Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-20 / 16. szám

1984. Január 20. • PETŐFI NÉPE • * SANZONKÖLTO, MŰFORDÍTÓ, REGÉNYÍRÓ... Száz éve született Gábor Andor Néha úgy érzem, elfeledtük. Mintha ő nem is ő lett volna, mintha nem határozott volna meg irodalmi divatokat, mintha nem alkotott volna maradandót, mintha ... mintha. *. mintha... Miért? Hiszen 1959-től megje­lent összegyűjtött műveinek so­rozata, és operettszövegei kivé­telével minden műve hozzáférhe­tő. Csak valahogy személye ho­mályosul! el az idők folyamán. Hatalmas munkabírású alkotó volt, rengeteget írt, minden mű­fajban, minden formában. Már tizenhét éves korában jelentős műfordítónak számít, költő, no­vellista és publicista. Nemsokára mint drámaírót is jegyzik, regé­nyei — különösen a Doktor Sen­ki — pedig irodalomtörténeti ál- lóképességű, korszakjelző, mara­dandó alkotásók. Debát, végül is miben az igazi? Arcai: először a sanzonköltő, a sajátos pesti hangulatú. Volt ak­kor egy polgári közönsége a Mo­narchiának, amelyet Diószegi András, Gábor Andor kiváló ér­tője, korán elhunyt monográfusa citoyen-lelkületű polgárságnak nevezett. Nem volt ez szerinte összefüggő réteg, csak magányos különc, mizantrópként egzisztál­hatott. A polgárságnak ez a libe­rális, a szabadságjogokat, az egyenlőség, testvériség elvét ko­molyan vevő része fejlődik majd — Gábor Andor alakjában — a könnyű műfaj világából ívelő pá­lyán a hivatalos forradalmár sor­sáig. De előbb még operett-lib­rettók: Csárdáskirálynő, Mágnás Miska. Már megírásuk pillanatá­ban annyi távolságtartó iróniá­val, hogy ha csak kicsit megbil­len a szöveg, már-már nyilván­való a szatíra. Gábor Andornak ez az arca tehát a polgár, a pol­gári intelligencia szatirikusának arca, akinek gúnyolódó vénáját intellektuális és morális felhábo­rodása alakítja ki. Sokak szerint Gábor Andor polgár maradt az emigrációban is, polgár maradt a kommunista mozgalomban is, aki elsősorban morális okokból lett kommunista, és nem történeti szükségszerűségből. Az idő, az ember sorsát meghatározó törté­nelem kommunistává tette a fri­vol, gúnyos hangú, játszi kedvű ifjút. És másik arca: lefordítja a No- bel-díjas Mistral, egy ma már elfelejtett szerző Mireio című eposzát. Ugyanebben az időben Gábor Andor nekivág a Roland- éneknek is, és le is fordítja a több változatban fennmaradt mű ké­sőbb egységessé szerkesztett vál­tozatát. Műfordítói tevékenysége élete végéig elkíséri. Majakovsz­kij költői rangját az ő magyar nyelvű difcciója adta meg iga­zán. , És megint más arc: a forradal­mi lírikus. Életének legmegrá­zóbb vagy legmeghatározóbb — ki tudja a pontos jelzőt — élménye az emigráció. Az al­kotó nyelvből való kiszakadás, s a visszanézés mindarra a borza­lomra, amit neki a Horthy-fasiz- mus távolról is jelentett. A pro­letárdiktatúra bukása után nem menekül. Hat hétig ül a főkapi­tányságon, majd amikor kisza­badul és körülnéz, és érzékeli a légkört, akikor elmegy, hogy majd huszonöt év után térjen vissza. Abba a szeretett városba, Buda­pestre, melyet „beteg városnak” látott. Az emigrációban válik az eszmélő polgár kommunistává, ő lesz az első számú és egyszemé­lyes fórum, amelyen keresztül a világ megismerheti a Horthy-fa- sizmus igazi természetét. Bécs, Párizs, Lipcse, Berlin után 1933- ban Prágán keresztül Moszkvába megy. És itt megint a folytatás mellé valami új: a hit a vissza­térésben. ő lesz a „felszabadulás eszmei előkészítőinek egyike iro­dalmunkban”. Legmaradandóbb regénye va­lószínűleg a Doktor Senki. Kor­szakjelző mű. Szellemes, ragyo­góan pontos, szórakoztató olvas­mány a Monarchia Magyarorszá­gának karrierlehetőségeiről. És kegyetlen is, mert pontos. Benne van Maupassant szelleme és Mik- száthé is. De más. Gábor Ando­ré az újságírás világát idézi; a pesti szerkesztőségek, szalonok, emberek jellegzetes korképe. Az emigrációban nagyon sok riportot ír, mint a Pravda és az Ogonyok tudósítója bejárja Nyu- gat-Európát, elsősorban Német­országot és Franciaországot. Amíg Németországban él, vezető iro­dalom-kritikusa a német baloldali irodalomnak. Már akkor jelen­tős szerkesztő, nevelő. És megint más arc: hazatérte után a Ludas Matyi főszerkesz­tője. Mert ugyan ki lett volna más a kommunista élclap első embere, ha nem ő. A kabaré, s a színház összefonódott életében. Nagy Endre kabaréjának legfon­tosabb szövegírói közé tartozott. Jelenetei a pesti kispolgár jel­lemvonásait karikírozzák, és a pesti élet korrupt, nagyképű, sik­kasztó közéleti jelenségeit gú­nyolják. Az emigráció előtt írt kis kabaréi, a Haspók úr ebédel, vagy Mancika, a tündér és még sok más, ma már a műfaj klasz- szikus darabjai. De vígjátékai, a Ciklámen, a Majd a Vica és a többiek szintén új levegőt hoz­tak a Vígszínház és a Magyar Színház színpadára. És ezek az előzmények — melyek nyomán Gábor Andort nyugodtan lehe­tett a hazatérő magyar írói emig­ráció legjelentősebb, itthon leg­inkább ismert alakjának tekin­teni. Mindenki azt hitte, vezér­alakja lesz a hazai irodalomnak. Nem így lett. Igen, talán itt lehet tettenér- ni az elhelyező emlékezők zava­rát. A sok-sok Gábor Andor-arc közül egy hiányzik. Hiányzik az ünnepelt —, a maga természetes életútján, a maga helyére érke­zett — Gábor Andor-arc. Az, aki a legnagyobbak közé került, de amit életében nem, csak halála után kezdett észrevenni az iro­dalmi közvélemény. 1953 janu­árjában halt meg, és abban az év­ben, halála után kapta meg a Kossuith-díjat. Szalontay Mihály Q nem szabad panasz­kodnom ... Q az imádság talán nem hiábavaló O ilyen szép lesz ez a mai nap is! O Rajta, kezdd el a na­pot, -Winnie! BEMUTATÓ ELŐTT Törőcsik arcai ' „Samuel Beckett az. abszurd irányzat leg­következetesebb képviselője ... 1969-ben ka­pott Nobel-díjának indoklása így hangzik: új formájú művei a modern ember nyomo­rúságából merítik magasztosságukat”. (Idézet az 1981-es kiadású Színházi kalauzból.) „Középmagas, inkább alacsony, vékony termet, elég telt, arányos lábak, keskeny de­rék, kis mellek, kicsit vastag úyak. Legfon­tosabb műszerei természetesen az arcán, az arcában vannak elhelyezve.”. (Hernádi Gyu­la: Törőcsik, 1970.) „A két nyelven író Beckettnek ugyanis olykor két szelleme van. Az egyik azt sugall­ja: végem van, hiába mozdul a világ. A má­sik — bár mozdulni se tudok, mégis mozog a föld.” (Ungvári Tamás: Ó, azok a szép na­pok!) Beckett és a Kossuth-díjas, érdemes és ki­váló művész, kétszeres Jászai Mari-díjas, Ba­lázs Béla-díjas, SZOT-díjas, aki idehaza és G Vagy a nevetés egy G Mindennek ellenére, rövidke füzére Idáig szép volt külföldön tízszer kapta meg a Legjobb női alakítás (vagy hasonló jellegű) díjat, 1984- ben Kecskeméten találkoznak. A Kelemen László Kamaraszínházban január 21-én, szombaton este 7 órakor Banovich Tamás rendezésében mutatják be az ír származású író Ó, azok a szép napok! című 2 felvonásos színművét. A próbákon Straszer András Törőcsik Ma­ri „legfontosabb műszerét”, az arcát, gesztu­sait, reagálásait, átható sugárzását, keserű fintorait, kétségbeesett mosolyait, felszaba­dító felismeréseit figyelte. Sokan kérdezték már: „Hány arca van Törőcsik Marinak?” Több, mint amennyinek most helyet talál­tunk. Végül, ma is időszerűek az említett Her­nádi-cikk kezdő sorai: „Az irodalom szabadságkutatás, a színész művészete is az. A különbség talán annyi — a különbségtevés nem rangsorolást jelent —, hogy amíg az első alapkutatásnak, a második alkalmazott kutatásnak fogható fel. Várom, mikor kap Törőgsik Mari Nobel- díjat korszakalkotó, eredményes kutatá­saiért.” H. N. O és most... (Straszer G Úgysem tart már so- András felvételei.) káig, Winnie. fiatalokról - fiataloknak Csak tartalék Húszévesen legszebb a világ — mondják sokszor azok, akik túl­lépték már e bűvös korhatárt. Igazuk van, • vagy sem? Válasz­adásra egy éppen 20 éves fiatal­embert, a Duna—Tisza közi Ál­lami Építőipari Vállalatnál dol­gozó Szabó Imrét kértem fel. — 1981-től vagyok kőműves szakmunkás a DUTÉP-nél. Sze­rencsére nagyszerű kollektívába kerültem, hiszen a Hunyadi Já­nos brigád kiváló szaktudású, fiatalos gondolkodású munkatár­sakból áll. Igaz. eleimbe voltak súrlódások közöttünk, mert töb­bet képzeltem magamról, mint szabad lett volna. Azt hittem, én vagyok az iskola elvégzése után a legjobb szakember. Aztán rá kellett jönnöm, hogy mégiscsak nagyobb a többiek gyakorlata, és a teljesítményük is jobb. Sze­rencsére viszonjüiag rövid idő alatt beláttam, hogy ibőlük füg­getlenül nem tudok dolgozni., az­tán egy-kettőre befogadtak. — Ügy timik, szerencsés volt a pálya- és szakmaválasztása. — Először nem akartam kő­műves lenni, de családi problé­mák miatt csak egyféleképpen dönthettem): a Etáját lábamra kell állmom. Az osztályfőnököm na­gyon rendes volt velem, segített abban; hogy a lehető legjobban elsajátítsam a szakma fortélyait, de a továbbtanulási szándékot is voltam... erősítette bennem. Jelenleg már harmadéves vagyok a szegedi Vedres István Építőipar^ Szakkö­zépiskola levelező tagozatán. Ha befejeztem, szeretném letenni a technikusi vizsgát is. — Ennyi kötöttséghez, tanulni akaráshoz (és tudáshoz) biztos érzelmi és családi alapok kelle­nek. — Idejében rendeződtek csa­ládi gondjaim. Amikor néhány éve édesanyámmal és húgommal Kecskemétre költöztünk, rövid időn belül belekezdtünk egy ház­építésbe. Ma már a szép ~új la­kásban élünk. A munkák zömét saját miagam végeztem, de bár­mikor számíthattam az osztály­társaim segítségére. Most már olt tartok, hogy jut idő olvasás­ra, zenehallgatásra is. Igaz, még most sem járok sűrűn sem mo­ziba, sem színházba, de a szép- irodalmi művek, s a szórakozta­tó könyviek kárpótolnak. — Lehet, hogy az idei év is kárpótlást jelent majd az ifjú szakmunkások versenyében? — Nagyon remélem, hogy ón is teljes jogú tagként indulhatok társaimmal, hiszen tavaly csak tartalék voltam, mivel a verse­nyen az a négy brigádtag vett részt, akik az idén már túllépik a megszabott korhatárt. De így is nagyon örültem, hogy meg­nyerték az országos versenyt, mivel együtt járt a Mesterszak- munkás cím elnyerése. Ehhez persze más is hozzátartozik. Ér­demes velük akkor is dolgozni, amikor nem kapunk fizetséget. Társadalmi munkában segítettük az elmúlt nyáron a megyei KISZ- bizottság bugaci kulcsosházának kialakítását, de akkor sem ma­radtunk tétlen, amikor óvodákat, iskolákat kellett támogatni. Rosszul esett viszont kezdő szakmunkásként, hogy a ván­dorlókat és a kevésbé jól dol­gozó segédmunkásokat jobban megfizették nálam. Ma már ez­zel nem lenne nagyobb baj, csak a szervezésre és egymás munká­jának megbecsülésére kellene több gondot fordítani. Ha min­denkinek jobb lenne ezáltal a munkahelyi közérzete, akkor nemcsak 20 évesen, lenne — lát­szólag — legszebb a világ. —a —a Városi diáknapok A KISZ Kecskemét Városi Bizottsága 1984. február 13—19. között diáknapokat rendez, amelynek az a célja, hogy a kö­zép- és felsőfokú oktatási intézményekben folyó kulturális életet bemutassa. A városi diáknapokon azok vehetnek részt, akik méltóképpen képviselik iskolájukat valamely művé­szeti ágban. Énekkarok, kamarakórusok nem indulhatnak, ezek 1984. március 23—24-én az Éneklő Ifjúság rendezvé­nyein mutatkozhatnak be. A diáknapokon a szakmunkás- tanulókat és a középiskolásokat, valamint a főiskolásokat külön minősítik. Jelentkezési határidő: 1984. február 3. Je­lentkezni lehet az alábbi kategóriákban, (írásban), melyet a KISZ Kecskemét Városi Bizottságára kell beküldeni. Vers- és prózamondás A versmondók egy klasszikus magyar, egy XX. századi magyar és egy tetszés szerint választott költeménnyel ké­szüljenek. A prózamondók egy műsorszámot választhatnak. A verseny helyszíne: Bányai Júlia Gimnázium (középis­kolásoknak), 623. sz. ISZK (szakmunkástanulóknak). Bábművészet, diákszínpad A diákszínpadok elsősorban a diákokat foglalkoztató té­makörök bemutatására' vállalkozzanak. Műsorválasztásuk során ne feledkezzenek meg a diákéletmód, az egészséges diákhumor bemutatásáról sem. Műsoridő: 20 perc. A ver­seny helyszíne: óvónőképző Intézet. Egyéb kategória Néptánc, balett, artisták, művészi torna, akrobatikus tánc, bűvészek, bohócok, pantomimesek, parodisták, vidám kis­együttesek, diszkó-tánc. Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek. Műsoridő: max. 10 perc. Bemutató he­lye: Katona József Gimnázium. Vokális és hangszeres zene I. Népdal, műdal, opera, klasszikus és kortárs zene, nép­zene és históriás dallamok. Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek, hangszeres szólisták. Bemutató hely­színe: Kodály Zoltán Gimnázium. Vokális és hangszeres zene II. Pop, rock, jazz-zene, sanzon, táncdal, country zene. Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek, hangszeres szólisták. Bemutató helye: Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjú­sági Otthon. Népművészeti stúdió Bács-Kiskun] Békés és Csongrád megye művelődési központjai, karöltve az emlí­tett térségek KISZ-bizottságaival, illetve a Dél-Alföldi Néptánc Tanáccsal, megnyi­totta a fiatalok népművészeti stúdióját ja­nuár 4-én, a szegedi táncegyüttes székhá­zában. A kezdeményezés célja az, hogy lehető­séget teremtsenek a magyar népi hagyo­mányok — a néptánc, a népzene, a népdal, valamint a különféle tárgykészítő népi mesterségek — minél szélesebb körű meg­ismertetésére, elsősorban a középiskolás fiatalok körében. A foglalkozásokra havonta egyszer ke­rül majd sor, amelyek alkalmával külön­féle szaktudósokkal és népművészekkel]^— így gyöngyfűzőkkel, faifaragókkal, ’ pingá- lókkal, bőrdíszművesekkel — találkozhat­nak a résztvevők. Lesz lehetőség arra is, hogy a zenészeik, a népdalénekesek és a táncosok kicseréljék tapasztalataikat. Célként fogalmazták meg a kezdemé­nyezők azt is, hogy a legaktívabb és a leg­tehetségesebb stúdiólátogatók összefogá­sával önálló színpadi művek szülessenek. E darabokat műsorba szerkesztve akarják bemutatni a különféle társadalmi és poli­tikai ünnepek alkalmával, esetleg önálló estéken is. A legértékesebb népművészeti alkotá­sokból kiállításokat szerveznek, amelyek körbejárják majd a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében működő KlSZ-alap- szervezeteket, bizonyítván: a népművésze­teknek nem a divatja, hanem az ideje ér­kezett el 1984-iben. — kj — KONCERT-MÉRLEG Világsztárok jönnek, győznek Amanda Lear varázslatos, Ti­na Turner igazi „tigris”, Johnny Cash ünnepélyes, Carlos Santana boldog, Chick Corea komoly, He­len Schneider ördögi. Hirtelen­jében csak néhány világsztár „jellemzőjét” soroltam fel... Már a névsor is exkluzív, hát n.ég a műsoruk. Az elmúlt esz­tendőkben jó néhány ismert éne­kes, együttes megfordult Buda­pesten, a Sportcsarnok popkat­lanában. Néhány évvel ezelőtt tizenkét hónapra csak 1—2 kon­cert jutott, manapság viszont en­nél sűrűbben „koptatják” a me­nők a budapesti dobogót. Köszö­net illeti a szervezőket — az In- terkoncertet, a Soportcsarnokot, az Országos Rendező Irodát —, hogy elhozzák nekünk kedven­ceinket. örömünk akkor az iga­zi, ha sikerül is jegyet szerezni egy-egy hangversenyre. Amandát tízezrek várták. Jött, győzött. „Párducmimitás ruhája láttán megindul a magánfogadá­sok özöne: van-e alatta valami?” — olvasom a Lapkiadó Vállalat legújabb kiadványában, az Amandától Santanáig címűköny- könyvecskében, melyet Mola György szerkesztett. A kanadai Saga együttes produkciója is telt ház előtt zajlott. Az új hullámos zenészek, a „Beszélő fejek”, vagyis Talking Heads-ék sem úgy mentek haza, hogy rossz emlékeik maradtak volna a ma. gyár közönségről. Óriási érdek­lődés követte a CHIP-fesztívált, ahol az elektronikus zenének ju­tott főszerep, méghozzá olyan előadókkal, mint a Tangerine Dream, és az NSZK-beli Klaus Schulde. Befutott a következő világsztár: Tina Turner. Aki' ezt vallja: „A színpadon szét kell tárni a -lábakat. Még ha a kot­O Az ördögi Heten Schneider. nyeleskedő fotósok rád is '- lanitanak.” A nagy Tináról an­nak idején a Petőfi Népében is megjelent fotó. Széttárt lábak­kal ... Persze sokan — főleg, aki nem a cfobogó közelében ült — inkább a fergeteges koncertre emlékeznek majd vissza. A nosz­talgia jegyében kezdődött egy sorozat, amelynek első vendége volt az angol blues-zenész, az egykori csillag: Alvin Lee. Óit követte volna az Animals, de ez a koncert elmaradt. Nem egé­szen kárpótlásul, de a megle­petés erejével jött a sorban: Da­ve, Dee, Dozy, Beaky, Mick and Tich és a Tremeloes együttes. S ha már noszitalgiázunk: úgy tu­dom, hogy meghívták a Sha- dows-t... Volt még néhány fe­lejthetetlen élmény a Sportcsar­nokban: Manfred Mann és az Earth- Band, Santana, Johnny Cash, a country-sztár. A jazz kedvelőinek Dave Brubeck (zon­gora), Chick Corea (zongora) és Gray Burton (vibrafon). S egy „ismeretlen” énekesnő: Helen Schneider. Az ismeretlenből ked­venc lett, hamar belopta magát a közönség szívébe. Kiváló hang­ja van, s ügyes hangulatteremtő. Carlos Santana azzal búcsúzott a közönségtől, hogy 1984-ben sze­retne ismét találkozni rajongói­val Budapesten. Chick Corea is visszakérdezett beszélgetésünk végén: mikor találkozunk leg­közelebb? Ha kérésüket figye­lembe veszik a rendezők, máris tudok mondani két olyan idei koncertet, amire tízezren bizto­san váltanak jegyet! — borzák — (Somos László felvételei.) O Manfred Mann

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents