Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-10 / 265. szám

1983. november 10. • PETŐFI NÉPE • 8 Beszámoló taggyűlések idején A naptári év végéhez közeledve, az MSZMP szer­vezeti szabályzatának megfelelően, sor kerül a pánt- alaipszervezetak éves beszámoló taggyűléseire. Az oktatási intézményeket kivéve a beszámoló taggyű­lést valamennyi alaipszervezetben november 15. és december 15-e között kell megtartani. A feladat most is az, hogy a párta lapszervezet tagsága elmélyült vitában tárgyalja meg a vezetőség beszámolóját az egy év alatti munkáról és meghatározza a követ­kező időszak pártalapszenvezeti teendőit. Már hagyományúik van a beszámoló taggyűlé­seknek pártunkban. Ez az időszak mindig együtt jár a .párttagság aktivitásának növekediésével, az alapszervezeti élet gazdagodásával. A jelenlegi tag­gyűléseik a korábbi éveknél feszültebb nemzetközi légkörben ülnek össze, de ez nem térítheti el fel­adatúik betöltésétől. A beszámolóikban nem az a leg­fontosabb, hogy a nemzetközi élet eseményeit tiag- lalják, miért erről a párttagság más alkalommal — pánt-napon, a nemzetközi élettel foglalkozó fórum- gyűléseken. — is hallhat. Most inkább annak van kiemelkedő jelentősége, hogy ez jó alkalom és le­hetőség legyen o párttagság véleményének még el­mélyültebb megismerésére. Kiváló alkalom nyílik e taggyűléseken arra, hogy. a központi határozatoknak megfelelően előtérbe ke­rüljenek a párt demokrácia elvei a gyakorlatban. Mindenekelőtt abban. hogy az alapszervezet veze­tősége kritikusain és önkritikusan számot ad a műn. kájáról. Ezt követi a vitában a párttagság őszinte véleménynyilvánítása, esetleg bírálata, illetve ja­vaslatai. A vezetőségek a XII. kongresszus határo­zatainak helyi végrehajtásáról adnak számot, ter­mészetesen az egy évvel ezelőtti beszámoló tag­gyűlések határozata alapján. Ugyanígy feladatuk, hogy számot adjanak az idei január—februári tag­gyűléseken elfogadott alapszervezeti munkatervek végrehajtásáról is. A gazdaságpolitikai, a pártélet­re vonatkozó tennivalók egyaránt az alapszervezeti munka-tervekben kapnák helyet. Joggal elvárható, hogy az évközi taggyűléseken elhatározott feladatok végrehajtásáról is tájékoz­tatást kapjon a párttagság. Az alapszervezeti be­számolók középpontjában pedig — a jellegtől füg­gően — a párt gazdaságpolitikaii céljainak, a helyi gazdasági feladatok megvalósításának eredményei, gohdjai állnak. Ezzel egyenrangúan vitatják meg a munkahelyi közösségek tevékenységét, összeforrott- ságát, a kommunisták helytállását a népgazdasági feladatok helyi megvalósításában. Nagyon fontos, hogy az alapszervezet vezetősége — a párttagság és a törne,giszervezetek vezetőségének véleményét is­merve — a működési terület gondjait is feltáró őszinte beszámolót terjesszen a párttagság elé. A nehezebb gazdálkodási körülményeinket is fi­gyelembe véve kell feltárni azokat a léhetőségeket a termelési, a gazdálkodási szférákban, az emberi tényezőkben hasznosítható tartalékokat, amelyek hatékonyabbá teszik a munkánkat a gazdaságban és a közéletben. Még számos pártszervezetben nem használják ki azokat a lehetőségeket, eszközöket — beleértve ' a- káderkiválasztáeban rejlő igényessé­get is —, amelyék elősegíthetik a termelékenyebb, gazdöságosabb munkát, amelyek minden területen erősíthetik a népgazdasági és helyi érdekek össz­hangját. Általánossá kell tenni — s nemcsak a párt­tagok körében — azt a szemléletet hogy a gazda­sági fejlődést a hatékonyság javulásával mérjék. Vagyis: a gazdálkodás értékelésiének alapja — és ez vonatkozik a gyakorlati munkára is —, hogy mi­ként szolgálja a népgazdaság egyensúlyának javí­tását. Ennek az elvnek érvényesülnie kell münden munkaterületen,, az anyagi és erkölcsi elismerés -te­kintetében is, A pártszervezetek a beszámoló tag­gyűléseken- a feladatok meghatározásánál a gazda­ságosság javítására, a termékszerkezet korszerűsí­tésére, a munkafegyelem javítására- tesznek konk­rét javaslatokat és joggal várják el, hogy a meg­valósításukban. a vártszervezet kommunistái jár­nák az élen. Az ideológiai, politikai neveléssel összefüggő fel­adatok megbeszélése valószínűleg nagyobb hang­súlyt kap a korábbi éveknél a most sorra kerülő be­számoló taggyűléseken. Az elvszerű viták, a töme­gek közötti meggyőző munka, a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítése, a párttagságnak a párt politikája melletti fokozott kiállása ugyanis olyan jellegű alapszervezeti feladat, amelynek megvita­tása még tartalmasabbá teheti ezeket a taggyűlé­seket. Az alapszervezet működési területén dolgozó szak­szervezeti, K-ISZ-, a népfrontszervek munkáját is értékeli a taggyűlés. Az alapelv mindenütt az, hogy az ott dolgozó kommunisták milyen eredményes­séggel teljesítik pártmegbízatásukat. Az a cél, hogy legyen még élőbb az együttműködés a tömegszer^ vezetek vezetői, az ott dolgozó kommunisták és pártalapszervezetek vezetőségei között. Az eddi­gieknél határozottabb az a természetes igény, hogy a tömegszervezetekben dolgozó párttagok ismerjék azoknak a kongresszusoknak a határozatait, ame­lyekben hivatottak a pártirányítást érvényesíteni. Erre minden feltétel adott is. Az elmúlt években ugyanis- érdemibbé vált a pántirán-yítás, s az alap­szervezetekben is több figyelmet fordítottak a tö­megszervezeteik munkájának segítésére. A munka színvonalát emeli az is, ha érdemben visszatérnek a beszámolóik a pártmegbíztatásoík: ér­tékelésére, folyamlatos segítésére. Pártímegbízatást egy-ébkén-t magán a beszámoló taggyűlésen iS léhet adni, de mindenképpen kívánatos, hogy jobban kap­csolódjék az alapszeirvezet taggyűlésén hozott ha­tározatokhoz. Hangsúlyozandó, hogy a párt politó- kájáimalk végrehajtásában elsődleges szerepet tulajdo­nítunk az aiiiapszer vezetőknek, amelyek a politika he­lyi irányítói, szervezői és gyakorlati végrehajtói. Az alapszervezeték szerepe abban is fontos, hogy részt vegyenek a politika alakításában. Az irányító párt­bizottságoknak pedig az a feladatuk, hogy az alap- szervezetek munkájában is fokozódjék a jó érte­lemben vett operativitás, ami természetesen ne je­lentsen beavatkozást és mások feladlatá-nlak átválla­lását. Mindenekelőtt készséget jelentsen a megérett problémák felismerésére és eredményes megoldá­sára. Nagyobb eredményre számíthattunk, ha az aiaip- szervezetek munkájában is általánosabbá válik, hogy becsülete van az élő szónak, a meggyőzésnek, a helyszíni segítő munkának, az emberi problémák meghallgatáísánialk és megértésének. A politikai munkában a közérthető érvelés, a tényszerű követ­keztetések ezt segíthetik elő. Minden szintre vo­natkozik ez, de az alapszervezeteknél — ahol a legközvetlenebb és a leggyakoribb az emberekkel való együttlét. találkozás — ezt különösen érdemes szetn előtt tartani. Az irányító felsőbb pártszervek képviselői ds részt vesznek a beszámoíLő taggyűléséken. Ez alkal­mat ad' az alapszeryezetek számára, hogy az irá­nyító pártszervek munkájáról is mondjanak véle­ményt, s ahol indokolt, bíráljanak is, de tárják elő. milyen segítséget kívánnak. A korábbi évek gya­korlatának megfelelően az irányító pártszervék a taggyűlésen minősítik, értékelik az alapszervezeti munkát, méghozzá az idén megnövekedett követel­mények alapján,, összhangban a magasabb igé­nyekkel. Jelentő® esemény tehát nemcsak az alapszerve­zetben, hanem az egész pár-téle-tben a beszámoló taggyűlés. Akkor éri el célját, ha nemcsak a- veze­tőség, hanem m-inidenL kommunista, tehát a párt­tagság egésze elmélyült felelősséggel készül e fon­tos, évente ismétlődő rendezvényre. dr. Arató András 500 ÉVE SZÜLETETT LUTHER MÁRTON ötszáz évvel ezelőtt, 1483. november 10-én Eislebenben született egy bányász fiaként Luther Márton, a reformáció elindítója, a hitújító, az első német bibliafordító, a német irodalmi nyelv megalkotója. A Wittenbergi morálfilozófia, a bibiliaértelmezés professzora, a szenvedélyes, merész refor­mátor, Wartburg várának ti­tokzatos foglya, az evangéli­kus egyház atyja, korának, sőt az egész német kultúrtörténet­nek egyik legellentmondáso­sabb egyénisége. A wittenbergi templom ka­pujára 1517. október 31-én ki­tűzött 95 tételével — innen számítják a reformáció kezde­tét — Luther olyan mozgal­mat indított el, amely a ka­tolikus egyház bírálatára, fe­lülvizsgálatára irányult, egy­hamar kinőtte a vallásos kön­töst, több lett, mint egyházi reformmozgalom. Először az akkori német társadalom szinte valamennyi osztálya, ré­tege szimpatizált vele, hogy szembeszállhasson a feudaliz­mussal. A haladó polgárság és a forradalmi parasztság olyan ideológiai fegyvert látott Lu­ther eszméiben, amellyel le­rázhatja láncait. A fejedel­mek meg azt remélték, hogy az egyházi birtokokkal saját gazdagságukat, azzal meg ha­talmukat, tekintélyüket növel­hetik majd. A túl nagy és túl színes tábor persze gyorsan kettészakadt: a patrícius pol­gárság és a népi szárny cél­jai túl messze voltak egymás­tól. Ez vezetett a paraszthábo­rúhoz, amelyből a feudalizmus került ki győztesen, megszilár­A reformátor dítva bástyáit a fejedélemsé- gekben, pontot téve az ország végzetes széttagoltságára. Azzal, hogy Luther egyik legfontosabb tételében leszö­gezte: „A bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg”, új viszonyt teremtett az ember, az egyház és az Isten között. Fölösleges­nek mondta ki az egyház sze­repét, illetve arra korlátozta, hogy a papok a bibliát ma­gyarázzák, közvetítsék. S eh­hez volt elengedhetetlen a nép számára saját anyanyelvén hozzáférhető biblia. Igaz, hogy a- tömeg többet akart, mint .maga Luther. Az is igaz, hogy a forradalmi láng gyújtója később nem tudott lépést tartani a változásokkal, szembefordult a szabadságáért küzdő néppel, a régi rend ol­dalára állt. Mégis vitathatat­lan, hogy a katolikus egyház kritizálásával elsőként éb­resztette fel azt a szabadság- vágyat, önállóságra és méltó­ságra való igényt és törekvést, amely a későbbi polgári for­radalmakhoz vezetett. Bibliafordításához Luther az Ö- és Üjtestamentum eredeti héber, illetve görög szövegét használta. Segítségért fordult a kancellária hivatalos nyel­véhez a nyelvtani formákért, a néphez pedig a szókincsért. Innen merített ahhoz az ízes, közmondásokkal, szólásokkal teli, képekben gazdag, mégis egyszerű, érthető, hatásos, pontos nyelvhez, amely ha kel­lett, keményen dorgált, ha kellett, lágyan csengett, Luther sok vitairatot, érte­kezést, prédikációt írt. So­kat közülük hasonló szenve­délyes hangnemben, (A ró­mai pápaságról, A német nem­zet keresztény nemességéhez, A keresztény ember szabadsá­gáról). Egyházi énekeket is fordított ószövetségi zsoltárok­ból, latin himnuszokból. Em­lítésre méltók publicisztikái is. Születésének ötszázadik év­fordulója alkalmából egyházi tudományos tanácskozásokat tartanak mind a Német De­mokratikus Köztársaságban, mind világszerte: kiállítások­kal, tanulmánykötetekkel em­lékeznek meg róla. Társadal­mi, művelődéstörténeti jelen­tősége a mi figyelmünket is megérdemli. N. K. Ötlettől a sorozatgyártásig — két hónap Nincs két hónapja, hogy a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz gépüzemében elhatározták egy új termék bevezetését, je­lenleg pedig már az első ezer­darabos megrendelést teljesí­tik. Az újdonság — a hordoz­ható elektromos pvc-cső-haj. Utó berendezés — alakra leg­inkább egy porszívóhoz hason­lít és a súlya mindössze öt.ki­logramm. A legtöbbet minden hiánnyal a vízvezeték-szere­léshez használják majd. Az el­ső ezret a belkereskedelem megrendelte belőle, de az álla. mi és szövetkezeti építőipar Is érdeklődik iránta. BACS-K1SKUNBAN IS „BEVETIK” Keresettek a mezőgazdasági repülők Teljesítette idei tervét a MÉM Repülőgépes Szolgálata, gépei összességében 1,8 millió hektár szántóföldön, szőlőül­tetvényen permeteztek növény­védő szereket, és szórtak szét műtrágyát. A légi növényvé­delmet mindinkább igénylik a mezőgazdasági üzemek. A re­pülők jóval előbb végeznek a munkával, mint a hagyomá­nyos földi gépek, és bár ma­gasabbak üzemeltetésük költ­ségei, a nagyobb hatékonyság miatt mégis kifizetődő a hasz­nálatuk. Egyre gyakoribb, hogy a szomszédos gazdaságok közösen bérelnek repülőt. A repülőgépek, helikopterek egy része most is naponta fel­száll. Bár a száraz ősz miatt a földi gépek munkáját sem akadályozza a vendégmarasz­taló sár, néhány helyen még­is indokoltabb a „légi véde­lem”. Csongrád és Bács-Kis­kun megyében például a már kikelt gabonát támadja erő­teljesen a csócsároló rovar, a gyorsan dolgozó repülőgépes növényvédelem azonban rövid idő alatt megtisztítja a táblá­kat. Máshol az elszaporodott pockok, mezei egerek ritkítá­sára veszik igénybe a repülő­gépeket a gazdaságok. A téli időszakban a növény­védő pilóták az évenként kö­telező szakmai vizsgákra ké­szülnek, s továbbképző tanfo­lyamokon vesznek részt. VIDÉKEN A KISTERMELŐKÉ A FŐSZEREP Ahonnan élünk: a piac Burgonyából egyre kevesebbet, zöldségekből és hazai gyümöl­csökből a terméseredményektől függően évenként eltérő mennyi­séget, viszont tojásból és barom­fiból növekvő mértékben fo­gyasztottunk az elmúlt két esz­tendőben — állapítható meg ’ a Központi Statisztikai Hivatalnak a piaci felhozatalt és az áralaku­lást vizsgáló felméréséből. A sta­tisztika szerint a zöldség és főze­lék, valamint a friss gyümölcsök több miinít 40 százalékát, a burgo- nyia és tojás mintegy hatodát a piacokon vásárolja meg a lakos­ság. A vásárlók jórésze a boltok­kal szemben előnyben részesíti a piacoit a termékek jó minősége, a bővebb választék és a frisseség miatt. A piacok előnye az is, hogy jelentősen lerövidítik a termék útját a termelőktől a fogyasztóig. A korábbi visszaesés után. 1981-től isméit élénkült a főváros­ban és vidékein egyaránt a piaci forgalom, a kínált árumennyiség azonban még tavaly is mintegy 12 százalékkal volt kevesebb, mint 1970-ben. Ennek az oka — fő­ként a vidéki városokban —, hogy a termelőszövetkezetek egy része üzletet nyitott, valamint az hogy a a friss zöldség- és gyümölcsvásár­lás mellett egyre inkább terjed a gyorsfagyasztott és komzervkészít- mémyek fogyasztása. A piacokon inkább a primőráruk és más munkaigényes kertészeti termékek iránt növekszik az érdeklődés. Az élő baromfi iránt jelentő­sen mérséklődött a vásárlók igé,- nye, a piacokon is egyre inkább áttérnek a vágoltt baromfi áru­sítására, a múlt évben a 13 300 tonna árunak már csak 56 szá­zaléka volt élő baromfi, 44 szá­zaléka már tisztított, vágott ter­mék. A piacok szerepe az ellátásban az ország egyes területein igen különböző, nagymértékben függ attól, mennyi az adott helyen az önellátó háztartás. A múlt évben például az egy lakosra jutó piaci értékesítés Budapesten 1728, a vi­déki városokban 462, a községek­ben 9.3 forint volt. A budapesti piacokra érkező árunak mintegy fele mezőgazdasági szövetkezetek­től, másik fele a kistermelőktől származik. A \vidéki piacokon a kistermelők a meghatározók. A piacokon az árak 1970 és 1982 között Budapesten és vidé­ken szinte azonos ütemben emel­kedtek. Változatlanul jelentős eltérések tapasztalhatók azonban az egyes települések piacainak árai között. A legdrágább város Tatabánya, a legolcsóbb pedig Szeged, a piaci árak között az el­térés 40 százalék. A budapesti piaci árak mintegy 4 százalékkal haladják meg a városok átlagát. Idénycikkeket és más piaci élel­miszereket a városokban 178 pia­con árusítanak, ebből 48 Buda­pesten, 130 más városokban van. A kisebb-magyobb községi pia­cok száma további 750—760-ra tehető, közülük 40 a kiemelt na­gyobb községekben. A piaci há­lózat a fővárosban a legkorsze­rűbb. FILMJEGYZET Excalibur A John Boor­man, rendezte Excalibur című ír film látvá­nyos példa ar­ra, hogy bárimi ábrázolható a realizmus esz­közeivel, s hogy ezeknek az eszközöknek gazdagsága végtelen. A rendező Tho­mas Malory 14. századi műve nyomán úgy dolgozta fel Arthur király legendáját, ahogyan előtte broodway-i musi­calként (Camelot), vagy filmen (Robert Bresson) — még senki­nek seim sikerült. Az indítás másfél ezer év távo­lát, Pendragon titokzatos éjét idézi, amikor Merlin mágiájának segítségével Uther, az egymás»al vetélkedő urak közt a győző, meg­erőszakolja a comwalli herceg menyasszonyát és megfogan Arthur. A csodálatos erejű fegy­ver. az Excalibur sem védheti meg sorsától, orgyilkosok áldoza­taként — nehogy a kard idegen kezekbe kerüljön —, utolsó ere­jével egy sziklába vágja. A kö­vetkezőikben a már .felnőtt Arthurt láthatjuk, aki akikor lesz király, amikor a kőibe ágyazódott kardot kiszabadítják. A nehézsé­gek ellenére sikerült egyesítenie királyságát, feleségül veszi Gue- neveret. maijd barátjával, Sir Lancelottal megalapítja a lova­gok kerékasztalát. Amikor el­hagyja a szerencse, kutatást in­dít a szent Grál-kehely után, ahonnan csak hűséges embere. Sir Percival tér vissza. John Boorman legendafelldol- gozásában Merlin alakja legalább olyan kiemelt, mint Arthuré. A misztika és mágia szálai mellett kezében tartja a mű szerkezetét is. Merlin az, aki a háttérből irá­nyítja a hatalmat, akinek jelen­tős szerepe van Arthur foganta­tásában, s abban is, hogy Arthur féltestvére. Morgana megszüli Mordredet, Arthur végzetét, azt a fiút. aki majd megöli apját. „Gyermekkorom óta foglalkoz­tat Arthur király története. Ha­bár a film lazán, Arthur halálára épül, Merlin volt az, áki első­ként vonzott engem a legendá­hoz, Az ő humora, hatalma iró­niája nyűgözött le engem. Az ő személyén keresztül akartam to­vább bogozni a legendát” — nyi­latkozta Boorman. Hogy Merlin (Nicol William­son) egy olyan bölcs filozófus, aki néha olcsó bohóc trükkökre kény. szerül, az nem » saját, és nem is egyértelműen a rendezés hibája. Alakjának, s egyúttal a mű rea­lizálhatóságának elvi nehézségeit. ellentmondásait a mítosz ábrázo­lása jelenti: a történelmi valóság s a transzcendencia ötvözete — mint' filimnyersanyag — nehezen önthető formáiba. Egyidejű, hite­les képi megjelenítésiük a filmen különös, felfokozott realizmust, néhol azonban kínos komikumot is eredményez. Nem akkor a leg­hatásosabb a „csoda”, ha lát­ványként jelenik meg a vásznon (a Camelot alatti barlangok ko­molytalan sárkányaként), sokkal inkább akkor, ha fenn tud tar­tani egy illúziót (mint a filmet indító ..sárkánylehelet”). Az eredeti mítosz a feldolgozás során különböző műfajok kom­binációjaként jelenik meg. Ese­ményekben gazdag epikus vonu­lata mellett (azzal kölcsönhatás­ban) jól megkülönböztethető egy nemcsak felületi megoldási, ha­nem jelentésrétegei, nyelvezete szerint lírai vonulat is. Jól elkü­löníthető történeteket láthatunk (amelyek egymásra is hatnak); az emberek, s az emberfelettiek kü­lön történetét. az Excalibur sajá­tos „életét”, melyet gyors és cso- dáts feltűnésétől izgatottan köve­tünk nyomon. Láthatjuk emléke­zetesen kiemelkedni a vízből a természet részeként Gueneveré és Lancelot teste között, törvényte­len szerelmük színhelyén. A filmben a természet folyama­tos és aktív jelenlétét az Alex Thomson fényképezte képi világ páratlan erővel közvetíti'. A ter­mészet nemcsak eszköz, hanem megelevenített erői révén tárggyá is lesz, egyik pillanatban kéjt és fenyegetést hordoz, a másikban tudást vagy csodát. Természetes nappali fényt szinte sosem lá­tunk, a sok éjszakai jelenebben a gyertyák, fáklyáik, s máglyáik fénye stílusosan világítja meg a kiömlő vért. Csodálatos képsorokban szá­molja fel a film végére a közép­kor önmagát, elvérzik a transz­cendencia és elvérzik az ember, nem marad más élő, csak az em­beri szellem lehetősége - és a legenda. Károlyi Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents