Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

1983. december 10. • PETŐFI NÉPE • 3 ÜZLET? JÁTÉK? Játéküzlet — és még valami A télkarú rablónak csúfolt régimódi, lökdösős játékok kora lejárt. A szórakoztató elektronika élenjáró technológiát alkalmazó világcégei chipek tudására épülő, számítógépvezérlésű, a leendő űr­korszakot megelevenítő szórakoztató-automatákat kreálnak — nem is annyira a serdületlen ifjúság hasznos időtöltést, inkább saját extraprofitjukat hizlalását tartva szem előtt. Pénznyelő gépezeteik egyik típusa plusz-játékkal honorálja kezelője tu­dását, a másikkal csinos kis summát is kereshet gyorsan kapcsoló „nyomogatója”. Egy ideje ha­zánkban is feltűnnek ezek az automaták, s egész addig nemigen kerültek a közvélemény vitájának kereszttüzébe, míg november elején meg nem nyílt Kecskeméten az első magánjátékterem — szem­közt egy iskolával. Ki kaphat engedélyt, a félkarú rablók késői utódainak üzemeltetésére? Vizsgál­nak-e valamit a jóváhagyó hatóságok, s ha igen, mit? Van-e kiút ebből a — sokak szerint — er­kölcstelen haszonlesésre nevelő játék-káoszból? <0 Két épület van előttem, melyiket válasszam? Balról az iskola, jobbról — az utca másik oldalán — a játékterem. A tanács rendelettel segíthetne. Gyepes Tiborné, a Hoffmann János utcai Általános Iskola igaz. gat ója meg van győződve arról, hogy 1983-foan minden érvényes jogszabály az üzletemberek érdé. keiit védi, kiszolgáltatva nekik ez. által az ő diákjait is. Az iskolá­jától öt-hat lépésre fekvő játék­teremtől a szülőik is féltik gyér. mekeiket, s az igazgatónővel együtt máig hitetlenkednek, hogy a hatóságok engedélyt ladtak er­re. Gyenes Tiborné levélben for­dult a .kecskeméti városi-járási rend ónk a p i t á n y s áig vezetőjéhez, és véleményét, javaslatát tártál, mazó sorait .gyakorlatilag a város összes vezetőjének tudomására hozta. A játékterem —• állítja az igaz­gatónő — ízléstelen és haszonta­lan szórakozást nyújt az odalá­togatóknak, ipazahialsira ösztönzi őket. A tanulók figyelme nem a kívánt irányba terelődik, számol­ni kell a hátrányos helyzetű, ve. szélyez'tetett gyerekek nevelési problémáinak fokozódásával. — Ha ennyire ellefnzik, miért nem tiltják ,meg a játéktereim Iá. togatását tanulóiknak? 1 — Nem lehet olyasmit tiltani, amit nem tudunk ellenőrizni. Eb. bői a szempontból a lehető leg­rosszabbkor jött, hogy hatályon kívül helyezték azt a jogszabályt, amely 14 éven aluliaknak nem engedélyezte a játéktermekbe lé­pését — ma gyakorlatilag bánki bemehet. '— Be, mert nem nyek-őautetma. tárói van szó ... — Az igaz, hogy pénzt neim le. hét .velük nyerni. De veszíteni le­het, .mert azzal működnek. Nézze, ni.nds törvény aura, hogy egy gye­rek nem játszhat el ötven forin­tot, holott ez ma már mindenné., pois. Minden sarkon magállítanák a szülök, igaz-e. kérdezik, hogy már megint pénzt kellett behozni az iskolába, és mindig ugyanazt kell mondanom: soha semmilyein céllal nem kérhetünk egyetlen fillért sem. — Volt valami különös oka, hogy épp az iskola mellett nyi­tott játéktermet? Kiss László (a játékterem a fe­lesége nevén működik) válasza: — Kifejezetten a gyerekekre gondoltam, az ő érdeküket tar­tottam szem előtt. — Bocsásson meg, ezt hogy érti? — Ügyességi, logikai játékok, okosabb lesz, aki ‘használja őket. Pedagógiai szempontból pedig, ki. fejezetten szerencsésnek ‘tartom a csábító hatását,, legalább hozzám jönnek la srácok és inem szipózni. — ön lugyebár üzletember, nyilván anyagi érdeke is fűződik ahhoz, hogy itt működjék. — Természetesen! Járdát csi­náltattam, helyrepofoztattam az épületet, ráköltöttem egy kalap pénzt — ennek .vissza kell térül­nie. Ehhez képest nem is kérek sokat, automatáim öt forinttal be­érik, ugyanakkor az egész or­szágban tízessel működnek. A kérdés: hogyan kaphatott is­kola tőszomszédságában játékte­rem engedélyt .Kiss László(né)? KISOSZ: pusztán azt vizsgál­ják, ,a kérelmező megfelel-e a rendeletek' előírásainak. A konk­rét esetben: ha az igénylőnek van 3 éves kereskedelmi gyakorlata, vagy ha (ennek hiányábáb) mi­nimum érettségizett, akkor nem emelhetnek kifogást. Városi tanács, Mócza Imre ke­reskedelmi csoportvezető: — A tiszta erkölcsi bizonyít­vánnyal, érettségivel és kifogást nem emelő rendőrségi vélemény­nyel rendelkező igénylő állam- polgári joga az engedély. Bitó István, a kecskeméti vá­ros iKj ár ási rendőrkapitányság vezetője: — A BKM 1/1983. (II. 16.) szá­mú rendeletében pontosan megh fogialmazzáik a játéktermek Léte­sítésének körüLménlyeit, s ennek -a Hoffmann János utcai minden vonatkozásban megfelel, tehát az engedélykérelmet kötelesek va­gyunk jóváhagyná. — A törvénytudó lát-e' meg­oldást? 2. számú Ügyvédi Munkaközös­ség, dr. Feldmáyer Péter ügy­véd: — Elméletileg az állampolgári jog szabad gyakorlásáról van szó és — hangsúlyozottan továbbra is elméletileg — a játékterem tulajdonosának állampolgári jogát nem sértheti, ha nem az iskola mellett, hanem másutt dolgoztatja automatáit, mert hi­szen állampolgári jogait csorbí­tatlanul gyakorolhatja.- — Tegy.üik fel — persze cs.ak elméletben —, hogy elköltöztet­nek innen. Tudja mi történik? — Kiss László válaszol saját kérdésére: — Oda is követnek a gyerékek. Ne féljünk bevallani: igaza van az üzletembernek. A kialla. kulatáan jellemű gyerekek szá­mába — akármilyen isi az ottho­ni nevelés — az esetek egy ré­szében túlságosan erős csábítást jelent az automata játékokkal felszerelt, képzeletvilágát meg. dolgoztató ...eHéktromilkai badahg”. Váczi Tamás kollégám, akii ugyanennek az ügynek járt utá­na, Szepes Lajossal, a „sárga" is­kola igazgatójával beszélgetett, s megtudta: a .gyerekek havonta 10-től 1500 (!!!) forintig költe­nek automatára; a dolog üzleti oldala ezzel tisztázódott is. Kár volna persze fel nem ven­ni a kesztyűt az automata-hábo­rúban,. mert ez az a ponít, ahol a lényeghez érkeztünk. Az autó« mata végiül is primitiv számító­gép — a gyerek számára: játék. Miért ne lehetne igazi számító­gépet használni arra, hogy játsszanak vele ? A fejlett országokban hét- nyolc éves Lurkóik programozzák a nagyáruházak bejáratához rek­lámcélból kitett hiperszámítógé- pes videoautoma.t'áíkat — mert megtanulták, hogyan kell. Téve­dés volna azt hinni, hogy hor. ni,bilis összegekért beszerezhető holmikról van szó, a nyugati ke­reskedelmi forgalomban 200—300 márka az ára a Phillips, az Ata­ri, ,az Apple és a többi cég video, kamputereineik, s a játékra is al­kalmas személyi számítógépek egyszerűbb típusaiért is majd­nem ugyanennyit kémek — s ezek az árak előbb-utóbb a ‘ha­zai piacon is érzékelhetők lesz­nek. Ebiben az éviben megindult a középiskoláikban a számítógépek kezdésének oktatása — megle­hetősen jó .minőségű és olcsó ha­zai gép .rendelkezésre áll —, va­jon megoldhatatlan feladat elé állítaná az ellátásért felelős szer­veket az általános iskoláik Igé­nyeinek kielégítése. Van ma­gáncég, amely fantáziát lát a dologban, Szepes Lajos iskolájá­nak például a Control! Flex pjt adott — oktatási célokra — sZá. miítógépet. Néhány nap múlva megnyílik a Szalvay Mihály Üt- törő- és Ifjúsági Házban a leg­modernebb videoko mpu tereklk e 1 felszerelt Logi-'klulb — ha van követendő irány: ez az! Az iga­zián fontos nem a gyerek érdek­lődésének letörése, hánem to­vábbvezetése: most, miikor auto­matával játszik, eszébe sem jut, hogy tulajdonképpen számító­géppel dolgozik. Miért ne lehetne lépni: amikor megismerkedik a számítógéppel, j átékprogr arnot készít? XXI. századra készülő vi­lágunkban a gyerekek nyernének ezzel a legtöbbet. Maradt még egy nyitott kér­dés, az iskola melletti játékte­rem. Véleményünk világos: az említett ífehdeletet ímeg lehet változtatni. Törvény szá'bja meg, ugyanis, hogy a kúttól hány mé­terre .lehet W. C.-t építeni, a kerítéstől mekkora távolságiban ültethető fa, ugyanígy az iskolák környezete is fokozott védelmet érdemiéi. Igaz, hogy a játékterem mindig nagy kísértés a gyerek számára, de a legnagyobb akkor, ha már több, mint kisértés. A városi tanács saját hatáskörében hozhat rendeletet, amelyben meg­tiltja a 14 éven, aluliaknak a já­téktermek látogatálsát, ezzel a helyi körülményekre alkalmazna egy országos érvényű jogsza­bályt. S ez — nemcsak joga ... Ballal József K "1 Kevesebben is többek? i ■Í I- -II I il-li ? ... 9 Ügy illik, hogy a decem­beri vásárlás heteiben megbecsüléssel írjunk az előadókról. Évről évre visz- sza-v.isszatérő alkalom ez a kereskedői munka meg­méretésére. Az ilyenkor napvilágot látó tények elég­gé közismertek. A nagy forgalom nagy erőpróba a kiszolgáló pultnál és a pénztáraknál. Kiszámít­ják : hány tonna terhet emel ilyenkor egy-egy bolti dol­gozó; mekkora utat tesz meg nyitástól zárásig. Nem maradnak .ki a felsorolás­ból a családanya „munka­körben” otthon, a háztartás­ban sem lázitó boltos asz- szonyok sem, akiknek az ünnepek előtti hetek még inkább fárasztóbbak. E fej­tegetésekhez sosem mu­lasztjuk el hozzátenni — ennyivel tartozunk egy­másnak —, hogy az eladó is ember, akit tisztelni, de legalább is becsülni illik. Megemlékezésünkben azonban túlzottan hagyo­mánykövetők, egyoldalúak volnánk, ha itt most meg- állnánk ezeknél a sorok­nál. Hibát követnénk el, • ha észrevétlenül hagynánk azokat a figyelmeztető je­leket, amelyek az élet vál­tozásaival együtt azt kö­vetelik minden, felelősen gondolkodó embertől: ez a hónap legyen ne csak a kereskedők, de a kereske­delem megbecsülésének a hónapja is! Jó alkalom ez egyúttal a számvetésre. Hol tart ma a kereskedelem? Tárgyi feltételeiben sokkal, de sokkal előbbre, mint akár csak egy évtizede. Az új kecskeméti Centrum Áru­ház ragyogó épületével a városközpontban, első na­pi 9,5 millió forint bevéte­lével, szenzáció! Hason­lóan nagy áruházak, ver­sengésre késztető kínálat­tal, az országban másutt is találhatók. Az épület és az áru tehát adott feltétel. És az eladók? ... Szám szerint ők is a he­lyükön vannak. Üzlete­inkben mindenkit kiszolgál­nak. Nincs hosszantartó, za­varó sorban állás. Az ABC-k pénztárgépeinél ott ülnek, évek óta az ismert arcú dolgozók. Az eladók között látunk szép számmal régie­ket, akiknek a munkáját mi, fogyasztók értékeljük nap nap után, vásárlásaink során. Észrevesszük, hogy a rátermettség és a pult mögött eltöltött idő a leg­többjüknél-szoros kapcso­latot mutat. Tapasztaljuk azonban azt is, hogy a ke­reskedelmi munkában tá­volról sincs minden rend­ben. Állunk a kenyeres­nél, a kiszolgálóra várva, mialatt a kenyeres — se­hol. Hová ment? Mit csi­nál ennyi ideig? Türelmet­lenek vagyunk, érthető. Mindenki sietne a dolgára. Ám, amikor megpillantjuk a kenyerest — a fiatal nő az üzlettérben, a tejter­mék-hűtőpultnál rendezke­dik, majd seprűt fog és ta­karít, végül hátramegy a raktárba, hogy fogadja a szállítóktól a frissen érke­zett árut, s csak ezután lesz ismét eladó — valami visz- szafogottságot érzünk már- már elszabaduló indula­tunkban. Igen, az eladó is ember, mégpedig csak egy, akinek két keze és két lába van. Mindenre ő sem képes. Otthon talán beteg a gye­reke. Több kilométerről, autóbusszal jár be a munka­helyére. öt is ledöntheti a lábáról az influenza. Hely­zete tehát nem jobb, nem rosszabb egy átlagos dol­gozóénál. Annyival azon­ban mégis előnytelenebb, hogy a kereskedelemben — ne féljünk kimondani — évről évre vészesen növek­szik a szakképzetlenek ará­nya. „Szakképzetlen eladókat felveszünk!” — könyörög szinte egy tábla az egyik nagy ABC-nk bejáratánál. A példaként választott áru­ház bolti szakemberei nem értik: mire való és meddig^ tarthat (még) ez a tobor­zás? Nyolcvanhat foglal­koztatottból tizenhat már igy is szakképzetlen. „Miért kell ezt a létszámot tovább duzzasztani olyanokkal, akikre a népgazdaság egyéb területein nagyobb szükség volna? A megtakarított pénzből a jövőben inkább ismerjék el jobban a keres­kedelemben helytálló, jól dolgozó szakképzettek munkáját! Kevesebben is többek lehetnének!” — ajánlotta egyöntetűen az üzleti kollektíva. Figyelemre méltó javas­lat. Az ilyen és hasonló, be­lülről jövő és a belső tar­talékokra építő kezdemé­nyezés — a tanulóképzés megjavításával párhuzamo­san — érezhetően növelné a kereskedelmi szakma rangját, és az elismerten jól dolgozók nagyobb anya­gi megbecsüléséhez adna alapot. Kohl Antel #& SfSilälllii RÁDIÓJEGYZET Filmekről — szőrös szívvel(?) Heti öt alkalommal je­lentkezik a Petőfi-adón a Zenedélelőtt, melynek a Munkahelyi és iskolai test­nevelésen, illetve a Híreken kívül egyetlen rendszeres prózai műsorbetétje van: a Láttuk, hallottuk. Nos, ez az a betét, amiről e so­rok írja oly gyakran, s kicsit talán elfogultan dünnyögi: a műsorcsokor legszebb, legérdekesebb, legfrissebb és legillatosabb virágszála . .. Teszi mind­ezt azért, mert jóleső ta­pasztalata, hogy e negyed­óra alatt, hozzáértő embe­rektől hallhat kendőzet­len véleményt színházról, filmről, zenéről, hangle­mezekről, táncról stb„ s mindezek aktuális jelleg­gel kerülnek terítékre, pontosabban: finom élű bonckés alá. A szerda délelőtti Lát­tuk, hallottuk azonban né­mileg elszomorított. Há-’ rom, ezen a héten bemu­tatott filmről esett szó, kö­zöttük egy magyar rende­zésről. Elszomorított, mert mindháromról lehangoló, „mozikerülésre” inspiráló kritikát hallhattam. A magyar—amerikai koprodukcióban készült Viadukt című Simó Sán­dor filmet tavaly szinte le­taglózta a kritika, mi taga­dás: joggal! Báron György, a neves filmkritikus, most így nyilatkozott a legújabb közös munkáról, amit Hosz- szú vágta címmel mondhat „saját termésnek” a hazai és az amerikai filmipar: „Gábor Pál, a rendező, aki eddig sakkal jobb filmeket készített, gondoljunk pél­dául az Angi Verára, most egyszerűen két szák közül a földre ült... Tulajdon­képpen, ez egy ifjúsági ka­landfilm, olyan szándékkal, hogy az amerikai filmek westernromantikáját átül­teti a magyar Hortobágyra, a csikósok közé ... Egy gyermeteg, igazában az if­júságnak sem ajánlható al­kotás sikeredett belőle . . — A neves filmkritikus, az új koprodukció kudarcát a forgatókönyvben látja, ami, véleménye szerint, ki­fejezetten dajkamese. A második világháború ide­jén játszódik a történet, s röviden arról szól, hogy lelőnek egy amerikai piló­tát, akit a csikósok mente­nek a németek elől, mi­közben furcsa kalandokon „vágtat át” kedves lová­val, Arankával, majd sze­relmes lesz egy . magyar lányba, és így tovább ... Ahogy a kritikus véli, ki­csit naiv az USÁ-ban élők elképzelése a második vi­lágháborúról, országunk­ról vélekedve pedig még naivabb, s ezt kiszolgálni, nem túl nagy dicsőség egy magyar rendező — adott esetben Gábor Pál — ré­széről, de e film esetében, mintha még alá is játsza­na mindennek a „karmes­ter”. Végül is, sikerült egy olyan gyermeteg történe­tet celluloid-szalagra ven­ni, ami még az amerikai ízlésnek is túlzás . . . Ezt követően, Veres Jó­zsef mondta el lehangoló véleményét egy új szovjet alkotásról: a Leonyid Gaj- daj rendezte, Telitalálat cí­mű filmről, mely megítélé­se szerint, lassan csordogá­ló, „szakállas” ötletre épül, s csupán gyengécske szí­nészi alakításokkal, illetve a szokványos, naiv happy enddel „díszes”. Végül egy új japán film­ről, a Fojtogatásra keresz­telt alkotásról beszélt a filmkritikus, ugyancsak „szőrös szívűen”. Pedig ez esetben nem kisebb rende­zői nagyságról van szó, mint Kanetó Sindóról, aki többek között olyan világ­hírű műveket tud maga mögött, mint a Kopár szi­get, az Onibaba vagy a Hirosima gyermekei. Láttuk, hallottuk. Pon­tosabban: látni fogjuk, s hallani, a műsorban „kive- sézett” filmeket. De végül is, minden kritika a szub­jektum „virágcserepében” ver gyökeret. A jövő dönti csak el, hogy milyen sikert aratnak vagy nélkülöznek az említett művek, s nem e műsorban megszólaló szakemberek. Ennek elle­nére elszomorítónak, le­hangolnak hatottak sza­vaik, — Ezt most minden elfogultság nélkül düny- nyögöm ... Koloh Elek Egymillió palack szikrai szamócaital exportra Az ÁGI márkanév jelzi az ál­lami gazdaságok szénsavmentes üdítő italainak nagy családját. A kiváló minőségű termékeket egy­re jobban megkedveli a fogyasztó közönség. Valamennyinek hazai termésű gyümölcs a nyersanyaga. Itthon és külföldön igen keresett a Kecskemét-Szikrai Állami Gaz­daság szamócaitala, amelyet hét- deciliteres palackban forgalmaz a kereskedelem. 1984-ben a hazai vásárlók számára már 800 ezer palackot töltenek a nyárlőrinci üzemben, és egymilliót csehszlo­vákiai és NDK-beli exportra Ké­pünkön Baksa Ágnes MEO-labo- ráns a szamócaitalból vett mintát vizsgálja, a titrálható savát méri. Mese a dohányzás abbahagyásáról Sok ember szokott már le a do­hányzásról, s én többnyire csodálom is őket. Ám néha akad kivétel, például régi barátom, De Vries. Ö naponta két csomaggal szívott, s ez nagyon aggasz­totta. Végül elhatározta, hogy abba­hagyja. Mikor egy hét múlvk találkoztunk, megkérdeztem, hogy bírja. — Egyet sem szívtam hét napja — dicsekedett. — Gratulálok, a feleséged büszke le­het rád. — Hát azt nem tudom, mert három napja elköltöztem otthonról. S tudod, egy csöppet sem hiányzik az egész: a gyerekek megőrjítettek, ő meg álló nap kiabált valamiért. Tíz nap múlva megint De Vriesbe futottam az utcán. — Már 17 napja nem cigarettáztam, és egyáltalán nem is hiányzik — mond­ta. — Ragyogó — feleltem. — És mi új­ság az irodában? — Miféle irodában? Az ördögbe is, négy napja kiléptem. Belefáradtam az egész ügybe. De hát kit érdekel — mió­ta abbahagytam a dohányzást, nagy­szerűen me$y a tenisz, és egész nap kint vagyok a pályán. Aztán egy hónapig nem találkoztunk. Akkor átjött és kijelentette: — Már 47 napja nem volt cigaretta a számban. Evekkel hosszabbítom meg így az életem. — Csodás. Miben segíthetek? — Miért viselkedsz úgy, mintha köl­csön akarnék kérni tőled? Egyébként tényleg azt akartam, de felejtsd el. Te is olyan vagy, mint a többiek, irigy, gonosz és unalmas. Legszívesebben orrbavágnálak. — De Vries, lenne egy baráti javas­latom: kezdj el újra dohányozni. Elvég­re bebizonyítottad, hogy le tudsz szok­ni róla, s ez a fő. Szerencsére elfogadta a tanácsom. Visszatért a családjához, új állást ta­lált» s mi is kibékültünk. Art Buchwald Gyógynövények, kozmetikumok külföldre Sikerrel teljesíti az idei export­tervét a Herbária Gyógynövény­forgalmi Közös Vállalat; a tava­lyinál 5 százalékkal nagyobb, ösz- szesen mintegy 3,8 millió dollár bevételre számít. Ennek elérése azonban a korábbiaknál nagyobb erőfeszítéssel járt, mivel a gyógy, növények világpiaci ára csökkent, s ezt a kivitt mennyiségek növe­lésével lehetett csak ellensúlyoz­ni. Gondot okozott az aszály is. A hagyományos export fűszernövé­nyek közül majoránnából, borsi- kafűből, édesköményből a vártnál kevesebb termett. A kieső tétele­ket új termékekkel igyekezték pótolni. Így például a szörp elő­állításánál a csipkebogyóból visz- szamaradt, korábban veszendőbe ment magot összegyűjtötték, s ta­karmány-alapanyagként értékesí­tették külföldön. Jól hasznosítják a vállalat által szabadalmaztatott napraforgó-hántoló berendezést is; a héj néküli napraforgómag rö­vid időn belül keresett exportcik­ké vált. Az aktívabb külkereske­delmi munka eredményeként új piacokat is szerzett a Herbária. A Bánfi-hajszesz már Európán kí­vül is hódít; az Amerikai Egye­sült Államokból és Kanadáéi rendeltek nagyobb mennyiséget. A gyógynövényeket télen is gyűjtik. Jelenleg a fagyöngy sze­dése ad munkát az áfészek szer­vezésében dolgozó gyűjtőknek. A különféle szívgyógyszerek alap­anyagául felhasznált növény nagy lelőhelyei Somogy és Komárom megye erdői, a termést innen szállítják a vállalat nagykanizsai üzemébe, ahol teakeverék készül belőle.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents