Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-18 / 14. szám

1984. Január IS. • PETŐFI NÉPE • • Kísérletező pedagógust»MÜH • Az elmélyülteti „dolgozó” gyerekeknek eszük ágában sincs rendetlenkedni... Minden gya­korló szülő tudja, elmúlt már az az idő, mikor az óvo­dáiban bárgyú kis dalokra, oktatgató ver­sekre tanítot­ták az aprósá­gokat. Az is­kola megvál­tozott követel­ményeihez ru­galmasan al­kalmazkodott a legkisebbek nevelési intéz­ménye is. Per­sze WalHotitunk már olyanról, ahol átestek a ló túlsó olda­lára: füzete­ket vezettek be, házi feladato­kat adtak az óvónők. Ez legalább olyan súlyos hiba, mint nem ki­használni min­den lehetősé­get, amely az óvodai neve­lésiben rejlik. Csak a legfon­tosabbról nem szabad soha el­feledkezni : mindig, min­dent a gyere­kek életkori, sajátosságait figyelembe véve kell alkalmazni. Ezeket a — jelenleg feltárat­lan, kibaszna latlla n — lehetősé­geket kutatja két éve, egy kecs­keméti pedagóguscsoport. Kísér­letük az ábrázolás körében vizs­gálja azokat az eljárásokat, ame­lyek előkészítik, mintegy előle­gezik az iskolakezdés sikerét. Nem csupán íráselőkészítés A kísérlet egyik szakmai ve­zetője Szappanos István, a Kecs­keméti Óvónőképző Intézet rajzi szakcsoportjának docense. — Mi a kísérlet célja? — A differenciált mozgások fejlesztése, ami távlatokban: az iskolára való felkészítést célozza. — Tehat íráselőkészítés? — kerülni akarjuk' a direkt betűélemek oktatását. A feladat­körök szervesen kapcsolódnak az óvodai ábrázoláshoz, de meg­jelennek az anyagban feladatlap jellegű sorozatok is. Ezek nehe­zebb voltát figyelemfelhívó, kedvcsináló előkészítéssel ellen­súlyozni tudjuk. Véleményünk szerint, ha az óvoda középső cso­portjától kezdve gondosan, terve­zett szakmódszertani anyagot vé­geztetünk, akkor megteremthet­jük az alapját a jó ritmusú, gör­dülékeny írásnak. De a motívum- váltások, ritmizáló feladatok se­gítik a gondolkodást, a memória fejlődését is. — A részeredmények igazol­ták már ezt? — Egy éve foglalkozunk ezek­kel a — most nagycsoportos — gyerekekkel. A tervezésnél felté­telezett személyiségfejlődés — el­sősorban a pszichés folyamatok: észlelés, képzelet, akaríat — már a középsős kísérlet után, fejlődést mutat. Figyelemmel kísérünk ugyanis párhuzamosan egy kont­rollcsoportot is, akik a normál óvodai foglalkoztatásban, vesznek részt. — Az tehát már biztos: előny­nyel indulnak az iskdlába ezek a• „kísérleti" gyerekeik. De tott va­jon megtartják-e, tudják-e hasz­nosítani ezt az (előnyt? — Ezt is megpróbáljuk követ­ni. Kísérletünk tulajdonképpen a második osztály befejeztével és értékelésével ér véget. Ehhez persze az ig szükséges, hogy több, az óvodai vizsgálatban részt vett gyermek kerüljön azonos osztály­ba. Ebbeú‘ a szülők és tanítók se­gítségére is számítunk. „Csak” játék Szórakaténusz játszóház, pén­tek reggel nyolc,óra. Itt. és hét­ről hétre ebben az időpontban tartja a’ foglalkozásokat Benda Tivadarné, a Hosszú utcai óvoda óvóhője. Innen érkeznek a gye­rekek fs. Hullámvonailban a szék- akadályok” között, egy „tekergős” dalt énekelve vonulnak az előté­ren keresztül a szakterembe. Jó- kedvűek és kíváncsiak: ma mit játszunk? A hatalmas falitükrön zsírkré­tával rajzolt jelék: „csésze” tal­pon és fordítva — de hát ez egy hullámvonal! — egyenként és párban, majd úgy egymás mellé rakva, hogy a soron következőt felrajzolná bizony már komojy gondolkodást igényel egy ötéves gyermektől. Hittem én. A magas­ba röppenő kezek azonban más­ról tanúskodnak. Bár nem min­den jelentkező megoldása1 helyes, jelentős eredmény az is, hogy — mint az óvónőtől megtudtam —, a legjobban kalimpáló kisfiú egy évvel ezelőtt alig mert megszó­lalni ... De végül1 kialakul a ra­finált csésze-sor fis. Játékos ujj­gyakorlat, m>ajd a krumplidúc használatának szóbeli felidézése után ki-ki a saját rajzlapján megkezdett sorozat folytatásához fog. Van, aki ezt is elrontja, de Új lapot kér és kap. Az elmé­lyül ten „dolgozó” gyerekéknek eszük ágában sincs rendetlenked­ni, felugrálni az asztal mellől, A foglalkozás végén mindenki egyén; fantáziájára hagyatkozva alkothat valamit az adott csésze- motívuanlból. Szebbnél szebb vi­rágok születnek, egy fiú — fel­nőtt szemmel elmosódott maszat- nak tűnő — békájára a legbüsz­kébb. Csökkenteni a feszültséget A foglalkozások jegyzőkönyvét — a gyerekek legapróbb meg­nyilatkozásaira is figyelve — Beerné Sánta Magdolna, az óvó­nőképző adjunktusa vezeti. — Hogyan szereznek ,majd tu­domást a pedagógusok a kísérlet eredményéről? — Továbbképzések során, az óvodapedagógiai nyári egyetemen és a majd1 megjelenő, összegző publikációnkból, amihez még ki­adót kell találnunk. — Megreformálhatja-e ez az egész óvodai vizuális nevelést? — Nem, hiszen a jelenleg is el­fogadott módszereket, techniká­kat alkalmazzuk mi is, bizonyos témaköröket, feladatokat kiemel­ve, hangsúlyozva. — Az óvodai és az iskolai kö­vetélmények összehangolására jó lehetőséget nyújthat ez 1a most beindult integrált (képzés is... — Igen. a hároméves tagoza­ton végzők a 3—10 éves gyerme­kek nevelésének teljes folyama­tát átlátják. Ezzel talán csökken az a feszültség, ami jelenleg még megvan a két intézmény között, és ha elterjed ez a képzés, az sem fordulhat elő, hogy a gyerek sikertelenségét az óvodai köve­telményeket isimerő tanítónő azzíal magyarázza; mert nem ké­szítették fel jól az óvodában ... Mondhatnánk erre. minek ter­helik agyon már a szegény óvo­dást is, akinek legfőbb tevékeny­sége mégis a játék. De á kísér­letező pedagógusok mellett síól, hogy a gyerekek észre sem ve­szik. hogy ők egy vizsgálatban vesznek részt, ők valóban „csak” játszanak ... Emellett meggyőző­désem. ha az életkor szerint so­ron következő oktatási intézmé­nyek akkora hangsúlyt fektetné­nek oktatásuk, képzésük tökéle­tesítésére. mint azt az óvoda ber­keiben teszik, nem lennének nyolc osztályt végzett fél-analfa­béták és szakmájukhoz csak ko- nyító, félművelt diplomások ... Szabó Klára KÉPERNYŐ Leszúrt Rittberger Legutóbb a gondolkodni tanító tévéről írtam. Szóltam már a nézni tanító műsorokról. Jaj len-1 ne a képernyő előtt ülőknek, ha a nemes célzatú okítás, eligazítás, a kimondottan e célokból készí­tett műsorokra korlátozódna. Mérgesen lekapcsolnánk a készü­lékét a harsány, a tolakodó taní­tási szándék érzékelésekor! Meg­köszönnénk azonban a szíves fi­gyelemfelkeltést. az először csak gyakorlottabb szemmel fölfedez­hető szépség, érdekesség „felve­zetését”, előzetes bemutatását, ,a szükséges ismeretek szinte észre­vétlen, oldott közlését, továbbítá­sát. 1 A magyar televízió hőskorsza­ka és őskorszaka azt hiszem ösz- szekaposolódott a műkorcsolya- versenyek közvetítésével. Ez a műsortípus vándoroltatta a tele­vízió-tulajdonos családokhoz a szomszédokat, nagyimamától uno­káiig. Mindenki úgy érezte a szikrázó, libegő álomvilág láttán, hogy valamilyen varázsfáinak a tanúja; olyan mutatványnak, amelyet csak az a furcsa csodaszerkezet tud produkál­ni. Lassan hozzászoktunk. Talán .akkor sem szomszéddl- nánk már egy-egy korcsolya- gála kedvéért, ha nem tartoznia szinte minden csöládi otthonhoz egy Videoton, egy Oreitta vagy Orio n .., Volt, aki már egyenesen sokall­ta az elmúlt heti közvetítéseiket. Bűn lett volna egyetlen percet is elmulasztani a nagyszerűen ren­dezett és technikailag jól közve­tített versenyekből! Ügy látszik, hogy a háttér-rádiózás után ki­alakul a háttér-tévénézés. Olvasgat az ember, rácsodálkozik a kép­ernyőre, azután csak két-három kűr ütán tér vissza az olvasni­valóhoz, amíg egy nagy.név, a lel­kendező riporter, a felcsSattanÖ taps ismét a televízióhoz vonzza. Magam is így nézegettem a bu­dapesti sportcsarnok gyönyörűsé­geit Elképzelhető: elszalasztot­tam néhány megjegyzést. Mivel buzgó tévénéző islmerősejm kö­rében sincs halvány sejtelme sen­kinek aPról, hogy mi is az a dup­la Axel, a leszúrt Rittberger megalkdsetudommondanihogymi- csoda ugrás. Gyulai István, fcöny- nyed, kellemesen csevegő modo­rában szorgalmasan tudósított a bájos ifjú hölgyek és a deli ifjak szívbéli ügyeiről. A légyottokról is megengedett egy-egy célzást, de mintha az — elismerem — olykor igéző látvány elterelte vol­na a figyelmét a gyakorlatokról. Számtalanszor hallottuk ugyan az előbb említett szakkifejezése­ket, olykor a kűr ritmusáról is mondott érdekeseket, nem saj­nálta tőlünk a korcsolyaitörténeti adatokat. (Gondolom alaposan fölkészült, az eligazító segédle­tekből is sok mindent megtudha­tott. mégis bámulatos a hozzáér­tése.) Csak éppen arról feledke­zett meg, hogy az általa használt, az általa jól ismert megnevezések honfitársaink túlnyomó többsége számára semmit sem mondának. Még akkor sem tudnám elma­gyarázni, hogy mi az a négyfor- gásos Toeloop, ha rögvest öt tál ’sóslkát kellene bekebeleznem. Márpedig a ráismerés öröme az élményszerzés, a beavatottság egyik tényezője. Többet ad szamomra a közve­títés, ha magam is — a, riporter­rel, a zsűrivel egy időben — a hozzáértés öntudatával próbálom minősíteni a látottakat. Egy-ket­tőre itt a téli olimpia. Jó lenne, ha olykor szemléletesebb, követ­hetőbb leírást kapnánk a mind bonyolultabb ugráskombináciok- ról. Jó néhány kiadást értek meg a különféle „miért szép” könyvek. Árnyalatnyi finomságokra, mes­terségbeli bravúrokra: az elgon­dolás és a kivitelezés harmóniá­ját megteremtő megoldásokra hívták fel a szerzők figyelmét. Egy művészi, egy több mint tö­kéletes dupla Axel is lehet olyan szép, mint egy gyönyörű festmény, fölkavaró vers, káprázatos gól... A sajtó, a rádió, a televízió he­tente ismétli: tanuljunk idegen nyelveket. Végre a magyar kép­ernyőkön is olvasható: „Willkom­men in der DDR”, azaz Üdvözöl­jük az NpK-ban. Hangosan tap­solnánk, ha nem tudnánk: szám­talan • családi háborút robbanthat ki a műsorszerkesztés ügyetlen­sége. Ott ül az egész család a kép­ernyő előtt, még akkor is ha ne­tán kisbabák hullanának az ég­ből. Ki vállalja a német nyelv­lecke megtekintésének a kedvéért az idillikus családi együttlét szét- rombolását? A nyelvtanfolyamot ugyanis szombaton 19.40 órás kez­dettel sugározzák. A Hoki-sulit természetesen vasárnap délelőtt, mivel nálunk nincsenek jégpá­lyák, hiányoznak g szükséges kel­lékek. Az igazolt versenyzők száma még hosszú-hosszú ideig három­jegyű számmal kifejezhető. Né­metül e pillanatban is több tíz­ezren tanulnának. Heltai Nándor IFJÚSÁG ÉS SZÓRAKOZÁS II m Emberformáló Nem is könnyű a szórako­zás helyét kijelölni az emberi tevékenységek rendszerében. A J! legtöbb igyekezet arra irá­■g§ nyuíl hogy a szórakozást mi­nél élesebben elkülönítsük a ’ munkától, mondván: a szabad időnek az a leginkább szabad része, amelyet ezzel a csak Éj szubjektív választásoknak alá­■ vetett foglalatossággal töltünk. Az ember a munkájában azon­ban nemcsak a fenntartásához szükséges javakat termeli i meg, hanem emberi viszonyait is. A munkában alapozódik meg, dől el a szórakozás mi- ji lyensége, minősége is. Ezért 11 képtelenség' elszigetelt, társa­dalmi összefüggés-renSszeré- || tői elszakított vizsgálata. Többek között ezért siker­telenek azok a kísérletek, amelyek mintegy önmagában akarják megjavítani a fiatal korosztályok szórakoztatását. Sajtóviták és határozatok szól­nak arról, hogy most már el­odázhatatlan az ifjúság szóra­kozásának, szórakoztatásának radikális megújítása. Nagy­részük a jelenségek szintjénél nem hatol mélyebbre. Az per­sze nem véletlen, hogy nem a középkorúak vagy az idősek hasonló problémáit tűzik na­pirendre. A felnövekvő nem­zedékek életében ugyanis ki­tüntetett szerepe, van a szó- fjf rakozásnak, és feltűnővé, ké­nyelmetlenné válik, ha össze­kapcsolódik azokkal a szélső­séges, sokszor zajos és agresz- szív formákkal, amelyek ter- ;J jedésének naponta tanúi lehe­SJ tünk. Eltűntek a csövesek, he­lyüket a punkok, a rockerek if foglalták el, az új hullámos zenekarok követői és a ki tud­ja még miféle ellenkulturális magok körül szerveződő cso­portok. Jelenlétük tagadhatat­lan — és kényelmetlen. Ott vannak az aluljárókban, a parkokban, a művelődési há­zak előtereiben hangos zené­ül jüfckel, feltűnő viseletűkkel szemet szúrva, és agresszió­jukkal ellenkező előjelű, de ugyanolyan minőségű agresz- sziót kiváltva az idősebbek nagy részéből. Az ifjúság szórakozása — mint ahogy az ifjúság egésze — , nem azonos néhány zene­kar köré szerveződő, pár száz vagy ezer gyerek szórakozási szokásaival, ók szélsőséges formákban csak reprezentál­ják azt a folyamatot, amely­nek megismerését, megértésiét nem a szociálisan hátrányos helyzetű, családi kötelékeitől elszakadt kisebbségnél kelle­ne elkezdeni, sokkal inkább az átlagos, iskolába járó, dolgozó fiatalok körében. A szórakozás rétegspecifikus tevékenység. Ahogy nincs egy­séges^ homogén ifjúság, nincs, nem is lehet egységes szóra­kozási forma és szokásrendszer sem. Ezért veszélyes, tévútra vivő a fiatalság szórakozását azonosítani egy-egy rétegével, vagy csoportjával. És ezért nem szabad minduntalan egy­bekapcsolni a könnyű jelzővel, s mint afféle felesleges dolgot, a kereskedelmi vállalkozások prédájává tenni. Magyarországon is egyre professzionálisabbá kezd vál­ni a show-business. Komoly anyagi érdekeltségek feksze­nek a rockzenében, az ezzel kapcsolatos lemezkiadásban és koncertszervezésbén. De ugyanezek az elemek megje­lennek a reklámban, a propa­gandában is. Az ezzel össze­függő tevékenységnek nemcsak a munkaerő újratermelésében van fontos funkciója, hanem abban is, hogy eszméket, 'ma­gatartásmintákat, emberi vi­szonyokat közvetítsen. És ezen a ponton már igazán van mit vizsgálni a józannak nevezett többség körében. Az első szem­betűnő jel a szórakozási for­mák és tartalmak konzerva­tivizmusa. Változatlanul to­vábbélnek a már félévszázada kialakult slágerminták, 1 még szerep akkor is, ha a korszerűség je­gyében hangzásuk, előadás­módjuk átvette a legújabb kor divatjait. Érdekes és tanulsá­gos összehasonlítani a ma di­vatos dalok szövegeit egy né­hány évtizeddel ezelőtti válo­gatás. „verseivel”. Nem csak a slágeres fordulatok hasonlósá­ga a megdöbbentő, a szellem azonossága is. A szórakoztató ipar ma is azokat a szövegeket tartja terjesztésre érdemesnek, amelyek az önfeledt beletörő­désre, az élet élvezésére, a pil­lanat örömeinek megragadá­sára szólítanak fel. De az édes­kés líra ellen fellépő kőke­ménynek, progresszívnak mu­tatkozó irányzatok sorsa sem sokkal különb. Amint kisza­kadnak saját közegükből, és bekerülnek a szórakoztató ipar vérkeringésébe, jól fésült sza­lon-lázadókká, híveiket meg- nyugtani, leszerelni igyekvők­ké válnak. A legutóbbi Ki, mit, tud? televíziós adásaiban szinte nyomát se Láttuk annak, hogy az utóbbi két évben több ezer új hullámosnak .nevezett ama­tőr együttes alakult és dolgo­zik. Ott voltak viszont a ha­gyományos tánczene, a lefu­tott rock és a nálunk a nép­szerűsége ellenére is idegen country reprezentánsai. A szórakozás nemcsak a . munkaerő újratermelésében tölt be nélkülözhetetlen szere­pet, de ideológiák közvetítésé­re, emberformálásra is alkal­mas. Ezért volna rossz, ha a közművelődés intézményei ar­ra kényszerülnének, hogy a szórakoztatással, kiváltképpen a fiatalság szórakoztatásával biztosítsák a művelődési, ön­művelődési programok költsé­geit. Ha a szórakoztató ren­dezvényektől megvonjuk a do­tációt, óhatatlanul teret nyer annak legolcsóbb, legkommer- szebb vonulata. Ez esetben a jövő sejthető. ■ P. Sz. F. BÁCS-KISKUN MEGYEI MŰEMLÉKEK A bajai hangversenyterem Az észak— déli nyomvo- nalú Szabadság útja a Sugovi- ca-parti város emlékeikben egyik leggaz­dagabb utcája. Egy korábbi, a most érvényes­nél bövehb nyilvántartás tíz épületét vélte szüksé­gesnek meg­említeni. Lényegében a múlt század végére alakult ki mai formá­jában. Major Máté kisdiák­ként jól meg­figyelte a vál­tozó szélességű — akkoriban Erzsébet ki­rálynéról el­nevezett — ut­ca nyüzsgő életét. Az Egy gyerekkor és egy kisváros regényében ol­vashatunk a Reich Farkas Fiai cég galé­riás, fémüveg szerkezetes megvilágítású. Baján, „a kor legnagyobb és legelőkelőbb ilyen rendel­tetésű” kelme- áru-keredke- désérői. az el­ső helyi moziról), a Bajai Keres­kedelmi és Ipariban, k emeletes épületéről, a görögkeleti, szerb hitközség emeletes épületéről. A Batthyány utca sarkán álló leromlott épület már nincs a műemlék-nyilvántartásban. A ko­rábbi felmérés is megállapította: „az emeletes lakóház Szabadság útja felőli, 11 • tengelyes homlok­zatót átfaiazás,okkal elrontották. A Batthyány utcai kapubejárat és a homlokzat jobbam megőrizte eredeti állapotát: A városi tanács tájékoztatása szerint 1985-ben renoválják az értékes épületet.) Helyén — a tudós író szerint — hajdanán egy gazdag szerb ke­reskedő háza állt. Az. üzletmenet javulását és az égiek . segítségét remélte az udvarán építtetett kápolnától. A romló épületet 1972-ben vásárolta meg a városi tanács és kezdte meg Jávor Lász­ló irányításával műemléki hely­reállítását. Általában sikerült az eredeti állapotot megőrizni, illet­ve visszaállítani. Csupán a bejá­rati ajtó áthelyezése vált elkerül­hetetlenné. Üj lépcsősor vezet az egytormyos barokk templomhoz. A pillérekkel tagolt épület tiz esztendeje hangversenyteremként szolgálja Baját. A középütt eny­hén kiemelt falsdkok, a jó rit­musban elhelyezett ablakok össz- játéka kellemes hatású. „Valósá­gos ékszerdoboz”, mondják a helybeliek és a turisták: joggal. Szabadtéri sírkőmúzeumot ala­kítottak ki Kőhegyi Mihály irá­nyításával a templom környékén feltárt temető legrégibb sírkö­veiből. A gondosan kialakított környe­zetű műemléképület szépsége is /Sürgeti a már említett sarokház felújítását, hiszen még a nagy tűzvészt is átvészelte: 1830 és 1840 között építették. —i —r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents