Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

S • PETŐFI NÉPE • 1983. december 31. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Az SZKP Központi Bizottságának ülése, Andropov állásfog­lalása az időszerű feladatokról. — A japán parlament ismét Na- kaszonét választja kormányfővé, de az LDP koalícióra kény­szerül. KEDD: Libanonban ismét kiújulnak a harcok a hadsereg és a síita milícia tagjai között. — Ellenzéki egységfront a chilei egyete­meken. SZERDA: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése, külpolitikai nyilatkozat. — A palesztin katonai tanács ülése Szanaában. — Kreisky és Kadhafi találkozója. — Az indiai kormánypárt kong­resszusa. CSÜTÖRTÖK: Washington bejelenti kilépési szándékát az UNESCO- ból. — Nicaraguái összesítés: egy év alatt hatszáznál több tá­madás érte az országot. — Argentin katonai vezetők felelősségre vonása. PÉNTEK: A dél-afrikai csapatok ismételt behatolása Dél-Angolába. — A lengyel szejm ülése. A hét három kérdése: Miről tanácskozott az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet parlament? A hagyományos mérlegkészítés, valamint a következő esztendő feladatainak meghatározása állt az SZKP Központi Bizottságának tanácskozása, s a plénumot kö­vető legfelsőbb ta/nácsii ülésszak középpontjában. A szovjet nép­gazdaság jó évet zár, de az ered­mények felsorakoztatása mellett rendkívül kritikus hangvétellel táriák fel az elmaradásokat, bí­rálták a meglevő'hiányosságokat. A szovjet teljesítményadatok és tervek természetesen messze túl­nőnek belső jelentőségükön és vi­lágpolitikai tényezőt jelentenek. A Szovjetunió biztosítja planétán­kon a katonai egyensúlyt, a szo­cialista közösség vezető ereje, s kiemelkedő szerepet vállal a fej­lődő Világ országainak segítésé­ben, tehát korántsem mindegy, milyen gazdasági háttérrel ren­delkezik. Ám, ha valamikor, most különösen nagy érdeklődés mu­tatkozott meg a moszkvai tervek iránt. Nem titok, hogy a .nemzet­közi helyzet rosszabbodott, az Egyesült Államok a fegyverkezé­si verseny újabb és újabb for­dulóit erőszakolja ki, s mindez hatalmas költségeket emészt fel, nagy energiákat von el más terü­letekről. A nyugati „szovjetológu- sölc” egyik vissza-visszatérő té­mája az utóbbi időben, hogy „Moszkvának, ha állni akarja a fegyverkezési versenyt, le kell lassítania más irányú gazdasági terveit, és fejlesztéseit”. A pár.tplénum és a parlamenti ülésszak csattanón választ jelen­tett ezekre a kombinációkra. A Legfelsőbb Tanács külpolitikai nyilatkozatában megerősítette az eddigi törekvéseket és Jurij And­ropov írásban eljuttatott hozzá­szólása is nagy hangsúllyal emel­te kii: a Szovjetunió hatékony módon, a jövőben is fenntartja a katonai erőegyensúlyt. (A szovjet vezető személyesen nem lehetett jelen a központi bizottság ülésén. Visszautalnánk a nemrég Moszk­vában tartott sajtóértekezletre, ahol Zamjatyin elmondta, Andro­pov felépülőben van betegségé­ből, s ellátja a legfontosabb teen­dőket: ezt igazolhatta a plónum- hoz eljuttatott állásfoglalás. is.) Az Andropov-hozzászólásnak csaknem egésze a belső gazdasági feladatokkal, a munka jobb meg­szervezésével. a reformelképze­lésekkel foglalkozott, s a gazda­sági teendők összefüggő, komp­lex csokrát helyezte a figyelem középpontjába. Vagyis a Szovjet­unió teljesíti a világbéke érdeké­ben vállalt tennivalóit, de nem hagyja eltéríteni magát a fejlett szocializmus feladataitól, sem. Ez a széliem volt a moszkvai ta­nácskozások legfontosabb jellem­vonása, s ez realizálódik a terv­számokban is. Hogyan állnak Tripoli után a palesztin mozgalom belső frontjai ? Szanaában. az észaik-jemeni fő­városban. Arafat részvételével összeült a Palesztin Katonai Ta­nács. A tanácskozás azonban meglehetősen foghíjas volt. hi­szen a tizenegy tagú testületből heten hiányoztak. Várhatólag to­vábbi palesztin megbeszélések kö­vetkeznek, Tuniszban, majd Al­gírban, de egyelőre nehéz lenne előre jelezni, mennyire ülnek majd egy asztalhoz a nemrég Tripoli térségében egymással még fegy­verrel küzdők. Ha ugyanis már korábban mutatkoztak a szaka­dás jeléi. Arafat kairói tárgya­lásai (amiért még saját szerveze­te is bírálta, az előzetes konzul­táció elmulasztása • miatt) tovább mélyítették az ellentéteket. A feladat egyértelmű: az új helyzetben új palesztin stratégiát kell kidolgozni a politikai és ka­tonai harcra, s ehhez meg kelle­ne teremteni egy palesztin ak- ci óegység minimumát. A megszállt területek lakossá­gának többsége (s ezek jelentenék egy majdani Palesztina alapját) Jasszer Arafaitot támogatja, s a palesztin vezető számíthat az öböl országaiban élő palesztin közös­ségek rokonszenvére is. Minden­nek alapját a parlament szerepét betöltő palesztin nemzeti tanács­ban Arafat még mindig képes lenne a többség biztosítására. A Libanonban élő 510 ezer palesz­tin mind nagyobb része viszont az El Fatah zendülőivel tant, s élvezik Szíria, valamint Líbia tá­mogatását. Ez pedig nem egysze­rűen mennyiségi arányok .kérdé­se, hiszen Kelet- és Észak-Li- bamonban találhatók a palesztin fegyveres erők legütőképesebb osztagai, itt húzódik a tulajdon­képpeni „frontvonal”. Szíriának, mint az egyetlen valóságos arab írontállamniak közreműködése is döntő. Damaszkusz ez esetben nem egy arab állam a sok közül. A nyolc gerillaszervezetből össze­tevődő PFSZ-ben Arafat helyzete ily módon megrendült. Az ellentéteket nem lehet a szőnyeg alá seperni, de a vissza­vonhatatlan (törés, a PFSZ ket­tészakadása mindkét irányzatnak súlyos, ha nem jóváteheteitlen ká­rokat okozna. Ezért lenne szük­séges minden lehetőséget megra­gadni (legalább egy akcióegység létrehozására' Mi a helyzet Afrika déli végén ? A Cuhene folyó északi partján Angola déli tartományában a hé­ten ismét dörögitek a fegyverek. A dél-afrikai fajgyűlölő rezsim hadereje behatolt a szomszédos, független ország területére — az angolai néphadsereg, a FPL A pe­dig felvette a harcot. A dél-afrikai—angolai csatáro­zások mögött egy harmadik or­szág jövője, Namíbia független­sége az igazi probléma. Pretoriá­ra mind nagyobb nemzetközi nyo­más nehezedik, hogy (tegye lehe­tővé Namíbia függetlenné válá­sát: ezt eredetileg 1978-ra ígérte meg. Száznegyven hatályos ENSZ-ihatározait született eddig, s legutóbb már Párizs is változtatott álláspontján. Dél-Afrika megpró­bálta Namíbia függetlenségét az Angolában a törvényes kormány kérésére ött-tartózkodó kubaiak kivonásával összekapcsolni, de ez sem sikerült. Ügy tűnik, a dél-afrikai vezetés nehezen tudja halasztani Namí­bia függetlenségét, ezért ólyan látszatfüggetlenséget akar, amely kizárja a poliiikai életből a SWAPO-t, a haladó, népi szerve­zetet. (A SWAPO menekülttábo­rai Dél-Angolában vannak, és az angolaiak támogatják a függet­lenségi harcot.) így született a dél-afrikai javaslat a csapatok kölcsönös visszavonásáról, és egy „elválasztó övezet’’ létrehozásáról. Angola ezt visszautasította, s Dél-Afrika most katonai fenye­getéssel próbálja kierőszakolni a döntést. Egy év képekben • A belpoliti­kai helyzet normalizá­lódásával párhuzamosan fokozatosan egyes vietnami csapat­egységeket vontak ki Kambodzsából. 9 Az új év első napjaiban a csehszlovák fővárosban tartotta ülését a Varsói Szerződés legmagasabb szintű szerve. Képünkön: a Politikai Tanácskozó Testület prágai értekezlete. • Világszerte felháborodást váltott ki az Egyesült Államok Grenada ellen elkövetett ka­tonai intervenciója. Képün­kön: amerikai tengerészgya­logosok partraszállása a kis karib-tengeri szigetországban. 9 „A békéért, az életért, a nukleáris háború ellen” jelszóval rendez­tük béke-világtalálkozót júniusban a csehszlovák fővárosban. A meg­mozdulásokon több százezer ember vett részt. Képünkön: a San Francisco-i béketanács küldöttei (az előtérben) a Prága főterén tar­tott nagygyűlésen. (Fotó: — CTK — MTI — KS) • A széles körű tiltakozás ellenére megkezdő­dött az új amerikai nukleáris eszközök nyugat­európai telepítése. Képünkön: az NSZK-ban lévő ramsteini légitámaszpontra érkező Galaxy óriási szállítórepülőgép, amely a Pershing—2- esek első részegységeit hozta. 9 Júliusban magyar párt- és kormányküldöttség látogatott a Szovjetunióba. Képünkön: Ju­rij Andropov, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözli a Kremlben Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát, a delegáció ve­zetőjét. 9 Hónapokon át pusztított véres belharc a Palesztinái Felszabadítási Szervezet so­raiban. Képünkön: a Jasszer Arafathoz hű egységek egyik légvédelmi ütege az észak-li­banoni Tripoli környékén folytatott összecsapásokban. (Fotó: — Time — KS) Táviratok a testvérmegyékbe Táviratváltásra került sor a testvérmegyék pártbizottságai között. Dr. Romány Pál, az MSZMP KB tagja, a megyei párt- bizottság első titkára táviratban köszöntötte a Krím területi, a Vajdaság tartományi, a Modena megyei, az Álba megyei és a Tarnow vajdasági pártbizottságot új év alkalmából. Tiltakozó megmozdulások Libanonban Böcz Sándor, az MTI tudósító­ja jelenti: BEJRÜT Tegnap Libanon egész moha­medán lakossága csatlakozott az izraeli megszállás ellen kibonta­kozott dél-libanoni tiltakozó megmozdulásokhoz. A szunnita, és a síita, vallási vezetők felhívá­sára az ország minden mecset­jében elítélték a több mint más­fél éve tartó izraeli megszállást, az alapvető emberi jogokat sem­mibe vevő elnyomó intézkedé­seket, a tömeges letartóztatáso­kat, a gazdasági élet megbénítá­sát. A pénteki vallási szertartás után a mohamedán hívők egy­séges ülcszttrájkikal fejezték ki szolidaritásukat a megszállás alatt sínylődő honfitársaikkal. A szunnita főimiu£ti rámutatott: „Iz­raelnek meg kell értenie, hogy nem találhat békét a földön — csak elutasítást, elítélést és el­lenállást”. N A mohamedán vallási vezetők és a politikai ellenzék nyomásá­ra a libanoni kormány is kény­telen volt tudomást venni a meg­szállt területeken kialakult tűr­hetetlen állapotokról. Az együtt­érzését kinyilvánító Safik El- Vazzan miniszterelnök felkér­te EHe Szalem külügyminisztert, hogy a libanoni—izraeli össze­kötő bizottság, vailaimimt az Egye­sült Államok és az ENSZ útján, tegyen kezdeményezést az izrae­li elnyomó intézkedések vissza­vonására. Közben ismeretessé vált. hogy az izraeli hadvezetés még drasztikusabb biztonsági szankciók bevezetésére, a súlyos veszteségeket okozó népi ellenál­lás elfojtására készül. A meg­szállók péntektől három napra lezárták a Dél-Libanoniba veze­tő átkelőhelyeket. A mohamedán lakosság fel­háborodását fokozza, hogy a fa- langista milíciák Dél-Lúbanonba küldött egységei éppúgy együtt­működnék az izraeli megszál­lókkal. minit Haddad őrnagy he­lyi zsoldoshadserege. Sőt, a Céd­rus Őrei elnevezésű szélsőjobb- oldali keresztény szervezet azt követelte, hogy vonják ki Liba­nonból a tehetetlen négyhatalmi nyugati haderőt, azaz tegyék le­hetővé Libanon számára. hogy „természetes” szövetségre lép­jen Izraellel. SHULTZ „MAGYARAZATA" Az USA kilép az George Shultz amerikai kül­ügyiminiszter Perez de Cuellar ENSZ-főtiit)kárhoz intézett levelé­ben hangsúlyozta, hogy az UNES- CO-hól való amerikai kilépési szándékot nem szabad annak beharangozásaként értékelni, hogy Washington kilép az ENSZ- ből és más szakosított szerveze­teiből is. Washington az UNES- CO-ból való kilépésről hozott döntését is megváltoztathatja, ha addig „jelentős javulást, a ki­sebbségi (értsd amerikai) néze­tek elfojtásának megszűnését” tapasztalja a szervezet működé­sében — írta az amerikai kül­ügyminiszter. Gregory Newell UNESCO-ból külügyminiszter-helyettes úgy fo­galmazott: Washington a jövő év végén felülvizsgálhatja döntését, ha az UNESCO felhagy a ..poli­tizálással”. A külügyminisztérium levele világosan mutatja Washington taktikáját. Az UNESCO-ból való kilépést az alapokmány szerint egy évvel előre be kell jelenteni, így az amerikai kilépésre eleve csak 1984 végén kerülhet sor. Ez időt biztosít Washingtonnak ah-, hoz. hogy kilépési szándékával zsarolhassa az UNESCO-t, amely a kilépés következtében költség- vetési forrásainak 25 százaléká­tól elesne. A kubai forradalom 25 éve Amikor negyed évszázaddal ez­előtt a „szakállasok” alig három­ezer főt számláló jelkelő serege elűzte Fulgencio Batistát, a dik­tátort, kevesen hitték, hogy olyan változások kezdődnek az Antillák legnagyobb szigetén, amelyek alapjaiban rázkódtatják meg La- tin-Amerikát. Kevesen hitték, hogy az utolsó spanyol gyarmatból — Kuba csak századunk elején nyerte el füg­getlenségét — az Egyesült Álla­mok közvetlen szomszédságában születik meg a nyugati félteke első szocialista országa. 25 éves a kubai forradalom. Ne­gyed évszázaddal ezelőtt még sok minden hihetetlennek tűnt — pél­dául az, hogy a forradalom győ­zelme után a szigetország nagy­hatalom lett, az egészségügy és az oktatás területén. 1959-ben Kuba — a cukorsziget — hátin-Amerika egyik legsze­gényebb, legelmaradottabb or­szága volt. A cukorra épülő ku­bai gazdaságot szinte teljes egé­szében az* amerikai tőke ellen­őrizte. A kubai függetlenség — csakúgy, mint a többi közép-ame­rikai állam függetlensége — a gyakorlatban nem jelentett egye­bet a saját zászlónál és a saját himnusznál... A kubai forradalom néhány év alatt hatalmas lépést tett előre azoknak a társadalmi-gazdasági problémáknak a megoldásában, amelyekkel a térség legtöbb álla­ma mind a mai napig hiába küsz­ködik. Mindennek döntő szerepe volt abban, hogy 1961 áprilisában a forradalom ellen indított nyílt in­vázió csúfos kudarcot vallott a Disznó-öbölben. Az Egyesült Ál­lamok által kiképzett és felfegy­verzett ellenforradalmárok arra számítottak, hogy „össznépi tá­mogatásra” lelnek — ehelyett egy ország népével találták szembe magukat. A forradalom előtt Kuba kül­kereskedelmi forgalmának 70—80 százalékát az Egyesült Államok­kal folytatta. Az iparban, a me­zőgazdaságban, a távközlésben és a közlekedésben használt gépek, berendezések 80 százaléka ame­rikai volt. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen hihetetlen károkat okozott a kubai gazdaságnak, hogy a blokád életbe léptetése után egyetlen darab amerikai alkat­rész sem jutott az országba. A gazdasági blokád mégsem ér­te el célját: az Egyesült Államok nem tudta térdre kényszeríteni a kubai forradalmat. A szocialista országok segítségével Kuba átvé­szelte a legnehezebb időket, s a gazdaság viszonylag gyorsan al­kalmazkodott az új körülmé­nyekhez. A gazdasági növekedés üteme 1961 és 1970 között még csak át­lagban évi 2,8 százalék volt, de a hetvenes években már elérte az évi 5,7 százalékot. A lakosság életszínvonala is fo­kozatosan javult az elmúlt 25 év során. A mezőgazdaság és az ipar még nem tudja kielégíteni a növekvő igényeket, ezért Kubá­ban ma is létezik a jegyrendszer. Ez a rendszer azonban biztosítja azt, hogy az alapvető szükségleti cikkekhez mindenki hozzájusson. Emellett az utóbbi időben mind több olyan szabad piac és bolt nyílt, ahol az élelmiszerek, ruhák, iparcikkek egyre szélesebb válasz­tékát kínálják a vásárlóknak. Az ellátás még meglévő ne­hézségeit jórészt ellensúlyozzák a szociális juttatások. Ezek közül is kiemelkedik az oktatás és az egészségügy terén-elért fejlődés. A tankönyveket, iskolai egyenru­hát, a bentlakásos iskolákban és a napközi otthonokban az étke­zést térítésmentesen kapják a diákok — és Kubában jelenleg a lakosság egyharmada tanul. A szigetországban ma már nin­csenek trópusi betegségek, járvá­nyok. Az egykor ismeretlen cu­korsziget komoly nemzetközi te­kintélynek örvend. Kuba vezető szerepet játszik az el nem köte­lezett országok mozgalmában. A szigetország több mint 20 fejlő­dő államnak nyújt gazdasági — s néhánynak katonai — segítsé­get. A latin-amerikai politikai elszigeteltség is már régen a múl­té: a kubai forradalom 25 éve be­bizonyította a szocializmus létjo­gosultságát — a nyugati féltekén. * A magyar vezetek táviratban üdvözölték Fidel Castro Ruzt, Kuba Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkárát, a Kubai Köztársaság Államta­nácsának és Minisztertanácsának elnökét, Kuba nemzeti ünnepe al­kalmából.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents