Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-10 / 7. szám
1984. január 10. • PETŐFI NÉPE • • „Fordítsuk fel” az iskolát! (?) Az iskolapadoknak is mégvan a maguk sorsa. Valahol olvastam, hogy az utcai graffityket (falfirkálásokat) bemutató kiállítások mintájára „tárlatot” rendeztek a padokba vésett, rajzolt, festett kompozíciókból is. Mindez persze nem nálunk történt. A mi iskoláinkban a hivatalsegédek megkísérlik eltüntetni az év közben született „alkotásokat". Tévedés ne essék, nem az extrém kiállítást hiányolom mai magyar képző- művészetünk dzsungeléból. De érthetetlen, hogy miközben tantervek jönnek- mennek, egyvalami marad stabilan és megingathatatlanul a helyén: iskoláink fantáziátlan és egészségtelen berendezése. Jól emlékszem saját diákkoromra — s tudomásom szerint ma is él ez a gyakorlat —, a második félév mindig ülésrendváltozással kezdődött: az ajtó felőli oszlop az ablak mellé került és fordítva. Magyarán: rugalmas gerincoszlopunk megkapta a lehetőséget, hogy a félévnyi egy- irányba való fordulás után — mert vigyázó szemünket természetesen középpontban álló- tanárainkra vetettük —, deformálódását helyrehozza az ellenkező oldalra hajlás- sal. Máig is hálásan gondolok szentségtörő tanítómra, aki amint az időjárás — és a tanmenet — engedte, kivezényelt bennünket a zöldbe, és átt tartotta felejthetetlen óráit. Ezt azonban nem mindenhol és mindenkor lehet megtenni. De talán lenne más megoldás is arra, hogy a meg- nóvekedétt, megváltozott kö- vételményfeket1 — melyben 'egyre' többet szerepel 1 mozgást1 vagy kiscsoportos foglalkoztatást igénylő forma —ne az elmozdíthatatlan padokba zárva kelljen teljesíteniük a gyerekeknek. Alig hittem a szememnek, mikor nemrégiben az Erdei Ferenc Művelődési Központ iskolabútor-kiállításán megtekinthettem. kipróbálhattam a Mát- ravidéki Építőipari Szövetkezet gyöngyösi részlegének modern iskolabútorait. Az asztalok és rajzállványok a tanulók testmagasságához állíthatók, s emellett olyan könnyűek, hogy egy alsó tagozatos gyerek is minden nehézség nélkül arrébb tudja tolni vagy gurítani őket. Pillanatok alatt „fel lehet fordítani” a tantermet, napközis csoportszobát, ha a helyzet úgy kívánja! Fölösleges szószaporítás lenne a hihetetlenül hajlékony — pedig fából készült! — székekről, „pillesúlyuk” ellenére stabil, akár térelválasztónak is használható könyvespolcokról írni. Akinek szívügye a saját iskolája, személyesen győződjék meg a fentiekről. Jól tudom, természetesen lehetetlen, hogy egyik napról a másikra cseréljék ki a tanintézetek elavult felszerelését a korszerűbbre. De van egy pedagógiai alapelv, amelyet az igazgató, illetve az erre illetékesek ebben a témában is magukévá tehetnének : a fokozatosság elve... Csak amit kiselejteznek, nem kellene a hagyományos stílusúval pótolni! Azonkívül most is épülnek új iskolák, ahol a berendezésre szánt összeg még rendelkezésre áll.... Annyit beszélünk mostanában a hatékonyságról, most sem szabadna elfeledkeznünk róla. Mert ki próbálná cáfolni, hogy ha az a — túlterhelt vagy sem, ezt most ne vitassuk — kölyök jól érzi magát a kényelmes, szép iskolában, jobban megy a tanulás is. Hogy jól érzik magukat a modern bútorok között, az már biztos: a Keceli és a Mezőhegyesi Nevelési Központ ~ melyeket- már -a gyöngyösi iskolabútorokkal rendeztek 1 be ■*— 1 példája ezt jól bizonyítja. A minta megvan. Nem a mindenkori gyerekeken fog múlni, hogy mikor tekinthetik meg deformált gerincű szüleik rossz emlékű, ruhaszaggató padjait a Eégi magyar iskolabútorok című kiállításon ... Szabó Klára Magyar festők kiállítása Moszkvában A Magyar és a Szovjet Képzőművész Szövetség között ismert jó kapcsolat alakult ki régóta, amely a szívélyességen túl abban is megnyilvánul, l>ogy tagjai közös nemzetközi művészte- lepeken vesznek részt. Együtt dolgozunk a magyar és a szovjet képzőművészek a kecskeméti tűzzománc műhelyben, a hajdúböszörményi, a sóstói, nagyatádi művésztelepeken és másutt is, több alkalommal Kárpát- Ukrajnában, a Kaukázusban és a balti köztársaságokban. Képzőművészeink előszeretettel keresik fel Szovjet Uzbegisztánt is. • Földi Péter festőművész alkotása. A kapcsolat rendszeres kiállításcseréikben is megnyilvánul. Ezúttal Moszkvában a magyar negyvenesek korosztálya mutatkozik be: Dienes Gábor, Galambos Tamás, Kocsis Imre, Szkok Iván, Nagy Gábor, Kárpáti Tamás, Zrínyifalvi Gábor és Földi Péter művei a realizmus határait igyekeznek tágítani. A Szovjet Képzőművészek Szövetségének -titkára, Oleg But- kevics megnyitó szavaiban okkal hangsúlyozta a fiatal magyar festők magas hőfokú emberségét, politikai elkötelezettségét és fogékonyságukat az újra. A megnyitóin a moszkvai művészeti élet számos kiváló képviselője vett részt, s élénk társalgást folytatott közös teendőkről Galambos Tamás és Szkok Iván festőművészekkel, akik a magyar szövetség képviselőiként és kiállítóiként vettek részt a vernisszázson, továbbá Orosz Péter szobrászművésszel, aki a tárlat rendezője volt. Különösen nagy sikert aratott Galambos Tamás mesevilága, amely telített intellektuális problémákkal, továbbá SZkok Iván 1956-os sorozatával, Kocsis Imre fotórea- lizmusával, Földi Péter falusi motívumaival. Szép szokás szerint, a megnyitóin megjelent szovjet festőművészek közül M. W. Ivanov és A. Szurovcev meghívta magyar festőfcollégáit moszkvai műtermükbe. Ivanov és Szurovcev egyaránt nagy gonddal dolgozza fel a régi Moszkva hangulatát, sőt M. W. Ivanov szentendrei, budapesti, pécsi, soproni témájú képeit is bemutatta küldöttségünk tagjainak. Mindez szintén a kölcsönös forrásanyagra és a feldolgozás hevületére utál, annál is inkább, mivel Szkok Iván és Galambos Tamás Szuzdal- ban, Vlagyimirben is járt, s a pompás műemlékek az élményeken túl motívumgyűjtést is eredményeztek számukra. Máskülönben Moszkvában tetőzik a téli tárlatélet. A Manézsban gyűjteményes képzőművészeti kiállítás mutatja be a munkáshétköznapokat, a Művészek Űj Központi Házában a csehszlovák színház- történet kollekciója mellett a fiatal alkotók állítják ki kísérleteiket. Nagyszabású portrékiállítás is láthatói valamint az örmény festészet nagy alakjának. Minagz •Aibetíszj'an emléktárlata. Valóban impozáns anyaggal ismerkedhet a moszkvai közönség. Abetiszján ugyanis nemcsak Szárján utóda, hanem mesterművek egész sorával Matisse és a korszerű európai törekvések örökségét is vállalta. Losonci Miklós A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN Nagy István Volt kőműves, könyvelő, munkavédelmi előadó, könyvtáros, klubvezető és szb-titkár. Több mint három évtizede vesz részt valamilyen formában a kulturális életben, azon belül elsősorban a munkásművelődés szervezésében. Csaknem húsz esztendeje a KISZŐV közművelődési és ifjúságpolitikai felelőse. A nyolc általános elvégzése után kőművestanuló, majd segéd lett. Közben megnőtt a tanulási kedve, ismeretköre bővült. Könyvelői tanfolyamot végzett, megszerezte az időelemző képesítőt, majd a közgazdasági érettségit. Sikeresen túljutott a mester- vizsgán is. Éveken keresztül szb- titkár volt az egyik építőipari vállalatnál; azután ugyanott vezetője a könyvtárnak és a művelődési otthonnak. Sikeres munkájának legfőbb titka az, hogy állandóan a munkások között élt, ismerte őket közelről, számon tartotta törekvéseiket, kulturális és szórakozási igényeiket. Rövid ideig Komárom megyében élt, ahol ugyancsak a kulturális tevékenység volt legfőbb feladata. Amikor ismét Kecskemétre jött — miután a fővárosban elvégezte a SZOT felsőfokú tanfolyamát —, múve- lődésiotthon-igazgató lett az építőknél. Miközben mások művelődését segítette, ő maga is szüntelenül képezte magát. A Népművelési Intézetben, a pártiskolán és másutt tanult intézményes keretek között. Munkavédelmi vizsgát tett, majd elvégezte az ülnöki tanfolyamot. Miután a KISZÖV-höz került felelős beosztásba, még több lehetősége nyílt a művelődési alkalmak szélesítésére. Segítette a könyvtárakat, á művészeti csoportokat, népi együtteseket. Szavalóversenyeket kezdeményezett, szervezte a szokásos kulturális napokat, aktívan közreműködött a város és a megye közművelődési életének szervezetté tételében. Ám. legfőképpen az ^törekvése érdemel figyel- alJ-^ultusz ápolásában jelss- KédiETAzöri oelül is á nalnatáflan zeneszerzőről elnevezett kecskeméti énekkar segítése. Szorgalmazta a 90 éves kórus történetének megírását és kiadását, gondosan támogatta a nagy múltú együttes munkáját. Gondoskodott róla, hogy az ország különböző részein közönség elé léphessenek, részt vehessenek találkozókon, fesztiválokon. Kiharcolta az együttes részére mindenkor az anyagi támogatást. Lelkiismeretes munkájáért eddig tucatnyi elismerésben részesült. A többi között a Szocialista Kultúráért (kétszer), a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetés, a Kodály-év emlékplakettje és SZOT-oklevél árulkodik erről. V. M. KÖNYVESPOLC Költők és madarak Tv-sorozat ok az új évben Az új évben is folytatja jól bevált kedd esti sorozatait a Magyar Televízió: a Wagner életét bemutató epizódokat követően — február végétől — tíz héten át a Laurens család „vendégeskedik” majd a magyar tv-nézők otthonában. Az NSZK-ban forgatott filmsorozat a Franciaországból Németországba települt hugenották ás leszármazottaik történetét dolgozza fel. A tavaszi kedd estéken vetítik le a Pastorale című, 4 részes: holland filmet, amely a holland ellenállás eseményeivel ismerteti meg a nézőket. Nagyobb lélegzetű, 10 epizódos alkotás született Benito Perez Galdosnak, a múlt század végi spanyol írónemzedák egyik rangos képviselőjének regényéből, a Fortunata ás Ja- cinta-ból. Felnőtteket és nagyobb gyermekeket egyaránt képernyő elé invitáló ismeretterjesztő sorozat vetítését is tervezik. Márciustól tíz szombat délután jelentkezik a „Műsoron a számítógép” című angol film, amely közérthetően, játékos formában népszerűsíti az immár a mindennapi munkát segítő technikai eszközt. A hagyományos vasárnap délutánt, neves filmművészek életművét bemutató sorozatban a közeljövőben Gertler Viktor Kossuth-díjas rendező filmjeit tűzik műsorra. A sorozatot a Horthy-korszakbeli Magyarország társadalomrajzát adó Díszmagyar nyitja meg. A továbbiakban levetítik a nagysi^- kerű Gázolást, a Dollárpapát: a számos népszerű színészt felsorakoztató Állami áruházat, az Én és a nagyapámat, a Felfelé a lejtőnt, a Noszty-fiú esete Tóth Marival című Mikszáfh’-regény adaptációját, Jókai Aranyemberét, valamint az És akkor á pasas ... című filmet. — Kollégák! Micsoda meglepetés — kiáltott Kuibik, miközben. tenyerével letakarta a telefonkagylót. — Éppen most telefonál Puhov, és tudjátok, mit akar? Vendégségbe hív bennünket mára, rögtön munka után! Terített ünnepi asztal mellé! Puhov valamikor a vezetőnk volt. A szomszédos üzembe helyezték át magasabb beosztásba. Amíg Kubik folytatta a telefonálást, élénken tárgyaltuk a váratlan meghívást. — De miént váratlan? — kérdezte Szamosuk mérnök. — Hiszen Puhov megígérte. hogy megünnepeljük az új beosztását, és úgy látszik, nem hazudott. Rendes fickó! — Igen. igen, Vagyim Sza- veljevics igazi férfi! — szólalt meg Zojeva előadónő. — Bevallóim, egy kicsit szerelmes voltam belé ... — Valamikor nekem is tetszett — szakította félbe Zo- jevát Virlnyeva, aki már régen elhagyta a balzaci kort. — Hát akikor indulnunk is kell! — ugrott fel Usko. a technikus. Küblik éhben a pillanatban letette a telefon- kagylót, és újabb részleteket közölt velünk. — És tudjátok milyen alkalomból? Lakodalom! De nem a fia lakodalma, hanem aiz övé! Puhov a saját lakodalmára hív bennünket. Ezért szerintem fejenként 5 rubelt kellene adnunk, ajándékra... Kubik nem tudta folytatni, mert újra csengett a telefon, fel kellett vennie a kagylót. — Hát ez aztán a meglepetés! — mondta Vi.rinyeva, — Nem véletlenül mondják, hogy ha valaki feljebb kerül, lecseréli a feleségét is. és fiatalt keres magának! És még egy ilyen Don Juan ajándékot kapjon? Hát nem! Ebben én nem veszek részt! — Én viszont azt hiszem, hogy egyszerűen csak tréfált — mondta izgatottan Zojeva. — Nem, nem! Ez lehetetlen! Különben is. nálam csak két rubel van ... — Nálam viszont egyetlen egy sincs! — közölte Szamosuk alig leplezett örömmel. — Veszünk egy bokrétát, és ezzel megtiszteljük őt. Na induljunk! Apróság — Meddig csináljuk ezt még? — kezdte elekor Usko. — Egyszer a, takarítónő névy napjára ajándékozunk, egyszer akkor, amikor a büfévezetőnek ikrei születnek. — Nálam pedig egyáltalán semmi nincs, csak a villany- számla — mondtam ekkor £n. — Kubik most befejezte a másik telefonbeszélgetést, és hirtelen megértette, miről folyik a szó. ezért jónak látta, hogy beavatkozzék. — De kollégák! Hiszen ez ezüstlakodalom lesiz! Vagyis szó sincs semmiféle erkölcstelenségről! Egy pillanatig mindannyian szégyelltük magunkat és gondosabban kezdtünk kutatni zsebeinkben és pénztárcánkban. — Látom, hogy még mindig nem győztelek meg benneteket — vakarta meg Kubik a füle tövét, — Elmondok még egy apróságot: Puhovot újra visszahelyezték a szomszéd üzemből a mienkbe. Most a mi vezetőségünk tagja ... — A lényeg az, hogy remek ember és jó férj! — élénkült fel hirtelen Zojeva. — Egyébként véletlenül még három rubelt találtam... — Abban senki nem is kételkedik, hogy Vagyim SzaVai- jevicsnek kiváló tulajdonságai vannak — mondta most Vird- nyeva. — Itt van kétszer három, nem kell visszaadni! — Én hetét adok! — jelentette be hetykén Usko. — Égy egész kocsi piros rózsát vessünk ! — Ugyan! A rózsa elhervad és vége! — oktatott ki bennünket Szamosuk. — A legjobb lesz, ha viszünk neki egy kristály készletet. Az anyósam egy áruházban dolgozik mint nyugdíjas, segít nekünk beszerezni. Természetesen, ez még nem jelenti azt, hogy én nem járulok hozzá az ajándékhoz. Éppen most jutott eszembe, hogy a belső zsebemben van a dugi pénzem. Na. itt is van ... 8 rubel... — Én az enyémet a szemüvegtokban tartom — ismertem be szégyenkezve, és kihúztam a .tokból egy gyűrött tízest. Egyúttal megkértem Kubikot, hogy mindenesetre írja össze, ki mennyit adott. Az áruházba menet barátságosan beszélgetünk, többek között arról, hogy az ezüstűa- kodaloro, ha nem is tavasz, de még nem ősz. És mi vgn akkor. ha Szamosuk anyósa mégsem tud segíteni, hogy megvehessük a kristálykészletet? Hát ezüstkanalakat biztosan lehet kapni. Ha a munkahelyünkön egy ilyen jó ember dolgozik, attól igazán semmit sem sajnálunk. J. Tárán (Lipcsey Júlia fordítása) Aligha hihetem. hogy van le- nyűgözöbb olvasmány annál, mint amikor a halhatatlan alkotó világába tekinthet be az ember. Mindenkor érdekes, sőt tanulságos azt látni, tudni, hogy az egyes írók, költők, tudósok stfo. hányféleképpen kötődnek az őket körülvevő világhoz. Ilyen szempontból különösen nagy érdeklődésre tarthat számot Herman Ottó Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága című kötete. Ennek . a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent nagyszerű műnek a története igazán legendás. Hiszen az utolsó polihisztor kéziratos művét fél évszázaddal a halála után találták meg. és tették közkinccsé. (Az érdem a lelkes és tudós Schelken Pálmáé, akinek szorgos ügyszeretete nélkül aligha jelenhetett volna meg ez a szép könyv.) A címben szereplő három kfasz- szikusunk.a szerző szagaival „az Alföld madárvilágával ölelkezett”. Vagyis a Magyarországon fellelhető mindenféle madaraknak mintegy egyötöde van jelen a lírikusok költeményeiben. A tudós szerző igyekszik kimutatni könyvében, hogy ilyen szempontból is mennyire megnyilatkozik a magyaros szellem úgymond biológiai hajlandósága. Herman Ottó a folklór, az ösz- szehasonlító néplélektan, a nyelvészet és az antropológiai tudomány eredményei alapján azt vizsgálja, hogy különböző helyzetekben milyen az ember —különösképpen az alkotó — viszonya a természethez, az őt körülvevő tájhoz. Hangisúlyozza, hogy az ilyesfajta élmények hatására közmondások, hasonlatok, példabeszédek és népköltészeti alkotások születnek. Észreveszi és szellemesen tárja elénk a szerző, hogy aiz említett klasszikus költők hányféle, képpen közelítettek a madárvilághoz. Arany az állatok éles szemű megfigyelője és hű ábrázolója volt, Tompa leginkább allegorikus verseket írt a témával kapcsolatban, és nála a madarak gyakran a költemény fő tárgyát képezték. Ám Petőfi madárvilága a nyugtalanság és forrongás kifejezésének eszközévé vált. Megismerhetjük a tudós szerző kötetéből a madarak fajtáit, nemeit, különös tekintettel azok színeire, szokásaira és életmódjára. Megtudjuk, hogy a pinty lépegetve jár, a csalogány boga-, rakkal él, és azt is. hogy a fülemüle szarva lágy, a sas büszke, a varjú meg tolakodó, mint a veréb. Lehet, hogy egyesek fintorognak vagy legalábbis kevésbé értik ezeket a lelkes szavakat, amelyekkel a költők és a madarak világát egymáshoz közel hozó tudós könyvét igyekszünk dicsérni. Az ilyesfajta értetlenséggel legfeljebb az a vélemény szállhat szembe, miszerint az elmúlt századokban legjobb lírikusaink ée a népköltészeti alkotások névtelenjei egyaránt rádöbbentek, hogy a madár általában a szabadság, a gondtalan lét, a felsza. badultság, a hűség, a szerelem, a boldogság jelképe. Végezetül ide kívánkozik, hogy napjainkban, amikor a tudományos-technikai forradalom és a felgyorsult cdivilizáció következtében a természetes élet egyre irkább szürkül, háttérbe szorul, egyre nagyobb szükségük lesz az embereknek arra, hogy visszata. láljanak füvekhez, fákhoz, madarakhoz. —k —y / / I
