Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-25 / 20. szám
" ’ ' . ✓ 1984. január 25. • PETŐFI NÉPE # 5 VENDÉGÜNK VOLT Dr. Rapcsányi László B. Mikii Ferenc akvarelljeiből kiállítást rendeztek a bajai művelődési központban. A tárlatot — igen sok'érdeklődő jelenlétében — dr". Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmurtkatársa nyitotta meg. Ez az esemény adott alkalmat az alábbi beszélgetésre . .. • A kép bal oldalán a tárlatot megnyitó Rapcsányi László, jobb szélén a művész, B. Mikii Ferenc. Kulturális demokrácia - a kultúra demokráciája — Ügy hírlik, hagy iez la népes megjelenés részben az ön személyének is szól: ^köztudott a városban, hogy bajai származású. — Rögtön hejyesbíteneim kell e megfő,gateiazást: én nem bajai származású, hanem bajai illetőségű vágyóik! Annyiban legalábbis. hogy a családi házunk ma is itt áll1 a Bezerédy utcában, amelyet gyakran felkeresek. Joggal mondhatom tehát, hogy hazajárok Bajára, akikor is, ha tudom: ez már nem az a város, amelyben én valaha születtem, iskolába jártaim. Eltűnt már az a Sugo- vica, amelyikben én fürödtem, az a vásártér, amelyiken rúgtam a labdát, az a Pandúr-sziiget. és az a Déry-kert. amiben a társaimmal kergetőztem, az a posványo- si nádas, amelyikben oly szakértelemmel építgettük a közös búvóhelyet. Igen: az elmúlt évtizedek nagyon átformálták Baját, mint ahogy nagyon átformálták a lakóit is — i tton arad óikat, elszármazókat egyaránt. A sok- sok,élrpogdülá?, közepette néhány. Bajáyftu ne gyóbujjpi lemző monáeo.-v tűm azonban változatlanul tartja magák. Egyebek mellett ilyennek érzem én B. Mikii Ferenc művészetét is. — Hogyan kezdődött az ismeretségük? — A velünk szemközti hájban lakó barátomat gyakran meglátogatta. Ott találkoztam vele. Volt alkalmam látni néhány festményét is. de őszintén szólva, akkor még nem nagyon értettem őket. — És ma? Mit lát bennük? — Messziről kell kezdenem. Talán onnan, hogy a bácskai tájra én leginkább Kosztolányi műveiből ismerek rá: érzésem szerint ő volt ennek a vidéknek a legértőbb topográfusa. Egy viszonylagos jólét, s a jólétből kinövő biztonságérzet, nyugalom: de nem az önelégülten lusta, hanem az odafigyelni tüdő, rezdü- lékeny nyugalom. Ez Kosztolá- nyi, jp4|V<f&zeJg4 amely valójában az-iáérwkenységi; ,az „együtté.rgés. művészete. S ezzel nagyon sok rokon vonásit őriz a Baján kialakult képzőművészeti hagyomány is: azt a nagyfokú érzékenységet például, amely annyi érvet talál az adott helyhez való ragaszkodásra. A Duna morotvái, a víz- behaijló, korhad ásnak indult fák és a csónakok — mindezek már a hagyományokat megalapozó Éber Sándornak is kedvenc témái voltak. Rudnay iskolája új töltést adott e látványhoz, ami éppen a hű tanítvány. B. Mikii Ferenc képein érződik a legjobban. Hogy pontosan miben? Hát egyebek mellett a festői szemlélet gyöngédségében; nála nem siratás a múló világ idézése, inkább valami tapintatos sürgetése az újnak. — Ha már az újnál tartunk; milyennek látja a jelenlegi Baját? — E kiállítás tükrében ' igen előnyös a képe. Még akkor is. ha néhány apró részlet talán zavaróan hat — mint az a tény, hogy a közönség, nágykabáfofcban „dunsztolódva” volt kénytelen figyelni a táriatmyitás eseményeit, mer.t ruhatár nincs a közelben. Tudom: ennél aggasztóbb gondjai is vannak a közművelődés helyi intézményeinek. Sőt azt is tudom, hogy e gondok zöme megoldódik a közeljövőben. Mégis megemlítem, mert nem leszólás- nak szánom. Dicséretnek inkább: lám, e mostoha körülmények ellenébe is akadt sok tucatnyi ember, aki kíváncsi volt a város fiára! S akadtak olyanok — a közművelődés illetékesei —.. akik erre a találkozóra lehetőséget adtak. Olyan összefogás jelei ezek, amelyek nélkül nincsen igazi lokálpatriotizmus, de nincsen igazi kultúra sem. Hiszen hol szülessen. ha nem a bajaihoz hasonló, még jól áttekinthető közösségekben?! Ismét csak Kosztolányit kell idéznem, aki egyik versében azt írta: varázsszer nem terem a bűvös Budapesten! Nem bizony. A varázsszer itt terem, a Bajához hasonló városokban, amelyek mindig is elsőszámú forrásai voltak a magyar kultúrának,. a magyar művészetnek. S a mai nap tanulsága a számomra az, hogy ez a hagyomány Baján ma — éL Káposztás Janos Kevés olyan kérdés van, amely ma jobbam izgatná a társadalomtudósokat és a művelődéssel foglalkozó szakembereket, mint a kultúra és a demokrácia összefüggés- rendszere. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a társadalom általános demokratizálásának programját végre kell hajtani a kultúra területén is, hanem lényegi, a dolgok tartalmát érintő kapcsolódásokról. Legalább két egymással összefüggő, de lényegét tekintve jól elkülöníthető kérdés vetődik fel a problémák vizsgálatakor: .megvalósul-e kultúra, az alkotás demokráciája és demokratikus-e a kultúra javainak elosztása”. Nem véletlen, hogy mindlen társadalmi rendszer létrehozza, kialakítja azt a kulturális mechanizmust, amely érdekeinek és céljainak legjobban megfelel. Nem történt ez másként Magyarországon sem a felszabadulást követő időkben. Átalakult, átrendeződött a művelődés intézmény- rendszere és irányítása. A koalíciós idők egyik legfontosabb harci terepe éppen az iskoláik egységes állami kezelésbe vétele volt. De hasonló konfliktusok zajlottak a művelődés egyéb intézményei és irányítása kapcsán is. Ezek a kérdések néhány év alatt eldőltek. ÍJj demokratikus művelőd, ési, művelődéspolitikai rendszer alakult ki, A legfontoslabb feladattá a kultúra javainak tömeges terjesztése, a néptömegek művelődési lehetőségeinek megteremtése vált. Az általános iskolai oktatás kötelező bevezetése, a munkásfiatalokat a főiskolákra segítő szakérettségi rendszer, a politikai oktatás elterjedése nyomán, létrejött az ország, a gazdaság irányítására kész és alkalmas új értelmiség és számottevően javult a műveltség általános színvonala. Ekkor alakult ki egyebek között a művelődési > , j i fi | 1 5 otthoni rendszer is, amelynek a közösségi kulturálódás gondjainak megoldása volt a feladata. Eredményei mellett szólni kell arról is. hogy ez az intézménytípus nem az akkor meglévő, sok szempontból demokratikus, az öntevékenységre épülő művelődési formák — egyletek, kultúrkörök stb. — mellett alakult, hanem helyettük. Ez tökéletes összhangban volt azzal az elképzeléssel, hogy az áliám hivatott polgárainak minden művelődéssel kapcsolatos szükségleteit is kaeMgátená. Napjainkban minő politikai, mind ideológiai szempontból fontos kérdéssé vált a társadalom általános demokratizálása. Ez a folyamat nem lehet eredményes a kultúrától függetlenül. A demokrácia feltételezi, hogy az állampolgárok ismerik és all kalmazhi tudják jogaikat. Ennek előfeltétele, hogy az egyén pontosan felmérje helyzetét, tudatosan kezelje ' érdekeit, képes legyen az érdekkonfliktusok egyeztetésére. Ennek művelődési, műveltségi feltételei is vannak. Minden olyan művelődési forma üdvözlendő, amely tagjainak öntevékenységére épít, mert lehetővé teszi, hogy a társuló állampolgárok mintegy gyakorolják a demokratikus együttműködést. A demokratizmus iskolájának tekinthető minden jól működő amatőr művészeti csoport, szakkör vagy klub. S ez utóbbi területen minőségében is új jelenségek tűntek fel. az elmúlt években például a lákóklub-mozgalom. Azokon a területeken, ahol’ a közművelődés központi intézményrendszere anyagi vagy egyéb okokból nem épült ki, kisebb-nagyobb csoportok maguk kezdtek klubokat, művelődési és sportegyesületeket alakítani. És mi lehet demokratikusabb annál. minthogy felnőtt emberek saját problémáikat maguk akarják é1J ' ' .? V / * I tudják megoldani, munkát — és ha kell — pénzt fektetve ebbe. Ugyanide sorolhatók a napjainkban mind nagyobb számiban alakuló városszépítő, azonos érdeklődési körökre épülő kulturális egyesületek is. Ez a folyamat még nem zökkenőmentes. A kulturális igazgatás nem készült fel arra. hogy partnerként fogadja a maga sorsáról dönteni képes állampolgárt, ezért sok az adminisztratív kötelem. Ezek oldódása, az állami és az öntevékeny szervezetek együttműködése hozhatja létre az igazán demokratikus közművelődési rendszert. Az oktatásnak és a művelődésnek igen szorosak a kapcsolatai a gazdasági szférával is. Lassan, de terjed az a felismerés is, hogy ez a kapcsolat kölcsönös függőségre épül. Egyelőre él az a mindennapi gyakorlatot meghatározó szemlélet, amely a művelődés ügyet a gazdaság „maradványérde- keltségi” területére utalja. Ez tömören annyit jelent, hogy a költségvetés elosztása a fontosabb. s csak a maradékból jut a kultúrára. Ezt a magatartást azonban csak részben mentik a nehéz gazdasága viszonyok. A kultúra nemcsak „viszi a pénzt”, hozzá is járul előteremtéséhez. Még akikor is így van. ha az eredmények nem egyetlen- ötéves terven belül mérhetők. Az általánosan művelt ember köny- nyebben és alaposabban sajátítja el a szakmai — tehát a termelésben közvetlenül értékesülő — ismereteket. A kultúrára fordított pénz hosszú távon sokszoros nyereségként jelenik meg. Ezért kell a kultúrát egyenrahgú, az alaphoz és a felépítményhez egyidőben tartozó alakulatként kezelni. Társadalmi adaptációja lehetővé teszi későbbi gazdásági, társadalmi fejlődésünket. Sz.F. Wtittkissh* a..j Arany-kéziratok újrafelfedezése KÉPERNYŐ Napjainkban a hazai múzeumok ismeretterjesztő és értékmegőrző szerepükön túl arra is törekednek, hogy tudományos műhelyekké váljanak. E harmadik funkciót példás intenzitással gyakorolja, megújulást, szellemi mozgalmasságot sürgetve a nagykőrösi Arany János Múzeum. A nagy költő halálának 100. évfordulójára jelent meg az Arany- kéziratok gyűjteménye, mely szinte újrafelfedezés a nagyközönség számára. A gazdag dokumentum* anyagból Novák László válogatott, s ő írta hozzá az előszót. Ez a bevezetés megjelöli az Arany-kéziratok forrásait, kiemelve Arany János nagykőrösi tartózkodását 1851 és 1860 között, értékelve Menitoivich Ferenc, Szász Károly kollégiális figyelmét a költő iránt. Filológiai alapossággal tárta fel Novák László az Arany-dokumentáció nagykőrösi fejezetét, mely száz esztendő közös gyűjtésének, tudományos munkájának kollektív eredménye. Ebben részes elődeiként Arany László, a költő fia, továbbá Arany László- né, s napjainkig folytatva a sort Benkó Imre, Thuróczi Dezső, Bálint Sándor, Fazekas István, Dezső Kázmér, Tőrös László, Voino- vich Géza, Gergely Pál, Fekete István, budapesti, szegedi, kiskunfélegyházi, kiskunhalasi levéltárosok, gyűjtők, irodalomtörténészek. Az Arany-kéziratok nagykőrösi gyűjteményéből kiemelhetjük a hivatali iratokat — köztük az 1847-ben Nagyszalontán kelt lópasszust, melyet Arany János állított ki másodjegyzőként —, a költő nagykőrösi leveleit, Livius-Őravázlatait. Jelentős értéket képviselnek Arany János autográf művei, közte a Katalin és a Nagy-Ida kézirata, melyet Arany családja ha- gyatékozott a nagykőrösi múzeumra. Novák László becses adattára hiányok nélkül felsorolja azon filológusokat, akik őrizték, gondozták Arany kéziratait, részük van a hasonmás kiadásokban, az iratok felkutatásában és átadásában. így bukkanunk ismételten Tőrös László, Szilágyi Sándor nevére, továbbá Benko Imre és Hegedűs Endre alakjára. A költő Nagykőrösön megközelítőleg száz kö'teményt írt, ebből őriznek egynéhányat az egykori alföldi mezővárosban. A sort Arany és családjának iratai zárják, köztük találhatók Arany Jánosné, Arany László, Széli Piroska levelei. Feltárásukban, megőrzésükben szintén Benkó Imrének volt nagy szerepe. Novák László másik tekintélyes könyve az Arany János Múzeum Kismonográfiái II. köteteként jelent meg nemrégen, és Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd rendkívül gazdag mezővárosi népművészetének történetét, emlékeit elemzi beható tudományossággal. Vizsgálódásai során számba veszi ösz- szegző feldolgozással nemcsak a tárgyi emlékeket, hanem a témával kapcsolatos szakirodalmat. A leltári pontosságú adattár szervesen illeszkedik a szövegelemzés tömörségéhez, mely egyszerre tudományos értékű, s olvasmányos. E pompás nagykőrösi kismonos- ráfia-serozat irodalomtörténeti és néprajzi jellege mellett fontos művelődéstörténeti és művészet- I történeti problémákat tárhat fel a továbbiakban. így a következőkben kiadhatnák Stróbl A'aios nagykőrösi munkásságát ismertető művet, a család birtokában levő dokumentumok felhasználásával, valamint Remsey Jenő festőművész életművét, aki Nagykőrösön született 1885-ben, és a magyar szecesszió egyik legnagyobb alakja volt. Losonci Miklós Eddig ismeretlen Petőfi-portré Petőfi Sándor egy eddig ismeretlen portréja került a gyöngyösi Mátra Múzeum tulajdonába. A féltve őrzött rézkarcot Szekeres Pálné gyöngyösi lakos ajándékozta az intézménynek. Elmondása szerint a kép déd- nagyapjától maradt rá, aki hadnagyként szolgált az 1848-as szabadságharc idején a 14. zászlóaljban. Később egy hajózási vállalatnál dolgozott, s kapcsolatba került a Petőfi Társaság tagjaival. Az ő közreműködésükkel jutott hozzá a Bécsben készült rézkarchoz. A szakemberek szerint a Mátra Múzeum birtokába került 34x25 centiméteres alko- tekint’hető. A maga nemében teltás a költő hiteles ábrázolásának jesen egyedülálló, nem szerepel a Petőfi-gyűjteményben. A művész férfias, távolba néző tekintettél, dús bájusszal, göndör hajjal, kihajtott gallérral,, a kezében papírtekerccsel örökítette meg a költőt. Szekeres Pálné a Petőfi-port- réval együtt a szabadságharc idejéből származó nemzetőr szalagot is átadott a múzeurpnak. A rézkarcot rövidesen kiállítják a gyöngyösi Mátra Múzeumban. (Fotó: Szabó Sándor) Derrick Olyan feszülten, összpontosítva figyeltem a Derrick-sorozat legutóbbi Halálos másodperc, magyarul a történetecske mondandóját pontosabban érzékeltető A nagy alkalom címmel sugárzott epizódját, hogy észre sem vettem volna, ha a másik szobámba mondjuk egy színes tévét csempésztek volna. Majd kiguvadtak a szemeim, úgy lestem: miért ragaszt világszerte milliókat a képernyőhöz Herbert Reinecker (forgatókönyvíró), Zbynek Biy- nyeh (rendező) és Dietmar Graf (operatőr) ki tudja hányadik krimije. Miért teszi le öreg és fiatal a kezébe vett könyvet, miért halogatja munkáját a szorgalmasabba is, miért ücsörög sétálás helyett a tévé előtti korban kitartó testedző? Talán-talán Derrick (Horst Tappert) kinyomozhatná, jól gondolom-e: kényelemszeretetünket kellene a vádlottak padjára csü- csültetni. A kivoltagyilkos ajzószer kábítása elég kritikai érzékünk kikapcsolásához? A történet ismertetése fölösleges, azt hiszem, mindenki látta. Nem jobb, nem rosszabb a többinél. A nyomozók különösebb leleményesség nélkül derítették ki a lottóárus halálának körülményeit. A nézők többsége félórával korábban sejtette, tudta: ki használta ki a „nagy alkalmat”. Annyira föltűnően idegeskedett az áldozat veje, hogy aki tíz bűnügyi történetet látott, már képzeletben megbilincselte a zavart tekintetű ifjú férjet. A vérszegény és ötlettelen mesét még elviseltem. A túlságosan átlátszó eltérő közjátékok legalább megmosolyogtattak. A lelkizés azonban az effajta játékban kibírhatatlan. Olyan, mint a lekváros kenyér uborkasalátával, a dobostorta körözötted. Annyira gyanússá rajzolta a forgatókönyv, a rendező és a színész Albert Rudolfot, hogy bármi pénzt tettem volna ártatlanságára. A följelentsem, ne jelentsem morfondirozás annyira idegen a valódi krimitől, mint amennyire a logika kínos meg-megbicsaklása, a „csak” motívumok uralgása. (Miért kereste föl újra és újra az ifjú Rudolf az áldozat családját? „Csak” azért, hogy eldöntse a papa „lelkiismereti vívódását”?) Talán „hiányai” kedveltették meg Derricket? Bízom benne! Viszolygok a bunyótól, a végeérhetetlen autós üldözésektől, a géppisztolyt cinikus közönnyel pattogtató banditáktól, a tőrtől, a vitrioltól. A nyugatnémet fő- detektív és munkatársa az eszével hajszolja kétségbeesésbe a legmegrögzöttebb bűnözőt. Tartsa meg jó szokását. Ha krimire támad kedvem, mégiscsak Derricket bámulom! Egyéniség, a szakma mestere: eltömegesedő világunkban ez is valami. Vitray A magára valamit adó ember szereti próbára tenni képességeit, tudását, rátermettségét. Köszöni az alkalmakat, különösen a ház-. hoz szállított fórumokat. Biztos voltam a Kapcsoltam ... sikerében, noha sokan megjósolták: Vitray befarag tévészerűt- len műsorával. Csak ül, csak kérdez, csak válaszol. A köztudatban igy-úgy kialakult képernyős-módszerekkel valóban felesel ez a nagyszerű műsor. Mellőzik a mozgó kép vonzását. Nélkülöznünk kell a versenyzők látványát (csak a hangjukat halljuk, olykor azt is recsegve). Kérem tisztelettel, el kell dönteni egyszer, hogy — a filmszerűséghez hasonlóan — joggal beszélhetünk-e tévészerűségről? Világszerte próbálkoznak törvényszerűségeinek, hatásmechanizmusának kiderítésével. Szerény véleményem szerint az egyidejűség előkelő helyet foglal el a televíziózás tudományában. Ki — mi — tudná elérni, hogy az ország lakosságának ötödé, tizede. huszada azon törje a fejét, milyen „pír” végződésű szavak ■ találhatóki nyelvünkben, százezrek töprengjenek matematikai feladványokon. A hatás másik pillére pedig az egyéniség, azaz a minden mozdulatában, minden reagálásában egyéni személyiség. Szinte természetes, hogy a századik megjelenését szerényen ünneplő — mi is gratulálunk — Kapcsoltam ... kifundálója Vitray Tamás. A TÉVÉCSINÁLÓ. Heltai Nándor V
