Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-15 / 269. szám
4 • PETŐFI NÉPÉ • 1983. november 15. SOKHASZNÚ ERDŐ Előrelátó gazdálkodás Minél civilizáltabb az ember, annál jobban pusztítja a természet erőforrásait, környezetét. A gondolat Menőn indiai professzortól származik. .Véleménye szerint mérsékelhető, megállítható e folyamat, de a nevelőmunkát széles körben kell folytatni. Az erdő szolgálja a fáradt emberek pihenését, felüdülését, megújítja, védi környezetünket, fát ad, amelyből használati tárgyaink készülnek. Az ember nem élhet erdők nélkül. Félmillió hektáros gyarapodás Már a két világháború között óhaja volit a magyar erdészeknek, hogy az erdők kerüljenek állami tulajdonba ék kezelésbe. Ezért nagyon, sokat fáradozott Kaán Károly államtitkár, a nerves tudós, a magyar erdészet akkori vezetője. Az óhajból a felszabadulás után lett valóság. 1945-iben az ország terület! nek 12 százalékát borították erdők, napjainkban már 18 százalékát. A háborús pusz- .tiltások és egyéb okok miatt a megyében még rosszább volt az arány. A leg- iitóbbi 37 esztendő alatt azonban 7,1 Százalékról 17 százalékra emelkedett Bács-Kiskun erdősített területeinek aránya. Különösen a második, harmadik és a negyedik ötéves terv telepítései hoztak kiemelkedő eredményt. Ezt elismerve rendezték meg 1975-:ben Kecskeméten az országos fásítási ünnepséget, és létesítették a Széchenyi- városban a jubileumi parkerdőt. A .mostani tervidőszakban évente 6—7 ezer hektár erdőt ültetnék az országban. A megyében ebből másfél ezer hektárt. A tervszerűségnek egyik mércéje, hogy a telepíitésék összhangban vannak az ésszerű földlbasznostítássall. Fát oda ültetnék az erdészek, ahol a föld kevésbé alkalmas mezőgazdasági művelésre. Vannak, akik fölösleges kiadásnak tekintik a telepítést. Ügy hiszik, hogy a mezőgazdaságtól vonja él az erdő a művelhető területet. Megyei példák is bizonyítják, hogy a nagyüzemek azt addig sem tudták kellően hasznosítani. Ősszel vagy tavasszal a hatáirszémlék előtt felszántották ugyan az ilyen talajokat, de ritkán vetették be, mert any_ nyira szerény eredményre számíthattak volna. Ezzel szemben az erdészetek termelésibe vonták a mezőgazdaságtól átvett földeket. A Duna—Tisza- közi éghajlati és talajviszonyok mellett ezek az erdők hektáronként 7—'12 köb. méter faanyagot adtak. Hazánkban harminc éve csak 3 millió köbméter fát vágtak ki, tavaly már 8 millió köbmétert. Elfogult emberek e számokból arra következtetnek, hogy pusztulnak az erdők, rablógazdálkodást folytatnak az erdészek. Nincs igazuk, mert ugyan látványosan emelkedett a fakitermelés, de egyetlen esztendő alatt 11 millió köbméter fa terem erdeinkben. Vagyis lényegesen több, mint ameny- nyit kitermelünk. A következő évtizedekben ez még növelhető, az ezredtfor- dulóra már évi 9,5—10 millió köbméter fát adhatnak erdeink. Számottevő export Voltaképpen szükség lesz erre, hiszen a népgazdaság elképzelése szerint az export fokozásának egyik összetevője a faikitermelés. Az ezredfordulón már 70 —90 millió köbméter fahiány lesz Európában, és ez a külpiaci értékesítés lehetőségét növelheti. Az erdőgazdálkodásnak nagy előnye a szőlő- és gyümölcstermeléssel szemben, hogy igazodni képes a piaci viszonyokhoz., A Duna—Tisza-közi nemesnyárerdő az ültetéstől számított 15—18 év múlva véghasznosításra már kitermelhető, de nem mindenáron. A nem piacképes, és emiatt kivágott szőlő - gjWnölcsü lte t - vények helyére telepítve azonban rendkívül nagy szolgálatot tehet az egész népgazdaságnak. Egyébként ilyen jellegű művelésiág-változásra számos példa található Bács-Kiskun megyében és másutt. A gally is értékes Mindemellett jelenleg is az a feladata a fagazdaságnak, hogy növelje az exportot és járuljon hozzá a külkereskedelmi mérleg javulásához. 1982- ben az erdészetek teljesítették ezt a kötelezettségüket, 12,7 százalékkal értékesítettek több- fát, faterméket külföldön, mint egy évvel korábban, örvendetes, hogy a termékek többségét gazdaságosam sikerült piacra adniuk. Az erdő- gazdaságok hazánkban a termelési ér• A Duna árterén nőtt nemesnyárer- dök vágásra érett faanyagából rakodólapot, bútoripari nyersanyagot készítenek a bátyai Piros Paprika Tsz feldolgozóüzemében. (Straszer András felvételei) töküknek 20 százalékát fizetik be az államkasszába, így az ország költségvetéséhez jelentősen hozzájárulnak. Az elmúlt évben 3,7 milliárd forint volt a befizetett összeg, jóllehet, a közgazdasági szabályzók változása miatt, a nyereségük csökkent. • Ésszerű takarékossággal azonban ja. válthatnak ezen a helyzeten. Lehetőség kínálkozik erre, hiszen a fának még csak 60 százalékát használják fel ipari célra. Ez az arány növelhető. Teljesebbé teheti a hasznosítást a forgácslap-, a farostlemezgyáirtás, amikor gallyakból és egyéb erdészeti hulladékból, maradékból válik értékes árucikk. Sajnos, a feldolgozóipari háttér alacsony színvonala hátráltatja ezt a folyamatot. A műszaki háttér megteremtése költséges, de nem halogatható. Kellő összefogással anyagi alapja előteremthető. Az egységes megoldásihoz azonban a kellő irányítás is hiányzik. A helyi .kezdeményezések — mint a Helvéciái Állami Gazdasáig faapríték-hasznosítá/sa hőtermelésre — dicséretesek, dé szétforgácsolják az anyagi eszközöket. Menynyivel hatásosabb lehetne a MÉM, az Erdészeti Tudományos Intézet, vagy a Magyar Tudományos Akadémia segítségével, közreműködéséével is összehangolni a helyi kezdeményezéseket, s nem újra feltalálni azt, amit másutt már jól megoldották, évek óta alkalmaznak. Hazánkban, a fatüzelésre váló visszatérés sem csak az elhatározáson múlik. Megfelelő berendezés kelül hozzá, és a többletmunkát, a gallyak, az egyéb er. dészeti hulladékok, összegyűjtését is vállalni kell. Hazánk energiáíogyasztá- sálbam a fafelhasználás aránya — egymásfél százalék. Apránként azonban a tűzifa is visszanyerheti a megillető helyét az energiagazdálkodásban. Ebben nyújthat megfelelő segítséget az összefogás. * Például a golyósorsó Esőt váró, kora tavaszi melegben reménykedő, a zsenge hajtást taroló fagyoktól félő, szorgalom is szülte jó termés ígéretében, bízó megye vagyunk. Az esztendő minden napja várakozásteli hangulattól áldott. Nemcsak a földek munkáiéi, hanem a megye egésze, hiszen az „égiéktől” ugyancsak függ a van és nincs. De az agrárius nem él és nem is élhet támfalamul. Az ipar léte meghatározó a földek termékenységére, a „földtúrás” hasznosságára. Tehát ipar kell — nem is akármilyen, hogy sietősebben boldoguljunk, hogy mind nagyohb térségben, érezzük a két „testvér” jótékony egymásra hatását. Tudott dolog, hogy Bács-Kiskun ipara a felszabaduláskor alig többről, mint a. nulláról indult, és hosszú éveken át ott is ragadt. A huszonhét évvel ezelőtt kezdődött sokoldalú megújhodás, a reális szemlélődés beépült, a gazdásági politika célkitűzéseinek sorába is. Az iparfejlesztés a megyében igazából innen indul. Harminc éve alig több, mimt tízezren dolgoztak litt, tavaly ez a szám már több mint hatvanezerre nőtt. Az árbevétel meghaladta a hanminic- rrailliárdöt. amivel a mezőgazdaság (tizenkilenc milliárd) elé rukkolt. Ez azonban semmit sem von le a megye mezőgazdasága — az egész országra kiható — elsőrendű szerepéből. Hazánkban ©ne elsőrendűen számítanak a lakosság élelemellátása, és a kelet— nyugat irányú export kedvező alakulása szempontjából. Nemkülönben az ipari termelés időszerű, vagy távlati gondjainak megoldására. Sok szempontú magatartásra van szükség. A mennyiség é!s> a minőség egymáshoz való viszonya, az áruféleségek piaci kelendősége, a termék- egységre jutó anyag- és energiafel-, használás, az „élő munka” pontossága, fegyelmezettsége, az üzemszervezés folyamatos szemmel tartása és formálása, a termelőeszközök hatékonyságé, a modernizáció iránya és sorrendisége, ehhez az anyagi alapok megteremtése, a termékeknek az igényekkel egyező ritmikus vagy alkalmi váltása az üzemek mindennapos gondjai. Ilyen, csupán címekbe szedett feltéttelek tudatában ülünk néhányon a SZIM kecskeméti gyárában az igazgató tárgyalótermében. Először a szokásos tájékoztatás, majd kérdésekre feleletek, miközben arra „hegyezzük ceruzánkat”: miiként, hogyan, a termékek melyikével urai a honi és a külpiacon kialakult helyzetnek. Milyen, is. az a „mlilkroháttér”, ami nélkül — kicsinyben és nagyiban egyaránt — nincs egyensúlyt előidéző ténykedés. Milyen mértékű a szervezettség mekkora az „inforumációmaissza”. és milyen humánus motívumok rejlenek az üzem jó- nialk minősített teljesítményéiben, ön. magáiban elegendő-e a szakiképzettség, a célok közérthető megfogalmazása, a munkálkodók időnkénti elszámoltatása, a mozgalmi szervek harmonikus, egy- célú működése, a bel- és külpiac szakadatlan figyelése. Az említettek csupán egyike-másika nem üdvözít. Azt kellene egyre inkább általánossá tenni, amiről ebben az üzemben láttunk és amiről hallottunk. Miről beszél az igazgató? Mikor a gyárat telepítették, jószerivel — a beavatottakon kívül — még senki sem tudta, mi lesz belőle. Mint mindig, akkor is a kétkedőké volt az első szó, amikor pár éve a nagy szákmai igényű .golyósorsó előállítását készítették elő. És megszületett a golyósorsó! A kecskeméti és a környékből bejáró munkások huszonnégy fiatal mérnök irányításával világszínvonalat elérő terméket gyártanak, nem kifogástalan alapanyagból De a helyi „bütykölés” ezt egalizálja. Küzdelmes, de eredményeket felmutató élet ez. Állandó feszültség nélkül ©1 sem tudják képzelni. Minden fórumon felszólalnák és er. nyedétlenül küzdenek a számukra amy- nyi.na fontos háttéripar létesítéséért. Nem riimánikodnak importért, egy szemernyi behozott anyag nélkül dolgoznak. Mondja az igazgató, hogy mostanság — mivel az ipar helyzetért, mégáhkálbb a jövőjét sokan borúsan, látják — garmadával akadnak csodiaellképzielések. De hát nincsenek és nem is lesznek csodák. A mai próbára tevő időben az a gyár szerencsés, ahol feszes a tartás. Ami nem fenyítésen, vagy egyfajta fél, szén alapszik, hanem a célok összetartó, tudatos vállalásán. Ebiben az üzemben is sokféle ember dolgozik. Bál-tószögi menyecske, jakabi, hetényl szakvagy betanított munkás. Közös vonásuk: a tisztességes munka, az üzem, a kenyeret adó „gazda” iránti lojalitás. A fejlesztés irányát latolgatva elmondják, hogy nem áknodoznlak. Nem kell új csarnok, vagy kacsalábon forgó látványosság. Lehetőségük kettős: az eszközöket fejlesztő szintitáirtó beruházás, ami továbbra- is biztosítja, az üzem átlagon felüli működését; a másik: felkészült szakemberek biztosítása és to. váhbkép zés-e. Ez a gondolkodásmód máris lehetővé tette, hogy a golyósorsót nem csinálják, hanem gyártják. Mégpedig magas termelékenységgel: egy főre évente több mint kétmillió forint termelési érték jut. A megye ipari munkálkodásának széles spektrumából csupán egyet ragadtunk ki azzal a megszívlelendő általánosítással, hogy újat, kelendőt nálunk is lehet sikerrel gyártani. W. D. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Fiatal vezető — fiatal gyár élén Öröm és gond, ha valakire milliós vagyon gondozását, százak megélhetésének, boldogulásának az ügyét bízzák. Akkor is így van, ha a jól működő munkahelyi demokrácia némileg halványítja a döntések egyszemélyi felelősségét. Csűri Márton augusztus 1-én harminckét évesen lett a BUDAPRINT Vállalat háromszázhatvan embert foglalkoztató dunavecsei gyárának igazgatója. Fiatal vezető, egy ifjú gyár élén. Ebben a bűncselekményben is — mint jó néhány hasonló esetben — elsősorban az a megdöbbentő és elgondolkoztató, hogy a kezdeményezőnek, az ötletgazdának, a fő szervezőnek azonnal akadnak társai. Olyan emberek, akik képesek és hajlandók közreműködni az akciók lebonyolításában, akik nagyban és szinte döntő mértékben hozzájárulnak a cselekmények megvalósításához. Vagyis több helyen — gazdálkodó és kereskedelmi szerveknél — dolgoznak olyanok, akiknek csupán egy kis ösztönzés, némi rábeszélés kell ahhoz, hogy belemenjenek az egyértelműen törvénysértő közvetítői tevékenységbe. Egyetlen szavuk sincs, amikor megkapják az ajánlatot. Nem tiltakoznak, nem mondják ki kereken, hogy ők erre nem hajlandók, sőt a lehető legnagyobb ügybuzgalommal fáradoznak. Még azt sem mondhatjuk — mert nincs rá bizonyíték — hogy mindezt pénzért teszik, illetve tették. Mégis természetesen hiba lenne, ha elsősorban őket marasztalnánk el, hiszen a kiskőrösi járásbíróság előtt folyamatban volt ügynek ifj. Pinke Pál (Kiskőrös, Madách utca 38.) 26 éves fiatalember a vádlottja. Üzérkedés birkákkal — Hogyan lett textiles? Miként került Dunavecsére? Mi adott bátorságot a feladat vállalásához? — Kisteleken születtem. Apám villanyszerelőként dolgozott. A nagyiparral nem volt .kapcsolata a családnak. Az általános iskola elvégzése után a szegedi gépipari technikumba jelentkeztem. Felvettek. A tanév előtt érkezett egy levél: hívtak, nézzek körül a textilipari középiskolában, hátha megváltozik á döntésem. Elmentem, tetszett... így lettem textiles. A Pamutmyorraói parii Vállalat szegedi gyárában találkoztam a nagyiparral. Akkor az volt a legkorszerűbb üzem a városban. 1973-ban Szarvasra, a „Szirén” Ruházati és Háziipari Szövetkezethez hívtak termelési osztály- vezetőnek. Jó kollégákat és sok, máig érvényes, hasznosítható tapasztalatot szereztem ezekben az években. 1979-ben megnyertem .a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár pályázatát és gyánrész- legvezető lettem Demecserben, az ország legnagyobb kártolóipari gyapjúfonodájában. Szép szakasza volt ez azT életemnek. Befogadott a kollektíva, sok barátom lett. Ennek köszönhető elsősorban, hogy két év alatt másfél- szeresére növeltük a termelést. A BUDAPRINT Vállalat vezetése 1981-ben hívott Dunavecsére, hogy — mint főmérnök — az akkori igazgatóval próbáljuk az új gyárat gazdaságilag megerősíteni, a teljesítményeket magasabb szinten állandósítani, majd növelni. Üjon.nan szerveződött. fiatal gárda dolgozik itt, negyvenkét éves a legidősebb dolgozónk. Nagy részük néhány éve még kizárólag a mezőgazdaságból, élt, most válnak ipari munkássá. Szeretném, ha erősödne a munkahelyi közösség összetartó ereje, hogy minden energiánkat a termelés fejlesztésére, a minőség javítására forth thath ass-uk. Szerencsére termékeink kelendőek a kill- és a belföldi piacokon egyaránt. — Milyen célokat tűzött maga elé kinevezésekor? — A vállalat tervéből a ránk eső részt minden körülmények között teljesíteni szeretnénk, ez a minimális cél. Ezen belül személyes feladatom, hogy újabb külső ipari társegységeket szervezzek .a gyárunkhoz, a környező községek közös gazdaságaiból. Szeretném elérni, hogy felgyorsuljon a termékszerkezet-váltás üteme, hogy a hozzánk érkező konfekcionálással kapcsolatos igényeket jó minőségben, európai igénnyel «tudjuk kielégíteni. Ügy érzem, munkatársaim mellém álltak, támogatják elképzeléseimet. Ez ad önbizalmat, ösztönzésit, kitartást munkámhoz: boldogulásunk a gyár eredményességéhez kötődik ... F. P. J. Ifj. Pinke Pál az általános iskola elvégzése után vendéglátó szakmát tanult, majd 1976 márciusáig felszolgálóként dolgozott a kiskőrösi Szarvas étteremben. Aliig töltötte be .huszadik életévét, máris üzletvezető-lhelyettes lett a soltvadkerti Nefelejcs presszóban, két év múlva, 1978-tól pedig a presszó vezetője volt. Vagyona egy háromszobás családi ház és 2544 négyszögöl szőlő. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a nőtlen fiatalember szegény leibt volna. Mégis úgy döntött, már mint üzletvezető, hogy munkája mellett birkatartással is foglalkozik. Ezt /természetesen, bárki elhatározhatja, de a birtoatartáshoz, pontosabban az állomány megvételéhez pénzre, méghozzá sok pénzre van .szükség:. Pinkének volt pénze. Még 1979 második felében ősz - szesen 2100 birkát vett különböző személyektől, körülbelül egymillió forintért. Juhásza viszont nem volt, ő maiga pedig nem értett a birkatartásihoz. Re- gölyben megismerkedett egy juhásszal, aki vállalkozott rá, hogy 1979 novemberétől 1980 márciusáig az ottani 'legelőn kiteleltetd a birkákat. Így is történt. A ítél után, 1980. április 16-án a Gyapjú- «és Textiilnyersan.yag Feldolgozó Vállalatnak 255 danabot, egy hónap múlva a kecskeméti TSZKER-nek pedig a saját és rokonai nevén, valamint Szik- szaii Lászlóné nevén (aki ekkor Pinke helyettese volt a presszóban) összesen 931 darab birkát adott el valamivel több, mint hárommillió forintért.. Az üzlet tehát beindult. Az első akció últán Pinke újabb fal- kákat vásárolt. A juhokat Csornáin, Előszálláson és Adonyban tartotta, de legnagyobb falkái Csávoly, Sükösd térségében voltak. Természetesen ezeknél a tálkáknál ifj. Pinke Pál munkát nem végzett. Időnként megjelent, ellenőrizte a tartást, s ha arra szükség volt, beszerezte a gyógyszert. Időközben üzleti kapcsolatot alakított ki Borsodi Sándorral, a kecskeméti TSZKER felvásárlójával, majd 1981 márciusában Kapás Péterrel, a ráckevei Aranykalász Tsz háztáji üzemvezetőjével. Kapás viszont jó, kapcsolatban volt a gyapjú- forgalmi vállalattal, s így szinte naprakészen tudta, hol, melyik termelőszövetkezet, “állami gazdaság akarja felszámolná juhá- ízatát. A felszámolás oka az ágazat veszteségessége, szakember hiánya, vagy, a tartás egyéb feltételeinek fogyatékossága volt. A falkát általában selejtnek minősítve és egészben kínálták eladásra. A selejtnek minősített álló-, mány darabonkénti ára igen alacsony volt, előfordult, Ihogy 600— 800 forintért is meg lehetett venni egy birkát. Az átlagos vételár 1000—1500 forint között mozgott. A selejtezés gyakran valóban selejtes állományt jelentett, de nem minden esetben. Így Pinke felismerve az üzleti lehetőséget, rájött, hogy aZ olcsón megvásárolt juhokat hivatalos áron értékesítve is jelentős haszonra tehet szert. A tovább- eladási szándékkal megvásárolni kívánt falkát a már említett Borsodi Sándorral együtt nézték meg, így azt vétel esetén a kecskeméti TSZKER hivatalos felvásárlási áron vette át ifj. Pinke Páltól. Persze — amint említettük is — ntm mindig seieiit.es állományról volt szó. így például 1980. március 18-án ifj. Pinke Pál ismerősei és rokonai nevén összesen 780 birkát adott el a TSZKER-nek 2 millió 315 ezer forintért. A következő év májusában két alkalommal tövéből 151 birkát 448 ezer forintért. A különböző neveken értékesített birkák árát postán kapták meg az érintett személyiek, akik azt hiánytalanul átadták ifj. Pink e Pálnak. Időközben beérett az üzérkedés másik nagy lehetősége is. 1981 márciusában ifj. Piriké mezőgazdasági i termékértékesítési szerződést kötött a ráckevei Aranykalász Tsz nevében eljáró Kapás Péterrel. A tsz a szerződés keretében kötelezettséget vállalt, hogy ifj. Pinke igényed szerint vásárol birkákat és azokat neki tovább adja. Ténylegesen azonban a tsz hitelképtelen volt, pénzzel nem rendelkezett, így birkákat sem tudott venni. Gyakorlatilag Pinke befizette a már kiszemelt fialka árát a tsz pénztárába, s ebből a pénzből vásárolta meg a közös gazdaság a birkákat, de a pénzt azonnal kiadásba is helyezték. A tsz könyvelésén „átfuttatott” birkákat a Gyapjú- és Textil- nyersanyag Forgalmi Vállalat vette meg. Ezáltal Pinke nem került hátrányos helyzetbe, mert az olcsón vásárait birkáik — noha hivatalos áron adta tovább — magas hasznot hoztak az ár- különbözet miatt. A tsz is bevételhez jutott, mert két százalék forgalmi jutalékot vont le, anélkül, hogy ténylegesen forgalmazott volna. Ne gondoljuk, hogy csupán „zsebpénzt” jelentett ez a két százalék a termelőszövetkezetnek: ifj. Pinke Pál a mező- gazdasági termékértékesítési szerződés megkötésétől (1981. március 11-től) 198:1. augusztus 6-ig összesen 3929 birkát vásárolt és értékesített a tsz közreműködésével. Ezekért a juhokért több mint ötmillió forintot fizetett, vagyis ez az összeg vonult át a tsz könyvelésén, ennek a két százalékát kapta a tsz. Természetesen az említetteken kívül számos más esetben, más forrásokból is vásárolt birkákat Pin ke, és azokat ugyancsak jó haszonnál adta tovább, anélkül, hogy bármiféle munkája, vagy a hasznot meghaladó költsége lett volna a faikákkal. Így például 1981. november 4-én részien a saját nevén, részben különböző más személyek inevén összesen 650 juhot adott el a gyapjúforgalmí vállalatnak kilónkénti 50 forintos áron, több mint kétmillió forintért. A Sü- kösdön. tartott állományából 1982 februárban 630 birkát adott el a Pájpad Húskombinátnak darabonként 3800 forintos egységáron. A vételár meghaladta a 2 millió 300 ezer forintot. Mellesleg ez a tétel is átfutott a ráckevei termelőszövetkezet könyvelésén. Ifj. Pinke Pált a rendőrség 1982. október 14-én őrizetbe vette. így a még meglevő 250 birkáját nem tudta értékesíteni. Erre öccse, Pinke Tibor vállalkozott, és ugyancsak a ráckevei kapcsolat révén el is adta 137 ezer forintért. A tsz-ben — noha bizonyára tudták, mi történt ^ügyfelükkel” — szemrebbenés nélkül levonták a két százalék forgalmi jutalékot. Ifj. Pinke Pál alig két esztendő alatt ősziesen 5584 darab birkát értékesített 16 millió 109 ezer forint vételárért. A Kiskőrösi Járásbíróság ifj. Pinke Pált főbüntetésként három év és négy hónapi börtönre ítélte, a közügyek gyakorlásától öt évre eltiltotta és kötelezte kétmillió forint elkobzás alá eső érték megfizetésére, ugyanakkor az ingatlanára foganatosított zár alá vételt fenntartja. Egyben elrendelte a bíróság az 1981. június 9-én jogerőre emelkedett, két rendbeli felbujtói minőségben, hivatalos személy által' elkövetett közokinatharniisítás miatt kiszabott, de kegyelemből egyévi próbaidőre felfüggesztett hét- hónapi szabadságvesztés végrehajtását is. Az ítélet nem jogerős, G. S.
