Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

1983. december 24. • PETŐFI NÉPE • 11

SPORT-SPORT - SPORT

A megtorpanás nem lehet tartós

Interjú a megyei sporthivatal elnökével

Ismét eltelt egy év, elérkezett az értékelés ideje. Időszerű tehát arról beszélni, hogyan felelt meg a várakozásnak Bács-Kiskun megye versenysportja 1983-ban. Erről kérdeztük Borszéki Lajost, a megyei sporthivatal elnökét.

— Negyvenhét csapatunk szerepelt a nemzeti bajnokságok ikülönböző osztályaiban — mondta. — Tíz az élvonalban, huszonhat az NB II-ben, tizenegy az NB Ill-ban. Ezerötszázötvennyolcan szereztek minősítést Kilencszázhetven felnőtt, ötszáznyolcvan- nyolc ifjúsági sportoló. Mi a fordított aránnyal lennénk megelégedettek, tehát jövőre ez kínálja a legtöbb tennivalót. A minősítettek közül kétszáznegyvennégy a nő. A nyolcvanöt I. osztályú versenyző közül csak öt, a hetvenhét ifjúsági aranyjelvényes közül pedig mindössze tizenöt tartozik a gyengébb nemhez.

— Hogyan szerepeltek a megye versenyzői a magyar bajnokságokon és a világversenyeken?

— Tizenhárom sportágban százhatvanketten értek el helyezést. Elsőt harminchármán, másodikat har- mincketten, harmadikat harminchétén, negyediket tizenhatan, ötödiket huszonkilencen, hatodikat tizenöten. Az országos válogatott keretekben hetven- hatan kaptak helyet. Az élvonalba tartozó sportágakban volt a legtöbb válogatottunk. Például cselgáncsban tizenkilenc, röplabdában tíz. A hetvenhat kerettag közül negyvenen vettek részt világversenyeken. Sajnos, a tervezetthez viszonyítva az eredmény elmaradt a várakozástól. Néhányan azonban dicsőséget, elismerést szereztek a magyar sportnak, Bács-Kiskun megyének. Volentér László, a Bajai Spartacus-Vízügy motorcsónak-versenyzője világkupát, Gönczi Róbert, a KSC ökölvívója Európa-baj- noki bronzérmet, Deák Ferenc, a KSC cselgáncso- zója és Havas Endre, a KSC atlétája IBV-ezüstér- met szerzett. A jól szereplők közé sorolom még az MHSZ ÉBKM Vízmű könnyűbúvár-úszóit, a Kiskunhalasi Határőr Dózsa lovasait és a Bajai Spar- tacus-Vízügy evezőseit.

— Az Országos Testnevelési és Sporthivatal kategorizál ása szerint történt-e fejlődés?

— Az egyesületi minősítés terén nagy fejlődés mutatkozik. Az A kategóriások száma a korábbi kettőről ötre, a B kategóriások száma huszonegyről huszonnégyre, a C kategóriás minősítést elért szakosztályok száma pedig negyvenkilencről ötvenkilencre emelkedett. Ez a rang nagy felelősséggel jár. Tartok tőle, hogy nehezebb lesz megtartani, mint megszerezni.

— A különböző sportágak, szakosztályok hogyan járultak hozzá a megye sportjának fejlődéséhez?

— Az a tapasztalatunk, hogy ahol több évre szóló, tervszerű munka folyik, ott törvényszerűen kimutathatók az eredmények. Ilyen az MHSZ Kiskunsági ERDÉSZ DK, a Bajai Spartacus-Vízügy kajak- kenu-, evezős- és motorcsónak-szakosztálya, a Kiskunfélegyházi Húsos SK kerékpár-szakosztálya. A kerekesek kiváló munkát végeztek. Négy első osztályú és nyolc ifjúsági aranyjelvényes versenyzőjük huszonegy olimpiai pontot szerzett. Csak dicsérni tudom a DUTÉP SC élvonalbeli sakkcsapatát, amely ismét megszerezte a vidék legjobbja címet. Az MHSZ-sportck közül a könnyűbúvár-, a rádióamatőr-, a vitorlázó, a modellező szakosztály országosan is az élvonalba tartozik. A lovassport ugró- és mi- litary-szakágában a kiskunhalasiak és a kecskeméti ifjú tehetségek hívták fel magukra a figyelmet.

— Mely sportágak, szakosztályok maradtak el - várakozástól?

— Az úszósport kritikán aluli, ennél rosszabb már nem lehet. Ezzel szemben a vízilabda-szakosztály dicséretes munkát végzett. Atlétikában a Kiskunfélegyházi Kun Béla SE hét ifjúsági aranyjelvényest nevelt, de a KSC és a KAC nem lépett előre. Baján súlyos a helyzet. Évről évre csökken a minősítettek

száma. Sürgős intézkedéseket várunk a bajaiaktól. Birkózásban megyeszerte visszaesés tapasztalható. A múlt évi százhét olimpiai ponttal szemben idén ötvenötöt gyűjtöttek a sportág képviselői. Van gondjuk a kiskunfélegyháziaknak is, hiszen mindössze egy olimpiai pontot szereztek. Sajnos, a labdarúgásról sem beszélhetek elismeréssel. Van ugyan két NB II-es és négy területi bajnokságban szerep1 csapatuk, de a Lajosmizse kivételével valamennyi várakozáson alul szerepelt. Megyei I. osztályú csapataink játékának a színvonala visszaesett, ami, valószínűleg az edzések, a felkészülések hiányosságaival függ össze.

— Bács-Kiskun megye az elmúlt években az első hat között végzett a megyék közötti rangsorban, milyen helyezésre számíthat 1983-ban?

— A megye versenysportjában az idén mérsékelt

volt a fejlődés. Ez az elmúlt tíz év távlatában szokatlan, mert évről évre tervszerű, ütemes fejlődés jellemezte a megye sportját. 19807ban 540, 1981-ben 60 1982-ben 650 olimpiai pontot gyűjtöttek a megye sportolói. Idén 600 várható, s ezért veszélybe került az első hat közötti helyünk a megyék közötti rangsorban. De úgy látjuk, a pillanatnyi megtorpanás nem lehet tartós, mert sok tehetséges fiatal versenyzőnk, szakemberünk van. A létesítményellátottság is folyamatosan javul. Arra törekszünk, hogy szakmailag, erkölcsileg és anyagilag is segítsük a sportegyesületeket, a tehetségek kiboiítakoztatását. A jövőben a sportéletben is érvényesítenünk kell a differenciálást. Ahol jó munkával jó eredményt érnek el, ott számíthatnak nagyobb anyagi támogatásra — mondta Borszéki Lajos, a megyei sporthivatal elnöke. Banczik István

Az év sportolói: Temesvári Andrea, Guczoghy György és az öttusa-válogatott

A magyar sportújságírók 1958- tól megszakítás nélkül az idén már 26. alkalommal választották meg az év legjobb sportolóit. Űj nevek kerültek a listára a nők és a férfiak versenyében egyaránt.

1983. legjobb magyar női sportolója a teniszező Temesvári Andrea lett, aki ritka fölénnyel előzte meg vetélytársait. A fiatal, nagyreményű teniszező á 18. név a női győztesek listáján, s Temesvári révén 1958, vagyis az első szavazás óta most került újból a sportág képviselője az első helyre. Akkor Körmöczi Zsuzsa volt a listavezető. A nőik versenyének rekordere változatlanul az evezős Pap Jenőné és az úszó Gyarmati Andrea, mindketten három alkalommal lettek az év legjobb női sportolói. Két-két győzelem a vívó Rejtő Ildikónak és Tordasi Ildikónak, az atléta Németh Angélának, valamint az evezős Ambrus Mariannák sikerült.

A férfiak versenyében Guczoghy György és Kocsis Ferenc között óriási verseny folyt, egy ideig Kocsis látszott győztesnek, de Guczoghy a hajrában sok szavazatot kapott és javára dőlt el az utóbbi évek legizgalmasabb fér- fisportoló-választása. 1980 (és Magyar Zoltán) után került újra tornász az élre, s a tornászoknak a 4. első helyet szerezte. A korábbi 3 Magyar Zoltán nevéhez fűződik.

A csapatversenyt az öttusaválogatott nyerte. Ez már az öttusázók nyolcadik győzelme, és csapatban ezzel megszűnt a holtverseny az öttusa- és a vízilabda-válogatott között. 1977-től ugyanis együtt állt 7—7 győzelemmel a két sportág válogatottja. Meglehetősen régen volt — 1975-ben —, amikor az öttusa-válogatottat az év legjobbjának választatták, s azóta csak 1980-ban és 1982-ben jutottak egy-egy harmadik helyhez.

1983 legjobb női sportolója: Temesvári Andrea teniszező 243 pont, 2. Géczi. Erika, Povázsán Katalin kajakosok 131, 3. Juha Olga atléta 107.

Szavazatot kapott még Rakusz Éva kajakozó, Oláh Zsuzsa asztaliteniszező, Gódorné Nagy Mariann kézilabdázó, Balogh Pálma sportlövő (ő volt 1982 legjobb női sportolója), Vanyek Zsuzsa atléta, Beloberk Éva és Boksay Zsuzsa kosárlabdázók, Kelemen Ildikó műugró és Rőder Sándorné modellező.

1983 legjobb férfi sportolója: Guczoghy György tornász 210 pont, 2. Kocsis Ferenc birkózó 199, 3. Buday Tamás és Vaskúti István kenusok 114.

Szavazatot kapott Jacsó József súlyemelő, Bujkó Tamás csel- gáncsozó, Szalma László atléta, Ribli Zoltán sakkozó, Rácz Lajos birkózó, Szombathelyi Tamás öttusázó, Kovács Péter kézilabdázó, Doleschall András sportlövő, a Ferjáncz—Tandari autóversenyző kettős és Cserkúti József autóversenyző.

1983. legjobb csapata: Az öttusa-válogatott (Szombathelyi Tamás, Fábián László, Pajor Gábor, tartalék: Buzgó József) 174 pont,

2. a gyorstüzelő pisztolycsapat 143,

3. a vízilabda-válogatott 133. Több szavazatot kapott még a

női kosárlabda-válogatott, a női kézilabda-válogatott, a Bp. Honvéd kézilabda-együttese, a futó- vadlövő-válogatott, az autómodellező válogatott, a női röplabdaválogatott, a kardválogatott, és a férfi asztalitenisz-válogatott.

Az 1958-tól zajló szavazáson 78 első hely talált gazdára, ezek megoszlása sportágak szerint:

rt

C Pk u <4

d

I

V

N

(/)

*o-F

tft

e

V

:0

Vívás

5

4 6

15

öttusa5 8

13

Atlétika

7

3 10

Vízilabda- 7

7

Üszás

4

2 6

Birkózás5 I

Evezés

5- _

5

Kajak-kenu

1

2 3

Torma4 4

Asztalitenisz

1- 1

2

Tenisz

2- 2

Kézilabda- 1

1

Korcsolya_ 1

1

Labdarúgás- 1

1

Sakk- 1

l

Sportlövészet

1

_ l

Súlyemelés1 1

26

26 26

78

„Nálam mindenki tiszta lappal indul

Beszélgetés a KSC labdarúgó-csapatának új edzőjével

NÉVJEGY:

Neve: Kurucz István; Születési helye, ideje: Kiskunfélegyháza, 1950; Iskolai végzettsége: Testnevelési Főiskola: Családi állapota: nős; Szakképzettsége: testnevelő tanár; Képesítése: labdarúgó-szakedző; Eddigi egyesületei: Kiskunfélegyházi Gépjavító, Honvéd Kun Béla SE.

A napokban vált véglegessé, hogy a KSC új edzővel kezdi az 1984-es évet. Ebből az alkalomból kérdeztük Kurucz Istvánt, a Honvéd Kun Béla SE volt mesterét.

77

— Hogyan kezdődött edzői pályafutása?

— A Testnevelési Főiskola nappali tagozatán 1974-ben végeztem, ahol az utolsó -két évben a labdarúgás edzéselméíejébpír^akosodtam és szereztem diplomát. Hazakerülve Kiskunfélegyházára, egykori iskolámban, a patinás múltú Móra Ferenc Gimnáziumban kezdtem tanítani, majd barátaim unszolására elvállaltam az akkoriban megyei II. osztályban szereplő Kiskunfélegyházi Gépjavító labdarúgó-csapatának edzésvezetését. Emellett kosaraztam is a Lenin Tsz SK NB II-es csapatában. Később elvégeztem a középfokú edzői tanfolyamot. Négyévi kemény munka után jó kis társaság verődött össze, a csapat pedig mostoha felkészülési körülményei ellenére is jól szerepelt a bajnokságban. Ennek köszönhetően ketten is az NB I-be igazolhattak. 1979 nyarán a Kun Béla SE vezetői megkerestek és főfoglalkozású labdarúgóedzői állást ajánlottak, amit elfogadtam. Akkoriban a csapat a megyei I. osztályban szerepelt és a kitűzött cél, az NB II-be való feljutás, nem látszott elérhetetlennek.

— Miért nem sikerült?

— A bevonuló játékosok technikai, taktikai tudása, erőnléti állapota szinte évről évre gyengébb és a hadseregben töltött másfél év alatt csak nagyon nehezen lehet pótoltatni velük a mulasztásokat. Egy év kellett az erőnlét tökéletesítésére, a csapatrészek kialakítására. Ezek után pedig alig fél év maradt ahhoz, hogy mint „együttes” is bizonyíthasson a bajnoki mérkőzéseken. Ezért aztán a Kun Béla SE-nél töltött négy és fél év alatt nem tudtuk megvalósítani dédelgetett terveinket, az NB II-be való feljutást. Szerencsére, azért akadtak örömteli pillanatok is. Például az emlékezetes MTK- bravúr a Tatabánya ellen, amikor dr. Lakat Károly mesteredző gratulációját fogadhattam továbbjutásunk elismeréseként. A befektetett sok energia nem volt hiábavaló, hiszen a leszerelt játékosok közül hatan az N.B í I-be, tizenöten az NB II-be tudtak igazolni.

— Hogyan jutott el a KSC kispapjára és milyen tervekkel vág neki a tavasznak?

— Megvallom, nagy gondban voltam a szerződés megkötése előtt, hiszen köztudott, hogy az ősszel három edző is váltotta egymást a kék-fehéreknél és ilyen előzmények után nehéz volt a döntés. Mindezek ellenére megtiszteltetésként vettem, hogy szóba került a nevem a vezetőedzői poszt betöltésére, hiszen akárhogy is nézzük, a KSC a megye élcsapatának számít. Nem félek a feladattól, de szeretném megértetni úgy a vezetéssel, mint á játékosokkal, hogy én munkacént- ■ rikus vagyok. Nagy eredményekre a tavasszal még nem lehet számítani, de azt el kell érnünk, hogy a csapat megszerezzen egy olyan erőalapot, amire aztán az új bajnokságban már komolyabb vágyakat is lehet építeni. Ez a feladat azért ígérkezik nehéznek, mert nemrégen még valósággal jöttek-mentek az edzők a KSC- ben. A végzett munka sem lehetett olyan, mint amit ennek az osztálynak a színvonala megkövetelt volna. Ügy látom, nagy a lemaradás taktikában és erőnlétben is, aminek a pótlása — sajnos — nem oldható meg egyik napról a másikra. Türelmet és megértést -kérek a közönségtől a tavaszi idényre. A jelenlegi játékosállomány a vezetők szerint jó, de -nincsenek kellően „karbantartva”. Nálam minden játékos tiszta lappal indul az új idényben, ahol összefogással szeretnénk a régi kecskeméti hagyományoknak megfelelő sikeres szerepléssel visszacsalogatni igényes szurkolóinkat a Széktói Stadion lelátóira ...

Farkas Tibor

Kosárlabda

OIK-döntő

Kecskeméten

A kosárlabda Országos Ifjúsági Kupa döntőit az évtizedes hagyományoknak megfelelően idén is december utolsó napjaiban rendezik az év utolsó jelentős sport- eseményeként. A női és férfi hatos döntő színhelye most első ízben lesz a kecskeméti Városi Sportcsarnok. Korábban két alkalommal, Kiskunfélegyházán és legutóbb 1980 végén Baján rendeztek megyénkben OIK-döntőt.

A kupaversenyen megyénk csapatai hagyományosan jól szerepeltek. A kecskeméti nők és férfiak, valamint a bajai férficsapat többször is volt kupavédő. sőt a KSC női együttese 1982. évben is győztesként hagyta el a játékteret.

A versenyt Kecskeméten a Városi Sportcsarnokban december

27. és 30. között rendezik. A résztvevők, nők: (zárójelben a tavalyi helyezésük) KSI (3.), BEAC (—), SZEOL AK (—), BSE (5.), KSC (1.), Alba Regia Építők (4.). Nem jutott tehát döntőbe a tavalyi 2. MTK-VM és a 6. Szekszárd. Üjonc a BEAC és a SZEOL AK. Férfiak: ZTE (2.), MAFC (4.), Tungsram SE (6.), BSE (—), KSC (—), Bp. Honvéd (5). Itt hiányzik az 1982. évj bajnok Csépiéi és a 3. TFSE. Űjonc a BSE és a KSC.

Kecskeméten már hetek óta folynak az előkészületek az OIK- döntőre. A verseny szervező bizottsága; Felföldi Kálmán elnök, Bacsfay Gyula és Tokaji Sándor titkárok, valamint Kégel Tamás, Rezák László és Király Sándor edzők percre kidolgozták a torna tervét. Nagy segítséget jelentett a szervezőknek, hogy a KISZ megyei Bizottsága védnökséget vállalt az OIK-döntő felett. A versenyprogramon felül a résztvevők számára naponta külön műsort szerveztek, így december 27-én a szálláshelyen a Táncsics kollégiumban diszkót rendeznek, 28-án este filmvetítésre kerül sor zömében kosárlabda tárgyú műsorral.

A december 27-i első nap műsora: 10 órakor KSI—AR. Építők női, 11.30: ZTE—Bp. Honvéd férfi, 13 órakor SZEOL AK—BSE női, 14.30: Tungsram SE—BSE férfi. 16 órakor ünnepélyes megnyitó! 16.15-kor BEAC—KSC női, 17.45-kor a MAFC—KSC férfimérkőzésre kerül sor.

egysÍtorit Az elvesztett

A fogathajtók soha- SCSCClhílitÓ sem ijednek meg. Abo- O v

nyi Imre világbajnok

Mezőkeresztesen versenyzett, s .a bugaci fogat nagy lendülettel, óriási sebességgel vágódott a célba. Dr. Várady Jenő szövetségi kapitány ráripakodott: „Hát a segédhaj- tódat, Járvás Bélát hol hagytad?”

Abonyi megfordult, nagyra nyitotta homokfútta, pusztai keskeny szemét: „Jézusom, Béla elveszett!”

A rejtély gyorsan megoldódott. Az „elveszett” segédhajtó stopperórával a kezében futva közeledett: „Ne hajtson be. Imre bácsi, még van fél pero!” — kiáltotta, majd elmesélte: az utolsó akadályt olyan nagy lendülettel vették, hogy ő kiesett a kocsiból.

Indultak vissza... A hajtó odaszólt kedvenc segédjének: „Legközelebb odaláncollék, mert ez. drága mulatsáa volt."

Pontosan 20 hibapontjába és az aranyérembe került Abonyi Imrének . . .

H

etvenöt évesen is fiatalos mozgású, élénk beszédű ember Gyöngyösi Imre nyugdíjas építész, a megyei atlétikai szövetség elnöke. Nem kevesebb, mint harminc éve tölti be ezt a tisztet. Élete ezernyi szállal kötődik az atlétika, a sport világához. Kimagasló társadalmi munkáját a közelmúltban a Sport Érdemérem ezüst fokozatával ismerték el.

„A középiskolában jól tanul., tam, de langaléta, ügyetlen mozgású gyerek voltam —. emlékezik —. Egy kis testi ügyesség szerzésére kezdtem el atlétizálni. Amikor a. Műegyetemre kerültem, húszévesen, megnyertem a gólyaversenyt, 400 méteren. Ez volt az első mért eredményem. A sportág

Imre bácsi, nem unod még?

akkoriban ntég szervezetten volt, saját felszereléssel, magunkra hagyatva, saját szórakozásunkra sportoltunk. A baráti kör volt a legfőbb hajtóerő, a legtöbb segítséget is innen kaptam. Néhány év alatt bekerültem az országos élmezőnybe, de megsérültem és a legjobb formámban le kellett állnom. Kárpótlásul kime- hettem az 1936-os olimpiára, amit később még négy másik Olimpia követett.

Egy véletlen utcai találkozás nyomán, 1952-ben kerültem az akkor szerveződő megyei atlétikai szövetség élére. Kezdetben a bajaiakra tudtunk építeni, mert ott volt hagyó, mánya az atlétikának, a Bu- csányi-testvérck, Mihály fi

János versenyzett ekkoriban, de hamarosan másutt is bontogatni kezdték szárnyukat a

tehetségek. Például Félegyházán Zsivótzky Gyula, Kun- szenl-mlklóson Nagy Zsigmond. A kecskeméti atlétikai élet az itteni honvédegyesületre épült. A szervezéshez akkoriban az is hozzátartozott, hogy a rengeteg kalóriát igénylő fiatal spariolókat vasárnaponként vendégül láttuk otthon ebédre. Ez az időszak még nélkülözte a tudományos felkészülést, de erősek voltak a társadalmi hajtóerők. Röviddel az Indulás után országos sikereket értünk el. A Béke Kupát egyszer megnyertük, egyszer másodikak lettünk. A falusi spartakiádo- kon is hasonlóan szerepeltünk. Felemelő érzés volt látni versenyzőink győzelmét a Népstadionban.

Szervezetileg ma már minden a helyén van, edzőink vannak, pályáink vannak, csak atlétáink nincsenek. Legalábbis nem annyian és nem olyan eredményekkel, amihez adottak a feltételek. Az atlétika rengeteg apró munkát, hosszú felkészülést igényel. A fiatalok szélesebb tömegének bevonása évtizedes, visszatérő gondunk. Többször megkérdezték már tőlem: Imre bácsi, nem unod még a sporttal való foglalkozást? Válaszom erre mindig az, hogy a sportbeli sikertelenség nem tűzvész vagy elemi katasztrófa, itt mindig lehet újat kezdeni. Ezért hálás és derűs hobbi a sport. Nemcsak szerveztem, hanem az utóbbi időkig az atlétikát magam is műveltem. A környezetemet, a családot is sikerült megfertőzni atlétikával; a legutóbbi olimpiára, a moszkvaira elvittem a fiamat, veje- met is. Az én életemet — úgy

érzem — meghosszabbította az atlétikához fűződő kapcsolat Tisztelem, becsülöm az öregeket, de ma is a fiatalok között érzem Jól magam.”

_____ ______Lovas Pánlel