Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-13 / 293. szám

1983. december 13. • PETŐFI NÉPE O 5 Kastély a gyerekeknek Az idén nagyszerű ajándékot kaptáik a megye gyermekei a hiar. tian Lenin Tenmelősaövetkezetitől: a közetti járáspusztán levő Bauer- kastéiyt, az épületet körülivevő parWkal. A hajdani olimpikon Bauör Rudolf nyaralója a századforduló után épült, az idő Vasfoga bi­zony kikezdte. A KISZ megyéi bizottsága, az úttörő-elnökség az elmúlt hónapokban felhívással fordult a megye faiaJtaljiaihoos: fog. járták össze az épület felújítása érdekében! Szabó Sándor megyei úttörőelnök tájékoztatása szerint a felhívás nyomán folyamatosan érkezik a pénz a bizottság erre a óéira nyitott számlájára —, MNB-250-90 172-5326 — jelenleg valamivel több mint 100 ezer forintjuk van. örvendetes, hogy a halasi járásból egy barlangász munkaközösség a tetőfelújítást. Halasról a fűtés tervezését és s2e_ relését kíivánjla egy gazdasági munkaközösség társadalmi munká­ban elvégezni. Az Izsáki Állami Gazdaság fiataljai a felújítás miunká.iibíam, kecskeméti fiatal mérnökök pedig a tervek ingyenes készítésével veszik ki a részüket a munkálatokból. A tervek sze. rint jövő tavasszal, április elején fognak munkához, hogy az út- törőszövetség fennállásának negyvenedik évfordulójára, 1980-ra elkészüljön, s fogladják a családoknál élő állami gondozott gyer­mekeket üdülésre, a különböző szaktáborokba érkező úttörőket, kisdobosokat. SZÉPÉN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL Együttműködés felsőfokon Bács-KLsikiun megye illetékes párt-, állami és KlSZ-vezetői tölbb mint egy évtizede kísérik foko­zott figyelemmel — a hatékonyabb szakem'berkép. zés és utánpótlás érdekében — az ország egyete­mein, főiskoláin tanuló megyebeli hallgatóik élet- és tanulási körülményeit. Nem mindegy, hogy meny. nyire, hogyan készítik föl a fiatal szakembereket, és az seim elhanyagolható, hogy mennyire lazulnak, vagy erősödnek a szűkebb hazájukhoz való kap­csolódás szálai. Az említett szervek a cél érdeké­ben jó néhány felsőoktatási intézménnyel kötöttek szocialista együttműködési szerződést. A Gödöllőd Agrártudományi Egyetem kezdte a sort még 1972-ben, majd a Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem és a Kertészeti Egyetem folytatta egy évvel később. 1974-,ben az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Eötvös József Kollégiuma kapcso­lódott be, .majd fokozatosan a szegedi Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola, az Állatorvostudományi Egyetem, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem és a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola. Ezekkel a felsőoktatási intézményekkel a közvet­len kapcsolatot a megyei tanács- mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a művelődésügyi osztálya tartja. Az együttműködés keretében Gödöllőn, Keszthelyen, Kaposvárott, az ELTE-kollégiumtxan és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán Bács megyei diákklubok működnek. > Elmélet és gyakorlat Az együttműködési szerződések mindegyikében szerepel, hogy a felsőoktatási intézmények vegyék figyelembe a termelőegységek szakemberigényét, és a végzés u'tán kapjanak visszajelzést arról, ki. melyik vállalatnál helyezlkledett el. Biz kettős ha.' szómnál járhat mindkét fél részére. Az egyetemek tudomást szereznek arról, hogy az általuk képzett hallgató végzettségének megfelelő munkát kiapott-e de arról is, meggyőzőrihetmék: van-e valahol pó. tolni való az oktatott ismeretanyag és a gyakoriét igénye között. A gazdálkodó szervezeteknél létfon. tossá-gú lehet, hogy pályakezdő szak embereik tu­dásanyagának elavulási folyamatát lassítsák. Mai viszonyok között ez legegyszerűbben az oktatási intézmények segítségével valósítható meg, ha vál. tolják a továbbképzést. A kutatási eredmények dokumentálása, az elmé­leti tapasztalatok gyakorlatba való átültetése (fcü1- lönőisen a mezőgazdaságban, de a műszaki tudo­mányok körébein is) nélkülözhetetlenné teszik a termeléssel való közvetlen kapcsolatot. Így példáiul az Állató rvostudoimányi Egyetem Havonta tart konzultációt a gyakorló állatorvosok részére. Bács­almáson a Gödöllői Agrártudományi Egyetem foly­tat kísérletet. A Kaposvári Mezőgazdasági Főisko­la az állattenyésztési termelési rendszerek megyei taggazdaságaiban szerzett tapasztalatokat hasz­nálja föl az oktatásban. Beilleszkedik a sorba az ELTE, valamint a Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskola tevékenysége is. azzal, hogy népművelésszakos hallgatóik részére rendszeresen szerveznek népművelési gyakorlatot. Ezekről minden hallgató dolgozatot készít, amelyet megvitatás utáin megküldenek a megyei tanács mű_ velődésügyi osztályé,nak. Részvétel a közéletben A közéletiség (témáinkhoz kapcsolódó) legjelen­tősebb színterei az egyetemeken, főiskolákon mű­ködő Bács-Kiskun megyei klubok. Ezek célja, hogy a közösségek összefogják az e tájról származó diá. ■kokat, és segítségükkel figyelemmel kísérjék a me­gye társadalmi, politikád, gazdasági és kulturális életének fejlődését sikkor is, ha éveken át távol Vannak a hallgatók szűkebb hazájuktól1. Rendez­vényeiken vendégül látják megyénk vezetőit, ku­tatóit. művészeit, íróit és más meghívott szemé­lyeket. A megyei tanács érintett osztályai a KISZ megyei Bizottságával közösen közreműködnek a klubok ilyen jellegű rendezvényleinek megszerve­zésében, és anyagi támogatásában is. Csak példa­ként említjük meg a Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskola és a keceli Nevelési Központ egymást segí­tő kapcsolatát, valamint a népműve lésszakosok ki- áUításait és a Kígyóspusztai disputa című konfe­renciáját. A Bács-Kiskun, megyei Taná cs Végre­hajtó Bizottsága a korábbi években komoly anyagi támogatást Is biztosított; a felsőoktatási intézmé­nyekkel vaió együttműködésre, programok kialafoí. tására. Rendkívül fontos az a viszony, amely a megyei tanács és a szegedi felsőoktatási intézmények kap­csolatát jellemzi. A legjobb példa erre a Szegedi Orvostudományi Egyetem és az új megyei kórház gyümölcsöző összefogása. A kecskeméti kórház ok­tatást is vállal magára, így az elméleti-gyakorlati, szakmai kapcsolat bázisát jelenti. Ha a megyénk, beli hallgatók nagy resize visszjatér, és nem az or­szág más vidékén keres orvosi állást, már tettünk egy nagy lépést az egészségügyi hálózat magasabb színvonalúvá tétele érdekében. Az is dicséretes kez­deményezés, hogy a szigorló hallgatók rendszere­sen vállalják a középiskolák számára felvilágosí­tó órák tartását. Ez a forma éppen az életkori kü­lönbségiek kis mértéke miatt jóval hatékonyabb, mint az eddig alkalmazott módszerek bármelyike. ■Pontos tehát, hogy az ' eddigi kapcsolatokat to­vábbra is ébren, tartsák, fejlesszék, hiszen nagy szükség van arra, hogy a tanulmányaikat befeje­ző fiatalok a megyébe kerüljenek visszia, itt vál­laljanak munkát, itt telepedjenek le, és a megye politikai, gazdasági, kulturális fejlődésének előse- gítőivé váljanak. Tuza Béla Nyolcvanéves a Vasas-kórus Éppen 80 esztendeje alakult a Vasas Művészegyüttes Ének­kara, a magyar munkásmű­velődés és az amatőr művé­szet jeles képviselője. Kezdet­ben férfikórus, majd vegyes­karrá szerveződött 1948-ban a szabadságharc és a polgári forradalom centenáriumán. Az igazi siker is ehhez az eszten­dőhöz kötődik, hiszen a Cen­tenáriumi Kórusversenyen el­ső díjat nyert az énekkar. Már a 30-as években Bartók és Kodály műveit tűzte mű­sorára, így próbálta megsze­rettetni, közkinccsé tenni a magyar zeneművészet óriásai« nak alkotásait. E hagyomá­nyokhoz napjainkig hű ma­radt, hiszen repertoárjának gerince változatlanul Bartók, Kodály, valamint a mai ma­gyar zeneszerzők művei és a kórusirodalom remekei. Az énekkar munkáját min­dig a legkiválóbb művészek irányították, közülük a legis­mertebbek; András Béla, dr. Ujj József, Vaszy Viktor és Vásárhelyi Zoltán. Vass Lajos Erkel- és SZOT-díjas karnagy és zeneszerző vette át 1962- ben az" énekkar vezetését, amely számos európai ország­ban, így pl. Belgiumban, az NSZK-ban, Olaszországban és Svájcban is nagy sikert ara­tott. — Az idén az NSZK-beli Er- langenben a magyar napokon tapsolt nekünk a lelkes közön­ség, ahol a Siemens-Kórus meghívására vendégszerepel­tünk — emlékezik Vass Lajos karnagy. — Természetesen itthon is számos nívódíjban és elismerésben részesültünk. Már november közepe óta kapható a hanglemezboltok­ban a Vasas Művészegyüttes Énekkarának 80. évfordulójá­ra cfmű lemez, amelynek egyik oldalán magyar költők verseire komponált dalok ta­lálhatók, a másikon pedig népdalfeldolgozások. Ez való­di újdonság, mivel a Felszál­lott a páva című mű kivételé­vel a többi dal még eddig más lemezen nem volt hallható. írásjeleink a magyar he­lyesírás szabá­lyai szerint ar­ra valók, hogy világossá tegyék mondataink szerkezetét, s hogy ér­zékeltessék beszédünknek betűk­kel ki nem fejezhető sajátossága­it; a hangsúlyt, a hanglejtést, a szünetet. Az írásjelek használa­ta .tehát nem egyszerűen helyes­írási kérdés: a gondolatokat is rendezi, tagolja; érzelmeinket is átülteti a papírra, hogy azután az olvasó ugyanúgy értelmezze, ér­zékelje mondanivalónkat, mint ahogyan mi. írásbeliségünk korai időszaká­ban ismeretlenek voltak az írás­jelek, a szöveg elejétől végig meg­szakítás nélkül hömpölygött. Er­re a huszadik századból is van példa: az íráshoz kevésbé szokot­tak, a ritka betűvetők levelei is egyszuszra futnak végig a papí­ron. Egy másik huszadik századi példa a modern versek egy ré­széé. A tízes évektől kezdve ter­jedt el az, hogy a költők minden írásjelet kiiktattak. Egyfelől kialakult egy nagyon finom írásjelrendszer, másfelől pedig eltűnt, felbomlott, szétesett — a költészetben. A költők aka­dálynak érezték a konvencioná­lis jeleket, és kiirtották. Később — más módon — visszatértek hozzájuk. Ma ennek vagyunk szemtanúi. Bizonyos versfajták egyenesen tobzódnak az írásje­lekben: ötletet ötletre halmoznak, hogy miként lehet új értelmet, új érzelmet szorítani beléjük. Kifor­gatják, új módon alkalmazzák őket, sőt olyanokat is bevetnek, amilyeneket a helyesírási sza­bályzat nem ismer: átveszik a matematika jeleit, a kapcsos, a szögletes zárójelet, de vesznek je­let mindenhonnan, ahol csak ta­lálnak. Most csak egyetlen írásjelre vessünk néhány pillantást: a ke­rek zárójelre. Helyesírási szabály­zatunk nem is tud más alakúról, ugyanis nem tér ki a formájára. Mikor van helye? Ha egy szót vagy kifejezést mellesleg, mint­(Zárójelben) egy magyará­zatul ékelünk a mondat bel­sejébe; ha olyan önálló mondatot hasz­nálunk, amely nem tarto­zik szorosan mondanivalónk­hoz, hanem más gondolatkör­rel kapcsolatos, tehát közbeikta- tás-jellegű, akkor zárójelben a helye. Némely új költői iskola eltér e hagyománytól. Az egyszerű ke­rek zárójelet is olykor — mint említettük — egészen másképp használja. Nemrégiben kiadtak egy versgyűjteményt. Címe: Ver(s)ziók. Mit jelent ez a szó? Hogyan lehetne közmegegyezéses nyelvre lefordítani? Versek-ver­ziók; vers-verziók. Két szót von­tak össze egyetlenegybe tömörít­ve. Költészetünk egyik legújabb kifejezőeszköze, amelyben játé­kosság és komoly útkeresés ve­gyül. De nem is kell verseskönyve­ket föllapoznunk, hogy a költé­szet eme új fogását lépten-nyo- mon föl ne fedezzük. Elég, ha az újságokba belenézünk. íme né­hány cikkcím: Csináljunk (vak)- ablakot? A gáz ha elég .. .(lesz); Show ami s(z)ó...; Osztály a •kórház (sz)élén; (Té)Vélemény; Katzirz nem k$l(l); Bizony(h)it- vány; Árta(lma)tlan; Szalag(ház)- avató; Jog (hurt) os panasz. Ez a játékos, meghökkentő címadási mód annyira elterjedt, hogy szin­te nincs is lapszám nélküle. Már az első oldalon, vezető cikkek cí­mében fölbukkant; úgy tetszik, polgárjogot nyert az egész ma­gyar sajtóban, komoly közlemé­nyek élén is. A cikkek belsejéről magukról a szövegekről nem is beszélve, ám a címekben mintha általánosabb volna. Valóban pol­gárjogot nyert, vagy inkább csak divat? Igaz, bármilyen hihetetlen, már Petőfi Sándor is fölfedezte az Okatootáia című versében: „Oh a tántoríthatatlan, A dicső Auszt­riáiba!” Ha a zárójeles összevonás-köz­bevetés nem túl erőszakolt, ha valóban szellemes, alkalmazható. T. M. PANNÓNIA BIENNÁLÉ SZOMBATHELYEN ssmm ä! 9 Szombathelyen megnyílt a IX. Pannónia Biennálé, az ausztriai Burgenland, a jugoszláviai Szlovénia és Nyugat-Magyarország kép­zőművészeinek közös tárlata. Országonként 10—10 alkotó mutatja be három-három alkotását, amelyeket jelenleg a Savaria Múzeumban tekinthetnek meg a látogatók. •V.v.v.’.v.v.v.y.v.v.v.v.'.v.vl •V*V»V«V*ViV»V«V»VtViVi HARMATI SÁNDOR: m m i r IVIU nKaseir ilekek 29. A ligeten túl találkozunk... Szakszervezeti csoportunk meg­bízásából az elsejét megelőző na­pon, amely vasárnapra esett, Nye- mecz barátommal terepszemlét tartottunk a tervezett felvonulás útvonalán. A szemle során meg­győződtünk arról, hogy a hatósá­gok nagyon is tartanak a felvonu­lóktól. A Kispest és a Népliget között akkor még létező Mária Valéria nyomortelep (a helyén ma már a József Attila lakótelep házai ma­gasodnak) Ecseri úti részén, a rendörlaktanyában feltűnően moz­galmas élet folyt. A drótkerítéssel körülvett terjedelmes udvarrészen a rendőrök csoportokba verődve hallgatták tisztjeik eligazítását. Nem messze a rendőrlaktanyától, a Népligetet félkörben határoló magas vasúti töltés innenső olda­lán, az egykori útmenti Vámház épületének bejáratánál csukaszür­ke ruhás, kakastollal díszített pincskalapot viselő csendőrlegé­nyek álltak őrt, szuronyos pus­kákkal a vállukon. Az épület ab­lakai az Üllői útra néztek, és ezért is jól lehetett látni, hogy minden helyiség telve van a fővárosba ve­zényelt csendőralakulatok tagjai­val. Távolabb, a Népligettel szembenéző Ferenc József lakta­nyában ugyancsak vidékről fel­rendelt katonai alakulatok tagjai sürögtek-forogtak. A Népligettől a Kálvin térig húzódó Üllői út egész hosszában, egymástól látó­távolságnyira, feltűzött szuronyú fegyverrel a vállukon, csendőrjár- őrök cirkáltak. A körúton rendőr- járőr-párokat láttunk. Az And- rássy úton fényesre kefélt szőrű, gyönyörű paripákon lovasrend­őrök vigyázták a rendet. A lovak patái tompán pufogtak a fakoc­kákkal kirakott úttesten. Úgy tűnt, hogy a korábban magabiz­tos lovaspandúrok most kissé gondterheltebb arccal tekintenek le a járókelőkre. A házmesterek — főleg a kör­úton, ahol a házakat nem válasz­totta el kerítés a járdától — jobb ügyhöz méltó szorgalommal tá­volították el az éjszakai órákban bátor elvtársak által felragasz­tott röplapokat a falakról. A me­szelt jelmondatokat nehezebb volt eltüntetni: „Barátságot a Szovjetunióval!” „Munkát! Ke­nyeret!" „Fizessenek munkanél­küli segélyt!” Notny Mátyás barátunkkal, az öntők bizalmijával a Körönd sar­kán találkoztunk, ö is előzetes terepszemlén járt a gyárakkal szegélyezett Váci úton, s az Aré­na úton. Elmondta, hogy a Váci úton katonai egységeket látott, a legénység a puskákat gúlába támasztva beszélgetett, az úttest szélén több páncélozott jármű is parkol. Felhőtlen szép reggelre ébred­tünk 1930. szeptember elsején. A Határ út és az Üllői út keresz­teződésében már javában gyüle­keztek a Hoffer gyár, valamint a textilgyárak dolgozói, amikor odaértem. Egymás után érkeztek gyárbeli elvtársaim is: Nyerne ez Lajos, a Kapás-fivérek, Vlicska, mindkét Rózenfeld (a mi nagy­szerű Pistánk és a főbizalmi), Láng Feri és a többiek ... Vidáman beszélgető csoportok alakultak ki, bár érezhető volt az izgalom, a feszültség. Mindenki tisztában volt a nap politikai je­lentőségével és elszántan várta az indulást. A meneteléshez szüksé­ges sorakoztatást a rendezőgárda segítségével a kispesti végrehajtó bizottság két tagja, Klie József, a Vasmunkás Szövetség kispesti csoportjának elnöke, a Hoffer- gyáriak főbizalmija, valamint a Népszava városi elosztója, a kép­viselőtestület tagjai, Barci Gyula szervezték. A vezetők kilenc óra után néhány perccel jelt adtak az indulásra. Énekszó csendült, egy ismert munkásinduló hangjai. Az ének­lésbe fokozatosan az egész menet bekapcsolódott. Gyárbeli elvtársaimmal a me­netoszlopnak körülbelül a közepe táján haladtunk. Mintegy húsz­percnyi út után a menet megtor­pant, majd megállt. Az éneklés abbamaradt és izgatott kiabálás kezdődött. „Mi van ott elöl?! Miért állta­tok meg?! Miért nem. indultok to­vább!" Rövidesen felbomlottak a sorok, a hátul állók előretódul­tak és eközben az úttestet teljes szélességében elárasztották. A forgalom megakadt. A Népliget előtti vasúti töltést az Üllői út felett áthidaló át­ereszt teljes szélességében csend­őrszakasz zárta el. Elállták a vá­ros belseje felé vezető úttestet. A gyűlölt pribékek lábhoz tett szuronyos puskákkal egymás mö­gött hármas sorokban néztek far­kasszemet a munkásokkal. Az élen haladó Hoffer-gyáriak eré­lyesen követelték az út szabaddá tételét, a felvonulók továbbenge­dését. A csendőralakulat pa­rancsnoka egy hangtölcséren el­lentmondást nem tűrő hangon visszafordulásra és szétoszlásra utasította a tömeget. Hozzátette: amennyiben parancsának nem engedelmeskedünk, erőszakot fog alkalmazni. Elszántsága bizonyí­tékául vezényelt is, és legényei a felvonulók felé fordították fegyvereiket. A hátsó sorokban türelmetlen- kedők nyomására az elölállók kénytelenek voltak közeledni a csendőr sorfalhoz. A távolság egy­re csökkent. Feszült másodpercek következtek. Az emberek a vil­lamossínek mentén található zú- zottkő-darabökkal rakták tele zse­beiket. Most már csak az hiány­zott, hogy valaki elhajítsa az első kődarabot. A csendőrök és a tün­tetők összecsapása elkerülhetet­lennek látszott. Már-már úgy tűnt, hogy a mun­kásosztály erejét is megmutatni hivatott felvonulásnak már a kez­det kezdetén véget vet a kipro­vokált csendőrattak, amikor kiál­tás harsant: „Emberek! Elvtársak! Szét­húzódni a vasúti töltés mentén! A töltésen át a Népligetbe! A li­get túlsó oldalán találkozunk!” A felszólítás nyomán az úttest nagyon gyorsan kiürült és a so­kaság a töltés egész hosszában túljutott a síneken, majd a ligeti fák között rohantunk a megadott gyüleüezőhelyre. A hoppon ma­radt csendőrpribékek és nagymel­lű parancsnokuk a meglepetéstől dermedten, tehetetlenül nézték a töltés elleni rohamot, a tüntetők hirtelen távozását. És a ligeten túl ismét összeállt a menet, hogy rövidesen feltar­tóztathatatlanul hömpölyögjön to. vább a város központja felé. Az 1930. szeptember 1-i mun­kástüntetés után még másfél év­tizednek kellett eltelnie, míg vég­re a magyar munkásság „A lige­ten túl” szabadon találkozhatott. Ám ami ezalatt, s ezután történt, az már a század következő har­madának fejezetei közé tartozik. Ezeket a fejezeteket e sorok író­ja érett férfiként élte meg, aki a munkásmozgalomban végleg meg­találta igazi társait. [Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents