Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-17 / 40. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1984. február 17. Köszönet a részvétnyilvánításokért MOSZKVA Jurij Andropov elhunyta alkalmából az SZKP KB-hoz, a Legfelsőbb Tanácsa Elnökségiéihez, és a kormányhoz részvétnydilvánítások érkeztek a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságaitól, legfelsőbb tanácsainak elnökségeitől, valamint kormányaitól. Kifejezték részvétüket a szovjet párt-, tanácsi és társadalmi szervek, a vállalatok, az intézmények, az építkezések, a kolhozok és a szövi hozok, és az oktatási intézmények dolgozó kollektívái, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta katonái, a párt veteránjai, a Nagy Honvédő Háború résztvevői, és állampolgárok sokasága is. Részvétüket nyilvánították a szocialista államok vezetői és dolgozói, a kommunista, a murakás- és a forradalrra-derncfcratikus pártok, a haladó szervezetek. Részvétüket fejezték ki különböző országok állam- és kormányfői, társadalmi szervezetei és állampolgárai is. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa őszinte köszönetét mond az összes párt-, tanácsi és társadalmi szervezeteknek, a dollgozó kollektíváknak, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta katonáinak, valamint a külföldi elvtársaiknak és barátoknak, a szocialista országok dolgozóinak, mindenkinek, aki együttérzését fejezte ki az SZKP- val és Szovjetunióval a szovjet népet ért súlyos veszteség miatt. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély háláját fejezi ki minden olyan ál- lam- és kormányfőnek, államférfinak és közéleti személyiségnek, aki osztozott a. Szovjetuniót éri gyászban. Ezekben a napokban a szovjet emberek még szorosabban tömörültek a kommunista párt és annak lenini központi bizottsága köré, kifejezték lelkes és egységes támogatásúkat az SZKP KB rendkívüli ülésén hozott határozatok, a párt kül- és belpolitikája iránt. Kifejezték töretlen akaratukat, hogy a jövőben is odaadóan harcolnak a kommunista eszmék győzelméért, amelyek megvalósításának Jurij Andropov egészéletét szentelte. Az SZKP Központi Bizottsága A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége A Szovjetunió Minisztertanácsa Tovább szilárdult az ellenzék helyzete (Folytatás az 1. oldalról.) zetőjét kérte fel arra, hogy közvetítsen közte és Damaszkusz, illetve közte és az ellenzék között. Franzsije küszöbön álló damaszkuszi missziója éppúgy a kompromisszum irányába mutat, mint Szaúd al-Fejszál szaúd-ará- biai külügyminiszter szíriai látogatása. * Vezető amerikai laptudósítóknak adott szerdai interjújában Reagan amerikai elnök első ízben jelezte, hogy Washington módosíthatja álláspontját a tavaly május 17-i izraeli—libanoni egyezménynyel kapcsolatban, sőt bizonyos értelemben eltávolodott Dzsema- jel libanoni elnök eddigi feltétlen; támogatásától is. Egy kérdésre válaszolva ugyanis azt mondta, hogy az Egyesült Államok támogatna egy új kormányt Libanonban. ha az „képes volna megvalósítani a szuverenitást saját területe felett”, és saját autonómiáját — vagyis, ha Szíria kivonná csapatait. A laptudósítók beszámolói szerint Reagan utalt arra is, hogy az amerikai tengerészgyalogosok egészen a kongresszus által megszabott 18 hónanos határidő lejártáig a Bejrút partjainál horgonyzó hajók fedélzetén maradhatnak. Mindemellett washingtoni politikai megfigyelőkben Shultz és Reagan szerdai megjegyzései megerősítették azt a meggyőződést, hogy Washington bizonyos körülmények között kész csökkenteni libanoni „elkötelezettségeit”. Az újságírókkal folytatott beszélgetésében az elhök azt mondta, reméli, nem kerül sor arra, hogy az amerikai „békefenntartók” további egy évig a libanoni partoknál maradjanak, de egyelőre úgy véli, ez a megoldás szükség esetén lehetővé teszi számukra a gyors partraszállást és „pozitív lélektani hatást gyakorol” a libanoni hadseregre. Szovjet javaslat A Szovjetunió a békés kapcsolatok támogatását és a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös • lemondást javasolja — mondta a stockholmi európai bizalomerősítő és leszerelési konferencia csütörtöki teljes ülésén Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője. — A szerződés legfontosabb paragrafusa az legyen, hogy a konferencián részt vevő államok vállalják közösen: nem alkalmaznak elsőnek egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert, illetve egyáltalán semmifélé erőszakot. A szovjet delegáció vezetője továbbá arra hívta fel a figyelmet, hogy Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára a legutóbbi rendkívüli KB-ülésen behatóan értékelve a nemzetközi helyzetet, kifejtette: a szovjet külpolitika célja, hogy az emberiség megmeneküljön a nukleáris világháború veszélyétől. Mint mondotta, a szocialista országok kezdeményezéseinek célja, hogy helyreálljon és megerősödjön az amerikai rakétatelepítések következtében alaposan megrendült európai bizalom. Megemlítette, hogy a fentebbi szovjet javaslat a jelenlegi helyzetben egyre időszerűbbé válik, s megvalósítása jelentősen erősítené a bizalmat, előmozdítaná a nukleáris háború veszélyének csökkentését. Felhívta a konferencia résztvevőit, hogy vitassák meg a szocialista országok e javaslatát. Földalatti atomrobbantás — balesettel Cjabb földalatti atom- robbantást hajtottak végre szerdán az Egyesült Államok nevadai kísérleti telepén. Az amerikai energiaügyi minisztérium tájékoztatása szerint a robbantás nyomán beomlott a kísérletitelep egyik földalatti folyosójának meny- nyezete, és tizenkét sze- . mély megsebesült. A sérül- tek közül kettőnek az .állapota válságos. A minisztérium közölte, hogy a baleset nyomán rádióaktiv sugárzás “veszélyé nem fenyeget. Folyamatosság A gyász napjaiban is megköveteli az élet a maga jogait. Konsztantyin Csernyenko, akit Jurij Andropov halála után az SZKP főtitkárává választottak, első programadó beszédében a szovjet politika folyamatosságát hangsúlyozta. „A folyamatosság — mondotta — nem elvont fogalom, hanem élő, reális dolog. Lényege mindenekelőtt abban van, hogy előre kell haladni arra támaszkodva, amit már korábban elértünk, alkotóan gazdagítani azt." Csernyenko beszédében különösen két elemet emelt ki, mint a’ folyamatosság lényeges összetevőjét. Először is azt, hogy reálisan kell értékelni az elért eredményeket, nem engedvé annak a kísértésnek, „hogy a kívánatosat valóságosnak tekintsük". A második az, hogy „kollektív erőfeszítésekkel kell tovább vinni” az Andropov által megkezdett politikai munkát. Csernyenko elemzésében terjedelmét és súlyát tekintve első helyen a Szovjetunió belső kérdései állottak, s ezek közül is a gazdaság. Hangsúlyozta: át kell alakítani a gazdaság irányítási rendszerét, az egész gazdasági mechanizmust. Ez a munka „még éppen csak elkezdődött", s ennek része az a széles köfű gazdasági kísérletsorozat, amely az elmúlt évben megindult. Csernyenko nagy határozottsággal figyelmeztetett arra, hogy a „várakozás” a kísérletek eredményéire nem szolgálhat ürügyül a passzivitáshoz, a régi munkastílusához való ragaszkodáshoz. „A gazdasági szerkezet megújítása felelősségteljes feladat és nem árt megtartani a régi szabályt: hétszer mérj, mielőtt egyszer vágsz. Ez azonban semmi mentséget sem jelenthet azok számára, akik. egyáltalán nem akarják figyelembe venni a megváltozott körülményeket, az élet támasztotta új követelményeket.” A Csernyenko-beszéd nemzetközi kérdésekkel foglalkozó, lényegesen rövidébb zárófejezetében is az aktív folyamatosság szelleme érvényesül. Az új főtitkár szavaiból egyértelműen kitűnt, hogy folytatni kívánja azt a külpolitikát, amelyet Andropov 15 hónapos, tragikusan rövid hivatali ideje alatt az SZKP vezetése kidolgozott. Teljesen érthető, hogy ebben az első beszédben Konsztantyin Csernyenko nem bocsátkozhatott részletekbe a szovjet külpolitika várható lépéseiről. Annál kevésbé, mert a teglényegesebb vitakérdésekben az Egyesült Államok és a NATO részéről semmiféle érdemi politikai kezdeményezés nem történt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának, új főtitkára a temetés után legelőször a Varsót Szerződés ,országainak vezetőivel tanácskozott, megerősítendő, a szövetség céltudatos és összehangolt cselekvését. Rendkívül figyelemre méltó volt, hogy Van Li miniszterelnök-helyettessél az élen Kína viszonylag magas szintű küldöttséggel képviseltette magát és a delegáció vezetője szót ejtett a két hatalmas ország kapcsolatának javulásáról. (Brezsnyev temetésén Kínát az akkor már lemondásra készülő külügyminiszter képviselte.) A tőkés országok vezetőivel is alkalom nyílt kétoldalú tanácskozásra. Ezqk közül természetszerűen kiemelkedett a Bush amerikai alelnök- kel folytatott megbeszélés. Bush (aki Brezsnyev temetésén is képviselte az Egyesült Államokat, de akkor Shultz külügyminiszter is jelen volt), írásos üzenetet vitt Moszkvába Reagantól. Ez újabb konkrét javaslattétel nélkül megismételte azt az általános tárgyalási készséget, amelyet az újjáválasztásáért harcba induló amerikai elnök az utóbbi időben hangoztatott. Csernyenko és Bush. találkozása mindenképpen újabb eleme volt annak az érintkezésfelvételnek, amely az amerikai rakéták európai telepítésének megkezdése után a két külügyminiszter, Gromiko és Shultz stockholmi találkozójával kezdődött. A nemzetközi sajtó találgatásai mindenekelőtt azzal foglalkoztak, hogy mennyiben lehet reális egy esetleges csúcstalálkozó. így például közvetlenül Andropov halála után sokoldalúan felmerült az az igény különböző amerikai körökben, hogy maga az elnök utazzék Moszkvába. Végül Reagan ezt a lehetőséget elvetette. Az kétségtelennek tűnik, hogy egy csúcstalálkozó létrejöttéhez az amerikai tárgyalási pozíciók jelentős módosulására lenne szükség. Általában is óvakodni kell a túlzott várakozásoktól, hiszen e csúcstalálkozó csak 1984 novembere után lehetne mentes az amerikai választási harc hatásától. A vezető tőkés politikusokkal folytatott tanácskozások közül a Kohl nyugatnémet kancellárral folytatott megbeszélésnek volt még kiemelkedő jelentősége. (Egyébként Kohl volt az egyetlen a jelenlevő nyugatiak közül, aki az elmúlt másfél évben beható tárgyalásokat folytatott Andropovval.) Ezen a megbeszélésen aZ amerikai eurorakéták problémája játszotta a legfontosabb szerepet, hiszen a Pershing—2-nek az NSZK az egyetlen támaszpontja. Figyelemreméltó, hogy ezúttal Nagy-Britan- niát maga a miniszterelnök, Thatcher asszony képviselte. (Brezsnyev temetésén külügyminiszteri szintű volt az angol képviselet.) Ez egyike azoknak a jelzéseknek, amelyekkel at brit politika a korábbinál nagyobb kapcsolatteremtési szándékát kívánja hangsúlyozni. Természetesen á Moszkvába sereglett küldöttségek vezetői között is lezajlottak tanácskozások. Ezek sorában k legfontosabb a két német állam vezetőjének, Honeckernek és Kohlnak a megbeszélése volt. Amióta a nyugatnémet szociáldemokraták elvesztették a kormányhatalmat, ez volt az első ilyen magas szintű megbeszélés az NDK és az NSZK vezetői között, s a két államférfi személyesen is most találkozott először. Megbeszélésük eleven példája volt annak, hogy az európai országokf a rendkívül kiélezett helyzet ellenére nagy erőfeszítéseket tesznek a kapcsolatok fenntartása és az enyhjilés vívmányainak legalább részleges megőrzésére. Nagy erőnk a népi összefogás (Folytatás az 1. oldalról.) rendszerben. Nem csupán jobban, hanem egyenes gerinccel, szabad emberként élhet nálunk minden dolgozó. Erős politikai egység Legnagyobb vívmányunk népünk politikai fejlődése, szocialista gondolkodásmódjának kialakulása, minden alkotni, cselekedni kész ember, minden tisztességes dolgozó — legyen az párttag vagy párton t kívüli — összefogása. Valamennyi eredményünket ennek köszönhetjük. Dicsekvés nélkül szólhatunk arról is, hogy ma a magyar népnek becsülete van az egész világon. Élvezzük barátaink megbecsülését, tudjuk, hogy mások is rokonszenvvel kísérik törekvéseinket, s még a velünk szemben állók is bizonyos tisztelettel néznek ránk. Mindezt annak köszönhetjük, hogy következetesen haladunk a szocialista építés útján. Amikor a fejlődésben zavarok támadtak, megvédtük a munkáshatalmat. Nem engedtük eltorlaszolni a szocialista fejlődés útját, amely egyben a nép és a nemzet boldogulásának útja is. Elmondhatjuk tehát, hogy a magyar nép élni tudott a szabadság lehetőségével, s nem volt hiábavaló az az áldozat, amelyet a szovjet nép hős fiai hoztak értünk. Mi így gondolkodunk a megtett útról, amelynek során nemcsak népünk szocialista egységét kovácsoltuk ki, hanem meg- bonthatatlanná tettük a magyar— szovjet barátságot is.. A jelenlegi helyzetről is szólnék néhány szót. Pártunk és kormányunk a legnagyobb nyíltsággal beszél gondjainkról, problémáinkról, a megoldásra váró kérdésekről, mert az a véleményünk, hogy a nyílt, egyenes és őszinte beszéd a helyes, a célravezető. önök tudják, hogy most nehéz helyzetben vagyunk: bár vívmányaink nagyok és sok mindent elértünk, a követelmények még nagyobbak! Hazai építőmunkánk nemzetközi feltételei sem kedvezőek, mert a világhelyzet feszült, és a nemzetközi gazdasági körülmények nehezek. Ilyen viszonyok között élünk és dolgozunk, törődünk a gondokkal, és foglalkozunk a megoldandó feladatokkal. A, lényeg az, hogy amit építettünk, az a miénk, arra támaszkodhatunk. Á Magyar Népköztársaságban erős a politikai egység, szilárdak és teher- bíróak a gazdasági alapok. Népünk a műveltség, a képzettség tekintetében is újjászületett; más, mint négy évtizeddel ezelőtt. Mindezekre építve már eddig is sok nehézséget győztünk le, és reménykedve nézünk a jövőbe is. Pártunkban, a Központi Bizottságban, a kormányban és meggyőződésem szerint a munkások, a parasztok és az értelmiségiek tömegeiben is erős az elhatározás, hogy szocialista vívmányainkat megvédjük, megszilárdítjuk és tovább gyarapítjuk. Ebben is számíthatunk barátainkra, szövetségeseinkre. Ha tehát bízunk erőnkben és eredményesen dolgozunk; akkor nemcsak megvédeni, hanem gyarapítani is tudjuk vívmányainkat, továbbhaladunk a szocialista fejlődés útján. Szólnom kell arról a szomorú eseményről is, ami ünnepünket beárnyékolja. Elhunyt Andropov elvtárs, aki a szovjet nép nagy fia, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a magyar nép régi ismerőse és jó barátja volt. Részt vettünk a temetésén, ahol szinte az egész világ képviselőinek jelenlétében adták meg neki a végtisztességet. Hazánk lakossága is méltón kifejezte gyászát és együttérzését. Egy nagy harcos távozott az élők sorából és űrt hagyott maga után. De meggyőződésünk, hogy nem harcolt hiába, amit tett, maradandó, nem megy veszendőbe. Az élők ilyenkor azt mondják, hogy folytatják művét, s ez igaz is. Közös irányvonal Moszkvában találkoztunk a Szovjetunió igen tisztelt vezetőivel. Ügy gondolom, nemcsak küldöttségünk, nemcsak pártunk Központi Bizottsága, és kormányunk, hanem egész népünk nevében mondhattam, hogy osztozunk gyászukban, s egyben üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának állásfoglalásait, azt az elhatározásukat, hogy folytatják a lenini irányvonalat, a Szovjetunió eddigi politikáját, és szilárd eltökéltséggel tovább dolgoznak a szovjet nép, az egész emberiség, a béke javára. Kijelentettük azt is, hogy a magyar nép következetesen folytatja a szocializmus építését, hűséges barátja és szövetségese a nagy szovjet népnek. Az újságok is megírták, hogy Moszkvában megbeszélést tartottak a Varsói Szerződés tagállamainak képviselői. Pártunk és kormányunk támogatja a következetes szovjet külpolitikát, azt a közös irányvonalat, amelyet 1983 januárjában Prágában, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülésén együttesen kialakítottunk, s a júniusi moszkvai találkozón megerősítettünk. A nemzetközi helyzet feszült, s növekedtek a veszélyek. Ezekkel szemben mi határozottan fellépünk, megőrizzük az erőegyensúlyt, visszautasítjuk az imperialistáknak az erőfölény megszerzésére irányuló agresszív törekvéseit, mert azok veszélyeztetik a népek, társadalmi vívmányait, nemzeti függetlenségét és békéjét. Béke és együttműködés Népünknek békés, építő szándékai vannak, s ennek érdekében biztonságunkról gondoskodunk. Azt valljuk, hogy tárgyalásök útján kell olyan megállapodásra njtg ni, amely a fegyverzet alacsonyabb szintjén segíti elő az összes érdekelt fél biztonságának megteremtését. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a gyász súlyos napjaiban tartott ülésén elhatározta, hogy ezt a politikát folytatja tovább, s mi ehhez teljes meggyőződésből és szívvel csatlakozunk. Ezt valósítjuk meg közösen, s ki-kj a maga hazai és nemzetközi munkájában is. Moszkvában üdvözöltük Csernyenko elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának újonnan megválasztott főtitkárát, a párt politikai bizottságát és titkárságát, és sok sikert kívántunk a szovjet kommunistáknak, a szovjet népnek. Ezúttal is azt kívánjuk, hogy erősödjék. fejlődjék a Szovjetunió, és népe békében élvezhesse munkája gyümölcsét. Mi a világ minden népének is azt kívánjuk —. mert egyetlen népet sem tartunk ellenségnek —, hogy éljen, dolgozzék és boldoguljon. Kívánjuk, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok között béke és együttműködés uralkodjék, mert meggyőződésünk, hogy a társadalmi rendszerek harcát a fejlődés, az élet a szocializmus javára dönti el. Ehhez nem kellenek fegyverek, mert ezt a kérdést nem is lehet fegyverrel megoldani. Ez a mi politikánk, ezért üdvözöljük szívből és meggyőződéssel a szovjet testvérpárt Központi Bizottságának február 13-i határozatát. Befejezésül azt szeretném hangsúlyozni, hogy nekünk van egy nagy erőnk, s ez a népi összefogás; ez viszi előre, ez segíti a szocialista fejlődést. Ennek a politikának, társadalmi rendünknek van néhány ellenzője is, s akadnak, akik nem élnek, hanem visz- szaélnek szocialista rendszerünk vívmányaival. Pártunk, kormányunk a tisztességesen dolgozó, becsületesen élő emberek oldalán áll, őket segíti, s az a célunk, hogy mindenki annak arányában részesüljön a javakból, ahogyan dolgozik. Bízunk benne, hogy megoldódnak társadalmi és gazdasági problémáink, s minden becsületes dolgozó élvezni tudja munkájának gyümölcseit. Mi most az egy év múlva esedékes következő pártkongresszusra készülünk. Ezen a tanácskozáson életünk nagy kérdéseire kell választ adnunk és azok megoldását előmozdítanunk. Készülünk hazánk felszabadulásának. 40. évfordulójára is. Azt akarjuk, hogy ezt a magyar nép jó érzéssel, békében és új vívmányok birtokában ünnepelje. Ehhez kívánok önöknek, a Beloiannisz-gyár dolgozóinak, s önök révén a magyar munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, minden honfitársamnak jó erőt és egészséget, sok sikert egyéni munkájában és boldogságot családi életében. A Híradástechnikai Gyárban tett látogatás befejeztével Kádár János elköszönt a vendéglátóktól, a szovjet vendégek pedig a Budapesti Történeti Múzeumban folytatták programjukat. Itt Székely György főigazgató kalauzolásával ismerkedtek a főváros két évezredes történetének tárgyi emlékeivel. Ezt követően a Budavári Palota lovagtermében Vlagyimir Bazovszkij és a déli hadseregcsoport vezetői találkoztak a főváros politikai, kulturális és tudományos életének képviselőivel. Maróthy László köszöntötte a jelenlevőket, majd baráti eszmecseréjük után a találkozó résztvevői a történelmi környezetben meghallgatták a Bakfark együttes és Bodza Klára régmúlt korokat idéző műsorát. (MTI) Átfogó program biológiai forrásaink hasznosítására A kormány jelentést hallgatott meg a biológiai eredetű anyagok komplex hasznosításának lehetőségéről. Ezzel kapcsolatban új fogalommal ismerkedünk: bio.- massza. Jelentősége az ország adottságaiból következik; viszonylagos nyersanyagszegénységünkkel szemben áll a biológiai anyagokban való — szintén viszonylagos — gazdagságunk, s ezek kiaknázására nagyobb' erőket kell mozgósítani. A biológiai forradalom ezirányú elméleti ismeret- anyaga immár világszerte realizálódni kezd a mezőgazdaságban és az iparban. Számunkra — éppen adottságainknál fogva — különösen fontos, hogy minél jobban és lehetőleg a nemzetközi élvonal szintjén tudjunk élni a biológiai anyagok kínálta lehetőségekkel. Egyébként ezeket az anyagokat nevezik a szakemberek biomasszának. A Magyar Tudományos Akadémia koordinálásával több száz szakember dolgozott azon, hogy a következő években, évtizedekben milyen megújító lehetőségeket kínál a biológia. Feladatuk fölöttébb összetett volt; a biológiai anyagokat három osztályba sorolva a lehetőségeknek számtalan változatát kellett mérlegelniük. A tanulmány alapvetőnek tekinthető megállapítása: a biológiai erőforrások újszerű hasznosításából származó nemzeti jövedelem számottevően növelhető. A .biológiai erőforrások megújíthatók, és meg lehet teremteni a bővülő újratermelés feltételeit is. Milyen anyagokról intézkedik a program? Hatalmas mennyiségekről van szó; az ország területén évente —1 úgynevezett szárazanyagban számolva — 54,3 millió tonna növényi biomassza képződik. Ennek nemegészen a fele — 41 százaléka — úgynevezett főtermék, például gabona. A tg* vábbi, nagyobb hányada a melléktermék. A növénytermesztési melléktermékek kétharmada jelenleg a földeken marad, és előbb-utóbb leszántják. Az állat- tenyésztésben a biomassza-produkció évente kereken hétmillió tonna. Hogy mennyire tágan kell értelmezni a biomassza fogalmát, erre az állattenyésztés ad jellemző példát: a biomassza-tömegnek „csak” 12 százalékát teszi ki az élőlények testtömege, 7 százalékát az egyéb hasznos termékek (tej, tojás, toll, gyapjú), és több mint 80 százalékát jelenti a trágya (amely természetesen korántsem tekinthető értéktelen anyagnak, hiszen a természet biológiai körforgásának lényeges része). A Szakemberek szerint a mező- gazdasági főtermékek elsődleges hasznosítási iránya a következő 15—20 évben továbbra is a takarmány-, illetve az élelemelőállítás marad. Ám más lehetőségek is számításba jönnek. Megvizsgál-1 ták, miképpen lehetne a biomasz- szából vegyipari nyersanyagot, illetve — esetleg motor-hajtóanyagot előállítani. Ügy tűnik, a biomasszából a nagy tömegű ■ vegyipari gyártás ma még általában nem gazdaságos, bár már igen jó példák is vannak: egy alkoholfélét, az etanolt a kukoricából nyerhetik és ebből sokféle termék készülhet. Szintén biológiai alapokról indulva olyan alkoholokhoz is juthatnak, amelyekkel keverék formában motorokat hajthatnak. A várható költségek és a beruházás igényessége miatt azonban nem valószínű, hogy a kilencvenes évekig hazánkban sor kerülhet a benzin részleges helyettesítésére. Sokkal jobbak az esélyek a melléktermékeknek és a hulladékoknak az agrártermelésbe, vagy akár az iparba való visszajuttatásánál. A tanulmány szerint 2000-ben összesen csaknem 36 millió tonna betakarítható melléktermék és hulladék képződik majd hazánkbán. Bár a szakemberek maguk is vitatkoznak arról, hogy milyenek lennének a leghelyesebb hasznosítási arányok, abban — a tanulmány szerint — megegyezésre jutottak, hogy ezeknek az anyagoknak végül is programozva és tervszerűen kell visszakerülniök a népgazdaság különböző ágazataiba. Takarmányozásra — számos különböző formában — a készletnek mintegy ötödét szánják, a talajerő pótlására valamivel több mint felét, s csaknem 10 százaléka fogható tüzeléssel energiatermelésre. Ám vannak tervek a biogáz előállítására, to- yábbá a biomassza ipari nyersanyagként való hasznosítására is. A biológiai programba kapcsolódik a hazai fehérjeellátás hosz- szú távú programja is.
