Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-11 / 8. szám
1984. január 11. • PETŐFI NÉPE • I Iskola — karácsonyra Ritkán adatik meg az újságírónak, hogy egy létesítmény elkészültét az elgondolás, a döntés pillanatától az átadásig figyelemmel kísérheti. Legtöbbször csak egy-egy fontos szakasz megkezdéséről vagy már az átadásról tudósíthat. Örömmel írhatom: az apos- tagi új, öttantermes általános iskola építését — mondhatnám úgyis: sorsát — a kezdetektől nyomon követhettem. Lehetetlenre vállalkoztak ? A Petőfi Népe olvasói ankétjén voltunk a faluban 1982 novemberében. A beszélgetés vezetője Bol- vári József tanácselnök itt jelentette be a községi tanács végrehajtó bizottságának döntését: nem hagyhatják tovább, hogy a tanuló- ifjúság nehezen fűthető, korszerűtlen épületben tanuljon, ezért elhatározták, hogy 1983-ban éoí- tenek egy új, öttantermes — BE- TONYP-elemekből összeszerelhető t általános iskolát. Hozzátette: a költségek fedezetére csak a szükséges összeg negyede áll rendelkezésre, ezért kéri ehhez az ak-. ciÓWéz is'Ttftókbssá'g — elsősorban1 a* .Séfi&őR? GH1'Ve^ltsfégét. Nem követte egységes „hurrá” vendéglátónk tájékoztató, kérő szavait. Voltak többen is. akik kijelentették: jó "volt az az iskola régen, ,jó ma, jó lesz holnap is. Nem fognak az újjal fáradni, különösen ilyen feltételekkel. Akadt, aki összeszámolta, hányán tanultak a nedves, régi épületben az elmúlt évtizedek alatt. És — mint mondta — mégis sok nagy ember lett közülük. Néhány fagyos, néma perc után, szót kértek azok is, akik — amint. később kiderült — á többséget képviselték. Szülők, pedagógusok és gyermektelen kisiparosok feltétel nélküli támogatásról biztosították a munkálatok szervezőjét. Nemcsak ez az est sejtette a fiatal tanácsi vezetővel, hogy — bár a falu nyerte 1981-ben kategóriájában a településfejlesztési versenyt — ez a vállalkozás kockázatosabb, nehezebb lesz a korábbinál. Ott voltam, amikor a kalocsai járás pénzügyekben járatos vezetője „oktatgatta” bizonygatván: lehetetlenre vállalkozott. Segítő kezek Aztán — bekopogva újra és újra a tanácselnöki irodába — az elnök asztalán kiterített terveket láttam. Fáradt volt, de örömmel magyarázta: most alapoznak, most szerelik össze* az idomokat. Máskor meg: kezdődött a festés.'az üvegezés és a fűtésszerelés stb. Nem a gyanakvás szólt belőlem, amikor megkérdeztem a tiszteletbeli szakmunkássá fogadott tanács’ vezetőt: talán újabb támogatás jött a kétmillióhoz, ezért haladhat ilyen ütemben az építkezés? — Forintunk eggyel sincs több,^ mífif^vólt'.' Ue'annál ’IőKd " a jo-" akdr'ó?Iő08íf^f»'’”--éi>íti6'/ kéz mondta. Kiderült, hogy az após- tagiak mellett számtalan üzem, vállalat, szövetkezet képviselői dolgoztak itt. Már nem is egy kis falu ügye lett az iskola, hanem az egész környéké, kis túlzással: az országé. A művelődési ház hétvégenként munkásszállássá alakult. A Budapesti Hőerőmű Vállalat dolgozói, a MAHART Apostag— Dunaújváros között közlekedő kishajójáratának szakmunkásai rendszeresen itt töltötték a szombat-vasárnapot. A dunavecsei Béke Tsz folyamkavicsot adott, a Fémipari Vállalat a központi fűtést szerelte, a BÁCSÉPSZER kazánt ajánlott fel, ingyen. Amikor Hubay Miklós, az Írószövetség elnöke, az iskola fel- avatója a segítők névsorát kérte, hogy megemlíthesse őket a beszédében, csak zavart választ kapott, neveket nem. Ha mindenkit felsorolt volna, túl hosszúra nyúlt volna az ünnepség ... Az apostagiak önzetlen szorgoskodását indokoltnak találom. Ám azokat, akik korábban soha nem hallottak erről a falucskáról, vajon mi ösztönözte arra, hogy szabad idejükben nehéz fizikai műn* kát végezzenek, valahol egy Du- na-parti községben? Bizonyosan megérezték a „segélykérő” levelekből, telefonhívásokból, hogy itt nagyon fontos ügynek kell „nyernie”. A közösség a közösségnek A településfejlesztési társadalmi munka rendszerünkkel egyidős. A háború után égető szükség hívta életre. Sürgősen eltakarítani a romokat, megkezdeni az újjáépítést — ez volt a cél. Az egykori közösségérlelő, önzetlen aktivitásról ugyan nincsenek személyes tapasztalataim, de ma már meg tudom érteni, az aposta«?i iskolaépítés-akció példájából. És érezhették ezt azok a diákok is, akik Qtt';|égé3ké&«k~’i'áű,silóktól együtt, “hegy ’esélytelenség lenére az új, maradandó, közösségi létesítmény, az iskola megépüljön. Hinni lehet: a december 22-én felavatott épületet jobban fogják óvni, félteni is. Elmúlt a karácsony, amikor többet beszélünk a szeretetről, a barátságról, az önzetlenségről. Az apostagi általános iskola avatóünnepségének időpontja azért jelképesen is értelmezhető! Az igazi karácsonyi ajándék ez volt. Ember az embernek, közösség a közösségnek, jelen a jövőnek, önzetlenül, maradandót adott. Ez az apostagi példa ... Farkas P. József KÉPERNYŐ Közgondolkodás és televízió A televízió nemes hivatása a gondolkodás tanítása, a társadalmi tévhitek oszlatása. Meg kellene tanulnunk, hogy kis és nagy dolgokban mérlegelve alakítsuk ki ^véleményünket, a látszat mögött a lényegest keressük. Kevesebb hitelre találnának a különböző képzelmények, balgasá-. gok, ha módszeresen, érvekkel' cáfolnánk a helytelen, eltúlzott, hibás következtetéseket, hiedelmeket. Mivel a képernyő a nyomtatott sajtónál is nagyobb tekintély, jobban kellene Vigyázni, hogy mit és hogyan mutatnak, miről, miként szólnak. Emlékezetes a tavalyi horoszkóp-ügy, az elfogadhatatlan etikátlanságot mintegy igazoló nyilatkozat miatt kirobbant vita. Még szerencse: a közvélemériy egészséges reagálása visszautasította a tudománytalan, illetve erkölcsi nézeteinkkel feleselő állításokat. Nyilván a hatás fokozására .láthattunk időjárási rendellenességekről elborzasztó . képsorokat a Panoráma Micsoda év volt! elején. Akarva, akaratlanul azt sugallta Sugár András a kitűnő, ezúttal a szokottnál kevésbé árnyaltan fogalmazó műsorvezető, hogy ,úlyen még nem volt, mióta világ a világ, furcsa időket élünk”. Láttunk árvizet, földrengést, síökőárt, De mégsem zökkent ki az idők kereke, mert ennél szörnyűbb természeti- kar tasztrófákról is tudunk, máskor is voltak és lesznek ezernyi áldozatot I követelő .földmozgások, felhőszakadások, nyári fagyhullámok, tikkasztó aszályok, csak nem vitte szét ilyen gyorsan, enynyi emberhez hírüket a rádió, a televízió. Ki ne tudná, hogy a második világháború óta ritkán volt ilyen borús a látóhatár, mint 1983. végén. A tavalyinál zaklató!tabb, népeket mozgósító, kormányokat, rendszereket buktató tizenkét hónap sem sok akadt. A Micsoda év volt! cím a politika változásait tekintve helyénvaló, tehát fölösleges túlhangsúlyozása. , A Stúdió ’84 és a Hírháttér egyaránt a pénzről beszélt. Érdi Sándor műsorvezető-riporter és a tisztelt tévénézőket gondolkodó partnerekként kezelő Dre- cin József államtitkár szerencsére meg sem kísérelte azt az olykor ma is kísértő gyakorlatot, mely szerint a kommentátor, a nyilatkozó legfőbb feladata a mindenkori intézkedések méltatása, előnyeinek az érzékeltetése. Kerekperec kimondták: nálunk a szükségesnél és a másutt kialakultnál kevesebb jut a kulturális szférára, noha az effajta kiadások a leggyorsabban kamatozó befektetésnek bizonyulnak. Adott, megfelelő időpontban felül kell vizsgálni a nemzeti jövedelem elosztásának szempontjait. Az alkalmas körülmények kialakításának üteme azonban a művelődésügytől is függ. Ha közvetlenebbül visszahat a termelésre, a közgondolkodás színvonalának az emelésére, ha okosabban — divatos szóval — hatékonyabban hasznosítja a meglevő -forintokat, csökkennek gazdasági gondjaink. A gondolatmenetével, érveivel, hangos töprengéseivel feltehetően sokakat a képernyő elé ragasztó műsor azért is kiemelkedett a hasonló interjúk közül, mert egy pillanatig sem titkolta: majd a gyakorlat dönti el, hogy mi valósul meg az íróasztaloknál kívánatosán ésszerűnek látszó elgondolásokból. És — köszönet érte — magyarul szóltak. (Nem szégyellték-e el magukat azok a hivataínokak, fő- és alosztályvezetők, akik köznapi gondokról is lehangoló zsargonban szólnak beavatottságuk bizonyítására?) Itt a „kiváltás”, az idegen kifejezések, a semmitmondó frázisok helyett okos, szemléletesen előadott, meggyőző gondolatok örvendeztették mindazokat, akik bíznak az értelmes szó hatalmában. Az elmondottak a Hírháttérre is érvényesek. Szerkesztői, műsorvezetői sem fogadják el a készen tálalt véleményeket, állás- foglalásokat: beavatják, választásra késztetik a nézőket a kialakulás folyamatába. Döntsön a jó vagy jobb, a kényszerű,! az elkerülhetetlen rossz vagy /rosszabb között. Ha tőlem függne, fölkérném a katolikus egyház szentté- avatási pereiből ismert „advoca- tus diaboli”-t, „az ördög ügyvédjét”. Kötelessége lenne egy-egy új intézkedés várható kedvezőtlen következményeit elmondva azok megcáfolására késztetni az illetékeseket. Tudjuk, a legjobb gyógyszernek is lehet kellemetlen mellékhatása, ha nem tudunk veszélyeiről. Gondolkodjunk, gondolkodtassunk tehát, mint a legutóbbi kulturális magazin és a Hírháttér. Heltai Nándor HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Egy műemlék születése Bács-Klskun megye egyik legértékesebb és legszebb műemléke a hajósi érseki nyaraló, a messze földön híres kegytemplom szomszédságában (képünk). Napjainkban nevelőotthon működik benne. Szép ablakrácsaival, díszes kapuival és jellegzetes Kézikönyveink szerint a hajdani érseki nyaraló első, földszintes változatát Patasics Gábor kalocsai érsek építtette 1739-ben. 1766—67-iben Batthyány József kalocsai érsek ezt az ép.ületet megnagyobbíttatta. Ekkor nyerte el a kastély a ma is látható egyemeletes, .négytornyos alakját. A XVIII. századi leírások szerint a kastélyhoz olasz gyümölcsösként, más néven „narancsoskert” tartozott. Viszonylag közel esett hozzá az érseki vadaskert is. 1739 és 1780 között, elsősorban nyáron, szívesen és viszonylag sokat tartózkodtak Hajóson a kalocsai érsekek. Itt fogadták vendégeiket. Itt fogalmazták fontos leveleiket, egyezségeiket és rendelkezéseiket. Mindez azzal magyarázható, hogy ebben az időben a ma is látható kalocsai barokk érseki palota még nem állt. E sorok írója a múlt évben két ollyan iratot talált a Kalocsai Érseki Levéltár egyik rendezetlen polcán, amelyek fontos adatokat szolgáltatnak a hajósi érseki nyaraló építésének körülményeiről. Fajtáját tekintve mindkét irat egyezség, korabeli kifejezéssel élve: kontraktus. Az egyiket Batthyány József kalocsai érsek Gföíler Jakab gödöllői építőmesterrel kötötte 1766. augusztus 15- ón a hajósi kastély átépítéséről, nagyobbításáról1. A másikat nem sokkal később, 1766. szeptember 16-án kötötte az érsek egy almási kőfaragóval a hajósi kastély lépcsőházához szükséges kövek szállításáról. Alábbiakban a latin bevezető szöveg elhagyásával közöljük az első kontraktus leglényegesebb részét: „Az említett Kőméves Mester magára válallya Méltóságos Kalocsai Érsek Gróff Battyány Joseph Uram eő Excel lentiaja Ha- jossy Kastéllyának az általam approbált Delineatio szerént való fpA. építés it, így tudni illik: Hogy azvaísé Palotát,és az egész alsó szobákat Bőt alá veszi; A két afeó Tractussát fölső condignatio- ra elevallya, az ki mindazonáltal az fölső Sáliánál 2 Schuchal alacsonyabb lészen; Fő dupla Gará- dicsot csánossat formál; Az fölső Szobákat maga Szegeivel és Drottyával Stukaturaztattya; Az fölső Condignatioban szükséges 26 Kő ablakot is maga adgya; Az Kőmévesekhez szükséges Napszámosokat is maga fizeti; és az egész épületnek új részeit kívül belül meg-vakolni a Sáliénak periig külső falait újabban fehéríteni tartozik és az épületnek állandóságáért caveal. Az Uraság administrállya né- kie a szükséges Malerialekat, úgymint Téglát, Meszet, Vasat, Állásoknak való fát, Dészkát, Vas Kapcsokat és a fő Garádicshoz valő kő vagy fa Garádicsokat és Palustereket. Ó falak rontásához is segítség adatik nékie. Azon négy saroktornyával egyéni arcú, értékes színfoltja a magyarországi barokk építészetnek. Méltán csodálják az egyre szaporodó kül- és belföldi turisták, a Hajósra zarándokoló búcsúsok és az építészeti értékeket kutató történészek egyaránt. egész Munkájáért penig fizet nékie Kilencz száz ötven Forintot, id est 950 f. Költ GedeMőn. 15. Aug. 1766.” Oldalakon át elemezhetnénk a latin szavakkal megtűzdelt rövid szöveget. Itt azonban megelégszünk néhány építészettörténetileg fontos megállapítással. A kontraktust aláírta a vállalkozó gödöllői építőmester Gföller Jakab. A Művészeti Lexikon szerint 1770 és 1820 között működött építőmesterként, ö tervezte a pilisszántói plébániát, a dunabog- dányi urasági lakot és 1811-ben átalakította a máriabesnyői templomot. Ezt a kevés adatot most kiegészíthetjük a mester hajósi és gödöllői szereplésével. A gödöllői Grassalkovics kastélyt, a későbbi királyi nyaralót többször nagyobbították a XVIII. század középső évtizedeiben. A nevezetes kastély építőinek sorát még nem tisztázta megnyugtatóan a tudomány. Bizonyára köztük van a helye Gföller Jakabnak is, aki 1766-ban gödöllői építőmesternek nevezte magát. Hajósi tevékenysége is figyelemreméltó építészettörténeti szempontból. A kontraktusban emlegetett „approbált Delineátiót”, vagyis az érsek által jóváhagyott tervrajzot ő készítette és utána ő formálta a kastélyt olyanná, amilyennek ma látjuk. Mindezt 1766 —67-ben tette, vagyis a tudomány által eddig számontartott működési idejénél korábban. A kontraktust aláírta a XVIIT. századi Magyarország egyik legnevezetesebb főura, Grassalkovics Antal kamarai elnök, Mária Terézia „valóságos belső titkos tanácsosa” és bizalmasa is. Az ő alkalmazottja volt Gföller Jakab, akit tulajdonképpen kölcsönadott, „kiközvetített” titkos tanácsos társának Batthyány József érseknek. A főúr uradalmai ebben az időben sokat pereskedtek egymással, de ők személy szerint jóban voltak. Ez levelezésükből és a hajósi kastély építésével kapcsolatos gesztusból is látszik. A kontraktusban emlegetett „sállá” valószínűleg a régi magyar nyelvben előszeretettel használt német eredetű szála szó megfelelője, amely nagytermet jelentett. A hajósi kastély esetében a kifejezés az épület középső részére vonatkozott, amely valószínűleg már az átépítés előtt is kétszintes volt. Egy „palotának” nevezett alsó nagyteremre és egy „fölső sallá”-nak nevezett fölső nagyteremre tagolódott. Utóbbi kiemelkedett a földszintes épület tetőteréből. Mellé, illetve a földszinti „tractusok” fölé épültek azután 1766-ban az emeleti szobák úgy, hogy magasságuk két sukkal alacsonyabb legyen a „száláénál”. A templom felől nézve ma is szembetűnő a „két suk” szintkülönbség. Nem tudjuk, miként jártak föl korábban a felső nagyterembe. Bizonyára volt mellette valamiféle ideiglenes feljáró. Talán ennek szétszedésére is vonatkozott az „ófalak rontásáról” írt mondat, miként a földszinti mennyezetek szétszedésére is, amelyek helyett 1766-ban téglaboltozat készült. Ekkor épült meg a négyszögletes épület udvar felőli oldalán kiugró díszes lépcsőház is a márvány lépcsőkkel. A fent említett második kontraktusból megtudjuk, hogy a kastély lépcsőházához szükséges oszlopokat és márványlapokat egy meg nem nevezett almási kőfar ragó készítette. A Kárpát-medencében előforduló rengeteg Almás nevű helység közül a Komárom megyei Álmás jöhet számításba, ahol még a XX. században is működött kőbánya és kőfaragó üzem. Hajóállomása is van. A kontraktusban kötelezettséget vállalt a mester, hogy 1767 tavaszáig, de legkésőbb május 1-ig megfaragja a köveket, lehordja a Duna partjára és embereivel) berakatja az érsekség által küldött hajóba. Bárth János Huszonöt éves a szakszervezeti könyvtárhálózat Bács-Kiskun megyében több mint hatvanezer ember veszi igénybe rendszeresen a szakszervezeti könyvtári szolgáltatásokat — az intézményhálózat sokoldalú tevékenységének eredményeként. Az olvasás megszerettetésére irányuló mozgalmunk haladó hagyományként ápolja és segíti a dolgozók tudatformálását, ismereteinek bővítését. A művelődés fontos tényezői Huszonöt évvel ezelőtt a Szakszervezetek Országos Tanácsa határozatot hozott az egymástól elszigetelt intézmények hálózattá szervezésére. Ennék eredményeként megyénkben is létrejött az SZMT Központi Könyvtár, amely egyben módszertani központ. Az elmúlt negyedszázadban a SZOT elnöksége többször is határozatba foglalta azokat a legfontosabb feladatokat, melyeket ezeknek az intézményeknek meg kell valósítaniuk. E határozatok szellemében az üzemi, munkahelyi szakszervezeti könyvtárakat a kulturális nevelés, a művelődés fontos tényezőinek tekintik. Olyanoknak, amelyek sajátos eszközeikkel, a dolgozókkal való közeli kapcsolatok révén jelentősen hozzájárulnak az általános és politikai műveltség alakításához, a szakmai, műszaki ismeretek fejlesztéséhez. És segítik az önművelést, részt vesznek az ízlésfejlesztésben, ösztönöznek az értékes művek megismerésére. Olyan új rétegeket nyernek meg, amelyeket a munkahely és a könyvtár közelsége vonz a betűkhöz. Kilencven munkahelyen Az SZMT Központi Könyvtár mint hálózati központ is jelentős szerepet tölt be a korszerű feltételek alakításában. Hálózatunk 250 ezer könyvvel rendelkezik. Állományunkat úgy gyarapítjuk, hogy figyelembe vesszük a tömeges olvasási igényeket. Értékes, olvasmányos, .általános érdeklődésre számot tartó magyar és külföldi szépirodalmi, ismeret- terjesztő műveket vásárolunk olyan mennyiségben, hogy azok rendszeresen eljussanak az üzemekbe. A központi könyvtár állományából több mint kilencven munkahelynek, harmincezer dolgozónak tudunk szolgáltatást nyújtani. Az önálló beszerzésű munkahelyi intézmények további harmincezer dolgozót látnak el. A szakszervezeti bizottságok a gazdasági vezetéssel közösen arra törekszenek, hogy a feltételeket javítsák. Így például Baján a Kismotor- és Gépgyárban és a Volán Vállalatnál, Kiskunhalason a Kötöttárugyárban és a Vízmű Vállalatnál, Kecskeméten a kórházban és a Parkettagyárban, Kalocsán a kórházban, Kiskunfélegyházán a Húsipari Vállalatnál szabadpolcokon helyezték el a könyveket. Nagy a választék, és helyben lehet folyóiratokat, újságokat olvasni. Másutt a könyvszekrényeket az üzem legforgalmasabb helyén: ebédlőben, klubokban, folyosókon helyezik el. A termelést is szolgálják A munkahelyek többségében hivatásukat szerető, hozzáértő társadalmi munkások látják el a könyvtári feladatokat. Sok a középiskolát végzett és az alapfokú szakmai tanfolyamot is megszerzett dolgozónk, örvendetes, hogy áldásos ténykedésüket egyre több helyen erkölcsi elismerés övezi. Számos munkahely van azonban, ahol még nem így van, ezért gyakori a könyvtárosok cserélődése. A hálózat intézményei részt vesznek az országos jellegű olvasómozgalmakban, a különböző ünnepi rendezvényeken. Rendszeresek a munkahelyi író— olvasó találkozók. A könyvtárosok segítik a szakmai és egyéb vetélkedők szereplőit. Támogatják a szocialista brigádok kulturális vállalásait. Nagyon sokat tudnak tenni ott, ahol a műszaki és szakszervezeti könyvtárat együtt kezelik, mert ezekben már adott a lehetősége annak, hogy az olvasást a termelés szolgálatába állítsák. A mai gazdasági helyzet megköveteli, hogy az élet minden területén művelt, megfelelően tájékozott, az újra is fogékony szakemberek, munkások, vezetők dolgozzanak. A jövőben is arra törekszünk, hogy egyre jobban szolgáljuk a termelés, a gazdálkodás által meghatározott igényeket, és az általános műveltség emeléséhez hozzájárulva segítsük a dolgozó kollektívák szocialista gondolkodásának formálását. Gyergyádesz Lászlóné könyvtáros APOSTAGI PÉLDA
