Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-04 / 261. szám

1983. november 4. 9 PETŐFI NÉPE • S A SZABADSÁGÉRT ADTA ÉLETÉT fiatalokról - fiataloknak Emlékezés Ságvári Endrére „Az életet, a szépséget és a fia­talságot testesítette meg. És meg­halt, hogy győzedelmeskedjék az élet, a szépség és a fiatalság...” 1937-ben, a spanyol polgárháború­ban a köztársaságiak oldalán el­esett francia fotóriportemőt bú­csúztatta e szavakkal a párizsi Pére-Lachaise temetőben Louis Aragon. E találó búcsúztató ráil­lik Ságvárj Endrére is, aki 31 éve­sen a Budakeszi úti cukrászdában fegyveres harcban lett a szabad­ság mártírja. Nem kereste a ha­lált; az életet, a szabadságot, a tudást, a szépséget kutattá. De úgy adódott, 1944. július 27-én, az illegális találkozón, hogy vagy fegyverrel a kézben és fegyver ál­tal hal meg, vagy vállalja az el­fogatási, a kínzást — és utána minden valószínűség szerint a ha­lált. Édesapja ügyvéd volt, ő maga is jogot végzett. Egyetemi hallga­tónként csatlakozott a haladó diákszervezkedéshez, s tanulmá­nyai befejeztével a Szociáldemok­rata Párt VII. kerületi ifjúsági csoportjának egyik vezetője lett. Nagyszerűen értett ahhoz, hogyan kell a fiatalokat marxista szel­lemben nevelni, harcba vinni. Az illegális Kommunista Párt nép­frontpolitikájának egyik legkivá­lóbb értője és realizálója volt. Hosszú éveken át élt illegalitás­ban az értelmiségi családból szár­mazó, tehetséges, fiatal jogász. Pedig képességei, adottságai sok­felé vihették volna. Hiszen a min. dig színjeles diák mellesleg vívó- és úszóversenyeket nyert, szépen játszott harmóniumon és sikerrel vett részt irodalmi pályázatokon. A Népszava szerkesztősége mel­lett, ugyanabban a házban, egy kis szobában volt a szociáldemok­rata ifjúsági mozgalom otthona; itt folytak híres szemináriumai, amelyeket az ifjúsági vezetőknek tartott. Hosszú évek sikeres földalatti szabadságharcos tevékenysége ál­lott már mögötte, amikor 1944 nyarán, a felszabadulás küszöbén a fegyveres harc egyik szervezője, s egyben a párt lapjának, a Béke és Szabadságnak a szerkesztője lett Arra a bizonyos budai talál­kozóra, utolsó útjára is azért in­dult, hogy megbeszélje: hogyan tudnának fegyvert szerezni a fia­tal szabadságharcosoknak. A cuk­rászdában rontottak rá a csend­őrök, akik egy véletlen folytán már régebben rábukkantak és minden lépését követték. Amikor meg akarta kötözni az egyik csendőrnyomozó, hirtelen mozdu­lattal kiütött“ a revolvert a kezé­ből, ő rántott fegyvert, s három­szor lőtt, három csendőrt leterít­ve. A lesben álló negyedik golyója az ő életét oltotta ki. A mozgalomban mindenki csak Endriként ismerte. Életének ele­me, értelme a mozgalom, a tö­megmunka, a fiatalok közötti propaganda, agitáció és szervezés volt. Masával ragadó előadó, aki meggyőződése erejével, éles logi­kájával teljes emberségével min­dig tűzbe tudta vinni hallgatóit, elvtársait. Ám a fiatalok nemcsak nevelőre, de mélyen érző barátra is találtak benne; olyan emberre, akihez mindig, minden politikai vasv személyi kérdésben is bátran fordulhattak; aki képzett marxis­taként meg tudta világítani előt­tük a legbonyolultabb elméleti problémákat is. Valóban a kom­munista mozgalom neveltje volt, aki nagyszerűen értette, hogyan kell megnyerni a legkülönbözőbb gondolkodású fiatalokat a haladás eszméinek. Már 1938-tól az OIB, a Szociáldemokrata Párt Országos Ifjúsági Bizottsága titkárának, Kulich Gyulának volt a legjobb segítőtársa, majd amikor őt letar­tóztatták és börtönbe vetették, 1941 tavaszától ő, a művelt, sok­oldalúan képzett, kitűnő politikai és pedagógiai érzékkel megáldott tömegszervezeti vezető lett az utódja. Az általa szerkesztett lap, a Béke és Szabadság már 1944 tava­szán fegyverbe szólított a hazán­kat megszálló német fasiszták és magyar cinkosaik ellen. Itt meg­jelent utolsó cikke is hitvallás volt: „Jelmondatként szeretnénk minden magyar hazafi leikébe vésni: nincs demokratikus Ma­gyarország az ifjúság demokrati­kus nevelése nélkül.” Hetven éves volna, ha azon a tragikus nyári napon nem oltja ki életét a gyilkos csendőrgolyó. For­radalmi tette, példája, vonzó em­bersége emlékezetünkben válto­zatlanul olyan fiatalnak őrzi meg, mint akkor volt, amikor bátran fegyvert rántott a rátámadókra. Az idő nevét már régen egybeol­vasztotta történelmünk szabadság­hőseiével. Joggal, hiszen az éle­tért, a szépségért, a fiatalságért, s a legfőbb jóért: a szabadságért adta fiatal életét. U. L. Kőszobrász restaurátorok Sopronban, az Orzságos Műemléki Felügyelőség kőszobrász-restaurátor műhelyében évente szá­mos értékes szobrot újí­tanak fel. A képen: a fértődi kas­tély egykori párkányszob­rai, amelyek a teljes fel­újítás után kerülnek visz- sza helyükre. Az iskola fényei Szép őszi a reggel. A Matlkó- pusztai általános iskola nyolc ne­velőjével a kecskeméti autóbusz­ról átszálltunk a helyi termelő- szövetkezet fogatára. A közös gazdaság — a többi között — ez­zel is segíti a tantestületet. Ne kelljen gyalog megtenniük a két kilométeres távot a községgé épü­lő tanyaközpont buszmegállójá­tól az iskoláig. Amíg a lovacs­kák bandukoltak, gyönyörköd­hettek a táj szépségében, a ré­tek, erdőik. szőlőültetvények és kukoricaföldek ezer színben pom­pázó, vibráló mozaik jóban, — Milyen az élet egy tanyai iskolában, húsz kilométerre a me­gyeszékhely tői? — kérdezem úti­társamat, Szeverényi Mátyás- nét, az iskola vezetőjét. A hidegtől kipirult arcú peda­gógus — az iskola átedáisa óta munkálkodik itt — így válaszol': — Tulajdonképpen ha a kocsi­kázást nem számítóim, nincs lé­nyeges különbség a városi és ta­nyasi iskola között. Itt is, minden tantárgyat szakos nevelő tanát a testnevelés kivételével. Van ösz- szévont osztályunk is, de nem pe­dagógusihiány miatt. Sokan elköl­töznek' Mátkáról1, így egyre csök­ken az utánpótlás, az alacsony létszámú osztályokat ezért ' kel­lett összevonnunk. Nem faggathatom tovább az iskolavezetőt. Megérkeztünk. Né­hány percünk marad csak be- csöngetéslg, hogy körülnézzünk az épületben. A tantermek tiszták, jól fűtöttek. Fegyelmezett, nyu­godt gyermekek várják az óra­kezdést. Szeverényi Mátyásné — bár száz ágra süt kint az ős>zi nap — fölkapcsolja a világítást. — Nézze — mutat a fénycsö­vek felé — ez a fény iskolánk büszkesége. Korábban, ködös őszi delelőMökön előfordult, hogy nem folytathattuk az olvasásórát, mert sötét volt a teremben: nem lát­tunk! A tavasszal megpályáztuk a megyei tanács iskola világi tás korszerűsítésére kiírt összegét, amit nagy örömünkre meg is kap­tuk, így ingyen hozzájutottunk a felszerelésihez. Ennek ellenére, ha nincsenek patronáló brigádjaink, talán fel­használatlanul kellett volna visz. szaadniu'k az összeget. Megkere­sésükre segítségükre sietett a Ki­rály László vezetésével már szám­talan elismerést szerzett munkás- kollektíva, a kecskeméti Zománc­ladjon a szerelés. Végül, szep­tember elejére minden elkészült, még a festés is. Ekkora fényben nem fárad el a gyermekek sze­me, johban, kitartóbban figyel­hetnek, tanulhatnák. Az óraközi szünetben, a tan- testületi tagokkal beszélgetve megtudtam: a villanyszerelőkön kívül évek óta gyümölcsöző kap­csolatban, állnak a Szék- és Kár- pdtoslpairi Vállalat Mező Imre brigádjával, valamint a MALÉV pilótáival is. Nemcsak dolgozni jönnek Mat- kóra. A segítségnyújtálsna min­dig kész szülőkkel együtt kirán­dulnak, táboroznak, köszöntik a és Kádgyár Kandó Kálmán bri­gádja. A helyi termelőszövetkezet is segített. Vállalta, hogy beszer­zi a szükséges anyagokat, elhozza Kalocsáról a világítótesteket. — Sohasem feledjük — mondja az igazgató —, hogy a brigád saat- bad idejét is feláldozva mindent megtett, hogy a lehető leggyor­sabban befejeződjék a munka. Köbben kiderült, hogy nem elég csupán a lámpákat lecserélni. Az egész elektromos vezeték elöre­gedett, használhatatlan. Bizony nem hittük, hogy tanévkezdésre szép, jól megvilágított osztály- termekbe várjuk a tanulókat. A Kandó brigáid nem adta fel. Annál nagyabb szorgalommal és odaadással munkálkodott. Volt, aki szabadságot vett ki, hogy megszakítás nélkül, ütemesen ha­karácsonyt és táncolnak a far­sangi rendezvényeken, Az isme­retségnek köszönhető, hogy a diá­kok jobban megismerhetik a szak­mákat és a munkahelyeket. Ez segít a pályaválasztásnál. De a legfontosabb — állapították meg egyhangúlag — a példaadás. Az .iskoláival kapcsolatban lévő bri­gádok fegyelmezettek, pontosak és szorgalmasaik. Példamutatók: önzetlenségben és a szorgalom­ban egyaránt. A patronálok sejtik, tudják biz­tosan, hogy itt az iskola — más intézmények hiányában — többet jelent, mint a nagyobb települé­seken: második.otthon, klub, szín­ház, a szellem palotája, „fény”, amely — dicsérve az értő, segítő felnőtteket — most még fénye­sebbé vált, F. P. J. Félidőben a pályaválasztási hónap Kampányszerű megmozdulásnak tűnik, holott egyáltalán nem az, csupán ilyenkor kerül reflektor- fénybe az a széles körű tevékenység, amelyet a Bács-Kisikun megyei Pedagógiai Intézet munkatár­sai végeznek a helyes pályaválasztás elősegítése érdekében. Ugyanígy nem szabadna a szülőknek, diákoknak sem az utolsó pillanatokra hagyni e fon­tos döntést. Hogy mégis így van, arról az intézet munkatársai tudnának beszélni. Megdöbbentő né­ha az a tájékozatlanság, ami a pályaválasztás előtt álló gyerekek szülei részéről nyilvánul meg a szak­emberek által tartott szülői értekezleteken. Már ha egyáltalán sor kerül ilyen találkozásokra. Idén megyénk 160 általános iskolája közül 43-ból ér­kezett meghívás a Pedagógiai Intézet címére pálya-1 választási szülői értekezletek megtartására, örven­detes lenne, ha ez az arány azt jelentené: a többi helyen az iskolák saját maguk, házon belül el tud­ják végezni a tájékoztatást, hatékony segítséget tudnak nyújtani az érintett gyerekéknek és azok szüleinek egyaránt. Sajnos, a tapasztalat nem mindig igazolja e szép elmélet gyakorlati megvalósulását. Pedig ki tudna megalapozottabb pedagógiai tanácsot adni a vá­lasztásban tétovázónak, mint az, aki annak szemé­lyiségét, képességeit, ezek alakulását éveken ke­resztül figyelemmel kísérte. Gyakran a meghívott intézeti előadók csak mint­egy megerősítik az osztályfőnökök által elmondot­takat. De sok esetben szükséges ez a több csatornás megerősítés, a végleges döntés megszületéséhez. Sokszor gyermekeiket is magukkal viszik a szülők ezekre a szülői értekezletekre, s az előadás után egyéni problémáikkal lis megkeresik a szakembert. Mindez a nyolcadik osztályban már tűzoltómun­ka. Akiknek körében igazán hatásos lehet, az az egy évvel fiatalabb korosztály. Őket egyébként min­den évben megkérdezi az intézet, milyen pályára készülnek. A beérkezett válaszokat értékelik — ösz- szevetik a középiskolák igényeivel — s az ered­ményt kiküldik az általános iskoláknak. A további a helyi pedagógusok dolga: a tanulók önismereté­nek fejlesztése — az esélyek objektív megítélésé­ben — az esetleges későbbi kudarcok megelőzésé­re; a társadalmi és az egyéni érdek közelítése. Az osztályfőnököknek ebben a munkában nagy segítséget nyújt a' Pedagógiai Intézet szeptember­ben indított új tevékenységével is. A megye legki­sebb településeinek iskoláiba is elmennek az inté­zet főmunkatársai, és személyesen tanácskoznak az osztályfőnökökkel a pályaválasztással kapcsolatos kérdésekről. A reflektorfénybe állított sűrített programú egy hónap félidejében jár. Még javában folynak az említett szülői értekezletek, a pályaválasztási szak­köri bemutatók, a különböző szakmákat bemutató rövidhírnek vetítései a helyi filmszínházakban. Már lezajlott az üzemi lapok szerkesztőinek élénk vitája az újságok ezzel kapcsolatos lehetőségeiről, felada­tairól, konzultáltak az új típusú — .skolai — pálya- választási szakkörök vezetői. A napokban mérik össze tudásukat az úttörők a pályaválasztás témakörében, az érdeklődő középis­kolások pedig a főiskolák nyílt napjait látogathat­ják. Jövő héten rendezik a középiskolások pályavá­lasztási fórumait, s bonyolítják le a választani kí­vánt egyetemek, főiskolák képviselő tanáraival a döntés előtti találkozókat. Két vendégprogram is színesíti a hónapot: ez idő alatt rendezik meg Kecskeméten az agráregyetemi napokat, valamint a pályakezdők fogadását is szol­gáló ifjúmunkás- és szaíkmunkástanuló napokat. Az eseménysorozat záróakkordjaként november 18-án pályaválasztási képzőművészeti alkotások kiállítása nyílik a ll. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Ennek a munkának az eredményessége nem mérhető le, legfeljebb a kirívó eredménytelenség ütközik ki. Annyi azonban bizonyos: csak az isko­lákkal — s az iskoláknak a szülőkkel — tartott folyamatos kapcsolata segíti elő a Pedagógiai In­tézet munkáját. Az intézetét, ahová bárki, bármi­kor bemehet tanácsot kérni. Az itt kapott tanács sokkal megalapozottabb — s ennélfogva többet ér —, mint néhány elfogult szülő „csak a javadat aka­rom” kezdetű „pályaorientációja” ... Lehet, szigo­rúbb is, de éppen a gyermek érdekében. Sz. K. Főiskolások: hűhó — miért is? 9 Igaz, a képen nem látszik, de tény, hogy a két csapat közül a kö­tél volt a gyengébb. A kérdésre adandó válasz sokáig nem volt egyértelmű a GAMF diákjainak tréfás vetélkedőjén, amelyet ezúttal október 29-én ren­deztek meg. Igaz, a jelenlévők többségét más problérriák izgatták az esemény kezdetén: a megjelölt időpontig vajon befut-e a portás bácsi, akinél a bejárati ajtó kulcsai vannak? S miután a kapuk már kitárultak: vajon hányán jönnek be rajtuk, s hányán mennek sietősen tovább a Fradi-meccs színhelyének irányába? Még később: a mintegy száz jelenlévőből akad-e majd elegendő vállalkozó a zsákban futáshoz, a fodrászversenyhez és a többi tréfás feladathoz? Mindent összegezve: kicsit csikorogva, kicsit akadozva indult a műszaki főiskolások hagyományosnak számító hűhó-vetélkedője, melyről az egyik tanár — Sárdi László — a következőket mondta: — Az elsők voltak a legjobbak. Akkor még szinte mindent a gye­rekek maguk találtak ki, s nem kellett heteken át agitálni a hallgató­ságot, hogy legalább évente egy-egy hétvégét szánjanak az ilyesféle együttlétre is. A mostani sokadalomnak a többszöröse verődött össze, úgyhogy akkoriban nem is fértünk el egy épületben: minden évfo­lyam más-más színhelyen vonult fel, s először CB-rádiók, később pe­dig tévélánc segítségével tartották a kapcsolatot. Ez volt a csúcs, úgy öt-hat esztendővel ezelőtt. Azóta viszont gondjaink vannak: mintha évről évre nehezebb lenne a műsor összeállítása, a résztvevők ver­buválása, semmi kétség: valami újat kellene kitalálni, olyasmit, amit megint a magáénak érezhetne minden hallgatónk. Mire idáig ért, Sárdi László mondandóját egyre sűrűbben szakította meg az egész aulát betöltő nevetés, harsány biztatás. Bizonyítván azt, hogy a találékonyságra, a képzelet szabad szárnyalására biztató já­téknak létjogosultsága van ma is. S hogy mint mindenkit, úgy a kecskeméti főiskolásokat is az öröm gravitációja köti legnagyobb erő­vel az élethez. Ezért kell a hűhó, évente legalább egyszer.-kj­Rock-hölgy a csarnokban Jön Helen Schneider! * Ki ez a Helen Schneider? So­kan áhítozva várják Magyaror­szágra. Jön, már biztos: a Buda­pest Sportcsarnok és az Országos Rendező Iroda szervezésében no­vember 20-án. este nyolc órakor lép dobogóra, a BS-ben. Helen Schneider német ősök­től származó New York-i kisasz- szony — mindössze 31 éves — egy hónapra errefelé látogat: az­az az USA-ból egykori sikerei­nek földjére, Európába. Helen 1980-ban hallatott először magá­ról, s tavaly már az „év művész­nője” lett. Ez ám a gyors kar­rier! Persze nem ment minden egyszerűen, az első sikerét igazi rock-lemezzel érte el. Kitűzte a jelszót: vissza a gyökerekhez, a rock and rollhoz. Zenekart szer­vezett maga köré: a Schneider with the Kick-et. Állandó szerep­lők a német televízióban, a slá­gerlistákon, a koncerttermekben. Most hozzánk is ellátogat a csi­nos rock-hölgy. Kár, hogy csak egy koncertre . .. —borzák— » Az énekesnő. Az ifjúsági takarékbetét egyben lakásigénylési letét is Az új lakásjogszabályokat tar­talmazó tanácsrendeletek a la­kásigénylőknek meghatározott összegű letét befizetését írják elő. Ez a lakástípustól. értékesí- si formától függően változik, mértékét a helyi tanácsok állapí­tották meg. A rendeletek készíté­sékor aozmban még nem vehették figyelembe az ifjúsági takarék- betéteket, amelyet a fiatalok el­sősorban a majdani lakásvásár­lásira nyitottak. Az alkalmazási feltételek — egyebek mellett eay országgyűlési inter,peliláció alapján i§ — meg­változnak. Amennyiben a taná­csok rendelkeznék róla, az ifjúsági betét — korábbi előnyei mellett egy újabbal gyarapodván — igénylési díjként elfogadható, Ferenczi István, a, megyei ta­nács munkatársa elmondta, hogy Bács-Kiskun városaiban e mód­szert már bevezették. Rövidesen — az eltelt egy év tapasztalatai alapján — felülvizsgálják a la- kásga-zdál-kodás tanácsrendeletei t, s utána már a paragrafusok is tartalmazni fogják ä megválto­zott feltételeket. Kiss György, az OTP megyei igazga tósá gának ősztályvezet ő j e arról tájékoztatott, hogy a taka­rékpénztári egységek a betét-tu­lajdonosoknak kérésükre kiadják a számla zárolásáról az igazolást, amelyet a tanácsnál kell bemu­tatni. Kecskeméten szeptemberig 43 fiatal nyújtott be ily módon lakásigénylést. V. T. Összeállította: Tuza Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents