Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-02 / 284. szám

V

1983. december 2. 0 PETŐFI NÉPE

BEMUTATÓ A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN

A falu rossza

• KözépQtt Mézes Violett» (Hátid Tercsi), Szekál Zoltán (Csendbiztos), Falud! Gáspár — télig eltakarva — és Tardy Balázs (Göndör Sándor). Jobbra elöl: ifjú Farkas László. (Straszer András felv.)

Vélemények:

— Miért engedik, hogy a színház kicsúfolja a gyönyörű magyar nótákat?

— Fölháborít az örökös szex! TTíncs más a világon?

— A falu rosszát hirdették, mást játszottak.

— Bátorságáért tisztelem a színházat: következetesen leleplezi a tévhiedelmeket, gondolkodásra serkenti a lusta közgondolkodást.

— Esküszöm, jobban élveztem a kerekegyházi műkedvelők előadását.

— Jancsóék megint jól számítottak: Göndör Sándor históriája beviszi a közönséget.

— Juhász Tibor tudta egyedül: miként kell népszínművet játszani.

— Bosszantanak a szájbarágós elbeszélők, nem vagyok hülye, miért magyarázgatják, hogy mit látok. Most örültem a Konferansziénak. Nélküle azt hitték volna szomszédaim, hogy A falu rosz- szát ma is úgy kell bemutatni, mint száz esztendeje.

Miért a kőszínházban került műsorra az évadeleji tájékoztató szerint a Tanyaszínházba szánt népszínmű? így ajánlották nagyobb művelődési házaknak: „Irodalmunkban a XIX. században megjelenő népszínmű a kor klasszikus műfaja volt." Ejnye, ejnye! A világért sem untatom olvasóimat a körlevélből idézett megállapítás ellentmondásainak sorolásával. Csak annyit: a klasz- szikus időtállót, „általánosan elismert és példaképnek tekintett” művet, alkotót jelent. A maga korában sikeres népszínmű azonban „a 19. század igénytelenebb drámai műfaja” (Színházi lexikon).

Megteremtőit elsősorban a szükségszerűség fölismerése dicséri. A Vasárnapi Üjság 1875-ös karácsonyi számának teljes első oldalán A falu rossza szerzőjét méltató cikk szerint Szigligeti, Szigeti a német színház közönségét akarta elhódítani. Ezért az idegenajkú, magyarul még nehezen értő új polgárságnak köny- nyen érthető, „a helyzetei: és jellemek által erősen kifejezett cse- lekvényt” állítottak elő. A pesti közönség nagyrésze előtt ismeretién' a falusi élet különlegességeivel, furcsaságaival, más világ hangulatával, a későbbi operettek egzotikus tájaihoz hasonlóan, vonzotta a mulatságra vágyó városlakókat. A színházjegy- és adófizető iparosok, kereskedők, kistisztviselők úgy érezték, hogy a reformkori népszínművek hősei az ő igazságaikat is kimondják, óvatosan bár, de változást sugallnak.

Demokratikus felhangjait a (mindennel) kiegyezés idillbe fullasztotta. Az olyan szerencsétlen sorsú, tüdőbajos, hadaró, dadogó színész-szerző, mint Tóth Ede tehetsége is föláldoztatott az üzletért. Saját maga tudta a legjobban, hogy ki kell szolgálni Blaha Lujzát, Tamássy Józsefet, az érzelgős betyárromantika hőseit és hősnőit, a színpadot elárasztó díszparasztok“ megszemélyesítőit. Európa már túllépett a népszínműveken, amikor a köz- gondolkodásban, a közízlésben kétségbeejtően elmaradt, a valódi néphagyományok megélése helyett a dzsentriket majmoló Magyarországon még virágzott a táncos, zenés falusi tárgyú operett.

A Háry Jánost bemutató, programjával az értékek szolgálatát, a nemes szórakozást hirdető kecskeméti színház aligha akarta A falu rosszában is kifejeződő életérzést, hangulatokat üdvözíteni. Ügy gondolták: újra sikert csíráztathatnak az annak idején másfélezerszer színre került népszínműből? (A közönségszavazat nem minden: Beniczkyné Bajza Lenkét a maga korában sokkal többen olvasták, mint Mikszá- thot.. . Persze Tóth Ede igazi író volt!)

Már az örkény-átdolgozás címe is félrevezető. A most látotthallott előadásnak nem sok köze van a Tóth Ede által kitalálthoz. A huszadik századi író nézeteit kifejező Konferanszié beköszöntője szerint „neki tetszik” A falu rossza. Lelke rajta. Ha így lenne, miért forgatja ki úgy, hogy szülőatyja sem ismerne rá? Ha valóban az utókor mulasztását szeretné jóvátenni, miért csúfolja ki gyengéit, fonákságait?

Csalfa ürügynóta, a napjainkban is továbbélő hamis, giccses tudatficamok kigúnyolása lenne Örkény A falu rosszá ja? Hajlók rá. Váljunk meg nevetve piros- fehér-zöld pántlikás, a kocsmahős Göndör Sándorokat istenítő, ihaj-csuhaj múltunktól? Netán azzal a gondolattal játszogatott el groteszkre, a szabad képzettársításra mindig partner Örkény, hogy modern drámát rejteget Tóth Ede munkája a népszínmű álorcája alatt? Vagy éppen az avíttban is újat szemezők túlbuzgóságát csipkedi meg ?

Bárhogy töröm a fejem, nem találom a kecskeméti előadás, az örkény-féle „átdolgozás" és az 1876-iban bemutatott A falu rosz- sza közös nevezőjét. Elhallgatnám kételyeimet, ha jól szórakoztam volna a Galkó Balázs rendezésében tálalt produkción. Elismerem a minden kezdeményezésnek kijáró tisztelettel: remek

mm

I HP

ötletek mazsolázták az évad negyedik nagyszínházi premierjét. Csendes László (Konferanszié) is megtett minden tőle telhetőt, a megbetegedett Jablonkay Máriát helyettesítő Kárpáti Denisenek sikerült elhitetően, ugyanakkor mosolyogtató iróniával életre keltenie Finum Rózsit. Pompás kabinetalakítással vétette magát észre kis szerepében Zsiba Ágnes (Csapóné). Üde jelenség Boriska- ként Fon Gabi is, jó Szakái Zoltán (Csendbiztos).

A többiek egymással feleselő stílusban játszanak. Lakky Józsefből (Gonosz Pista) kabaréfigurát, a rutinos Juhász Tiborból hamisítatlan népszínműves Fe- ledit csináltak, míg Kovács János (Tóth Ede) mintha valamelyik Jancsó-rendezésből lépett volna a pódiumra. A Göndör Sándor szerepét megkurtító átdolgozásban Tardy Balázs csak időnként tudta „fölmagasztalni' vagy megmosolyogtatni A falu rosszát.

Rátkai Erzsébet neoprimitív díszletei az előadás szatirikus jellegét hangsúlyozták. De hová tűnt el a falusi udvarokat szépítő terebélyes eperfa. A budinak kellett a hely? Ha minden — harangzúgás és gyomorrotyogás tárogatózás és vécézubogás — a „teljes élet” föltárását szolgálja, akkor a klotyó mellől nem hiányozhat az eperfa sem. Ha már Tóth Ede odaírta, ha az igazi faluról szól a játék.

Az előadás további közreműködői Dézsy Szabó G. (Lajos), Mézes Violetta, (Bátkai Tercsi), Tunyogi István (Dózes Aladár), jelmeztervező Rátkai Erzsébet, muzsikál ifjú Farkas László és cigányzenekara.

Azokkal tartok, akik A falu rosszát, a nyavalygós, érzelgős magyarnóta tiszteletét nem tekintik (ál)hazafias kötelességnek. Mókázzon róluk, akinek kedve úgy hozza. De mégiscsak elgondolkoztató, hogy míg a kitűnő, ámbár jellegtelenül előadott ma- gyarnóta-paródiát észre sem vette a közönség, a Bodri kutyám kapta a legnagyobb tapsot.

Heltai Nándor

fiatalokról - fiataloknak

Rögtönzött magánjellegű közvéleménykutatási tapasztalataim alapján bízvást állíthatom, hogy építőtáborozni jó! Egy-egy nyári kérdezősködésem alkalmával interjúalanyaim legtöbbje szerint ritka szerencse, hogy a KISZ ezt annak idején kitalálta. Nos, az idei éppen a 26. volt, az önkéntesek és ifjúságiak sorában, amely sok mindenben hasonlított a korábbiakhoz, de legalább ugyanennyire el is ütött tőlük.

Hol és hogyan? Erre a két kérdésre mindig sokkal hamarabb és egyszerűbben (talán igazabban) kapták meg a választ a Bács-Kiskun megyei KISZ Bizottság munkatársai, mint a kellemetlenkedő miértekre. A tapasztalatokból nyújtunk most át egy csokorra- valót a teljesség igénye nélkül, ám szándékunk szerint objektiven.

ITTHON ...

Rendelet jelent meg, amely lehetővé tette, hogy a megyei KISZ- bizottságok az üzemeltető szervekkel közvetlenül köthessenek szerződést, ley sokkal könnyebbé vált " igények pontos felmérése, a megfelelő munka- és életkörülmények gondos kialakítása, a mozgósítás, az utaztatás, a napi átlagkereset garantálása, a szabadidős programok szervezése, valamint az előírások kölcsönös betartása. Ugyancsak ennek köszönhetően a diákok utazása is jóval egyszerűbb, zökkenőmentesebb lett, mert a megbízólevél egyben utazásra jogosító igazolványként is szolgált.

Négy turnus idejére 2735 fiatal helyett 2648 jelent meg például azért, mert a negyedik kábái turnus tagjainak egy része szervezési pontatlanságok miatt — szándéka ellenére — kapun kívül rekedt. Így jártak azok a német és dán fiatalok is, akikkel nem a KISZ megyei bizottsága tartotta a kapcsolatot. s

Akik viszont bejutottak, azok valamennyi táborhelyen becsüleTáboroztunk

tesen helytálltak, vállalt kötelezettségeiknek eleget tettek. Bizonyítják ezt a turnuszáró jelentések, a mezőgazdasági és ipari üzemeknek a KISZ-bizottsághoz címzett köszönő levelei, s a munkaversenyek során elnyert tekintélyes számú emlékzászló és oklevél. Magán faggatózásaim során sikerült még azt is megtudni, hogy egyes táborokban meglepően jól fizettek. A mezőhegyesi kuko- rica-címerezők büszkén tapogatták (sebes kezükkel) dagadó pénztárcájukat. Másokat is ért persze meglepetés, még pedig úgy, hogy nem nagyon volt mit számolgatni. A tanulság ebből az, hogyha vállalkozási jelleggel működik egy építőtábor akkor az előny mindkét részről kézzel fogható.

A szabadidős programok többnyire megfeleltek a táborlakók igényeinek. A korábbi ..diszkólázzal” ellentétben előkerültek a hagyományosabb szórakozási lehetőségek (filmvetítés, előadói estek. kirándulások). Rosszul leginkább a központilag szervezett (levitt?) Ifjúsági Rendező Irodás programok végződtek.

...ÉS KÜLFÖLDÖN

,A Bács-Kiskun megyei közép- és főiskolás hallgatók közül 49-en az NDK-ban, 30-an Bulgáriában és ugyancsak 30-an Jugoszláviában végezhettek széles skálán mozgó mezőgazdasági munkát. Irtottak, és telepítettek erdőt, címereztek kukoricát, kapáltak zöldséget. Rájuk is érvényes volt a megállapítás, becsületesen helytálltak, munkájukkal kivívták az elismerést. Sőt a jugoszláviai építőtáborban résztvett fiatalok me««ze- rezték az Akció Kiváló Brigádja kitüntető címet is.

Ugyanennyi szépet és jót nem lehet elmondani a kinti körülményekről. A gondok többnyire már

az utazással kezdődtek, de szerencsére jobb esetben meg is maradtak annál. Tény, hogy a négy táborhely közül egyik sem érte eL azt a felszereltségi, kényelmi szintet, mint az országon belüli építőtáborok. A fogadó fél azonban igyekezett biztosítani a munka utáni kulturált elfoglaltság, a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségét. Fiataljaink ízelítőt kaptak az adott ország politikai és eazda- sági életéből is.

BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN

Az idén 16 megyei gazdaság, 22 táborhelyen várta az ország minden részéből ideérkező fiatalokat. A diákok általában szőlő- és gyümölcsszedést kaptak feladatul. A munka szervezése, a körülmények, a szabadidős programok jónak minősíthetők. Viszont az üzemeltetők részéről az elmúlt néhány év során határozott visszalépést állapíthattak meg a megyei KISZ- bizottság ellenőrzési feladattal megbízott tagjai. Ügy tűnik, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a téeszek és gazdaságok nem szívesen vállalják a táborokkal természetszerűleg együttjáró dologi és anyagi kiadásokat.

Az üzemeltetőket egyre nehezebb meggyőzni, hogy hozzájáruljanak a szabadidős műsorok, kirándulások, előadói estek szervezéséhez. A legkirívóbbnak az idén a Kiskunhalasi Állami Gazdaság eljárása bizonyult, amely egy hónappal a tábornyitás előtt bontotta fel a szerződést, és ezzel igen kínos helyzetbe hozta a szervezőket.

A legaggasztóbb jelenség az volt, hogy néhány gazdaság építőtábor helyett „vendégmunkásakciókat” szervezett, mert ezek kisebb ráfordítás esetén is jóval nagyobb haszonnal jártak. Ezek a tények — legalább is a látszat ez — az egész építőtábori mozgalom létjogosultságát kérdőjelezik meg. Ám ezzel a folyamattal semmiképpen sem lehet egyetérteni.

—a —a

Pályakezdők a kereskedelemben

Bács-Kiskun megyében több mint háromezer bolt és vendéglátóhely 24 ezer dolgozója szolgálja a lakosságot. Köztük a fiatalok egyre növekvő arányban állna a pultok mögé. Az országos 37 százalékos átlaggal szemben megyénkben 46 százalék a fiatalok arányai í£z a kíy^ilmény önmagában is indokolja, hogy á szakmái vezetők a pályakezdők helyzetét megkülönböztetett figyelemmel kísérjék. Ráadásul a fiatal kereskedelmi dolgozóval nemcsak mint foglalkoztatottal kell számolniuk, hanem mint korosztályának vezetőjével is.

Az ifjúságpolitikai célok végrehajtása érdekében évekkel korábban elfogadott tervnek megfelelően érezhetően javultak a munkakörülmények. Ugyanakkor a vidékről bejáró fiatal munkavállalók nehezményezik az utazási költségek”jelentős növekedését, amely terhet a munkáltatói hozzájárulás csak kismértékben enyhíti. Ha a vártnál szerényebben is, de javultak a művelődés feltételei. A fiatalok egy részénél viszont továbbra is tapasztalható az önmagukkal szembeni igénytelenség, amely természetszerűleg gátolja a fejlődést. A megyei tanács vb kereskedelmi osztálya örömmel nyugtázta legutóbbi jelentésében, hogy javult az árukínálat is, vagyis sokkal több fiatalos, ötletes ruhadarab került az üzletek polcaira, amelyhez hozzájárultak a kereskedelemben dolgozó fiatalok.

Élet- és munkakörülményeik alakulásában fontos

szerepet játszott a szakmunkásképzés 1976-ban végrehajtott korszerűsítése. Számos új tantárgyat vezettek be ekkor, amelyek részletesen foglalkoznak a kulturált kereskedelmi magatartás szabályaival, az eladó kül^ő megjelenésével, a kapcsolatteremtő- készség fejlesztésével és a szocialista kereskedelmi etikával. Az oktatás minőségének emelése egy új társadalmi szemléletet is magával hozott, amely jócskán növelte a kereskedelmi munka rangját. A tömegmozgalmi jellegű „Szakma Kiváló Tanulója”, a ,Jíi minek mestere” versenyeken az utóbbi evekben mindig felléphetett egy-két Bács-Kiskun megyei tanuló a dobogó valamelyik fokára. Éppen azért, hogy az utánuk jövők se maradjanak le és életszerű körülmények között gyakorolhassák a vevőkkel való foglalkozás tudományát, létrehoztak Kecskeméten egy olyan tanboltot, ahol a tanulók az igazi eladók.

A beilleszkedés a munkahelyi körülményekbe a kereskedelemben talán még nehezebb, mint az élet egyéb területein. Ügy tűnik azonban, hogy ennek megkönnyítésére még mindig hiányosak a módszerek. Ha nem is kirívóan nagy számban, de előfordul beilleszkedési zavarok miatti pályhaelhagyás.

A fiatalok bérezésénél egyre inkább érvényesül az azonos teljesítményért azonos bér elve. Egyre ritkábban fordul elő, hogy nem ismerik el a jól végzett munkát érdemének megfelelően, mert az illető fiatal.

Karikatúra és politika

HARMATI SÁNDOR:

Munkásem]

lel

kék

21. Be de úr mosolya

A radiátor gyárban hosszabb időre gyökeret eresztettem. Keresetem rendszeressé vált. Néhány hónap után biztos talajt éreztem a lábam alatt, önbizalmam megerősödött. Feleségemmel egy kispesti özvegyasszonynál szobát béreltünk és kialakítottuk életvitelünket. A legsúlyosabb gondoktól megszabadulva mind aktívabban kapcsolódtam a mozgalmi munkába. Első lépésként a lakásomhoz legközelebb működő pártalapszervezethez jelentkeztem át és a taggyűléseknek, pártnapoknak szorgalmas és aktív látogatója lettem. Néhány hónap után a pártalapszervezet agitációs felelőse tisztségével bíztak meg, beválasztottak az alapszervezet vezetőségébe is. Az agu tációs munka irányítójaként az alapszervezet tagjaival napi kapcsolatom alakult ki és a háziagi- tációk során fokozatosan megismerkedtem a környéken lakó munkáscsaládok életével. A párt- szervezetben végzett mozgalmi munkámra felfigyeltek és ennek következményeként két megtisztel tetés ért. A Kispesti Városi Pártvégrehajtó Bizottság beválasztott tagjai sorába és meghívott a pártnapi előadók gárdájába is.

Az 1930-as esztendőben a gazdasági válság tovább mélyült. A munkáselbocsátások szünet nélkül tartottak. Én sem lepődtem volna meg. ha valamelyik szombaton a végelszámolással együtt kezembe nyomják a munkaköny- vet. így ment ez szombatról szombatra.

A gyárak sorra zárták be kapuikat és tették utcára dolgozóikat. A munkanélküliek serege napról napra szaporodott. Nehéz szívvel hallgattuk a Váci út környékén lakó munkatársaink arról szóló híreit, hogy az ismert, a munkásnemzedékek hosszú sorának munkahelyéül szolgáló Schlick és Nicholson gyár műhelycsarnokait is bontják. A gépek nagyrészét összetörve, ócskavasként szállítják el. Csak ennek az egyetlen gyárnak a felszámolása révén háromezren vesztették el munkahelyüket.

A kispesti Tendloff és Dietrich, valamint a Lipták gyárak felszámolásával egyidőben a Hoffher és Schrantz gyár is harmadára csökkentette munkáslétszámát.

A gyárakat romboló válság minket, radiátorgyár-belieket is aggasztott. A nyugtalanság hétről hétre fokozódott. Egy napon mindannyiunk szíve megremegett. Üzemrészenként összehívták a munkásokat. Mindenki meg volt győződve arról, hogy perceken belül közölni fogják a gyár bezárását, halálra ítéltetését.

Szótlanul, néma csendben csoportosultunk a megadott műhelysarokban és vártuk, mi fog történni. Hogy a gyülekezés perceiben mi játszódott le a fejekben, és milyen szorongás fészkelt a szívekben, az elképzelhető. De ezúttal csoda történt. A főművezető arról tájékoztatott, hogy a gyár részvényeinek többségét a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság és a mögötte álló pénzcsoport felvásárolta és a gyár további működtetését határozta el. Bejelentették, hogy a gyár eddigi adminisztratív és műszaki vezetésén belül személyi változás nem lesz, a termelés profilja nem változik és egyelőre nagyobb arányú munkáselbocsátásra sem kerül sor.

A megnyugtató bejelentést követő két hét elteltével azonban rendelésvisszaesésre hivatkozva csaknem minden gyárrészleg létszámát csökkentették. Reményem újra megingott, de Kutor főművezető megsúgta, hogy elégedett szakismereteimmel, szorgalmammal, s ezért a létszámapasz- tásra vonatkozó megbeszélésen javasolta további foglalkoztatásomat. Ez azt jelentette, hogy műszaki elöljáróm beépített a jól használható szakmunkásgárda kollektívájába, és ez a szakmai elismerés büszkévé tett.

Erősítette helyzetemet egy sajátos, gyáron belüli lehetőség kihasználása. Bede úr ugyanis, a felvételi és bérelszámoló hivatal vezetője, az egyik gyártulajdonos rokona, „mellékfoglalkozásként" ügynökösködéssel is foglalkozott. Eladásra kínálta a Szénási és Társa Petőfi Sándor utcai készruha és fehérnemű nagykereskedelmi vállalat cikkeit a munkásoknak heti részfizetés ellenében. Fáradozásaiért jutalékot kapott.

A Bede-féle lehetőséget magam is kénytelen voltam igénybevenni, hiszen családom és a magam ruhaállománya már alapos felújításra szorult. Ilyen módon a nagy munkáselbocsátások idején eléggé „sáros" voltam. De Bede úr nyugalomra intett, titokzatosan mosolygott és izgalom nélkül vonta le fizetésemből az esedékes részletet. Egyébként a részletügyletekből jelentős hasznot húzott a Szénási cég, az ügynökölő Bede úr, sőt a gyár tulajdonosa is. Az ő számára az is előnyt jelentett, hogy a részletre vásárló munkások a szokásosnál szorgalmasabban dolgoztak, nehogy munkájuk kifogásolható legyen és hogy a részlettartozásaikat ki tudják fizetni. A részletvásárláskor aláírt kötelezvény ugyanis tartalmazta', hogy egyetlen részletfizetés elmulasztása esetén a vásárolt árut vissza kell szolgáltatni és a már kifizetett részletösz- szegek használati díj címén, az ' eladót illetik. 'Bede úr titokzatos mosolyára gondolva reméltem, hogy az elbocsátás veszélye elhárult. Részlettartozásom ugyanis meghaladta kéthavi keresetem összegét.

(Következik: 22. CSALÁDI

költségvetés.)

Lehetne játszani a szavakkal a kecskeméti Szalvay Mihály Úttörő és Ifjúsági Otthonban látható kiállítást nézve, hogy ez a politika karikatúrája, vagy a karikatúra politikája. Ám a nyelvi játék helyett inkább egészen másra érez késztetést a szemlélődő. Kínosan feszeng, nem tudja szomorkodjon, vagy nevessen egy-egy „kirobbanóan” szellemes rajz láttán. Lehet, hogy ilyennek látják a KISZ kecskeméti Városi Bizottsága országos karikatúra-pályázatának legjobbjai világunkat? Vagy ami még rosszabb: ilyen a világunk (vagy legalábbis egy része)?

Mindenesetre a zsűri tagjai — Dallos Jenő és Krenner István, a Ludas Matyi munkatársai, valamint Borsos Erzsébet, a KISZ kecskeméti Városi Bizottságának munkatársa — a lényeglátást, a politika és a humor kapcsolatát tartották szem előtt, amikor első helyezettként a szekszárdi' Máté Tibort jelölték meg. Made in Szardi. ni a című alkotása telitalálat. A második helyen a siklósi Szabó János Békegalamb ’83, valamint a dunaújvárosi Rozsnyai Sándor Pedig én ide gombát telepítettem című rajza osztozott. Ugyancsak megosztva lett harmadik a sajóbábotiyi Borostyán Mária cím nélküli és a pécsi Bors Károly Áremelkedés című rajza.-made: in szardínia

• Máté Tibor: Made in Szardínia. íKaráth Imre felvétele)

összeállította: Tuza Béla