Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-30 / 282. szám

1983. november 30. • PETŐFI NÉPE • 5 SOKAN BÁCS-KISKUNBÓL IS # SZÁMÍTÓGÉP, NYELVI LABOR Szakiskola a szomszédban Amikor a kecskeméti diákok többsége álmosan sóhajt egyet, és élelmiszer-tartósitó és egy ba­Szemtől szemben az írástudóval X Tudományos ülésszak Babits Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából „Ez a század — világháborúval kezdődött, s ki tudja, mi­vel fog még végződni! A Szellem minden hatalma eltűnhet, minden törvénye elavulhat — a szellem embereinek jóhi­szemű és gyanútlan asszisztálása mellett.” — olvashatjuk Babits 1931-ben írt Szellemtörténet című tanulmányában. S egyébként sem kell sokáig lapozgatni és keresgélni kötetei­ben, hogy ilyen higgadtan fogalmazott, pontos és húsba­vágóan aktuális jóslatokat találjunk nála. De éppen a vé­giggondolás következetessége és illúzióromboló ereje miatt olvasóknak és kritikusoknak, kortársaknak és maiaknak is nehéz szembenézni a babitsi költészet, próza, esszé és mű­és a másik oldalára fordulva szundít még egy órácskát, a Bo­dor testvérek már talpon vannak. Gyorsam bekapnak valamit, majd sietnek a nagykőrösi buszhoz. A szomszéd városban tanulnak, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkás­képző Intézetben. Ilona a negye­dik bébe, míg Andrea a második „anál”-iba jár. Az igazsághoz tar­tozik. hogy a buszon nincsenek egyedül, hisz ebben a tanéviben is csaknem ötvenen járnak át Kecskemétről az idén harminc­éves Toldiiba, s még nem is szá­moltuk azokat, akik a kényelmes diákotthont — illetve, hogy a cí­met elnyerték, a kollégiumot — választották a kissé fárasztó be­járás helyett. — Miért éppen a Toldiba je­lentkeztetek? — Édesanyám is Itt * végzett, még 1958-iban. A szakmában ma­radt, s amikor pár éve a Hunya­di iskolában komolyra fordult a dolog, hová-merre tovább. Kő­röst, s vele a Toldit választottam, itt pedig az élelmiszergépész sza­kot. Már csak azért is, mert a ké­miát nem annyira szeretem — mondja Ica. — Én meg láttam testvérem példáját, s hagytam magam rá­beszélni. Mindössze az a különb­ség, hogy nekem az élelmiszer- vizsgáló, vagy ahogy itt nevez­zük, az analitikus szak nyerte meg tetszésem — így Andrea. — Milyennek tartjátok az isko. lát? — Nagyon korszerűnek... Né­ha összejövünk régi barátnőik, egykori osztálytársak, s persze szóba kerülnek az iskolák is. A Toldi olyan dolgokat tud. ami­ket a kecskeméti középiskolák nem. — Színvonala? — Mindketten egy-két tized el­téréssel tartjuk azt, amit a Hu­nyadiban elértünk. — Lassan újra "téma lesz a to­vábbtanulás ... — Még nem tudom, mit csi­nálok — mondja Ica. — Minden­esetre indulok a szakmád komp­lex versenyen. Ha ott bekerülnék az első tízbe, felvételi nélkül jut­nék be valamelyik általam vá­lasztott szakmai felsőoktatási intézménybe. Ez esetben való­színűleg a Kertészeti Egyetemre mennék. De ha nem, akkor meg a szegedi Juhász Gyula Tanár­képző Főiskolára gondoltam, aho­vá magyar—történelem szakos tanárnak jelentkeznék. — Hogy lehet, hogy ennyire távoleső témák érdekelnek: tör­ténelem és gépészet? — Azt hiszem, azért alakult ez ki bennem, mert itt az általános műveltséghez tartozó tárgyak­ból is elég jól felkészítenék ben­nünket. így igaz, ezt bizonyítja, hogy Bodor Ilon® tavaly nagyon jó eredményt ért el a száktárgyi magyar versenyen is. — Vajon minden diák ilyen a Toldiban? — kérdeztük Járvás László igazgatóhelyettest. — Sajnos nem mindenki eny- nylre sokoldalú, mint Ilona.' De ezt talán nem is várhatjuk el. — Milyen szakokon folyik a képzés? — A szakközépiskolai „rész­legünkön” élelmiszer-analitikust, élelmiszeripari gépészt, élelmi- azer-tartósítót, sütőipari és ba­romfihús -feldolgozó szakmun­kást, továbbá élelmiszer- és vegy­ipari gépszerelőket képezünk. ' A szakmunkások is öt osztály kö­zül válaszhatnak: két-két sütős romfifeldolgozo csoportunk in. dúlt. — Tudnak-e válogatni? — Érezzük a demográfiai hul­lámot, s ez azt is jelentette, hogy volt. akit visszautasítottunk. Is­kolánk a technológusképzésre ki­jelöltek között van, a szakköze­pesék. megfelelő szint elérése esetén, még egy év tanulással technikusi oklevelet kapnak majd — ez is válogatási lehetőség. — Könnyíti vagy nehezíti hely. zetüket az, hogy sok tanulójuk kollégista? — Is-is. Hétszáz tanulónak adunk otthont. Vannak itt Pécs­ről, Sátoraljaújhelyről, Sáros­patakról. de Kecskemétről Is. — Attól tehát végképp nem tart, hogy beiskolázási gondjaik lesznek.., — Szerencsére tényleg nem. Laboratóriumainkat bármelyik főiskola szívesen elfogadná, kép­magnója. nyelvi laborja sincs minden gimnáziumnak. Képzé­sünk is igyekszik megfelelni a kor változó követelményeinek. S ha már a pályaválasztásnál tartunk, nálunk bevett szokás: ' décemiberben minden tanulónk visszamegy az általános iskolájá­ba. s elmondja tapasztalatait az itt folyó képzésről, az iskolai életről. Nincs miért szégyenkez­niük. B. O. vészi magatartás örökségével. Az Akadémia szépséges dísz­termét háromnegyedrészt meg­töltötték az érdeklődők. A más­fél napos, reprezentatív konfe­renciát Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg, s felszólalt többek közt Keresztúry Dezső, Rába György, Lator László, Tol­nai Gábor, Hubay Miklós- A szín­vonalas előadások közül három olyanra hívom fel a figyelmet, amely a maga területén a legát­fogóbb igénnyel igyekszik a tu­dományos elemzés módszerével meghaladni eddigi Babits-képünk korlátáit. Az átalakító Németh G. Béla a magyar mű­velődéstörténet folyamatába he­lyezte Babitsot. A magyar vers­kultúrában és irodalmi gondol­kodásban Arany János után őt tartja a legnagyobb újítónak. Ba­bits ugyanazt a reflektáló-medi- tatív költőtípust képviseli, mint Arany, a kései Vörösmarty, Köl­csey, Berzsenyi. S mivel Magyar- országon inkább a Victor Hugo- tfpusú, politikai társadalmi kér­déseken vívódó poéta a megszo­kottabb és elfogadottabb: az em­beri sors miértjein töprengő, a verset az elmélkedés nyelvévé te­vő Babitsot elképedt furcsálko- dás fogadta. Nálunk ilyen témák­ról „nem volt szokás” költeményt írni. Persze az egész életét és művé­szetét (Aranyhoz hasonlóan) át­szövő megújulni akarás nem új témák és formák keresésében me­rült ki, bármennyire is tisztában volt hézagpótló szerepével. A mű megcsináláisa számára elsősorban szerkezeti probléma volt. Ebből következően egészen más a ha­gyományhoz való viszonya, mint íróink többségének. Nem akart új eszméket, új stílusokat találni, azokhoz csatlakozni, hanem az antikvitás, az európai és magyar kultúra legmaradandóbb elemeit ötvözte művé, használta fel át­alakítva, egyéni, immár babitsi módon. A különböző korok remekmű­veivel műfordításaiban is gazda­gítani, tágítani akarta az erre szerinte rászoruló magyar kul- túrhagyományt. Liberalizmusa, egyetemességigénye, intellektuá­lis ereje a legkülönbözőbb alko­tások átélésére, megfejtésére tet­te alkalmassá. Az új korban az emberekre való hatás igazi esz­közét, világképük differenciálásá­nak módját, tehát teljes értékű személyiséggé válásuk segítőjét a művészetben látta. Az újító Nemes Nagy Ágnes szép Ba- bits-arcképvázlatának töredékét olvasta fel. Szenvedélyes, plaszti­kusan fogalmazott előadását hall­gatva sajnáltam igazán, hogy a szinte Babits-kortárs költőnemze­dék legkiválóbb tagjait (például Weöres Sándort) nem hallhattuk ezen a konferencián. A látszólag nagyon konzervatív alkatú költő lényegi újításaira koncentrált. Babits személyiségét a századfor­duló európai szimbolizmusához kapcsolta. Ugyanis ez az irányzat törekedett a költészet fogalmának újjáteremtésére. sajátosságainak megragadására, érzékeltetésére. S a századforduló Magyarországán, ahol a vers „vagy nóta volt vagy frázis”, nőtt ki az európai kultúr- hagyományból Babits kezdettől sokhangú lírája, melyben mindig érezhető, ahogy Nemes Nagy Ág­nes nevezi: „a hegyi költő ma­gasságélménye”. Sőtér István szerint Babits pró­zájára is az állandó újítási vágy a legjellemzőbb- Persze, ahogy versei közt sem csupa remekmű­vel találkozunk, prózai kísérletei­nek is vannak kudarcai. Ilyennek értékelte például Sőtér az Elza pilóta utópiát. De a továbbiakban Babits minden kis- és nagyregé­nyét egy-egy teljesen új, immár sikeres út végigjárásaként jelle­mezte. A Nyugat regényíró nem­zedékének, köztük Babitsnak egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy túl tudtak lépni a termé­keny, de a kor kérdéseinek meg­válaszolására nem igazán jól funkcionáló Jókainál, Mikszáth- nál kialakult anekdota formán. Az összegező Á huszadik századi regény egyik legnagyobb vállalkozásának, a Halálfiainak részletes elemzé­sével zárta fejtegetéseit. Az 1867. utáni liberális állam ábrándjában élő magyar élet monográfiája ez, melyben minden törekvés áltö­rekvéssé válik. A kótyagos ellen­zékiség, az unalom és kultúra­hiány, az ábrándvilág zülléshez és pusztuláshoz vezet- elmossa és kisstílűvé teszi a bűnt és erényt egyaránt. Ebből táplálkozik Ba­bits iróniája, mely az egész re­gény alaphangját meghatározza. Nagy lépés regényirodalmunkban a belső lélekállapotok szigorú raj­zából való építkezés, melyeket esszéisztikus meditációk tágíta­nak, fejezte be előadását Sőtér István. Nagy kár persze, hogy a Halál­fiaihoz nagyon nehéz hozzájutni, mivel igen régen adták ki. Re­méljük- a centenáriumon nemcsak Babitsról, hanem Babitstól is ol­vashatunk. H. Gy. \ FT --an ei sm ____________/■.■•■>!-i, :tA-fí - -______urivai, ÉR DEMES MEGNÉZNI .íojiaqog £ -nsori -Ár­:«n 'turn •. ..u*náv.a , KÉPERNYŐ Nagymosás a Néprajzi Múzeumban Az Osztrák Néprajzi Múzeum kiállítással vendégszerepei Buda­pesten, a Néprajzi Múzeumban Nagymosás, a mosás hagyományos mun­kaeszközei, módjai és szokásai címmel. Rendkívül érdekesen és vál­tozatosan a hajdani mosónők munkaeszközeit, a mosás régi kellékeit mutatja be. A munkafolyamatok sorrendjét követve, az áztatás, a lú­gozás, (szapulás) ruhakifőzés módjaival kezdődik s folytatódik a mo­sósulyokkal, mosókefével és dörgölőfával végzett mechanikus ruha­tisztítással, s eljutnak egészen az első fából készült mosógépekig. A megszáradt ruha simításával folytatódik a kiállítás, ahol mángorló­fákat, ruhasodrófákat és vasalókat láthatunk. Ezek a tárgyak, mint népművészeti alkotások, évszámmal ellátott, faragott díszítményeik révén méltán kerültek a néprajzi múzeumba. Megtudjuk, hogy a faragott mosósulykokat szerelmi ajándékként ad­ták, általában nem dolgoztak velük. A mosólányok, mosónők hagyo­mányos életmódjára is gyakran utal a kiállítás — bemutatva dalai­kat, hiedelmeiket, viseletűket, szokásaikat. A népművészeti alkotások, amelyekkel első ízben szerepel Magyar- országon az Osztrák Néprajzi Múzeum, viszonzása A magyar paraszti konyha című Bécsben megrendezett magyar kiállításnak. HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek 19. Nyemecz Lajos elvtárs A mintaikészítő lakatos, a szer­számlakatos és az öntödei üzem­részeik kollektívájában dolgoz­tam éveken át. Itteni munkatár­saim álltaik hozzáim a legköze­lebb. Büszkén és meghatottian emlékezem rájuk, akik között a mozgalom katonájává fejlőd­tem. Barátaim és elvtársaim mind­annyian szakmájuk kiváló mű­velői voltak. A magas szintű szakmai képzettség eleve meg­követelte a kulturáltság bizo­nyos színvonalát. Ezt a kulturá­lis szintet főleg a munkásmozga­lom nyújtotta oktatási és kul­turális életben való részvétel út­ján, másrészt klasszikus irodalmi művek és a hozzáférhető haladó politikai irodalom Olvasása ré­vén szerezték meg és szüntelenül gyarapították. Harcostársaimra emlékezve, a sort Nyemecz Lajos barátommal és elvtársammal nyitom. Bará­tom és munkatársaim egy déva- ványai esizmadiamester hetedik fiaként született. Éles eszére, vé­leményalkotó készségére már ko­ra ifjúságában felfigyeltek. Ta­nulnia, felsőbb iskolákban ma­gasabb képzettséget szereznie, szülei szegény sorsa miatt nem volt módjában. Tudásszomja azonban egész életén keresztül sarkallta új és új ismeretek meg­szerzésére. Nagy. szorgalommal sa>- játította el a marxista tanításo­kat, amelyeket azután — amint hozzájutott — Lenin .tanításaival is kiegészített. Szerszámlakatos szakmát tanult és szakismereteit olyan fokra fejlesztette, hogy ezen a területen is gyorsan- kiemelke­dett szaktársai közül. Bár kom­munista viliágszemlélete és a munkástánsak érdekeiért való bátor kiállása miatt a felsőbbség a legkevésbé sem szimpatizált vele, de kiváló szakérteimére szükség volt és ezért előmunkási, majd csoportvezetői megbízást adtak néki. Nyemecz elv társ a gyári szak- szervezeti csoport alapító tag­jai közé tartozott, és lakhelyén — Kispesten — a szociáldemokrata mozgalomban is tevékenyen részt vett. Mint szakszervezeti bizalmi szoros -kapcsolatot tartott a szak- szervezeti ellenzék kiemelkedő két vezetőjével: Kruzslák Bélá­val és Varga Istvánnal (Kruzslák « «♦**<**'**♦•’■ nu*«*’ és Varga élvtársak többször áll­tak Horthy bíróságai előtt kom­munista tevékenységgel vádol­va), és tanácsukra kezdeményez­te egy ellenzéki mag létrehozását. Az ellenzéki mag rövidesen megszületett, amelyhez magam is csatlakoztam. Később ebből a magból fejlődött ki a kommunis­ta üzemi sejt. amely az akkori körülmények -miatt mély illega­litásban működött. A harmincas évek derekán az Országos Társadalombiztosító In­tézet (OTI) választmányának lei- újítását célzó választáson Nye­mecz elvtárs a szakszervezeti el­lenzék jelöltjeként tn-dlult, és meg is választották. Ellenzéki fellé­pésével mind a politikai rend­őrség. m>imd pedig a szakszerve­zeti johbpldal haragját magára vonta. Lesték is az alkálimat, hogy a testületből minél előbb kiebru dalhassák. Nem sokkal ké­sőbb kommunista propaganda vádijával Horthy bírósága elé ál­lították. A bizonyítékok nélküli vádat a bíróság kénytelen volt elejteni. A politikai rendőrség azonban .módot talált arra, högy Nyemecz elvtársat rendőri fel­ügyelet alá vonja. Egy ilyen ren­delkezés az érintett számára min­denfajta közszereplés tilalmát jelentette. Választmányi tagsái- gától megfosztották. Feledhetetlen harcostársaimat a felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt gyári pártbi­zottságának titkárává válasz­tották. Nagy érdeme volt abban, hogy a gyári pártszervezet vitat­hatatlanul széles befolyást ért el a munlkáskollektíva tagjai sorá­ban. Az üzemen belüli pártmuni- kában elért eredményeire a bu­dapesti pártvezetés felfigyelt, majd rövid időn belül a- Kispest Városi Pártbizottság titkárt teen­dőivel bízta -meg. A két munkás­párt egyesítő kongresszusán — 1948-iban — az MDP Központi Bi­zottsága póttagjává választot­ták. Ügy tűnt, hogy Nyemecz elv- társ kiemelkedő képességei mindjobban kibontakoznak és tö­retlenül haladnak előre. Tehet­ségét azzal is elismerték, hogy a gyárak állami tulajdonba véte­lékor a hatalmas Ganz gyár ve­zérigazgatójává nevezték ki. Né­hány sikeres év után, az akkor nagyon- fontos gazdasági szerepet betöltő újpesti Egyesült Izzó párt­bizottsága élére állították. Ám az ötvenes évek koncepciós perei őt sem kímélték: négy esztendőre börtönbe került. A koncepciós perek felülvizs­gálata idején Nyemecz elvtárs Is visszanyerte szabadságát, ez azonban már nem segített rajta. Az igaztalan vádak és a -börtön­ben eltöltött hónapok annyira megviselték, hogy letargikus ál­lapotba ikerült, és lelki egyensú­lyát nem tudta többé visszanyer­ni. Gégerákiban halt meg. Ez a nagyszerű harcos, aki nagyon so. kát tett osztálya és pártja ügyéért, pártonkívüiiként távozott az élők sorából. (Következik: 20. HARCOSTÁR­SAK, SZÖVETSÉGESEK) Az elmúlt hó­napok egyik legjobb maga­zinműsorát láthattuk, hall­hattuk november 20-án. Nyolc nap múltán is szívesen emléke­zem a kitűnő összeállításra. Ide­jét sem tudom, hogy mikor mél­tathattam ilyen örömmel tévés magazint. Az ember azt gondol­ná, hogy a képernyő számára ta­lálták ki ezt az érdekes műfajt, mégis ritka, mint a fehér holló az olyan összeállítás, mint a re­pülés múltjából, jelenéből cse­megéző. A legtöbbnél -hiányzik az innen-ormain összeszedett mű- sorszámokat összeenyvező követ­kezetesség, a válogatás szenve­délye. Olykor túl komolyra, más­kor erőltetett bohóckodássá sike­redik az összeállítás. Régen föltalálták pedig a ma- gazinkészítés receptjét. „Találj ki mindenkit izgató témát, szó­laltass meg érdekes embereket, hitesd el: szenzációs információ­kat tudhatnak meg.” Born Ádám és Bodnár István rende­zők, Vágó István, Wiesinger Ist­ván riporterek azonos hullám­hosszra hangolódva dolgoztak: úgy szórakoztattak, hogy közben észre sem vettük az idő múlá­sát. A szerkesztőt dicséri az ösz- szeállítás dramaturgiai tudatos­sága. Nemcsak folytatta egy-egy műsorszám a megkezdett gondo­latmenetét, hanem új kapukat nyitott kíváncsiságunknak is. * Kényelmes lassúsággal fölydo- gál az Elátkozottak városa soro­zat. A forgatókönyv is kissé se­matikus, túlzottan egyszerűsített, a szereplők inkább típusok, mint egyéniségek. Érdemes volt megvásárolni az ír filmsorozia-tot. Az emberek sze­retik a történelmi, társadalmi fo­lyamatokban ábrázolt létlküzdel- met. Az ilyen, sok életsarsot ösz- szeszövő folytatásos történetben van kiért, miért lelkesedni. Az említett gyengeségek ellenére azért is vonzó az Elátkozottak városa, mert tőlünk távoli, alig- allg ismert országot hoz közelebb a magyar nézőkhöz. A látókör bővítése a televízió egyik leg­fontosabb feladata. A James Plunkett regényéből készült so­rozat kiválóan alkalmas az em­beri összetartozás tudatának erő­sítésére, az internacionalista ne­velésre. Az ír munkások harca — az eltérő helyi saiátossáeok ellenére — a közéo-euróoai dolgozó'*' szá7iadeleii küzdelmeit Idézi. Eevlik-másik leiemet ná­lunk i-s történhetett volna, vélik mindazok, akik járatosak a ha­zai munkás­mozgalom tör­ténetében. Ta­lán a Tony Barry rendezésében bemutatott sorozat hasonló jel­legű magyar alkotásra ösztönzi az arra illetékeseket. * Tetszett a „Milyen partnerek vagyunk?” sorozat. Újságíróként gyakran tapasztaltam: üzemek, szövetkezeteik vezetői, munkásai szidták a valamelyik baráti országból vásárolt gépet, beren­dezést. Nem érdekli a gépkocsi- vezetőt a teljesítményétől füg­gően kereső, a lógást természe­téből adódóan megvető gépkocsi­vezetőt, szocialista vagy tőkés országból szállították az alkat­részhiány miatt használhatatlan járművet. A háziasszony sem aszerint válogat, hogy hazai-e vagy külföldi-e a számára szük­séges árucikk: a lehető legjob­bat és legolcsóbbat keresi. Ba­rátság ide, barátság oda, a ké­sedelmes szállítás miatt kelle­metlen helyzetbe került építtető, gyártó cég illetékesei alaposan leszedik a keresztvizet a szerző­dést szegő cégről, lett légyen az fejlődő, tőkés vagy szocialista országban működő. Nyilvánvaló, hogy még a leg­ideálisabb együttműködés során is adódnak konfliktusok, érdek- ellentétek, viták. Ki tudja miért, a sajtó, a rádió, a televízió, a magyar és a más szocialista or­szágbeli cégek közötti együttmű­ködést igyekezett felhőtlennek bemutatni. Még azok is csak a szépet és jót emlegették, akiknek gyakran gondjaik voltak a kül­földi — csehszlovák, román, bol­gár stb. — partnerek hanyagsága miatt. Feltehetően, a lengyel, a keletnémet, a szovjet tömegkom­munikációs intézmények is csak a dicséretest emlegették a ma­gyar vállalatokról szólván. Az őszinteség, miint az élet minden területén, a gazdasági életben is célszerűbb és (kifize­tődőbb. Jó, ha tudják: a szom­szédos országokban dolgozó, vagy oda szállító magyar válla­latoknak nemcsak anyagi kárral kell számolniok, ha rossz part­nernek bizonyulnak. Tekintélyü­ket is rontják hanyagságukkal. Az újra fogékony Magyar Te­levízió kezdeményezően össze­foghatna varsói, prágai, moszk­vai, szófiai, bukaresti, havannai társintézményeivel. Milyen part­nerek vagyunk? jellegű műsorok közös készítésére. — Keltái Nándor Tetszett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents