Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-04 / 2. szám

1984.- január 4. • PETŐFI NÉPE # 5 VENDÉGÜNK VOLT AMÍG AZ ELŐADÁS ELKEZDŐDIK... Dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője A Jánoshalma—kiserdei tanya­klubban fórumot rendeztek a külterületeken élő lakosság köz- művelődéséről; Az eszmecserén dr. Kormos Sándor, a Művelő­dési ! Minisztérium közművelődé­si főosztályának vezetője a ta­nyai életmód változásáról tartott vitaindítót. — Miért választotta éppen ezt a témát? — Nem foglalkozom életmód- kutatással, de úgy gondoltam, hogy az adott problémát legpon­tosabban ebből a nézőpontból le­het megközelíteni. Vallom ugyan, hogy a leglényegesebb életmód­formáló erő a termelés, de nem­csak termel az ember, hanem lakik is, éli az életét... — Hogyan ítéli meg: az állami irányításban és a kutatásban mi­lyen súlyú a külterületeken élők közművelődésének problémája? — Az előadásra 'készülve meg­döbbenve tapasztaltam, hogy a Népművelési vagy a Művelődés­kutató Intézetben — de említhet­nék másokat is — csak elvetve foglalkoznak ezzel. Sok a kérdő­jel! Nem tudjuk például, hogy a városoktól, falvaktól távol élő emberek életében milyen változá­sok- mentek végbe az elmúlt év­tized alatt. Hogyan változott a világról való fölfogásuk a tömeg­kommunikációs eszközök nagy­arányú elterjedésének hatására? Miként alakította az életmódot a motorizáció vagy a fejlett agro­technika? Pedig, ha elismerjük ezt a településformát, mint ter­melőhelyet — és ez már megtör­tént —, el kell ismernünk lakó­helyként is, ghol például Bács- Kískun megyében több mini száz­ezren próbálnak teljes emberi életet élni. — Hogyan értékeli Bács-Kis- kun eredményeit ezen a terüle­ten? —‘ Régóta ismerem, figyelem a megyét, összehasonlítási alapom is van tehát, az elmúlt évtized fejlődésének megítélésénél. Nagy jelentőségű változások zajlottak le a települések életében, ezen belül a tanyákon. (Az utóbbit ér­zem egyébként arányaiban a leg­nagyobbnak.) Remek kezdemé­nyezések sorozata született itt a tanyaklubtól, a tanyaszínházon át egész eddig az országosan is egyedülálló, de itt már hagyomá­nyos fórumig. Szükséges és hasz­nos ez, mert a tapasztalatok ösz- szefoglalása, a problémák meg­vitatása feléleszti az illetékesek lelki-ismeretét, amit — minden bi­zonnyal — a cselekvés követ majd. Azzal az elhatározással megyek haza, hogy szorgalmaz­nom kell: az országos szervek foglalkozzanak többet ezekkel a kérdésekkel. f. p. j; HELYZETJELENTÉS A BAJAI GANZ-GYÁRBÓL: Mit tudnak az üzemi könyvtárosok? Nem gonoszkodásnak, in­kább dicséretnek szánom, hogy nekem először az tűnt fél, amit nem tudnak, vagy legalábbis csak üggyel- ba-jjal: vendéget fogadni Sok kötet — . és egy* csipetnyi trükk Meglehet persze, hogy ez a ta­pasztalat általános jelenségre vet fényt: mint oly sok helyen, úgy a Ganz Villamossági Művek ba­jai készülékgyárában is túlzsú­folt az üzemi könyvtár. Nem ritkaság azonban, hogy egyik-másik munkahelyen mind­össze pár száznyi kötet teszi ne­hézkessé a mozgást az. egyébként irodának, telefonközpontnak, üze­mi rendelőnek is használt könyv­tárban. A bajai gyár egyébként tekintélyes nagyságú helyiségében viszont mintegy 25 ezer kötettel teremtettek tumultust! És a könyvek mindent elöntő, szoros egymásmellettisége a láto­gatók szapora egymásutániságá­val párosult: szinte kézről kézre adják itt a kilincset... — Ünnep előtt mindig nagy a forgalom — mondja Kátainé Dó­ra Valéria, a könyvtár vezetője. — Gyakori eset ilyenkor, hogy húsz—harminc könyvet kölcsönöz ki valamelyik olvasó. Általában a szocialista brigádok könyvfele­lősei ők. Több éves múltra visz- szatekintő gyakorlat ugyanis, hogy a brigádok teljesítményének értékelésekor ezt is mérlegre te­szik: ki hány könyvet olvasottéi az esztendő folyamán? És higgye el, hogy e-ninál jobb propagandát az irodalomnak kívánni sem le­hetne: eg.y-egy jó könyv körbe jár a kollektívákban. A „dörzsöl­tebb” megbízottak persze tudják már, hegy sokat számít az is-: melyik művet ki veszi kézbe elő­ször — hiszen az olvasottakról nem mindenki tud érdekfeszítő beszámolót adni. Kölcsönzés és batyubál Amíg ezt lejegyzem, félszem­mel a, jövő-menők sürgölődését figyelem, s feltűnik: a bekukkan­tok közül jcnéhányan könyv nél­kül távoznak. A „felfedezésemet”; természetesen nem óhajtom ‘ti­tokban tartani,' ezért amikor az egyik ilyen látogató beteszi ma­ga mögött az ajtót, megkérdezem: ez a hölgy mit keresett? Tamási Petemé könyvtáros vá­laszát érdekesnek találom, ezért aztán huzamosabban elidőzünk a témánál. Ennek lényege: egy idő óita a két,'könyvtárosnő látja el a közművelődési előadó feladatát is. Ok szervezték meg a szüreti bálát, azt követően pedig a vál­lalati fenyőünnepséget, a szil­veszteni batyusbált. Nem kérdezem, hogy ők ma­guk milyen fizetségért végzik ezt az igazán szerteágazó tevékeny­séget, és azt siem, hogy a tombo­lák árusítása, a TJT-előadások és a gSrermekniüéoí'ok '^zei'Ó’ézéSé.a transzparensek rajzolása és a fa­liújságok szerkesztése, na és ter­mészetesen a sok ezres könyvál­lomány gondozása, kölcsönzése mellett jut-e még energiájuk ter- vezgetésre, az évek óta kialakult rutin megújítására? Új igények a láthatáron! Ez utóbbit mégis szóba hoz­ták. Örömmel tapasztalják ugyan­is, hogy az utóbbi időben meg­nőtt az érdeklődés a műszaki könyvek iránt, különösen a mun­kások körében. Olyan megállapí­tás ez, ami bőven ad alkalmat az eltűnődésre, s nem csupán a jö­vőt, de a múltat illetően is. Mert szép dolog, hogy a gyár másfél ezer dolgozója közül minden má­sodik könyvtári ‘tag, de legalább­is feltűnő, hogy a gazdag gyűjte­mény nagyobbik részét kitevő — több mint 12 ezer! — műszaki könyv, iránt eddig eléggé csekély végzettségűek is csak igen ritkán forgolódtak a szaikkönyvektől ros­kadozó polcok között. A változásról Kátainé így be­szél: — Az utóbbi hónapokban egy­más után alakulnak a gazdasági munkaközösségek itt a gyáron belül is. Már több mint tucatnyi működik, s másik tucatnyi meg alakulóban. A gyár vezetői segí­tik őket, mert nagy szükség van iájuk: amióta mindenütt csök­kentek a beruházásra fordítható összegek, a MÁV-nál is megnőtt a régi mozdonyok becsülete, s ez­zel összefüggésben egyre nagyobb az igény a régi gépek felújításá­hoz szükséges alkatrészek iránt, így a nálunk készülő elektromos berendezésekből is egyre többet rendelnek, márpedig ezek egye­dileg gyártott szerkezetek, azaz fölöttébb munkaigényesek. A kereslet növekedésével talán nem is tudnánk lépést tartani a többletmunkát vállaló közösségek nélkül. Mint ahogy ők is nehe­zen boldogulnának a nagyfokú hozzáértést és önálló munkaszer­vezést kínáló szervezeti formá­ban az intenzív szakmai tájéko­zódás nélkül. Ehhez kívánunk mind sokoldalúbb segítséget adni a közeljövőben: bővítjük az ed­dig is eléggé alapos szabványtá­runkat, egy-egy műszaki kérdés szakirodalmából katalógust állí­tunk össze, és a lehetőségek sze­rint megnöveljük a szakfolyóira­tok számát is. Magyarán: igyek­szünk' elérni, hogy a szakpubli- kációkban megtestesülő tudás termelő erővé váljon, | hogy ez mennyivel sikerül gyorsabban a korábbinál — nos, ezt kicsit a mi tudásunk próbájának is érezzük. Káposztás János • Jöjjenek minél többen mozi­ba! Szentgyörgyi Tiborné kiskő­rösi üzemvezető. • A műsorbeosztó munkáján is múlik a siker. Sorbaállunk (vagy nem állunk sorba), kifizetjük a jegy árát, leülünk a helyünkre és várjuk, hogy elsötétítsék a termet, megkezdődhessék a vetítés. Eszünkbe sem jut, hogy előtte, utána és közben hány ember együttműködése szükséges ahhoz, hogy azt a filmet nézzük meg, amelyiket kiplakátol- ták... Most azokról készítettünk arcképvázlatot, akik a háttérben dolgoznak, értünk, mozirajongó­kért ... Arcképvázlat mozisokról A műsorbeosztó Törékeny fekete asszony Mé­száros József né Köves Éva. Mun­kája rendkívüli figyelmet, pon­tosságot igényel, hiszen a megyei Moziüzemi Vállalat százhúsz mo­zijának műsorát ő tervezi meg, ő dönti el, hogy az adott hónapban a forgalomban levő mintegy hat­száz filmet hol, mikor vetítsék. Természetesen ismeri a filmek alkotóit, a mű tartalmát, a helyi közönség igényét, no meg az autóbuszok, vonatok csatlakozá­sának rendjét is. Első hallásra ennyi igénynek eleget tenni §zinte lehetetlen. Munkáját mégis minden munka­társa dicséri, hiszen a filmek késedelmes szállításából adódó előadás-elmaradások ezrelékben fejezhetők ki. — Valóban minden filmet is­merek, ezért töltök minden hó­napban három napot Pesten: a legújabb filmekkel ismerkedem. Igyekszem a legjobb munkakap­csolatot kialakítani ^jizemye­zetőkkeL fjgyeßmÖe . ^ewut-kC'. vánságáí'ícál. Éeíaaut tuctoiíC bogy Kecskeméten különösen nagy si­kerre számíthatnak a japán mek. De tudom, hol szeretik a kalandfilmet, hol igénylik Bei- mondót. hol érdemes filmmúzeu­mot, stúdiómozit csinálni..., mert végül is ebből élünk! A ta­valyi nézőszámunk négymillió körül aiakulK. Sikerfilm? Az elmúlt években egyértelműn a Ben Húr volt a leglátogatottabb. Megyénkben csaknem százezren nézték meg. És siker minden tudományos­fantasztikus film a fiatalok kö­rében. A .gyerekek a mesét, meg a kalandíilmet szeretik. örülök, hogy kolléganőm, Budai Ferencné kecskeméti üzemvezető „■kitalálta” az Otthon mozi dél­előtti vetítéseit. Ilyen látogatott­ságra magunk sem számítottunk. — Hogyan lesz valaki músor- beosztó? — Cseppet sem véletlenül. Ta­nítóképző Főiskolát végeztem Debrecenben, népművelő-könyv­táros szakon. Oda már azért men­tem. mert középiskolásként a népművelés iránti érdeklődése­met felkeltette tanárom. Tapasz- tóné Perlaki Magdolna. Debre­cenben dolgoztam a MOKÉP- nél. kiváló, tapasztalt kollégák mellett, sokat tanultam tőlük. Néhány éve hazajöttem, és ter­mészetesen mozis akartam len­ni .. . , ai :32äT!SJ[ßgI'OSZ ,.é Szgretem ,ezt,-a munkát, mert hiszek az emberek ízlésének fdrj málhatóságában, és remélem, hogy ehhez hozzájárulhatok. A mozigépész A bajai Uránia moziban Majer Péter, közreműködésésével kezdő­dik a „varázslat”... A varázs­lat, aminek kisfiúként került ha. talmába, és benne él immár har­minc éve. — A mozis szakmába én be­les zülettem — mondja. — Apám Csávolyon 1941-től vetített min­den szombaton és vasárnap. ÉS minden előadáson ott voltam! Hogy akkor mit szeretett a kö­zönség? Most vetítettem a film­klubban a híres Latabár-filmet, az Egy szoknya, egy nadrágot, aminek kirobbanó sikere volt. Hozzáteszem: most is. Merít az emberek szeretnek nevetni! Apám azt akarta, hogy valami „rendes” szakmám legyen, ezért a Bajai Állami Gazdaságba men­tem dolgozni. De csak néhány hónapig bírtam mozi nélkül. A képesítésemet Pesten sze. reztem meg. A maiakhoz képest nehézkes gépekkel dolgoztunk. Most meg én is oktatom a leen­dő gépészeket. Tulajdonképpen azon a helyen állok, ahol har­minc évvel ezelőtt elkezdtem a vetítést. A filpnet mindig. nézem, ’akárhanyádszor pereg élottém. És azt hiszem, úgy vagyok, mint á borisszák: nincs rossz bor. csak jó. meg jobb. Hát én így találok minden filmben valami szépet. Havonta hetven filmet vetítek le. Jobban szeretek telt házzal dolgozni, mint néhány nézőnek, bár a fizetésemet ez nem befolyá­solja. Az üzemvezető — Amikor felajánlották, hogy legyek a kiskőrösi mozi vezetője, csak halvány elképzeléseim vol­tak az itt folyó munkáról. Ugyan­is képzettségem szerint élelmi­szeripari technikus vagyok. Aztán elkezdtem töprengeni: ebben a munkában rengeteg le­hetőség van, hiszen ide az em­berek szórakozni jönnek. És eszembe jutott egy csomó ötlet, amivel az óvodástól a nyugdíja­sig mindenkit be lehet szoktatni a moziba. Abból indultam ki, hogy miénk a megye legszébb mozija. (!) Fel. kerestem tehát minden üzemet, szövetkezetei, iskolákban a film­felelős pedagógust. Elmondtam, hogy «milyen sorozatokat tudnánk szervezni, milyen időpontokban. Mit tagadjam? Volt ahonnan el­küldték. De oda én visszamen­tem! És lassan beindult a dolog. Az alapműsoron kívül most nyoflc különböző speciális műsorunk van. A legújabb a gyermekeknek szánt archív filmklub, amire va­sárnap délután várjuk a kicsi­nyeket. Szentgyörgyi Tibornéból árad a .tenniakarás, az ügyszeretet. Valóban ilyen egyszerű lenne ez a munka? — Hát nem éppen. A moziban kilencen dolgozunk egymásra- utaltan, egyetértésben. A mun­kámat segíti a férjem is. Az üzemvezetés egész embert ’ "kí­ván, «mert volt. már országúton elakadt film. amiért stoppal men. tem. és javítottunk gépet a Fü- löpszálláson lakó műszaki ellen­őr telefonon adott utasításai alapján. De mindezt lényegtelen­nek érzem. A fontos az. hogy a megjelölt időben, teit nézőtér eiőtt fennakadás nélkül vetíthes­sük le a filmet. Selmeci Katalin JORDAN POPOV: Mellszobor Az ötszáznyolcas számú szobában leendő tudomá. nyos munkatársak versengtek. Az egyetlen betölthető helyért hatan küzdöttek. Matraskov professzor pártiogoltja már az első perc­ben elkezdett írni. mindössze kétezer állt meg, de ek­kor is csak papírt kért, és amikor kifogyott a kék toll­betétje, .pirossal folytatta. Szirenarov docens pártiogoltja. egy hatalmas ter­metű,, pörsenéses arcú fiatalember, miután másfél órán keresztül összpontosított, teleírt egy oldalt, és mély gondolatokba merült. Njagolova tudományos főmunkatárs pártiogoltja, egy sápadt arcú lány. elszívott néhány cigarettát, ap­ró. határozatlan betűkkel telerótt néhány lapot, és többször kiment a toalettre. Kartagenszki akadémikus pártfogoltja, egy fiatal, dundi hölgy, aki úgy ki volt festve, mintha a tévében szerepelne, szüntelenül táskájában kotorászott és fúr. csa alakú, ködös rendeltetésű kis tárgyakat húzkodott elő. Krosanov professzor pártfogoltja, egy alacsony, zö­mök fiatalember, kinek öltönyén még látszottak a kré­tanyomok, szüntelenül fésákelődött, és quaestorának dorgáló tekintete ellenére ujjaival dobolászott. A hatodik jelölt ‘teljesen ismeretlen volt. és élénk kommentárok kereszttüzébe került. Először is, min­denki kizárta annak lehetőségét, hogy nem akárki pártfogoltja, hiszen a versenyvizsgákon évek hosszú sora óta csak protekciósok jelennek meg. Másodszor, azt. is elvetették, hogy a kérdéses quaestor nem egy, hanem kát jelöltet támogat. Maradt a harmadik lehe­tőség: a hatodik pályázó különleges ajánlóval rendel­kezik. Na de ki pártfogolja? Ezen töprengett a vizsgáztató bizottság, miközben a dolgozatok bírálatához fogott. A pályaművek, általá­ban véve igen közepesek, mondhatni sablonosak vol­tak. Csak a titokzatos pártfogolt munkája tűnt ki. Minden tekintetben pontos volt, stílusa tudományos, érvelése megalapozott. — Tudtam én hogy kivételes efnber! — sóhajtott fel a bizottság elnöke, és gúnyosan fölnevetett. — Csak az utca embere tud dolgozatában megfontolt tudós­ként viselkedni., és képes arra. hogy ne említse az in. tézét igazgatójának, helyetteseinek és a bizottság tag­jainak nevét. — Écce homo! — mondta ?z ablak előtt állva Ste- rev. a bizottság egyik tagja. — Lent ül a kertben és vár. Olyan, mint egy mellszobor. — Az ismeretlen pártfogolt mellszobra :— tört elő a kacagás a bizottság elnökéből, .aki annyira nevetett saját tréfáján, hogy a végén sírva fakadt. A kiválasztottat a többi öt között kellett keresni. (Fordította: Adamecz Kálmán) ' KÉPERNYŐ Ismét... Ember, küzdj és bízva bízzál, hirdet­te kimondatlanul is az egyik legszebb Vitray-műsor, a kedd este sugárzott Is­mét ... Bízzál, próbálj segíteni maga­don, másokon: ez az élet értelme. Hass, alkoss, -még ha a legtisztább szándékot is megcsúfolják emberi gyarlóságok, még ha a 'legáldozatosabb erőfeszítések sem mentesítenek a tragédiától. A cse­lekvés ugyanis több az eredménynél* a tiszta lelkiismeret fontosabb a siker, nél, a „megcselekedtem, amit megköve­telt a haza” (a család, a közösség, a hivatás) a vállalt ügy kimenetelénél. A görög sorstragédiákhoz hasonlóan hatott a mozgásképtelen fiatalember halála. Vastüdőhöz pányvázva is köve­telte helyét az emberi világban. Akkor mondta föl szervezete a szolgálatot, amikor könnyebbedni látszott sorsa. A légtornászpár szétválása sokakat meglkönnyeztetett. A csodatevő nyilvá. nosság vágyaik magasába röpített két rokonszenves fiatalt. A biztos megél­hetést. a szokott környezetet hagyták ott a csillogó holnapért, egyéniségük kiteljesítéséért. Tudták: fönt a cir- kuszk.upola magasában csak akkor bol_ dogulhatnak. ha föltétlenül megbíznak egymásban. Micsoda gyakorlott makacs vágy ment és kockáztat két életet” — róluk is írhatta volna Garai Gábor. És mégsem sikerült! Szétváltak útjaik. Nem sikerült a nagy mutatvány. Ki fe­lelős biisorsukért? Szilveszter Tisztelettel jelentem: a tévé szil­vesztere még mindig közügy. — Mit várhatunk? — kérdezte aggo­dalmas reménykedéssel kollégám 1933 utolsó munkanapján. Furcsán, a nem­törődöm embereket megillető pillantá­sokkal hagyott ott. amikor tanácsta­lanságom kifejezésére széttártam ke­zeimet. Éreztem munkatársam nehez­telését: „Megfordulsz néha-néha a Sza­badság térj palotában és mégsem fülel­ted ki. hogy mit tartogat számunkra a varázsdoboz.” Mentve a menthetőt. ki_ böktem. Ló is lesz a Vigadóban, most varrják 1 topogóit. Bárcsak, hallgattam volna. Itt állok 1984 második napján és be kell valla­nom: tévedtem. Ló nélkül szilveszte­reztünk. Mi történhetett? Többet ígért valamelyik-gebines a pacinak, mint amennyinek kifizetését a szigorú tévés költségvetés engedélyezte? Az is lehet­séges, hogy a takarító néni nem vállal­ta? A szerződésben nincs bent. hogy négylábú után is — hogyan is mond­jam — rendet tegyen. Lattanul mág- csak elmegy az évvégi műsor, de ők •bezárhatják a boltot takarító nélkül. Azt már elképzelni sémi tudom, hogy hová repült Sas? Netán úgy gondolták a szerkesztők: énekes „sas(s)”-bál egy is elég. A Macskák teljes számban meg­jelentek, volt kutya, egér: végül is nem volt hiány állatokban. Humorban sem. bár a Szuperbolának nem tett jót a műsorcsere. Az előze­tesben ugyanis még az Üdvözlet a ten­gerpartról előtt szerepelt a Parabola szilveszteri különkiadása. Nekem tet­szett Árkus József képes csevegése, ám a keretjáték többet ígért A pergő rit­musú angol burleszkfilm hahotái után ezért is érződött kicsit vontatottnak az önkritikus szatíra. Régen nevettem olyan jóízűen, mint Az őrnagy és A fia. A szőke és a többiek tengerparti kalandjain. Az óév utolsó műsora teljesítette ígé­retét: vidám is volt. zenés is volt, gála is volt. A kevésbé sikerült számok könnyedén tovagördültek a jókedv hul­lámain. Jól tették, hogy kimozdultak a zárt stúdiókból. A Vigadó szép környe­zete. bennfentes (olykor túl bennfentes) közönsége a képernyők előtt ülőket is földerítette. A jókedv ragadós! És Bu­dapest gyönyörű! Külön köszönet a Táncházért! Nem ‘történt hát lóyátehetétlen hiba a paci távolmaradásával. Szeretném, ha a Vitray-sorozat címével kezdhetném a jövőre esedékes szilveszteri- tévé-kri­tikát: Ismét kellemesen szórakoztatott. Még annyit: a szerkesztőségbe siet­ve megállítottak az utcán. * — Já.j lesz magának, ha rosszat ír a szombat éjszakai műsorról. — Ki kell találnom, hagy mit hir­detnek a kecskeméti hahgyabetűs Mit? Hol? Mikor? plakátokon? — Rosszabb! Minden nap meg kell néznie a vasárnap érti FantomaSL Heltai Nándor ® Harminc esztendeje áll a vetítőgép mellett Majer Péter.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents