasz^ltuk. ' hogy a szükségből erényt is lehet kovácsolni, azaz: a most nyitott kiskapukon hosz- szú tömött sorban jönnek-men- nek a látogatót (s a működéshez szükséges pénzt) hozó ötletek ... Ahhoz, hogy Sinkovicz László igazgató és kollégái, ha mértéktartóan is, de alapvetően derű- látók "lehetnek, az kell, hogy az Initézmépyük működését finanszírozó tanác.s olyan legyen, amilyen. Megtehetnék — a több mint száz Bács-Kiskun megyei művelődési házból sokan erre tudnak példát! — hogy kifizetik az úgymond „törvényes” támogatást, és a többit a "jószerencsére bízzák. Szerencsére nem ezt teszik: . in- rt-menteonnan i csordogáló pénzimar :padvá*iyukból is”odaítélnek-1 szépen csengő forintokat a művelődési háznak. Volt olyan esztendő, hogy a felújítás, a festés más-, honnan elő nem teremthető költségeire 800 ezret tudtak átutalni. (Van Duna mellékii nagyközségünk, ahol a közös pénzből fhég a fűtésre-világításra sem futja, s az alkalmazottak fizetése is attól függ: elegendő „pénzes" rendezvényt bonyolítanak-e le az adott hónapban . ..) — Mit jelent á Petőfi Sándor Művelődési Központban ez a szó: gazdaságosság? Sinkovicz László": — Ma már mindent, mert ettől függünk. Ha sikerül optimális színvonalú ék sokak érdeklődésére számot tartó programot összeállítanunk, akkor felszínen maradunk. Ha nem ... — A színvonal és az érdeklődés nem feltétlenül esik egybe, sőt olykor épp az ellenkezőjét tapasztalja az ember. — 'A mai helyzetben ‘megfontolást érdemlő tartalom nélkül már nem lehet ..csak úgy” hivatkozni az úgynevezett „magas művészi értékekre”, figyelembe kell venni a forintális tényezőket is. Mi is levontuk a magunk számára érvényes következtetéseket: néhány kiscsoportot, kliubot megszüntettünk. s így csökkentettük a veszteséget. Még mielőtt bárki bármit szólna: áz a tapasztalatunk. hogy ha konkrét társadalmi igény hív életre egy művelődési házi csoportot, akkor az gazdasági szempontból is nyereséges, vagyis. feltételezhetően nem volt igazi gyökerük a megszüntetetteknek. — Nem kétlem, hogy igaza van; de azért' bennem motoszkál a kérdés: nyilván nem kizárólag a megszüntetés a megoldás? — Én sem állítottam ezt. Mi inkább — ha lehet — az átcsoportosítás előnyeit használjuk ki: az összes tanfolyamunk nyereséges. Az itt képződő pluszt az egyébként ráfizetéses szakkörökre. klubokra fordítjuk. Vagy más szóval: mi is dotáljuk a jó színvonalat. — Meg, úgy látom, ötletért sem mennek a szomszédba: legutóbb még nem láttam hirdetőtáblát a ~öejafátna[:.. ■ -i—% Mindent ki kell használnunk, így jött az az elképzelés: egy hétre ötven forintért bárki kifüggesztheti magán-közleményét. Nem nagy tétel — de a köz- művelődésben nem a forintok, a fillérek is számítanak. Így jutottunk el egy játékterem-szerződés aláírásához js: egyébként is fűtött.' egyébként is kivilágított helyiségünket adjuk bérbe évi 60 ezer forintért, a mi feltételeinknek megfelelően: az it+ üzemelő gépek kevesebb pénzért több játékot adnak, mint másutt. A Petőfi Sándor nevet viselő művelődési ház az utóbbi pár évben figyelemre méltóan fejlődött. A szakmabelieknek sokat mond. hogy - nagyrendezvényeik látogatottsága 100 százalék fölé emelkedett, s hogy például 50- ről 270-re nőtt a pódiumbérleteseik száma. A laikust ez nem érdekli, mert számára az a fontos, hogy kedvenceit láthassa saját városában. Nos. éppen ezért az emelkedés, mert b kedvenceket tudták megnyerni... A jövőre vetett pillantásukban van egy adag aggodalom is. Az ma felmérhetetlen, hogy az élet- színvonal alakulása mennyire hat intézményük munkájára: törvényszerű, hogy nem a kenyérről, a tejről, a húsról mond le az ember: enni kell. Művelődési- házba járni? Ha olyanok a viszonyok, jó a tévé is — belépődíj nélkül. Gondjaikat szaporítja, hogy magas bevételt csak magas színvonalú — és emiatt méregdrága — műsorért kapnak (hiába, a műsoradó is a piacról él!) Harminc- ötezer forintért vállal vendég- szereplést a szegedi színház, a négyszáz helyre 430 jegyes nézőt számolva (pótszékek adják a többletet) 80 forintért kell árulni a jegyeket. Tudni kell: a szegedig két éve 24—25. 4—5 éve 16—17 ezerért játszottak Kiskőrösön, s már csak az emlékekben él az 1970-es évek közepe, amikor megelégedtek 10—12 ezer forinttal is. Üzletembernek is felcsaptak: felemelték a terembérleti "díjakat. és ezentúl a vállalatok, üzemek itteni rendezvényeinek teljes műszaki-személyi ’ feltételeit biztosítják méltányos árért. (Eddig külön téesz-autó hozta be a takarítóbrigádot, a vörös drapériát meg a virágcserepet. Az ötszáz forintos emelés után ez elmaradhat — s a termelőszövetkezetnek is olcsóbb: mindent ösz- szeszámolva neki sem ötszázban volt...) Néhány — korábban x ingyen es — rendezvényre belépődíjat szednek. Nem volt még olyan, aki sajnált volna 15 forintot azért, hogy dr. Czeizel Endrét meghallgathassa — s ez csak egy példa. Kiskőrösi tapasztalatainkat úgy Összegezhetjük: ahol korrekt partner a fenntartó szerv fa tanács), s ahol ötletdúsak a népművelők, ott a kevesebb pénzből is lehet eredményesebben dolgozni. Az kell hozzá, amit egyébként forinttal nem lehet megfizetni: szellemi energia. Mindenesetre: jó befektetés.» Ballai József fképernyő" Közérdekből rámenős Aligha árulok %1 szakmai titkot, ha tudatom: az írógéppel, kamerával, mikrofonnal dolgozó újságíróik időnként úgynevezett „háttéranyagokkal” igyekeznek a közvéleményt vailamilyeh j jó ügy érdekében befolyásolni, csökkenteni nemszeretem intézkedések ikedvetlenítő következményeit. Arról a bizonyos eseményről, döntésről látszólag csalk érintőlegesen szól a műsor, de azzal, a Céllal, hogy az információk megkönnyítsék a helyes véleményformálást. Márcsak azért sem keli tartanom, hogy netán szakmai fortélyokat árulok el; mert vannak a szándékukat nyíltan válláló műsorok.. Minit például a kitűnő Hírháttér. A rádiós — 168 órás (!) — Mester Ákos nem bólogat már a Válasz kimondása előtt, nem elégszik meg állítással, hanem gondolataik összeszedésére, a lehető legerősebb érvek összegereblyézé- sére készteti beszélgetőpartnereit, köztük nagyon tekintélyes vezetőket. Közérdekből rámenős, mert mégis csak jobb, ha ő veszi észre a magyarázat (magyarázkodás) réseit, gyönge pontjait, zsákutcáit, mintsem a képernyő előtt ülők. Gyanítom, hogy Csikós Nagy Béla megszólaltatása is efféle háttérműsor, ürügynóta volt. Viszonylag jól ismeri a jeles közgazdászt a közvélemény. Beosztását tekintve kicsit megmosolyogtató is népszerűsége, hiszen az utóbbi években inkább keserűt, mint édest mondott. Azt hiszem, azért került most műsorra az interjú, mert kívánatos: minél töb- .beo mondják benső meggyőződésből, hogy az áremelés volt a kisebb rossz. Ha Bán János szavazó csodaszerkezetével a műsor előtt és után megkérdezték volna a képernyő előtt ülő százez- íeket, másként Voksoltak volna csütörtökön este 10 órakor, mint fél órával korábban. Az Országos 'Anyag- és Árhivatal elnöke alig-alig bizonygatta, hogy .mindenképpen meg kellett változtatni néhány fogyasztói cikk árát. „Csupán” a választási lehetőségeket ismertette. De: a választók végiggondolására késztette a nézőket. Így a legtöbben azt mondták — mondtuk — én sent tehettem volna mást, mint az illetékesek. Mondtuk, mert egy megnyerő személyiség fogadtatta . el vélünk érvéit. Elhittük neki, érti a dolgát. Kitűnő szakember lehet ez a Csikós Nagy, hiszen.nem véletlenül'tagja számos külföldi tudományos társulatnak. Minél több személyiség szerepel a képernyőn, annál jobbnak érzi a néző a műsort, minél több személyiség kap érvényesülési lehetőséget, annál kiseiJb az úgynevezett személyi kultusz, a bürokratizmus, a vidékiség helyi újjáéledésének a veszélye. Az ilyen közeg lehetetleníti a kányi- latkoztátásszerű megnyilvánulásokat, gondolkodni, összehasonlítani tanítja az embereket. * Rossz napom volt vasárnap. Reggel a rádióban úgy gyötörte nyelvünket egy nyilatkozó hivatalnok, bogy valósággal fájt. Az újságért bandukolva szomorúan láttam: újabb parksávot foglalhattak el büntetlenül az autósok. Séta közben utam egy nemrégiben átadott középület felé vezetett: letört lépcső, foltos festés árulkodott a hanyag, nemtörődöm, szakszerűtlen munkáról. Rengeteget beszélünk mostanában a közérzetről, de ritkán hangzik el: a legtöbb embert nem saját sérelmek, vagy országos gondok" bosz- szamtarnak, hanem a szinte mindenhol, a szinte mindenkor elébetolakodó nemtörődömség, hanyagság, hozzá nem értés, a megcsinálom, ahogy esik, puffan cinizmus számtalan megnyilvánulása. Gyatra fogalmazási hibák az újságban, gödrök a frissen aszfaltozott járdán; közérdeket rongáló tényezőik. A Hét adása közben szinte észrevétlenül jobb kedvem lett, noha nem sok biztatót mondott Sándor János. De éreztem: minden szava, minden hangsúlya a helvén van: kiválóan érti szakmáját. Kell' ennél nagyobb öröm mostanában! Heltai Nándor HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Lapköszöntő A mi tanítónk... Bodor Miklós rajzával a borítón új folyóirat jelent meg, a Honismereti Közlemények. A szerény külsejű — másolt. gépiratos — orgánum kiadója a Bács-Kiskun megyei Tanács Művelődési Osztálya és a megyei népfrontbizottság. A tizenegy tagú szerkesztő bizottságba neves szakembereket sikerült megnyerni: Mándícs Mihály, Balta bás Béla. Bárth János, Békevárí Sándor, Fazekas István, Fekete János, Ivá- nyosi Szabó Tibor, Lisztes-László, Szabó Csaba papi munkájuk során is közel vannak a helytörténethez, honismerethez, jdolgozzanak bár múzeumban, levéltárban, vagy pártiskolán. A lapot felelős szerkesztőként Bognár András jegyzi. Beköszöntő cikkében Farkas József felelős kiadó — a HNF megyei bizottságának titkára — a megyei tanács határozatát idézi, amelyben a lap születéséről döntöttek. Megállapítja: Bács- Kiskunban mindig élénk volt a honismereti mozgalom, fiatalok és öregek, magyarok és más nemzetiségűek, a múlloap és a jelenben js érdeklődtek e téma iránt. Az első szám voltaképpen nem viseli. nffSgán különleges koncepció jegyeit — s ettől vált izgalmas olvasmánnyá. Mándics Mihály azt a beszédét adja közre, amelyet tavaly májusban mondott el egy pesti kiállításon, ahol Bács- Kiskun néprajzáról és helyismereti mozgalmáról adtak áttekintést az érdeklődőknek. Iványosj Szabó Tibor a hely- történetírás megyei állapotát vázolja fel, nem titkolván rosszkedvét az elrettentő példákon: azokon az üzemtörténeteken — például — amelyek néhány éves „jubileum” ürügyén az épp hivatalban lévő igazgató dicséretét zengik. Szerencsére a követendő a több: a múzeumok tudományos tevékenysége a Cumania lapjain olvasható öt világrész jelesebb könyvtárában. A levéltáriak kutatásai a „Bács-Kiskun megye múltjából” című dokumentumgyűjtemény- s ben láttak napvilágot! , A több mint, 80 oldalas első szám közli Győrffy György írását Gyárfás Istvánról. Bárth János tanulmányát az 1766-os pataj.í zendülésről, Czinegéné Károly Anna beszámolóját két honismereti táborról. Mándics Miihály Rétfalvi Teof.il és Dulai András tollából bemutat három nemzetiségi tájházat. A folyóirat azonban nemcsak tudományos publikációi okán-jogán tarthat számot -arra, - hogy lefűzessék és megőriztessék. Jó Szerkesztői ötjqjtel közlök Bács-Kis- 'Mfi ^WlyWWéneti gyűjteményének nevét, alapítási évét. címét, fenntartójának és vezetőjének nevét. az összes honismereti szakkör fontosabb adatait, a" krónikaíró közösségek tudnivalóit. továbbá a helytörténeti kutatók (s témáik) névsorát is — éppen ötven településről. A Petőfi Népe Honismeret—Hely-történet című rovata maga is gyermekcipőben jár: biztatása, gratulációja így tehát még szívből jövőbb? így tovább! (—i—0 Az iskola, az oktatás mindig is a társadalom érdeklődésének középpontjában állt. Akkor is, amikor hozzá kellett igazítani a kor szükségleteihez, s akkor is, amikor a jövőjét tervezik. Érdemes bepillantani az iskolák múltjába is. Szerencsére mind több dolgozat, munka, helytörténeti írás mutatja be a közoktatás múltját, az iskolai életet, az oktatás régen és a mában is legfontosabb tényezőjét a pedagógust, a tanítót. • 'Milyenek is voltak azok; akik itt a megyében, falvakban nagybirtokok középpontjaiban az elsők között vál- . látták a tanítói munkát? Mit tudunk törekvéseikről, vá-' gyaikról. kudarcaikról, örömeikről? Bepillantást enged életükbe a mai Bácsborsód község területén működő iskola tanítóiról szóló levéltári anyag. A mai Bácsborsód — és még hét község — a Latino- vícs család tulajdonát képezte már a XVIII. század közepétől is. Ezt úgy kell érteni, hogy nemcsak a föld volt a birtokukban. hanem a templom, a plébánia és az iskola is. A csa-p iád gondoskodott ezek fenntartásáról. illetve a tanító fizetéséről. Ezen a címen a Lati no vies családnak alapvető joga volt a tanító személyének megválasztása. Egy 1858. április 1. dátummal keltezett jelentésből tudhatjuk meg, hogy Bódi János borsodi kántor-tanító írásban mondta föl állását. E kor iskolaügyéhez tartozik az is, hogy a település plébánosa egybeh az iskola igazgatója — „director” is. Az árván marad-t borsodi iskolához tehát tanító kellett. A helyi plébános ezért a kor jogszokása szerint a felsőbb egyházi hatósághoz fordult, hogy tanítót szerezzen ........mis zerint szíveskednék iaz imigyen- megürüitiBorsó^.-Vjsáltt* tortanítói állomás betöltésé végett ápril hó 29-én megtartani a csődöt. Évi fizetés 100 ez. for. készpénzben, 20 pesti mérő vám búza. 2 ölfa, 4'kocsi szalma, .stólapénz 50— 60 ez. forint, és egyéb mellék., segély jövedelmek”. Ennek kapcsán ült össze a borsodi „Közbirtokossági Gyűlés”, amely hivatott volt a jelentkezők közül a nekik leginkább tetszőt ki-, illetve megválasztani. 1858. augusztus 10-én három jelentkezőből választhattak. Közülük kettő házasember volt. s egy nőtlen. Mindegyikük elvégezte az elemi iskolát és a két évfolyamos tanító- képezdét. Közülük a 22 éves Fehér Antalt választották meg tanítónak. Valószínű fiatal volta segítette az álláshoz, valamint az, hogy beszélte a magyaron kívül a német és az „yllir” nyelvet. S ráadásul' a magyarral együtt azokon írt és olvasott is. Ha a helyi választóik megegyeztek a tanító személyében, akkor ezt a felsőbb egyházi hatósággal kellett megerő- síttetni. Ez történt ebben az esetben is. A megerősítés így fogalmazódott: „Az érsekmegyei hatóság törvényszerű előterjesztés folytán önt ideiglenes borsodi tanító- és kántornak olyképp kinevezni elhatározta, hogy ön három év alatt elégségesen tanúsítandó használhatósága, s jó magaviseleté után fog csak ezen álláson véglegesen megerő- síttetni. Minél fogva reményű ezen éi'sekmegyei - hatóság, hogy ön hivatalának kötelességeit lelkismeretes pontossággal teljesíteni, s magát elöljárói iránt kész engedelmesség és példás életmód által kitüntetni iparkodandik”. A megporosodott akták ezt követően nem sokat beszélnek a fiatal .tanító sorsáról. Valami azonban nem sikerülhetett. Ugyanis 1859-ben, tehát egy évvel a munkaviszony létesítése után. újra tanítót keresnek és találnaík Borsódon. Annyit e kort tanulmányozók biztonságosan megfos mázhatnak — sok évtized elmúltával — hogy Borsódon sem jelentett a társadalom élvonalában járni tanítóként. Sem anyagilag, sem erkölcsileg. Az „urak” nem fogadták be, a „parasztok” maguk fölött érezték a tanítót. Magányos volt? Bizonyos értelemben- igen. Mert a társadalmi gyakorlat nem a tudást, hanem a földbirtok nagyságát díjazta. S a tanítónak birtoka nem volt. tudását~,.csak a parasztgyerekek fogadták be"’. Aki mégis kötődni akart valahova, az a tudás lámpásával járta a falvakat, a majorokat. S ha több nem is de any- nyi megmaradt utána, hogy ..a mi tanítónk”. R. S. * A lefelé megyegető ember őszi fényben Kedvelt szófordulata volt: „... ahol már lefelé megyeget az ember a hegyről...” Sokszor, sokféleképpen beleszőtte gondolataiba e metaforát, miko'- — bölcs derűvel és kissé rezignált mosollyal — saját élete, s a világ dolgain elmélkedett irodalmunk „bar- • kácsoló. kismestere”, Móra Fe* ^Küzdelmekkel, vívódásokkal teli életét kurtára szabta a sors; korai halálát ösztönösen megsejtette. Utolsó 6—8 évében — magánlevelekben, tárcáiban is itt-ott —>. erre utaló tréfás jóslataival riogatja közeli jó barátait, amiket persie senki nem is akart komolyan venni. Talán ő maga sem. Pedig a hegy lába akkor már igencsak közeledett... Sokszor kesergett, amiért nagyobb művei rendre megírat- . lanok maradtak, mert őt egész életében megköti „az a nagy ház, a múzeum, a könyvtár,"az évi ezer akta, az avarok, a gepidák, a hunok ...” Csoda-e, hogy az Ének a búzamezőkről néhány hét, az Aranykoporsó kerek öt hónap glatt született meg? öt regénytervéről tudunk. Amiről nem, vagy csak utalásokból, az vajon mennyi lehetett? „Sokat hagyott ránk — irta egyik nekro- lógusa —, még többet vitt magával”. Erre gondoltam, amikor előkerestem egy öreg fényképnek a. másolatát. A kép jó 50 esztendeje készült, 1933. október elején, mintegy négy hónappal a halála előtt. Az író Szegeden, Boldogasszonysugárúti lakásuk kerti teraszán fényképeztette le magát. Ö tudta — ma már mi is —: búcsúzásképp rendelte a fényképeket, talán 20— 30-at, hogy elküldje legkedvesebb munkatársainak, barátainak. Mindössze néhány üdvözlő szót vetett a képek hátlapjára, vidáman tréfálkozva. Nem sokan sejthfj, V "M K* ( *■* C/t I 4^^ nÜMil. íta* |s| ki s • Móra Ferenc időskori fényképe. hették belőle, hogy ezek már bú- ' csúsorok. ki, a vedresházi ásatás helyszínére. Búcsúzik ott is,.. Azután egy vasárnapját a kultúrpalotában tölti, elrendezve személyi és hivatalos dolgait. Napközben pedig, hírlapi tárcaként megjelent sok száz írását rendezgeti kötetekbe. Szívélyesen elbeszélget látogatóival, eldícsékedve. hogy lám, máf nyolccal elkészült a 12 kötetesre tervezett Móra- összkiadásból. S közben görcsös fajdalmai vannak: „... Kimondhatatlanul sokat szenvedek — írja —( néha csak félnap egyfolytában, néha egész nap és éjjel rágom a vánkost, Is a szervezet következetesen tovább romlik. Két professzor táplál kétféle orvossággal — ' mást nem is tűr a gyomrom — sajnos foganatja nincs, s ha lesz, soká várható”. Nézem a képet. Ül a bágyadt őszi verőfényben, s nagyon komolyan néz maga elé. Egyedül fő sejtette, hogy „lefelé megye- getve” immár jó lesz mielőbb bevégezni, ami még tehető, amit a sors még enged. Megtette» Emberül, ahogyan élt, s alkotott élete 55 évében. „Soványan, mint Vergilius, komoran, mint Dante, küldi kéz- csókját- és áldását Móra Ferenc főtisztelendö” — írja Roóz Rezső- nének. S egyik barátjának. Györ- ffy Istvánnak: „áldásomat is osztva jelentkezem; ... főpásztorosra faragtak ...” És Böjthe .Etel szerkesztőnek : „ ... lámának öltözött öreg kollégája .. Másnap, hogy 1934. február 8-án reggel örökre lehunyta a szemét. Neves írók: Móricz, Karinthy, Kosztolányi és mások búcsúztatták a lapokban. S olvasók százezrei siratták, akiknek ő volt a vasárnapjuk, az ünnepnapjuk. - Amit ugyan maga az író mindig elhárítani igyekezett: „Engem túlbecsülnek, én az iroSejtette, érezte a közeledő véget. Anélkül azonban, hogy bárkivel is éreztette volna. dalomnak csak barkácsoló kismestere vagyok ... Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vaTetté a dolgát, amennyire erejéből, s fájdalmaitól kitelt. Eljátszott a „túlnanon innen” gondolatává!; vasárnapi tárcái továbbra is rendre megjelentek a Magyar Hírlapban. (Az utolsó éppen halála előtt négy nappal...) Októberben még .többször is kiviteti magát kedves avarjaihoz, a deszgyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag, csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni egyszerű embereknek”. > Wallinger Endre fl> Pénzt a semmiből: ötven forint egy hétre a most felszerelt hirdetőtáblán a magánközlemény.
