Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-23 / 302. szám

1983. december 23. • PETŐFI NÉPE • 8 lista nemzeti egység további meg­szilárdításához, s nem utolsósor­ban: a helyi önkormányzati szer­vek önállóságának gyarapodásá­hoz, a felelős közösségek számá­nak emelkedéséhez. Pozsgay Imre rátérve a Haza­fias Népfront szerepére, amelyet betölthet a választójogi törvény eredményes gyakorlati alkalma­zásában, azt fejtegette, 'hogy a viták során találkozni lehetett a népfront-mozgalmat lekicsinylő megjegyzésekkel is. — A Hazafias Népfront — egyebek között — nem választó­Gazdaságunk Hetényi István előterjesztése Az állami költségvetés terveze­tét a kormány az idei év tapasz­talatait hasznosítva és a jövő évi várható körülményeket mérlegel­ve terjeszti az országgyűlés elé. A benyújtott javaslat összhangban van az 1984. évi tervnek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága december 7-i ülé­sén jóváhagyott irányelveivel. Előadói beszédemben elsősorban arról szeretnék szólni, hogy mi­lyen feladatok állnak előttünk az állami pénzügyi munkában. Jövő évi gazdasági feladataink meghatározásakor immáron öt éve abból a tartós, alapjában vál­tozatlan gazdaságpolitikai köve­telményből indulunk ki, amely­nek lényege fizetőképességünk megőrzése, elért vívmányaink vé­delme. Cselekvésünket egyre érzé­kelhetőbben ezek szolgálatába tudjuk állítani. Az eredmények önmagukért beszélnek. Látjuk azonban a gyenge pon­tokat is, ahol érezhető javulást kell jövőre elérni. A kedvező ta­pasztalatok és a felismert gyenge­ségek tanulságosak jövő évi mun­kánk számára. 1984-ben továbbra is a XII. kongresszuson elhatáro­zott gazdaságpolitikai irányt kö­vetjük, hangsúlyozva a fizetőké­pesség megőrzésének elsőbbségét, mert annak az érdekében kell a legtöbbet tenni és ez a feltétele az összes többi célunk elérésének is. Az állami bevételek tervezése­kor a népgazdasági tervvel össz­hangban arra építünk, hogy a nemzeti jövedelem összehasonlító áron másfél-két százalékkal, folyó áron számolva pedig mintegy 8 százalékkal emelkedik. Figyelem­be vesszük a kiadások tervezése­kor azt a körülményt is, hogy a nemzeti jövedelem belföldi fel- használása összehasonlító áron az ideinél kisebb lesz, illetve folyó árakon csak körülbelül 5 száza­lékkal növekedhet. Fizetőképessé­günk fenntartása ugyanis megkö­veteli, hogy legalább 15 milliárd forinttal növeljük a külkereske­delmi többletet jövőre, mert csak így tehetünk eleget kamatfizetési és esedékes törlesztési kötelezett­ségeinknek. Legnagyobb feladatunk tovább­ra is a kivitel növelése, de foko­zott figyelmet kell fordítani az importált anyagok és fűtőanyagok takarékos felhasználására is. Továbbra is megteremtjük a feltételeit annak, hogy a lakosság reáljövedelme és a fogyasztás az idei színvonalat elérje, megőriz­zük ezek színvonalát. A lakosság pénzbevétele 8 százalékkal nö­vekszik, a fogyasztói árszínvonal 7—8 százalékkal fog emelkedni. A munkabérek növekedése kisebb mértékű lesz. mint az összes pénz­bevételé, viszont ennél jóval gyor­sabban nőnek a társadalombizto­sítási kiadások, illetve a. szociális juttatások. Az árszínvonal terve­zett alakulásában közrejátszik, hogy a vásárlóerő és az árualapok egyensúlyának fenntartása, a pia­ci és a hatósági árak elszakadásá­nak elkerülése, valamint a fo­gyasztói árkiegészítés csökkentése végett központi árintézkedéseket is tervbe veszünk. A jövő évi költségvetést a kor­mány úgy dolgozta ki, hogy az megfeleljen három fontos köve­telménynek. Biztosítsa, hogy az állami bevételek és kiadások a népgazdasági terv fő céljainak, előirányzatainak megfelelően cso­portosítsák át a végső jövedelme­ket. A bevételek és a kiadások fo­kozottabb összhangjával, a fő cé­lok megvalósítására jobban orien­táló szabályozók megállapításával segítse a költségvetés a népgazda­sági egyensúly további megszilár­dítását. És végül, de nem utolsó­sorban: a költségvetési intézmé­nyek pénzalapjukból, takarékos gazdálkodás mellett legyenek ké­pesek alapvető feladataik ésszerű ellátására. A költségvetés tervezett bevéte­lei 563.3 milliárd forintot, kiadá­sai pedig 566.7 milliárd forintot tesznek ki. A tervezett hiány 3.5 milliárd forint, kisebb az idénre tervezett 10 milliárd forintnál. A bevételek 4.5 százalékkal, a ki­adások körülbelül 4 százalékkal nőnek az idei várható szinthez képest. A költségvetés bevételeinek 83 százaléka a vállalatoktól és a szövetkezetektől származik, és e befizetések jövőre 4—5 százalék­kal haladják meg az idei szín­sokat „kiszerelő” szervezet, ha­nem olyan mozgalom, amely nem­zeti programmá emeli az MSZMP politikáját — hangsúlyozta, majd arról szólt, hogy a képviselőik, akik most is élvezik az állampol­gárok bizalmát, zömmel jól, ma­gas színvonalon dolgoznak, s így nincs okúik arra, hogy tartsanak a kettős, illetve többes jelöléstől, a megmérettetéstől. Mert ezt a kockázatot, aki ma Magyarorszá­gon érdekképviseletre alkalmas­nak találtatik, annak ezt vállal­nia kell. Végezetül elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. A vitában több képviselő nem jelentkezett felszólalásra. Az igaz­ságügyiminiszter válaszolt a fel­vetett kérdésekre. Az országgyűlés ezt követően a képviselőik és tanácstagok válasz­tásáról szóló törvényjavaslatot ál­talánosságban és — a már meg­szavazott módosítással — részle­teiben egyhangúlag elfogadta. Napirend szerint a Magyar Nép- köztársaság 1984. évi költségveté­séről szóló törvényjavaslat tár­gyalása következett: Hetényi Ist­ván pénzügyminiszter emelkedett szólásra. fellendítése sokrétű és alkotó munkát igényel vonalat. A lakosságtól szármázik a költségvetési bevételek 7 szá­zaléka: ez az adókon és az ille­tékeken felül tartalmazza.' a dol­gozóktól fizetett ny-ugd'íjjárulók összegét is. A lakosságtól szár­mazó befizetések növekedése 14 százalékos lesz. Áttérve a kiadá­sokra: a kiadások 10 százaléka a felhalmozást szolgálja, összegük az idei színvonalon maradi. Nö­vekednek — csaknem 5 százalék­kal — a költségvetési intézmé­nyek kiadásai, és mintegy 11 szá­zalékkal a társadalombiztosítási kiadások. A korábbi, sokéves irányzattal ellentétben viszont csökkentjük a költségvetésiből folyósított ter­melési és fogyasztói ártámogatá­sokat, de e támogatások még mindig a költségvetés összes ki­adásainak 25 százalékát fogják kitenni. A költségvetés .bevételeit dön­tő mértékben a vállalati gazdál­kodás eredményei és a jövede­lemszabályozás határozzák meg. A gazdasági szabályozók jövő évi módosításait a kormány novem­berben közzétette. A változások közül hatását tekintve a legna­gyobb jelentőségű a munkabérek után fizetendő itársadalombiztosí- tási járulék 10 százalékponttal történő emelése. Az intézkedés elsődleges célja a .termelési költ­ségeken belül az élőmunka-költ­ségek reális szinthez való köze­lítése, és ezzel az ésszerűbb mun­kaerő-gazdálkodás ösztönzése. A bérjárulék emeléséből származó többletbevétel közvetlenül szol­gálja a költségvetési egyensúlyt is. A társadalomibiztosítási be­vételek és kiadások különbözete- ként mutatkozó, és 1979 óta is gyorsam növekvő támogatás igé­nye az intézkedés nyomán szá­mottevően csökken. Távlati hatását tekintve jelen, tös lépésnek tartjuk a vállalati kötelező tartalékalap-képzés meg. szüntetését. Az új szabályozás szerint a vállalatok a tartalékképzésről és -felhasználásról maguk dönte­nek. Az eddig felhalmozott ala­pokkal azimban csak kis mérték­ben rendelkezhetnek. Annak na­gyobb részét — sajnos —. ki kell vonnunk a vállalatok rendelke­zése alól. A legjobb fejlesztési elgondo­lásokkal rendelkező vállalatok beruházási lehetőségét növeli a fejlesztési források kötvénykibo­csátás útján történő átcsoporto­sítása. A már megvalósult első kötvénykibocsátásaik — például a gázkötvény, a- telefonhálózat bővítésére felbocsátott kötvény — a vásárlóik számára gazdasági előnyt is jelentenek. Indokolt, hogy szóljunk az új kisvállalkozási formákról. Ma mór több mint húszezer kisvál­lalkozás működük, a részt vevők száma meghaladja a 150 ezret. Többségük, munkaidő utáni mun­kavégzésre vállalkozott, és álta­lánosságban elmondható, hogy hatékonyan kiegészítik az alap­vető szervezeti formákat. Az idén is szólnom kell a vesz­teséges. alaphiányos vagy ala­csony hatékonyságú vállalatokról, illetve gazdálkodásról, mert a sokszor emlegetett szerkezeti vál­tozások elsősorban itt szüksége­sek. Ezt a kérdést nem lehet a szigorú gazdasági feltételekre hi­vatkozással elodázni, mivel azt tapasztaljuk, hogy a magasabb követelményekhez a vállalatok nagyobb része meghatározott program és elhatározás esetén fokról fokra alkalmazkodni tud, és csak egy szűkebib kör az, amely erre nem képes. A vállalatok egy része a világ­szerte érzékelhető strukturális válság, illetve tartós dekonjunk­túra nehézségeivel küzd. Több esetben például á hiányos piac­ismeretre alapozott fejlesztés okozza az a.íapihiányt, illetve a kapacitások tartós kihasználat­lanságát. Tehát inem maga a vál­lalkozás ténye, mint ahogyan ezt néha hallani, hanem a téves vagy nem kellően előkészített döntés vezet gazdálkodási nehézségek, hez. Ezért indokolt, hogy ezeknél a vállalatoknál szigorúan megkö­veteljük a kibontakozás kellő garanciát nyújtó programját, és ha időnként hallani olyat, hogy egy-ilk-másik vállalat nehéz pénz. ügyi helyzetének úgynevezett rendezése lassain megy. az álta. Iában nem valamiféle adminiszt­ratív késlekedés következménye, hanem annak tudható be, hogy ez a program egyes vállalatok­nál naigyon lassan készül el. A kibontakozással nem kecseg­tető vállalatok tartós támogatá­sára nincs mód. A támogatáso­kat mérsékelnünk kell, mert el­szívják az erőt más hasznos cé­lok elől. A vállalatok részére nyújtott támogatások és fogyasz­tói árkiegészítések az idén 160 milliárd forintot tesznek ki, ezt jövőre 142 milliárd forintra kí­vánjuk csökkenteni. Az intézke­dések nem lehetnek kampány­szerűek, hanem a strukturális át­alakulás részei, és összehangol­tak kell hogy legyenek az életszín­vonal általános követelményeivel. De a nagyfokú körültekintés nem odázhatja el a megérett in­tézkedéseket. Az idei év rendkívüli időjá­rása indokolja, hogy külön szól­jak a mezőgazdaságról. Az aszály, amelynek méreteit jellemzi, hogy az éves csapadék 120—200 milliméterrel maradt el az át­lagostól, számottevő kiesést oko­zott a gabonatermésben. Az aszálykárok mérséklésében nagy szerepe van a mezőgazdaságban dolgozók helytállásának, lelkiis­meretes munkájának. Központi intézkedések is segítették a ter­melés folyamatosságát, és elő­mozdították a jövő évi termelés zavartalan megalapozását. A nagyüzemek pénzügyi hely­zete az időjárás következtében a korábbinál differenciáltabb. A Dunántúlon a helyzet lényegesen jobb/ a nagyüzemek pénzügyi gondjainak nagyobb hányada az aszály sújtotta alföldi megyékre koncentrálódik. A gondok ellené­re a mezőgazdasági termékekből az ellátás továbbra is zavartalan és az is marad. Sőt: egyes ter­mékekből túlkínálat okoz a ter­melőknek gondokat. Figyelmün­ket most a jövő évi termelés elő­feltételeinek megteremtésére for­dítjuk, mert jövőre az 1982. évi­nek lényegében megfelelő magas színvonalú termeléssel számo­lunk. A szabályozás, elsősorban az ár- és támogatási rendszer vál­tozásai segíteni fogják jövőre a termelési szerkezet némi módo­sítását is, kívánatos irányba. A reális költségnövekedéseket és néhány eddigi termelési támoga­tást az ágazatban mintegy 4,4 százalékos átlagos felvásárlási áremeléssel, a jövedelemadó 20 százalékos csökkentésével és a kötelező tartalék-alapképzés meg­szüntetésével ellensúlyozzuk. Az­zal számolunk, hogy intézkedése­ink hatására a mezőgazdasági termelés piacérzékenysége erő­södik. A költségvetési kiadások 53 százalékát az intézmények és a társadailomb iztosítás kiadásai teszik ki. A kiadási előirányzatok a szűkre szabott lehetőségd? mel­lett is hozzájárulnak az életkö­rülmények javításához, a sok­irányú állami kötelezettségek tel­jesítéséhez. A társadalombizto­sítási ellátás jövőre is a költség- vetés legdinamikusabban növek­vő kiadási tétele. A kiadások 119 milliárd forintra fognak rúgni. A nyugdíjasok számának növe­kedése, az újonnan nyugdíjazot­tak magasabb keresete, a nyug­díjak évi rendszeres emelése, valamint az ez évi, a családi pót­lékok és egyes nyugdíjakat nö­velő intézkedések hatására a ki­adások 9 százalékkal nőnek, és az átlagnál alacsonyabb nyugdí­jak és családi pótlék vásárlóere­jének védelmében további in­tézkedéseket teszünk. A költségvetési intézmények kiadásait szigorú rangsorolással az alapellátás — köztük minde­nekelőtt az általános iskolai ok­tatás és egészségügy — elsődle­gességének szem előtt tartásával irányozzuk elő. Megköveteljük a rendelkezésre álló anyagi erők racionális és takarékos felhasz­nálását, és ahol arra ésszerű le­hetőség van, az intézmények szer­vezetének korszerűsítését, saját bevételeinek növelését. Az egészségügyi és szociális célú kiadás 30 milliárd forintot tesz ki, e kiadások 8 százalékkal fogják meghaladni az idei vár- haló szintet. A kórházi ágyak száma továb­bi 1200—1300-zal nő, és 1984- ben számuk meghaladja a 100 OŐO-et. Jövőre elkészül a fel­újított Traumatológiai Intézet s az új mentőközpont, de új ágya­kon fogadhat betegeket a győri, egri, valamint a tatabányai kór­ház is. A betegellátást szolgálja az egészségügyi szakdolgozók számának emelése, a kórházi ágyak mellett dolgozó három­műszakos ápolónők kedvező bé­rezése. Oktatási, kulturális kiadásokra 46 milliárd forintot, az ideinél ugyancsak 8 százalékkal többet fordítunk. Továbbra is kiemelt feladat az átmenetileg megnöve­kedett létszámú korosztályok megfelelő oktatásának, nevelé­sének biztosítása. A jövő tanév­ben mintegy 17 000-rel emelke­dik az általános iskolai tanulók száma. Feszítő 'társadalmi gondunk és kiemelt feladatunk továbbra is a lakásépítés. Az új lakásgazdálko­dási szabályok alkalmazásának tapasztalatai kedvezőek. A lakás­építésre fordítható állami pénz­eszközök csökkenése ellenére a tanácsok meggyorsították, javí­tották a terület-előkészítést, a telekellátást és minden feltétel megvan arra, hogy jövőre a ter­vezett 70—74 ezer lakás meg­épüljön. A lakbéremelés végre- hájitása zökkenőmentes volt, eb­ben a fokozatosság és a leginkább rászoruló rétegek számára beve­zetett szociális támogatás is köz­rejátszott. A lakásgazdálkodás új feltéte­lei a fiatal családalapítók lakás­hoz juttatását segítik. El kell azonban ismerni, hogy a saját rész előteremtése — a kedvezmé­nyezett el-őita-karékossági megol­dások bővülése ellenére — nincs mindig arányban a fiatalok meg­takarítható jövedelmével. E fe­szültség enyhítése feladata a kormánynak is, a tanácsoknak is. Ez utóbbiak a lépcsőzetes lakás­hoz juttatással, a telek megszer­zéséhez és a- lakásépítéshez nyújt­ható támogatással segíthetnek el­sősorban. A lakásépítés kedvezőb­bé vált pénzügyi feltételeinek ha­tására megnövekedett a lakosság építési kedve, ezt azonban nem követte az építőanyag-kínálat. Az építkezők ebből eredő gondjain segíteni kívánunk, javítani akar­juk a kereslet és 'kínálat össz­hangját, intézkedéseink hatásá­ra várhatjuk, hogy az építőanyag- ellátás bővebb lesz és az ellátás javulni fog. Az államra háruló igazgatási feladatok ellátásának feltételeit a költségvetési javaslat^ 7 milliárd forint kiadási előirányzat mellett • Az országgyűlés szünetében a cseréje. megye képviselőinek derűs eszme­biztosítja. Itt számításba vettük, hogy az igazgatási szervek teen­dőiket mindinkább a társadalmi igényneik megfelelően végzik. Mérséklik a kiadások növekedé­sét a végrehajtott szervezeti vál­toztatások, létszámcsökkentések, a külképviseletek és kereskedem mi kirendeltségek alkalmazottai számának csökkentése is. Az osztálytermek száma 1000-rel nő és ennek köszönhetően a vál­takozó tanítás mértéke kismér­tékben csökkenthető lesz. Az ál­talános iskolába járó .tanulók 46 százaléka fog már napközi ott­honi ellátásban részesülni, és ezen­kívül mód van szervezett, ked­vezményes étkeztetésre a ven­déglátóipar üzemeiben is. Az ál­talános iskolai kiadások 11 szá­zalékkal emelkednek. A gyermek- és az ifjúságvéde­lemre fordított kiadások emelke­dése 9 százalék. A növekmény több dk közt a hi vatásos pártfo­gók és a nevelőszülői felügyelők létszámának bővítését, az állami gondozásba vett gyermekek in­tézményi ellátásának javítását szolgálja. Az alapellátás nagyrészét a ta­nácsok szervezik és finanszíroz­zák. E feladatok megoldása- — a rendelkezésre álló pénzzel — jó­részt rajtuk múlik. A tanácsok e téren felelősen gondolkodnak és gazdálkodnak. Tevékenységük nélkül — ideértve a társadalmi erő mozgósítását is — nem érhet­tük volna el ezeket az eredménye­ket. A tanácsokra vár, hogy a kö­zösségi feladatok megoldásába ezután is minden mozgósítható erőt bevonjanak. Hangsúlyozan­dó ugyanakkor, hogy a lakossági erőforrások bevonása rendkívül körültekintő, felelős mérlegelést igényel és csak az érdekeltek megnyerésén alapulhat. Az életszínvonal, az életkörül­mények javítása olyan feladatok megoldását is szükségessé teszi, amelyeknél a hatalmas ráfordí­tás a lakosság nagy többsége szá­mára gyakran közvetlenül nem érzékelhető, de az érintettek szá­mára létkérdés. Ilyen például az egészséges ivóvíz biztosítása. E kérdéssel a kormány a közelmúl-t­Dr. Boza József felszólalása — Két témakört szeretnék hoz­zászólásomban érinteni, amelyek a kormányzati munkát segítik és szorosan kapcsolódnak az 1984. évi költségvetéshez is. Az elsőnél utalok az őszi ülés­szakra, ahol többször elhangzott a .megállapítás, hogy a magyar ipar presztízsét meg kell védeni. Nekem ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy a magyar mun­kásosztály presztízsét nem kell megvédeni, mert történelmünk során számtalanszor bizonyítot­ta, hogy mindig ott tudott és tud lenni a nemzetközi haladás élvo­nalában és -mindig tudta, hogy mi a történelmi küldetése. A ma­gyar munkásosztálynak -nemzet­közileg is tekintélye van, ha­zánkba* pedig egyértelmű a ve­zető szerepe. A magyar ipar termelési szín­vonalának megítélése — amely teljesen más dolog, mint amit az előzőekben érintettem — már nem ilyen egyértelmű. A termelésben az eredményt nem jelszavakkal, hanem a -tényleges hatékonyság növelésiével kel.1 elérni. A magyar iparban ezekre is sok jó példát lehet felsorolni. Nekem .nagyon tetszik — gondolom másoknak is — az, ahogyan Jászberényben, a hűtőgépgyárban dolgoznak, s év­ről évre korszerűbb, többet tudó terméket adnak a fogyasztónak. ­Va* a mi gazdaságpolitikánk­nak — a javaslatomhoz kapcsoló­dó nagy tapasztalata. Nevezetesen az, hogy addig, -amíg a mezőgaz­daságban dolgozó vezető szakem­berek lényegesen kevesebbet ke­restek, sokszor például felét sem, mint egy traktoros, akkor a me­zőgazdasági értelmiség menekült a szakmájától. Azután jött a nagy fordulat, hogy a mezőgazdaságban dolgozó szakembereket anyagi­lag. erkölcsileg is magas szinten meg kell becsülni. Emlékszem, akkor is szűkében álltunk beru­házási forrásoknak. De a történe­lem igazolta, hogy a párt és a kormány a 60-as évek elején he­lyesen döntött, amikor azt mond­ta, hogy a legolcsóbb beruházás, ha megfelelő káderpolitikát foly­tatunk és valóságosan növeljük a szakemberek anyagi érdekeltsé­gét. Javaslom a kormánynak, hogy a mezőgazdaságban ezen te­rületen szerzett kedvező tapasz­talatoknak az iparban történő felhasználását vizsgálja meg. A második témakör a szőlő- és gyümölcstermelés szabályozórend­szerével függ össze. A mezőgazdasági szabályozó­rendszerünk normatív jellegű, pedig a szőlő- és gyümölcsterme­lésnek .több olyan sajátossága van, ami különösen ilyen válsá­gos időszakban — véleményem szerint — megkülönböztetést igé­nyelne. A szőlőt és a gyümölcsöt több évtizedre telepítjük, így az nehe­zebben tud alkalmazkodni a vál­tozó piaci körülményekhez. Lé­nyegesen nagyobb az eszköz- és az importigénye is. A termelési folyamat elhúzódik: téli almánál például 18 hónap, bornál médiá­ban foglalkozott, és 1984-ben újabb 90 olyan -településen lesz jó ivóvíz, ahol ma nem megfelelő a minősége. Valamennyi, költségvetési in­tézmény gazdálkodása,vai kap­csolatban szeretném hangsúlyoz­ni, hogy még a kiemelt területe­ken is elengedhetetlen az éssze­rű takarékosság. Jelentős tarta­lékok vannak a belső szervezet, az intézmények közti munka­megosztás fejlesztésében, a be­szerzések racionalizálásában, a fenntartás és felújítás ésszerű megszervezésében és a színvona­las ellenőrző munkában. Ezeket fokról fokra feltárjuk és mint az elmúlt években, úgy a jövőben is megteszünk minden lehetséges ésszierűsítést. Az 1984. évi költségvetés elő­irányzatai lehetővé teszik, hogy hazánk olyan gazdaságpolitikát folytasson, amely az elmúlt évek­hez hasonlóan a jövő évben is támogatásra találhat a szoeiializ. mus építését igenlő minden ál­lampolgár részéről, és kivívja to­vábbi nemzetközi megbecsülő, sänket .Megvalósítása nagy erő­feszítést, esetenként áldozatot kő. vetel gazdasági szervezetektől, ál­lampolgároktól egyaránt. A tár­sadalom demokratizálódási folya­mata, a gazdaságirányítás fej. lesztése egyaránt kezdeményező, a döntésekben és végrehajtásban cselekvőén részt vevő állampol­gári, vállalati és tanácsi maga­tartást igényel. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a népgazdaság egyensúlyának meg­szilárdítása, gazdaságunk felien, dí.tése nem egyszeri felbuzdulást igényel; hanem állandó, sokrétű és alkotó cselekvést. Ehhez ké­rem az országgyűlés fórumán a munkások, parasztok és értelmi, ségiek alkotó közreműködését közös céljaink valóra váltásában — mondotta befejezésül Hetényi István. A pénzügyminiszter előterjesz­tése után Hajmer Imre Komárom megyei képviselő fejtette ki vé­leményét, majd dr. Boza József, Bács-'Kis,kun megye 18. választó- kerületének képviselője szólt hoz­zá: ladja a 24 hónapot is. A költsé­gek gyorsabban növekedtek, mint az ágazat bevételei. A költsége­iken beliül az ipari, és az energia­árak 50—60 százalékot jelente­nek, ami ellen az ágazat nem tud semmit tenni. A gyümölcstermesz­tés ráfizetéses lett. Nagyon lesúj­tó a kép az almánál és a körté­nél. Nem nehéz belátni, ha nem lesz változás a termesztés ökonómiai feltételeiben, akkor néhány év múlva — félve merem kimonda­ni —, a hajdan nagy gyümölcsex­portáló országból importot igény­lő ország 'lehetünk. Meggyorsult a gyümölcsösök kivágása, nálunk, Bács-Kiskun megyében 1983-ban 1606 hektárra adtak kivágási en­gedélyt. Tudom, hogy bizonyos területeknek a termelésből való kivonása indokolt, de azt is tu­dom, hogy az üzemek többsége arra készül, hogy pár éven belüi az alma és körte teljes termőte­rületétől megszabaduljon. Az elmondottak alapján a kö­vetkezőket javaslom: 1. A szőlő- és -gyümölcstermés tárolásával, forgalmazásával ösz- szefüggő eszközök hitelfelvételeit kedvezményezni, a forgalmazást, értékesítést korszerűsíteni kelle­ne. 2. Ma aki bortárolót épít, az adót, illetéket fizet. Javaslom ezeknek törlését. 3. Az almaszáá-lítás besorolása kedvezményezett legyen az őszi csúcsszállítás idején. 4. Több és olcsóbb ipari hát­térre lenne szükség. 5. Talán elsőként kellett volna említenem, de mivel javaslataim fontossági sorrendet nem jelen­tenek, így utolsónak mondom: vannak a mezőgazdasági üzemek­nek is tartalékai, azoknak feltá­rása, mobilizálása pedig egyértel­műen az üzemek, a mi feladatunk. • • • Ezután Szabó István (Hajdú- Bihar megye), Kökuti Ferencné (Fejér megye), Stadinger István (Budapest), Sörés István (Szabolcs megye), Kovács László (Pest me­gye) szólalt fel. Az országgyűlés téli ülésszaká­nak első napja —, melyen a ta­nácskozást Apró Antal, Cserven- ka Ferencné és Péter János fel­váltva vezette — ezzel végétért. A ÍP«aHilg>t _rr\Q_______________J_' . f ,

Next

/
Thumbnails
Contents