Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-02 / 259. szám

2 0 PETŐFI NÉPE ® 1983. november 2. LIBANON-KONFERENCIA Együtt, de nem egyetértve események sorokban BUDAPEST ______________________ Dr . Várkonyi Péter külügymi­niszter kedden fogadta Francisco da Costa Gomez tábornokot, volt portugál köztársasági elnököt, a Portugál Béke és Együttműködési Tanács elnökét, aki az Országos Béketanács meghívására tartózko­dik hazánkban. BELGRAD Jugoszláviában keddtől az evész országban egységesen megdrágult a közúti légi és vasúti közlekedés és szállítás díja, egyes köztársasá­gokban pedig emelkedett a tej és teítermékek, valamint a húster­mékek ára. A belföldi légiközle­kedés 15, a közúti 13,5, a vasúti pedig 10 százalékkal drágult meg. A tej és tejtermékek ára néhány köztársaságban 28, illetve 29 szá­zalékkal emelkedett — a tej fel- vásárlási árának egyidejű növelé­sével, a hústermékek átlagos emelkedése 22 százalék. Nagy eredmény, hogy együtt vannak, de továbbra sem értenek egyet — hangoztatták a hétfői megnyitó után a genfi Libanon- konferencia résztvevői. Amin Dzsemajel, libanoni elnök beszédében összefogásra és a meg­békélést kínáló alkalom kihaszná­lására szólította fel az öt külön asztalnál ülő libanoni pártvezére­ket. „Egyenlők voltunk a szenve­désekben, reméljük, hogy hamaro­san egyenlők leszünk a békében és a haladásban is” — mondta. Az Egyesült Államok szenátu­sa 58 szavazattal 40 ellenében el­vetette azt a határozati javasla­to4-, amely felszólítja az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, hogy állapodjanak meg a nukleáris fegyverek gyártásának, kísérle­teinek és hadrendbe állításának kölcsönösen ellenőrizhető befa­gyasztásáról. A republikánus többségű szenátus döntése a tör­„Ez a konferencia egyedülálló al­kalom arra, hogy Libanont, a kö­zel-keleti térséget és az egész vi­lágot kiragadjuk veszélyes helyze­téből. Még egy ilyen alkalom nem adódik” — hangoztatta Dzsemajel. A jobboldali keresztény erők egyik vezetőjéből államfővé előre­lépett Dzsemajel sejteni engedte, hogy kész lenne bizonyos refor­mokra, amelyek egyenlő jogokat adnának Libanon minden feleke­zeti rétegének. vényjavaslat kudarcát és ezzel Reagan elnök győzelmét jelenti. Az Edward Kennedy demokra­ta és Mark Hatfield republikánus szenátorok által 1982 márciusá­ban beterjesztett javaslat azt in­dítványozza, hogy a Reagan-kor- mányzat kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval a nukleáris fegy­verek gyártásának teljes betiltá­sáról. A BT új tagjai Ukrajna, India, Egyiptom, Felső-Volta és Peru 1984. január elsejétől két éven át a Biztonsági Tanács nem állandó tagja lesz. Az öt új tag Lengyelországot, Jordá­niát, Togót, Zaire-t és Guya­nát váltja fel. * Irak hétfőn elfogadta a Biztonsági Tanács aznapi határozatát, amely a három éve folyó iraki—iráni hábo­rú mielőbbi befejezésére szólította fel a harcoló fele­ket, emlékeztetve a nem­zetközi vizeken való szabad hajózás és kereskedelem jo­gára. Irak kész maradékta­lanul megvalósítani a hatá­rozatot, de ha Irán elveti azt, akkor fenntartja azt a jogát, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket alapvető érdekeinek védel­mében — áll az iraki nyi­latkozatban. Irán ENSZ- nagykövete elutasította a hétfőn hozott határozatot. A befagyasztási törvény kudarca Kohl—Nakaszone találkozó NAPI KOMMENTÁR A peronizmus vége „Minden argentinok elnökének" nevezte magát Raul Alfonsin, a polgári Radikális Unió elnökje­löltje. A több mint hétéves kato­nai diktatúra végnapjait éli, s a radikálisok megdöntötték a pero­nisták negyvenéves hegemóniáját. önmagában mindkét tényező roppant jelentőségű Argentína históriájában. A katonák — akik előreláthatóan decemberben ad­ják át a hatalmat Alfonsinnak — elvesztették népszerűségüket, a súlyos társadalmi-gazdasági prob­lémák miatt az emberek kiábrán­dultak Bignone tábornokból. Hoz­zájárult ehhez az is, hogy a geril­lák elleni kíméletlen harc évei alatt legalább 30 ezren tűntek el Argentínában — nyilvánvalóan a biztonsági erők és a gerillavadász katonai egységek túlkapásai kö­vetkeztében. Ez azonban a kiábrándulásnak és Alfonsin győzelmének csupán az egyik tényezője. Legalább any- nyit nyomott a latba az ország gazdasági helyzete, amely ma leg­alább olyan válságosf mint 1976- ban, a katonák hatalomátvétele idején. Havonta 24 százalékkal (!) növekszik az infláció üteme; az idén a pénzromlás mértéke elér­heti a 350 százalékot. Szétzilált gazdaság, példátlan méretű mun­kanélküliség (a keresőképes fel­nőttek 12 százaléka keres állást) — íme, Raul Alfonsin öröksége, a katonák hagyatéka. Nyomasz­tó a külföldi adósság is: szakér­tők szerint meghaladja a 40 mil­liárd dollárt. Aligha irigylésre méltó tehát a radikális politikus helyzete. Bo­nyolítja leendő fellépését a kiáb­rándult peronistákkal való kény­szerű együttműködése. Argentína hajdani nagymúltú pártja 1973- ban a 18 évi száműzetésből haza­tért Peron népszerűsége révén óriási győzelmet aratott. Tíz év azonban alaposan megnyirbálta a peronisták tekintélyét, a párt — amint azt mondani szokás — el­fáradt, Isabel Peron korábbi köz- szereplése pedig, enyhén szólva, nem tett jót az egykori elnök hí­veinek. A vasárnapi választás az első, ám a legjelentősebb lépés volt Argentínában a polgári kormány­zat visszaállításához. A radikális jelöltre leadott voksok birtoká­ban — több mint ötven százalé­ka a választóknak szavazott Al- fonsinra — a 40 százalékos szám­arányt képviselő peronistákkal szemben kényelmes fordulóra számíthatnak a radikálisok az elektorok körében, akik majd az elnököt és az alelnököt megvá­lasztják. Az ország új elnöke szá­mára a kényelmetlenség csak be­iktatása után kezdődik. Vissza kellene vezetnie az argentinokat a demokrácia útjára, s ez aligha lesz könnyű vállalkozás. Raul Alfonsin kilátásba helyez­te: leendő kormányába más pár­tok képviselőit is bevonja. Ha megtartja ígéretét, s csakugyan az argentin társadalom különböző csoportosulásaival együtt lép föl a bajok orvoslásáért, akkor talán sikerül úrrá lennie a válságon. Minden más eset kockázatos: Ar­gentinéban még túlontúl nyitva állnak a kaszárnyák kapui. .. Gy. D. Kedden Tokióban megkezdőd­tek a hivatalos tárgyalások Hel­mut Kohl nyugatnémet kancellár és Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök között. Vendéglá­tója előtt Kohl megerősítette, hogy az NSZK-ban a tervek szerint ez év végén megkezdődik az új tí­pusú amerikai nukleáris rakéták telepítése. Szavaiból kitűnt, hogy a Nyugat semmi esélyt nem ad a genfi tárgyalások sikerének, s ezért a Szovjetunióra'próbálja há­rítani a felelősséget. Nakaszone az ismert japán álláspontnak meg­felelően azt emelte ki, hogy min­denfajta leszerelési megállapodás­nak Európán kívül Ázsiára is ki kell terjednie. VÉGZETES „TÉVEDÉS” 9 Az amerikai hadügyminisztérium hétfőn többnapos hallgatás után beismerte, hogy az amerikai légierő „tévedésből” romhalmazzá bom­bázott egy grenadai kórházat. A hivatalos becslés szerint a támadás­nak 14 halálos áldozata volt. A sajtóbeszámolók, amelyek a Pentagont végül is szóra bírták, 41—50 áldozatról szólnak. Képünkön: a kórház romjai. „FEKETE SAKKFIGURÁKKAL” Ki van a leszerelés ellen? Alig néhány nappal Jurij Andropovnak a Pravda számára adott, világszerte nagy visszhangot kiváltó nyilatkozata után Moszkva újból alkalmat keresett és talált arra, hogy a világ tudomására hozza: a Szovjetunió a legradikálisabb intézkedések megté­telére is kész a nukleáris veszély csökkentése érde­kében, s továbbra is hajlandó olyan részintézkedé­sekben is a megállapodásra, amelyek legalább az atomfegyverkezési verseny korlátok közé szorítását szolgálják. Mindezt a kölcsönösség és az egyenlő biztonság alapján. A Szovjetunió katonai kiadója a hét elején oro­szul, s egy sor más világnyelven — köztük angolul és németül — közzétett „Leszerelés: ki van ellene?” című tanulmánykötetében ezúttal is világosan ki­nyilvánította a szovjet vezetésnek azt az álláspont­ját, hogy Genfiben, az eurorakéta-tárgyaláson „még mindig lehetséges a megállapodás”. A kapuk mind­addig nyitva állnak a megegyezés előtt, amíg el nem kezdik az amerikai rakéták telepítését. A megálla­podás érdekében az Egyesült Államoknak ki kell nyilvánítania jóakaratát, pozitív módon reagálva a szovjet javaslatokra”. Másrészt viszont „az Egye­sült Államoknak és a NATO-nak az a törekvése, hogy katonai fölényre tegyen szert, kudarcra van ítélve. A Sz^/jetunió ellenrendszabályokat fogana­tosít az új fegyverek telepítésének amerikai prog­ramjával szemben”. A tények rendkívül széles bázisára épülő tanul­mány fő mondandója egyértelmű és közérthető. Az elmúlt évtizedekben a fegyverkezési verseny min­den fordulója az Egyesült Államokból indult el. S nem elsőízben „a fegyverkezési hátrányok leküzdé­sének” ham's jelszavával. Az 50-es években a stra­tégiai bombázók gyártásának nagyméretű program­ját csikarta ki a Pentagon azzal az ürüggyel, hogy a szovjet bombázók számát a valóságosnál három- négyszer magasabbnak hirdette. A hatvanas évek­ben ugyancsak a „lemaradás” jegyében indították el az akkori rakétaprogramot. Washington később beismerte, hogy ezúttal a valóságosnál „mindössze’' 30-szor nagyobbnak állították be a szovjet rakéták számát. Nem kisebb személyiség, mint Robert McNamara hadügyminiszter vallotta be 1962-ben, hogy „Amerika lemaradásának tézise a rakéták te­rén blöff.” A hetvenes években a Pentagon naponta három­mal növelte a nukleáris robbanófejek számát, s az amerikai hadászati potenciál ebben az évtizedben e területen a duplájára duzzadt. Moszkvában most újból dokumentumokkal támasztják alá: az Egye­sült Államok 1975-ben határozta el, hogy közép­hatótávolságú rakétákat telepít Európába, tehát akkor, amikor a Szovjetunió még nem rendelkezett SS—20-as rakétákkal. S Washingtonban most még­is, e tényeket szándékosan „elfeledve”, megint „le­maradásra” hivatkozva készítik elő a Pershing—2 rakéták és a robotrepülőgépek európai telepítését, közvetlenül veszélyeztetve ily módon a Szovjetunió legfontosabb politikai, katonai és gazdasági köz­pontjait. Az új szovjet katonapolitikai tanulmánykötet meggyőző erővel bizonyítja, hogy a Szovjetunió mindenkor vállalta: „fekete sakkfigurákkal” játszik a fegyverek és a fegyverkezés minden területén. Vagyis kivétel nélkül minden alkalommal csak vá­laszolt — saját és szövetségesei biztonsága érdeké­ben — a nyugati fegyverkezési lépésekre. Moszkvá­ban most újból összegezték mindazokat a javasla­tokat, amelyeket a Szovjetunió önállóan vagy szö­vetségeseivel együtt a fegyverek és fegyveres erők csökkentése érdekében az elmúlt évtizedekben tett és ma is érvényesnek tekint. A szovjet szakíróknak a tények ismeretében nin­csenek illúzióik. Megállapítják, az, hogy a Penta­gon az 1984—88-as időszakra csillagászati, 1,8 mil­liárd dolláros katonai programot dolgozott ki, gya­korlatilag az Egyesült Államok fegyverzeteinek tel­jes felújítását és új fegyverek bevezetését célozza a földön, a tengereken, a levegőben, s nem utolsó­sorban a világűrben. Az Amerika által kikénysze- rített fegyverkezési verseny az elmúlt években pél­dátlan méreteket öltött, s önmagában is reális ve­széllyé vált a békére nézve. Moszkva álláspontja egyértelmű: a Szovjetunió történelmi jelentőséget tulajdonít az atomháború megakadályozásának, a fegyverkezési verseny megfékezésének az emberiség érdekében. A kötet célja, hogy összefoglalja a világ a fegy­verkezés múltját és jelenét, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés összes javaslatait, s a tények teljes ismeretében döntse el: ki van a leszerelés mellett és ki van ellene. „Szavazógép” A brit parlament konzervatív „szavazógépezete” hétfőn éjjel megerősítette az amerikai robot- repülőgépek Nagy-Britanniába te­lepítésére vonatkozó döntést, még­pedig azzal a változatlan fogalma­zással, hogy ha az év Vegéig (Genfben) nem születik megálla­podás a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között á reagani „nullamegoldás” szellemében, ak­kor az említett nukleáris eszközö­ket brit területen ugyaneddig az időnontig „kilövéskésszé” kell ten­ni. A szavazás 362:218 arányú volt. A parlamenti vitával és szava­zással egyidőben a brit nukleáris leszerelés mozgalom fáklyás tö­megtüntetést tartott London kor­mányzati negyedében. TÖRÖKORSZÁG Több mint 1200 áldozat ANKARA Több mint 1200 holttéstet emel­tek ki eddig a romok alól Török­ország földrengés sújtotta körze­teiben. A helyszíni - beszámolók szerint azonban a vasárnapi ka­tasztrófa halálos áldozatainak végső száma ennél jóval magasabb lesz. A jelentések több mint ötszáz sebesültről és húszezernél is több hajléktalanról számolnak be. A mentőalakulatok nagy erővel foly­tatják a kutatást és eddig 27 em­bert sikerült élve kiemelniök az épületek romjai alól. A túlélők felkutatását a Nemzetközi Vörös- kereszt által küldött svájci mentő­kutyák segítik. Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bizottsá­ga kedden ülést tartott, amelyen megjelent és felszólalt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter. Részt vett a tanácsko­záson dr. Horváth István belügy­miniszter. A központi bizottság meghall­gatta Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának tájékoztató­ját az MSZMP KB október 12-i üléséről, ’ majd Varga-Sabján Lászlónak, a KISZ KB titkárá­nak előterjesztésében megvitat­ta a fegyveres erőknél és testü­leteknél működő KlSZ-szerveze- tek munkájáról szóló jelentést, és határozatot fogadott el az if­júsági szövetség feladatairól a fegyveres erőknél és testületek­nél szolgálatot teljesítő fiatalok körében. A testület megállapította, hogy a fiatalok többsége példamuta­tóan látja el szolgálati feladatait, helytáll a gazdasági építőmunká­ban, s a KISZ-szervezetek jelen­tős politikai erőt képviselnek a fegyveres erők és testületek éle­tében. A katonai és politikai ve­zetés megbízható támaszai, hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a pa­rancsnokok ismerjék a fiatalok közérzetét befolyásoló tényező­ket. Elősegítik a fiatalok művelt­ségének, politikai ismereteinek, szakmai képzettségének gyarapí­tását, edzettségük, állóképessé­gük növelését. A központi bizottság hangsú­lyozta, hogy a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség a világ haladó, békeszerető erői sorában a béke megóvásáért, a fegyver­kezési hajsza megfékezéséért, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének megőrzéséért és bővítéséért száll síkra. Ezért támogatja a magyar kormány, a Szovjetunió és a szo­cialista országok ezirányú közös erőfeszítéseit. A magyar nép tör­ténelme bizonyítja: nemzeti fel- emelkedésünk nélkülözhetetlen feltétele, hogy képesek legyünk szocialista vívmányaink, nem­zeti függetlenségünk, társadal­mi rendszerünk megvédésére. Ezért a KISZ a hazaszeretet, a nép iránti hűség és áldozatkész­ség jegyében egész tevékenysé­gével arra törekszik, hogy a fia­talok meggyőződéssel vállalják és eredményesen teljesítsék a haza védelméből, az állam- és közbiztonság fenntartásából, ál­lamhatáraink őrizetéből rájuk háruló feladatokat és kötelessé­geket. Á KISZ Központi Bizottsága határozottan elítélte az Egyesült Államok fegyveres erőinek Gre­nada elleni invázióját, mint a békét, a nemzetközi biztonságot veszélyeztető, a nemzetközi nor­mákat durván megsértő lépést. A testület üdvözli azokat a meg­mozdulásokat, amelyeket KISZ- szervezetek, ifjúsági kollektívák kezdeményeztek a grenadai nép­pel, a térség haladó erőivel vál­lalt szolidaritás jegyében. A központi bizottság Juhász Andrást — érdemei elismerése mellett — más fontos megbíza­tása miatt felmentette KISZ KB- titkári tisztségéből, intéző bizott­sági és titkársági tagsága alól; Szórádi Sándort kooptálta a köz­ponti bizottság tagjai sorába és megválasztotta a központi bi­zottság titkárává, az intéző bi­zottság és a titkárság tagjává. A központi bizottság Gubcsi Lajost kinevezte a Magyar Ifjú­ság főszerkesztőjévé, kooptálta a központi bizottság tagjai sorába, és megválasztotta az intéző bi­zottság tagjává. (MTI) A BŐRIPARI SZAKSZERVEZET VEZETŐSÉGI ÜLÉSÉNEK NAPIRENDJÉN Termelés és szociális helyzet A cipőipar a tervnek megfele­lően növelte termelését, ugyanaz viszont nem mondható el a bőr­és szőrmeiparról — állapították meg a Bőripari Dolgozók Szak- szervezete Központi Vezetőségé­nek keddi ülésén, amelyen az ága­zat' munkáját és a szakszervezet XX. kongresszusa óta végzett munkát összegezték. Bár a cipőipar sem volt mentes az 'alapanyag-ellátási gondoktól, a vállalatok kedvezőbb eredmé­nyeket értek el. Tavaly például a cipőipar az eddigi legnagyobb , dol­lárbevételét érte el, s ezt várha­tóan az idén is teljesíti. Belföldi kínálatukban időnként választék- hiány volt, összességében azon­ban nőtt a hazai boltokba szállí­tott cipők mennyisége, s javult azok minősége. Á testület megál­lapította: a cipőipari vállalatok még ennél is jobb eredményt ér­hettek volna el, ha nagyobb gon­dot fordítanak a minőség javítá­sára. Az elmúlt időszakban változott a szakszervezeti munka jellege is — állapították meg az ülésen —, sajátos eszközeikkel a korábbiak­nál nagyobb mértékben , segítet­ték a vállalatok gazdálkodását. Sajnálatos viszont, hogy az év közbeni, a változó gazdasági hely­zethez igazodó tervmódosítások már nem mindig kerülnek a szakszervezeti testületek elé. A vállalati feladatok megvaló­sítását segítette a megújuló szo­cialista brigádmozgalom is. A dolgozók élet- és munkakörül­ményeiről szólva a testület ki­emelte, hogy a vállalatoknál so­kat tettek a zaj csökkentésére, a munkahelyek levegőjének, meg­világításának javítására, a mun­kabiztonság növelésére,’ a kézi anyagmozgatás gépesítésére. Ezekre a célokra a tervidőszak _első két évében csaknem 300 mil­lió forintot fordítottak. További 61 millió forintot pedig az egész­séges munkakörülmények megte­remtésére költöttek. (MTI) Az egyesületek szerepe a közművelődésben Az egyesületi mozgalom leg­fontosabb feladata, hogy — az ál­talános demokratizálódási folya­mat részeként —működésével pél­dát mutasson arra: az állampol­gárok miképpen kapcsolódhatnak be a közösség ügyeinek intézésé­be, a döntések meghozatalába és gyakorlati megvalósításába. Amint azt Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője a Hazafias Népfront közművelődési munkabizottságának keddi ülé­sén elmondta: az egyesületek sze­repe mindinkább meghatározóvá válik a közművelődésben is, egy­re többen ismerik fel az ebben a szervezeti formában rejlő előnyö­ket, s élnek a kínálkozó lehető­ségekkel. Jelenleg csaknem hárommillió tagja van az országos és a helyi egyesületeknek. — Már ez a szám is jelzi a mozgalom fontosságát, az állandó megújulás szükségessé­gét — mutatott rá. Igazán tartós közösségek azonban csak akkor jöhétnek létre, ha tagjait kölcsö­nös érdeklődés fűzi össze. A közművelődés elképzelhetet­len az egyesületek nélkül, de egye­dül ez a működési forma nem Négy ország Hétfőn éjfélkor volt a jelentke­zési határidő az 1990-es Labdarú­gó-világbajnokság megrendezésé­re. Amint a Nemzetközi Labdarú­gó Szövetség (FIFA) zürichi köz­pontjában közölték, Anglia,, a oldhatja meg az e területen ta­pasztalható gondokat — hangsú­lyozta az előadó, majd javasolta, hogy az országos egyesületeken belül hozzanak létre közművelődé­si bizottságokat, amelyek a kezde­tektől a végrehajtásig gondozói, ösztönzői lehetnek e fontos tenni­valóknak. Az előrelépés másik út­ja, ha az állami irányítás tovább­ra is támogatja új, tényleges tár­sadalmi igényeket kielégítő helyi jellegű egyesületek életrehívásác. A vitában többen kifejtették: az állami irányítás gyakorta — fe­lemás magatartásával — nehezíti az egyesületek munkáját. Hol tel­jesen magukra hagyja őket, hol meg minden apró részletkérdés­ben fenntartja a döntés jogát. Az irányító szerv a legtöbbet tehát azzal teheti, ha felkarolva ezeket a közösségeket, módszertani út­mutatásokkal szolgál számukra. A Hazafias Népfront a közeljö­vőben fórumot teremt a különbö­ző területeken működő egyesüle­teknek, hogy kicserélhessék ta­pasztalataikat, ezzel is hozzájárul­va még eredményesebb működé­sükhöz. (MTI) jelentkezett Szovjetunió, Olaszország és Gö­rögország jelentkezett a VB-re. A FIFA különbizottsága novem­ber 9-én tekinti meg az említett négy ország dokumentációs anya­gát és készít jelentést a végrehajtó bizottságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents