Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-10 / 7. szám

1064. január 10. • PETŐFI NÉPE • I Felhívás újságíró-stúdióba való jelentkezésre A Petőfi Népe szerkesztősége 1984. ja­nuártól 13 előadásból álló stúdió-foglalko­zást szervez az újságírói pálya iránt von­zódó, tehetséges fiataloknak. Újságíró- stúdióinkba olyanok jelentkezését vár­juk, akik már elvégeztek valamilyen fő­iskolát, egyetemet, esetleg most járnak felsőoktatási Intézmény nappali, esti, vagy levelező tagozatára. Várjuk továbbá azok­nak a. jelentkezését is, akik kapcsolatban állnak valamilyen sajtószervvel: üzemi, vagy napilappal és ott Írásaik, fotóik, tu­dósításaik jelentek meg. Korhatár: har­minc év. Stúdiónk foglalkozásait kéthetenként csütörtöki napokon a délutáni órákban tartjuk, általában két-, esetenként három­órás elfoglaltsággal a ' Sajtóházban (Kecs­kemét, Szabadság tér 1/a). Az oktatásban való részvétel dija 200 forint. A stúdió nem képez kész újságírókat, csupán elő­képzést ad ahhoz, hogy az arra alkalmas fiatalok valamely lapnál pályakezdő gya­kornokként elhelyezkedjenek és az új­ságíró-iskolába felvételt nyerjenek. Azt, hogy kiből lesz újságíró, a szorgalom, de mindenekelőtt a tehetség, a rátermettség dönti el. Jelentkezni kézzel íroott, részletes ön­életrajzzal lehet, amelyet zárt borítékban a következő címre kérünk beküldeni leg­később január 15-lg: Petőfi Népe Szer­kesztősége 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. A borítékra kérjük ráírni: Üjságíró- stúdió. A részvételi díjat a Bács megyei Lapkiadó Vállalat elmére kell befizetni (Kecskemét, Szabadság tér 1/a) egyszerű postai csekken. Ezeknek a hátoldalára is kérjük ráírni: újságíró-stúdió. Csak azok jelentkezését fogadjuk el, akik a részvételi díjat befizették. A stúdió elvég­zéséről igazolást adunk. PETŐFI NÉPE SZERKESZTŐSÉGE Vizsgáznak hét ország kukoricái Számítógéppel értékelik a KGST Marton vásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézeté­ben működő kukoricanemesítési koordinációs központj álban a ta­valy hét ország huszonegy kísér­leti állomásán elvégzett kukorica- nemesítésl kísérletek eredményeit. Ezekben a napokban több tíz­ezer adatot dolgoznak fel a mar- tonvásári szakemberek, hogy megállapítsák: milyen fájták, fajtajelöltek közül válasszák ki a legjobbakat, azokat, amelyeket további kipróbálásra, ‘termesztés­re javasolnak. A programban együttműködő országok — Bulgária, Csehszlová­kia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szov­jetunió — célja az, hogy a jelen­legieknél értékesebb, nagyobb ho­zamú hibridekkel bővítsék a ta­karmánybázist, fejlesszék, korsze­rűsítsék a termesztési technoló­giát és a vetőmagszaporítást. Az ökológiai kísérletek során azt vizsgálják, hogy a különböző hib­ridek közül melyek felelnek meg leginkább az egyes országok kör­nyezeti adottságainak. A koordinációs központ három­éves fennállása alatt máris több közös kukoricafajta született; a legeredményesebb a magyar és az NDK-beli nemesítők együtt­működése, de új hibridek szület­tek a magyar—szovjet, a magyar —jugoszláv, a szovjet—NDK és az NDK—jugoszláv együttműkö­dés nyomán is. A tavalyi kísérletek eredmé­nyeit február végén a KGST megbízottainafc tanácsa értékeli majd, ők határozzák meg az idei tennivalókat is. Űj foglalkozási, munkaköri besorolások Megszűnt a „nem fizikai” kategória A Központi Statisztikai Hi­vatal szakemberei — az új bér besorolási jogszabályok figyelembe vételével — ös.z- szeállították a foglalkozások egységes osztályozási rend­szerének (FEOR) módosított 'változatát, amely 1985. ja­nuár 1-től szolgál a foglal­kozási, munkaköri besorolá­sok alapjául. A módosítások főként az át­csoportosításokat, a munkakörök pontosítását, esetenként összevo­nását jelentik több mint ezer foglalkozásnál, illetve munka­körnél. A legtöbb változás az egészségügyi dolgozók besorolá­sában lesz: az eddigi 740 egész­ségügyi munkaköri megnevezés az új rendszerezésben 240-re csökken. Jelentős változás az is, hogy a három műszakban dolgo­zó, közvetlenül a betegekkel, gon­dozottakkal foglalkozó .ápolók, szülésznők, gondozók fizikai mun­kakörbe kerülnek. (Ezt az in­dokolja, hogy jelenlegi besorolá­sukban nem kaphattak műszak- pótlékot.) A fizikai dolgozók körében a legtöbb besorolásbeli változás a/, építőiparban történik, ahol 64 munkaköri megnevezés szűnik meg ésszerű összevonások, át­csoportosítások révén. A módosí­tott FEOR bevezetésével megszű­nik egy eddig használatos, ne­hézkes és magyarosnak sem mondható kifejezés: a „nem fi­zikai” foglalkozás. Ennek hasz­nálatát korábban azzal indokol­ták, hogy számos foglalkozás nem tekinthető egyértelműen sem szelleminek, sem fizikainak. Mivel azonban e magyartalan kifejezésnek nem volt különö­sebb gyakorlati haszna, az új nó­menklatúrában ismét a két alap- kategória, a szellemi és a fizikai dolgozó kifejezés szerepel. A TÁRSADALMI MUNKA ÉRTÉKE: 2 MILLIÓ 651 EZER FORINT Falugyűlés Bátyán ötvenen sem voltak a bátyai falugyűlésen, me­lyet a Piros Paprika Termelőszövetkezet ebédlőjé­ben tartottak a napokban. Azt mondják, a múlt években többen elmentek erre a hagyományos ren­dezvényre, amelyet mindig a művelődési házban hívtak össze. „Oda voltak szokva” az emberek, de az intézményt be kellett zárni, mert felújításra szorul. A falugyűlés —. a kisebb arányú részvé­tel ellenére — jól sikerült. Az elhangzottak arról győztek meg, hogy nem valamiféle közömbösség, érdektelenség tartotta távol a bátyaiakat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a 2500 lakosú falu kollektívái 2 millió 651 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát végeztek 1983-ban. • Tóth Ferencné országgyűlési képviselő elismeré­sét fejezte ki a bátyaiaknak a példás társadalml- munka-végzésért. (Méhesi Éva felvételei) A gyűlésen több beszámoló hangzott el. Sáfrán József köz­ségi tanácselnök az 1983. évi te­lepülésfejlesztés eredményeit és az idei feladatokat, Igaz János, a helyi néRfrontbizottság titkára, a társadalmi munkavégzés és a környezetvédelem jelentőségét, Miskolczi Jenő, a Kalocsa és Vi­• Szarvas Miklós a művelődési ház felújítási munkáinak gyorsí­tását sürgette. déke ÁFÉSZ elnökségének meg­bízottja pedig a kereskedelmi el­látás helyzetét ismertette a jelen­lévőikkel. Bátyán jól gazdálkodtak a ren­delkezésre álló fejlesztési pénz­eszközökkel. Ennek köszönthető, hogy a szűkösebb anyagi hely­zetben is számos fontos közös­ségi létesítménnyel gyarapodott, illetve gyarapszik a település. A töibbi között lerakták az új óvoda alapjait. Felépítését jelentős tár­sadalmi munkával segítik a helyi .kisiparosok. Tavaly új tűzoltó­szertár létesült a megyei tanács és a termelőszövetkezet támoga­tásával. Felújították az öregek napközijét, az általános iskola tetőszerkezetét. Korszerűsítették az oktatási intézmény világítását is. Ehhez minden eszközt, anya­got a megyei tanácstól kaptak. A művelődési ház falai megsüllyed­tek, megerősítését, felújítását ez év márciusában fejezik be. Uta­kat és járdákat is építettek. Az áfész új presszót nyitott Bátyán. A létesítmények értékét növeli, hogy mindegyikben benne van a lakosság önzetlen társadalmi munkája is. Fejlődött az üzlethálózat. A bá­tyai boltok ma kulturáltabbak, mint régebben voltak. Gond vi­szont, hogy alapvető árukból is akadozik olykor az ellátás. Ta­valy például nem kaptak elegen­dő tartós tejterméket, papírárut, üdítő italt. Nem volt elég építő­anyag. Az utóbbi hiánya rontja az egyébként növekvő építési kedvet. Jelenleg is 26 új családi­ház épül a faluban, s a tanács további 16 közművesített telket értékesít az idén. A felszólalók — Illés Márk, Szarvas Miklós, Igaz Ferenc, Fe­rity János és mások — főként a faluban tapasztalható hiányossá­gokra hívták fel a tanács veze­tőinek figyelmét. Sürgették egye­beik között a művelődési ház fel­újítási munkáit. Szóvá tették, hogy Bátyán nem lehet kapni vasipari árucikkeket. Felvetették a szilárd burkolatú utak építésé­nek a szükségességét, melyhez a lakosság továbbra is szívesen ad­na társadalmi segítséget. A falugyűlésen részt vett és felszólalt Tóth Ferencné ország- gyűlési képviselő is. Elismerését fejezte ki a községi tanácsnak és a helyi népfrontbizottságnak a településfejlesztési munka ered­ményes szervezéséért. Méltatta a bátyaiak példás társadalmi mun­kavégzését, s felihívta a figyelmet arra, hogy az idei gazdasági év sem lesz könnyebb a tavalyinál, ezért továbbra is szükség lesz a társadalmi erők összefogására. Rapi Miklós Vidám orosz tél Régi orosz népszokás, hogy újévkor egy-egy vidám társa­ság befog a trojkába és nagyokat száguld, versenyez a ha­vas mezőkön. Ez az ünnepi hagyomány él napjainkban is, de nemcsak január 1-én, hanem az úgynevezett Orosz tél hosz- szabb ünnepségsorozata alkalmából is. Csodálatosan szép a tél az Altáj hegységben (Szibéria déli részén). A szibériaiak szeretik a kemény telet. Vidám kirándulásokra indulnak trojkával, szánkóval, nagyokat énekelnek, táncolnak, síel­nek. • Képeinken: a Haza kolhoz fiataljainak vidám erdei kirándulásáról és az irkutszki vegyész művelődési palota együttesének mulatságáról adunk ízelítőt. (APN—KS) A TÁRGYALÓTEREMBŐL „Egy nő repült ki a vonatból” A múlt' év február 28-án dél­után fél kettőkor egy személyvo­nat indult a Budapest-Józsefváros pályaudvarról, s a szerelvény három óra körül érkezett Szabad- szállásra, az állomásra. Ezen uta­zott Orsovai Ferencné is, akinek úticélja Izsák volt. A vonat meg­állt Szabadszálláson, s az asszony kérte, a férjét, hogy húzza le az ablakot, mert ki akar nézni. Ami­kor a vonat újra elindult, a férj felhúzta áz ablakot, de az asz- szony még nem foglalt helyet, nézte a gyorsuló szerelvényből lát­ható épületeket, kerteket. Egyszer­re gzt vette, észre — amint ké­sőbb tanúként elmondta a bíró­ságon —, hogy „egy nő repült ki a vonatból". „A nő jól kiesett, nem közvetlenül a vasút mellé, hanem repült a másik vágány­ra ./.” A vonatból kirepülő asszony —, amint később megállapították — Szekeres Jánosné, Puskás Angéla, 32 éves fülöpszállási lakos volt. A körülmények egyértelműen arra utaltak, hogy Szekeresné nem vé­letlenül és nem önszánta''"' esett ki a vonatból, hanem valaki ki­lökte. Másként ugyanis nem re­pült volna majdnem két méter távolságra. Vasútforgalmi szakér­tő szerint. ha az asszony öngyil­kossági szándékkal ugrik ki a már , körülbelül negyven kilomé­teres sebességgel haladó szerel­vényből, olyan messze nem lett volna képes ellökni magát. Nehe­zítette, s egyben tragikussá is tet­te a helyzetet, hogv Szekeres Já- nosnét a vonat elhaladása után eszméletlen állapotban találták meg a vasutasok, így szállították a mentők a megyei kórházba, ahol nem tért magához, hanem súlyos fejsérülései következtében 1983. március 5-én meghalt. Tőle tehát semmit nem lehetett megtudni az előzményekről. Arra viszont sok tanú akadt, hogy a házaspár a bűleset napján is együtt utazott Budapestre dol­gozni. Arról is bőséges tapaszta­lattal rendelkeztek, hogy bizony Szekeres János, huszonöt éves ko­ra ellenére „keményen” iszik, nem egyszer megverte a feleségét, aki gyakran elpanaszolta keser­ves sorsát ismerőseinek, munka­társainak. A rendőrség tehát eb­ben az irányban folytatta a nyo­mozást, s elővette Szekeres Já­nost, aki már több helyen dolgo­zott. 1980 szeptemberétől 1982. május 5-ig például a MÁV József­városi pályaudvarán volt lakatos. Ezen a munkahelyén is rendsze­resen ittas állapotban jelent meg, s elküldték, Innen egy építőipari szövetkezethez került — ugyan­csak Budapesten —, s ott gépko­csiszerelőként alkalmazták letar­tóztatásáig: 1983. április 22-ig. A nyomozás során, illetve a bí­rósági tárgyaláson a következők derültek ki: az említett napon, vagyis 1983. február 28-án Szeke­resék a hajnali 4 óra 40 perckor Fülöpszállásrói induló vonattal utaztak budapesti munkahelyük­re, ott meg is jelentek, dolgoztak, A férfi tehergépkocsit javított, de közben három konyakot, s egy pohárnyi sört ivott. Tizenegy óra körül már ittasnak érezte magát ahhoz, hogy folytassa a javítást. Megfürdött, átöltözött, felhívta te­lefonon a feleségét, akivel meg­beszélték, hogy a 13 óra 30 perc­kor induló vonattal Kiskőrösre utaznak, mert OTP-kölcsönt akar­nak felvenni. Találkoznak az ál­lomáson. Az asszony elkéredzke- dett, a férfi pedig várta a pálya­udvaron, de útközben már elfo­gyasztott egy nagyfröccsöt. majd a restibe^ találkozott F. J. nevű ismerősével, s azonnal rendeltek hat üveg sört. Ennek felét Szeke­res itta meg. Közben. megérkezett az 'asszony, de ő egy korty italt nem fogyasztott, józan volt. Fel­szálltak a vonatra, s elindultak. Szekeresné korholta a férjét ittas­sága imiatt, ettek néhány falatot, s arról beszélgettek, hogy Kiskőrö­sön OTP-kölcsönt akarnak . fel­venni. A részeg Szekeres elaludt, F. J. pedig egy másik kocsiba ment át, az asszony kézimunká­zott. Közeledtek Szabadszálláshoz, amikor Szekeres felébredt, s azt javasolta feleségének, ne menje­nek Kiskőrösre, hanem szálljanak le a szabadszállási állomáson, hogy meglátogassák a szülőket (a férfi szüleit). Szekeresné azonban nem akart leszállni, kérte a fér­jét, maradjanak eredeti szándé­kuknál és utazzanak Kiskőrösre. Mikor a vonat megállt az állomá­son, Szekeres felvette a kabátját és kijelentette: akkor is leszáll, ha a felesége nem követi. K’-^ent a peronra, de még egy pillanatra visszanézett. Látta, hogy öltözik a felesége, s úgy döntött, megvárja, úgy látszik, meggondolta magát az ' asszony. Mikorra Szekeresné kiért a peronra, a vonat már el­indult, a férj kinyitotta az ajtót. Ketten voltak a kocsiban. Szekeresné azt kérte, most már ne szánjanak le, mert elindult a vonat. De a férj erősködött. s azt javasolta feleségének, menjen előre, lépjen le, azután majd ő is leszáll. Az asszony nem akart le­szállni, állt a nyitott ajtónál, jobb kezével a fogódzóba kapaszkodva. A férfi mérges volt, szidta felesé­gét, mert addig készülődött, amíg elindult a vonat, s közben lökdös- te, noszogatta az asszonyt, hogy szálljon le, de az nem akart. Az ittas Szekeres János még m“”"“- sebb lett, s nagy erővel meglökte a feleségét, akinek kezéből kicsú­szott a kapaszkodó, s a peronról az erős lökés következtében kire­pült. Ezt a repülést látta Orsovai Ferencné, amikor férje éppen fel­húzta az ablakot. Szekeres Jánosné fejjel egv be­tonszegélynek ütközött, eszméle­tét elvesztette, füléből folyt a vér... A vonat elhaladt, s Dúl László állomásvezető arra lett fi­gyelmes, hogy a sínek között egy barna ruhadarab van. Somogyi Sándorral odasiettek, s megtalál­ták a szerencsétlen asszonyt, men­tőt hívtak és értesítették a rend­őrséget. Mit tett a férj, miután felesé­gét kilökte a vonatból? Már nem akart leszállni. Noha jól látta, mi történt az asszonnyal, nem húzta meg a vészféket, nem kereste a' kalauzt, hogy annak szóljon, ha­nem csak Fülöpszálláson szállt le. Ott sem szólt senkinek a történ­tekről. hanem a bisztróban ren­delt két nagyfröccsöt; Odament F. J. ismerőséhez, aki ugyancsak leszállt az állomáson, s aki szin­tén ott ült egy asztalnál, s fröcs- csel kínálta. Szekeres neki sem mondta, mi történt, hazament — természetesen az anyósának sem beszélt a feleségéről — lefeküdt és csak másnap reggel ébredt fel. Mindezt azért volt szükséges el­mondani, mert Szekeres János a későbbiekben — legalábbis elein­te — tagadta a bűncselekmény el­követését. s ezzel együtt bűnössé­gét is. Márpedig ha nem ő lett volna a tettes, azonnal segítséget kér. Amint említettük, az eset 1983. február 28-án történt, s a bíróság csak 1983. decemberében tudott ítéletet hozni. Az ügy ép­pen azért húzódott ennyi ideig, mert Szekeres tagadott, ugyanak­kor a nyomozóhatóságnak tanú­kat, szakértőket kellett keresnie és meghallgatnia, felderíteni a házaspár életkörülményeit, a munkahelyeken meghallgatni a volt kollégákat, stb. Mindezek so­rán olyan tények és vallomások kerültek felszínre, amelyek két­ségtelenné tették, hogy az elkö­vető csakis a férj lehet. Végül is ezt belátta Szekeres és részletes, beismerő vallomást tett. A nyomozati, majd a tárgyalási adatok alapján a bíróság megálla­pította Szekeres János bűnösségét és emberölés miatt 13 évi börtön­re ítélte, további nyolc évre eltil­totta a közügyektöl, s mint alko­holistának, elrendelte kényszer- gyógyítását. Az ítélet még nem jogerős. Itt be is fejezhetnénk. De pgy kérdésre még választ kell keres­nünk: törvényszerű' volt-e ami megtörtént? Szekeres Jánost elő­zőleg három munkahelyről, azért küldték el, mert ivott. A negyedik helyen, noha tudták, hogy iszik, csak figyelmeztetgették. Ha csu­pán egy valaki akad a munkahe­lyi vezetők között, aki felelősséget érez az egyébként jó szakember­ként ismert fiatalemberért, s tesz valamit érte, gyógyulni küldi, bi­zonyára lett volna visszaút. A Szekeres házaspár esetében azon­ban mindez már elszalasztott le­hetőség, de másoknál talán még meg lehetne előzni a sejthető tra­gédiákat G. S. 6 É

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents