Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-17 / 40. szám

1984. február 17. • PETŐFI NÉPE • 5 „Magas bevételt csak magas színvonalú — és emiatt méregdrága — műsorért kapnak. (Hiá­ba, a műsoradó is a piacról él!) Harmincötezer­ért vállal vendégszereplést a szegedi szín­ház... Tudni kell: a szegediek két éve 24—25, 4—5 éve '16—17 ezerért játszottak Kiskőrösön, s már csak az emlékekben él az 1970-es évek közepe, amikor megelégedtek ilO—12 ezer forinttal is” (A közművelődés fillér­jei Kiskőrösön 1— Sinkovicz László művelődési ház igazgató kesergése.) Magyarnótaest: '70 Ft. Szép Ernő: Lila ákác (a Józsefvárosi Színház előadása) 70 Ft. Steinbeck: Egerek és emberek (a szé­kesfehérvári ' Vörösmarty Színház előadása) 80 Ft. (Találomra kiragadott árak a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Köz­pont februári rendezvényeiről). Egységfront Tűnődtem, mielőtt leírtam a címet, s nem minden töpren­gés nélkül hagytam írásjel nél­kül: lehetséges, Hogy kifeje­zőbb volna kérdőjellel. Egységfront? Nem stilisztikai, hanem na­gyon is tartalmi oka van a bi­zonytalanságnak —, de mielőtt erről esne szó, nézzük magát a lényeget. Ez nem más, mint egy stencilezett. egylapos levél, amelyet művelődési házak igazgatóinak küldött Balipap Ferenc, az országos hírű dom­bóvári népművelő. „Egerben, a Magyar Népművelők Egye­sületének vándorgyűlésén negyvenhárom kolléga egyet­értését fejezte ki azon tervünk­kel, hogy a művelődési ottho­nok a hivatalos és magán mű­sorszervezőkkel, műsorellátók­kal szemben fogalmazzák meg és fejezzék ki saját érdekeiket. Ennek lényege az, hogy mivel az egyre növekvő műsorárakat nem tudjuk korlátlanul' követ­ni, szükséges az azonos teher­bírású intézmények közös fel­lépése, egyenlőségük kifeiezése a műsorpiacon is1’. Mi indokolja, hogy a — lát­szólag — népművelőkre tarto­zó ügyet soktízezres példány- számban melegítsük fel? Elő­ször is az, hogy a megyében százkét művelődési ház műkö­dik, s mind ugyanabban a ci­pőben jár: kisebb értékű álla­mi támogatásból drágább mű­sorokat kell „eladniuk” a nem növekvő jövedelmű közönség­nek. E hármas ellentmondást elégségesen bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt évtized­ben némely programok ára tízszeresére nőtt. Barátom — tíz éve népművelő — legendák ködébe vesző időként idézi 1973-at, amikor az országos hí­rű, népszerű, televízióból is közismert előadót háromszáz, maximum 500 forintért meg tudta hívni. Ma háromezer az egy esti tarifa — plusz kilo­méterpénz, ami gyakran a fe­lét is kiteszi a taksának. A színházi előadások sem lettek olcsóbbak: tíz éve felszisszen­tek. ha háromezerért kínáltak gyerekelőadást — az állami do­tációval működő Állami Báb­színház 1500-at kért — ma a magánkézben levő Hökösn Színpad 25 ezerért árulja ,a Vukot. (Az Állami Bábszínház Időközben ötezerre emelte gá­zsiját.) A színészek tiszteletdí­ja három év alatt 50 százalék­kal kúszott feljebb: neves auktor négyezren alul nem mozdul ki a fővárosból. Mindez — önmagában — nem lenne baj. Valószínűleg indokolt a gázsinövekedés: er­re szokták azt mondani, hogy a művészek is a piacról élnek. A gond abból adódik, hogy a művelődési házak erre a célra fordítható pénze egy fillérrel sem lett több. vagy.ha mégis, akkor a növekmény csak a drágulás töredékét képes fe­dezni. Másképp fogalmazva: a jegyárak megemelése a jelen helyzetben a költségek ki- egyenlítésének előtérbe került módja. Az ingyen rendezvény­hez — elvben és gyakorlatban — mindenki . hozzáfér. Ha nyolcvan-száz forint a belépő egy személyre, a mai helyzet­ben bizony sokan meggondol­ják. hogy a tévé előtt marad­janak-e, vagy mégis elmenje­nek kedvencüket megnézni. Kecskeméten kiszámították, hogy egy átlagos családnak, ha mindazt meg akarná tekinteni a műyelődési központban, amit eleve az ő érdeklődéséhez szabtak, havonta 600 forintot kellene ilyen célra tartalékol­ni. Az egységfront-javaslatnak tehát megvan a maga nagyon konkrét társadalmi oka. gyöke­re. Valahogy úgy is érthető: ha a fogyasztó hajlandó sokat (többet) fizetni, a gyártó ne feltétlenül az áremelésen, a maga hasznának növelésén törje a fejét, hanem — épp a vásárló megtartásáért — maga is a költségei csökkentésén fá­radozzék. Nagyon úgy fest: ha a közművelődésből való is. nem kizárólag rá érvényes egységfront-felhívás ez! Ballai József Magyar könyvek Krakkóban Hol és mikor jelent meg az el­ső magyar nyelven kinyomtatott köftyv? Krakkóban, 1533-ban, Hiet»nym Vietor könyvnyomdá­jában ... A könyv Komjáti Bene­dek fordítása: Pál apostol leve­lei magyar nyelven. Hihetetlen­nek tűnik, pedig így történt: Ma­gyarországról a mohácsi csata- vesztés, 1526 után Kiszorult a magyar széliem és kultúra. A tö­rökök elleni küzdelem olyannyi­ra megbénította az ország erejét, hogy a magyar kultúra központ­ja külföldre, azaz Krakkóba te­vődött át. Az első teljes egészé­ben magyarul közreadott könyv­nyomtatvány is az akkori len­gyel fővárosban készült. Mindezt most, 450 évvel a tör­ténelmi eseményék után, rangos magyar könyvkiállítás adja hírül az érdeklődőknek Krakkó legen­dás szépségű főterén, a Rynek Glówny egyik nevezetes ódon épületében, ami ma a városi mű­velődési ház szerepét tölti be. Itt nyitotta meg Zöld Ferenc, a Ma­gyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésének igazgatója azt a gazdag kiállítást, amely Magyar könyvek' Lengyelország­ban —i lengyel könyvek Magyar- országon címet kapta. Ilyen előzmények után válha­tott. Krakkó vagy harminc esz­tendőn át a mohácsi országvesz­tés után a magyar könyvkiadás központjává. Harminc különféle egyházi meg világi kiadvány ta­núsíthatja mindezt ezen a kiál­lításon is. A lengyel kiállítás- látogatók különösen sokat időztek abban a teremben, ahol A Az első magyar nyelven nyomtatott könyv címlapja EPISTOLiE PAVII LINGVA HVN/ CARJcA.DONAtAE. gon jelentek meg. 1939 és 1945 között. a hazánkban máso­dik otthonra talált számára. Miért éppen Krakkó fogadta be a korabeli magyar szellemet és kultúrát? Az 1364-ben meg­alapított Jagello-egyetemen a mohácsi vészig 2500 magyar diák tanult. Az Alma Mater, a „táp­láló anya” a mohácsi vész után további ezer magyar egyetemis­ta diáknak adott nemcsak egy egész életre szóló tudományt a fejekbe, hanem oltalmazó ott­hont is számukra, kenyeret, sót. húst. .meg ünnepi kalácsot. A magyar diákoknak külön házuk is volt,’ a ma is ép ulica Brackán, az ötös szám alatt. » A kiállítás díszterme lengyel nyelvű köny­vek, újságok, nyom­tatványok voltak. Ezek j Magyarorszá­az zent:« paal loidcy nagyit oytlucn. lengyel menekültek <8 Krakkóban nyomtatott magyar könyvek fiatalokról I fiataloknak Közvetlen, hangulatos formá­ban, egy-egy csésze tea kortyol- gatása közben aktuális problé­mákról beszélhet egymással szak­értő és érdeklődő. Valahogy így képzelték a kecskeméti Szalvay Mihály Cttörő- és Ifjúsági Ott­hon munkatársai a teaházi esté­ket. Ötletük életrevalóságának legfontosabb bizonyítéka az, hogy ősz óta igen sokan voltak kíváncsiak a programjukra. Legutóbb a fiatalokról beszélgethetett a fiatalokkal. Nemes Péter, az MSZMP KB munkatársa, Talylgás Katalin, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanársegédje, valamint néhány más meghívott vendég. Jegyzőkönyv helyett — annak pontosságát, személyhez kötöttségét nélkülözve né­hány gondolatot szeretnénk 'felidézni az ott 'elhangzottakból. T eaházi esték A kíméletlen őszinteséggel ösz- szecsapó, vélemények között ki­emelt helyet kapott a mai fiatal­ság helyzetének elemzése. Az egyik álláspont szerint a mosta­niak semmivel sem rosszabbak, mint a 10—20, vagy 500 évvel ez­előttiek voltak. A most élő fia­talokat a 40—50 éveseknek van „joguk megítélni”, de nem tettek másként egyetlen más korban sem. Az egyik — a volt fiatalok közé tartozó — hozzászóló beteg­nek minősítette az ifjúságot, ám nyomban kérdőjellé változtatta a kijelentés írásjelét. Valaki az ér­tékek, a példaképek, az ideálok hiányát és ennek káros hatását vázolta föl. Volt, aki soknak tar­totta a szöveget és kevésnek a tettet. Többen hiányolták az őszinteséget a fiatalok és az idő­— Egy barátom hívta fel a fi­gyelmem erre a szövetkezetre, s ide jöttem dolgozni, pedig Bé­kés megyében, Szarvason lakik a családom — emlékezett a majd öt évvel ezelőtt., történtekülvjtór Először burgonyatermesztéssel foglalkoztam, majd amikor ez az ágazat megszűnt, megbíztak a szövetkezet kertjeinek, parkjai­nak, s általában a zöldfelületnek a gondozásával. Lehetőségeiről, elképzeléseiről kérdeztem. — Az elmúlj, esztendő felmé­rő év volt: Megnéztük, hogy mit lehet és mit érdemes építeni, fej­leszteni. Szerencsére, a szövetke­zet vezetése, s a tagságunk igé­nyes. Szeretik a szép környeze­tét. Az anyagi lehetőségekkel nincs is probléma, csak a meg­felelő szakembergárda hiányzik. A legfőbb feladatunk a termál programnál számításba vett 5—6 hektáros terület parkosítása. A földmunkák már tavaly megkez­dődtek, és a rendkívül száraz nyár ellenére a telepített fák 80 százaléka megeredt. Ilyenkor té­len viszonylag csendesen telnek napjaink, hiszen a fagyott határ­ban, a parkokban dolgozni nem lehet. Most készítem elő a tava­sebbek kapcsolatából. Érthetet­lennek tartották azt a folyamatot, amely az igazmondás leértékelő­déséhez vezetett. Kérdés maradt, hogy kicsi-e a cselekvési tér, s kevés-e az alkalom az igazi fe­lelősségvállalásra, vagy csak egy­szerűen csökken .a negatív kör­nyezeti hatások miatt az érintett konfliktustűrő képessége. Többen egyértelműen hibaként említet­ték azt, hogy egyesek aktuális politikai problémát vélnek felfe­dezni az életkori sajátosságok­ban. Hiányzik az érzelem a csalá­dok zömének életéből. Türelmet­lenek az idősebbek a fiatalokkal. (Bár ennek az ellenkezője, is igaz.) A róluk szóló ítéletek leg­többször kategorikusak. Ezek a megállapítások vezették be végül szí—nyári munkákhoz szükséges anyagokat. Bauecker Sándor Szarvas után Kiskunmajsán is megtalálta he­lyét, erről igy vallott: — Kezdetbéri’ a téesz adott szál­lást, jelenleg albérletben lakom, ennek fenntartásához havonta nyolcszáz forinttal járulnak hoz­zá. Tavasztól őszig szabad időm java részét a háztáji földön töl­töm, fűszerpaprikát termesztek. Hobbim a zenehallgatás. A gaz­daság vendéglőjében hetente egy diszkóműsort adok, s ha. ezen felül marad időm, teniszezek. Sajnos, versenyszerűen csak Szarvason van módom gyakorol­ni, itt Majsán még kevésbé el­terjedt ez a sport, de azért a bitumenes pályán összejövünk néhányan. Hogy mire gyűjtök? Elsősorban lakásra, valamint a jelenleginél jobb minőségű HIFI-heréndezésre. No. meg a szórakozásra. Régebben a kollé­gákkal színházbérletünk volt a Kecskeméti Katona József Szín­házban, de be-bejártunk a műve­lődési központba is. Legtöbben megnősültek, férjhez mentek, családot alapítottak, azóta csak alkalomszerűen járunk a megye- székhelyre ... Cz. P. is azt a két témát, amely felforrósította a beszélgetés han­gulatát. A fiátalok nemzedéke békében született. Ma arra van lehetősége, hogy tanuljon, s nap­ról napra mérlegre .tegye tudását. A felnőttek egy része viszont át­élte a nagy társadalmi változá­sokat, így mások a szokásaik, tet­teik, vágyaik, elképzeléseik. Az egyik hozzászóló fiatal szerint nem biztos, hogy túl jó lenne az eredmény, ha például naponta egyestől ötösig osztályoznák a felnőttek munkáját. A másik téma a fiatalok aka­ratának formálása, ideológiai be­folyásolásának körbejárása volt. Többen úgy vélték, hogy az ifjak egy része számára nem feltétle­nül kedvező, ha kategorikusan közlik velük: mi a jó és mi a rossz. Ha meg teljesen kielégítik a korosztálybeliek igényeit', esetleg átesnek ezzel a ló túlsó oldalára. A téma a fiatalok problémái­ról örökzöldnek számít, s olyan­nak, amelyre mindig figyelni kell, hiszen az ifjúság egyben a jövőt jelenti. Az ilyen beszélge­téseknek akkor van igazi hasz­nuk, ha az ott felszínre kerülte- ket továbbgondolják az érin­tettek, s körülnéznek saját há­zuk táján, mit lehetne jobban tenni. Reméljük, hogy ehhez — nemcsak teaházi szinten — ked­vet csináltunk. — a — a Közélet es ifjúság A pályakezdők le­hetőségeiről, a közéleti szerepvállalásról, va­lamint az ifjúsági moz­galom aktuális kérdé­seiről tartottak esz­mecserét az elmúlt hé­ten Baján, az ottani, és e héten Kecskeméten, a megyeszékhelyi fő­iskolák hallgatóinak részvételével. Kovács István, a megyei. párt- bizottság munkatársa az Ifjúság és a 80-as évek címmel tartott vi­taindítót. A fiatalok részéről mindkét he­lyen elhangzott, hogy a formalitások helyett nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni a tartalmi munkára. A másik részről pedig megfogalmazódott az aktívabb bekapcsoló­dás kívánalma a köz­életbe, s a szervezeten kívülállás mértékének • csökkentése. Az igény, úgy tűnik, közös. öss/.cjllitiH':i: Tuza Bcla Megtalálta helyét Idén nyáron lesz ötödik esztendeje, hogy Bauecker Sándor a Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karán tanulmányai befejeztével diplomát szerzett. Azóta a kiskunmajsai Jonat- hán Termelőszövetkezetben dolgozik. HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Nagy Imre festőművész - és Kecskemét „örömmel és érdeklődéssel olvastam lapjuk január 12-i számában Komáromi Attila cikkét Nagy Imre önéletrajzi kötetéről, mert igazi élmény volt számomra a nagy erdélyi festő életműve, az 1976-ban megrendezett kiállítás, és most ez az életével megismer­tető mű. Hiányoltam azonban, hogy a Petőfi Népében meg­jelent ismertetés nem pmelte ki eléggé a kecskeméti vonat­kozásokat. Komáromi azt írja — zárójelben —: „Kecskemé­ten. a müvészlelepen is töl­tött néhány hetet". Nagy Im­re visszaemlékezéséből kide­rül, hogy jóval több időt töl­tött ilt. és életre szóló hatások is érték, ha távozása elég vi­haros volt is. Az Ahogy Csíkba megér­keztem című könyv 78—79. lapján olvasható: „A kecske­méti városi festőművészet i fő­iskola Révész Imre vezetésé­vel újból szervezte a kecs­keméti művésztelepet. Pályá­zatot hirdettek. Körülbelül’ ti­zenkét növendék kapott ked-, vezményt, ösztöndíjat. Buda­pest után Kecskemét valósá­gos üdülés volt. Nekem mű­terem, modell és koszt volt az ösztöndíjam. Mindez zajtól tá­vol, a városon kívül, egy nagy parkban négy-öt műterem háztömbbel. Ügy éltünk, mint hal a vízben ..." „A második nyarat kint (öl­töttem Tiszazugon (!). Radvá- nyi bárónál. Érdekes, komolv ember és jó barát vala. Mi­kor az itt festett képekkel Kecskemétre visszaérkeztem, az igazgató nagyon el volt ra­gadtatva." A mondat kezdete cáfolja a komáromi által feltüntetett „néhány hetet". Bizonyára gé­pelési vagy sajtóhiba, (alán hibás - olvasat a Tiszazug Ti- szaug helyett. Ott volt birto­kos Radványi. Egy másik kecskeméti vonatkozásban is van az előbbihez hasonló be­tűeltérés. Irinyinek írja Irá­nyi István nevét, aki itt hosz- szú ideig rajztanár volt. (Életművének a régi Kecske­métet művészien megörökítő festményeinek nagy része a múzeum birtokában van. vár­ja a méltó elhelyezést.) Ismét idézem Nagy Imrét: „Kecskeméten Irinyi (!) rajz­tanár felesége egyik alkalom­mal egy könyvet nyomott 'a markomba azzal, hogy azt ol­vassam el. Emerson filozófiá­ja volt. Elolvastam egészei*, kétszer, s úgy csaptam a föld­höz. hogy.kiszakadt a sarká­ból. A könyvben az első. ol­dalon £is betűkkel ez állt: Azt tedd, amit -tenni nem mersz. Ez a könyv kiforgatta, megforgatta az életemet. Most találkoztam először a gondol­kodó nagy emberrel. S ő az ösztönös testi embert egvből levágta, és arra irányítot­ta, amerre mennem kel­lett,” (83. 1.) Ha Nagy Imre harminc-egy- nehány év után így emléke­zett vissza a Kecskeméten kapott hatásokra, jó, ha ez tudatosodik az emlékezetben. dr. Katona Piroska ny. középiskolai tanár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents