Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET „JÁSZI OSZKÁR KÖNYVÉNEK OLVASÁSAKOR” A tanú számvetése A könyvhéti szenzáció mad recenzió­jára gondolhat első pillanatra az olvasó e cím olvastán. Nem akarok azonban senkit sem tévedésbe ejteni, ezért tet­tem idézőjel közé a figyelemfelkeltő mondatot. Ugyanis Jászának a monarchia bomlásáról szóló könyvéről az ismerte­tést Hollós József doktor készítette és azt a könyv megjelenése után közvetlenül, 1929-ben (november 23-án és 30-án) az amerikai magyar hetilapban, Az Ember-ben közölték. Hollós József doktornak, Jászi barátjának és küzdőtársának írása hi­teles történelmi dokumentum, és kimondott igazságai, következtetései a magyarság múltjáról és jövőjéről fél évszázad távlatából is nagyrészt helytállóak. Mint kortársak, és az elmaradott Magyarország reformjáért eszmei fegyverekkel harcolók a századforduló, a világháború és a for- dalmak ideién mindketten aktív tanúi voltak a történelem nagy átala­kulásának. Hollós József cikke a frissen megírt számvetést az 1929-es Magyarországról vallott kritikával és a jövő sötét, s biztató jeleivel egé­szíti ki a politikai emigráns szemszögéből. A tudós tüdőgyógyászra, a népegészségügy szocialista meggyőződésű harcosára, az el­ső világháborút követő forra­dalmak egyik szegedi vezető­jére, a kecskeméti származású dr. Hollós Józsefre (1876—1947) emlékeznek hétfőn délután Kecskeméten életművének ku­tatói. Ebből az alkalomból kö­zöljük Kertész Tivadar cikkét. PINTÉR LAJOS: Halak könyve Arcodról a rezdüléseket, karácsonyi asztal morzsáit: összeszedem. Boros pohár, benne korty hajósi bor, bíbor, bíbor. Jó, hogy magas vagy, jó, hogy puha a kezed. Ti, győztesek, ámuljatok e vesztes semmiségeken. Ütitárs vagyok? Vagy társ, vagy idegen? Mik és miképp súgtak, sugalltak itt. — S mit? Jó ég! — Figyelj már rám is, mint a rengő lombok, mint áramvert drótok, figyeld, mit súgnak, mit jósolnak az idegek. Talán esély e versbeírt szerelem, milyen jó, vacsorára várok veled, s azt figyelem: a kettétört semmit, vagy tányér pisztrángod, vagy pisztráng tested kínálod. MEZEY KATALIN: Félálom kiszabadulunk egyszer a villamosok rácsai mögül szeretnék autót vezetni magam kormányoznám a kere­két csecsemőkori barátnőm visszajön kezén két szőke gyermeket vezet engem meg ő s nem fürdőm BAKTAl FARAGÓ JÓZSEF; Fényesedj Fegyvertelenül őrtállok. Jég-abroncsa átölel a Tébiák. Tetteim kezemben hordom, mint akik bátrak — mint akik félnek. Szikes földemből, húsomból, kiázik a Gond. Vállalom mérgét. Gondjaim ege fényesedj, mert megtántorít az acél — kék­ség! Hollós József a két forradalom alat­ti politikai és népegészségügyi .te­vékenysége .miatt üldözöttként Béesben és Temesváron kereste munkájának folytatását, s végül Jászi hívására Ame­rikáiban találta meg a kivándorolt ma­gyarság összefogójaként új hivatását. Így írta Adyt idézve féL évszázada az amerikai magyar lapban kétrészes cik­két Jászi, most magyarul is megjele­nő, utánny-oimásb'ain kapható művéről. A reá!politikus Hollós József Jászi-re. eenzi.ójában ezt a kérdést .is felvetette. „Vajon így kellett-e történni, nem volt-e mentség, nem volt-e meg a ka­tasztrófa megelőzésének lehetősége? Jászi könyvéből mgtudhatjuk. hogy igenis megvolt, de évszázados bűnök, vétkes mulaszt ások torlódtak össze, amik végre .is ük Ságképpen a szörnyű háborúba torkolltak bele. A legégetőbb gyújtópontokat, a nemzetiségi kérdés ismertetését és a latinfundiium-beteg- ség diagnózisát már akikor igyekezett bevinni a köztudatba, amikor a prob­lémák gyökeres reformokkal még meg­oldhatók, a betegség még gyógyítható lett volna .. De ahol nincsenek reformok, ott jön a forradalom — állította Hollós — Széchenyivel és JászLVal. Nemcsak a földosztás, de a földre­form is elmaradt. És hogy sikerülhe­tett volna a Habsburgoknak ötvenmii. liós soknemzetiségű államot végleg összekovácsolni, ha a magyiarsáig a 'húsizimillió különböző lakosát sem tud­ta népszövetségbe tömöríteni? Ezt visz. szakívábni irredento álommal a Kár­pát-medencében, hamis hazafiség — állapítja meg 1929-iben Hollós Jász! könyvének utolsó részére utalva. Tíz évvel a háború és forradalmak után keresi a -megoldást cikke folyta­tásában, 1929. november 30-án. Utal Jászi 1920-ban Becs,berni kiadott köny_ vére: Magyar Kálvária, Magyar feltá­madás. „A monarchia összeomlásától - írt hatalmas munkájának, amely .két­ségtelenül Jászi politikai működésé. nék betetőzése, a közel tíz év előtt megírt könyv szinte szerves folyta­tása ... Ma már megállapíthatjuk tíz keser­ves év tapasztalatai után, hogy spontán gyógyulásra nine« remény .. Hollós József Jászi, könyvének ha­táséira vonatkozó következtetéssel zár­ja cikkét: „Hogy izolált magyar forra­dalom hozzon változást, az nagyon va. I’ósizínűtlen ... Gyökeres változás csak kívüliről jöhet.” Az akkor js. most is jelentő« műhöz írt első Hollós-kommentár végső kon­zekvenciái már nem mindenben egyez­nek a nyugati demokráciák segítségé­ben reménykedő Jászi Oszkár véle­ményével. Hollós József, mint már a Tanácsköztársaság idején. Keletre te­kintett. A cikk megírásakor tissz-tátn lát­ta a magyar és olasz fasizmus fejlő­dését. de már a Bethlen—Horthy-re. zsiim összeroppanását jósolta. Azonban 1929-ben még bízott abban hogy a polgári forradalom vezetője. Károlyi lesz a Vezér, és Jászi az Űtlmufató. mint cikke végén írja. Érdemes megjegyezni, hegy Jászi és Hollós nézetei a harmincas években jobbra, illetőleg balra tolódtak. Hollós 1036-lban New Yorkban kiadott, Két világháború között című könyvének előszavában ez állt HobŐg^itálnézeU fejlődéséről: „Egy intelléktuel politi­kai fejlődését tükrözik vissza a szo­ciáldemokrata fölfogástól a tiszta marxi —lenini vonalig. Az események, a sze­münk előtt lefolyó történelem, vagyis maga az élet volt a tani tömés-terem, ami nem, tűr sem dogmákat,, sem meg­állást. A megállás visszafejlődés. Sok olyan politikai fölfogás, ami. huszonöt év előtt a haladást szolgálta, ma - a vi­lágreakció fegyvertárát erősíti.” Ezért a Jászi könyvét először ismer­tető barát és volt esametárs.a emlék­iratait az Egy orvos életét, mint Jáfszi könyvének kiegészítését, a kor tanú- jániak érdekfeszítő leírását is örömmel forgathatjuk nemsokára magyar ki­adásban. deréktól fölfelé férfitekintetekben A földhöz nem juttatott parasztság hiányzott a munkásság mellől. Kos suth programjához hűtlenek vol-ta-l azok a konzervatív és óvatos politiku sok is, akik a kormányban vezettek. , ^ ,v\ v \' í A CUMANIA EGY ÉVTIZEDE wÄiÄiii 'V Wmm I * ■ ■ ■ Évezredek gazdagsága Tiszaalpáron Egy évtized elegendő volt arra, hogy a kecskeméti Katona József Múzeum a Cumania nevű könyvsorozatával fel­hívja a figyelmet miagára a világ leg­különbözőbb tájain élő, tudományos munkát vé-gző emberek körében. A küllemre tetszetős, terjedelmét tekint­ve is tekintélyes kötetek nagyban hoz­zájárultak Bács-Kisku-n szellemi éle­tének gazdagodásához. A tematikus csoportosításban közreadott tanulmá­nyok szűkebb hazánk régészeti, nép­rajzi és históriai kutatásairól adnak sokszínű, változatos képet. A nagyfor­mátumú könyvek háromezer oldalán elmélyült szaktudományi kutatások eredményei tárulnak szemünk elé. A fentieket hangsúlyozza a többi kö­zött dr. Gajdócsi István megyei ta­nácselnök a sorozat hetedik kötetének előszavában. Kiemeli a Cumania — mellesleg: a cím a Kiskunság régi né­vét jelzi — szerepét a nemzetközi és hazai tudományos kapcsolatok ápolá­sában. A rokonszenvesen elfogult, lel­kes ajánló mondatok -nagyon is tár,gyi_ lagosak, a valóság alaposan átgondolt felismeréséből születtek. Hiszen a ta­nulmányokért cserébe évente három­négyszáz könyvet kapnak más orszá­gokból. E legújabb kötet teljes terjedelmé­ben a környék régészeti ásatásairól ad számot. Elsősorban egy hatalmas vál­lalkozás. s.ok évig tartó kutatási folya­mat leírása és értékelése érdemel fii- gyeimet. Az alpári (ma Tiszaalpár) bronzkori és Árpád-kort földvár feltá­rását hosszú időn át közösen végezték szolnoki, szegedi, budapesti és kecs­keméti régészek. A kötet nyolcvan ol­dalas összegező tanulmánya nem ke­vesebb, mint tizenháromezer lelet­anyag aiapján ad képet az immár tá­voli messzeségbe tűnt egykori világról. Lebilincselő ez ,a regényes-tudomá­nyos mű. A szerzőpár — Bóna István és Nováki Gyula — beveteetőül ismer­teti a több évtizedes alpári kutatások (történetét, megismertet az ásatási mód­szerekkel, m'ajd az előkerült fazekak. Ihomibárok. ,füles tálak, csuprok, agyag­ban alak és a többi tárgy számhávéte •'lével igyekszik megrajzolni a bronz­kori és az Árpád-kori emberi közössé­gek életét. Bökönyi Sándor ugyanakkor a fel­lelt álilatmaradványokat, P. Hartyáni Borbála viszont a várdomb mag- és termésleleteit elemzi, értékeli. Tizen­kilenc állatfajnak csaknem másfélezer cscntmaradványa került elő. és ennek többszörösét teszik ki az ásatások so­rán megtalált magvak, termésleletek. Megtudjuk, hogy őseink .ismerték az ár­pát. lencsét, a búzafiiét és keserűfü­vet. Életüket könnyítették ás segítették a juhok, a szarvasmarhák és a kutyák. (A szegény házőrzőket akkor még rendszeiesen ették elődeink.) A tanulmányok sokáig tartó, hatal­mas erőfeszítéseket kívánó, alaposan összehangolt, nagyszabású ásatási .mun­kálatok a'apján születhettek meg. S az. összegező értékelések nagyban gaz­dagítják történelmi ismereteinket. Ugyanez mondható el H. Tóth Elvira nagyszabású szintézisére is, amely az. alábbi címet viseli: Sajátos temetke­zési szokások a Duna—Tisia közi avar kori temetőkben. A kitűnő régész kun­szállási, szabadszállási és k urna da esi ásatásainak eredményeit összegzi; hangsúlyozza benne, hogy tovább gaz. dagadtak ismereteink a sokszínű avar kori temetkezési szokásokról. Kőhegyi Mihály és T. Knotik Márta közös ta­nulmánya (A madarasi temető textil - pántjainak vizsgálata) témájánál fogva is .illik a Cumani'áibu. Tíz év után ez a gazdag tartalmú 'hetedik kötet méltán számíthat siker­re. e fáj múltja iránt érdeklődő olva­só eltamériésére. ,A hasonló céllal és a már megszokott címmel megjelenő ki­adványsorozat, a továbbiakban nyilván az eddigiekhez méltó színvonalon rep­rezentálja majd .megyénk tudományos, kutató világát. Azt kívánjuk az új szerkesztőiknek, .hogy a tízéves nagy­szerű múlt után az előzőekhez hasonlló eredményt tudjanak majd .felmutatni. V. M. Tóth Pál László 1952. október 27-én született Pécsett, 1971-ben/ költözött Kecs­kemétre, azóta a Pannónia majz- fiillm-mű termének munkatársa. ■Hogyan lehet megijeszteni egy árosai árat című filmjével vúláigihí.- rű lett: húsz ország televíziója vetítette. Novelláival most lép a nyilvánosság elé. Tóth Pál László — önmagától: „Dúsgazdag ember voltam Pécsett. Volt kedvenc sziklám a Mecseken, saját ösvényem a Misinára, májusi cseresznyefám a nagymamám kertjé­ben és a Kálvária-dombon; egy apró barlangban saját rémem, a Kubatusz- Batusz, akitől csak én féltem. Volt farkaskutyám és sündisznóm, egy ke­rekekkel felszerelt kormányozható csellóm, amit nem kellett cipelni — bár ez csak terv‘ maradt. És volt még saját készítésű sombefőttem, egy gyö­nyörű füttyjelem, sok rosszfiú-bará­tom, akitől tiltott anyám, és egy ta­nárom, aki néha a lábamra állt és közben a pajeszomat húzta fölfelé. Tizenkét éve eljöttem Pécsről és nem maradt semmim. Azóta nagyon vigyázok. Vigyázok, hogy minden kép, ami megszületik, minden gondolat, ami megfogalmazódik bennem, minden dallam, ami a fülemben bújkál, meg­maradjon. Nem baj, ha néha nem egészen olyan, ha nem igazán pontos, ha suta, ha ügyetlen. Csak megma­radjon. Csak semmi el ne vesszen.” SZÓT KÉR: TÓTH PÁL LÁSZLÓ: Ilyen egyszerű 1. Nagyon agyődül voltam. Régóta. Időnként el tudtam felejteni, 'mert munka közben nem gondolhattam a /saját .problémáimra. '■> Fél kilenctől 'hatig dolgozom. Munka után mindén \keddem és pén­teken próbára megyék — énekélek egy énekkarban. Viannák ott is is­merőseim. Semmi több. Hétvégén otthon dolgozom. iTákaritok, főzök, mosogatok. Anyám már öreg. [Egye. dül new bírja., >■ •.■?*■ így^aztán egész héten^íűtrh gon­dolok arra, hogy senkim sincs. A szabad szombatot gyűlölöm. • Minden másddik Iszombaton eszembe jut, hogy magányos va­gyok. Mások mesélik, hogy hova mennek, kivel, hogy 'milyen jó Jász. Elviselhetetlen. A hétfőt várom mindig. Ilyenkor a munkatársaim között Inincs időm erre gondolni. Huszonhárom éves ,vagyak. 2. Amikor először [bejött, :csak olyan volt, mint a többi, iKöszönt, beirat­kozott, aztán leült és olvasott. Mint bárki más. Később vettem észre, hogy ’néha engem néz. Olyan furcsán tudott nézni. Beszélt a szemével. V Nem volt tolakodó, sem kihívó. Őszinte kérdés volt a tékintete. \Ha ránéztem, [egy pillanatig 'még né­zett , aztán olvasott tovább. 'Nem kapta ál a tekintetét. Nem rétvéde- zett, és nem véletlenül nézett rám. Nem is fixírozni akart. Csak nézett és 'kérdéséit a szemé­vel. Hogy mit, nem tudom. Aztán, hogy a pillantásunk egy percre találkozott, mint aki választ kapott, olvasott tovább. Keresett valamit. Vagy ivalalkit. Igén. valakit. Most már tudom. Minden nap jött. — Jónapot — mondta, olvasott, és minden nap érkezett. Aztán — vi­szontlátásra — mondta, de lnem né­zett rám. Egyszer odajött hozzám, és kérte, bogy a kölcsönzés ideiét hossza'b- bítsám meg. Tegezett. Ettől kezdve, ha találkoztunk az utcán, köszöntünk egymásnak. A nevét nem tudom. 3. Két hete nem jött. mikor újra találkoztunk. Vasárnap volt. A ruhatár mellett álltam a barát­nőmmel. Elment mellettünk, kö­szönt. Kabátban volt. Egymásra néztünk, elfordult. Bementünk ,a táncolok közé. Vár­tunk. hátha bejön, de nem jött. Megint kimenteim, az előcsarnokban iilt. Kabátban volt. Egymásra néztünk, elfordult. Tíz óra félé megjelent. A párok között egyenesen felém jött. — Táncolsz? — kérdezte. Átfogta a derekam. — Tulajdonképpen miat­tad jöttem csak ide — mondta. Váratlan volt. Rám nézett, majd lehajtott fejjel folytatta. — Furcsának tartom, hogy egy hónapig mindén nap találkoz­tunk, köszöntünk egymásnak, és semmit sem tudunk egymásról. — Rám nézett. Kedvés volt és tartóz­kodó. Jól táncolt. Akartam valamit válaszolni, [ami­kor — Ne mondj semmit! — szólt hirtelen. Kicsit dobogott a szívem. Megint lehajtotta a fejét. Aztán bemutatkozott. — De ez nam fontos — tette hozzá gyorsan. Elengedett és megálltunk. A sze­membei nézett és azt mándtá: — Megkérlek, hogy ne nevess ki. Kicsit furcsa dolgokat fogok mon­dani, ilyesmiről az emberek nem beszélnek első találkozáskor. 'Ha ne. v&tségesnek tartód, vagy nem érde­kel, ne mondj semmit, és nenevess. Tedd a számra a kezed, aztán menj el. — Mintha sírás fojtogatott vol. na. Nem válaszoltam, hozzáléptem és én fogtam át. 4. Azt az időt, amit hozzábújva vé- gigtáncoltám. mintha álmomban él­tem volna. Becsukott szemmel hall­gattam. s egy egészen más, egy valótlanul tisztának tűnő világot is. mertem meg, sorsokait és álmokat éltem át, érzelmek és vágyak örvé­nyei fölött lebegtem, és ájultam sa. ját múltam kegyetlenül őszinte döb­benetébe. Keringtem, lebegtem, re­pültem és zuhantam részeg szédü­letben. Nem tudom, meddig tartott. 5. Szótlanul kapaszkodtam a kabát­jába. Nem is emlékszém az útra, csak ösztönösen mentem hazafelé. A kapunál szólt csak újra. Hosszan nézett, aztán lehunyta a szemét, lassan elrefbbent a keze az arcomon, hozzám hajolt, s épp. hogy érintette szájával a számat. Sokáig maradt így, lehunyt szemmel. Az­tán rám nézett, és — Jó éjszakát. — mondta halkan. Csák ennyit. Többé nem láttam. 6. Ez volt a szerelem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents