Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

1984. janu&r SI. • PETŐFI NÉPE • f FALUGYŰLÉS KUNSZENTMIKLÓSON WÉtiKRBKM A fejlődés záloga az összefogás 1 Noha a négyszázvalabány sze­mélyes mozi zsúfolásig megtelt, a szót kérni szándékozók eleinte mintha kissé bátortalanok, lettek volna. (Talán a városi jogú nagy­községi rang feszélyezte őket?) Később aztán minden megválto­zott. hozzászólót hozzászóló kö­vetett: az elnökségi asztal túlol­dalán illőket nem számítva, ti­zennégyen mondtak véleményt, kéritek, kifogásoltak, javasoltak valamit; ­Bognár László tanácselnök be­számolójából ide kívánkozik, hogy a nevelési központ építése jól halad, a 16 tantermet, a 30 ezer kötetes könyvtárat és a 400 személyes kultúrtermet 1985. augusztus 20-ra átadják az épí­tők. Készül az Iparcikk-áruház is: a befejezési határidő 1984. jú­nius 30. Még az idén 33 új la­kásba költözhetnek be a családok a Petcfi-lakótelepen, a.* családi- ház-építőknek pillanatnyilag 70 telket kínálnak, s folytatódik a gázprogram. Szeptember végére készen lesznek az orvosi, laká­sok, október végétől pedig be­tegeket fogad az új szakorvosi rendelő. Még a tavasszal átadják a felújított, rendibehozott Tóth- kúrlát. De vannak gondjai is a nagyközségnek. Az iparcikk-áru­ház befejezéséhez még hiányaik másfél millió, a település köz- tisztasága nem kielégítő, különö­sen a Petőfi-lakótelep környéke elhanyagolt. A jövőben | lakosság fokozottabb összefogására lesz szükség ahhoz, hogy a közösen elhatározott, a közösség javát szogláló célok megvalósulhassa­nak. A hozzászólók sorát Galambos Sándor, az' általános iskola igaz­gatója nyitotta meg. Él-e vajon bennünk a községhez, a Kiskun­sághoz való tartozás érzése? — tette föl a kérdést. — Igen — adott is választ önmagának —. de talán még nem eléggé. íme: városi jogú nagyközség lettünk, s most még inkább azt várjuk, mit ad a tanács, mit juttat a me­gye. De azt még nem tudjuk pon­tosan, hogy mit akarunk tenni, mit fogunk adni mi magunk. Vé­• A VI. ötéves terv legnagyobb kunszentmiklósf beruházása a neve­lési központ. (Pásztor Zoltán felvétele.) gül községszépítő bizottság ala­kítását javasolta. Papp Sándorné, a Sütőipari Vállalat dolgozói nevében kért szót és elmondta, hogy ők igenis tudják, mit kell tenni. A közös­ség évek óta nagyon sok társad alr mi munkát vállal, aktív résztve­vői a „Két napot .Kunszenitimikló- sért” mozgalomnak. Bene János, a nagyközségi párt. bizottság újonnan megválasztott első titkára először üdvözölte ilyen fórumon; a .település lakóit. — Örömmel hallgattam a be­számolónak azokat a részelt, ahol az eredményekről, a megvaló­sult és folyamatban levő fejlesz­tésekről eseti szó — .mondta. — Ám a lakossággal együtt magam is tapasztalom: ahhoz, hogy a vá­rosi rangnak megfeleljünk, sok mindenben kell még előrelépni. Ezután Polgár Sándorné szó­lalt föl. s rámutatott: ha jól meg­fogalmazottak, konkrétak a célok, ha az emberek látják munkájuk, anyagi ráfordításaik eredményét: nem nehéz őket mozgósítani. Ezt a véleményt erősítette meg dr. Molnár István, a Bács-Kis- kun megyei Gabonafprgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója. Kunsze.ntmiklós megyei tanács­tagja is. S a hozzászólások többsége még csak ezután következett! Dr. Molnár Árpád a központi ügyelet bevezetésének tapasztala­tairól. Bírd Károly a sportcsar­nok megépítésének szükségessé­géről beszélt. Izsák Pélné 11 la­kótelepi család nevében kérte a gázbekötések meggyorsítását. ifjú-Vass Ferenc pedig arról ér­deklődött, mikor lesz Kunszent- miküósnak termálvizes fürdője. Bakos Jánosné az úgynevezett Szécsi-telep számára kért boltot, szilárd burkolatú utat. buszjára­tot. Bánfalvi Béla viszont elmond­ta: a lakótelepen élők szívesen tesznek környezetük szebbé téte­le érdekében, ha' ehhez megfele. lő feltételeket teremt a tanács. Tabajdi Imréné az áruellátás fo­gyatékosságait tette szóvá, amire Dobrai József, az áfész elnölke válaszolt. Szó esett még szalbadv idő-park létesítéséről, a község- fejlesztési adóról és arról is. hogy az autóbusz-menetrendek hiá­nyoznak a megállókból. A már említett Szécsi-telep Iáikéi gyer­mekeik számára játszóteret kér­tek. és — hogy ez megvalósul­hasson — társadalmi m-unkát vál­laltak. , Sitkéi Béla A valóság tükrében Hányszor rácsodálkoztunk már egynémely európai országra, ahol, ha a nemzetközi ke­reskedelemben ármozgás történt — magya­rul: egy-egy termék drágult — azt másnap az ottani boltokban máris érzékelték a vásár­lók. Hasonló esetekben itthon később mozdul a fogyasztói ári, amikor a nyugatiak esetleg már a második, harmadik emelésnél tarta­nak. Mi ennek az oka? Több tényezőt lehet felsorakoztatni, közöttük a KGST-n belül, de elsősorban a Szovjetunióval kötött hosz- szabb távú, úgynevezett csúszóár-rend­szerre alapuló kereskedelmi szerződéseket. Ezekben az ötéves világpiaci átlagot veszik figyelembe az árak meghatározásánál. Említ­hető a szocialista állam azon törekvése is. hogy eszközeivel megóvja a lakosságot a hir­telen, váratlan kedvezőtlen hatásoktól. Azonban a kormányzat lehetőségeinek kor­látái vannak, mert a gyarapodásunkat szol­gáló nemzeti jövedelmünk felét a külkeres­kedelemből nyerjük, vagyis a világban tör­ténő ármozgásoknak népgazdaságunkra is nagy a hatásuk. Ahhoz, hogy korszerű, kon­vertálható — minden piacon értékesíthető — árut állítsunk elő, jelentős importot kell fel­használni: gépet, eszközt, alapanyagot. Ezek árai viszont egyre felfelé kúsznak. Gondoljuk végig, mit jelent ez például a sertéshizlalásban. Kezdjük a takarmánynál. A kukoricahibridek vetőmagjának egy ré­szét dollárért vásárolják, illetve a licencet megvéve állítják elő a mezőgazdasági üze­mek. A talajművelő, betakarító gépek, trak- torokf vegyszerek, gyógyszerek jelentős há­nyada ugyancsak konvertibilis valutáért ve­hető meg. A tápok előállításához teljesérté­kű fehérjére is szükség van: szójára, hús- és hallisztre, amit ugyancsak külföldről szerzünk be, főként az amerikai kontinens országaiból. Ha pedig a feldolgozókat, vágóhidakat vesz- szük szemügyre, ott is lépten-nyomon rábuk­kanunk külföldi eredetű gépekre és eszközök­re. És ezek árai is nőnek. Ha viszont, pótolni akarjuk az elfogyott, el­használódott anyagokat, eszközöket, ha bőví­teni és korszerűsíteni is szeretnénk, vagy bi­zonyos esetekben az elért termelési színvona­lat megőrizni, ezért újabb dolgokat kell kül­földről vásárolni, de sajnos már sokkal drá­gábban, mint néhány évvel ezelőtt. A szója­dara világpiaci ára harminc, a halliszté 45 .százalékkal magasabb, mint öt évvel koráb­ban volt. A gázolaj két és félszer kerül ma többe. A termelési költségnövekedést a hazai fo­gyasztói áraik lassan, követik. Bár a felvásár­lási árak változtak, mert ma az élő Hízott ser­tés kilójáért — szerződéses felárral, stb. — 39,50 forintot kap a termelő, míg 1980-ban 30—32 forintot fizettek. Azt is tudja minden­ki — legfőképpen azok, akik télen disznót vág­nak —, hogy amíg kamrába kerül a sertés, súlyának 35—40 százalékát „elveszíti”. A hús­kombinátok 1 üzemek költségei — energia, gé­pek, szállítás — évről évre ugyancsak növe­kednek. Egy-egy feldolgozónak — ha a vágá­si súlyveszteséget és minden egyéb költséget összeadunk — egy kiló disznóhús 81 forint­jába kerül. De ez nem színhús, benne van a fej, a szalonna, a csontok... A fogyasztói árak úgy alakultak, hogy a sertéshús min­den kilójához az állam 15—17 forintot hozzá­tett — természetesen differenciáltan, mert az említett adat csontoshúsra vonatkozik —, ami 28 százalékos ártámogatást jelent. A marha­húsnál ez még több, kilónként átlagosan 35 százalék körüli. Mindig is foglalkoztatta a gazdasági szak­értőket, hazánk felelős vezetőit, hogy med­dig és milyen árucikkeknél tartható a kiala­kult módszer. Az ártámogatások változatlan­sága vagy növelése — ami az import árak emelkedése miatt válhatna szükségessé — azt jelentené, hogy csökkennének az állam pénzeszközei, kevesebb jutna szociális, kultu­rális, kommunális feladatok teljesítésére, va­lamint lehetetlen volna a nem termelő ága­zatokban dolgozók fizetését javítani. Más­részt a magyar gazdaság érzéketlenné válna a piaci viszonyokra, kiiktatódna egy olyan erő, amely a világpiaci árváltozások követ­keztében takarékosságra, költségcsökkentés­re, ésszerűbb eszköz- és anyaggazdálkodásra késztet, arra, hogy olcsóbban termeljünk. Ha­sonló gondolkodás tapasztalható azokban a baráti országokban is, amelyekkel most kö­töttük meg kereskedelmi szerződéseinket. Ezért is fogalmazódott meg — s vált gya­korlattá — a politikai döntésekben, a népgaz­dasági tervekben az elmúlt fél évtized alatt többször: folyamatosan csökkenjenek az ál­lami támogatások, az áruk az előállítási áron értékesüljenek. Vagyis a társadalmi, szüksé­ges ráfordítás értékén, amely kifejezi a mun­kánkat, teljesítményünket. Csupán így lehet­séges akkora nemzeti jövedelmet elérni, amennyi az ország stabil gazdálkodását, egyen­súlyát, nemzetközi fizetőképességének meg­őrzését és a társadalmi célok elérését lehető­vé teszi. Csabai István Milánói keverék Szeretem az édességet. Pontosabban mondva szük­ségem van rá. Egy nap — tudományos felmérés alap­ján megállapították, hogy nyugtatóan hat. Vettem magamnak 10 dekagramm csokoládés drazsét. A neve milánói keverék. Hogy mi­ért milánói, nem tudom. Keveréknek viszont azért keverék, mert a csokolá­déban található mogyoró- darabok között néha egy- egy kavics is van. Nem mondom, hogy minden zacskóba belekerül, és azt sem mondom, hogy sok van. Egy-kettő ... Az egyiken kitört a fo­gam. Igaz, egy kicsit lyu­kas volt, nem is első fog volt, de mégis csak fog. Nagyon ideges lettem, még a tudományos felmé­rés eredményeit is kétség­be vontam, és felháborod­va siettem abba az üzem­be, ahol a milánói keveré­ket gyártják. A gyárban egy felelős ember fogadott, aki saj­nálkozását fejezte ki ese­tem i miatt. Ügy látszik — mondta —, o dolgozók minden erőfeszítése és az ellenőrzés minden alapos­sága ellenére a hosszú évek alatt egyszer előfor­dulhatott egy ilyen eset is. — Ne vegye annyire tra­gikusan — nyugtatgatott —, hiszen tulajdonképpen szerencséje van, a har­minckét fogából még min­dig megmaradt harminc­egy... Tévedett. Kilenc maradt meg. A tízből. Még mondott valamit, de azt én már nem hallottam. Ugyanis a csillapító szó- zuhatag közben bal ke­zemmel hirtelen elkaptam a felelős ember gesztiku­láló kezének csuklóját, jobb kezemmel pedig zseb­késemet hirtelen kikattint- ' va villámgyorsan lenyisz- szentettem az eqyik uiiát. Minden igyekezetem, alaposságom és önural­mam ellenére. .4 hosszú ... évek alatt pmurpr con ilyen eset is előfordulhat. Remélem, nem fogja fel tragikusan Hiszen tíz uiia közül ki­lenc megmaradt neki. Boris Fi lan (Rohac) ÉV ELEJI MOZGOLÓDÁS Eloszlanak-e a kételyek Akasztón? Q Példás társa­dalmi összefo­gással, alig egy év alatt építet­tek új iskolát Ladánybenén 1983-ban. Bár ilyen képpel emlékezhet­nénk meg mi­hamarabb az (új) akasztói is­koláról is! Pályázat katonai szakközépiskolai felvételre A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel az általános — elsősorban a zenei — iskolák nyolcadik osztályos fiútanulóit, akik vonzódnak a katonai életpálya és a zenészi hivatás iránt, és vállal­ják, hogy tanulmányaik befejezése után a Magyar Néphadseregben zenész-tiszthelyettesként teljesítenek szolgálatot. Az iskola, melynek képzési ideje öt év, Budapesten a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö- zépskola kihelyezett tagozataként működik. A felvételi követelmé­nyeknek megfelelt tanulók az iskola növendékeiként, az ötödik év­ben tiszthelyettes-hallgatóként folytatják tanulmányaikat.. Ezek be­fejezése uán tiszthelyettesi rendfokozattal, középiskolai végzettség­gel, érettségivel a Magyar Néphadsereg fúvós-zenekaraiba kezdik meg szolgálatukat. A felvételt nyert diákok a képzés ideje alatt in­gyenes ellátásban részesülnek. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, egészségügyi al­kalmasság, hivatástudat, rátermettség a katonai szolgálatra, középis­kolai tanulmányokra és zenei oktatásra (fúvós- és ütőhangszer), il­letve zenei előképzettség. A pályázók a jelentkezési lapot a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a fővárosi hadkiegé­szítő) parancsnokságtól, illetve az általános iskola igazgatójától sze­rezhetik be. A jelentkezés nem zárja ki más közép- vagy szakmun­kásképző iskolákba történő jelentkezés egyidejű lehetőségét. Érdeklődni személyesen, vagy levélben lehet az iskola igazgatósá­gán: Magyar Néphadsereg, Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépis­kola, Budapest, Pf. 12 Z IX., Üllői út 133. alatt. A pályázat határ­ideje: január 31. RÁDIÓJEGYZET Egy felelőtlen mondat 'Mikor lesz itt iskola? — .kér­deztük december 29-én riportunk címében. A kérdés a lassan ha­ladó alkasztói építkezésre vonat­kozott, ahol egyelőre csak az ala­pozásig jutottak el. A helybeliek* — érthetően — 1984-ben gyor­sabb cselekvést várnak. Tovább kell lépni! „Mi történt? Akasztón megállt az idő?” — tették föl a kérdést többen is, a riportot olvasva. Nem, erről nincs szó: a község­ben az eltelt egy—«másfél évtized­ben életbevágó feladatokat ol­dottak meg — tudjuk meg Bile- kov László tanácselnöktől. Akasz­tó felzárkózott" azoknak a közsé­geknek a sorába, amelyeknek nyáron is, mindig van elegendő vizük. Megteremtették az egész­ségügyi alapellátás feltételeit. Tavaly három kilométer belterü­leti út aszfaltozásával végezitek, és egy kilométer új járdával is gyarapodott a helység. — Ezek a munkák, anyagilag is, nagyon kimerítettek bennün­ket — mondja a tanácselnök. Elismerésre méltóan fejlődött tehát eddig a ma négyezret meg­haladó lélekszámú település. Azon viszont nem szabad csodálkozni, hogy a kielégített szükségletek újabbakhoz vezetnek el. 1981 jú­niusában az 1930-ban emelt régi helyett új iskola építését határoz, ta el a tanács. Határozni azonban' nem elég. Meg is kell azt valósítani! A me­gyei tanács 1982-től támogatja a tervbe vett iskolaépítést. Abban az éVben ötszázezer forintot adott a községnek erre a célra. Követ­kezett 1933., amikor a támoga­tás legmagasabb összegét, a két­millió forintot 'kapta volna meg Akasztó, majd még másfél'mil­liót — ezekből a pénzekből azon­ban alig használt fel valamit. A megyei támogatás tehát úgyszól­ván sértetlen. Maradványként kezelik. Egyetlen előrelépés 1981 éta a tavaly befejeződött alapo­zás. Mivel a sódert Hartáról in­gyen kapták, megspóroltak 250 ezer forintot. Az alapról azonban most már tovább kell lépni! Az álló pénzt — a megyei támogatást is — végre el kellene kezdeni befek­tetni, akárcsak annak a nyolc üzemnek és szövetkezetnek a be. fizetéseit, amelyek ebben az öt­éves tervben, az általuk foglal­koztatott helyi iakosok után sze. mélyenként és évenként ezer fo­rintot ajánlottak fel a tanácsnak az iskolaépítéshez (Itt szükséges módosítani előző cikkünknek azt az utalását, amelyben, félreértés alapján, azt írtuk: a község la­kói fizetnek egyenként ezer fo_ rimt hozzájárulásit.) Ám a határ­időért, amely a tanács, a BÄCS- BER és a kivitelező szabadszál. lási Lenin Tsz épitőibrigádjának megállapodása szerint 1985. augusztus 20-a, az 1983 decembe­rében — elég későn — megkötött terv- és költségvetési szerződés miatt már így is alaposan, meg kell dolgozniuk az építőknek. A mintegy tízmilliós beruházás és az alappal megvalósított, néhány százezer forint értékű munka köz­ti kül-qnbséa óriási. Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz... .Második akasztói utunkon azt reméltük, sikerül eloszlatni min­den .kételyt, amit a csupasz álláp látványa decemberben , kiváltott és kivált jelenleg is a falu kellős közepén. „Elmúlt egy teljes nyár éis egy ősz anélkül, hogy történt volna valami az alapnál.” (A régi isko­lánál hallottuk.) „Egy óra hosz- száig tart, an\ig minden nap Har­táról idehozzák a napközis ta­nulók ebédjét. Az új iskolaépü­lettel rüegoldódna az itteni fő­zés is — jelenti ki dr. Féderer Ferencné, a Béke Szakszövetke­zetiben. Tóth Istvánné, egy első- osztályos gyermek édesanyja: „Télen a padok tetején (is) tor­náznak a gyerekek. A napközi­sek ott esznek, ahol tanulnak." Szarnék Sándorné* a Toldi utca 10. szám alól: „Elnöke vagyok a harmadikosok szülői munkakö­zösségének. Ismerem jpl a prob­lémákat, amelyeket az új iskola hiánya okoz. Nekem és a többi szülőnek az a legnagyobb gon­dunk, ' hogy gyermekeink este, sötétben érnek haza a délutáni órákról. Félnek. Olyan kisiskolá­sok is kerékpárra ülnek ilyenkor, akiknek még nem lenne szabad. Hogy miért húzódik ennyire az iskola építése ... ? Én csak azt mondhatom, hogy ha olyan szív­bélien iparkodna mindenki az is. kóláért, mint ahogy tették a ffit- lallpálya építésénél, már előbb­re tartanánk. Hogy nincs kapaci­tás ... ? Igen, ezt is mondják. De figyeljen csak ide! Kapásból húsz kőművest tudnék mondani Akasz­tón, akik — ha nincs is mindegyiknek iparengedélye — itt laknak, és segíthetnének. Csipkerekiné egy másik háznál arról beszél, hogy valószínűleg felszólal a februári falugyűlésen, ahol — már nagyon időszerű — az iskolaépítést is napirendre tű­zik. Bognár Antalné, a Béke Szak- szövetkezet főikönyvelője mondj a: — Mi a hozzájárulásunkat min­den évben átutlaljuk a tanács­nak. hogy megépülhessen az új iskola. A többfajta segítséggel szem. ben viszont, úgy látjuk, a taná­csi vezetés mintha lépéshátrány­ba kenuit volna e nem kis fel­adattal, az iskolaépítéssel. Vala­hogy lassabban mennek a dől- , gok Akasztón, mint mehetnének. Évek óta húzódik például egy szolgálati lakás tető alá hozása. Az idén akarják cserepezni. Igaz, nem mindig egyszerű kivitelező­ket" találnia egy tanácsnak — de azt a megyei tanács tervosztá­lyán js különösnek tartják: miért nem kért segítséget Akasztó az osztálytól, hogy keressen számá­ra. korábban, kivitelezőt? Gabor, ják József osztályvezető szerint: ha kér. szívesen segítettek volna Jönnek a/ építők! Ám ne hánytorgassulk tovább a múltat! Az év elején végre mun­kához látnak a szabadszállási építők az akasztói iskolaalapnál. A jó hír hallatán a szülőik társa­dalmi munkát vállaltak. Lebont, ják a régi. vályog mellékhelyisé­geket. s a széntároiibcl kialakí­tott igazgatói irodát. Az év eleji .nekibuzdulás, re­méljük. tartós lesz. S a februári falugyűlésen a tanács vezetőinek lesz miről számot adnick az is­kolaalap továbbépítését .i'letően. A ma még hallható kétkedések, s találgatások eloszlatásának ez a legbiztosabb módja! Kohl Antal Népszerű, hasznos rádióműsor­ként él ma már a köztudatban a hetente jelentkező Tanakodói Nem véletlenül, s erre tömör magyarázat az alcíme: Iskoláról és családról; gyermekeknek,,fel­nőtteknek. Azaz olyan témákat vet fel hétről hétre, amelyek mindannyiunkat érintenek, fog­lalkoztatnák. A csütörtök délutá­nonként sugárzott egyórás műsor­nak népszerűségét minden bi­zonnyal az is növeli, hogy az adás ideje alatt a hallgatók is felte­hetnek kérdéseket, amelyekre pontos magyarázatokat kapnak a stúdióba meghívott szakembe­rektől. Ezen a héten ugyancsak izgal­mas témát vetett fel a Tanakodó: Milyen és milyen legyen a peda­gógus személyisége? Nagyon he­lyesen, nagyító alá vette a műsor azokat a jelenségeket, amelyek a személyiségjegyeket, viselkedési formákat befolyásolják, befolyá­solhatják. Szó esett a pedagógu­sok leterheltségéről, a tanórákon kívüli tennivalójuk sokaságáról: az óraközi felügyeletekről, a szer­vezett önképzésről, a tanulószo­bai és napközis ügyeletekről, az értekezletekről, a fogadóórák­ról... Tanakodtak továbbá arról, hogy a pedagógusképzés milyen szerepet játszik — vagy játszhat­na! — a személyiség fejlesztésé­ben, tanakodtak a pálya elnőie­sedéséről, a szülői megítélésről és sok minden egyébről, ami e té­mához kapcsolódik. És akkor jött egy furcsa tele­fonhívás, ami felelőtlenül bele­került e műsorba. A telefonáló ugyanis ezt mondta: Milyen ala­pon várják el a gyermektől, hogy rendes, fegyelmezett legyen, ami­kor a pedagógusok többsége sem az?! — Megdöbbentem. Olyany- nyira, hogy a műsor hátralevő néhány percére már nem is tud­tam figyelni. Elképzeltem, hány ezer szülő és gyermek hallhatta ezt a felelőtlen „kérdésízű” kije­lentést, amit még nagyobb fele­lőtlenség volt bejátszani, sugároz­ni. Hiszen nap mint nap beszé­lünk a pedagóguspálya presztí­zsének csökkenéséről, az anyagi­erkölcsi megbecsülés zsugorodó állapotáról, a szellemi értékek, a tudás adta tekintély devalválá­sáról. Mi szükség van arra, hogy mindezt efféle meggondolatlan kijelentések közzétételével fo­kozzuk? Vitathatatlanul vannak — úgy­mond negatív személyiségjegye­ket cipelő — pedagógusok, akik méltán megérdemlik a bírálatot, a kritikát. És bizonyos, hogy meg is kapják főnökeiktől, tantestüle­tüktől. Mert hol, melyik pályán nincsenek „fekete bárányok”? Ám ez még nem ok arra, hogy fele­lőtlenül, az ország nyilvánossága előtt általánosítsunk. . Csak remélni lehet, hogy sokan nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget ennek a meggondo­latlan mondatnak, ami ugyancsak megkérdőjelezte a csütörtöki mű­sor valamennyi hasznát, erényét. —koloh—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents