Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-05 / 3. szám

1984. Január 8. • PETŐFI NÉPE • S ______________________________________________________ A KÖZIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSE UTÁN Mi változik az egészségügyben? 9 Fülőpszálláson jól felszerelt egészségügyi központban gyógyít­ják a betegeket. Erőszakos fiatalok Január 1-vel megszűntek a já­rások. Milyen változást hoz ez az egészségügy területén az irányí­tásban, szervezésben, s ami a la­kosságot elsősorban érdekli — a betegellátásban. E kérdés kapcsán beszélgettünk dr. Gubacsi László­val, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőjével. — Az államigazgatás átszerve­zésével a kórházait felvevő terü­lete, illetőleg a körzeti orvosok működési területe nem vál­tozik, s nem módosulnak a központi ügyeleti határok sem — mondta dr. Gubacsi László. — Az egészségügyi hálózat • létreho­zásakor ugyanis korábban sem az döntött, hogy az adott község me­lyik járásban van. A kórházak nagysága, befogadóképessége és a közlekedési lehetőségek figye­lembe vétele alapján alakítottuk ki a határokat. A megyei kórház eddig is mintegy kétszázezer la­kost látott 'el, s továbbra is kör­zetében maradnak a volt kecske­méti járás települései. A dunave- cseiek viszont változatlanul a ka­locsai kórházhoz tartoznak. Ugyancsak szem előtt tartottuk, hogy a meglevő integrációs fel­építést az átszervezés ne változ­tassa meg. Például a bácsalmá­si rendelőintézet — noha telje­sen önállóan is működhetne — a bajai kórház integrált egysége lesz a jövőben is. Ez a szakmai irányításban jelent előnyt. — Ha mindez, amit eddig el­mondott, változatlan, akkor mi módosul? — Megszűntek a járási egész­ségügyi osztályok, pontosabban a városi-járási főorvosok ez irányú feladatai. E munkát el kellett osztani három felé, a városi jogú nagyközség, a községek és a te­rületileg illetékes kórház-rende­lőintézet között. Utóbbi kettő kapta a feladatok kisebb hánya­dát, míg a körzetközpont a na­gyobbat. Ezek ellátásával, s bizo­Az emeletek között, jár a lift. 'A lakásokban laknak. Mégsincs a bérlőknek igazán „otthonérze­tük” a Kecskeméten taivaily át- 'adott árpádivárosi garzoniházban. Az E—5-ös út városi szakaszá­nak és a Petőfi Sándor utcának a kereszteződéséhez közel, a föld. szinten utóéletét éli egy építke­zés. Az udvarban, laz egyik lép- csőház mellett vasrácsos kerítés. Emellett vezet nap mint nap a lakók útja. A rozsdaimarta palánk mögött bádog ereszcsatorna-tar­tozékok, csövek, némelyik hor­padt, hasadt. Arrébb, két és fél 'méter magasan egy betört ablak. A felette levőt rosszul rögzítet­ték, ezért rácsapódott. Ezer fo­rint futja-e, hogy a vastag üve­get újra cseréljék? Nem ment könnyen — Tudja, az a baj, hogy az emberek személyes felelősségét a hanyagul végzett munkáért és a gondatlanságért ritkán kérik szá­mon — állítja az egyik szak ipa. ros. — Megmondaná a inevét és a vállalatát? — Azt nem! — tiltakozik a nyilatkozó. Beszélgetésünket ebben az irányban abbahagyjuk. Nézzük viszont közelebbről a földszinti helyiségek tavalyról félbemaradt átalakítását, aminek elhúzódása érthetően szemet szúr a városla. koknak. — Mi lesz itt? — állnak meg a Petőfi Sándor utca végén mind többen a felül kész (átadott) és az alul még építési területnek számító árpádvárosi garzopház- nál, A válasz ma már, 1984 ©lső nap­jaiban végleges: a Bács-Kisíkún megyei Vendéglátó Vállalat me­legkonyhás sörözője, sütőipari szaküzlet, az Állami Biztosító gépjármű-kárrendező • fogadóke- lyiisége és AGSZIRCOGP néven egy mezőgazdasági számítógépes iroda kap helyet az épület föld-, szintjén ez év tavaszán. Nem. n\ent .könnyein, amíg a vá. ros! tanács véglegesen dönthetett a foghíjas és csakugyan szemet bántóan rendezetlen földszint végleges felhasználásáról. A leg­fontosabb a lakások átadása volt, erre volt a legnagyobb szükség. A DUTEP ezt idejében teljesítet­te. Előtte a tanács megállapodott több kereskedelmi céggel a föld-/ szinti portálok és üzlethelyisé­gek használatba adásáról — ezek azonban később sorra visszalép­tek. Ezután határozott * tanács úgy, hogy levélben fordul mint­nyos hatáskörök gyakorlásával a négy városi jogú nagyközségben megbízzuk az ügyvezető körzeti főorvost, ök a jövőben részt­vevői lesznek" a főorvosi értekez­leteknek is. Az év elején bizto­san lesz egy átmeneti időszak, amikor a volt városi-járási főorvosok — ha igénylik tő­lük — még segítséget adnak a te­rületi munkához, hiszen az új feladatokat új emberek végzik, ráadásuf körzeti gyógyitómunká- juk további ellátása mellett. — Mit érzékel az átszervezés­ből a lakosság ? — Az egészségügyben végre­hajtott közigazgatási változtatá­sok az állampolgárokat az orvosi ellátás szempontjából nem érin­tik. Sem a járó-, sem a fekvőbe­egy 60 vállalathoz és felajánlja az akkor még eladatlan ezer négy­zetméteres garzonházi földszin­tet. Csakhogy az üzlet — boltok esetében is — mindig kettőn ál). Az egyik adja, a másik veszi, vagy nem veszi. S mint az egyes ember is, jobban megnézi, hogy mire költi a pénzét, a vállalatok sem tesznek másképpen. Visszalépők és vállalkozók Íme, néhány válasz a tanácsi felhívásra: — Caola Kozmetikai és Ház- tartásvegyipári Vállalat: „Min­tabolt-hálózattal nem rendelke­zünk, és a jelenlegi körülmények között nem is kívánunk ilyet lé­tesíteni.” Zalaegerszegi Ruhagyár: „Fej­lesztési pénzünk egyre, kevesebb, ezért bármennyire is szeretnénk, nem áll módunkban üzletet nyit. ni az Önök városában.” Hollóházi Porcelángyár: „Fej­lesztési alap hiánya miatt nem áll módunkban ...” Herbaria Országos Gyógynö­vényforgalmi Közös Vállalat: „A meglevő üzlethálózatunk áruellá­tását is igen komoly erőfeszíté­sek árán tudjuk megoldani, és ezért nincs szándékunkban nö- • vélni szaküzleteink számát,” Végül a már említett megyei Vendéglátó Vállalattal, az ÁtB- val, a Sütőipari Vállalattal és az AGSZIRCOQP-pal sikerült a ta­nácsnak megállapodnia a garzon, házi földszint hasznosításáról. Ekkor viszont újaihb nehézség adódott. A helyiségeket először oly módon kezdték kialakítom i, ahogyan a használatba vételtől végül is visszalépett vállalatok­nak megfelelt (volna). A megvál­tozott helyzetben, a tervmódosí­íeg-ellátásban. Viszont számos esetben — a megelőzésben, ha­tósági és engedélyezési ügyekben — közelebb kerül az egészségügyi szakigazgatás a lakossághoz. Tér­ben és — ami ugyancsak nem mellékes — időben is, hiszen a járási székhelyek helyett ezentúl a közeli körzetközpontot kell fel­keresni. — Az egészségügyhöz tartoznak a szociális otthonok és a gyógy­szertárak is... — Az utóbbiak működésében nincs változás. A szociális ottho­nok közül viszont a nem városi jogú településeken levők megyei irányítás alá kerültek. Ilyen a bácsborsódi, a katymári, a solti, a tassi és a lajosmdzsei. A beuta- lási gyakorlat is a régi — a helyi tás következtében azonban a DUTÉP csak 1984 szeptember vé­géig tudta volna a szükséges át­alakítást elvégezni. Az egész nya­rat ilyen hadiáüapotban átvé­szelni, mint ahogyan a földszint jelenleg áül, már senki sem akar­ta. ,Kerestek tehát olyan kivite­lezőket — hetényegyházi építő­mestereket. az ÉPSZISZ-nél, a BÁCSÉPSZER-nél, termelőszö­vetkezetnél és állami gazdaságnál dolgozókat —, akik március 31-ig befejezik a hátralevő munkát. Így az üzleteket és irodákat, festés és berendezés után, legkésőbb április végére megnyitják. Most már haladjon a munka! Nagy kő esik le ezzel a lakók szívéről'. Nem a kenyerüket, egy­általán a napi vásárlásaikat fél­tették ők eddig sem a,késve nyi­tó sütő- és 'vendéglátóipari bolt miatt. A környék élelmiszer-áru­házakkal és vendéglátó üzletek­kel jól ellátott Megkönnyebbü­lést inkább az hoz a számukra, hogy befejezettnek látják majd a házukat Nem kerülgetik elöl az üres portálokat, hátul a vaskerí­tést. Nem botlanak bele lépten- nyomon építőanyagokba és szer­számokba. Környezetük és ezál­tal közérzetük is javul. A sikeres befejezés most már azon múlik, hogy — aiz enyhe te­let kihasználva — az alsó szin­ten haladjon a munka. A lakók vagy a járókelőik ne lássanak áll­dogáló embert az építkezésen egyet se. .Az itt, dolgozók akar­ják és tudják is tartani, „hozni” a vállalt határidőt. Mert a késés, a csúszás nemcsak az ott lakók­nak zavaró. Az elmaradt bevétel csökkenti a leendő szolgáltatók jövedelmét. Kohl Antal tanács hoz határozatot a felvétel­ről, a megye pedig kijelöli az intézményt. — Ha végignézzük az egészség- ügyi ellátás, irányítás most kiala­kított — bár sok tekintetben vál­tozatlan — rendszerét, elképzel­hető-e a későbbiekben finomítás, hiszen a gondok elsősorban a gyakorlati megvalósítás során ke­rülnek felszínre? — Természetesen. Az ésszerű módosításra mindig készek va­gyunk — menet közben is. Az egészségügyi hálózat ugyanis nem merev séma, az irányítás, a gyó­gyítás hatékonysága érdekében — ha szükséges — tudunk és fo­gunk Is változtatni. Váczi Tamás Űj étolaj szab vány Ez év áprilisában lép életbe az új, étolajszabváhy, amely a jelen­legi' előírásoktól eltérőén nem egységesen, hanem gyártási alap­anyagok szerint külön-külön szabja meg az étolajok minőségi követelményeit. Ez egyben azt is jelenti', hogy a különböző alap­anyagú termékeket nem lehet ke­verni. hanem 'külön-külön kell forgalomba hozni, illetve felhasz­nálni. A táplálkozás korszerűsö­désével ugyanis egyre több fajta, könnyen emészthető növényi zsi­radékot használnak fel a ven­déglátásban és a háztartásokban egyaránt, amelyeknek minősége, ára különböző. Az egyes fajtákat elkülönítő szabvány hiányában a közétkeztetésben és a vendéglá­tóiparban sok esetben egymás­sal keverve használják a külön­féle étolajokat, s ezzel megkáro­sítják a fogyasztókat. Hazánkban ma négyféle' étola­jat állítanak elő, legnagyobb mennyiségben a közkedvelt nap­raforgóból készült olajat. Számot­tevő még a repceolaj gyártás is, amely az új szabvány szerint csak meghatározott összetételű repce- magvakból »állítható elő, s ezáltal jobb minőségűvé válik. Az utóbbi időben kezdték meg az étolajak gyártását szójamagvakból és ku- koriicacsírából is, ezekből egyre több kerül majd a jövőben az üz­letekbe. Az új szabvány az étolajokat pontozásos rendszerben minősíti: szag, szín és átlászóság szempont­jából. Ha bármelyik tulajdonság nem felel meg a minőségi köve­telményeknek, tpéldául nem az alapanyagul szolgáló terményre jellemző a szaga — az étolaj nem kerülhet forgalomba. A szabvány előírja azt is, hogy a különböző alapanyagokból készült étolajak árát a gyártók a minőségmegőr- zési időtartammal együtt tüntes­sék fel a palackok címkéjén. (MTI) Szaporodnak fiataljaink viselkedési zavarai — pa­naszolják a felnőttek — az iskolában, az utcán, de még a családban is. Ki nem hal­lott még meghökkentő ese­teket a tizenévesek durva­ságáról, garázdaságáról, trágár beszédmódjáról ? Aki rendszeresen megfor­dul fiatalok között — de elegendő élményt kínál egy kiadós séta is a városi for­gatagban —, az tanúsíthat­ja, hogy az ismerősöktől hallott történetek éppen­séggel nem légből kapot­tak. Az ifjabb nemzedék mostani durva viselkedése, úgy látszik, társadalmi rendszerektől független kortünet, amellyel idehaza is szembe kell nénznünk. A kultúrálatlan viselke­désnek számos oka lehet, ezeket sürgősen fel kell tárni, csupán azt ne tévesz- szük szem elől, hogy az ember magatartása, a mi esetünkben a gyerekek egy részének kifogásolt durva­sága társadalmi termék, te­hát mélyebb okokra vezethe­tő vissza, mint az egyéni alkat, vagy a manapság oly tetszetősen hangzó kordi­vat. Az ifjúság arculata minden korban olyan, ami­lyenné a felnőttek keze és példája formálja. Ifjúságunk viselkedési zavarai tehát nem függet­lenek a társadalmi környe­zet zavaraitól. Mert ha a „nagy” társadalmi együtt­élés régióiban sincs min­den rendben, ha mind töb­ben elhajítják az erkölcsi kötőféket, akkor a tizen­évesek hogyan lehetnének különbek, mint a felnőttek? Pedagógusok és pszicho­lógusok egyaránt azt vall­ják, hogy mindenekelőtt a kedvezőtlen családi körül­mények vezetnek a társa­dalmi beilleszkedési folya­mat korai zavaraihoz, ami iskolás korban a nehézén nevelhetőségben nyilvánul meg. A rossz családi kör­nyezet, a szülők durvasága, nemtörődömsége, léha élet­vitele, szeretet nélküli maga­tartása az egyik gyerekben gátlást, szorongást, félelmet kelt, a másiknál — aki va­lószínűleg erősebb egyéni­ség — erőszakos indulatot vált ki, ami előbb-utóbb átcsap agresszív viselke­désbe. Az agresszív magatartás a pedagógiai szakirodalom­ban gyűjtőfogalom. A je­lenség ugyanis nemcsak ve­rekedésben, iskolai, utcai vagy munkahelyi garázda­ságban ölt testet. A szóbeli erőszakosság is agresszió: a durva beszéd, az útszéli trágárság, az ordibálás, a felnőttekkel szembeni tisz­teletlenség stb. Roppant nehéz megtalál­ni a betegség elleni gyógy­írt. Egyelőre ott tartunk, hogy a pedagógusok, a szü­lők ■ többnyire csak kérdez­ni tudnak a nehezen nevel­hető, illetve agresszív gye­rekekkel kapcsolatban, s a válasz — mely legtöbbször a lélektan tudományának a várából hangzik el — egy- egy gyerek esetében lehet hathatós, de magát az el­harapódzó jelenséget nem szorítja vissza. Az, hogy nagy figyelmet fordítsunk a sérült személyiségű fiata­lokra, és a velük való fog­lalkozást hassa át a tü­relem, a szeretet, valóban jó tanács — de hiszen rég­HOGYAN HASZNOSÍTJÁK A FÖLDSZINTET? Üzletnyitás, nehézségekkel • Ma még ilyen kopaszok a portálok. De, ha rákapcsolnak az épí- . tők... óta ismeri ezt a családi és az iskolai nevelés. Csak hát jóval bonyolultabbak ennél az erőszakos viselkedés ki­váltó okai. ennélfogva a szelíd kéz egyedül nem ké­pes elsimítani a ráncokat. Két erkölcs határán élünk. Emlegetjük elégszer, hogy társadalmunk átme­neti jellegű, benne már több mint két évtizede a szocialista termelési viszo­nyoknak van meghatározó erejük. Igen ám, de a szo­cialista tudat kialakulása és megerősödése nem tart lé­pést a politikai, gazdasági, technikai fejlődéssel. A nagy történelmi—társadal­mi megújulással — most csak a tudati oldalra fi­gyelve — természetszerűleg jár együtt a múlt megha­ladására való törekvés, a régiek helyett új értékek teremtése. Ránk most az jellemző, hogy a régit már leromboltuk, az új fölépí­tésében pedig nagyon las­san haladunk előre. % A korábbi, főleg a pa­raszti társadalom például még fölhasználhatta a köz­véleményben rejlő nevelő­erőt is. Mert az egyént, há­nyán megfeledkeznek róla mostanában, nemcsak a sa­ját személyisége befolyá­solja — a jogi törvények­ről nem is szólva —, hanem azok a magatartási minták és íratlan szabá­lyok is, amelyeket a kör­nyezete, a közvélemény ál­lít elébe. Régen a kisgye­rek elősorban a felnőttek példáját látva-követve ne­velődött bele a társadalom­ba, folyamatosan sajátította el azokat az erkölcsi érték­ítéleteket, amelyekre majd felnőtt korában szüksége lesz. Az egyén magatartá­sát nemcsak a család el­lenőrizte, hanem a közvéle­mény is, és a viselkedést aszerint] ítélte meg, hogy az összhangban áll-e a közös­ség céljaival, érdekeivel. Ma viszont mit várhat a nevelés a közvéleménytől, például a fiatalkori erősza­kosság visszaszorítására? Vajmi keveset, hiszen jó­formán nincsen nálunk egységes pedagógiai köz- gondolkodás. Az emberek egy része, ingerült válasz­ként a neveletlenség sza­porodó tünetedre, kemény szigort, büntetést követel mások viszont — a pedagó­gia helyes elveit eltorzítva — azt próbálják elhitetni, hogy a gyereknek „teljes szabadságot" kell adni, azt csináljon, amit akar, mert csak igy bontakozhat ki az egyénisége. Elevenbe vágó társadalmi kérdés a fiatalok egy ré­szének agresszív viselkedé­se. Ha a közösségi eszme háttérbe szorul a társada­lomban, és az emberek bi­zonyos csoportjainál az in­dividualista törekvések ke­rülnek előtérbe, ha a köz­vélemény elnémul, vagy közömbös lesz alapvető kérdésekben, cikkor végül is mi emel gátat az önzésnek, az erőszaknak? Kellenek a pedagógia és a pszichológia kis lépései is az erőszakos magatartás visszaszorítására, de társa­dalmi méretű javulás a szo­cialista tudat térhódításá­tól, a szocialista erkölcs hadállásainak megerősítésé­től várható csupán. P. Ki I. Dunavecsei relativitás Azt mondják, hogy amit nye­rünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Meg, hogy minden vi­szonylagos. Mintha képünket ezen tételek bizonyításának illusztrá­ciójaként kapta volna lencsevégre a fotós. Épülő ház az összetört buszmegálló perspektívájából, Du- navecsén. Az ilyen típusú képek­hez —, amikor a szalmatetős kunyhó van előtérben, mögötte magasodik a szupermodern eme­letes ház — azt szokták írni, hogy a múlt és a jelen. Ehhez az illene: A jelen és a jelen.

Next

/
Thumbnails
Contents