Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-16 / 39. szám

1984. február 16. • PETŐFI NÉPE • 5 MALGOT ISTVÁN ÉS CSAPATA — NEM TÁNC, NEM PANTOMIM, NEM BALETT A képzőművészettől a mozgó emberig Szombat délelőtt 11 óra. A kecskeméti kamaraszínház bejáratánál Malgot István és Goda Gábor erősítőt pakol egy tömött mikrobusz­ba. Ládák tetejére kerülnek a hangszórók, az óvatosan átkötött jel­mezek, maszkok. Az előtérben kedves jiatal nők beszélgetnek, ők tart­ják rendben a kellékeket, ők csomagoltak. Mind a hatan a kecske­méti társulat mozgószínház-tagozatának művészei. • Jelenet a Vetületekböl. Juhász Anikó, Ábrahám Erzsébet, (tollai Judit. Önmaguk — ha úgy tetszik — kiszolgálása természetes számuk­ra. Bábok készítését, felszerelé­sük gondozását, a színpad beren­dezését, előadásaik tárgyi felté­teleinek megteremtését közös munkájuk, közös játékuk szerves részének tekintik. Míg a pódiumon kopácsoló díszletesek világvége homokbuc­kává alakítják Samuel Beckett, Törőcsik és Lakky József számá­ra a pódiumot, azt kérdezem a rakodás befejeztével a szobrász­diplomás Malgot István rendező­től; a kis társulat olyan közösség­ben él-e, mint amivel — például — a színházi állóvizet fölkavaró Stúdió K együttes kísérletezett az alkotás legideálisabb körül­ményeinek létrehozásával. — A közös munkában hiszünk. Az állandó összezártság semmi jóra nem vezethet. Napi kétszer négy órás, igen kemény próbák­kal növeljük a mozgó test kifeje­zőképességét, alakítjuk ki műso­rainkat. — Az anyaggal egyedül küsz­ködő, foglalkoztatott szobrászt közösség iránti vágya vette rá egy hasonló indítékú, azonos szándékú munkacsoport szerve­zésére? — Közhelynek tűnik, bár a gyakorlatban még mindig riem eléggé tudatosult, hogy a szob­rászathoz hasonlóan a színház is a látási érzetekre ható művészet. Tapasztalataim szerint egész Eu­rópában csökken a képzőművé­szet hatása. A művész — hitem szerint — rövidre szabott életé­ben a számára a legfontosabbal foglalkozzék. Mi más célunk le­hetne az embert, a cselekedetein­ket irányító törvényszerűségek, mechanizmusok minél alaposabb feltárásánál, fölmutatásánál. Ezért kezdtem bábozni, azaz mozgatha­tó szoborszerű tárgyakba sűríte­ni mondandómat.' Tehát a kép­zőművészettől indultam. — Mint a lengyel Sajna és ko­runk számos korszakos jelentő­ségű színházművésze... — Mindinkább izgatott a bábu és a játékos kapcsolata. Ledön­töttem a paravánt, kihoztam a bábot és az embert. Azután rá­jöttem, hogy az ember a legfon­tosabb a színpadon. A szónak, a fénynek, a zenének, mindennek a mozgó, eleven embert kell szol­gálnia. A színpadi térben egyet­len mozdulat létrehozhatja a színpadi feszültséget. — Hasonló elveket érvényesít a japán" színház is. — Igen, vannak rokonítható törekvések, de mi saját utunkat járjuk. A kis együttesünk tagjai már megalakulásunk előtt tudtak mozogni. Balázs Mária Párizsban Marceaunál, majd a cseh Fialká­nál, a pantomimművészet világ­hírű képviselőitől tanult. Goda Gábor, Ábrahám Erzsébet a ki­váló némajátékos és pedagógus Kecskés András növendéke volt. Koltai Judit színész, szöveget is tud mondani, Juhász Anikó éve­kig járt mozgásművészeti tanfo­lyamokra. összesen heten va­gyunk pillanatnyilag. Nem min­denki bírja ezt a munkaintenzi­tást, nyolcadik tagunk föladta. Hiányzik. — Pantomim-művészeket em­lített. Tudom: nagyrabecsüli Györgyfalvai Katalin táncszínhá­zát. Balettes elemeket is fölfe­deztem kinyilatkoztató hatású előadásaikon. Egyaránt a mozgó test az említett művészeti ágak legfőbb kifejezési eszköze. Miben különbözik a Malgot István nevé­hez kapcsolódó mozgásszínház ezektől? — A pantomimesek meghatá­rozott gesztusrendszerrel dolgoz­nak, a balett motívumai mindig, mindenhol ugyanazt jelentik. A táncnak is saját kódjai vannak. Nálunk nincs lehatárolt forma­rendszer. Gondolattársításokra törekszünk. Attól függően, hogy éppen mit fejez ki • az a jelenet, formáljuk meg a feszített, a gon­dolkodást kinyitó mozgást. Ha az embert belső indíték sürgeti, ha kap időt a gondolkodásra és kí­sérletezésre, akkor megtanulhat­ja a szóval, a színnel, a formával, a mozgással adott kifejezési lehe­tőségeket. — Az eredményből következ­tetve mostanában nyugodt körül­mények között kísérletezhetnek. — Korábban a Népszínházban dolgoztunk. Az elmúlt években főként kisgyerekeknek játszot­tunk. Szívesen tettük és hasznos tanulságokkal gyarapodtunk, de az alsó tagozatosok befogadóké­pessége természetszerűen korlá­tozta elképzeléseink megvalósítá­sát. örülünk, hogy a kecskeméti Katona József Színház tagozata­ként működhetünk. — Mit látunk legközelebb? — Március 3-án mutatjuk be a Rosszcsirkeff Mária emlékira­tai című groteszk játékot. Ez a Vetületeknél közérthetőbb, szó­rakoztatóbb, vidámabb, bár a ke­serűség és a jókedv határán egyensúlyozó előadás lesz. Mi nem az eredeti, érzelgős emlék­iratból dolgoztunk, hanem az en­nek alapján, ennek ihletésére ké­szült Leacock-humoreszkből. Ka­rinthy Frigyes fordította magyar­ra. Egy látszólag ütődött nőnek a vágyait, az érzelmi kifejezés teljességet kereső —s újra és újra falakba ütköző — tapogatózását ábrázoljuk; a kapcsolatok iránti vágyát, a Férfi iránti vágyát. Használjuk a szót is mint esz­közt, Koltai Judit szavakban is életre kelti a hőst. Van egy tü­körmása — Balázs Mária —, a többiek, Juhász Anikó, Goda Gá­bor és Ábrahám Erzsébet pedig a Családot, illetve a Férfit jele­nítik meg. — Várjuk a premiert. Heltai Nándor------------—---------- ■ R omániai magyar irodalom A romániai magyar irodalom a nemzetiségi élet keretei kö­zött jött létre, s mint ilyen egyfelől a romániai társadalmi valóságra, másfelől a magyar kultúra egyetemes hagyomá­nyaira támaszkodik. Ezen a hagyományon belül különleges szerepet ad az erdélyi tradí­cióknak. Ezek a tradíciók jó­zan történelmi realizmusra, il­letve az együttélő nemzetek kultúrájának megbecsülésére intenek. Több mint hatévtize­des fejlődése során értékes örökséget halmozott fel ez az irodalom, olyan költői és írói életműveket — például Áprily Lajos, Dsida Jenő, Kós Károly. Kuncz Aladár és Gaál Gábor munkásságára gondolok —, amelyek máig ható érvényes­séggel fejezték ki az erdélvi magyar progresszió nemes tö­rekvéseit. A nemzetiségi irodalom újabb — a felszabadulást kö­vető — korszakának is már emberöltönyi története vH: Nemzedékek léptek fel, irodal­mi irányzatok fejlődtek ki, kúl- turális intézmények szerveződ­tek ez alatt az idő alatt. A ro­mániai magyar irodalom fon­tos szervező ereje a Kriterion Kiadó,' amely Domokos Géza irányításával sorra jelenteti meg ennek az irodalomnak a klasszikus és modern alkotá­sait, az erdélyi magyar népköl­tészet emlékeit, irodalom- és művelődéstörténészek, nyelvé­szek, társadalomtudósok mű­veit. Mellette a folyóiratok és lapok vállalnak igen nagy or­ganizációs feladatokat. így az Utunk című kolozsvári hetilap, a Korunk című ugyancsak Ko­lozsvárott megjelenő tudomá­nyos és művészeti folyóirat, az Igaz Szó című marosvásárhelyi irodalmi folyóirat, A Hét című bukaresti társadalmi, politikai és művelődési hetilap. A felszabadulás utáni első évtizedekben még a két világ­háború közötti korszak jeles íróegyéniségeinek volt vezető­szerepe: a költészetben Barta- lis János. Szemlér Ferenc. Hor­váth Imre, Méliusz József, Sza- bédi László, Kiss Jenő és Hor­váth István, a prózairodalom­ban Tabéry Géza, Molter Ká­roly, Kacsó Sándor, Kemény János, Bözödi György, Asztalos István és Nagy István, a mű­fordításban Franyó Zoltán, az irodalomkritikában Gaál Gá­bor, Balogh Edgár és Csehi Gyula munkássága hozta létre a legnagyobb értékeket. Hoz­zájuk csatlakoztak a nemzeti­ségi irodalom mai „derékhadá­nak” képviselői: a költészet­ben Kányádi Sándor. Székelv János, Majtényi Erik, Márki Zoltán, Bodor Pál, a prózában Sütő András, Szabó Gyula, Panek Zoltán, Deák Tamás, Huszár Sándor, az irodalmi szociográfiában Beke György, majd őket követték a hatva­nas években a Forrás című könyvsorozatban jelentkező írók: a költészetben Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Hervay Gizella, Király László, Farkas Árpád, Szőcs Géza, Bállá Zsófia, az elbeszélő iro­dalomban Bálint Tibor. Szilá­gyi István, Csíki László, Pusz­tai János, a drámairodalomban Kocsis István és Lászlóffy Csa­ba. A romániai magyar költé­szet a korábbi erdélyi líra tör­ténelmi érzékenységét és kö­zösségi hangját folytatta, a né­pi hagyományokat éltette to­vább, ugyanakkor igen nagy szerepet adott a modern költé­szet, nemegyszer az avantgarde formanyelvének. Szép példája ennek a szintetikus — az egye­temes magyar líra és a világ­költészet különféle irányzatai­ból táplálkozó — költői mo­dernségnek Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos és Lászlóffy Aladár alkotó munkássága. Ká­nyádi a nemzetiségi és törté­nelmi tapasztalatok költője. Szilágyi a modern ember tra­gikus felismeréseit szólaltatta meg, Lászlóffy az avantgarde eszközökkel dolgozó intellek­tuális lírát képviseli. A prózairodalom ugyancsak az erdélyi elbeszélő hagyomá­nyok és a modern irodalmi tö­rekvések nyomán tájékozódik. Az idősebb nemzedék írói — Nagy István, Balogh Edaár. Kacsó .Sándor — főként emlék­irataikkal hívták fel a figyel­met magukra, ezekben a me­moárokban a nemzetiségi köz­élet és irodalom közelmúltjá­val ismerkedhetünk meg. Nagy szerepet kap a személyes ta­pasztalatokra épülő lírai-szo­ciográfiai irodalom, ennek klasszikus képviselője Sü*ö András beszámolója: az Anyám könnyű álmot ígér. Bálint Ti­bor népszerű regénye: a Zoko­gó majom ugyancsak szemé­lyes élmények nyomán idézi fel a kolozsvári magyar sze­génység egykori életét. Szilágyi István Kő hull apadó kútba cí­mű műve analitikus lélektani és társadalmi regény. Pusztai János A sereg című regénye pedig egyéni mítosz formájá­ban idézi fel a kelet-európai történelem tapasztalatait. Jelentős mértékben fejlőd­tek az irodalom más területei is. Az erdélyi magyar történel­mi dráma — nevezetesen Sütő András Csillag a máglyán, Székely János Vak Béla király és Kocsis István Árva Bethlen Kata című művei — a magyar- országi színpadokon . is szép sikert arattak. A nemzetiségi esszéirodalom — például Mé­liusz József. Balogh Ed>»ár, Gáli Ernő és Szász János írásai — a romániai magyarság fon­tos " történelmi tapasztalatait világítja meg, az irodalomtör­ténetírás és az irodalomkritika — Marosi Péter. Gálfalvi Zsolt, Kovács János, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Cs. Gyímesi Éva művei — pedig a romániai magyar irodalom önismeretét, és ezzel további fejlődését ala­pozza meg. Pomogáts Béla „MINDNYÁJAN FÖLDIK VAGYUNK...” Grigorij Csuhraj a békéről és háborúról Grigorij Csuhraj, az ismert Lenin-díjas szovjet filmrende­ző alkotóművészetének egyik sajátossága az, hogy a minden embert érzékenyen érintő kérdéseket a személyes sors tük­rében nagy meggyőző erővel ábrázolja. Emlékezetes filmje, a Ballada a katonáról művészi válasz is: az ifjúkort megrab- ló háború elítélése. Ismeretes az a filmje is, amelyben nyu­gati fővárosokban kérdezte meg az utca emberét, mit jelen­tett számára a második világháború. A magyar televízió is bemutatta ezt a dokumentumfilmet Emlékezet címen. — Grigorij Naumovics. az ön Emlékezet című filmjében hall­hattuk. hogy Nyugaton uz em- berek szemléletében szinte csak epizódszerű .eseményként él a második /világháború. Nálunk a Szovjetunióban és la szocialista világban ugyanakkor nemzedé­kek nőnek fel annak tudatában, hogy a világion la legszörnyűbb dolog a háború. Mit gondol, mi­ből adódik ez a nagy különbség? — Az embereknek általában rövid az emlékezetük. De azt mégsem gondoltam, hogy .ilyen nagyon rövid. A stábbal Párizs és London utcáin, meg-megállí- tottunk embereket. Sztálingrád­ról kérdeztük okét, Párizsiban van egy tér, a Sztálingrád tér. A leg­több ember semmit nem tudott Sztálingrádról, csak azt, hogy van egy ilyen tér. és most éppen, azon járnak. Pedig ez a fűm akkor ké­szült. amikor még nem gyógyul­tak be teljesen jaj hitlerfasizmus ütötte sebek, s a háború résztve­vői is viszonylag fiatalok voltak még. De nemcsak az emberi emlé­kezet sajátosságairól van itt szó. A nevelésről is. Hogyan, mire nevelték ezek az országok a könyvekkel, a tömegtájékoztató eszközökkel a% állampolgáraikat? Hamburgban égy iskolában megkértem az igazgatói, enged­né meg, hogy egy, csak egy kér­dést feltegyek az iskola tanulói­nak. Szívesen megengedte. Be­mentünk az egyik osztályterem­be. Olyan tíz-tizenegy éves fiúcs­kák ültek benne. Megkérdeztük tőlük: — Gyerekek, szerintetek ki kezdte a második világháborút? Kedvesen felelték: — „Az oroszok!” - - — «-J Nem bűnösük ezek a gyerekek. A felnőttek vezetik félre őket, akik nagyon is jól tudják az igazságot. A világon sok olyan erő léte­zik. amelyik saját céljai érdeké­ben a történelmet is meghamisít­ja. Ha egy ember emlékezik ha­misan. magát fosztja még a ha­sonló veszedelem elkerülésének lehetőségétől, ám ha egy egész nép emlékezetéből esik ki az igazság, ez az egész népet meg­fosztja attól, hogy helyesen ítél­hesse meg saját vezetőinek te­vékenységét. Amikor a Ballada a katonáról című filmemmel Cannes-ban vol­taim, még a hatvanas években, láthattam svéd filmes kollégáim munkáját., a Hitler élete című dokumentumfilmet. A filmen, többek között, tehetségesen és Új érdekeltségi rendszer Ülésezett a TIT Országos Elnöksége Tegnap ülésezett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Or­szágos Elnöksége a TIT Természettudományi Stúdiójának ta­nácstermében. Tavaly 15 megyében jól fejlődött a társulat tevékenysége, el­sősorban a tanfolyamrendszerű ismeretterjesztésben. Ezen be­lül is a szakmai át- cs továbbképzésben, a különféle baráti körök tevékenységében és az országjáró mozgalmakban ta­pasztalható számottevő fellendülés. A TIT megőrizte vezető szerepét a nyelvoktatásban, s a statisztikák arról tanúskodnak, hogy az úgynevezett „hagyományos” előadások száma sem csökkent jelentősen. A TIT álláspontja igen határozott a tekintetben, hogy a jö­vőben sem ad fórumot tudománytalan nézetek terjesztésének. Az eredményesebb ismeretterjesztő munkához az ösztönző rendszerek korszerűsítése is fontos tennivaló. A szervezet új érdekeltségi rendszerét még a második félévre kidolgozzák. Sürgős feladat az ismeretterjesztés tárgyi feltételeinek javítása, elsősorban a videotechnika, a számítógép, a nyelvi laborok és egyéb stúdióberendezések alkalmazása a különböző tevékeny­ségi formákban. lelkesítő erővel mulatták meg. a Szovjet Hadseregnek a fasiszita hordákkal vívott küzdelmeit. Nem sokkal később aztán, az Egyesült Államokban, San Fran­ciscóban újra találkoztam ezzel a filmmel Türelmetlenül vártam, mikor következnek már a szá­momra ismerős részek, mert sze­rettem volna. ha látják ®z ame­rikaiak. De az általam ismert és várt részletek egyszerűen nem szerepeltek a filmben! Fogták ... és kivágták azokat a részeket, amelyek a szovjet harcosokról, a Szovjetunió erőfeszítéseiről szól­nak. Viszonylag nem régi dolog, hogy az Egyesült Államokban, a televízió egy sokrészes soroza­tot adott a második világháború­ról. Ez volt a címe: Ismeretlen háború. Arról «zóQt, hogy milyen harcot folytatott népünk a fa-' siszta hódító ellen. Ismeretlen háború? Nos, valóban nem is­merik ezt a háborút. Nyugaton negyven esztendőn át elhallgat­ták az igazságot rólunk, mivel ez számukra nem volt kívánatos. — Grigorij Naumovics. ön már öt esztendeje tagja a ,Szovjet Vé­delmi Bizottságnak. Mivel fog­lalkozik ott? —- A békéért való erőfeszítés, tevékenység nem kötelesség, nem foglalkozás, de azt mondanám, hogy állampolgári tisztesség kér­dése mindenki számára. Mert mindnyájan egymás földijei va­gyunk. Nem véletlenül fogalma­zok így. Egy kis bolygón élünk, egy életl\ez tartozunk. S ezit fe­nyegeti a háború. Mint művész, ezt szeretném tudatosítani, meg­éreztetni mindenkivel. N. Z. EDUARD J. DELANEY Etikett — felső fokon Nemrégiben jelent meg Dublinban Henriette Bergse „Hogyan viselkedjünk kulturált társaság­ban?” című könyve, s azóta nem múlik el nap, hogy kézbe ne venném. Mivel meggyőződésem, hogy olvasóim túlnyomó többségének modora alig jobb az enyémnél, teljes szívemből ajánlom nekik \az élet tengerének zord hullámai közepette ezt az útmutató világítótornyot. Jómagam például egyszerűen képtelen Vagyok meg­válni tőle. Ha netán megpillantanának engem egy kávéházi asztal mellett, amint épp e könyvecskét lapozgatom, az azt jelenti, hogy útmutatást kere­sek: hogyan szólítsam asztalomhoz a pincért, és ,mit tegyek az ehetetlen ételdarabkával. Azelőtt hétköznapi egyszerűséggel kiabáltam az eltűnt pin­cér után, a lény élhetetlen falatot pedig | tányérra köptem. A könyv a legalapvetőbb intelmekkel kezdődik: hogyan viselkedjünk, ha egy királynővel, trónörö­kössel, herceggel vagy — jobb híján — egy báróval találkozunk. Az illemtan ezekben az esetekben meg| lehetősen bonyolult. Ám gondoljanak csak bele, mennyivel egyszerűbb az élet, ha tudjuk: bármi­kor és bárhol, a golfpályától a Buckingham-palo- táig készek vagyunk egy .királynővel találkozni. Mostanában világosodott meg .előttem a „gyen­gébb nem képviselőivel” való találkozás szertartá­sa is. Mint kiderült, ilyen „képviselővel” találkoz­ván, egy udvarias fejbóliritás a helyénvaló, „ha pe­dig egy jól ismert személyt kell üdvözölnünk, a ka­lapemelés". Természetesen bonyolultabb rmltozatok is elkép­zelhetők. Például amikor az ismeretség a fejbólin- tásnál közelebbi a kalapemeléshez azonban még nem elég szoros. Mi a teendő? Pontos választ nem, sikerült találnom, de hajlok arra az álláspontra, hogy előbb kalapot kell emelni, majd bólintani. Vagy lehet, hogy ebben az esetben ildomosabb az ölelés meg a csók? | Visszagondolok eddigi élétemre. Minden másképp alakulhatott /volna, különösen a szebbik nem kép­viselőivel .való kapcsolatomban, ha harminc évvel korábban kerül a kezembe egy ilyen könyvecske. Hiszen én — óh, szent egyszerűség! — sokszor csak bólintottam, mikor bizonyára kalapos műveletekre lett volna szükség! És még a házaséletem is boldogabb lett volna, ha ismerem Miss Bergse könyvének „Hogyan csókol­juk meg feleségünket?” című fejezetét. .Ebből meg­tudhatjuk hogy „a reggeli munkába induló férj­nek jelentőségteljesen kell megcsókolnia nejét”. Azon oU>asák számára, akiket felkészületlenül ért a „jelentőségteljesen” szó, közérthetőbben is meg­magyaráz tátik: „Emlékezzen első találkozásaikra, a titkos vallomásokra, s épp oly remegön csókoljon, mint akkor először!” Az utcán „visszafogott léptekkel” illik járni, nem lassan, mintha félnénk a kanárira lépni, de nem is olyan sebesen, mintha meg akadnánk őt fogni. „A cipő orra járás közben nem fordulhat befelé; csak­is kifelé, a saroktól számított hatvan fokos szögben állhat. Ellenkező esetben járása közönséges lesz.” Micsoda szerencse, hogy ezt megtudtam! Most né­hány lépés után kihúzom zsebemből a gondosan előkészített spárgát, és megmérem az orrok által bezárt szöget. Természetesen a cipöorrokra gondo­lok, hiszen félő, hogy egy szál orrban járni meg­lehetősen közönséges volna, i Szerezzék meg ezt a könyvet! Ha nincs pénzük, kész vagyok kölcsön adni a saját példányomat A fő, hogy Önök is tudni fogják, hogyan kell állnia a cipő orrának, és mit kell mondaniuk a királynőnek, ha találkoznak vele a metrón. Fordította: Grabócz Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents