Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZÉT Amit a Bánk bánról tudni érdemes... Orosz László sajtó alá rendezte és részben meg. Irta a könyveik könyvét a Bánk bánról. Senkit ne riasszon el a kötet belső címlapján az Aka­démiai Kiadó emblémá. Ja és a szigorúnak tű­nő megjelölés i „kriti­kai kiadás”. Nemcsak szakkönyv született, de tanárok, diákok, Iroda, lom- és színházszerető olvasók mindennapos használati tárgya, szellemi értéke Is. Azt szoktuk volt mondogatni: XIX. szá­zadi irodaiLmunlk három nagy klasszikus drámát hagyott ráinlk, Katona József 1Bánk bánját, Vörösmarty [Mihályitól a Csongor és Tündét, végül pedig Madách Imre Az ember tragédiáját, Közülük az első egy főszerepeket is játszott, a színpadon jártas szerző műve, az utóbbi kettő drtámJai köl­temény, amelyeket egy színházi rendező, Paiulay Ede tehetsége és akarata indított el a színpadi siker útján. Ismerjük-e elődjét? Utóéletük közös vonása egy danaib ma­gyar iküMsons: egyikük sem hajolhatott meg a közönség zúgó vastiapsa között az ősbemutatón ... S ma? Ha a magyar szín­ház valamelyik külföldi barátja tájéko­zottságát akarja bemutatni, e három cím .valamelyikével példálózik. De jogos a kér­dése is: .kézbe aidihiat|6-e számára a Bánk bán hiteles, szövegromlásoktól mentes, tárgy.; magyarázatokkal és jegyzetekkel kísért textusa, hogy fordítónak,, színházi rendezőnek ajánlhassa? 1983 őszéig nem­mel kellett válaszolnunk enre a bizony gyakori kérdésre. Egész pályája predesztinálta Orosz Lász­lót e munka elvégzésére. I'gaz. tanulmá­nyokat, sőt könyveket írt — többek kö­zött — Berzsenyi Dánielről, Pálffy Al­bertról, a magyar verstan XVIII—XIX. századi kezdeteiről, de irodalomtörténészi életműve középpontjában mégis Katona József állott és áll: méltán tartjuk őt, kol­légái és barátai Katona első számú szak­értőjének, végső fellebbezési fórumnak miniden szakkérdésben, vonatkozzék ibár az apró részletekre, melyek Kecskemét szülöttével, a Bánk bán drámaköltőjével kapcsolatosak. Kissé talán irigyeljük is ő<t: téma és szerző, nemzeti klasszikus lés méltó intenpretátor ritka-szerencsés talál­kozása jött itt létre. Bepillantás az alkotóműhelybe De mire is jó. miért is fontos, miit is tartalmaz egy kritikai kiadás? Mindenek­előtt közli az arra érdemes, az idők pró- .báj^Ljnár kiállt'műalkotás hiteles sí#«-' géti vázákkal a 'változatokkal együtt, ame­lyek áz író tolla alól kikerültek. A Bánik bán esetében ez annyit jelent, hogy együtt, egy kötetben olvashatjuk az első, az erdélyi drámapályázatra készített szö­veget 1815-,bői és a másodikat, a nyomta­tásban .megjelent véglegeset 1819-toől. Igazat kell adnunk a sajtó alá rendező­nek, hogy az első, a kor lovagdrámai szín­padi gyakorlatához sckkal jobban tapa­dó. vérgőzös változatot is teljes szöveg­gel vette fel a kritikai kiadásba, s nem csupán az eltéréseket közölte. Eljárását •nemcsak az indokolhatja, hogy végül az első megfogalmazásból! mintegy 15 szá­zalék maradt változatlanul és leit. közis­mert. hanem, hogy ezáltal páratlanul iz­galmas. szöveg.kínálta bepillantást kapunk Katona József alkotóműhelyébe. Mind­ehhez a kötet közreadja a jegyzetekben a hiányzó láncszemet is, a baráti „éles sze­mek” javító elemzésének eredményét. Bá­rány Boldizsár Rostáját, amelynek sok ta­nácsát fogadta meg Katona a végleges váltózat ’Kialakításakor. De Katona József jel.lemábrázoló tehet­sége, anyanyelvi ereje, tömörsége önnön forrásaiból merítve is sokat fejlődött 1815 és 1918 között — annak ellenére, hogy ekkor már színpadi .gyakorlat nem támo­gatta közvetlen tapasztalatokkal. Azt is látnunk lehet és kell, hogy — noha csekélynek tűnik a változatlan szö>- vegrészek aránya — a Bánik bán nagy dra. maturgiai építményének legfontosabb szö­vegpillérei már az első kidolgozásban he­lyükön állottáik. / Külföldi fogadtatás Itt, a szöveggondozás értékelése kap­csán kell megemlítenünk azt is — a kri­tikai kiadás egyes jegyzetei utalnák rá —. hogy Orosz László már éveikkel ezelőtt megkezdett egy másfajta, a magyar drá- matörténetben páratlan vállalkozásit: a Bánik bán színpadi .szövegváltozásainak vizsgálatát.- Az első tanulmányt (szöveg­közlést és elemzést) a Cumania múzeumi évkönyv VI. kötetében olvashattuk. A kritikai kiadás kötetének több mint 40 százalékát teszik ki Orosz László jegy­zeteli Egy több évtizedes irodailomförté. nészi pálya gazdag tudása sűrűsödik itt össze 230 oldalon ,a dráma keletkezéséről, forrásairól, témájának más feldolgozásai­ról, utóéletéről. Végiglapozva 1 fejezete­ket, már az első olvasásra is láthatjuk, mennyire alaptalan jó néhány legenda nemzeti drámánk körül. Hajlamosaik vagyunk azt .mondani, hogy a »Bánk 'bán témája, egész mondandója annyira sajátosan magyar,.hogy más nem­zetiben még akkor sem értheti meg égé. szén, ha jól beszéli nyelvünket ás isimeri történelmünket. Most (A Bánk bán téma külföldi és magyar feldolgozássá fejezet­ből) meggyőzcdihe.tünk arról, e sajátos .kis nép-komplexusunk” mennyire a'aptalain, sőt mennyire a tájékozatlanságunkon ala­pul. A nagyúr története ugyanis az euró. pgi kultúr kin cs egyik, sokat fe'dolgozott yándortémája, amely — mint az köztu­dott —/ valós történeti .eseményeken .ala­kult. Az esemény bekerült a kolostorok mélyén vezetett évkönyvekbe, majd on­nan — kiszínezve, a politikai .motívumo­kat kevéssé értve, azokat szerelmi indí­tékkal helyettesítve — irodalmi vándor- témává vált, lajmelyet a nürnbergi mester- dalnok. Hans Sachs épp ú.gy feldolgozott, mint az osztrákok máig legnagyobb drá- maíró-klasszikusémaik tekintett Franz Grillparzer. Ugyancsak sokat segíthet a kritikai ki­adás annak a legendának a foszlatásálhan is, hogy nemzeti drámánk, amelynek 87 magyar nyelvű kiadását tarthatjuk szá­mon, nem tudta átlépni a nyelvi kordá­tokat. A szöveg egésze vagy a díráma részletei összesen 1? nyelven jelentek meg nyomtatásban, vagy készültek el színpadi bemutatás céljára. A dráma eredetisége A magyar klasszikusok kritikai kiadá­sának gyakorlatát akadémiai szabályzat írja körül. Természetesen azérit bő tere nyílik a sajtó alá rendező tudásának, el- mélyültségének, ötletgazdagságának, hogy a jegyzeteikben minél többet nyújtson a mű szellemi hátországából. Orosz Lásrtó — szögezzük le mindjárt — igen változa­tos módon jegyzetelte a Bánk .bán szö­vegét. Amíg a legtöbb ilyen kiadásban a jegyzetek zömét általában az egyes so­rokhoz, szavakhoz fűzött tárgyi magya­rázatok adják — addig ő. olvasói szeren-i csénikre, jóval túllépett ezen a gyakorla­ton. Külön fejezetet szentelt például a dráma nyelvének, verselésének helyesírá­sának és részletesen vizsgálja — többré­tegűén. is — a Bánk bán viszonyát 'a tör­ténelemhez : a valós eseményekre a XIII. százaidban épp úgy ikitér, mint azokra a forrásokra, amelyek közvetlenül vagy köz. vetve formálták Katona József történe­lemszemléletét és végül elemzi a figu­rákat már a dráma sajátos erőterében is. Igen érdekes (és ma már művelődés­történeti jelentőségű) az „Irodalmi hatá­sok, átvételek” fejezet. Tudjuk, hogy a XIX. század első két évtizedéhen még mást jelentett az „eredetiség” fogalma, mint későlbb, amikor ez nagy tollcsaták, sőt szerzői jogdíj-perek tárgya lett. Az írók, kivált a színpadra dolgozva, elősze­retettén nyúltak közismert témákhoz. (Mint láttuk, Bánk története is ilyen volt, s Katonával csaknem egy időben Kisfa­ludy Sándor, Boér Sándor és Horváth József Elek is drámát írt belőle.) Szokás volt "ádézetgyűjtömények vezetése, mag­vas .mopdások, hajtásos, fordulatok föl jegy­zése. hogy ötletébreszbőnek később is áz író rendelkezésére áshassanak. Mégis, e történeti-művelődési tények ismeretében is, fél évszázaddal ezelőtt óriási port vént flöl, amikor Waldapfel Jó. zsef egyetemi tanár kimutatta, hogy — Orosz Lászlót idézem — „szépirodalmi művek közül a Bánk bánra a legnagyobb hatást Veit Weber Sagen der Vorzeit c. müve tette”. Ez a- maga kólában rendkí­vül népszerű, de azóta méltán feledeti^ né­met író kölcsönözte lovagregény^-gyűjte­ményéből a teljes drámaszövegnek csak­nem 10 százalékát, többek .között Tiborc híres panaszának szövegét is. Akikor, öt- ven éve hazaíiatlanmak kiáltották ki a tudós professzort, s inkább rangos világ- irodalmi mintákat,, Shakespeare és Schil­ler hatását igyekezték kimutatni Katoná­nál. Adósságaink Orosz László most izgalmas pótnyomo­zással és a vonatkozó igen sok cikk és ta. nulmány megrostálásával tette áttekint­hetővé és teljesebbé képünket a Bánk bán szépirodalmi forrásairól is. S talán nem hat paradoxonnak, ha azt állítjuk: éppen ezzel segít bennünket, olvasókat és szín­házi nézőiket ahhoz, hogy nemzeti drá­mánk öntönvényűségét, eredetiségét, je­lentőségét annál világosabban láthassuk és értékelhessük. Erre bizony — a kötelező iskolai olvasmányok csökkenő hatásfo­kát, a .megcsappant nézőszámot és rende­zői érdeklődést tekintve — szüksiég is van. A Bánk bán kritikai kiadása (mint min­den jó szakklönyv) figyelmeztet az iroda­lomtörténet-írás adósságaira is. S ezek nem kisszámúaik. Orosz László hét szín­padi szövegváltozatot vett föl felsorolá­sába, megjegyezve: ...... feltehetően szín. h ázaink irattárában is számos súgókönyv és rendezői példány van”. Fél évszázada jelent meg átfogó színháztörténeti .mo­nográfia a Bánk bánról, Németh Antal tollából. Ezeket a hiányokat a kritikai ki­adás húszoldalas utóélet-fejezete nem pó­tolhatja, miint ahogyan szükség volna egy teljes Bánk bán-ikr’.tikatörténet megírásá­ra, valamint Hajnóczy Iván és Fenyvessi. né Gőhér Anna Kecskeméten megjelent egykori bibliog.ráf iáinak kiegészítésére, folytatására is. S kéül-e mondanunk, hogy a Nagy magyar írók-sorozalban megjelent Katona Tózsef-ikötet (szintén Orosz László munkája) hasonlóképpen csak ideig-óráig pótolhatja a nagy. átfogó Katona Józself- moncgráíia meglétét, középpontban a Bánk bánnak Erinek megírását (kivált a kritikai kiadás birtokában) pedig Orosz Lászlótól várhatjuk és várjuk. Hosszan «rolhatnínk érdekes részleteket, iz. gslmas megállapításokat, gondolatébresztő passzusokat Orosz László jegyzeteiből. Kedvcsi­nálónak a könyv kézbevételére, elolvasására, többszöri újralapozására talán ennyi Is elég. S ezért állíthattuk meggyőződéssel bevezető, ben, hogy 1983-ban, a téli könyvvásárra kézhez kaptuk a könyvek könyvét Katona Józset Bank bánjáról. Herényi Ferenc i re dia lo.rrlörténész, a Magyar Színházi Intézet igazgatója ISZLAI ZOLTÁN: Haza régen Anyám, ha elhívsz még haza, aludni nálatok fogok. (Tengerkútmély meg éjszaka és hajnalok, mint ballonok.) Gömböc-pufókan fújtatom dagadó lélegzetemet. (Visszafojtom a múltamat, hogy jövöm legyek. Veletek.) Olyankor jött az egyszerű, tüdőtágító pirkadás. (Fiatokat, a nagyszámút,. kirúzsozta a könnyű láz.) Ilyenkor érkeznék haza, álomharmatos léghajón. (Tihozzátokig eljutna meghalíhatatlan sóhajom.) BISZTRAY ÁDÁM: Armstrong Egy szelíd és szomszédos dzsungel égig verő zöld és veres lángjai mögül fúvód a szemétdombon talált trombitát, mely ELŐTTED csupán sárgaréz hallgatás volt, erős és rekedt torkod kegyelméből, testvérien értjük egymást félholtra dörgölt cipők suvickos magasában. Legyen kedves végre a mi szolgálatunk a folyóparti istennek, szitáló fényben ébenfa oszlopok vezetnek hozzá. A befejezett kerek életek párája nyomtalanul el-lebeg, de visszacsapódik keserű korma a lángnak, ami még égett volna. KAROLYI AMY: Korom MÁTÓL LÁTHATÓ Csáky Lajos grafikái A kortárs képzőművészet és közönség kap­csolatteremtésének kíván a jövőben állandó fóruma lenni a Kecskeméti Galéria. A Cifra­palota második emeletén a mai művészet fő­ként fiatal képviselőinek mOhely-Jellegű ka­maratárlatai követik egymást a jövőben. Kísérletnek számit, hogy a szokásos kiállf- tásmegnyitások helyett a Petőfi Népe Mától látható című új rovatában nyitjuk meg ezeket a tárlatokat; a megye nyilvánossága előtt mu­tatva be az alkotókat és alkotásaikat. Dr. Bánszky Pál múzeumlgazgató 0 Csáky Lajos: Lepkeszárny Csáky Lajos a szegedi Tanár­képző Főiskolán szerzett tanári diplomát, 1973 óta él Kecskemé­ten; grafikusként, tanárként. Tagja a Művészeti Alapnak és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójá­nak. Ma nyíló — Jelenetek a fák életéből című — kamarakiállítá­sán a szokásostól eltérően nem követhető nyomon motívumv,Há­ga, problémaköreinek kialakulá­sa; nem vonható párhuzam for­mák és indulatok között, nem fej­lődésükben mutatkozó állapotokat láthatunk, hanem egyetlen álla­potot — több költői képben. A művész, aki 1950-ben’ szüle­tett Hódmezővásárhelyen, hosszú pályára még nem tekinthet visz- sza, de 1975 óta számos önálló kiállítással bizonyította, hányfé­le tartalmi és formai megújulás­ra képes egy termékeny alkotó néhány év alatt. A meghökken­tően rövid idő — mindössze két hónap alatt — született anyag egyetlen lendület íve alá ren­deződik. Képein a fák, % tájak talán furcsák, s alaposaavftäwn - ügyre véve részleteikdfSP^s- meretlenek, de soha nem idege­nek. Fura világában látszólag semmi sincs a szokott helyén, ám a részletek, mégis egységgé áll­nak össze. Nem elrugaszkodott képzelet szülte vidéket ábrázol­nak, hanem a külvárost, az al­földi táj egy-egy részletét, precí­zen megrajzolt elemeit, vagy az elemek közötti arányok átcsopor­tosítását. Papírral, ceruzával (a grafika legelemibb eszközeivel) s óriási mesterségbeli tudással ku­tatja az árnyék, s fény megraga­dásának, rögzítésének lehetősé­geit. Ezek között az új, izgalma­san tónusos zártterű képek kö­zött fellelhető már néhány olyan is, mely több vonatkozásban túl­lép a művész eddigi stílusán. (Egyetlen képen fellelhető a tárgy pozitív, negatív és naturális áb­rázolása.) A korábbi kompozíci­ók egyetlen vagy több, de egy­mással soha nem ellentétes irá­nyú fényforrással jöttek létre, míg ezeken az újabb fénykompo­zíciókon minden lehetséges fény­hatás „teret” kap, sőt teret alkot magának. Így született a képet létrehozó kisebb, egy-egy fény­forrás köré kibontott komponens­ből egy sajátos belső montázzsal kialakított nagyobb kompozíció. Ezáltal a teret is felszabdalja. Biztonságos egyensúlyban mo­zognak, lebegnek a fölszeletelt, egymás mögé csúsztatott térsze­letek. Kezdetben is gazdagon ár­nyalt grafikái e sorozatban még plasztikusabbak. Képein különfé­le tárgyak vagy élőlények nem egymással alkotnak kontrasztot, hanem önmaguk pozitívjával ..vagy negatívjával. A kontraszt­ra épülnek az organikus és mér­tani formák egyetlen képen be­lül. A látszat ellenére fái, e „ro­mantikus metaforák” sohasem növények, hanem egy sajátos ant- ropomorf világ lényei, melyben eleven viszonyok szövődnek. Fel­használ tárgyfát (deszkák és ke­rítések), de emberi portrét is formál fa csonkokból, lemeztele­nített, sőt nyúzott fákból. Csáky Lajos kiállított képei vé­gigvezetnek a fegyelmezett szel­lem és romantikus szenvedély, a belső és külső világ ceruzaheggyel összekötött útjain. , Károlyi Júlia Kietlen, sötét külvárosi utca. Mind­össze két-három sápadt félnyű lámpa hunyorgott, félénken, mint a fiú a mel­lette ballagó lányra. Sokáig lépkedték szótlanul. Jó lenne megfogni a kezét, átölelni, gondolta a fiú a köréjük fel­szülő csendben. — Leszállt az éj, csöndesen, feketén, mint biciklijéről a fáradt kéménysep­rő ... bökte ki váratlanul, s Imaga sem tudta, hogy jutott most éppen ez az eszébe. Gyávaságból, tűnődött egy pil. lanatig, a százszor eltökélt vallomást elodázva... ' — Hogy micsoda? — fordult felé a másik, hátra csapva hosszú szőke ha­ját. — Olyan furcsákat mondasz né­ha... Egyébként jobb. ha nem kísérsz tovább, mert Pepe most « biztosan Ott ólálkodik a házunk környékén. A fiú bólintott, fázósan összehúzva keszeg vállán rövidke kabátját. — Még megöl... — Miért ölne meg? — nézett megle­petten a lányra. — Mert féltékenykedik mindig, hi. szén tudod. Egy durva, részeges állat, s ráadásul kétszer akkora, mint te. Nem félsz? Vagy te is szedetsz? ... — Uhüm — bólintott fülig pirulva a fiú. — Akkor jó. Akkor sokkal erősebb leszel, ha bunyóra kerülne a sor, mint amilyen válójában vagy ... — Gondolod? — motyogta bátorta­lanul, előhúzva kabátja zsebéből egy darab papirost. — Ezt neked írtam. — Megint egy vers? A múltkorit sem nagyon értettem... De azért szép volt, mert nekem írtad — búgta a lány, s váratlanul belekarolt a vékonyka fiú­ba. — Késed van? — Az minek? — Mindjárt odaérünk. Gondolod, hogy puszta kézzel is el tudsz bánni vele? Akkor az a lényeg, hogy gyorsan üss! Pepe nagyon erős. de lassú, s bi­zonyára most is piás. Rúgj az ágyéká­ba, az a leggyengébb pontja a rohadt- nak... Lábbal dolgozz, ököllel nem bí­rod leteríteni. Célozd meg o sliccét a csizmád orrával, s hA hétrét kömyedt, a fejét... A gyáva A fiú megborzadva hallgatta, s lop­va a nadrágjába törölte izzadó tenye­rét. Megpróbálta rendezni gondolatait, elképzelni az esetleges összecsapás mozdulatait, de valójában még reme­gő tagjain sem sikerült úrrá lennie. — Félsz? — súgta a lány, amikor már egészen közel jártak. A vékonyka fiú nagyot nyelt, s nem szólt. Bevalla­ni szégyellte volna, hazudni meg nem akart. A lány hirtelen megállt, maga­felé fordította a keskeny. csontos ar­cot. — Ettől bátrabb leszel — mondta, mielőtt megcsókolta, vadul, szinte har­ciasán. — Ott áll a kapu előtt. Látod? Az akácfának támaszkodva ... — Ki ez a kölyök? — mordult a lányra Pepe, amikor odaérték. — Az udvarlóm! — sziszegte gyűlöl­ködve a hústorony felé. Egy darabig értetlenül meredt hol a vékonyka fiúra, höl a szőkeségre. Az­után lomhán megmozdult. — Szívódj fel kölyök, mielőtt durcás leszek — reccsent a borízű hang. — Te meg fogd be a pofád szerelmem, ne csiripelj mar­haságokat! A fiú bénultan állt. Szinte el sem jutottak a tudatáig Pepe szavai. Nem tudott másra gondolni, csak az előbbi vad csókra. A hústorony elébe lépett, két ujja közé fogta a vékonyka legény orrát, s újra elbődült: — Süket vagy, öcsi? Könnybe lábadt a szeme a szorítás­tól, de némán tűrte. Hogy is? Megcé­lozni lábbal a sliccét, villant fel benne. Ha a térdemqt felrántanám, pont ágyékon találnám, azután fejbe rúg­hatnám ... Le nem rúgott. Meglendítette vékony karját, s pofon vágta az orrát szoron­gató alakot. Gyönge, erőtlen ütés volt, mégis valahogy hatalmasnak tűnt a csattanás a csöndes éjszakában. Ez a csattanás visszhangzott benne még ak­kor is, amikor az első ökölcsapástól el­vesztette az eszméletét. í. A kerítés mellett tért magához. Né­hány pillanatig |a nyirkos, vizes füvön tartogatta égő arcát. Amikor felemelte a fejét, azonnal észrevette Pépét és a lányt. Pár lépésre álltak a közelben. Összeölelkezve. A lány most is vadul csókolt, szinte harciasán. A fiú vissza- hanyatlott, mintha újabb ökölcsapás ér­te volna, s értetlenül meredt a fekete égre. A borízű hang reccsenésére esz­mélt fel ismét: — Ébreszd fel ezt a nyámnyila kölyköt, s küldd haza a francba! Majd holnap találkozunk. És máskor ne csinálj ilyen hülyeségeket, világos? — Hé! Hé! — hajolt felé a lány. — Mi van veled? A fiú nem szólt. Megpróbált lábra állni, s nem engedte, hogy a lány se­gítsen neki, e bonyolultnak tűnő mű­veletben. — Megérdemled — sziszegte á sző­keség. olyan gyűlölettel, mint amikor azt mondta „az udvarlóm"! — Gyáva alak vagy! Érted? Egy gyáva! Köszönd meg nekem, hogy nem vert agyon! — Ha Istenként ütöttem volna meg ékzt a hústornyot, akkor lennék gyáva — mormolta csöndesen, kabátja ujjába törölve véres arcát. — Mert egy Isten halhatatlan, nincs mit vesztenie __ — Hogy micsoda? — Semmi... Az Isten bizonyára azért teremtette az éjszakát, hogy a sötét­séggel eltakarhassa könnyeit a gyenge, szégyenét a gyáva, őszinteségét aki sze­ret .. Nekem nincs mit szégyellnem. És akkor sem lesz mit, ha majd az öreg vekker mutatója beleakad a sötétség­be. és felhasitja, hogy lecsorduljon az égből ide némi fépy ... motyogta, s bizonylatán léptekkel elindult a sötét, kietlen külvárosi utcán. Mindössze két- három sápadt fényű lámpa hunyorgott az éjszakában, értetlenül, mint a tá­rolódó, vékonyka alak után a lány. Koloh Elek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents