Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-23 / 45. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1984. február 23. A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL Bevált munkamódszer Sok-sok mindenről beszélgetünk Füzér Jánossal, a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat II. párt- alapszervezetének szervezőtitkárával. Elsősorban szóbakerült — s ez természetes — a munkájuk, i Az alapszervezet tagjai az üzemeltetésnél, karbantartásnál, a hibaelhárításnál dolgoznak. Éppen e szolgáltatói tevékenység miatt nem ritka a szombati, vasárnapi munka, de az itt dolgozók azt nyilvánvalónak tartják, hogy menniök kell. Mosolyogva mesélte: a múlt évben akadt olyan eset is, hogy disznótort, sőt esküvőt is ott kellett hagyni, mert a csőtörést ki kellett javítani. A pártcsoport-értekezleten, a taggyűléseken sokszor példálóztak e helytállással, azzal, hogy a kommunista szerelők nemcsak értik, de érzik is beosztásuk, munkájuk fontosságát. Ezeknek az embereknek nem kell sokat agitálniuk a termelésben, a szolgáltatásban való helytállásról, hiszen személyes példájukkal magukkal ragadják a többieket. — Korábban — mondta a szervezőtitkár — rendkívül nehéz volt szóra bírni a párttagokat, főleg gazdaságpolitikai témákban. Meghallgatták a napirendek előadóit, ketten-hárman hozzászóltak ... A folyosón viszont kifejtette mindenki nézeteit, helyeslő, vagy éppen elítélő véleményét. Törtük a fejünket, mit csináljunk, hogyan változtassuk meg az embereket, milyen módszert alkalmazzunk, hogy a taggyűlésen nyilvánítson mindenki őszinte véleményt... Rájöttek. Egyik alkalommal taggyűlésre hívták a kommunistákat, s kijelentették, nincs napirend, de mindenki elmondhatja mindenről a véleményét. A titkár ugyan mondott néhány bevezető mondatot, aztán leült, átadva a szót a jelenlevőknek. Az aktivitás minden várakozást felülmúlt. — Nem volt panasznap, sőt nagyon is pártszerű, megalapozott gazdaságpolitikai vita bontakozott ki. Nyilván nem országos, hanem nagyon is üzemi gondokat, tennivalókat, javaslatokat vetettek fel a szerelők, a segédmunkások, s a gazdasági vezetők is. Kifejtették véleményüket, a munkát akadályozó, vagy éppen segítő tényezőkről, őszintén kitárulkozva, hevesen vagy mértéktartóan, vérmérsékletüktől; függően mondták a magukét. Ettől az időtől kezdve a napirend nélküli taggyűléseket évente kétszer rendszeresen megtartják. Az érdekesség ebben, hogy ezekről még véletlenül sem hiányzik senki, mindenki ott akar lenni. S ebből okulva változtattak máson is. Egy-egy taggyűlésen kevesebb napirendet vitatnak meg, s a tapasztalat: alaposabb, átgondoltabb, aktívabb a munka. — Jó kezdeményezésnek tartjuk a II. pártalap- szervezet módszerét — mondta Puskás József, a párt- vezetőség titkára — sőt, e^t ajánlottuk a többi al^fj-^ szervezetnek is. " •rreT uz: fi dósa nőire» Sókat tesznek a megyében a pártalapszervezetek, -szervek a jobb, a hatékonyabb munkamódszer kialakításáért, alkalmazásáért. A Dál-Bács-Kiskuri megyei Vízmű Vállalat II. pártalapszervezetének kezdeményezése, a spontaneitásra épített, a napirend nél- ' küli taggyűlés bevált. Ez nyilvánvalóan nem sablon, nem mindenütt alkalmazható, de talán kipróbálható. Gémes Gábor ÖSSZHANGBAN A TAGSÁGGAL Minden ágazatban növelik a termelékenységet Mintegy fél évvel ezelőtt, a nyár közepén vezetőségi ülésen vettem részt a .kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövekezet- ben. A tanácskozáson azt latolgatták: miképp lehetne csökkenteni a szárazság okozta 'károkat. Az első félévi értékelés szerint ugyanis az aszály 10 millió forinttal csökkentette várható 'nyereségűiket. A vezetőség már aikkor számolt azzal1, hogy ez a veszteség csak növekedhet. Az összejövetelen ágazatonként megbeszélték, mit lehetne tenni, és megállapították: az előzetes jelzések szerint vain remény arra, hogy a tartalékok feltárásával csökkentsék a kieséseket. Bíztak abban, hogy a munkahelyi közösségek megbeszélésein a gazdák gondolkodása, szemlélete igazodik a vezetőség elképzeléseihez.; ö A bizalom nem, „yölJ/j való. A nemrég tartott zárszámadási közgyűlésen Pesir István elnök arról számolhatott be, hogy 508 millió árbevételt értek el, amely 13 százalékkal több, mint az előirányzott. Ezzel azonban . nem sikerült ellensúlyozni az aszály okozta veszteségeket — tájékoztat az elnök, amikor együltt felidézzük a vezetőségi ülés határozata it. — Sajnos, a tervezett 36 millió forintos eredmény helyett csak 26 milliót sikerült elérni. Az állattenyésztésiből a tervezettnél több volt a bevétel, már az első félévben. Az energiaköltségeknél is jelentős megtakarítást értünk el, csaknem 10 százalékot. Volt tehát értelme az intézkedéseknek. Emlékszem az említett vezetőségi ülésen szó esett arról is, hogy az ipari melléküzemágak további bővítésével is pótolni tudják a növénytermesztésben jelentkező károkat. — Megállapíthatjuk — folytatja az elnök —, hogy ezek az ágazatok nemcsak a foglalkoztatottságot oldották meg, hanem bevál- -tptijá^ ,g, |>ozzájpk fűzött'r^ jryjny^et,'. é^ay jf.fHßzefet- nel altala ban több nyereséget hoztak. Ezért azokat az ipari tevékenységeket, amelyeket érdemes továbbfejleszteni, az idén bővítjük. Főként az alkatrészek felújítását szorgalmazzuk, ezzel a hiánycikkek számait csökkentjük. • A műhelycsarnokban mindig sok a javításra váró jármű. • A lakatosüzemben többféle gyógyszeripari berendezést gyártanak. Képünkön: egy szárító összeszerelésén dolgoznak a tsz szakmunkásai. és importot is megtakarítunk. A közös gazdaság idei tervedben a növénytermesztésen kívül számottevően fejleszteni kívánja , az ájlgttenyészté&t is és az j erőlteti, ipgri . njel'léküzem- agäk ' csak ' kiegészítésül szolgálnak a gazdálkodáshoz. A tervek szerint idén csaknem 600 millió forint árbevételt szeretnénk elérni és a termelékenységet minden ágazatban az eddiginél nagyobb mértékben növelik. K. S. LENGYEL HÉTKÖZNAPOK III. Kulcs a termelésben • Fogkrémeket csomagolnak a „Lechia” múnkásnöi. Az élet leegyszerűsödött a viharos években. Kiderült a többi között, hogy elvontmak tűnő dolgok is a termelésben gyökereznek. Jaruzelski tábornok, akkori lengyel miniszterelnök arról beszélt 1981. június 12-én a parlamentben, hogy a felhalmozódott nehézségek már a szocialista államot, a nemzeti sorsot veszélyeztették, katasztrófa szélére sodródott az ország. Kiürültek a boltok Közvetlenül ezt követően így folytatta: „Jelentős mértékben csökkent a termelékenység és a fegyelem. így például az első negyedévben a munkahelyi igazolatlan mulasztások száma az előző évhez képest 90 százalékkal ncitt...” , Ekkor következett be az is, hogy kiürültek a boltok. Elkelt minden. Az ember fölvásárolja azt, amit lát, ha nem tudja, hogy lesz-e és mennyibe fog kerülni holnap. És enni, inni, tisztálkodni ekkor is kellett. A higiénia bebizonyította elvitathatatlan fontosságát. Jórészt nőkön, asszonyokon múlott az 560. ezer lakosú Poznanban, hogy jutott az üzletekbe mosópor, szappan, fogkrém. Lehet,’ hogy majdnem minden sebet/ begyógyít az idő, s előbtíL utóbb feledés borul a gondokra. Ez még nem érkezett el Lengyel- országban. Mégis, háitha csal az emberi emlékezet. Ezért a korabeli újságokhoz fordultam eligazításért testvérlapunk, a 185 ezres példányszámú Glos Wiel- kopolski archívumában. Üjságok tanúsítják A vajdasági székhely esti lapja, az Express Pozndnski már 'korábban arról írt, hogy nehéz' kifogni a pillanatot, amikor azt lehet kapni az- üzletekben, amit a vásárló szeretne. A maga módján figyelmeztetett is, hogy nehéz lesz visszaszerezni a vevők bizalmát. A helyzet kulcsa a termelésben keresendő — állapította meg a szerző. A Zycie Warszawy nyersanyaghiányról adott hírt. Pótlólagos szállításokkal segít a piacnak a „Lechia” kozmetikai gyár: ltudátja 1981- ben a LEMP vajdasági 'lapja, a Gazeta Poznanska. Nem hallgattak az újságok arról sem, hogy eltűntek a pultokról az illatszerek, a szerződéses fegyelem felborulása mellett sok minden akadályozta a normális termelést. A kis üzemből így lesz nagy ügy — vonta meg egy beszámoló párttaggyűlés mérlegét Janusz Marciszewski. Az Express újabb címe: öt szabad szombaton dolgoztak a gyárban. Utána viszont túltermelésről jelentek meg beszámolók. A tervezés egyenleteinék megoldását sok ismeretlen nehezítette. Végül arról lehet olvasni, hogy a „Lechia a válság előtti termelés mennyiségéhez közeledik”. A lengyel hétköznapok tényei- hez tartozik, hogy a 200 grammos „Ledhin” szappan alig több mint 10 zloty vfalt egészen 1980-ig. Ugyanez mosit a három-, szorosába kerül. Több mint kétszer annyit 'kell fizetni a mosóporokért, krémekért is. összehasonlításul: a sitabil áiriak.. egykori időszakának átlagkeresete 7 ezer zloty volt ebben a gyárban — most pedig 12 ezer. A termelési igazgatóhelyettes, Jan Poreda nyilatkozott á Wprost című hetilap idei első számában. Az interjúban emberi gondok foglalkoztatják. Sokat küszködtünk — jelenti ki — a műszakiak hiányával. Nem, lehetünk mindenben elégedettek azokkal sem, akik új belépőként kezdenek dolgozni. Vannak, akiknek csupán az kell,, hogy állandó foglalkoztatást tanúsító pecsét lengyen a munkaköny- vükben. Asszonyok az élen — Mennyi a hiányzó? — kérdezem irodájában az igazgató- helyettest, aki csaknem húsz éve az egyik laboratóriumban kezdte a pályát ugyanitt, a lengyelek mondabeli ősapjáról. „Lech”-ről elnevezett kozmetikai gyárban. — 1750 dolgozónk van. Mint-, egy 14—20 százalékot (tesznek ki a hiányzók, betegeik és szabadságon levők. Ez már javulásra utal. Még elégedettebb volnék, ha a távol levők aránya •nem haladná meg iá 16 százalékot. — Mit tesznek ezért? — A kéthetes nyári nagyjavítások idejére összpontosíitjuik a szabadságok egy részét. S a kötődést igyekszünk növelni azzal, is, >hogy az idén 17, százalékkal tovább emeljük a fizetéseket. Tudjuk, hogy ez sok, s ha az árakat meg akarjuk állítani, akkor még többet kell termelni. — Miből mennyit? — Talán elég elmondani érzékeltetésként; hogy például mosóporból 22 ezer, szappanból 14 ezer tonnát gyártunk. Ha van bevételünk, alapanyagot, is tudunk vásárolni. Árucikkeink 15 százaléka exportra készül. Leg® Jan Poreda: Még többet kell termelni. nagyobb külföldi piacunk a Szovjetunió. I — Sikerül megfelelni a várakozásnak? — Dolgozóink többsége nő. Itt nem voltak sztrájkok a kiélezett válság évedben sem. Az asszonyok mindig jobban értik, hogy munka nélkül nincs rétit elosztani. Értékelik a békét, a rendet, nyugalmat. Lehet rájuk számítani. Halász Ferenc (Folytatjuk.) ♦ ' 1 — Irányjelzö Közlekedésre nevelés A közlekedésbiztonság helyzetét, a közlekedés kulturáltságának színvonalát leghűbben a baleseti statisztika jellemzi. A balesetek mögött emberi tévedések, esetleg konfliktusok húzódnak meg, amelyek sok esetben hiányos képzettségre vezethetők vissza. A közlekedést oktatóknak lénést kell tártaniuk a tudományos és műszaki fejlődéssel, s az új eredményeket folyamatosan beépítve a képzésbe, kell tanítani. A közlekedés változó igényeinek megfelelően azonnal változtatni kell a képzés elemeit, s azok rangsorolásával az elsajátítandó tudás mélységét és összetételét. A tanmenet, a tanrend változtatása a hiányosságok felszámolását, az igények kielégítését szolgálja, s mindezek mellett sem lesz garantált a siker. Gondoljunk arra, hogy a közúton közlekedők különböző korú és nemű, különböző végzettségű és társadalmi állású emberek, akiknek egyenrangú partnereknek kell lenniök. A munkahelyén joggal és hatalommal felruházott, embernek vissza kell lépnie közlekedővé, ahol mindenkire azonos szabály vonatkozik. Ez az összetétel meghatározója a mai közlekedési színvonalnak, ugyanúgy, mint a képzésnek. A gépjárművezető-oktatásnak számolnia kell azzal, hogy a résztvevők fő tevékenysége nem a tanulás, hanem a munka, személyiségük kialakultabb, ezért nevelhetőségük nehéz és bonyolult feladat. A tanítás—tanulás folyamatában ugyanúgy, mint a közlekedésben, emberek kapcsolatáról van szó. A kialakult viszony kedvező vagy kedvezőtlen volta a nevelés eredményességét erősen befolyásolja. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az emberi kapcsolatnak ipilyen természetes megnyilvánulási formái vannak, és ezeknek melyek az alapszabályai. Közlekedési kultúránk alapvető hibája ezeknek az ismereteknek a hiánya. Tudatos felkészítéssel sok-sok közúti baleset volna elkerülhető. A közlekedés során a konfliktus lehetőségét hordozzák magukban a közúti forgalom adott helyzetei, a gépjármű típusa és annak műszaki állapota, s a közlekedő partnereink. A neveléskor tudatosulnia kell, hogy kívülállóként csak ítéljünk és ne elítéljünk. Alkalmazkodjunk a forgalmi helyzethez úgy, hogy azzal mások indulatait csökkenthessük, legyünk udvariasak. A közlekedésben veszélyes elfogadni a kihívást, a rivalizálást, az indulatot indulattal viszonozni. Cél az ésszerűen, udvariasan közlekedő emberré nevelés. A tudás próbája ennek alkalmazása a gyakorlatban. A gép- járművezetői vizsga ennek csak egy ellenőrző pontja, s megfelelés esetén a további vizsgáztató a közúti forgalom. Ha sikerült a tanulót úgy felkészíteni, hogy ezen a vizsgán is megfeleljen, akkor sikeres volt a közlekedésre nevelés, és egy jó közlekedő partnerrel többre számíthatunk. Majthényi László Gyalogosok, kerékpárosok A közlekedés senki számára sem egyszerű, veszélytelen tevékenység. Minden résztvevőjétől, alapos felkészültséget' és odafigyelést igényiéi, A rendszeres 'félkészítés ellenére is évente ezerhatszáz áldozatot követelnek a balesetek. A legvédtelenebbek a gyalogosok, kerékpárosok. Helyzetük azért is kedvezőtlen, mert a közlekedésre szervezetten nem készülnek fel. Főként az idősebb korosztályra érvényes ez, akik fokozottan hátrányos helyzetben vannak helyzetfelmérő és alkalmazkodási készségük korlátái miatt. A gyermekek kapnak ugyan az iskolában valamilyen felkészítést, de veszélytudatuk, felelősségérzetük fejletlenebb, ennél fogva szintén fokozott védelemre szoruló korosztályt jelentenek. Figyelmesen, körültekintően Érdemes megismerni a gyalogosok, kerékpárosok közlekedésének sajátosságait. A gyalogosok úttesten való áthaladáskor kerülnek leginkább kapcsolatba a járművekkel. Elsőbbségük van gyalogátkelőhelyen, ennek ellenére hosszabb ideje állandóan emelkedik az ilyen helyen történt balesetek száma. Ugyancsak elsőbbségük van a kanyarodó járművekkel szemben azon az úton, amelyre a jármű kanyarodik. Az ilyen helyeken sem szabad körültekintés nélkül lelépni, hiszen a jár*- művek általában nem csökkentik sebességüket olyan mértékben, hogy bármelyik pillanatban meg tudjanak állni. Minél nagyobb a sebességük, annál nagyobb féktávolság után képesek csak erre. A gyalogosnak lelépés előtt a tekintetével kapcsolatot kell keresnie a közelítő jármű vezetőjével, és felbecsülni a gépjármű távolságát és sebességét. Ebből lehet következtetni az áthaladás veszélyének mértékére. Ezenkívül azt kell ellenőrizni, hogy a vezető észlelte-e az átkelési szándékot, hogyan reagál rá, illetve sebességét észlelhetően csökkenti-e? Jó esetben a vezető a kezével is int, jelezve az egyetértését. Ez az együttműködés a gyalogos és járművezetők között nagyon fontos a szándékok egyértelmű tisztázása1 érdekében. Csapdahelyzet A járművezetők jobban tisztelik a gyalogoscsoportot, mint az egyedül haladó személyt. Ezért jó taktika a gyalogosok részéről az átkelés előtt a csoportképzés. Ha a szándékok tisztázódtak és átkelésre kerül sor, akkor egyenletes tempóval, a járművezetők megtévesztése nélkül kell áthaladni. A vezetők az indítást előre betervezik arra a pillanatra, amikor a gyalogosok az úttest két széle felé tartva táguló folyosót nyitnak. Ha ekkor egy gyalogos meggondolja magát és visszaindul, könnyen „psapdahelyzefet”'^ t^flömjtltet, .saját maga és a járművezető-, szamára. A kerékpárosok tábora szintén veszélyes tényezője a forgalom- I nak. Életkor tekintetében skálá- I juk széles, a kisgyermekektől az ' aggastyánig. Felkészültségben pe- I dig csak a saját tapasztalataikra j támaszkodhatnak. A forgalomban | együtt mozognak a náluk lénye- f gesen gyorsabb és a vezetőnek nagyobb védelmet biztosító jár- I művekkel. Sajnos, számukra igen f kevés kerékpárút áll rendelkezés- I re, így azonos fprgalmi sávba kényszerülnek a gépjárművekkel. | A KRESZ tiltja a párhuzamos közlekedésben két jármű azonos | sávban történő haladását, ami sok furcsa helyzetet teremt, de mindenképpen a kerékpáros hátrányát növeli. Ennek a szabálynak köze van a kerékpárosok és a gép- járművezetők között kialakult el- 1 len téthez. I Előkészíteni a kanyarodást! A kerékpárosnak is azonos I joga van az út használatában, de | mivel sokkal inkább ki van téve | a veszélynek, érdemes a mozgási j stílusát a saját biztonságának alá- I rendelni. Az úttestből csak annyit I foglaljon el, amennyi feltétlenül [ szükséges. Kereszteződésnél egye- | nesen továbbhaladva figyelje meg, I nem akar-e gépkocsi az ő vészé- I lyeztetésével jobbra kanyarodni? I A balra történő kanyarodást a ke- I rékpáros alaposan készítse elő. I Nem elég körültekintés nélkül I karjelzés mellett behúzódni, „elő- j hször meg kell győződni arról, ho°v I gyors jármű nem követi-e, amely I nem tudna fékezni, ha elévág? | Természetesen az egyenesen to- I vább haladókat, akik egyébként is I élsőbbséggel rendelkeznek az I irányváltoztatóval szemben, először el kell engedni, csak azután | lehet az úttest közepéhez besorolni. A szembejövőknek is elsőbb- 1 ségük van, tehát csak utánuk le- I hét folytatni a balra kanyarodást. | Ezek után mpg az úttestet kérész- | tező gyalogosforgalomra is kell | számítani. Általában kerékpárral törekedni kell az egyenletes vonalvezetésre,. mert az oldalirányú kilengések veszélybe sodorhatnak. Mindenfajta irányváltoztatást alapos körültekintés után lehet megkezdeni. Igyekezni kell a partnerekkel kapcsolatóit találni1, a szándékokat tisztázni, és az átadott előnyt megfelelő mozdulattal megköszönni. Az utakon a biztonság akkor javulhat, ha mindenki törekszik a közlekedési szabályok betartása mellett magasabb rendű együttműködésre a partnerekkel. Elismeri és tiszteletben tartja mások jogait és érdekeit is. Szabó András i ♦
