Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-29 / 281. szám

IMS. november 2». • PETŐFI NÉPE • i

Kell a csend és harmónia

Gy. Szabó Béla kiállítása — Dr. Gonda György megnyitója

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága immár az ötödik olyan művész kiállításának adott helyt székházában, aki szorosan kapcsolódik munkásságával a természethez, a táji szépségek megörökítését kttldetéses feladatának érzi. Gy. Szabó Béla festő- és fametszőművész (a Román Szocialista Köztársaság állami díjas népművésze) főként e tájhoz kötődő fametszeteiből Fábián Gyula rendezett szép kiállítást a gyönyörű Liszt Ferenc utcai

épületben. A műit heti megnyitón részt vett Ro- mány Pál, a megyei pártbizottság első titkára, eljöttek a művész szanki és kiskunmajsal tisztelői, a készülő állandó emlékszoba gondosai.

Gy. Szabó Béla munkásságát, a tárlatot dr. Gonda György államtitkár, áz Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke nyitotta meg. Némi rövidítéssel közöljük beszédét.

Akik e kiállítás képeit megtekintik, egy csodálatos és sajátos világgal találkoznak. A természet, a természet hangulata, változásai, szépségei: ez a művek legfőbb mondanivalója. Nyugalom és valamiféle derű árad ezekről a képekről és hallatlan egyszerűség — Semmiféle magyarázatra nem szoruló képi megjelenítés — valóban művészi ábrázolása a valóságnak. Egyszerűség, amellyel azonban a világról mégis olyan sokat elmond a fametszés eszközével.

A nyugalom, a derű és — hozzáteszem — a harmónia mögött azonban ott érezzük az élet, a világ, a természet mozgását. A ’■H- vány: a csend, a nyugalom letisztult megjelenése. Ha arra gondolunk — és a képek erre ösztönöznek —, hogy milyen nagy felelősség és milyen nagy munka megőrizni az értékeket, a természet vagy az ember által alkotott értékeket, akkor Gy. Szabó Béla már mindent vagy majdnem mindent elmondott nekünk. Mert, nemcsak valami nemesen szépet nyújtanak számunkra ezek a képek, hanem gondolatokat, érzéseket indítanak

el. Itt kezdődik a művészet lényege. És Gy. Szabó Béla igazi művész, nagy mester.

A természet, a csendr-ajiyuga- lom más vonatkozásban is fontosnak tűnik. Sajátos, nehéz időket élünk. Kell a csend és a harmónia, mert az élet veszélyei és gondjai között ma erre különösen nagy szükségünk van. Az élet szebbik és jobbik felét, örömeit teljesebbé teszik e képek, az általuk nyújtott élmények és hatások.

A kiállításon Gy. Szabó Béla sokrétű és gazdag terméséből most fametszeteket látunk. Kétségkívül ez munkásságának talán legfőbb területe. De tudjuk, hogy csodálatosan szép, pasztellképei is gyönyörűek, képi gazdagságot és gondolatokat fejeznek ki. Nem is akármilyeneket.

A fametszés régi, mondhatni ősi kifejezési eszköze a művészi közlésnek. Kínai és japán, mesterek képei jelennek meg előttünk, valami egyetemesen emberi értéket érzünk. A világ anyagi és szellemi egységét, amelyre olyan jó manapság gondolni és hinni is abban, hogy az egyetértés, az együtt• önarckép.

élés és a béke is ilyen egyetemes és elemi erejű. Bár így lenne.

De hadd térjek viasza a képekhez. A fametszetek fekete és fehér színei első pillanatban valamiféle sajátos egyszerűséget érzékeltetnek. De egy-egy kép előtt megállva a két szín mögött gazdag tarkaságot érzünk. Tessék csak megnézni: a víz kéken csillog. a természet alapszíne a zöld. És mindezt a művész láttató ereje vetíti elénk, két színnel, a fehérrel és a feketével.

Nagy öröm számomra, hogy ezzel a néhány megjegyzéssel érzékeltethettem mindazt, amit Gy. Szabó Béla művészetéről fontosnak és elgondolkoztatónak tartottam és tartok.

Mégis van bennem egy olyan érzés, hogy talán ez is több, mint amit itt most elmondani szükséges volt. Mert, ott lehet egy kiállítást nyitó beszédnek valamiféle fontos szerepe —, ahogy erre már utaltam is —, .ahol részletesebb bevezetés és magyarázat kívánkozik a művekhez. De itt ilyenre nincs szükség. Semmi mesterkéltség. semmi magyarázatra szoruló, szélsőséges elvonatkoztatás. Hadd tegyem hozzá — ugyanakkor korszerű is.

O Futóhomok.

HARMATI SÁNDOR:

Munkásemlékek

*

18. Végre nagyüzemben!

Egy februári hajnalon — 1929-et írtunk — fáradtan, átfázva fejeztem be az éjszakai hólapátolást, majd felvettem a munkámért járó szerény összeget. Két műszakot is teljesítettem és az erőfeszítéstől testem minden része sajgóit. Szükségét éreztem, hogy a közeli, korán nyitó büfében felhajtsak egy csésze forró teát. Negyed hét lehetett, és a csehóban rajtam kívül egy-két futóvendég hörpintette ki szokásos papramorgóját. Tea- kortyolgatás és melegedés közben jutott eszembe, hogy szombat ellenére meglátogathatnék néhány gyárkaput. Kigyalogoltam a kőbányai Gyömrői útra, ahol a munkanélküliek más munkanapokon tömegesen jelentek meg a gyárak előtt, ezúttal azonban nem voltak sokan. Magam sem tápláltam különösebb reményeket. „Magyar Radiátorgyár’’ — olvastam az egyik kapu fölötti feliratot. — „Szántó és Beck mérnökök tüzeléstechnikai és fűtőberendezések gyára”. A hideg fokozódott, és én topogva melengettem lábaimat.

y,Egy fél órányit várok — határoztam el —, és ha semmi nem történik, hazaindulok” És egyszerre csak csoda történt. A gyárkapun egy kék munkaköpenyes férfi lépett ki, körülnézett. Kisvártatva — miután látta, hogy rajtam kívül senki nincs a közelben — kezével intve magához hívott.

— Munkára vár? — kérdezte. —Igenis. — válaszoltam. — Mi a szakmája? — tudakolta. — Szerszámlakatos-segéd vagyok, itt a munkakönyvem és a munkaközvetítői jelentkezőlapom — mondtam most már reménykedve. Okmányaimat átvizsgálta, majd a következőket közölte:

— Vasöntödéi mmtalakatos

munka végzésére keresek embert. Ha vállalja, felveszem magát. Gyorsan rávágtam: — Igen, örömmel vállalom.

— Rendben van. Hangsúlyozom azonban, hogy nem számíthat állandó alkalmazásra. Jelenleg sürgős munkák futottak be, és ha befejeztük, valószínűleg el kell majd válnunk egymástól.

Amikor új művezetőm — Ku- tor József — bevezetett a gyár mintalakatos-műhelyébe, boldogan vettem át a szükséges szerszámokat. Az első megmunkálandó munkadarab egy „Marabu" típusú széntüzelésű kályhafej öntőmintája volt. Az éjszakai hólapátolás okozta fáradtság egyszerre megszűnt, és nagy szorgalommal láttam munkához.

■ Mesterségemet kisüzemben tanultam, és éveken át, ha el tudtam helyezkedni, ugyancsak kisüzemben dolgoztam. A Radiátorgyárban a kisüzem légkörétől teljesen elütő, új világba csöppentem.

Tanítómesteremnél, a Wekerle- féle műhelyben megszokott jelenség volt, hogy két-három segéd folyamatos munkát végezhetett. Annyi munka mindig akadt, hogy dolgozhattak. Ha a szakmában fellendülés volt, akkor rövidebb-hosszabb időre új segédek is munkába állhatták. Az új segédek foglalkoztatási időszakának hossza azonban a mindenkori rendelésállománytól függött, amely rendszerint csak néhány hónapon át biztosított munkát.

A régiek, állandó munkalehetőségük tudatában és a munkában éveken át szerzett nagyobb gyakorlatuk révén, magabiztosak lehettek. Mindezeken túl jól ismerték mesterük gondolkodás- módját, esetleges rigolyáit is, és alkalmazkodni tudtak. Az új se- nédek mindezen előnyökkel nem rendelkeztek. Arra törekedtek, hogy megnyerjék a főnök bizalmát, hiszen ez kenyérkérdés volt. Ily módon a régiek és az újak között éles versengés alakult ki, minden vonatkozásban.

A kenyérféltés állandó feszültség forrása volt, baráti, harcos- társi viszony nem alakulhatott ki közöttük. Ezt a légkört az is elősegítette, hogy a kismesterek őrizkedtek szervezett munkások alkalmazásától, mert tudták, hogy azok nem néznék tétlenül a kismester kizsákmányolási manővereit. A munkás a kisüzemben mindig nagyon magárahagyatott volt, nem számíthatott a főnökkeli támadt esetleges nézeteltérése idején társai szolidaritására. Egyetlen kapaszkodó volt: a főnöki jóindulat megnyerése.

Már az első hetek tapasztalatai alapján megállapíthattam, hogy a radiátorgyári munkások — szemben a kisüzemek dolgozóival — előnyösebb helyzetben vannak...

Üj világot jelentett számomra, hogy beilleszkedve a gyári munkáskollektívába, részese lehettem annak a küzdelemnek, amelynek célja erős üzemi szakszervezeti csoport létrehozása, azon belül először az osztályharcos alapon álló szakszervezeti ellenzék magjának, majd a mély illegalitásban működő kommunista sejtnek a megteremtése volt. A vég- r’-.hajtás során számtalan nehéz akadály leküzdésének részese is voltam.

A munkásérdekek szempontjából hatékonyan fellépni képes szervezet megteremtését akadályozták a munkásfejekbe befész- kelődött, a munkásérdekekkel ellentétes nézetek. Káros voltukat izzadságos viták során, munkástársaink előtt kellett leleplezni. Minimálisra kellett csökkenteni az attól való félelmet, hogy az osztálytudatos mozgalomhoz való csatlakozás, ha napfényre kerül, elbocsátást, kenyértelenséget eredményez. Gondot kellett fordítani a gyári spiclik, a munkásérdekek elárulóinak a leleplezésére (mert ilyenek is akadtak) és elszigetelésükre. A kollektívának, amely a gyárban minderre tudatosan törekedett, rövidesen én is tagja lettem.

(Következik: 19. NYEMECZ

LAJOS ELVTARS.)

IDEGENVEZETŐ OLIMPIAI BAJNOK: ELEK ILONA

r

„Élveztem a kisvasút romantikáját”

• A sportinduló: előadja a szerző.

• A vitrinekben alig fér el a sok díj, a sok oklevél.

A műszaki irodában dolgozók alig hittek a szemüknek: személyesen méltóztatott .befáradni fizetéséért az ifjú focista. A világversenyeken többnyire csak a küldöttséget duzzasztó barátját hiába unszolták ismerősei: bőséges szabad idejében tanuljon valamit.

— Nagyon megörültem, amikor berlini olimpiai győzelmem után véglegesítettek az IBUSZ-nál — tudatta félszázad múltán is elégedetten Elek Ilona kétszeres olimpiai egyéni, többszörös világ- és Euró- pa-bajnok budai lakásában.

A sporbtörténelem egyik legnagyobb egyénisége az 1936-os diadal után természetesen- még nagyobb odaadással dolgozott. Igazolná akarta, önmaga előtt is bizonyítania kellett: munkájával is rászolgált a státusra. Mindig a léhető legjobbra törekedett. Ilyennek született, így nevelték. Noha szinte tökéletesen megtanult németül, jól franciául. a szülei által számára kiválasztott osztrák gimnáziumban tailált időt az öliagz és az angol nyelv elsajátítására.

— A londoni olimpia után tiszteletbeli kecskemétiként köszöntötte a Kiskunság legrégibb napilapja. Sokan személyes ismerősként üdvözölték, amikor az „aranycsapattal" eljött a felszabadulás utáni első Hírős Napokra. Ismereteim szerint sohasem élt a puszták metropolisában, rokoni szálak sem kötik hozzánk?

— Valóban szerettem és kedvelem ezt a várost. Mindig szívesen kísértem külföldi turistákat Bugacra. Már útközben fölkészítettem vendégeinket a látnivalóikra. Kíváncsian várták a találkozásit a homok városával, a nagy pusztáival. Kecskeméten általában Homoki József fogadott -bennünket, gondos, művelt házigazda volt. Rövid városnézés után indultunk Bugacra. Magara is élveztem a kisvasút romantikáját, a száguldó -ménes újra és újra gyönyörködteteitt, jó étvággyal fogyasztották a nyárson sült csirkét. Itthon a -kertben magam is megpróbálkoztam a hamisítatlan bugaci étel-ízek előva- rázsolásával. Amikor egy országból érkezett csoportot kalauzoltam, viszonylag könnyű volt a dolgom. Fölváltva németül és angolul beszéltem, ha többnyelvűé- két kísértem.

— Bocsásson meg a közbeszó- lásamért, de a fél világot bejárt szakmabelinél aligha tudná valaki jobban eldönteni, hogy — mint sokan panaszolták — valóban a magyar elmaradottság gics- cses jelképével hódítottuk a külföldieket?

— Csak ostoba vagy rosszindulatú ember azonosíthatta Buga- cot Magyarországgal. Átutaztak Győrön, sétáltak a Margitszigeten. jártak a Hősök terén, elkápráztatta őket a kecskeméti városháza. vonatoztak hatalmas gyümölcsösök mellett -míg a pusztára értek. Nagyon jól tudták: más országokban is kamatoztatják az ilyen- természeti ritkaságokat, látványosságokat.

— Mi is így gondoljuk. Visszaemlékezésekből azt is tudjuk, hogy a kedves, vidám, tájékozott idegenvezető is hozzájárult a puszta népszerűsítéséhez. 1948- as kecskeméti ünneplésekor azonban mégis, és joggal a világhírű sportolót köszöntötte á sok éljen és taps. Mikor lépett először a pástra?

— A két világháború között kevés nő sportolt. Szüleim sieim ugráltak örömükben, amikor elmondtam: szeretnék vívni. Mái hosszú ideje tanultam zongorázni, fölvettek a zeneművészeti főiskolára is. Abban bíztak, hogy -zongoraművész is lehetek. Ismertek: ha- egyszer a- fejembe veszek valamit. . . Az 1920-as évek közepén néhány vívóteremre korlátozódott a magyar női vívósport. Először csak az 1924-es párizsi olimpián vehettek részt a vívópenge szoknyás bajnokai. Szorgalmasan jártam Fodor mester sportiskolájába, de versenyről szú sem esett.

— Margit testvérével írt könyvében azt olvastam, hogy először a kecskemétiekkel és a budapesti tiszti klub ellen került be a Női Vívó Klub csapatába.

— Igen, váratlan bemutatkozás volt. Jól fogadtok. „Született versenyző vagyok*' mondogatták, dicsérték taktikai érzékemet, rob- b anékon.ysá gomat, koncentrálóképességemet.

— Első válogatottság?

— 1929-ben tisztelt meg bizalmával a kapitány. Azóta még hat- vankétszer szerepeltem országok közötti csapatviada-lon.

— Bajnoki címek?

— A sors furcsa játéka folytán előbb szereztem Európa-bajnoki érmet, miin-t magyar bajnokságot. Ä budapesti Európa-baij- nokságon diadalmaskodott csapatunk csakazértis. A szakvezetés ugyanis esélytelennek ítélt bennünket, és csiafc hosszas habozás után neveztek be. A következő, varsói világbajnokságra így is csak közadakozásból gyűlt ősz. sze a kiküldetési költség. Még mindig nem volt hazai aranyam,

Q Lóháton, Bugacon. (Straszer András felvételei, illetve reprodukciója.)

amikor a lengyel fővárosban a dobogó legfelső fokára állhattam.

(Margit lett a második.)

— Míg a magnó pörgött körülnéztem a szobában. Valóságos múzeum. Ha jól látom a Nemzetközi Olimpiai Bizottság diplomája került a főhelyre.

— Talán négy-öt magyar kapta -meg1 eddig.

— A világon is kevesen vehették át a megtisztelő kitüntetést. Kit becsülne meg ily módon is a nemzetközi sportvilág, ha nem századunk egyik legeredménye. sebb — ha nem a legeredményesebb — magyar sportolóját, a vívósport eddigi legnagyobb egyéniségét. A két olimpiai bajnoki és egy olimpiai ezüst egyéni érmek mellett, számtalan világversenyen szerzett első díj, helyezés tanúsítja, hogy különleges tehetségét tudatosan, felelősen fejlesztette. Pedig sportpályafutását is megrabolta a háború, az emberi rövidlátás, az ostoba politika. A ,második világháború alatt nem versenyezhetett. Az 1947-es lisszaboni világbajnokságról -az utolsó pillanatban kizárták a magyarokat, köztük azt az Elek Ilonát is, laki maga is megszenvedte e barbár időket. Mindössze l két-három nemzetközi versenyre jutott ki o londoni olimpiát megelőző évtizedben. Túl élete negyedik évtizedén mégis ő nyerte meg a versenyt. Helsinkiben páratlan balszerencse és méltánytalanság fosztotta meg az aranyéremtől. Az aktív sportolástól visszavonulva — úgy hallottam — visszatért ifjúkori vonzalmához, a zenéhez, t Világversenyeket nyitottak meg sportindulójával, lemeze jelent meg.

— A világért se gondolja, hogy az unalom ültetett gyakrabban a zongorához. A nemzetközi szövetség szívesen foglalkoztat, kérik. várják tanácsaimat, javaslataimat. Legutóbb Bécs-ben jártam: azt vitattuk meg, hogy milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal járna a nőd párbajtőr meghonosítása. Itthon egykori siporttársiak igazságos ügyeit segítettem. néha bizony keményen hadakozva.

— Nem mondta, de mintha idehaza kevésbé hasznosítanák tapasztalatait. Értesüléseim szerint az illetékes sporthivatal mintha meg-megfeledkezne érdemeiről. Méltánytalanságokat kell elviselnie.

— Voltak gondjaim, miért tagadjam, de ez nem közügy. A zene mindig felüdített. Szívesen játszanék maguknak is valamit. Valami jókedvűt, mert latolgatásuk megörvendeztetett.

— Köszöntjük a munkánkat igazán fejedelmien honoráló megtiszteltetést. Szívesen hallanánk egyik sanzonját, örülnénk, ha élménybeszámolóra ellátogatna ismét Kecskemétre, és ott is eljátszana kedvelt szerzeményeit.

— Ha hívnak, szívesen.

H. N.

Felajánlások az új Nemzeti Színház építésére

Folyamatosan érkeznek a felajánlások az új Nemzeti Színház építéséhez- Szaporodnak a levelek, amelyek nemcsak pénzadományokról, hanem társadal- mimunka-felajánlásokról, s más, pénzre váltható akciókról is szólnak. Kissé nehezíti a színházépítés irányítási teendőinek segítésére szervezett operatív bizottság munkáját, hogy ezek a levelek a legkülönbözőbb helyekre — a szerkesztőségekhez, a^tele- vízióhoz, a Nemzeti Színházhoz — futnak be, s csak ezután kapja meg az operatív bizottság. Ezért kérik, hogy a felajánlásokról szóló leveleket közvetlenül a bizottság titkárságára (Művelődési Minisztérium) küldjék.

Az OTP XXII. kerületi fiókjának tájékoztatása szerint — ahol a pénzadományok adatait gyűjtik — november 24-ig 2994 befizetést könyveltek el, több mint 3 millió 759 ezer forintról. A befizetők: 1803 magánszemély és 1191 csoport. A fővárosból eddig 949 adomány érkezett 1 485 871 forint értékben, vidékről 1687 befizetést regisztráltak 1 550 616 forint értékben, s hat alkalommal küldtek külföldről különböző összegeket. Ez utóbbiak közül is kiemelkedik a következő két felajánlás. A Magyarok Világszövetsége a napokban adta hírül, hogy a New Yorkban megjelenő nagymúltú magyar nyelvű hetilap, az Amerikai Magyar Szó szerkesztősége, valamint az Amerikai Magyar Társaskör vezetősége ezer dolláros adománnyal járul hozzá az új Nemzeti Színház felépítéséhez.

Victor Vasarely, a világhírű magyar származású művész három képének értékét — 224 ezer francia frankot — ajánlott fel.

A leggazdagabb lista a társadalmimunka-felaján- 1 ásóké. A Fővárosi Távfűtő Művek dolgozói1 például vállalnák az új színház belső fűtési rendszerének elkészítését. A gyulai Szék- és Kárpitosiipari Vállalat azt ajánlotta fel, hogy az összes zsöllyeszéket önköltségi áron elkészíti, illetve térítggBnejxfceswji beszerelt.