Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-10 / 265. szám
1983. november 10. » PETŐFI NÉPE • 5 NEVE: HONTI GYÖRGY, ÉLETE: A ZENE VÁLTOZÁSOK AZ, EZREDFORDULÓIG egy különös útról — A Kecskeméti Ének-Zenei Gimnázium első kísérleti osztályába jártam. Tizenhét évesen felvettek a Budapesti Bartók Béla Szakközépiskolába. Három évvel később a Tanárképző Főiskola trombita szakán kaptam diplomát. Részben kíváncsiságom kielégítése végett, részben Deák Tamás intenciói alapján beiratkoztam a jazz tanszakra —'mondja Hanti György, akitől elválaszthatatlan a zene. a tanítás és a gyerekek. — Az első munkahelyem a budapesti gyermekszínház volt. Közben jazz-rock együttesben játszottam. — 1974 őszén jött vissza Kecskemétre. — A Katona József Színház zenékarában folytattam a pályát. Korábban — főiskolai tanulmányaim elismeréséként — kijutottam a salzburgi Mozarteumba. Nagy élmény volt. Akkor fogalmazódott meg bennem: ezen a pályán sokoldalúnak kell lenini. Elhatároztam, oda még visszamegyek. Ez csak 1980-ban sikerült. — És közben? — Akkoriban több operett volt műsoron és sóikat tájoltunk. Ez edzett hangszeressé tett. Ugyanebben az időszakban újjászerveztem a kecskeméti úttörő-fúvószenekart. Jó kis csapat verbuválódott össze. A városi szimfonikus zenekarban amolyan kisegítő vagyok. Valahogy úgy van, ha valaki zeneügyben szól — megyek. Megyek, mert engem elsősorban a zene érdekel. 1975-ben például kaptam egy szerződést — júniustól októberig — az NSZK-ba. A Kurorchester, úgynevezett szalonzenekarban kiváló képességű muzsikusokkal játszhattam. Amikor hazajöttem, beiratkoztam a zeneiskolába, ütőhangszert tanulni. így lettem egy helyen diák és tanár. A Kodály Intézetben pedig vendéghallgató. 1977-ben a budapesti szimfonikus zenekarokból egy nívós együttest válogattak. Trombitásra is szükség volt. Rám gondoltak. Így mentem el velük egy nyugat-berlini vendégjátékra. Csodálatos két hét volt. A híres veronai kórussal és számos világhírű énékessel együtt Verdi Aidáját adtuk elő. — A kecskeméti zenei életben már sokan ismerték. amikor „eltűnt”. — öt évvel ezelőtt Salzburgban — átutazóként — nemzetközi pályázatra szóló kiírásit olvastam ... Gondolkodtam. Ilyen lehetőség nem mindig adódik. 1979-ben megnyertem egy osztrák állami művészeti ösztöndíjat. A következő „tanévet” a muzsikusok „Mekkájában” tölthettem. Tanulhattam a Mozartról elnevezett akadémián! Igyekeztem felhasználni ottlétem minden percét. Sikerült egy jó kamarazenekarban is játszanom. Nem hallgathatom el, szerepléseimnek nagyszerű hátteret adott az Erdei Péterrel való kapcsolatom. Ugyanis a kairmasztanak az szemben.” iskolarendszerrel nagy vezette kecskeméti pedagógus énekkarban 1977 óta énekelhetek. — Két diplomával tért haza ... — Mindez és az előzmények nem sok mindenkit érdekelt...(?) Maradt a színház. Majd felkerestem a hunyadivárosi iskola vezetőjét, aki kapott az ajánlatomon: alakítsunk egy 'kis csoportot, hogy a tarsolyomban levő zenei anyagot továbbadhassam. Zene és képzőművészet, zene és idegen nyelv. E címéket is adhattam volna az óráknak. Negyedikeseknek tanítottam gyermekdalokat. A népzenei kultúránkat is igyekeztem mégismertetni. Az ilyen vegyes zenei anyagnál fokozottabban igényesnek kell lenni. Végül a gyerekek kezdeti zárkózottságukból szinte megnyíltak a XX. századi zene iránt is. — Az elmúlt évadot hogyan könyveli el? — Talán szerencsém volt? Tömöri Péter akkori rendezőtől megbízást kaptam a Maraton zenei betétjeinek összeválogatására. Végül saját betétet is írtam. Ezt újabb megbízatások követték. Idetartozik a Széchenyi városi zenei klub vezetése, ami a kellő számú hallgatóság miatt jelenleg szünetel.. „ pedlig csodálatos a középkori zene ds! — Jelenleg milyen tervei vannak? — Az angol nyelvvizsga mellé a németet szeretném megszerezni. A zenehallgatás, a próbák után szívesen fotózom. Érdekel a világpolitika és -gazdaság, a filmművészet. Persze igyekszem lépést tartani a legújabb tanítási irányzatokkal. Hiszem, hogy lét- jogosultsága van a komplex zenei képzésnek. Szeretném a megszerzett szakmai tapasztalataimat minél eredményesebben, érdekes és izgalmas formában átadni a legifjabb generációnak. * Pulai Sára Igen fontos, — a mai és a holnapi magyar családok többségét érintő — vita zajlott, sőt lényegi kérdéseit illetően még ma is tart az oktatás fejlesztésének távlatairól és alternatíváiról. Legutóbb az országgyűlés kulturális bizottsága foglalkozott a kérdéssel, annak a dokumentumnak, vitaanyagnak alapján, amelyet a Művelődési Minisztérium juttatott el néhány héttel ezelőtt az iskolákba és a hozzászólásra kért szervezetekhez a pedagógiai sajtó hasábjain pedig a szülőkhöz is szóltak. A demográfiai hullám hatása A művelődési miniszter vitaindító gondolataiból Idézve: „A közreadott . javaslat tekintetbe veszi a népgazdaság távlati tervezésének előkészítő dokumentumait, a tudományos kutatások és kísérletek eredményeit, a társadalmi és szakmai viták megállapításait és javaslatait, a nemzetközi tapasztalatokat.” A több azonos értékű megoldást is felvillantó javaslat, tervezet különleges figyelmet fordít a közoktatásra, hiszen az alsó és középfokú iskoláikban ma is, távlatokban is jóval egymillió feletti lesz a diáklétszám. Jelenleg még az általános iskolák hordozzák a demográfiai hullám „nagy” évfolyamait, 1988 után azonban a diáktömeg fokozatosan átkerül a középfokú tanintézetekbe. A demográfiai csúcs levezetéséből adódó feladatokra, pluszmunkákra való tekintettel a közoktatás fejlesztése is inkább a kilencvenes évek elején kezdődhet meg, előkészítő lépések azonban előbb is lehetségesek. Ebben a szellemben hangsúlyozza a közoktatásfejlesztés javaslata, hogy „az Oktatási rendszer fejlesztési programját a szocialista társadalmi viszonyokban kibontakozó változtatásokkal ösz- szefüggésben kell szemlélni és meghatározni. Kiemelkedően fontosak a társadalmi, gazdasági fejlődés várható tendenciái, a társadalmi szerkezetben kibontakozó változások, a demográfiai, és a települési viszonyok módosulása, az ifjúság szocializációjában megfigyelhető új vonások. Mindezek a korábbiaktól sokban különböző követelményeket táKorszerűsödő közoktatás A településviszonyok figyelembevétele Általános — és a vitákban szinte egyforma hangsúllyal helyeselt — elv a közoktatás korszerűsítésének útján az ezredfordulóig, s ennél továbbívelően is, hogy a szülő—iskola kapcsolatot feltétlenül erősíteni kell. Értelmes és jól motivált terhelésnek kell jellemzővé lenni az iskolákban (ne várjon tehát senki látványos és indokolatlan tananyagcsökkentést). Az iskoláknak adható társadalmi ráfordítások nem csökkenhetnek, inkább növekedniük kellene, a helyi településviszonyok figyelem- bevételére pedig elképzelhetetlenül nagy szükség van. (Csak egy adalék ehhez: a jövőben meghatározott, egészen kicsiny gyerek- létszám esetén már rendelkeznie kell az adott kistelepülésnek iskolával ...) A tartalmi, pedagógiai munkában, sok egyéb között a mainál többet kell foglalkozni a szabad idő értelmes eltöltésének kérdésével. Más témát érintve: a tehetséggondozás minden formáját megkülönböztetett gondossággal ajánlja a nevelők figyelmébe a tervezet. Alapvető gondolkodási műveletek, a kommunikációs készségek és képességek, tanulási képességek fejlesztéséről csakúgy szó esik, mint az általános és szakmai műveltség iskolai tartalmának kimunkálásáról. Az utóbbihoz jó támpontot ad a Magyar Tudományos Akadémia közoktatási bizottságának távlati műveltségkoncepciója. Kötelező iskolaelőkészítést Több testületi vitát végighallgatva, a minisztérium szakembereinek néhány tapasztalatát is ideértve, bizonyosnak látszik: a szakemberek, sőt a laikusok, szülők véleménye is főként az általános és a középfokú képzés jövőbeni formái körül bontakozott ki élénkebb eszmecserékben. Tulajdonképpen nem is az általános iskolai képzés módosulása az izgalmasabb, itt néhány lényeges, alapjaiban eldöntöttnek tekinthető változás nyilvánvalóan szerepel majd a végleges, a kormány elé kerülő megfogalmazásban. (Például az iskola- előkészítés kötelezővé tétele az óvodai életkor utolsó esztendejében, azoknak is, akik nem jártak korábban óvodába. Vagy a nyolc év határozottabb tagolása kezdő, átmeneti és befejező szakaszra, vagy a tankötelezettség kezdeti időpontjának a mainál rugalmasabbá formálása, úgy, hogy az iskolaérettségi vizsgálat jó eredménye esetén iskolába léphessenek az adott tanévben azbk a kisgyerekek is, akik október 31-ig töltik be a 6. évüket.) Itt említhető meg az is, mint majdnem biztosnak tekinthető változás, hog. a gyógypedagógiában gyarapítandók lesznek a középfokú iskoláztatás lehetőségei, s hogy h továbbképző iskolák elnéptelenedésével napirendre kerülhet a megszüntetésük. A és B változat Lényeges kérdés: a középiskolai oktatás fejlesztésének két változata közül melyikre szavaz a véleményt mondók többsége, s melyiket támogatja a végleges előterjesztés? Igaz, az „A” és a „B” változat sok közös, azonos értékű elemet is hordoz, s ez természetes is. Egyébként az „A” változat a mai középiskolás rendszer alapjait megőrizve, kevés változtatással vázolja a fejlődés útját, kimondva, hogy gimnázium és szakközépiskola képezze a középfokú oktatás kereteit, egyenértékű érettségi vizsgával, fokozatosán közelítve egymáshoz a kétféle iskolatípust, segítve és fokozva a fakultációt, kifejleszt- ' ve a technikusképzést. Kitér a saját vállalati szakiskolák esetleges működtetésére a szakképzésben, a szakmunkásképzést hosz- szabb távon is életképesnek ítéli, helyenkénti korrekciókkal. A ,,B” változat lényeges vonása, hogy a középfokú végzettség általános, társadalmi méretű elérésére tartalmaz módszereket. Ez, mint alapvető cél, szerepel a megfogalmazásban, s ebben van alapvető különbözősége is a másiktól. Egy kicsit távolabbi perspektívát is felvillant. Szól ugyanakkor az egyszerű fizikai munka sók évtizedig várható fennmaradásáról, s az ezzel egybevágó iskolai kereteken kívül szervezendő szakképzési módozatokról. Fokozatosan csökkenő szerepet jelez a szakoktatásnak, mint a középiskolai képzés általánossá válásával egyidejűleg megszüntetendő formának. A legfontosabb feladat Természetesen távlati elgondolásokként értendők ezek a javaslatok, vitatézisek. Hiszen ma és holnap a középiskolákban nem a szerkezeti változások, hanem a nagy létszámú diákévfolyamok átvezetése lesz a legfontosabb iskolai feladat, lehetőleg megfelelő körülmények között és jó tanulmányi munkát, tanulási lehetőséget biztosítva. Pár hét múlva a kormány elé kerül a •végleges minisztériumi javaslat: a sok száz pedagógusvélemény, többféle testületi nézetek egyeztetése, a végleges formák kimunkálása folyik jelenleg. Remélhető, hogy — sok év óta első ízben — olyan tervvel gyarapszik az oktatásügy, amelynek tételei reális alapot tartalmaznak az ezredforduló és még további évtizedek iskoláinak korhoz, fejlődéshez igazodó munkájához. V. M. KÁNTOR SÁNDOR KIÁLLÍTÁSA Kántor Sándor Kossuth-díjas fazekasnak, a népművészet mesterének alkotásaiból rendezett kiállítás .nyílik november 13-án, vasárnap az orosházi Szántó Kovács János Múzeumban. Az 1894- ben Karcagon született, s ma is ott élő jeles népművész orosházi tárlatán .gazdag összeállítás lesz látható a tiszafüredi népi kerámia felújítójának munkásságából: a középkori motívumkincseket őrző' bökályaiból, butelláiból, tányérjaiból, miskakorsóiból ás alakos cserepeiből. HANGLEMEZ FIGYELŐ ä ÖÖlCS HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek 2. Béke, földosztás A lakosság hangulata már a tűzvész előtt is érezhetően hábo- rúellienessé vált. A mind súlyosabb nélkülözéseket szenvedő dolgozókat erősen foglalkoztatták az oroszországi események. A cár elűzése a trónról 1917-ben sokakban olyan reményeket ébresztett, hogy talán a köztársasággá formálódott birodalom új vezetői lépé-eket tesznek az öldöklő háború befejezése érdekében. Míg korábban osztályunkban én toltam az egyedüli, akinek apja világháborús rokkant volt, 1917- re már számos diáktársam apja, illetve Ikatonakorban levő bátyja esett el vagy vált rokkanttá. Ez osztályunkban is háborúellenes hangulatot teremtett. A szokásos karácsonyi—újévi iskolai szünetre vártunk, amikor új oroszországi eseményekről értesültünk. A bdlsevikolkról, Leninről persze nem tudtunk semmit, s tanáraink nem jöttek segítségünkre, valószínű, hogy ők sem tudtak sokait. A karácsonyi vakáció idején aztán többször és hosszan beszélgettem beteg apámmal. E beszélgetések során módom adódott, hogy az oroszországi eseményekről kikérjem a véleményét. Apám válaszéit ma is emlékezetemben őrzöm. Az a megállapítása, hogy „mert békét akarnak, becsületes emberek lehetnek”, kitörölhetetlenül belém véste Lenin és a bolsevikok iránti érdeklődésit és tiszteletet. Lenin és a bolsevikok békeajánlata ellenére a háború tovább tartott. A drágaság, az élelmiszerhiány és velük együtt az ínség fokozódott. Gyöngyösön is egyre több láb és kéz nélküli rokkantat, szeme világát vesztett, szerencsétlenné lett embert lehetett látni. A mind nehezebb megélhetés miatt a háború élve maradt áldozatai koldulni kezdtek az utcasarkokon, Hogy a járókelők szívét megindítsák, és adakozásra bírják, csonka testrészeiket mutogatták, szájharmonikával vagy hegedűvel hívták fel magukra a figyelmet. A nyarait pásztorkodással töltöttem. hogy hozzájáruljak taníttatásom 'költségeihez. Elkövetkezett 1918 szeptembere, és én megkezdtem a IV. osztályt. Arra nemigen volt idő, hogy figyelemmel kísérjem az oroszországi eseményeket, de hogy a háború végkifejlődése felé haladt, arra abból is következtettem, hogy — békét kérve — előbb Bulgária, majd Törökország is kivált a központi hatalmak szövetségi rendszeréből. Érzékeltem azt is, hogy hazánkon belül is érik a változások ideje. A nélkülözések elleni tiltakozásul az ország sok gyárában a munkások sztrájkba léptek. A frontokat önkényesen otthagyó katonatömegek hulláma Gyöngyösre i!9 elérkezett. A karácsonyi vakáció előtt Gyöngyösön is híre kelt, hogy Budapesten, a háborúellenes magatartásáról már korábban is ismert gróf Károlyi Mihály vezetésével Nemzeti Tanács alakult, és kimondta a monarchiától független Magyar Népköztársaság megalakulását (1918. november 16.), és a háborúból való kiválást. Otthon a karácsonyi szünetben nagy örömrpel láttam, hogy nyári játszópajtásaim legtöbbjének, a kocsisok,' béresek és más kommandós cselédek gyermekeinek hozzátartozói is hazatértek a háborúból. A hazatértek első dolga volt, hogy kiharcolják az elmaradt járandóságok kiutalását a birtok tulajdonosától. Nem ismerték el annak jogosságát, hogy míg ők a harctereken szenvedtek, addig családjaik csak csökkentett kommeneiót kaptak. Nagy élmény volt,látni a föld nélküli cselédek boldogságát, mikor megtudták, hogy földosztás lesz. Három megbízottat választottak, akik élmentek a közeli Kápolnára, hogy személyesen győződjenek meg arról, valóban meg- 'kezdi-e a köztársaság elnöke saját földjének az osztását (1919. február 23.). Az izgatott várakozók a hazatérő küldötteket örömükben a levegőbe dobálták. (Következik: 3. Gyűlöletem születése.) Keveset mond, aki csupán azt állítja,, hogy Szörényi Levente és Bródy János István, a király című — dupla nagylemezen most megjelenít — rcckopérája a műfialj csúcsaira hatoló remekmű. A szerzők — Boldizsár Miklós Ezredforduló című darabját átdolgozva — az államalapítás körülményeit magyarázzák másként, értékelik újra. A történelemikönyvekben egyszerű: Géza a fejedelmi birtokok növelésével, a német császártlal kötött békével és a kereszténység terjesztésével megteremti az áiilaimiszervezet állapját. Halála után munkáját István fia tetőzi be: leveri a lázadó törzsifőket, az őt sikerre segítő lovagoknak meg az egyháznak adij:a az elkobzott földek egy részét, a többit sajátjához csatolja, s nemcsak kiépíti az egyház szervezetét, hanem a tized elrendelésével biztosítja femmmiair adás árnak anyagi alapjait is. Ez — így — világos. Túlontúl is az: a történélemköny- vekibőil a tényeken kívül minden kimarad. A döntést tudatják az olvasóval, a döntés körülményeit ritkán, az árnyaló, netán szemiélyeis vonatkozásoktól nagyvonalúan eltekintenek. Nos, a rockopera Istvánja kényszerűségből vállalja a poIgáihá'borúvad járó államalapítást. Belátja ugyan, hogy „minden út Rámába vezet”, de tart is a néptől idegen égi hatalomtól. Legfontosabb jellemzője, hogy kétkedve hisz, s nehéz döntését — anyja, Sarolta unszolására — magát legyőzve azúrt hozza, ment nem a saját, hanem országa sorsára figyel. István túl finom, s (felesége szerint) túl fénfiatlan, Szörényi és Bródy szerint anyja sugallatára cselekszik. Koltay Gábor rendezésében Koppány, a dunántúli lázadó az igazi, a magyar hős. Elvi oldaliról közelítve: amíg István államelmélete az egyetemes ■ „általános törvényszerűségekre” épül, addig Koppány a „saját út” harcosa, aki elutasítja a külső és idegen istent (merít ,,nem tud magyarul”, mert szerinte „bűnös .aki él”, mert „csak szenvedést ígér”). A földi lemondás helyett a há rom-feleség es Koppány az ősi. hagyományok által szentesített életörömöket igemii. Tragikus tévedése, hogy nem veszi figyelembe: „miniden korníak rendszere van”, s hogy ez az új kor túlhaladta az ő pogány-ősi rendszerét. István a túlélésihez nélkülözhetetlen asisziimiláló- dásit kínálja s a haircot csak azért vállalja, mert „nem egy nemzet itt a nép”. Koppáiny — Bródy János szövege szerint — a „rabok legyünk vagy szabadok” dilemmáját tárja a nép elé. Torda, a táltos tovább tüzeli: „büszke népünk idegen hatalmat neon tűr” — a véres kardot körülhordoziva azt is bevallja, miért: „Ha Istvánt legyőzöd; nem pusztulnak el a hősök, Dózsa lesz György királyunk, Rákóczi világot hódít, s Kossuth-tal1 valóra' válik a Duma-menü Köztársaság”. Történelem.: ez csak Istvánnal, a körülményekhez alkalmazkodó — a pogányságot a kereszténységre cserélő győztessel — válhat vallóra. S bár a harcok végeztével István hajlana arra, hogy Koppányi emberihez méltóan temessék el, Sarolta le. torlkoíllja a könyörgő Rékát: „kérésed1 árulás, rendét kell tenni, rendnek kell lenni végre” —, s a példa nyomán esetleg újra' bekövetkezhető lázadások nélkül, az utolsó pillianlatban a magyarság kerüli el a tömeges, a népi felnégyelést. István még most sem igazán biztos magában, erőéit x könyörög, hogy elbírja, az ország terhét, s bevallja az égi úrnak: „töxyényed elfogad tana, de más szolgája nem leszek". A behódolás-különmiaradás pillanatában ISTVÁJX ívIurMv zieng fel a kórus, árad nép-nemzeti egységben az ének „szép Magyarország, édes hazánk”, s amikor befejezésképpen néhány taktus a majdani Himnuszra. emlékeztet, megértjük Szörényi—Bródy—Koltay üzenetét: Istvánnak ezt lehetett, mert ezt kellett tennie, hogy lehessen holnapután is himnusza e népnek. Az augusztus 20-1 városligeti előadás után több kritikus a Jézus Krisztus Szupersztár másolásával vádolta a rockopera szerzőit — e sorok írója sze,- rint minden alap nélkül. A Szupersztár — zeneileg — csak és kifejezetten az angolszász hagyományokra épít. Az István, a király minden, taktuséiban úgy illeszkedik választott műfajához, hogy egyúttal hangsúlyosan magvar is. úgy rock (európai), hogy felidézi a pogány időket, az egyházi énekek liturgikus átadását, a lázadók, keménységét. Kivételes zenei teljesítmény a hangszerelés, minden számban felcsendül valami, ami segít értelmezni a szöveget. A „legek” jellemzik továbbá az énekeseket: a hamarosan filmen is látható produkcióban fellép az egész hazai rock-nagyyezlérkiar. Koltay Gábornak sikerült minden jellemnek megtalálni a dalos- párját. Különösen kitűnő választás Vikidéi Gyula ' (Koppány), Torda (Deák „Bili” Gyula), s hihetetlenül találó Asztrik főpap: Victor Máté kenetteljes orrhangon személyesíti meg. István szerepét Varga Miklós, Rékáit Sebestyén Márta énekelte — s még oldalaik kellenének, hogy minden szereplőt felsoroljunk. Az István, a király — dupla nagylemezként — frenetikus hatású zenedarab, amely nagyobb mértékben járul hozzá a magyarság legfontosabb eseményének megértetéséhez, hogysem jelentőségét ma fölmérhetnénk. Ott lesz a szövege könyvekben, muzsikája megmarad a fülünkben, világlátása pedig (a tényeket körülményeikbe ágyazva vizsgáljuk) tudatunkba rögzül: mindez több, amit rock- szerző valaha is állíthatott. Jogosan több: az István, a király is jobb, amiről rock-szerzők valaha is áhítoztak. (Hungaroton 1983.) Ballai József L
