Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

Imlád • otthon-szabad UH Disznótorban Valljuk be ősxlntén. hogy bármennyire is vigyázunk vonalainkra, ha disznóölés­be hívnak, boldogan me­gyünk. Vajon honnan ered a disznótor varázsa? Okos beosztással egész télen ehetünk egy 130—ISO kilogrammos sertésből. Ho­gyan lehet azt feldolgozni akár egy lakótelepi kony­hában — kivéve az ülést, a perzselést és a felbontást —, ezekről is olvashatunk Frank Júlia Disznótorban cimű könyvében. A Mező- gazdasági Kiadó gondozá­sában most megjelent kötet félezer receptet Is tartal­maz. Köztük: abált szalon­na sonkapácban, aradi disz­nótoros töltöttkáposzta, fi­nom sonkástál, zúzott fok­hagymás borda,- vese bun­dában, tüdős hurka hide­gen, szalvétás pástétom, különleges disznósajt, pá­colt sertéscomb és Ínyenc böllérleves. A szerző számos ötletet közread, milyen ételekkel, hogyan lehet takarékoskod­ni, és kipróbált fortélyokat közöl. Az idővel való gaz­dálkodásra is felhívja a fi­gyelmet, és félszáznál több olyan receptet ír le, amely szerint fél órán belül elké­szíthetők az ételek — ter­mészetesen disznóból. A könyv megvásárlására hadd biztassam az olvasót írója soraival: „Ajánlom e könyvet mindazoknak, akik hizlalnak sertést, és azok­nak, akik nem hizlalnak, de megveszik feldolgozás cél­jára akár városban, akár falun. Ajánlom azoknak, akik se nem hizlalnak, se nem kívánnak több kiló húst feldolgozni, csupán csak egy-egy régi, különle­ges ételre vágynak. Aján­lom gyakorlott háziasszo­nyoknak, ajánlom gyakor­latlan „háziembereknek”, végül ajánlom mindenki­nek, aki szeret finomat en­ni." TERVEZZÜK MEG AZ ÚJ ÉVET! Háztartási költségvetés Az év «leje a számvetés és a tervezés időszaka. Feltesszük a kérdést önmagunknak: mit ér­tünk el tavaly, s mit valósíthat­tunk volna meg? Mit tegyünk az idén, hogy lemaradásainkból be­hozzunk valamit, hogy igényein­ket kielégíthessük? Mindenekelőtt jól kell tervez­ni. Tervezni viszont nem lehet jól, ha nem az elért helyzetből indulunk ki, tehát értékelni kell adottságainkat, körülményein­ket. Ezúttal életvitelünk anyagi oldalának megszervezéséhez, megtervezéséhez szeretnék segít­séget nyújtani néhány gondolat­tal. Az anyagi és pénzeszközök­kel való bánásmódot gazdálko­dásnak nevezzük. A magánház­tartásokban nincs ugyan szükség kettős könyvvitelre, de indokolt és célszerű vagyoni változásaink figyelemmel kísérése, ami nem lehetséges adminisztráció nélkül. Lehet ugyan rutinosan is jól gaz­dálkodni, azonban akinek nincs kellő tapasztalata, annak aján­lott az elemzés és a tervezés. Ez utóbbi megalapozottságát az igényeink felmérése és az ezek kielégítéséhez szükséges fedezet, illetve a rendelkezésre álló jöve­delem számbavétele jelenti. Az igények persze mindig magasab­ban tetőznek, mint a teljesítési lehetőségek, ezért a felmérést kö­vetően rangsorolni kell szükség­leteinket, kívánságainkat. Első­sorban a nélkülözhetetlen (alap­vető) szükségleteink és kötele­zettségvállalásaink kalkuláció­ját kell elvégeznünk. Számítá­sainkat naptári évnek megfele­lően, de ezen belül negyedévi, havi részletezésben indokolt el­végezni. Ilyen tényezők az éle­lem, a ruházat, a lakásfenntar­tás, a gyógyszer-, tanszer-, és in­gatlanvásárlás, valamint a lakás- felszerelés és berendezés költsé­gei. Ezt követik sorban az üdü­lés, a sport, az utazás, a szóra­kozás, a kultúrcikkek. A szüksé­ges összegeket az ismert árak és díjak alapján kell kiszámítani, különben nem lesz biztonságos az „előirányzatunk”. A vállallkozás és iparszerű te­vékenységünk kiadásait (ráfordí­tásait, költségeit) és bevételeit külön kell terveznünk. Itt szigo­rúbb mérleg felállítására van szükség, ezt előírások is kötele­zővé teszik. De maradjunk a háztartási költségvetés tervezésénél. Az élelmezés jelentős részt képvisel mindenkinél. A fogyasztói árvi­szonyok ás az egyéni kívánalmak figyelembevételével napi normát határozhatunk meg. Különös te­kintettel kell lenni a felnőtt és gyermeki sajátosságokra, az ezek­nek megfelelő kalóriaszükséglet­re. Nemcsak tervezés, de gazdál­kodási kérdés is, hogy a rendel­kezésre álló kereteket mennyire hatékonyan használjuk fel. Pél­dául lehet jól, ízletesen főzni vi­szonylag alacsony norma mellett is» és fordítva. Öltözködésben sem feltétlenül kell követni a di­vat diktátumait. Vagyontárgyaink állapotának vizsgálata: hogy mennyiben szo­rulnak javításra, pótlásra, cseré­re, szintén az adott helyzet elem­zéséhez tartozik. Az sem elveten­dő, vagy mellőzendő szempont, hogy a felesleges, vagy elhasz­nált vagyontárgyaink értékesít- hetők-e, más célra hasznosítha- tó'k-e? A fedezetbiztosítás oldalá­ról is érdekes ez, no, meg a ta­karékosság szempontjából. Indokolt foglalkozni a hitel és a tartalék kérdésével. Ha szük­ségleteink olyan mértékűek, hogy jövedelmünket a tárgyévben meghaladják, akkor kölcsönre, hitelre van szükségünk. A hitel- feltételekről szintén előzetesen kell tájékozódnunk. Hogy mek­kora összeget és milyen időtar­tamra veszünk fel, ezt távlati tervezés mellett dönthetjük el helyesen. Az előre nem látható kiadá­sainkra tartalékot kell elkülöní­teni. Indokolja ezt az esetleges jövedelemcsökkenés, például be­tegség esetén. Az így összeállított költségve­tésünk alapján kezdhetjük az új évet. Gazdálkodásunk tervszerű­ségét azonban csak akkor tudjuk megítélni, ha a 'költségvetésünk szerkezetének, tagozódásának megfelelően feljegyezzük kiadá­sainkat és bevételeinket. A túlzottan aprólékos admi­nisztráció nemcsak kedvünket szegheti, hanem felesleges is. így nem indokolt minden élelmi­szer-beszerzési tétel feljegyzése. Elegendő, ha a napi vagy heti vásárlásainkat összegszerűen dokumentáljuk. A költekezési le­hetőségek figyelemmel kísérésé­hez heti elosztásban borítékolhat­juk a fedezetet, így az admi­nisztráció is egyszerűbb. A tényszámok ismeretében ér­demlegesen elemezhetjük a gaz­dálkodásunkat, s tehetjük meg­alapozottá a következő évi költ­ségvetésünket, amely életvitelün­ket tudatos, megfontolt alapokról segíti. Krémer István Fázik? Vegyen föl nagykendőt! Párizsi tudósítások arról ad­nak hírt, hogy ismét divat — tegyük hozzá, praktikus divat — a nagykendő viselése. Véko­nyabb, mutatósabb, mint nagy­anyáink berlinerkendője volt. De azért melegen tartja a fá- zós vállat, hátat, a reumás de­rekat. Készülhet négyszögletes for­mára (ekkor duplán hajtva vi­seljük) vagy háromszögletűre. Szabhatunk kendőt például vékonyabb skótkockás puha szövetből is, amelynek a szé­lét egyszerűen kirojtozzuk. Rajzunk kétféle viselési módot mutat be: 1. Féloldalasán váll­ra terítve, a derékon baloldalt megkötve. 2; Elöl a két véeét keresztezve, és a ruha övével leszorítva. Felhívjuk a Család — otthon — szabad idő össze­állítás olvasóinak figyelmét, hogy szívesen vennénk észrevételeiket, javaslataikat, ötleteiket. Kérjük, írják meg, miről szeretnének az idén olvasni. Hasz­nosítjuk az egy-egy témához fűzött hozzászóláso­kat is. (A leveleket Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecske­mét, Pf. 76. 6001 címre kérjük. A borítékra írják rá: Család — otthon — szabad idő.) PIACI KÖRKÉP Arak Kecskeméten Körte 10—14 Vöröshagyma 12—14 (Ft/kg) Dió 25—30 Fejeskáposzta 8—(12 Savanyúlkáposzta 18—20 Kelkáposzta 18 Burgonya 8—10 Mák 100—120 ’ Karalábé 8—10 Sárgarépa 10—15 Tej (liter) 7 Paradicsom 60 Petrezselyem 15—2b Tejföl 60 Vöröshagyma 12—14 Vöröshagyma 12—15 Tehéntúró 50—60 Fokhagyma 50—60 Fejeskáposzta 10—12 Juh- és tehénsajt 100—120 Alma 5—14 Kelkáposzta 14—16 Tojás (db) 2—Ä,40 Körte 10—18 Saláta (3b) 19 Élő csirke (pár) 90—140 Szőlő 24—25 Karalábé 8—12 Élő tyúk (Pár) 150—300 Dió 24—25 Főzőtök 12 1 Élő puilVka (pár) 370 Tejfel (liter) 70 Retek 12—>15 Élő kacsa (pár) 180—200 Túró 60 Fokhagyma 59—60 Tojás (db) 1,60—2 Paraj 60 Arak Kiskunhalason Élő csirke 55—60 Sóska 80—100 Burgonya 10 Élő tyúk 41—50 Gomba 60—70 Sárgarépa 10—12 Élő pulyka 50 Alma 6—12 Petrezselyem 16—18 Száraz bab 45—50 Mindenáron tiszta ötös? Régi ismerősömmel futottam össze a minap. A gyermekek ke­rültek szóba. Az övé már harma­dik osztályos. „Jó tanuló” — je­gyezte meg, de mint mondta: „Mindig a lelkére kötöm, csak ötöst hozhat haza. így aztán igyek­szik is. Sokat tanulunk.” Hány és hány gyereket indíta­nak el naponta az iskolába ilyen és hasonló útravalóval? Különö­sen megszaporodtak mostanában az intelmek, hiszen közeleg a fél­évi bizonyítványosztás ideje. Egyik-másik szülő nem is gon­dolja, milyen súlyos felelősséget ró gyermekére! Ugyanis a túlzott igyekezettől sokszor még azt is el­hibázhatja a tanuló, amit kitű­nően tudna. A legegyszerűbb ösz- szeadásnál izzad a keze, ha gát­lásokat ültetünk belé azzal, hogy neki mindent a legjobban, kitű­nően kell csinálni. Tudomásul kell venni, hogy a gyermekek nem egyenlő képes­ségűek és nagyon kevés az. aki minden tantárgyból képes a ma­ximumot teljesíteni. A magas kö­vetelmény súlya alatt sok tanuló elkeseredik, ha „csak” négyest kap, a hármas meg a kettes osz­tályzat pedig egyenesen katasztró­fát jelent számára, hiszen előre látja a következményt, amely minden családban más, de általá­ban büntetésízű. Az elsőosztályosok tanítóinak jut az a nehéz feladat, hogy fel­mérjék a tanulók képességeit és erről a szülőket tájékoztassák. Az addig legokosabbnak tartott kis­lányról, kisfiúról, a család szeme- fényéről kiderülhet: számolásban gyenge, kézügyessége nem a leg­jobb. Ezt nehéz tudomásul vonni a szülőknek, mert szertefoszlik az álmuk, gyermekük nem lesz tisz­ta ötös. Van, aki megsértődik, ha a kisdiák gyengéire felhívják a figyelmét. Ugyanaz a szülő az or­vostól elvárja, hogy vizsgálat után őszintén megmondja: tüszős-e a gyermek mandulája, vagy boka- süllyedése van-e, s ha igen. a vá­laszt nem fogja fel sértésnek. A kezelési utasításokra is jól figyel és igyekszik azokat betartani. A tanítónő is „megvizsgálja” a gyermeket, annak értelmi képes­ségét, készségeit. Neki is őszintén kell elmondania azt, amit tapasz­tal, s tanácsokat szintén ad. Eze­ket sem elég csupán meghallgat­ni. Arra is szükség van, hogy se­gítsük otthon a gyermeket a ta­nulásban, de csak a képességeihez mért normákat szabad elé állíta­ni. Szorgalommal, kitartással el­érhető javulás, fejlődés. Lehet a mostani gyengébb tanulóból év végére jó, ami nem feltétlenül azonos a tiszta ötös bizonyítvány­nyal. P. S. HORGÁSZOKNAK Téli csukázás a Kígyóson Évtizede vagy annál is több, a Kiskunsági Öntöző Főcsatorna, közismertebb nevén a Kígyós, kitűnő csukásvíz volt. Az utóbbi évek­ben ismét javult a vízterület halállománya, s nemcsak nyáron, de, amint munkatársunk, Tóth Sándor felvételei tanúsítják, télen is so­kan, sokszor keresik fel a Kígyóst, a jó fogás reményében. Közgyűlések NAPXÁR A fülöpszállási Vörös Csillag Tsz HE közgyűlése: kultúrház, szombat, 10 óra. A Kalocsa és Vidéke HE köz­gyűlése: I. István Gimnázium, va­sárnap 8.30. Január 15-től 16-ig gyenge, 17-től 19-ig igen jó, 20-tól 21-ig gyenge fogást ígér a horgásznap­tár. összeállította: Pulai Sára Papp Zoltán: A citrom Előbb a titkárra néztem, az­tán a könyvespolcra, mely mö­götte magasodott, végül a fal­ra, ahonnét Marx, Engels, Le­nin nézett vissza rám. A párt­irodában beszélgettünk, a hosszú tárgyalóasztalnál. A titkár egymás után szívta a Szimfóniákat, már csupa füst volt az egész szoba. — Ami a Vetróval történt, azt sose fogom elfelejteni — mondta, és nagyot slukkolt a Szimfóniából. — Pedig történt velem egy s más az életben. De azt: soha. Ismeretségem Vetróval nem a legjobban kezdődött. Az esztergályosok munkájával akartam ismerkedni. Vetrót az igazgató ajánlotta. Műve­zető a forgácsolóban. Ha ügye­sen kérdezek, . sok mindent megtudhatok tőle — mondta. Az ügyesen szót mintha na­gyobb nyomatékkai hangsú­lyozta volna, de akkor erre Ügyet se vetettem. — Nem szeretem a kérde- zősködőket — mondta Vetró, miután kezet fogtunk. Egyszerre igyekeztem érzé­seimet titkolni, és alaposan szemügyre venni. Méterki­lencvenes hústorony, fakult szürkéskék munkaköpennyel, fekete sörtehajjal. Akár egy profi birkózó, nem sokkal a visszavonulást követően. A levegőtlen kutricára is foghattam, hogy azon nyom­ban elöntött a veríték. — Azért mégis szeretném, ha beszélgethetnénk — mond­tam. — Egyszer járt itt egy szak­szervezetis a megyétől. Elkért tőlem egy jelentést, azóta se láttam. Egy egész hétvégém ment rá, mire azt a jelentést megírtam — mondta. — Én nem akarok elkérni semmilyen jelentést. Én csak beszélgetni akarok — mond­tam. — Mindig is nehéz ember volt ez a Vetró. — A párttit­kár maga elé fújta a füstöt. — Az apja is ilyen volt. Itt dol­gozott o is, a forgácsolóban. Jófejű. Többször szerettük volna kiemelni. Mondtuk ne­ki: elküldünk iskolára, tanulj, képezd magad. Még sok min­den lehet belőled. Tudja, mit mondott rá? Én meg akarok maradni ilyennek, sima paro- linosnak. Szakszervezeti bi­zalmi. Ennél magasabb funk­ciót nem hajlandó vállalni ... — A művezetőséget is elvál­lalta — mondtam. — Miután megválasztották. Felkaptam a fejem. — A művezetőket nem szokták vá­lasztani. A titkár elmosolyodott. ' — Valóban nem. Vetrót azonban megválasztották. Még annak idején — tette hozzá. Ez még a hatvanas évek ele­jén volt. Egy munkájából ki­kopott rendészt akartak a pő­rék az esztergályosokra rálő­csölni. Akkor összefogtak, és megválasztották Vetrót. — Még mindig nem egészen értem... ■— A legszájasabb esztergá­lyos, egy marós meg egy foga­zó bementek az igazgatóhoz, és megmondták, hogy a volt rendész nem kell. Ök Vetrót akarják. Egy darabig győz­ködték őket, hogy így meg úgy, de azok kötötték az ebet a karóhoz. Végül a górék re- tiráltak. — Érdekes történet — je­gyeztem meg. — Távolról sem a legérde­kesebb — mondta a titkár. El kellett telni bizonyos időnek, mire . Vetróval úgy- amennyire összemelegedtünk. De ahogy múltak a hetek, mind beszédesebb lett. Sok mindent megtudtam tőle. Amikor az emberek .látják, hogy jegyzik szavaikat, több­nyire megmerevednek, szóla­mokat, közhelyeket kezdenek emlegetni. Vetró nem tett la­katot a szájára. Tán még egy kis gőg is volt benne. Nincs rá jobb szó: melósgőg. Eré­nyeivel és hátrányaival. Szid­ta a műszakiakat, a gyártás­előkészítést. Beszámolt részle­tesen, mint szokott brusztolni a normásokkal, akik akkor is mohóskodnak, amikor még nem járódott be az új széria. Nem folyamatos az anyagellá­tás. Ha elromlik a gép, sok­szor nekik kell megbütykölni, méghozzá munkaidő után. Meg, hogy ezek a gépnél me­lózó gyerekek mind egy szálig el vannak adósodva, mert mindent egyszerre akarnak. Házat építeni, új bútort, mo­tort, tévét, mosógépet, hűtő­szekrényt venni, meg az se árt, ha hét végén vám otthon egy rekesz kőbányai. Két évig állandó éjszakás volt ő is, kel­lett nagyon a pótlék. De ki­bukott. Az asszony is azzal fe­nyegetőzött, hogy elválik tőle, így aztán abbahagyta. — Most meg már örülünk, ha két mű­szakra való esztergályost ösz- sze tudunk hozni — mondta. — Fogynak az esztergályosok, mintha járvány pusztítaná őket — tette hozzá, kissé ke­serűen. — Pedig a górék ál­landóan azt lelkelik, hogy a forgácsoló az üzem szíve, meg ilyesmiket. Mégis alig tudjuk a két partit kiállítani. Mióta beszélgéttünk, a tit­kár már az ötödik Szimfóniá­ra gyújtott. — Valami brigád­találkozó volt azna/p — kezd­te. — Van égy jó kis üdülőnk a strandon, ott szoktuk csinál­ni az ilyesmit. Egy jó 'birka­pörkölt, egymás szavába vág­va dumálnak a fiúk, megisz- szák a magukét, aztán megy mindenki isten hírével. Rájuk fér az ilyesmi a sok robot után. Aznap nagyon belelendültek. Csak Vetró kezdett el szede- lőzködni hat óra tájt. Még cukkolták is, tán kiráz a ga­tyából az asszony, ha elké­sel? Ez persze csak olyan ha­veri cukkolás volt, mert tud­ták jól, hogy Vetróné nyolca­dik hónapban van, veszélyez­tetett terhes. De az ugratást azért nem hagyták el. Vetró csaik mosolygott, kicsit fölé­nyesen, mint a hozzá hasonló erős emberek. Meg volt is benne egy kis nyomás, bár ré­szegnek azért nem neveztem volna. Nagyobbakat hallga­tott, többet vigyorgott a szo­kottnál. Ennyi. — De mielőtt hazament vol­na, bement még az önkiszol­gálóba. Kisváros a miénk, ez az egy önkiszolgáló üzletünk van, a főtér sarkán, szép nagy bolt, van benne mindén. Vet­ró is megpakolta a kosarát csokoládéval, kakaóval és citrommal. Mert akkor hetek óta nem lehetett már citro­mot kapni, épp aznap délután érkezett... Kosarat mond­tam? Hát sajnos nem a kosa­rát pakolta meg, hanem a szatyrát. A kosárba csak egy Boci csokit meg egy csomag Szimfóniát tett. Persze elkap­ták. Balhé, miegymás. A szo­kásos. — Azt mondta, kilép. Még a városból is elbújdosik. Aztán meg, hogy lemond a műveze­tőségről. Maradsz, mondtam neki. Megtévedtél. Piás is Vol­tál. Mással is előfordulhat ilyesmi. Nem vágy te gazem­ber. Elmúlik, elfelejtik, többet úgyse csinálsz ilyet az élet­ben. — A hír persze futótűz gyor­sasággal terjedt. Mondtam, kisváros a miénk. Ennél ki­sebb bolhából is csinál elefán­tot itt a pletyka. Másnap a nagycsarnokban, ahol a he­gesztők is dolgoznak, az egyik védőlemezre valaki krétával ráírta: CITROM KAPHATÓ A FORGÁCSOLÓBAN A MŰ­VEZETŐNÉL! A melós is ne­vel. A maga módján persze. Néha kegyetlenül. Amikor szóltak, mi van, lementem, le­töröltem. Másnap újra ott volt a felírás. Megint letöröltem. Így ment ez egy hétig. Ha százszor felírják, annyiszor fogom letörölni, mondtam a ' következő hétfőn, jó hango­san. Elég sokan hallhatták. — Néhány nap múlva abba­hagyták. Emlékszem, csütörtök volt. Kilenc felé végigjártam a nagycsarnokot. Már egyik védőlemezen se volt krétafel­irat. Vetró /maradt. Azóta is egyik legjobb művezetőnk. — Hirtelen rámvillantotta a sze­mét. — Már elég sokat beszél­getett vele. Megismerhette. Magának mi a véleménye? Aznap a nullakettes szorító­csavarokról beszélgettünk. Hogy mennyi minden szüksé­geltetik egy ilyen egyszerű munkadarab megmunkálásá­hoz. Előkészületi idő, főidő, előtolás — ilyen és ehhez ha­sonló 'kifejezések röpködtek a levegőben. Mikor kis szünetet tartot­tunk, letettem én is a ceruzát, hogy megmaszírozgam a sok írástól elmerevedett ujjaimat. — Hogy van a gyerek? — kérdeztem. — Ősszel megy első gimná­ziumba — mondta Vetró, és rakosgatni kezdte a munkala­pokat a kopott tetejű asztalon.

Next

/
Thumbnails
Contents