Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-17 / 40. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1984. február 17. Köszönet a részvétnyilvánításokért MOSZKVA Jurij Andropov elhunyta alkal­mából az SZKP KB-hoz, a Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségiéihez, és a kormányhoz részvétnydilvánítá­sok érkeztek a szövetségi köztár­saságok kommunista pártjainak központi bizottságaitól, legfelsőbb tanácsainak elnökségeitől, vala­mint kormányaitól. Kifejezték részvétüket a szovjet párt-, taná­csi és társadalmi szervek, a vál­lalatok, az intézmények, az épít­kezések, a kolhozok és a szövi hozok, és az oktatási intézmé­nyek dolgozó kollektívái, a szov­jet hadsereg és haditengerészeti flotta katonái, a párt veteránjai, a Nagy Honvédő Háború résztve­vői, és állampolgárok sokasága is. Részvétüket nyilvánították a szocialista államok vezetői és dol­gozói, a kommunista, a murakás- és a forradalrra-derncfcratikus pártok, a haladó szervezetek. Részvétüket fejezték ki különbö­ző országok állam- és kormány­fői, társadalmi szervezetei és ál­lampolgárai is. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és a Szovjet­unió Minisztertanácsa őszinte kö­szönetét mond az összes párt-, tanácsi és társadalmi szervezetek­nek, a dollgozó kollektíváknak, a szovjet hadsereg és haditengeré­szeti flotta katonáinak, valamint a külföldi elvtársaiknak és bará­toknak, a szocialista országok dolgozóinak, mindenkinek, aki együttérzését fejezte ki az SZKP- val és Szovjetunióval a szovjet népet ért súlyos veszteség miatt. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és a Szovjet­unió Minisztertanácsa mély há­láját fejezi ki minden olyan ál- lam- és kormányfőnek, államfér­finak és közéleti személyiségnek, aki osztozott a. Szovjetuniót éri gyászban. Ezekben a napokban a szovjet emberek még szorosabban tömö­rültek a kommunista párt és an­nak lenini központi bizottsága kö­ré, kifejezték lelkes és egységes támogatásúkat az SZKP KB rend­kívüli ülésén hozott határozatok, a párt kül- és belpolitikája iránt. Kifejezték töretlen akaratukat, hogy a jövőben is odaadóan har­colnak a kommunista eszmék győzelméért, amelyek megvalósí­tásának Jurij Andropov egészéle­tét szentelte. Az SZKP Központi Bizottsága A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége A Szovjetunió Minisztertanácsa Tovább szilárdult az ellenzék helyzete (Folytatás az 1. oldalról.) zetőjét kérte fel arra, hogy közve­títsen közte és Damaszkusz, illet­ve közte és az ellenzék között. Franzsije küszöbön álló da­maszkuszi missziója éppúgy a kompromisszum irányába mutat, mint Szaúd al-Fejszál szaúd-ará- biai külügyminiszter szíriai láto­gatása. * Vezető amerikai laptudósítók­nak adott szerdai interjújában Reagan amerikai elnök első ízben jelezte, hogy Washington módosít­hatja álláspontját a tavaly május 17-i izraeli—libanoni egyezmény­nyel kapcsolatban, sőt bizonyos értelemben eltávolodott Dzsema- jel libanoni elnök eddigi feltét­len; támogatásától is. Egy kérdés­re válaszolva ugyanis azt mondta, hogy az Egyesült Államok támo­gatna egy új kormányt Libanon­ban. ha az „képes volna megvaló­sítani a szuverenitást saját terü­lete felett”, és saját autonómiáját — vagyis, ha Szíria kivonná csa­patait. A laptudósítók beszámolói sze­rint Reagan utalt arra is, hogy az amerikai tengerészgyalogosok egé­szen a kongresszus által megsza­bott 18 hónanos határidő lejártáig a Bejrút partjainál horgonyzó hajók fedélzetén maradhatnak. Mindemellett washingtoni politi­kai megfigyelőkben Shultz és Rea­gan szerdai megjegyzései megerő­sítették azt a meggyőződést, hogy Washington bizonyos körülmé­nyek között kész csökkenteni li­banoni „elkötelezettségeit”. Az újságírókkal folytatott be­szélgetésében az elhök azt mond­ta, reméli, nem kerül sor arra, hogy az amerikai „békefenntar­tók” további egy évig a libanoni partoknál maradjanak, de egyelő­re úgy véli, ez a megoldás szük­ség esetén lehetővé teszi számuk­ra a gyors partraszállást és „pozi­tív lélektani hatást gyakorol” a libanoni hadseregre. Szovjet javaslat A Szovjetunió a békés kapcso­latok támogatását és a katonai erő alkalmazásáról való kölcsö­nös • lemondást javasolja — mondta a stockholmi európai bi­zalomerősítő és leszerelési kon­ferencia csütörtöki teljes ülésén Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője. — A szerződés legfontosabb paragra­fusa az legyen, hogy a konferen­cián részt vevő államok vállalják közösen: nem alkalmaznak első­nek egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert, il­letve egyáltalán semmifélé erő­szakot. A szovjet delegáció vezetője továbbá arra hívta fel a figyel­met, hogy Konsztantyin Cser­nyenko, az SZKP KB főtitkára a legutóbbi rendkívüli KB-ülésen behatóan értékelve a nemzetkö­zi helyzetet, kifejtette: a szovjet külpolitika célja, hogy az embe­riség megmeneküljön a nukleá­ris világháború veszélyétől. Mint mondotta, a szocialista országok kezdeményezéseinek célja, hogy helyreálljon és megerősödjön az amerikai rakétatelepítések kö­vetkeztében alaposan megrendült európai bizalom. Megemlítette, hogy a fentebbi szovjet javaslat a jelenlegi helyzetben egyre idő­szerűbbé válik, s megvalósítása jelentősen erősítené a bizalmat, előmozdítaná a nukleáris háború veszélyének csökkentését. Fel­hívta a konferencia résztvevőit, hogy vitassák meg a szocialista országok e javaslatát. Földalatti atomrobbantás — balesettel Cjabb földalatti atom- robbantást hajtottak vég­re szerdán az Egyesült Ál­lamok nevadai kísérleti te­lepén. Az amerikai energia­ügyi minisztérium tájé­koztatása szerint a rob­bantás nyomán beomlott a kísérletitelep egyik föld­alatti folyosójának meny- nyezete, és tizenkét sze- . mély megsebesült. A sérül- tek közül kettőnek az .álla­pota válságos. A miniszté­rium közölte, hogy a bal­eset nyomán rádióaktiv su­gárzás “veszélyé nem fe­nyeget. Folyamatosság A gyász napjaiban is megköveteli az élet a maga jogait. Konsztantyin Csernyenko, akit Ju­rij Andropov halála után az SZKP főtitkárává választottak, első programadó beszédében a szovjet politika folyamatosságát hangsúlyozta. „A folyamatosság — mondotta — nem elvont foga­lom, hanem élő, reális dolog. Lényege minde­nekelőtt abban van, hogy előre kell haladni ar­ra támaszkodva, amit már korábban elértünk, alkotóan gazdagítani azt." Csernyenko beszédé­ben különösen két elemet emelt ki, mint a’ fo­lyamatosság lényeges összetevőjét. Először is azt, hogy reálisan kell értékelni az elért ered­ményeket, nem engedvé annak a kísértésnek, „hogy a kívánatosat valóságosnak tekintsük". A második az, hogy „kollektív erőfeszítésekkel kell tovább vinni” az Andropov által megkezdett po­litikai munkát. Csernyenko elemzésében terjedelmét és súlyát tekintve első helyen a Szovjetunió belső kérdései állottak, s ezek közül is a gazdaság. Hangsú­lyozta: át kell alakítani a gazdaság irányítási rendszerét, az egész gazdasági mechanizmust. Ez a munka „még éppen csak elkezdődött", s en­nek része az a széles köfű gazdasági kísérlet­sorozat, amely az elmúlt évben megindult. Cser­nyenko nagy határozottsággal figyelmeztetett ar­ra, hogy a „várakozás” a kísérletek eredményéi­re nem szolgálhat ürügyül a passzivitáshoz, a régi munkastílusához való ragaszkodáshoz. „A gazdasági szerkezet megújítása felelősségteljes feladat és nem árt megtartani a régi szabályt: hétszer mérj, mielőtt egyszer vágsz. Ez azon­ban semmi mentséget sem jelenthet azok szá­mára, akik. egyáltalán nem akarják figyelembe venni a megváltozott körülményeket, az élet tá­masztotta új követelményeket.” A Csernyenko-beszéd nemzetközi kérdésekkel foglalkozó, lényegesen rövidébb zárófejezetében is az aktív folyamatosság szelleme érvényesül. Az új főtitkár szavaiból egyértelműen kitűnt, hogy folytatni kívánja azt a külpolitikát, ame­lyet Andropov 15 hónapos, tragikusan rövid hi­vatali ideje alatt az SZKP vezetése kidolgozott. Teljesen érthető, hogy ebben az első beszédben Konsztantyin Csernyenko nem bocsátkozhatott részletekbe a szovjet külpolitika várható lépései­ről. Annál kevésbé, mert a teglényegesebb vita­kérdésekben az Egyesült Államok és a NATO ré­széről semmiféle érdemi politikai kezdeménye­zés nem történt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának, új fő­titkára a temetés után legelőször a Varsót Szer­ződés ,országainak vezetőivel tanácskozott, meg­erősítendő, a szövetség céltudatos és összehan­golt cselekvését. Rendkívül figyelemre méltó volt, hogy Van Li miniszterelnök-helyettessél az élen Kína viszonylag magas szintű küldöttséggel képviseltette magát és a delegáció vezetője szót ejtett a két hatalmas ország kapcsolatának ja­vulásáról. (Brezsnyev temetésén Kínát az akkor már lemondásra készülő külügyminiszter képvi­selte.) A tőkés országok vezetőivel is alkalom nyílt kétoldalú tanácskozásra. Ezqk közül természet­szerűen kiemelkedett a Bush amerikai alelnök- kel folytatott megbeszélés. Bush (aki Brezsnyev temetésén is képviselte az Egyesült Államokat, de akkor Shultz külügyminiszter is jelen volt), írásos üzenetet vitt Moszkvába Reagantól. Ez újabb konkrét javaslattétel nélkül megismételte azt az általános tárgyalási készséget, amelyet az újjáválasztásáért harcba induló amerikai elnök az utóbbi időben hangoztatott. Csernyenko és Bush. találkozása mindenképpen újabb eleme volt annak az érintkezésfelvételnek, amely az amerikai rakéták európai telepítésének megkez­dése után a két külügyminiszter, Gromiko és Shultz stockholmi találkozójával kezdődött. A nemzetközi sajtó találgatásai mindenekelőtt az­zal foglalkoztak, hogy mennyiben lehet reális egy esetleges csúcstalálkozó. így például közvet­lenül Andropov halála után sokoldalúan felme­rült az az igény különböző amerikai körökben, hogy maga az elnök utazzék Moszkvába. Végül Reagan ezt a lehetőséget elvetette. Az kétségte­lennek tűnik, hogy egy csúcstalálkozó létrejöt­téhez az amerikai tárgyalási pozíciók jelentős módosulására lenne szükség. Általában is óva­kodni kell a túlzott várakozásoktól, hiszen e csúcstalálkozó csak 1984 novembere után lehet­ne mentes az amerikai választási harc hatásától. A vezető tőkés politikusokkal folytatott ta­nácskozások közül a Kohl nyugatnémet kancel­lárral folytatott megbeszélésnek volt még ki­emelkedő jelentősége. (Egyébként Kohl volt az egyetlen a jelenlevő nyugatiak közül, aki az el­múlt másfél évben beható tárgyalásokat folyta­tott Andropovval.) Ezen a megbeszélésen aZ ame­rikai eurorakéták problémája játszotta a legfon­tosabb szerepet, hiszen a Pershing—2-nek az NSZK az egyetlen támaszpontja. Figyelemreméltó, hogy ezúttal Nagy-Britan- niát maga a miniszterelnök, Thatcher asszony képviselte. (Brezsnyev temetésén külügyminisz­teri szintű volt az angol képviselet.) Ez egyike azoknak a jelzéseknek, amelyekkel at brit poli­tika a korábbinál nagyobb kapcsolatteremtési szándékát kívánja hangsúlyozni. Természetesen á Moszkvába sereglett küldött­ségek vezetői között is lezajlottak tanácskozá­sok. Ezek sorában k legfontosabb a két német állam vezetőjének, Honeckernek és Kohlnak a megbeszélése volt. Amióta a nyugatnémet szo­ciáldemokraták elvesztették a kormányhatalmat, ez volt az első ilyen magas szintű megbeszélés az NDK és az NSZK vezetői között, s a két ál­lamférfi személyesen is most találkozott először. Megbeszélésük eleven példája volt annak, hogy az európai országokf a rendkívül kiélezett hely­zet ellenére nagy erőfeszítéseket tesznek a kap­csolatok fenntartása és az enyhjilés vívmányai­nak legalább részleges megőrzésére. Nagy erőnk a népi összefogás (Folytatás az 1. oldalról.) rendszerben. Nem csupán jobban, hanem egyenes gerinccel, szabad emberként élhet nálunk minden dolgozó. Erős politikai egység Legnagyobb vívmányunk né­pünk politikai fejlődése, szocia­lista gondolkodásmódjának ki­alakulása, minden alkotni, cse­lekedni kész ember, minden tisz­tességes dolgozó — legyen az párttag vagy párton t kívüli — összefogása. Valamennyi ered­ményünket ennek köszönhetjük. Dicsekvés nélkül szólhatunk arról is, hogy ma a magyar nép­nek becsülete van az egész vilá­gon. Élvezzük barátaink megbe­csülését, tudjuk, hogy mások is rokonszenvvel kísérik törekvése­inket, s még a velünk szemben ál­lók is bizonyos tisztelettel néz­nek ránk. Mindezt annak köszön­hetjük, hogy következetesen ha­ladunk a szocialista építés útján. Amikor a fejlődésben zavarok támadtak, megvédtük a munkás­hatalmat. Nem engedtük eltorla­szolni a szocialista fejlődés út­ját, amely egyben a nép és a nemzet boldogulásának útja is. Elmondhatjuk tehát, hogy a ma­gyar nép élni tudott a szabadság lehetőségével, s nem volt hiába­való az az áldozat, amelyet a szovjet nép hős fiai hoztak ér­tünk. Mi így gondolkodunk a megtett útról, amelynek során nemcsak népünk szocialista egy­ségét kovácsoltuk ki, hanem meg- bonthatatlanná tettük a magyar— szovjet barátságot is.. A jelenlegi helyzetről is szól­nék néhány szót. Pártunk és kor­mányunk a legnagyobb nyíltság­gal beszél gondjainkról, problé­máinkról, a megoldásra váró kér­désekről, mert az a vélemé­nyünk, hogy a nyílt, egyenes és őszinte beszéd a helyes, a célra­vezető. önök tudják, hogy most nehéz helyzetben vagyunk: bár vívmányaink nagyok és sok min­dent elértünk, a követelmények még nagyobbak! Hazai építőmun­kánk nemzetközi feltételei sem kedvezőek, mert a világhelyzet feszült, és a nemzetközi gazdasá­gi körülmények nehezek. Ilyen viszonyok között élünk és dolgo­zunk, törődünk a gondokkal, és foglalkozunk a megoldandó fel­adatokkal. A, lényeg az, hogy amit építettünk, az a miénk, ar­ra támaszkodhatunk. Á Magyar Népköztársaságban erős a poli­tikai egység, szilárdak és teher- bíróak a gazdasági alapok. Né­pünk a műveltség, a képzettség tekintetében is újjászületett; más, mint négy évtizeddel ezelőtt. Mindezekre építve már eddig is sok nehézséget győztünk le, és reménykedve nézünk a jövőbe is. Pártunkban, a Központi Bi­zottságban, a kormányban és meggyőződésem szerint a mun­kások, a parasztok és az értelmi­ségiek tömegeiben is erős az el­határozás, hogy szocialista vív­mányainkat megvédjük, megszi­lárdítjuk és tovább gyarapítjuk. Ebben is számíthatunk baráta­inkra, szövetségeseinkre. Ha tehát bízunk erőnkben és eredményesen dolgozunk; akkor nemcsak megvédeni, hanem gya­rapítani is tudjuk vívmányain­kat, továbbhaladunk a szocialista fejlődés útján. Szólnom kell arról a szomorú eseményről is, ami ünnepünket beárnyékolja. Elhunyt Andropov elvtárs, aki a szovjet nép nagy fia, a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő harcosa, a ma­gyar nép régi ismerőse és jó ba­rátja volt. Részt vettünk a teme­tésén, ahol szinte az egész világ képviselőinek jelenlétében adták meg neki a végtisztességet. Hazánk lakossága is méltón kifejezte gyászát és együttérzését. Egy nagy harcos távozott az élők sorából és űrt hagyott maga után. De meggyőződésünk, hogy nem har­colt hiába, amit tett, maradandó, nem megy veszendőbe. Az élők ilyenkor azt mondják, hogy foly­tatják művét, s ez igaz is. Közös irányvonal Moszkvában találkoztunk a Szovjetunió igen tisztelt vezetői­vel. Ügy gondolom, nemcsak kül­döttségünk, nemcsak pártunk Központi Bizottsága, és kormá­nyunk, hanem egész népünk ne­vében mondhattam, hogy oszto­zunk gyászukban, s egyben üd­vözöljük a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak állásfoglalásait, azt az elha­tározásukat, hogy folytatják a lenini irányvonalat, a Szovjetunió eddigi politikáját, és szilárd el­tökéltséggel tovább dolgoznak a szovjet nép, az egész emberiség, a béke javára. Kijelentettük azt is, hogy a magyar nép követke­zetesen folytatja a szocializmus építését, hűséges barátja és szö­vetségese a nagy szovjet népnek. Az újságok is megírták, hogy Moszkvában megbeszélést tartot­tak a Varsói Szerződés tagálla­mainak képviselői. Pártunk és kormányunk támogatja a követ­kezetes szovjet külpolitikát, azt a közös irányvonalat, amelyet 1983 januárjában Prágában, a Varsói Szerződés politikai tanács­kozó testületének ülésén együtte­sen kialakítottunk, s a júniusi moszkvai találkozón megerősítet­tünk. A nemzetközi helyzet feszült, s növekedtek a veszélyek. Ezekkel szemben mi határozottan fellé­pünk, megőrizzük az erőegyen­súlyt, visszautasítjuk az imperia­listáknak az erőfölény megszer­zésére irányuló agresszív törek­véseit, mert azok veszélyeztetik a népek, társadalmi vívmányait, nemzeti függetlenségét és béké­jét. Béke és együttműködés Népünknek békés, építő szándé­kai vannak, s ennek érdekében biztonságunkról gondoskodunk. Azt valljuk, hogy tárgyalásök út­ján kell olyan megállapodásra njtg ni, amely a fegyverzet alacso­nyabb szintjén segíti elő az összes érdekelt fél biztonságának megte­remtését. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizott­sága a gyász súlyos napjaiban tar­tott ülésén elhatározta, hogy ezt a politikát folytatja tovább, s mi ehhez teljes meggyőződésből és szívvel csatlakozunk. Ezt valósít­juk meg közösen, s ki-kj a maga hazai és nemzetközi munkájában is. Moszkvában üdvözöltük Cser­nyenko elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának újonnan megválasz­tott főtitkárát, a párt politikai bizottságát és titkárságát, és sok sikert kívántunk a szovjet kom­munistáknak, a szovjet népnek. Ezúttal is azt kívánjuk, hogy erő­södjék. fejlődjék a Szovjetunió, és népe békében élvezhesse munkája gyümölcsét. Mi a világ minden népének is azt kívánjuk —. mert egyetlen népet sem tartunk ellen­ségnek —, hogy éljen, dolgozzék és boldoguljon. Kívánjuk, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok között béke és együtt­működés uralkodjék, mert meg­győződésünk, hogy a társadalmi rendszerek harcát a fejlődés, az élet a szocializmus javára dönti el. Ehhez nem kellenek fegyverek, mert ezt a kérdést nem is lehet fegyverrel megoldani. Ez a mi po­litikánk, ezért üdvözöljük szívből és meggyőződéssel a szovjet test­vérpárt Központi Bizottságának február 13-i határozatát. Befejezésül azt szeretném hang­súlyozni, hogy nekünk van egy nagy erőnk, s ez a népi összefo­gás; ez viszi előre, ez segíti a szo­cialista fejlődést. Ennek a politi­kának, társadalmi rendünknek van néhány ellenzője is, s akad­nak, akik nem élnek, hanem visz- szaélnek szocialista rendszerünk vívmányaival. Pártunk, kormá­nyunk a tisztességesen dolgozó, becsületesen élő emberek oldalán áll, őket segíti, s az a célunk, hogy mindenki annak arányában ré­szesüljön a javakból, ahogyan dol­gozik. Bízunk benne, hogy meg­oldódnak társadalmi és gazdasági problémáink, s minden becsületes dolgozó élvezni tudja munkájá­nak gyümölcseit. Mi most az egy év múlva ese­dékes következő pártkongresszus­ra készülünk. Ezen a tanácskozá­son életünk nagy kérdéseire kell választ adnunk és azok megoldá­sát előmozdítanunk. Készülünk hazánk felszabadulásának. 40. év­fordulójára is. Azt akarjuk, hogy ezt a magyar nép jó érzéssel, bé­kében és új vívmányok birtoká­ban ünnepelje. Ehhez kívánok önöknek, a Beloiannisz-gyár dol­gozóinak, s önök révén a magyar munkásoknak, parasztoknak, ér­telmiségieknek, minden honfitár­samnak jó erőt és egészséget, sok sikert egyéni munkájában és bol­dogságot családi életében. A Híradástechnikai Gyárban tett látogatás befejeztével Kádár János elköszönt a vendéglátóktól, a szovjet vendégek pedig a Buda­pesti Történeti Múzeumban foly­tatták programjukat. Itt Székely György főigazgató kalauzolásával ismerkedtek a főváros két évez­redes történetének tárgyi emlé­keivel. Ezt követően a Budavári Palota lovagtermében Vlagyimir Bazovszkij és a déli hadsereg­csoport vezetői találkoztak a fő­város politikai, kulturális és tu­dományos életének képviselőivel. Maróthy László köszöntötte a je­lenlevőket, majd baráti eszmecse­réjük után a találkozó résztvevői a történelmi környezetben meg­hallgatták a Bakfark együttes és Bodza Klára régmúlt korokat idéző műsorát. (MTI) Átfogó program biológiai forrásaink hasznosítására A kormány jelentést hallgatott meg a biológiai eredetű anyagok komplex hasznosításának lehető­ségéről. Ezzel kapcsolatban új fogalommal ismerkedünk: bio.- massza. Jelentősége az ország adottságaiból következik; viszony­lagos nyersanyagszegénységünk­kel szemben áll a biológiai anya­gokban való — szintén viszony­lagos — gazdagságunk, s ezek ki­aknázására nagyobb' erőket kell mozgósítani. A biológiai forrada­lom ezirányú elméleti ismeret- anyaga immár világszerte reali­zálódni kezd a mezőgazdaságban és az iparban. Számunkra — ép­pen adottságainknál fogva — kü­lönösen fontos, hogy minél job­ban és lehetőleg a nemzetközi él­vonal szintjén tudjunk élni a biológiai anyagok kínálta lehető­ségekkel. Egyébként ezeket az anyagokat nevezik a szakembe­rek biomasszának. A Magyar Tudományos Akadé­mia koordinálásával több száz szakember dolgozott azon, hogy a következő években, évtizedek­ben milyen megújító lehetősége­ket kínál a biológia. Feladatuk fölöttébb összetett volt; a bioló­giai anyagokat három osztályba sorolva a lehetőségeknek számta­lan változatát kellett mérlegelni­ük. A tanulmány alapvetőnek te­kinthető megállapítása: a bioló­giai erőforrások újszerű hasznosí­tásából származó nemzeti jöve­delem számottevően növelhető. A .biológiai erőforrások megújítha­tók, és meg lehet teremteni a bő­vülő újratermelés feltételeit is. Milyen anyagokról intézkedik a program? Hatalmas mennyiségek­ről van szó; az ország területén évente —1 úgynevezett száraz­anyagban számolva — 54,3 millió tonna növényi biomassza képző­dik. Ennek nemegészen a fele — 41 százaléka — úgynevezett fő­termék, például gabona. A tg* vábbi, nagyobb hányada a mel­léktermék. A növénytermesztési melléktermékek kétharmada je­lenleg a földeken marad, és előbb-utóbb leszántják. Az állat- tenyésztésben a biomassza-pro­dukció évente kereken hétmillió tonna. Hogy mennyire tágan kell értelmezni a biomassza fogalmát, erre az állattenyésztés ad jellem­ző példát: a biomassza-tömegnek „csak” 12 százalékát teszi ki az élőlények testtömege, 7 százalékát az egyéb hasznos termékek (tej, tojás, toll, gyapjú), és több mint 80 százalékát jelenti a trágya (amely természetesen korántsem tekinthető értéktelen anyagnak, hiszen a természet biológiai kör­forgásának lényeges része). A Szakemberek szerint a mező- gazdasági főtermékek elsődleges hasznosítási iránya a következő 15—20 évben továbbra is a takar­mány-, illetve az élelemelőállítás marad. Ám más lehetőségek is számításba jönnek. Megvizsgál-1 ták, miképpen lehetne a biomasz- szából vegyipari nyersanyagot, il­letve — esetleg motor-hajtóanya­got előállítani. Ügy tűnik, a bio­masszából a nagy tömegű ■ vegy­ipari gyártás ma még általában nem gazdaságos, bár már igen jó példák is vannak: egy alkoholfé­lét, az etanolt a kukoricából nyerhetik és ebből sokféle ter­mék készülhet. Szintén biológiai alapokról indulva olyan alkoho­lokhoz is juthatnak, amelyekkel keverék formában motorokat hajthatnak. A várható költségek és a beruházás igényessége miatt azonban nem valószínű, hogy a kilencvenes évekig hazánkban sor kerülhet a benzin részleges he­lyettesítésére. Sokkal jobbak az esélyek a melléktermékeknek és a hulladékoknak az agrárterme­lésbe, vagy akár az iparba való visszajuttatásánál. A tanulmány szerint 2000-ben összesen csak­nem 36 millió tonna betakarítha­tó melléktermék és hulladék képződik majd hazánkbán. Bár a szakemberek maguk is vitat­koznak arról, hogy milyenek len­nének a leghelyesebb hasznosítá­si arányok, abban — a tanul­mány szerint — megegyezésre jutottak, hogy ezeknek az anya­goknak végül is programozva és tervszerűen kell visszakerülniök a népgazdaság különböző ágaza­taiba. Takarmányozásra — szá­mos különböző formában — a készletnek mintegy ötödét szán­ják, a talajerő pótlására valami­vel több mint felét, s csaknem 10 százaléka fogható tüzeléssel energiatermelésre. Ám vannak tervek a biogáz előállítására, to- yábbá a biomassza ipari nyers­anyagként való hasznosítására is. A biológiai programba kapcso­lódik a hazai fehérjeellátás hosz- szú távú programja is.

Next

/
Thumbnails
Contents