Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-24 / 19. szám

1984. január 24. • PETŐFI NÉPE • 5

„NŐTT AZ ESZMEI-CSELEKVÉSI EGYSÉG”

A kecskeméti pedagógus pártalapszervezetekről

Az óvodáktól a főiskolákig valamennyi oktatási-nevelési intézményben dolgoznak párttagok. Jelenleg huszonnégy alapszervezetben összesen háromszáznegyvenhat tagot tartanak nyilván. Dr. Kovács Gyulával, az 1980-ban alakult pedagógus pártbizottság függetlenített titkárával beszélgettünk az alapszervezetek tevékenységéről.

— Régebben az wlapszerveze- tek közvetlenül a városi pártbizottsághoz tartoztak. Mi tette szükségessé a változást?

— Elsősorban azt reméltük éttől, hogy hatékonyabbá válik a munka; naponta jobban- együttműködhetünk a tanácsokkal, felsőbb pártszervekkel. Számbeli erősödés is bekövetkezett, s még inkább szükséges lett, hogy valaki főállásban fogja össze az alapszervezeteket. így lehetővé vált, hogy a tanácsok művelődés- ügyi osztályaival, valamint a tömegszervezetekkel sokoldalúbb és gyümölcsözőbb legyen a kapcsolat.

— Nyilván elsősorban az oktatási-nevelési intézményekre terjed, ki a figyelmük, tevékenységük ...

Tizenöt óvodával, huszonkét általános és tíz középiskolával van rendszeres munkakapcsolatunk. S hozzánk tartozik huszonegy KISZ-alapszervezet is.

— Hogyan jellemezné a pedagógus pártbizottság célkitűzéseit?

— Legfőbb feladatunknak tartjuk az oktatáspolitikai határozatok minél tökéletesebb végrehajtását, énnek segítését. Ugyanígy a közművelődési és ifjúságpolitikai határozatok és állásfoglalások, irányelvek valóra váltását a pedagógus társadalmon, az intézményhálózatokon belül.

— Mondana konkrét példát erre a gyakorlatból?

—> Az egyik legfontosabbnak azt tartom, hogy mindent elkövettünk az Oktatási reform alapos megismertetéséért és elfogadtatásáért. Taggyűléseken, névelői értekezleteken napirendre tűztük a témát. Ugyanígy a párt vb-tag ok látogatásainak és beszélgetéseinek alkalmával.

— Mit tart legnagyobb eredménynek az eddigi munkájukat tekintve?

— Nőtt a párttagság eszmei- politikai, cselekvési egysége.

— Milyen módszerekkel sikerül ezt elérniük?

— Bevált már nálunk, hogy a titkári értekezletek és más ösz- szejövetelek alkalmával a napirendre kerülő időszerű kérdéseket röviden előterjesztjük, s utána minden esetben bőven alkalmat adunk a sokoldalú eszmecserékre.

— Milyen témákat vitattak meg eddig?

— Többek köpött szó volt már a párttagok jogairól és kötelességeiről, a szakszervezeti munka továbbfejlesztésének módszereiről, a bűnüldözésről és az egyházpolitikáról.

—» Milyen egyéb módszerekkel igyekeznek gazdagítani a pártéletet?

— Szervezünk például különböző szintű és tematikájú pedagógiai akadémiákat. Jelenleg mintegy nyolcvanan vesznek részt aktívan ezeken. Folyamatban van egy előadássorozatunk A szocializmus ■ építésének tapasztalatai Kelet-Európábán címmel. Igyekszünk minden esetben rangos előadókat megnyerni.

— Tevékenységükben milyen arányban szerepelnek a politikai és a szakmai témák?

— Az oktatás-nevelés olyan terület, ahol nehéz elválasztani a szakmai és a politikai jelleget. Hiszen valójában minden pedagógus így vagy úgy állandóan politizál. S hadd jegyezzem meg, hogy többségük becsülettel, odaadással. Vegyük például a különféle táborozásokat. Sokszor alacsony tiszteletdíjért szakköröket vezetnek, előadásokat tartanak.

— Mi jelenti munkája során a legnagyobb örömet?

— Ha azt látom, hogy a nehéz körülmények között élő gyerekék minden protekció nélkül elérnek magasabb csúcsokra.

— A pedagógusok körében ta- pasztailnak-e elítéletidő, negatív vonásokat?

— Olykor konkrét — néha egészen kicsi — ügyek intézése kapcsán kishitűvé, félszeggé, megalkuvóvá válnak egyesek. Ez megmutatkozott az egész napos — iskolaotthonos — tanítás bevezetésének időszakában.

— Kapcsolataik bizonyára nemcsak a hivatalos szervekre és az oktatási intézményekre terjednek ki.

— Foglalkozunk a családokkal is. Időnként összehívjuk a kommunista szülőket, s megbeszéljük velük a közös tennivalókat.

— Mik a terveik az elkövetkező időszakra?

— Hamarosan tanácskoznak majd a Pedagógiai Társaság kecskeméti tagjai. Megvitatjuk az oktatáspolitikai párthatározat, s az ötnapos munkahét tapasztalatait. S megszervezzük a már nyugdíjas, volt úttörő- és KISZ- Vezetőket.

Varga Mihály

VOLTAK JÓ MOZIK IS, TÖBB KELLENE

Magyar film ’83

A gyártás körülményeit tekintve sokszínű volt az 1983-as magyar filmtermés, állapították meg a filmkritikusok díjainak odaítéléséről döntő tanácskozáson. Üj alkotással jelentkezett valamennyi hazai stúdió. Több film készült a televízióval együttműködve. Láthattunk életmű-összeállítást (Tóth János: örökmozi, Macskássy Gyula: A telhetetlen méhecske, Lakatos Iván: Portrék korhű keretben) és jó néhány koprodukciót. A Viadukt magyar—amerikai, Az idő urai francia— magyar, a Hosszú vágta magyar—amerikai, az Együttélés és a Jób lázadása magyar—nyugatnémet együttműködésben készült. E két utóbbit kivéve a külföldi pénzembereknek többé-kevésbé sikerült a mi művészi fölfogásunkkal feleselő elképzeléseik érvényesítése.

' Műfaji szempontból is változatos az összkép. Játszottak — például — filmszociográfiát (Ne sápadj!, Talpra Győző!), dokumentumot (A pártfogolt, Együttélés), természetfilmet (Noé bárkái), gyerekeknek szánt alkotásokat (Szegény Dzsöni és Árnifca, A telhetetlen méhecske, Misi mókus kalandjai,, részben a Vízipók — Csodapók), krimit (Vérszerződés), hagyományos történelmi filmet (Névtelen vár), szatírát (Délibábok országa), társadalmi önérvényesítési beilleszkedési problémákkal küszködő mozit (Könnyű testi sértés, Hatásvadászat), vígjátékot (Elcserélt szerelem), meghökkentően eredeti formanyelvű művet (A kutya éji dala). é

A termés számszerűen akkor is nagy, ha eltekintünk a különféle összeállításoktól. A természetszerűen felvetődő kérdésre — milyenek a legújabb magyar filmek — nem is olyan egyszerű a válasz.

Az előző évben kiugró sikerű Mephisfóhoz, a nagyjelentőségű Megáll az időhöz hasonló értékű, a mezőnyből kiemelkedő filmmel adósak maradtak az alkotók. (A hírek szerint a közeli játékfilmszémlére tartogatnak egy-két tavaly készült, hazai és nemzetközi elismerésre számot tartó alkotást...) A díjazásra ajánlott filmek irtkább részértékeikkel hívták föl magukra a figyelmet, mint vitathatatlan tartalmi és formai érdemekkel, művészi erejükkel.

Élvezetes, telitalálat párbeszédek szórakoztatták A könnyű testi sértés, a Hatásvadászok nézőit. Lenyűgözően szép — bár "sokszor funkciótlan — a Mennyei seregek látványsorozata. Operatőri remeklés a Hatásvádászok, a Szerencsés Dániel, A kutya éji dala számos képsora, a Jób lázadása felejthetetlen szituációit megőrzi emlékezetében valamennyi néző.

Az összkép is eléggé szürke. A magyar film veszített társadalmi érzékenységéből, még, inkálbb a jövő távlatait felvillantó merészségéből, oknyomozó igényességéből. Aligha cáfolja ezt az általános véleményt, hogy a huszadik századi, közép-európai Rómeó és Júlia (egyik kritikus találó megállapítása), a sváb Plug, Mari és a bukovinai székely Csibi beteljesült szerelmét, két népcsoport összerázódását szokatlan nyíltsággal bemutató történet a nagyközönség számára fölfedezésnek :hat. Nemzetiségi ügyekről eddig csak néhány szaktanulmány szólt ilyen lelkesítő nyíltsággal, a „rendezni végre közös dolgainkat” hevü• Csak azért is boldogság. Az Együttélés házaspárja.

létével, mint Gyarmathy Lídia és Böszörményi Géza (operatőr Pap Ferenc) az Együttélés című, nehezen meghatározható stílusú filmben.

Hiiba lenne, ha kézlegyintéssel elimitéznők az igazán sehová se kötődő, napról napra tengődő, az erkölcsi és tételes törvényeket köny- nyedén átlépegető figurák megszaporodását. Divat? Mint minden bonyolult társadalmi problémát leegyszerűsítő szemléletmód: sématikus produktum! Az is! A fiatal rendezői nemzedék befelé fordulását, teremtő élményhiányát is tükrözi? Feltétlenül. Ám az eltorzult rétegközérzet, a látszatot talán felelőtlenül valóságnak tekintő szemlélet is része, formálója a társadalmi közérzetnek. Részben ebből táplálkozik, részben visszahat rá, mint alapfokú filozófiai tanulmányokból is tudható.

| Sokallom a börtönből induló „hősöket” — Csaba (Könnyű testi sértés), Valentino (Vérszerződés), Kitka János (A pártfogolt) stb. —, bár valamennyi társadalmilag visszaigazolható, művészileg hiteles. Sokal- 'lom a különcöket, a beteges hajlamúakat, az — vállalom — egészséges közfelfogással feleselőket — Juli és Miklós (Visszaesők), sok pillanatában Győző (Talpra Győző!), a „tipikus mai fiatal” (Elcserélt szerelem) — bár létezésük tagadhatatlan. Még az elsőfilmes, meglepően és elkedvetlenítően rutinos, illetve „rutinos” Hatásvadászok című, jó ■mozijának is többen tapsoltak volna, ha nem a bizarrul különlegest hajszolja.

1 Mindenesetre erre az évre, jövőre több jó mozi, azaz egyszerre több nézői réteg érdeklődését fölkeltő, igényeit egyszerre gazdagító és kielégítő, megvilágosító és szórakoztató, elgondolkoztató és látványos magyar film kívántatik. Nagy kívánság? Az! Honi filmgyártásunkból szerencsére bőven hivatkozhatunk buzdító példákra.

Heltai Nándor

A tanyákon mindenki tudta, hogy Beke Ambrusné a végét járja. A nyáron hirtelen lefagyott, akkor meg is operálták, de nenn akart javulni az állapota. Eleinte még ellátta úz urát, elvégezte a ház körüli teendőket, de később már nem volt rá ereje. Csak ült kint az udvarcn. a bágyadt őszi napon, aztán úgy a szüret felé már fel sem bírt kelni az ágyból. A férje főzött helyette, ő látta el a jószágot, még mosott is kettejükre.

Beke Ambrus jócskán túl járt már a hatvanon, nyugdíjas volt, nem dolgozott, csak a háztájit művelgette: de legalább így ráért elvégezni az otthoni teendőket.

. Néha odaült a felesége ágya mellé, megfogta lesoványodott kezét' és megkérdezte:

— Hogy vagy?

— Csak gyengécskén — hangzott mindig ugyanaz a válasz.

Ilyenkor Beke Ambrus kiment a fészerbe, és1 fát, kezdett vágni. Ha bántotta valami, mindig fát vágott, mert keményebben tudta odaütni a fejszét a tőkéhez.

Jócskán október közepén jártak már, amikor Bekéné az egyik délután odaszólt az urának.

— Mondanék neked miamit.

— Mit?

— Olyan csúnya már ez a mi kerítésünk.

A férfi azt hitte, félrebeszél a felesége.

— Arra gondoltam — folytatta az asszony —, ha majd engem visznek, az embereikíi akik eljönnek, ne ezt a csúf kerítést lássák.

Beke Ambrus azt szerette volna mondani, hggy jigyan hova vinnének, de nem volt ereje hozzá.

— Szóval úgy gondoltam — mondta halkan az asszony —, hogy faraghatnál egy új kerítést, meg új kaput is abból a néhány akácrönkből, amit tavaly vágtál ki a kert végében. Megtennéd?

A férfi nem tudott szólni, csak megszorüotía a felesége kezét.

— Tudtam, hogy megteszed. Azt még megvárom. Addig nem halok meg.

Attól kezdve reggeltől estig csak a fejszecsattogás hallatszott

a Beke-tanyából. Beke Ambrus előbb az oszlopokat faragta ki, majd a tartófákat. végül a léceket. Egész nap dolgozott, attól félt, riem készül el. Aztán este, amikor szemrevette, mit csinált aznap, furdalni kezdte a lelkiismeret, hogy lám csak: siettetni akarja a felesége halálát, azért hajtja magát annyira.

Egyik nap megkérdezte tőle az asszony:

— Hogy haladsz?

— Holnapra kész leszek a nagykapuval, s akkor már csak a kisajtó lesz hátra — mondta büszkén Beke Ambrus, de hirtelen elharapta a szót.

Rendes körülmények között egyetlen nap alatt elkészült volna a kiskapuval. de most valahogy nem akart fogni a fejszéje. Már a harmadik napja bíbelődött a munkával.

Volt, hogy egyetlen lécet faragott ki egész nap.

Ha Beke Ambrus hallott volna Pénelopéról, éjszaka biztosan

visszamgasztotta volna a lefaragott forgácsot, hogy húzza az időt, de neki soha senki nem beszélt sem az Odüsszeiáról, sem a gö- > rög mitológiáról. Így hát azzal odázta el mindig a befejezést, hogy sosem találta megfelelőnek a kifaragott lécet, s mindig újat készített helyette.

Az egyik reggel Bekéné halkan megszólalt.

— Ma fejezd be, Ambrus, mert én is befejezem!

— Ugyan már! — mondta a férfi ijedten.' .

— Kész leszel?

— Hát... persze.

— Majd gyere bei ha megvagy.

Beke Ambrus délig nem mert

bemenni a feleségéhez, pedig már kilenc órára készen volt a kapuval. Csak csapkodott a fejszével, mintha dolgozott volna.

Amikor délben bement a házba, a felesége fejét olldalra billenve találta, s az ajkát leesve. A két szeme tágra nyitva nézeti az ablak felé, arra, ahol ő dolgozott. A teste már hideg volt.

Beke Ambrus sokáig állt mellette szótlanul, aztán csak ennyit mondott.

— Elkészültem, anyjuk.

Tóth Tibor

A Bekéék kerítése

SZÉPEN MAGYARUL —

— SZÉPEN EMBERÜL

Mai nyelvújítók

írók, költők leleményei

Megszoktuk, hogy csupán a klasszikus irodalmat tekintjük mérvadóinak anyanyelviünk használata dolgában, holojt nyelvünk fejlődése most sincs rosszabb kezekben, mint régen, s nem is kell kizárólag legkiválóbb élő íróink példájára hivatkozni, egy szinte véletlenszerű válogatás is meggyőző lehet.

Fiatal költőnk, Bari Károly verseskötete, A némaság könyve, telis-tele Van az önálló nyelvteremtés mozzanataival. Lapjain „zúzmara-trónon zuzorgó ősz” gazdagítja képzeletünket, s ugyanitt, a Motyogva című költeményben „sovány lovat hajkál a kék lábú /oiigánylány”. Könnyen kitalálhatjuk a szövegkörnyezetből: a .hajszol’ ige egyenlített Változatával van dolgunk. Ugyanígy fejthetjük meg a szövegösszefüggés révén a ,perhegő” beteg di- gánylovak”, korkotyinóló békák” szókapcsolatok kiemelt részeinek jelentését.

Termékenyen hatott Oravecz Imre költészetiére az észak-amerikai indián folklórral való meg. ismerkedés. A költő szülőfaluja, Szajla s a népmondabeli indián település. Qaribi közelít egymáshoz. A hoipik könyve című kötet lapjain.

Találunk ebben a műben egyé- nien-újszerűen használt magyar szavakat: „az érzés átforrósodik, és toihidegszik” — írja Oravecz; a petyhüdt szót petyüdt változat, ban találjuk (nem hinném, hogy sajtóhiba volna; a petyüdt azonban nem szerepel a tájszótárakban). Magyar „szaknyelvet” alkot Onayecz a hopi indiánok eszmerendszerének, hiedelemvilágának megközelítésében: rezgésközpont, földtesttudomány stb., s átvesz indián szavakat, a szövegösszefüggés segítségével vagy más módon világítva rá jelentésükre: „a kacsinak az élet láthatatlan erőinek szellemei”; mongkó (=jogar), kiva, mely „befogadja az embert” stb.

Újszerű megoldásokra bukkanhatunk' Orbán Ottó Helyzetünk az óceánon című — nehezen értelmezhető, de gondolati- iag-nyelvileg izgalmas — versregényében: ”A gyönyörű Adél — ez volt az ő címszava a száj lexikonban”; a rágalmazás hadmozdulatait a nyál-háború kifejezéssel foglalja össze; a rágalmazó névtelen levél Orbán szerint: kígyóposta”.

A próza mintha valamelyest kevesebb lehetőséget mutatna a nyelv gyarapítására: szorosabban kötődik a társadalom használta beszélt nyelvhez. De itt is nyilvánvaló a gazdagodás ténye. Gyurkovics Tibor merőben szórakoztató célzatú kis kötetében (Üdv a tolvajnak!) például a szó. játék az első számú forrása a nyelvi humornak. „A pontosított felvételiken mintha csupa kapufával és lessel találkozhatnánk”

— írja egy divatszó íztelen-szagtalan voltát bizonyítva a gunyorosan, a szó eredeti jelentésére utalva vissza. Egyik novellahőse a franciákról állapítja meg: „Nem kel. fett harcolniuk az oszmán nagyhatalommal. hogy megvédjék az akkori aggkori Európát”. Itt az íráskép s a kiejtés viszonya kelt derűs hatást.

Hernádi Gyula regényét, a he- lyenkint igen szellemesen megírt. tudományos-fantasztikus tör. ténetekben bővelkedő Drakulát most csupán egyetlen — kényes

— vonatkozásban említem. A trágárságról, bizonyos cselekvések, testrészek nyers néven nevezéséről van szó; sajnos, mindennapi élményünkről ' utcán, négy fal között, utazás közben stb.

Hernádi a durva szavakat nem pontozza ki. pontosan rögzíti az irodalmi nyelvünkben ma még legalábbis trágár hangulatú szóalakokat. Ennek jogosultsága azonban még további kutatást érdemelne.

Kőháti Zsolt

Gábor Andorra emlékeztek

Gábor Andor író, forradalmár születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek tegnap a Mező Imre úti temető sírkertjében.

A magyar szocialista irodalom egyik sokoldalú egyénisége sírjára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tudományos közoktatási és kulturális osztálya nevében Tétényi Pál osztályvezető, a Központi Bizottság tagja és Agárdi Péter, alosztályvezető helyezte el a megemlékezés virágait. A Művelődési Minisztérium képviseletében Földiák Gábor miniszterhelyettes és Villangó István főosztályvezető, a Magyar Írók Szövetsége részéről Jovánovics Miklós főtitkár és Godd Gábor Kossuth-díjas író, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Németi Irén alelnök és Megyeri Károly főtitkár koszorúzott. A kegyelet virágait elhelyezték Gábor Andor családjának tagjai, valamint tisztelői.

Énekesnő — gitárral

Zsana Bicsevszkaja, a szovjet zenei élet egyik sajátos jelensége. Nevét jól ismerik a Szovjetunión kívül Európa sok országában is. Népszerűségét nemcsak zsúfolásig megtelt hangversenytermek, egyetemi auditóriumok, klubok jelzik, hanem százezres példányszámban kiadott lemezei is. Sajátos hangja gyakran hallható a szovjet rádióban, televízióban egyaránt.

Ez a tehetséges fiatal énekesnő az orosz népdalhagyományok elhivatott őrzője. Tiszta forrásból merített, immár feledésbe veszett népdalokat egyedülálló v drámai - sággal, újraértelmezve tesz közkinccsé. Így válnak ezek az idősebb nemzedék mellett a városi fiatalok dalaivá. Valamikori muzsikok, katonák, száműzöttek dalait énekli saját gitárkíséreté^el, továbbadva, megőrizve ezek csodálatos szépségét. Dalt termő sorsok örökségét fűzi csokorba műsoraiban, lemezein. Másfélszáz év orosz néndalgyűjteményeiből és saját gyűjtőmunkájának eredményeiből állítja össze repertoárját. Bejárta balladákért, népdalokért Karéliát a Volga- és a Don-vidé- ket, s Oroszország megannyi táját.

Néhány balladának több mint tíz variációját is ismeri, énekli. Több változatban és megkapó lí- raisággal adja elő például a drámai hangvételű Matyuskát. Erre a dalra Bulat Okudzsava, á nálunk is jól ismert író, költő és népszerű énekes hívta fel figyelmét. Mondják, hogy ezt egykor Puskinnak énekelte Tánya, a híres cigányénekesnő. Bicsevszkaja felkutatta változatát, s mindkettőt műsorán tartja.

Mint minden hasonlítás. így ez se pontos egészen, de talán a mi Dévai Nagy Kamillánkhoz- lehetne hasonlítani Zsanát leginkább. Ugyanolyan átéléssel, hittel énekel. Hisz a dalok erejében. Talán ezért is képes a „varázslatra”. Hangverseny-és egyetemi előadótermek, klubok közönsége elé idézi énekével a végtelen nyírfaerdőket, szőke búzamezőket, a szélesen hömpölygő orosz folyókat. Hallgatjuk, s hirtelen feltűnnek a képzelet vetítővásznán a száműzött dekabristák, a katonasorban sínylődő fiatal férfiak, a szerencsétlen sorsú egykori parasztasszonyok .. i Csák akkor eszmélünk fel, amikor abbamarad az ének, s a kitörő tapsvihar megtöri a varázslatot.

A közeljövőben várhatóan ismét Magyarországra látogat Zsana Bicsevszkaja. Érdemes lesz meghallgatni dalait, mert gyönyörű csokrot kötött az orosz népművészet „vadon nőtt gyöngyvirágaiból”.

Farkas Gábor